Uj Szó, 1950. február (3. évfolyam, 27-50.szám)

1950-02-17 / 41. szám, péntek

Iiozzászolás a kritikához Falusi kádereink nevelése A január 29-i Ifjúsági Szem­lében adtam tudósítást, hogy az Ipolysági járás ČSM veze­tősége egyhetes tanfolyamot rendez falusi szervezeteink ve­zetőinek átképzésére. Az iskola nehéz technikai akadályok le­küzdése után e hó 6-án meg­kezdődött. Az iskolán 35 hall­gató vesz részt, he:yicsoportja­ink legjobb vezetői Mindegyiken meglátszik a tanulási vágy, a tenniakarás, amit abból is kö­vetkeztetünk, hogy a nagy hó­fúvások miatt leállt járművek nélkülözésével Seeianky és Vi­fiica községből Takács János, Deák Jozef, Tóth Mihály, ,fcservocs Alexander elvtársak Í8 kilométert gyalogoltak, hogy az iskolán résztvehessenek. Mivel egyelőre nem áll mó­dunkban külön magyar- és szlováknyelvű tanfolyamot ren­dezni, így együttesen vlesznek résŕt a szlovák- és magyar­nyelvű ifjak a tanfolyamon, amit Szocialista alapon Pertzian elvtárs vezet. Az előadások szlovák nyelvűek s amit a ma­gyar tagok nem értenek, azt Major A. és Márton K. ma­gyér nyelven világosan meg­magyarázzák. A napi program különböző részeiben is megvan az egyet­értés, mert a szlováknyelvű vi­tához a magyarok magyar nyel­ven szólhatnak hozzá és írás­beli dolgozatokat is ki-ki saját nyelvén írhat. Az egész nap vidám testvéri egyetértésben múlik el és már sok munkásindulót megtanultak úgy magyart, mint szlovákot. Mai előadónk a kerületi pio­nír titkár, Gašpar, a Pionír­szervezetet ismertette és rövi­den elmondta, hogyan fogadták a csehszlovákiai pionírokat Ma­gyarországon 1949-ben, amikor a Balaton partjára mentek nya­ralni. Dícsérően említette, hogy milyen fejlettek a magyar út­törők és milyen hűen és hoz­záértéssel vezetik gyermekor­sfcágukat Budapesten a Sváb­hegyen. Magyaro-szági tartóz­kodásunk alatt meggyőződést szereztünk a magyar nép ba­rátságáról, szeretetéről, amit a csehszlovák néppel szemben éreznek és ezt a kis pionírokkal 6zemben kinyilvánították. Min­denütt ajándékokkal halmozták el pionírjainkat és amikor a ha­zautazásra került sor, úgy fel voltunk pakkolva csomagokkal, hogy mindent nem is bírtunk elhozni. Szavait így fejezte be: Ti is, akik ezen rövid tanfolya­mon résztvesztek, magyarok és szlovákok, bízom benne, hogy a jövőben megértéssel tudtok együtt dolgozni, mert mindnyá­junknak egy a célja a béke és a jobb megélhetés. Ilyen előadások után még ba­rátságosabban ülnek együtt az iskola padjaiban a résztvevők és bízunk abban, hogy ha rövid is ez az iskola, mégis tudunk adni belőle valamit falusi szer­vezeteinknek. mégpedig az át­flevelt vezetőkön keresztül, akik falusi szervezeteink új káderei lesznek. Major Ágos+ow. Kedves elvtársak! Olvastam a lappal kapcso­latos hozzászólásokat és így nékem is van néhány meg­jegyzésem. Ahhoz, hogy az Ifjúsági Szemle hivatásának megfelel­jen, nagyon csekély a terje­delme. Így feltétlenül panasz­kodni fognak az olvasók, egye­seknek ez fog hiányozni, má­soknak más. Arról is olvas­tam, hogy terjesztési kam­pány indult, ami lehetővé te­szi a lap terjedelmének és így