Uj Szó, 1950. február (3. évfolyam, 27-50.szám)

1950-02-24 / 47. szám, péntek

9. szára. I 1950 február 24. 1948 február 20. A reakciós pártok miniszterei bejelentik kilépésüket a kormányból. 1948 febwsár 21. A dolgozó nép megmozdul. A nép egységét megbontani akaró miniszterek lemondását követeli. Gottwald elvtárs felhívására gombamódra kezdenek alakulni a Nemzeti Arcvonal akciós bizottságai. 1948 február 22. Az üzemi bizottságok és szakszervezetek, valamint a földműves kom.ssziők kongresszusán a dolgozók helyesl k Gottwald elvtár

s politikáját és lelkesen követik. 1948. február 25. Beneš, a köztársaság elnöke, kénytelen a nép akaratát respektálni és elfogadja a reakciós miniszterek lemondását é

s kinevezi a megújhodott Nemzeti Arcvonal új kormányát, melyet Gottwald elvtárs állított össze. Csehszlovákia dolgozó népe győzedelmeskedett a reakc'ó felett, amely vissza akarta állítani a kapitalisták, a gyárosok, bankárok, földbirtokosok uralmát. A kapitalizmus feltámasztásának kísérletéről volt itt szó, ahogy ezt Gottwald elvtárs leszögezte. Két év távlatából nézünk vissza a februári eseményekre, két év óta sokkal nagyobb lendülettel haladhatunk a szocializmus felé. Nekünk f'ataloknak különösen tisztában kell lennünk azzal, hogy mit jelent 1948 februárja, hogy mit köszönhetünk ennek az egynéhány napnak. A februári események eredménye az, hogy minden akadály nélkül vehetünk részt a szocializmu

s építésében a cseh, szlovák, ukrán, lengyel fiatalok oldalán. A reakció, amely nemzetiségi éket akart közénk verni, 1948 februárjában döntő vereséget szenvedett. A februári események eredménye az, hogy meg van minden lehetőségünk es jogunk a politikai és kultúrélet minden terén, hogy lelkesedéssel dolgozhatunk a ÖSMben, CSEMADOKban és bármilyen más szervezetben, a nélkül, hogy mun' kánkban a reakció gátolna minket. A februári eseményeknek köszönhetjük, hogy nem kell félnünk azaknak a nyomorúságos időknek a viszszatérésétől, amelyekről apá ínk oly sokat mesélnek. Nem kell félnünk a munkanélküľségôl, p nyomortól. A februári eseményeknek köszönhetjük, hogy védtük jogainkat, azokat a jogikat, melyeket népi demokratikus köztársaságunk az iljúságnak adott, s melyeket a reakció porba tiport volna. A februári események óta sokat tanultunk. Megtanultuk azt is, hogy bár a reakciót sikerült megakadályozni abban, hogy saját erejéből v'sszaállíthassa a tőkés rendszert, mégsem szabad erejét lebecsülnünk. Ébernek kell lennünk. Vigyáznunk kell a reakcióra, amely február óta megváltoztatta módszereit, de tovább folytatja szabotáló, romboló tevékenységét népi demokratikus köztársaságunk ellen. Tanulnunk kell a Magyaroszágon, Bulgáriában, Lengyelországban, Albániában lefolytatott perekből, amelyek nyilvánvalóvá tették, hogy az imperialisták ügynökei, a különböző kembandák, szövetkezve a belső reakcióval, gyilkos dühvel folytatják támadásaikat minden ellen, ami új, ami fiatal, ami haladást jelent. Hogy 1948 februárja a dolgozók javára dőlt el, azt a csehszlovák Kommunista Pártnak köszönhetjük, mely VOROS U A OS f Rí

1 Aranyban járt a pátriárka, bíborban ült a cár; nem vedte a szegényt, a népet sem Isten, sem király. A gróf, a bankár nyomta térdre s ha feljajdult, ugyan ki kérdte szegénytől, hogy m-i fáj? Nem kérdezték, hát válaszolt ő; hangját a fegyverek kiáltották a cár fülébe. Kadétok, junkerek teste fölött a népet vitte diadalra édes szülötte: a Vörös Hadsereg. A kínai nagy fal tövében, az Alpesek alatt jártak a népek útjain már, vonultak a nagy hadak: latinok, germánok cipői nyo-mán többé nem nőtt fű ki kő kötyön nem maradt. De a vörös tankok nyomában telíebb, szebb a kalász, emelkedett a ház s toronylakóit eltemetve az égig érő vár, a büszke: ledőlt az elnyomás. A Vörös Hadsereg nyomán az élet derűje int: a víg szabadságot tanulják fiaink, lányaink, munka dicséri, zengi ének a népek seregét, s a népek vezérét, nagy Sztálint. Benjámin László. A gyarmati ifjúság napja A világ demokratikus ifjúsága az elmúlt évekhez hasonlóan ezidén is megünneplí 21ét, a Gyarmati Ifjúság Napját. Ezen a napon a földkerekség valamennyi országában tüntetések, gyűlések, felvonulások százaival tiltakozik az ifjúság a népelnyomás, a rabság, a gyarmati rendszer fennállása ellen. A demokratikus ifjúság nemzetközi együttműködésének újabb próbaköve ez a nap, amely még jobban elmélyíti a fiatalokban az országhatárokon átnyúló szolidaritás érzését. Az elmúlt hónapokban világszerte bővült azoknak a fiartaloknak a tábora, akik felismerték a kapitalizmus züllötté ségét, a gyarmati rendszer tarthatatlanságát. Elég, ha a i franciaországi eseményekre utalunk: itt a fiatalok egyre fokozódó gyűlölettel, megvetéssel fordulnak a szennyes vietnami háborni ellen. Ezen a napon a fiatalok anr nak biztos tudatában ünneper nek, hogy az imperialisták szégyenteljes terrorrendszere pusztulásra van ítélve. , helyesen alkalmazta a marxizmus-leninizmus tételeit népi köztársaságunk fejlődésére

< mely helyesen ítélte meg a helyzetet és győzelemre vezette Csehszlovákia dolgozóit. Hogy 1948 februárja a dolgozók javára dőlt el, azt annak köszönhetjük, hogy a Kommunista Párt élén Gottwald elvtárs állt, aki a Pártnak megadta a helyes politikai irányvonalat. Hogy 1948 februárja a dolgozók javára dőlt el, ezt főképp annak köszönhetjük, hogy mögöttünk állt a nagy Szovjetúnió, élén Sztálin generalisszimusszaL Tudjuk, hogy útunk a szocializmus felé biztosítva van és tudjuk, hogy minél jobban dolgozunk, annál hamarább érjük el a szocializmust. Mi magyar fiúk és lányok ezért a februári események kétéves évfordulóján Ígérjük, hogy becsületesen megálljuk he* lyünket a gyárakban, üzemekben, a mezőgazdaságban és az iskolákban, hogy ifjú lelkesedéssel, szocial'sta öntudattal vesszük ki részünket az 1950-es év ifr júsági építkezéseiből, brr gádmunkáiból, hogy segítsük hazánkban felépíteni a szocializmust, m boldog jövőt. Sz. Q.