Uj Szó, 1950. február (3. évfolyam, 27-50.szám)

1950-02-19 / 43. szám, vasárnap

UJSZ0A szovjet film történetének négy nagy szakasza ŕ Kivonat V. Pudflvkin és J. Szmimova tanulmányából.) 1950 február 19' A szlovák hegyvidék regénye magyar fordításban A szovjet film története szorosan kapcsolódlik országunk szocializmusért vívott harcához és a szovljet kultúra fejlődéséhez. Legjobb filmművészeink, az egész néppel együtt, résztvettek művészi alkotásaikkal a szocializmus építésében. A szovjeit filmművészet arra törekedett, hogy az új társadalmi rendszer felépítésében segítse a Pártot és a népet. Az új művészeitért — a szocialista realizmusért — vívott harc tartalmát" magas célok határozták meg. Ha ebből az egyetlen helyes kiindulópontból közeledünk az időszakok elhatárolásának kérdéséhez, akkor a szovjet film történetében négy korszak különböztethető meg, amelyek egybeesnek a szovjet állam fejlődésének korszakaival. A filrfi történetében az első nagy periódus a forradalom első éveitőC a húszas évek végéig terjed. A szovjet államnak erről az első fázisáról Sztálin elvtárs így ír: „Az első szakasz — az Októberi Forradalomtól a kizsákmányoló osztályok felszámolásáig terjedő időszak. Ennek az időszaknak főfeladata abban állt, hogy a megdöntött osztályok ellenállását elnyomja, hogy megszervezze az ország védelmét az intervenciósok támadása ellen, hogy helyreállítsa az ipart és a mezőgazdaságot, hogy előkészítse a kapitalista elemek felszámolásának feltételeit." Ezekben az években törvényszerű jelenség volt, hogy a híradó és a publicisztikus elem került előtérbe. Az országnak a békés munkára való áttérésével, a népgazdaság helyreállításával az osztályharc formái a gazdaság és az ideológia területén is megváltoztak. Az ellenséges ideológia igyekezett alkalmazkodni az új feltételekhez és túlzó baloldali jelszavak mögé bújt. A harc a fiatal szovjet filmművészetben nemcsak egyes rendezők hívei között folyt, hanem felbukkant egyik-másik rendező munkájában, sőt egyes művekben is. Igen sok olyan kiváló film való ebből az időből, amelyek a szocialista realizmus alapijait rakták le a filmművészetben, ugyanekkor azonban magukon viselték az ellenséges befolyás ismertetőjeleit, a formalizmus vonásait. A szovjet film történetének új periódusát a szovjet állam fejlődésének második fázisában fellelhető sajátosságok határozzák meg. „A második szakasz — írta Sztálin elvtárs — a város és falu kapitalista elemeinek felszámolásától a szocialista gazdaság teljes győzelméig és az új Alkotmány elfogadásáig terjedő időszak. Ennek az időszaknak a főfeladata a szocialista gazdaság szervezése országos méretekben és a kapitalista elemek utolsó maradványainak felszámolása, a kulturális forradalom irányítása és teljesen modern hadsereg szervezése az ország védelme érdekében." „Nekünk most teljesen új, szocialista államunk van, amilyen még nem volt a történelemben és amely formája és funkciója szerint jelentékenyen különbözik az első fázis szocialista államától." A második periódus filmjei mélyrehatóbban tárják fel a nép életét, a gyárak és kolchozok szocialista munkáját felölelő tematikájukkal közelebb állnak a szocialista építéshez. Ennek az időszaknak törvényszerű és döntő jelensége, hogy a művészek figyelme a szovjet ember, a szocialista társadalom egyszerű építője felé fordul. Időszerű kérdésekhez kapcsolódnak még azok a filmek is, amelyeknek tárgya a forradalom vagy a polgárháború. A pozitív alakok ábrázolásában új vonásként jelentkezik a munkához való viszony. A munka a szovjet filmművészet legfontosabb esztétikai kategóriája lett, amely a szovjet ember kommunista öntudatának növekedését fejezi ki A szovjet filmművészek érdeklődése a szovjet valóság központi kérdései felé fordult. Egyre mélyebben dol• gozzák fel a Kommunista Párt hatását a széles népi tömegekre. A szovjet film első periódusának műveiben a forradalmat spontán népi felkelésnek, az évszázados erőszak, elnyomás és rabság