színvonalának is emelé­sét. Magyarországon fordítva szervezték a terjesztési ver­senyeket. Előbb felemelték a lap nívóját és így az olvasók szerzése, a terjesztés sokkal könnyebben ment. (Pl. az Üj Világ.) Nem tudom elhinni, hogy az Üj Szó havi papírkészleté­böl ne tudna átengedni egy­két oldalt. Nem tudom elkép­zelni — ha áldozatok árán is — ne lehetne emelni az Ifjú­sági Szemle terjedelmét. Mi lenne, ha az Üj Szóban meg­jelenő ifjúsággal, kulturális és elméleti kérdésekkel foglalko­zó cikkek közül egyesek az Ifjúsági Szemlében is megje­lennének, hiszen az Ifjúsági Szemle szerves része az Üj Szónak. „Legyen az ifjúsági sajtó harcra hívó harang, amely felébreszti az alvókat, báto­rítja az elfáradtakat, ösztönzi I az elmaradókat, korbácsolja intézményeink bürokratizmu­sát, feltárja munkánk fogya­tékosságait, kideríti építő­munkánk sikereit és ilyen­képpen megkönnyíti az új embernek, a szocializmus új építőjének, az ifjak és a leá­nyok új nemzedékének kine­A malá-mačai Csehszlo­vák Ifjúsági Szövetség ma gyar tagozata február 12-én nagysikerű színielőadást ren­dezett. Előadásra került a „Krizsó Kati kecskéje" én a Kedves olvasóim bizonyára sokszor találkoznak az újság hasábjain a šahy-i (ipolysági) jelentésekkel, amelyek egyné­hányszor a rossz munkáról, de legtöbbször a jó haladásról szá­molnak be. Az utóbbit mond­hatjuk az ipolysági állami bir­tokról is, amely a város észak­keleti részén van, újonnan ki­épített műhelyekkel, istállókkal, ezer sertést befogadó hizlaldá­val, traktorgarázzsal stb. Eze­velését, akik a bolsevikok ré­gi gárdájának helyére léphet­nek", — írja Sztálin elvtárs. Vájjon fejlődött-e annyit az Ifjúsági Szemle egy év alatt, hogy hiánytalanul megfeleljen a fenti követelményeknek ? Nem fejlődött. És ez fele­lősséget jelent mindannyiunk számára, akik látjuk, hogy mi indul el a falvak közö­nyéből, a gyárak kapui mö­gül, a munkapadok mellől és a proletárnegyedek világából, akik tudjuk, hogy ifjúságunk­ra még kemény harc és mun­ka vár. Erre a harcra kell, hogy neveljen az Ifjúsági Szemle is, mint egyetlen ma­gyarnyelvű ifjúsági lap. Ilyen körülmények között azonban nem képes erre a feladatra. Az Ifjúsági Szemle sokat (már mint terjedelméhez ké­pest) foglalkozik pl. kultúr­műsorokkal és ennél keveseb­bet a termelés kérdésével. Nem foglalkozik elég élesen azzal, hogy az ifjúsági szer­vezetekben, igy a ČSM-ben is a munkásfiataloké a vezető­szerep. Keveset olvastam a Komszomol szerepéről a ter­melésben. Vadovics elvtársnak pedig nincs igaza, mikor arról ír, hogy az Ifjúsági Szemle sztá­rokat csinál, mert „a sajtó főfeladata az élet minden te­rületéről vett konkrét pél­dákkal és mintaképekkel foly­tatott nevelés". (Lenin.) Ifjúságunknak azt kell be­mutatni, hogy új hősök szü­letnek a városokban és fal­vakban, a munka hősei, akik­re biztosan számíthat a szo­cialista haza. Miskolc, 1950 február 5. Elvtársi üdözlettel: P. Szűcs Béla „Nőnek a vetések" e. szín­mű, majd egynéhány szavn­lat előadásával fejezték be a hangulatos, jól sikerült es­tét. Fiatalok, vegyetek pél* dát! ken a munkahelyeken