Uj Szó, 1950. január (3. évfolyam, 1-26.szám)

1950-01-14 / 12. szám, szombat

1950 január 14 Az idei tél nagyon enyhe volt ed­dig, most kezdi rňegmutatni a fogát, kemény, egészséges hideg van és le­esett az első komoly hó, gyermekeink nagy örömére. Megkezdődött a kor­csolyázás és szánkózás ideje. Gondos­kodjunk kislányunk korcsolyázó­szolmyájáról. Természetesen olyan szoknyáról, amelyet télen minden al­kalommal használhat, csak az anya­ga legyen elég vastag. Erre legalkal­masabb a gyapjúflanell, lehetőleg sö­tétkék színben. Szabása és megvar­rása oly egyszerű, hogy varrónő nél­kül is három-négy óra alatt elkészít­hetjük. Nyolc-tízéves kislánynak egy és félméter anyag elegendő, sőt még egy tízcentis felhajtást is hagyhatunk benne, ami igen fontos, mert ebben a korban rohamosan nőnek a kis­lánykák. Még övszalag sem kell a szoknyácskához, mert ha övét bélel­jük, az azt már pótolja. Lehetőleg ne záródjon húzózárral, hanem hátulról gomboljuk, mert ez sokkal csino­sabb, lényegesen olcsóbb és nem rom­lik el percenként, mint az a húzózá­raknál előfordul. Az édesanyák nagy gondot fordítanak arra, hogy kis­leánykájuk frissen mosott és vasalt szalagot hordjon a hajában. Mellékelt képünkön láthaitó, miként lehet a sza­lagot vasalás nélkül hajbakötni. A kimosott és még nedves szalagot egy üvegpohárra csavarjuk. Percek múlva mór meg is köthetjük a frissen mosott és „vasalt" szalagot. Üjév napján nagy keletje volt. 48. Fejfedő. Függőleges sorok: 1. Holdkóros. 2. Szántóeszköz. 3. Zenei kifejezés. 4. A falevél. 5. Malmokban sok van. 6. Savanyú. 7. A vonat kereke. 8. Szám. 9. Velőscsontban van. 10. Íz, illat. 11. Iparostanonc. 12. Nem biz­tos, gyanús egzisztencia. 13. Híres magyar futballista volt. 20. Vágyódó. 21. Az állatvilág legfejlettebb alak­ja. 23 Nagy madár. 24 Aa legfontosabb ércet tartalmazza. 28. Csónakosok használják. 31. Aki erősen ki van melegedve. 34. Padlót mos. 36. Szá­mok előtti idegen rövidítés. 38. Musztafa, hires török nagyve­zér volt. 40. Kipling regény. 41. Fohász. 42. Fekete kihúzó tinta. 43. Méhkas. 46. Mutatószó. Víszíntes sorok: 1. Hirt, üdvözle­tet küldünk rajta. 12. A gazdák őszi munkája. 14. Dalosok. 15. Hosz­szú ideig. 16. A tantal vegyjele. 17. Bútor. 18. Nekem — idegen nyelven. 19. Nöi név. 21. Mesebeli erdei em­berke. 22. Éleshangú jelző eszköz. 23. Egy helyre sem. 25. Római pén­zecske volt. 26. A 2. függőleges ré­sze. 27. Fiúnév. 29. Háziszárnyas. 30. A dohányos. 32. Save our souls. 33. Ősszel sokszor ilyen a z idő. 35. Egy bizonyos mennyiséget magába foglaló (adagolt) munka. 37. Pa­rancs. 39. Daru mondja. 40. Az üz­lethelyiség fontos része. 43. Erősen oxidáló és dezinficiáló anyag. 44. Magyar érsek volt. 45. Hires ma­gyar törvívó világbajnok volt. 47. z áment, hogy megnyújtsa a nyá­ri napot. Hetvenhét meleg ruhá­ba öltözött, felöltötte a bundát, kucsmát vett, lábát szőrcsizmába bujtatta, ennivalóval megrakott kosarat vett a vállára, fegta a vasvillát és felült egy nyírfára. A nap felé tartotta a villát és csak üldögélt. — Idefigyeljetek, béresek! — kiáltotta. — Az én parancsom nélkül abba ne hagyjátok a mun­kát! Ott ült egy óra hosszat a ker es­dő — bizony melege volt. A má­sodik órában már nyomasztónak érezte a hőséget, a harmadikban pedig már egész testéről folyt a víz. Ügy elfáradt, hogy még a villát is alig tudta tartani. — No, béresek, — kiáltott a nyírfáról — ma más eleget dol­goztatok. Menjetek aludni! Elzsibbadt a kereskedő keze, a lába meg úgy megdagadt, hogy sehogysem boldogult vele. El­engedte a vasvillát, — de az megakadt az egyik ágon. Le akart mászni — de leesett a föld­re. Az volt a szerencséje, hogy hetvenhét meleg ruha