Uj Szó, 1950. február (3. évfolyam, 27-50.szám)

1950-02-02 / 28. szám, csütörtök

6 UJSZG 1950 február 2 Alsószelin megindult a harc a kulákok ellen Üj helyi nemzeti bizottságok vertték át a Párt és az egyes köz­ségek lakosainak megbízásából a helyi igazgatás felelő s imr?l iát. Nagy lelkiismeretességgel, őszinte lelkesedéssel vezetik a rájuk bí­zott ügyek felelős intézését. Minden erejükből azon vannak, hogy a falvak életét és igazgatását valóban a kis- és középparasztság érdekeinek szem előtt tartásával a szocializmus szellemében irá­nyítsák. Az új helyi nemzeti bizottságok segítőtársai és támogató­erői kívánnak lenni a becsületes munkának és ahol erő s kézzel kell közbelépni, ott kérlelhetetlenszigorral gyomlálják ki a gazt, a dudvát és szabadítják meg községeink életét a közösségi életet aka­dályozó káros csökevényektől. így történt ez Alsószeliben is. Az új Nemzeti Bizottság itt is megkezdte munkáját és rögtön az első napokban felháborító visszaélést leplezett le. A vissza­élést a falu két zsírosparasztja követte el eddig még ismeretlen cinkosok bevonásával. A vizsgálatot sürgősen megin­dították. Eredménye az lett, hogy a közbiztonsági szervek a falu két kulákját, a két Medovanskýt le­tartóztatták. A Medovansky testvéreknek 30 hektár saját földjük és 30 ma­gyar hold bérelt földjük van Al­sószelin. Mégis beszolgáltatási kötelezettségük az 1949-es szerző­dés szerint nem tett ki többet, mint 310 kg búzát, 1200 tojást, 3000 liter tejet. Nem kétséges, ez a két zsíros kulák, hogy saját va­gyonát szaporítsa, eddig még ki nem derített személyekkel össze­játszott és segítségükkel az 1949"es beszolgáltatási kötelezett­ségeiket felháborító módon álla­pították meg. Ez a két kulák megtalálta a faluban a maga cin­kosait, összejátszva velük, a kis" és középparasztság kárára kivon­ták magukat a rájuk eső kötele­zettségek teljesítése alól. Medovanskýék azonban ezzel sem elégedtek meg. Ök tovább­folytatták pénzt és vagyont haj­hászó mesterkedéseiket, még ak­kor is, amikor a község a gyenge termés miatt kukoricabeszolgálta­tási kötelezettségének nem tudva eleget tenni, azzal a kéréssel for­dult a járási Nemzet Bizottság­hoz, hogy csökkentse a községre kirótt kukoricamenniységet. A kis- és középparasztok mindent elkövettek, hogy egyedenként pótolják a hiányzó kukoriameny­nyiséget. Nem úgy Medovanskýék, akik tudva azt, hogy cinkostár­saik a múltban is megvédték őket, nyugodtan terpeszkedtek el portá'kon és nevették a kis- és középparasztságot, hogy azok, ho­gyan teljesítik Medovanskýék el­titkolt kukoricája helyett a köz­ség beszolgáltatási kötelezettségét. A kulák testvérpár eggyel nem számított, az új helyi Nemzeti Bizottsággal. A faluban már régen rebesget­ték, hogy Medovanskýéknál a górék színültig teltek kukoricá­val. Az új helyi Nemzeti Bizott­ság intézkedésére bizottság ki­szállt a két zsíros kulák portájá­ra, ahol több, mint egy vagonra való morzsolt kukoricát találtak. A két Medovanský most már nem nevetett és nem káromolta a rendszert, remegve jártak-keltek a vizsgálóbizottság előtt, akik sorbavették az egész port a rejtek­helyeit. A bizottság tagjainak már a helyszínén érthetetlen volt, hogyan lehetséges az, hogy Medovanskýéknak ennyi tenger kukoricájuk megmaradt. De rövi­desen megdöbbenve állapíthatták meg a valóságot. A bizottság egyik tagja ugyanis elkérte a ku Iáktól az 1949-es évre szóló be szolgáltatási szerződést. Ekkor sült ki, hogy miért volt hónapo kon és éveken keresztül olyan víg kedélye a két zsírosparaszt­nak, miért tudott dőzsölni, miért tellett mindenre: a két 30 hektáros kulák, akilj ezenkívül még 30 magyar holdnyi földet is bérelnek, összesen csak 310 kg búzát, 3000 liter tejet é s 1200 to­jást szolgáltatott be az elmúlt év­ben. Ennyit írtak elő nekik, he­lyesebben ennyit írattak elő ma­guknak. Míg a kis- és középpa­rasztság