elleni lázadásnak ábrázolták. A második periódusban a tömegek forradalmi mozgalmának megjelenítése realisztikusan fejezi ki a bolsevikok irányító erejét, a forradalom vezéreinek, Leninnek, Sztálinnak nagy szerepét. Ezekben az években jelennek meg a „Csápájev", a „Krons'tadÜ tengerészek", „A nagy hazafi", a „Maxim trilógia", a Lenin és Sztálinról szóló filmek — „Lenin októbere", „Lenin 1918-ban", „Puskás ember" stb. című filmek. Sztálin elvtárs meghatározása szerint a szovjet művészet módszere — a szocialista realizmus módszere, a szovjet művész pedig „az emberi lélek mérnöke". Ezek a meghatározások segítették a filmművészeket abban, hogy mélyebben megértsék I a bolsevik pártosság elvét a művészet fejlődésének új feltételei, a szocialista társadalom feltételei között, amikor a tömegek kommunista nevelésének kérdése hatalmas jelentőségre tesz szert. A Nagy Honvédő Háború évei jelentik a filmművészet történetének harmadik szakaszát. Ebben a harmadik periódusban a hazafiság témája hiánytalanul kifejezésre jut. A háborús időszak legkitűnőbb filmjei a fasizmus vadállati, embergyűlölő ideológiája ellen küzdő bolsevik célzatukkal tűnnek ki. Átfogó művészi ábrázolásban mutatják be országunk hazafias népi mozgalmát, feltárják a szovjet hazafiság jellemvonásait, népünk nagy lelkierejét. A szovjet film történetének negyedik időszaka a háború utáni éveket öleli fel. A szovjet emberek megfeszített harca az ország nemzetgazdaságának helyreállításáért, a szocializmus építésének továbbfejlesztéséért, a kommunizmus első csíráinak kibontakozásáért, bonyolult és magasrendű feladatok elé állítja a művészetet, beleértve a filmművészetet is, melyeket világosan megfogalmaz az ideológiai kérdésekben hozott párthatározat. A Párt ebben az időszakban a művészek figyelmét mindinkább a pártosság, a nép felé fordulás a realizmus, a szovjet ember lelkivilágának és a kommunizmusért folytatott megfeszített harcának művészi ábrázolása felé irányítja. A Párt újból hangsúlyozza a szovjet művészet, a szovjet film propagandisztikus, nevelő szerepét. A Párt politikáját igazolja, hogy a szovjet filmművészet a háború utáni években újabb jelentős sikerekre hivatkozhat. A szovjet filmek rendkívül gazdagok művész,; ábrázolásban.. Ezt hallgatással mellőzni, egyet jelent a szovjet film elszegényítésével, jelentőségének csökkentésével. Ideológiai és esztétikai tekintetben a szovjet filmek, mint az egész szovjet művészetnek és irodalomnak is jellemző sajátsága a pozitív hős alakja. A szovjet filmek teremtették meg a pozitív hőst, örömteli terveivel és sugárzó eszményeivel. Mindez filmművészetünk esztétikai értékeléséhez tartozik és ennek kifejezést kell adná a filmtörténetben. Ki kell majd mutatni, milyen újszerűen vetették fel és oldották meg a szovjet film mesterei a történelmi és életrajzi filmek problémáit. A szovjet film nagy értékei közé tartozik a történelmi-forradalmi műraj. És végül mélyebben át kell gondolnia mindenkinek a szovjet filmművészet nemzetközi jelentőségét. Nemcsak egyik vagy másik film külföldi sikeréről van szó, bár ez is lényeges körülmény a szovjet film hatásainak és a külföldi széles dolgozó tömegek közti népszerűségének tanulmányozásában. Nem szabad a szovjet film nemzetközi jelentőségét csupán egyik vagy másik külföldi haladó filmművészre gyakorolt hatására korlátolnunk. A szovjet film nemzetközi jelentősége legelsősorban a szocialista szovjet rendszer fölényét árasztó Ľudo Ondrejov „Zbojriická mladosť" (szó szerint: Betyárfiatalság) c. regénye Egri Viktor hű és művészi fordításában most jelent meg „Hegyek alján" címmel a „bratisíavai TATRAN könyvkiadóvállalatnál. A szlovák hegyvidék elhagyatottan, de természetes tisztaságban felnövő falusi ifjúságának idillikus eposza ez a mű. Az időpont, melyben a történés játszik, nincs közelebbről megjelölve, de sejthetőleg a XIX. század utolsó negyede. A falusi gyermek nem jár iskolába, mert ilyen nincs a faluban, de a városokban már