és bekecs volt rajta. Nem ütötte meg magát, de megtanulta, milyen hosszú a nap. Ez neki is jót tett, a béresek­nek se ártott meg és Lópsa Pe" dunynak is hozott valamit a konyhára. Karcsi egyszer azt álmodta, hogy a két keze beszélgetni kez­dett egymással. A jobb kéz ócsá­rolta a bal kezet és dicsekedve sorolta fel, hogy 6 mi mindent A bal kéz egy darabig hallga­tott. Végre szelíden így szólt: — Én is tudhatnék annyit, mint te. — Miért nem tudsz hát? — Mert engem nem tanítottak meg arra, amire téged. — Tudnád is te azt megtanul­ni, amit én! — Meg bizony, testvérem! — Hogy te kanállal, késsel, villával tudnál bánni? — Csak úgy mint te! — Hogy még ími, rajzolni is megtanulnál? — Mesebeszéd az kis öcsém! — kiálltotta a jobb. Karcsi felébredt és elgondolko­zott az álmán. — Hm! azt mondta a balke­zem, hogy ő megtudná tanulni azt, amit a jobb kezem tud. No­hát én megpróbálom, hogy iga­zat mondotťe? Megpróbálta ... Nem bánta meg. A balkéz szép lassacskán min­den, de minden ügyességét meg­tanulta. Jaj, hogy örült Karcsi! Ám a jobb kéznek sem volt oka szomorkodni. Mert mikor egyszer hosszabb ideig fájósko­dott: minden munkát elvégzett helyette ügyes testvére. Este, ha kigyúlnak a cirkuszi fények, Tombolva tapsolják cifraruhás népek. Ö a cirkusz hőse. Ö a híres nagy szám. Ő, a vad oroszlán. Nappal ketrecéhez járul a sok gyermek S csodálkozva nézik: jaj micsoda termet! Jaj, erősebb állat, nincs is a földön tán', Mint ez az oroszlán! S reggel, ha a nap még nem jön föl az égre, Lelkes bámulója két kicsiny egérke. „Istenem mily büszke! — ámul az egérlány ­E boldog oroszlán!" Ám éjszaka, hogyha már senki se látja, Álmatlanul hever a puha szalmába', Messzi viszi vágya, kint kószál a pusztán Szegény rab oroszlán! A FUKAR KERESKEDŐ Votják Egyszer volt, hol nem volt, élt egyszer egy fukar kereskedő. Evett, ivott, sokat aludt, de ő maga sohasem dolgozott, hanem béreseket fogadott. Dolgozzanak azok helyette. Folyvást csak azon bosszankodott, hogy nem elég hosszú a nap. Annak a bölcsnek keresésére indult, aki megtanítaná, hogyan lehet megnyújtani a napot. Ke­resgélt, kutatott, végül egy bölcs szegényemberre talált, akit Lóp sa Pedunynak hívtak. — Mi szél hozott a házamba, gazdag vendég? — kérdezte Lópsa. — Nem vagyok megelégedve a nappal! — válaszolt a kereske­dő. — Még nyáron is rövidebb a nyúl farkánál. Taníts meg arra te bölcs ember, hogy meg tud­jam nyújtani a nyári nap világát. Lópsa Peduny hamiskásan né­zett a kereskedőre és így vála­szolt: — Öltözz hetvenhét meleg ru­hába, ölts bundát, tégy kucsmát a fejedre, lábadat meg bujtasd szőrcsizmába. Kosarat vegyél a válladra és ebben vigyél magad­nak valami ennivalót. Aztán fogj egy jó "alusi vasvillát, mássz fel a legmagasabb nyírfád legmaga; sabb ágára és tartsd mozdulatla­nul, hogy még a napsugár is ha nyattvágódjék rajta. Míg így ülsz ott, nem nyugszik le a nap. Száz tallérral köszönte meg a kereskedő a bölcs tanácsát és ha" A „Pionír" gyermekáruházban, Bratislavában ilyen környezetben szóra­koznak a gyerekek, míg szüleik bevásárolják részükre a szükséges téli ruhaneműt. A PULYKA Hol a hiba? ARTORIA BAKATON SZUPATRA DOMBORA ALBARIA MOSZOVA ROKÖCZI MICTURIN A fenti fogalmakban egy-egy betűt hibásan írtunk. A helyes betűk függő­leges irányban olvasva a munka hősét adják megfejtésül. Láttad'e a pulykát, ki magas szeméten Gőgösen országol, mint királyi széken. Legkisebb bántásra, legcsekélyebb gúnyra, Mirigytele nyakát amidőn felfújja? Vérszín pötyögője, haragtűzben égve, Mikép megyen által szép világos kékbe? Mikép játszik újra halaványos zöldet? És mikép kotorja szárnyával a földet? Arany János.

Next

/
Thumbnails
Contents