a községben erejét meg­feszítve teljesítette beszolgálta­tási kötelezettségét, a község régi hivatalnokai részéről valakj sú­lyos mulasztást követett el és módot, lehetőséget adott e kulák" csalásra. A helyi Nemzeti Bizottság azonnal jelentést tett a járási Közélelmezési Bizottságnak. Ez még január 23"án kiszállt a hely­színre, lefolytatta a vizsgálatot és első eredményeként a két k u~ lakot letartóztatták, majd elszál­lították Alsószeliből. A falu dolgozó parasztsága a legnagyobb felháborodással érte­sült a két kulák gaztettéről és nemcsak a kulákok legszigorúbb megbüntetését követeli, de mind­azokét is, akik ebben a felhábo­rító csalásban érdekelve vannak. Ki kell nyomozni azt, — mond­ják a szeli kisparasztok —, kik nyújtottak segédkezet Medovans­kýéknak, hogy a falut ilyen módon megkárosítsák és bennünket, a dolgozó parasztságot ily csúfosan kijátsszanak. A népi demokrácia erős kézzel sújtson le ellensé­geinkre, mert ezek minden hala­dásnak akadályai, hogy új élet indulhasson a falun. Falvainkban terjed a világosság Éjfél után érkeztem Szentesre. Csontomig ért a fagy, de nem törőd­tem már sem faggyal, sem viharral, a falut el kellett érnem, már csak azért is, mert érdekelt, mi történik Itt. A kassai EPSz konferencián ugyanis a szentesi Sér Vilma elv­társnő bátorhangú beszédében meg­ígérte, hogy mindent elkövet az Egységes Földműves Szövetkezet megalakulásának érdekében. Ideje, hogy a falu asszonyai, kis- és közép­gazdái felszabaduljanak a minden­napi robot alól és jusson végre arra is idejük, hogy a szocialista kultú­rát ápolják. Tehát joggal érdekelt, hogy a konferencia óta mit vállalt magára a falu lakossága. Sér Vilmával a délelőtti órákban találkozom, mosolyogva fogad, mint régi ismerőst és pár percnyi beszél­getés után számon kérem tőle ígére­tét. Sér Vilma elvtársnő a követke­zőket mondja: — A konferencia óta megalakult végre nálunk is a Párt segítségével az Egységes Földműves Szövetkezet. Eddig harminc tagja van, de meg vagyok győződve, hogy mihelyt megkezdődnek a tavaszi munkála­tok, a tagok száma szaporodni fog. A gazdák előbb-utóbb rájönnek, hogy micsoda előnyöket rejt magá­ban a mezőgazdaság gépesítése és hogy közös és egységes munkával sokkal nagyobb eredményeket lehet elérni, mint a régi, elavult módsze­rekkel. Természetesen rendkívül fon­tos, hogy jó munkát végezzünk, mert csakis példás munkánk révén tud­ju.c megnyerni a többi tagokat is, akik még bizalmatlanok a z Egysé­ges Földműves Szövetkezettel szem­ben. Itt az ideje már, hogy földmű­veseink annyi sötét és nyomorral zsúfolt esztendő után megtanuljanak végre nevetni és dalolni. Sér Vilma a 20 éves, értelmes lá­nyok egészséges és fiatal mosolyá­val fordul felém és így folytatja: — Tudod, eddig az úgy volt, hogy a zsírosparaszt dirigált bennünket és az volt az elve, hogy először jövök én, aztán megint én és csak azután, Sér Vilma ha marad valami abból a moslékból, jöhetett a szegény ember is. Bizony ma, a mi népi országunkban ezt egészen máskép képzeljük el. Mi nélkülük rendezzük most be az éle­tünket és csakis a kis- és közép­gazda érdekét tartjuk szem előtt az Egységes Földműves Szövetkezet munkájában. Mi, lányok, asszonyok, teljes erővel bekapcsolódunk a mun­kába és elősegítjük azt a célt, hogy anyáink háta ne görnyedjen meg 40 éves korban a rengeteg munkától. Micsoda élet is volt az — mondja jogos felháborodással —, hogy föld­műveseink asszonyai ott görbültek egész nap a mezei munkánál és a munka után kimerülten haza kellett rohanni, hogy ebédet vagy vacsorát főzzön ... Arra, hogy a gyerekekre ügyeljen vagy ápolja és gondozza őket. már nem jutott ideje. A sze­génysorsú gyerekek bizony teljesen el voltak hanyagolva. Hát mi ezt nem akarjuk többé. Ha a traktor el­végzi munkáját, "akkor bizony az asszony otthon maradhat és dol­gozhat a háztartásban és ügyelhet