zakatolni kezdenek a nagyüzemek s ezek nem kérnek iskolai bizonyítványt a munkára jelentkező edzett és izmos falusi legényektől. Amint átolvassa az ember a közel kétszázoldalas, hatvannyolc rövid fejezetre tagolt regényt, eszébe jut a múlt század második felének déltirolí származású olasz festője, Giovanni Segantini. Ez az egyéni útakon járó művész hegyvidéki szegény paraszt gyermeke volt, apátlanul nőtt fel, talán még mostohább viszonyok között, mint Ľudo Ondrejov regényének hőse, a serdülő korban lévő egészséges, ügyes, jólelkű fiú: Lapin Jergus. Amint Segantini a magas hegyvidék sajátságos rezgésű és megvilágítású légkörében mutatta be az alpesi falvak dolgozóit, környezetüket, a rögöt, melyet művelni igyekeznek s a havasokat, melyek látóhatárukat beszegik, úgy igyekszik a Hegyek alján szerzője a viselkedésében természetes, szinte ősi egyszerűségű embert belekomponálni a szlovák hegyvidék alpesi világába, csodás kis-hima" lájaszerű tájaiba, megmutatni viszonyát fűhöz, madárhoz, kőhöz, i röghöz, vízhez, munkához, játékhoz, mezei egérhez, vadmacskához s az erdőségek más vadjaihoz. Ľudo Ondrejov írói sajátsága az előadás egyszerűsítő technikája. A 68 kis fejezet nem okoz széttagoltságot, együttesen sima egységbe olvadnak. Nem fárasztják ki az olvasót, valóságos 68 kis terraszt emel egymás mellé az író, egyik sincs messze a másiktól s mégis egyre magasabbra visznek és mélyebbre engednek tekinteni a völgyek sorsába. Az olvasó észrevétlenül fenn jár már a havasi legelők szín tjén, lélegzete nem fogyott ki, sőt fenn egyre könnyebbé válik. Amint Segantini a prizma fényét színelemeire bontja s a színeket rétegesen egymás mellé helyezi képein, úgy helyez egymáshoz Ondrejov egyszerűen fogalmazott sorokat s néhány ilyen sorba belesűrít jellemeket, magatartást, gondolkodást, érzés-komplexumokat, valamint természeti képeket a hozzájuk tartozó színekkel, illattal és zamattal egyetemben. Segantininál későbbi fejlődése folyamán a magas helyvidék ábrázolása dekadens szimbolizmusba megy át, a Hegyek alján minden jelenete, helyzete józanul reális és földszagú. A regény hőse, Jergus, népies hagyományból és dalokból ismeri meg apja emlékét, aki mint szegénylegény küzdött a társadalom igazságtalanságai ellen. Az apa a maga kalandos útjain elpusztult, az árván maradt három gyermeket egy jóságos, megértő anya tartja el a faluvégi viskóban, melyhez csekély föld és egy kecske tartozik. Jergus érdekes, romlatlan jelleme ott szövődik szülőhelyén, majd elkerül a fiú a városi rézhámorba mint egészen fiatal ifjúmunkás, de már az első nap a gyártulajdonos bele akar rúgni s munkája megkezdése előtt lopással gyanúsítják. Jergus nem bírja ezt a környezetet, visszatér a hegyek közé, hogy szabad életet éljen, mint apja, aki jóravaló lélek volt, csak nem ismerte a megalkuvást és alázkodást. Sas Andor. eszmei tartalmában van. De fokozza e jelentőségét az élet realisztikus ábrázolásában megnyilatkozó nagy művészi értéke is,. A szovjet művészek, mikor filmjeikben kidolgozták a szocialista realizmus módszerét, nemcsak felvetették, hanem meg is oldották a legbonyolultabb eszmei és művészi problémákat, igazi nagy művészetté emelték a filmet. A. ZÁPOTOCKÝ 1

7 ÚI HARCOSOK SORAKOZÓJA Fordította: VOZARI DEZSŐ A cs. és kir. államügyészség azzal vádolta: 1. Ladislav Zápotockýt, Antonín Mottl-t és František Janotát, hogy a szociáldemokraták összejövetelein, amelyeket Vojtech Jarušek vendéglőjének egy külön termében tartottak, 1881 tavaszán, II. Sándor orosz cár meggyilkolása után, ezt a gyilkosságot dicsőítették, kijelentették, hogy minden államban akadnak hasonló népelnyomók, akik ugyanilyen sorsot érdemelnek. Ezzel a nyilvánosság előtti felségsértés bűntettét és törvénybeütköző cselekedet magasztalásának vétségét követték el. 2. Josef Rézlert, hogy saját kézírásával kiadta a „Szabadság" (Volnost) című lapot, amelynek első száma 1881 március 27-én, második száma 1881 április 27-én, harmadik száma pedig 1881 május 27"én jelent meg Kosiréban, továbbá, hogy e folyóiratba a következő cikkeket írta: „Az uralkodóház", „Az állam fejlődése a szociáldemokrácia felfogásának tükrében", „A nép királya", „Társadalompolitikai szemle", „Közállapotaink". Ezekben a cikkekben megsértette a császárt és a trónörököst, mint a császári ház tagját. 