mindenütt az ifjúságot látjuk nagyobb számban dolgozni, kik helyüket meg is állják minden munka­szakaszon. Az első lépések: Míg a vá­rosban levő ifjúság között ví­gan folyt a ČSM munkája, ad­dig a birtokon dolgozó fiatalság el volt hagyatva és kizárva minden oly megmozdulásból, mi az ifjúságnak örömet s dicső­séget szerez. A hibákat felis­merve, azonnal munkához lát­tam és hosszabb propaganda és előkészítő munka után 1949 december 13-án összejöttek a birtokon dolgozó ifjúmunkások és egyhangúkig megalakították a ČSM üzemi csoportját. Az első összejövetelt a leszerelt szeszgyárnak ablaktalan termé­ben kellett rendezni, ennek el­lenére is a megjelent 28 leány és fiú egyöntetűen belépett a ČSM-be. A munkának nagy lelkesedés­sel fogtak neki és Sztálin 70. születésnapjára egy-egy napi brigádmunkát ajánlottak fel, melynek értékét a demokratikus görög gyermekek részére küld­ték. Ezzel meg nem elégedve, többet akartak felmutatni és ar­ra kértek, hogy adjak nekik egy színdarabot. Ezt beszereztem és azonnal nagy lendülettel fogtak a tanulásnak. De nemcsak a ta­nulásnak fogtak nagy lendület­tel, hanem még a munkatelje­sítményt is nagy lendülettel fejlesztették annak örömére, hogy a ČSM tagjai lehettek. A hideg téli időben mindenki behúzódik a meleg szobába. Ezek a fiatal munkásaink pedig sokszor 25 fokos hidegben is a nyitott traktorokon kilométere­ket tettek meg és más ehhez hasonló szakmában dolgoz­tak, hogy a csehszlovák nép élelem ellátását biztosítsák. Ha napi munkájában az em­ber átfázik, kifárad, jól esik a pihenés és e helyett üzemi cso­portunk tagjai fogták a füzetet és tanultak. Fiatal tagtársaink­nak nem volt könnyű a tanulás, mert a mult kapitalista rendszer megfosztotta őket a fejlődés, is. kolázás lehetőségétől és csak az állandó munka, a béresélet volt osztályrészük. Akik kétel­kednek abban, hogy a mai népi demokráciában a munkásságnak teljes joga, lehetősége van a haladáshoz és bekapcsolódni a kulúréletbe, azok győződjenek meg a valóság ól, hogy az ed­dig lemaradt mezőgazdasági if­júmunkások színielőadást adtak elő Ipolyság nézőközönség előtt, A színdarab címe: „Krizsó Ka­tó kecskéje", énekszámokkal és versek előadása követte. Két­szer egymás után adták elő. A terem mindkét alkalommal túrterem mindkét alkalommal megtelt vendégekkel és a leg­szebb jelenet az esti műsornál volt, amikor a ČSM két járási kiküldöttje ünnepélyesen átadta az UCS tagjainak az új ČSM igazolványokat Az eskütételnél az egész nézőközönség ün­pélyesen felállt és a kékinges fiatalok nagy büszkeséggel vet­ték át az új tagsági könyvecs­kéket. A műsoros est sikeres rende­zéséért Bulla Tibor, ipolysági la. kosnak jár a legőszintébb kö­szönet, ki nagy hozzáértéssel és fáradsággal tanította be a szereplőket a darab előadására. A darab eredményes lejátszá­sa után a színjátszó kör falura fog menni, hogy a falusi nép előtt is bemutathassák mit ad a mai rendszer az állami birtokok munkásainak! Major Ágoston.. HALAD A FALU Az Ipolysági Állami Bírtok ČSM üzemi csoportjának kultúrestjéről és eddigi működéséről

Next

/
Thumbnails
Contents