az apróságaira. — Az a szándékunk — folytatja Sér Vilma —, hogy mecsinálják a gőzmosodát is. A szomszédos Bély községben már van is ilyen mosoda. És még jönni fog sok minden, ami­ről én még nem tudok. De tanulni akarok. Most készülök egy politikai tanfolyamra, hogy tudjak és lássak és behozzam mindazt, amit eddig elmulasztottam. Eddig bizony senki sem törődött azzal, hogy kiismerjem magam a világ dolgaiban. Hát ké­rem, csak ezt akartam mondani... A KÖZSÉG BIKÁJÁNÁL Ezzel el is búcsúzik tőlem, azzal a derűs mosollyal, amely hitet és Felhívás a magyar színjátszókhoz! A Szlovákiai Egységes Földműves Szövetség, mint már azt jelentettük, a szlovákiai magyarajkú lakosság részér e üicgyar­nyelvű falujáró színházat szervez. A megszervezés alatt álló magyar falujáró színház tehet­séges színjátszókat keres. Feltételek: 1. Politikai megbízhatóság, 2. csehszlovák állampolgárság, 3. a magyar nyelv tökéletes és a szlovák nyelv ismerete. A jelentkezéseket a falujáró színtársulat vizsgabizottságá­nak kell beküldeni, amelynek címe: Riaditeľstvo Dedinského Divadla, Bratislava, Križková ul. 7. Minden egyes jelentkezőt a falujáró színtársulat igazgató­sága idejében fog értesíteni, a színivizsga pontos idejéről. A je­lentkezők készüljenek erre egy saját maguk által választott jelenettel és szavazattal. reményt áraszt maga körül. Ezután felkeresem a község bírá­ját, Kiskendi Lajogt, aki éppen több gazdának elmondja azt a viccet, amit egy kanadai haladó munkásujság­ban olvasott. Az újságot kanadai sógora állandóan küldi neki. Mutat­ja is a lapot. A vicchez a követke­ző kép van. Lovak vágtatnak egy kocsival, a magyar népköztársaság minisztereivel. Útközben találkoz­nak két alaposan meghízott kulák példánnyal. A kulákok megkérdezik őket. merre vágtatnak olyan lenddü­lettel. A miniszterek azt válaszol­ják: „a szocializmus felé". Erre a kulákok megfordulnak és kategóri­kusan kijelentik: „Akkor mi az el­lenkező irányba megyünk". Az öt­letes tréfán az összegyűlt gazdák sokatmondóan mosolyognak. Ez a tréfa olyan légkört terem­tett, hogy kezdhettünk a falu építő­munkájáról beszélni. Kiskendi La­jos a következőket mondja önmagá­ról és a falu munkájáról: — A munkásmozgalomban állan­dóan résztvettem, 1923 óta tagja va­gyok a Pártnak és mint igazi kom­munista megtanultam azt, hogy csak egy gyomrom van és csakis egy ágyban alhatom. Ezért sohasem ju­tott eszembe az, hogy gazdagság­ra törekedjem és ezért tudtam meg­győződéssel és tiszta szívvel har­colni a szocializmusért. — Nézd, — folytatta a bíró — itt van ez a kis lakóházam és négy kat. hold földem, ezt a feleségemmel együtt két kezünk munkájával sze­reztük. Az én családom mindig mun­kás volt és ebben a családban akarok maradni életem végéig. Egyébként a község bírája vagyok, eddig a helyi Párt elnöke is vol­tam, de mert nem voltam képes mindakét szerepet betölteni, a Párt elnökségét át kellett adnom egy má­sik elvtársnak. így jobban végezhe­tem el bírói feladatomat. — Ám nehogy azt hidd, hogy elfá­radtam a munkában — folytatja a bíró bölcsen —, arról szó sincs. Sem az úri demokrácia, sem a Horthy­éra üldöztetései engem nem fárasz­tottak el. Egy igazi elvtárs a mun­kásmozgalomban kimeríthetetlen erő­vel rendelkezik. A szocializmus va­lami olyan csodálatos, hogy az ember minél idősebb, annál lelkesebben, annál meggyőzőbben tud érette sík­ra szállni és harcolni. Ez különösen ma érvényes, amikor már odáig ju­tottunk, hogy a saját munkáshazán­kat építjük fel. A IX. kongresszusra vállalt munka­kötelezettségek Kis szünet után élénken folytatja: — Most megalakítottuk az Egysé­ges Földműves Szövetkezetet. Még a munka elején állunk, de bízom benne, hogy a falu gazdái egységesen csatlakoznak majd hozzánk. A felvi­lágosító munka folyamatban van és és az igazi felvilágosítás akkor fog bekövetkezni, amikor közös erővel bizonyítjuk azt, hogy milyen eredmé­nyes munkát tudunk végezni. A fa­lu lakossága jószándékú, a beszol­gáltatásoknak eleget tesz. Sajnos, gabonaneműekben a mult évben visz­szamaradtunk, mert nagy volt ná­lunk a szárazság, viszont a sertés­húsbeszolgáltatást 160 százalékban teljesítettük. Ezidén azonban az Egy­séges Földműves Szövetkezet révén könnyebb lesz ezen a téren is a helyzetűnk.. Az elnök alig harmincéves fiatal­ember, Fekete Bertalannak hívják. A bíró nézetével azonosítja magát. A fiatal elnök a IX. kongresszusra vállalt munkakötelezettségeket fog­lalja .