3. František Maráéeket, hogy mint a prágai munkásegyesület titkára 1881 január 18-án üdvözlő levelet intézett a bécsi munkásegyesülethez, amely alapításának 4. évfordulóját ünnepelte. Üdvözlő levele a következő szavakkal végződött: „A zsarnokok hatalma már nem tarthat soká, a nép szétfeszíti a bilincseket, amelyeket kezeire raktak. Éppen ezért tartsatok ki továbbra is harcotokban, elvtársak, a győzelem már nincs messze." Ezzel felségsértés bűntettét követte el. 4. J. B. Peckát, hogy különböző szocialista dalok és versek írásával és terjesztésével, különösen a „Fel, testvérek, itt az idő" kezdetű dallal, valamint a „Királyi név" című költeménnyel felségsértés bűntettét követte el. 5. Leopold Kochmannt, hogy különböző szocialista dalok és költemények írásával és terjesztésével, főként a „Miért vagyok szocialista" című költemény 22. és 23. versszakával felségsértés bűntettét követte el. A 22. versszak szövege a következő: „Túlsók regét hallottunk rólatok. Királyok, istenek. Bölcs emberek az ily mesékre Már régóta legyintenek." A 23. versszak így szól: „Istenetek s királyotok Csak tihozzátok kedves, A mi életünk változatlanul Nehéz s keserves." A vádlott sorozatos felségsértést követett el a „Takarodó" című költemény következő szövegű második versszakával: „Panasz, jajongás nem visz célhoz, A zsarnok rá se hederít, Könny sózza, míg ő kincsben dúskál, A szegényember kenyerét." Továbbá a „Kommün temploma" címö dal következő szövegű utolsó versszakával: „Azt hirdeti a vörös zászló, A Pantheonnak homlokán: Igazság s jólét csakis ott van, Hol nincs király a nép nyakán." 6. Augustín Radimskyt, hogy az „Álom" című dal megszövegezésével és terjesztésével, mindenekelőtt annak következő szövegű 2. versszakával: „Szabadságról beszéltem én a népnek, Ezért üldöznek csendőrök, pribékek, A zsarnok félti ingatag hatalmát És még álmában sem leli nyugalmát."; továbbá a 4. alatt már említett „Fel testvérek, itt az idő" című szocialista dal terjesztésével Ladislav Zá" potockýval, Antonín MottHal, František Janotával, Josef Rézlerrel, František Maráčekkel, J. B. Peckával és Leopold Kochmannal együtt felségsértés bűntettét követték el. Ladislav Zápotocký, Antonín Mottl és František Janota ezenkívül közbékeháborítás és törvényellenes cselekedet felmagasztalásának vétségét is. Josef Rézler pedig a császári ház tagjai elleni sértés bűntettét is elkövette. 7. A felsorolt 31 vádlottat, hogy titkos szervezetnek volt tagja. Valamennyien az Ausztriai Cseh Szociáldemokrata Munkáspárt érdekében agitáltak. Ezt a tevékenységüket a hatóságok előtt szándékosan titkolták. Norbert Zoula, J. B. Pecka, L. Zápotocký és A. Mottl ezenkívül elhatározták, hogy a szervezet kibővítése céljából különböző alosztályokat létesítenek s ezt a szándékukat meg is valósították. 8. Ladislav Zápotockýt, Antonín Mottlt, František Janotát, Josef Rézlert, František Maráčeket, Josef Sebeket, Tomás Jirouseket, Josef Pačest és Antonín Kaspáreket, hogy az ú. n. agitációs bizottság tagjai s mint ilyenek titkos társaság vezetői voltak. 9. Vojtech Jaruseket, hogy az említett titkos társaság tagjaként vendéglőjének külön helyiségét a titkos szervezet rendelkezésére bocsátotta. A felsorolt 31 vádlottat kivéteí nélkül azzal vádolja a cs. és kir. ügyészség, hogy a titkos szervezet vezetőiként vagy tagjaiként, vagy pedig mindkét minőségben törvénytelen tevékenységet fejtettek ki s ezzel a közbékeháborítás vétségét és a fennálló társadalmi rend elleni vétséget követték el. 10. Antonín Mottl-t és Alois Krafnétzert ezenkívül azzal vádolja az ügyészség, hogy betiltott sajtótermékeket terjesztettek. (Folytatjuk.)