össze. — Először is a kultúrház köré kő­falat vonunk, ami körülbelül 1500 fogat-órát és 2000 kézi munkaórát tesz ki. 2 Az utat a faluban közösen megcsináljuk. 3. Gondunk lesz arra, hogy az Egységes Földműves Szö­vetkezetet kiterjesszük és megszilár­dítsuk és végül elhatároztuk egy ser­téshizlalda létesítését. Nagyon bízom benne, hogy az EFSz-ről a következő hónapokban már többet mondhatok és bízom abban is, hogy a tavaszi hónapokban az Egységes Földműves Szövetkezet az egész falu közös ügye lesz. — Addig is — folytatja az EFSz elnöke — arra kérlek, hass oda, hogy községünkbe bevezessék a villanyt. Közvetlenül községünk mellett halad el a villanyvezeték. A falu lakossá­ga szívesen vállalja magára mindazt a munkát, ami a villany bevezetésé­vel együtt jár. Végül még arra hívom fel a figyelmedet, hogy ezekben a szörnyű hidegekben hat kilométer gyalogutat kell megtenniök azoknak a tanulóknak, akik Kírályhelmecre járnak középiskolába. Ha ezek a ta­nulók a téli hónapokban kimaradnak, akkor a tanulásban visszamaradnak. Olyan probléma ez, amit okvetlenül orvosolni kell. A falu gazdái közösen megkérnek, hogy nézzem meg az iskolát. Régi épület ez, kis ablakokkal és közvet­lenül a régi, Árpád-korabeli, tizen­kettedik századból származó templom mellett áll. Az egyik gazda megemlíti, hogy szükséges lenne, ha az iskolásgyer­mekek számára a tananyagot ma­gyarra fordítanák, a másik földmű­ves megjegyzi, hogy bizony, amikor az egyik tanító ezt megtette, a tanu­lók sokkal jobban haladtak a tanu­lásban. Sajnos, ez a tanító már nincs itt, a másik két tanító pedig nem tud magyarul. Benn, az iskolateremben ott szo­ronganak a kis nebulók a padokban. Csöndesen és fegyelmezetten visel­kednek. Első- és másodosztályos ele­misták ezek. Két apróságot kihívok, megkérdezem tőlük szlovákul a ne­vüket. Sajnos, nem tudnak válaszol­ni, mert kiderül, hogy egyetlen szót sem értenek szlovákul még. Mielőtt eltávozom az iskolából, ar­ra gondolok, hogy ezeknek a kis ne­bulóknak a helyzetén okvetlen javí­tani kell. Arra is gondolok, hogy az iskolát ki kéne meszelni és rendbe­hozni Ezért a falu lakosságát terhe­li a felelősség. Az iskolára legalább annyi gondot kell fordítani, mint a templomra. Szép, értékes templomuk van a szentesieknek- A református lelkész is igen készségesen a rendelkezésem­re áll és megmutatja a templom bel­sejét. Megmagyarázza, hogy a XII. században egy kis kápolnaszerű épü­let volt, majď a XV. században kibő­vítették és 1907-ben még egy oldal­só résszel megtoldották. Eredetileg katolikus templom volt. A templom mennyezetét deszkák fedik és a kor­hadt deszkákon primitív népi rajzok pompáznak kék és vörös színekben. A deszkák annyira korhadtak, hogy nem szabad hozzájuk nyúlni. A kes­keny kis ablakokon beárad a téli vi­lágosság. Szép, takaros, értékes kis templom. Egyetlen baja az, hogy a hívők az eeredeti kőfalakat megja­vították és kimeszelték, ahelyett, hogy az iskolát meszelték volna lei. Ezután elbúcsúzom a lelkésztől, a gazdáktól, hogy útamat folytassam és körülnézzek, mi újság a szomszéd falvakban. Mit tettek a falu gazdái az építőmunka érdekében, mit vé­geztek ők munkáshazánkért, melyet csakis a Szovietúnió segítségével, sú­lyos véráldozatokkal vívtunk ki. Szabó Béla.

Next

/
Thumbnails
Contents