Uj Szó, 1950. január (3. évfolyam, 1-26.szám)

1950-01-14 / 12. szám, szombat

A CSEHSZLOVÁKIA! MAGYAR DOLGOZÓK LAPJA Bratislava, 1950 január 14, szombat 3 Kčs III. évfolyam, 12. szám Újabb kedvezményeket kapnak földműveseink! A vágási engedélyek új rendezése A kormány a kis- és középföldmü­vesek érdekeit szem előtt tartva továb­bi kedvezményeket nyújt a házi sertés­ölés és sertések szabadon való eladása tekintetében: A beszolgáltatás pótteljesítésére vo­natkozó megállapításaik, amelyek 1949 dec. 31-ig voltak érvényesek, meg­hosszabbítja 1950 márc. I ig. Ezek az irányelvek a mezőgazdasági termékek pólbeszolgáltatását azokra az esetekre szabályozzák, amidőn a földműves egy­fajta termékének beszolgáltatását nem tudta teljes mértékben teljesíteni, ez­zel szemben más mezőgazdasági ter­mék beszolgáltatásában az előírt kon­tingenst túlhaladta, vagy túl tudja ha­ladni. Lehetőseget kell adni a kis- és középföldmiíveseknek, hogy beszolgál, tatási kötelezettségei ilyeténképpen ki­egyenlíthessék és így kikerülhessék a be nem szolgáltatásból származó bün­tetéseket. Ez annyit jelent, hogy a kis­és középföldmú'ves be nem szolgálta­tott termékét, példáu 1 burgonyát, más termék beszolgáltatásával helyettesít­heti. A helyettesítő beszolgáltatásba be lehet számolni azt a túlteljesítést, amelyet már egy bizonyos más ter­mékkel tett. A helyettesítő beszolgáltatást csak oly föld nűveseknek lehet engedélyezni, akik a teľmelesi szerződést megkötöt­ték és akikről közismert, hogy beszol­gáltatási kötelezettségüknek eleget tesznek. A helyettesítő teljesítést az egyes helyi Nemzeti Bizottságoknak megküldött átszámítási táblázatok fi­gyelembevételével kell teljesíteni. így pl. 100 kg burgonya helyett a földmű­ves köteles 25 kg árpát, vagy 30 kg búzát, vagy 30 kg zabot, vagy 8 kg mákot, vagy 50 lite; tejet, vagy 20 to­jást, vagy 15 kg húst élősúlyban be­szolgáltatni. Ilyeténképpen a földműveseknek módjukban áll minden beszolgáltatási kötelezettségüknek eleget tenni és ezután megkapják az ölési engedélyt is. / A közélelmezési megbízotti hiva­tal az ölési engedélyek kiadása tár­gyában a következő engedményeket tette: 1. A Nemzeti Bizottságok ölési engedélyt adhatnak oly földműve­seknek, akik maximálisan 2 hektár földet müveinek és egyik beszolgál­tatási kötelezettségüknek nem tet­tek eleget, sőt azt az engedélyezett helyettesítő beszolgáltatással sem tudják pótolni. 2. A helyi Nemzeti Bizottságok ölési engedélyt adhatnak ki 2 hek­táron felüli tulajdonosnak, aki he­lyettesítő teljesítéssel tett eleget termelési beszolgáltatási kötelezett­ségének. 3. A helyi Nemzeti Bizottságok ölési engedélyt adhatnak ki 2 hek táron felül, de 20 hektáron aluli földműveseknek a répavidékeken csak 15 hektárnyi területig, ha be­szolgáltatási kötelezettségüknek he­lyettesítő beszolgáltatással sem tud­nak eleget tenni, ha sertésállomá­nyuk olyan, hogy azokat az 1950-es év folyamán vásári sertések beszol­gáltatásával tudják pótolni. 4. Azok a földművesek, akik be szolgáltatási kötelezettségüknek az 1949 év folyamán ugyan nagyrészben eleget tettek, de mégis kisebb hiá­nyokkal (pl. 50 kg burgonya, vagy 20 kg marhahús, vagy 50 kg búza), a helyi Nemzeti Bizottság ölési en­gedélyt adhat ki, de csak abban az esetben, ha az átszámító táblázat figyelembevételével zsírbeszolgál ta­tási kötelezettségüket emelik. Február 23-án: általános választások Angliában Londonban kedden este hivatalos közleményt adtak ki, amely szerint a király a miniszterelnök javaslatá­ra február 3-án feloszlatja a parla­mentet és az általános választás február 23-án lesz. Az új parlament március 1-én ül össze a formaszerü teendőkre. A király március 6-án nyitja meg az új parlamentet. A mostani parlament új üléssza­kának január 24-ére kitíizött meg­nyitását a király külön proklamá­cióval el fogja halasztani. így tehát a mostani parlament többé nem ül össze. A Munkáspárt február elejére ter­vezett jubiláris ünnepségeit elha­lasztják az új parlament összeülése utáni időre. Londoni jelentések szerint a Mun­káspárt korábban kiadott program­ját, amelynek címe „A Munkáspárt hisz Angliában", jelentősen „módo­sítják". Kihagyják belőle az ígért államosítási terveket. Felhívás Szlovákia kis- és közép­földműveseihez Az 1950-es év második hete fal­vainkon a termelési és felvásárlási szerződések megkötésének jegyében telik el. Szövetségünk központjához naponta jönnek a táviratok, melyek az ünnepélyes szerződésaláírásokról számolnak hü. De nemcsak egyes községek, hanem egész járások, mint például a dunaszerdahelyi, galántai járás földművesei juttatták kifeje­zésre ilyen formában akaratukat. Az eddigi jelentésekből kitűnik, hogy ezideig a községeknek nagyrésze aláírta ünnepélyes keretek között a szerződéseket. A táviratok arról is beszámolnak, hogy földműveseink kötelezik magukat arra. hogy a ter­vet nemcsak a termelésben, de a felvásárlásban is felül fogják ha­ladni. Kifejezésre jutott bennük to­vábbá az is, hogy dolgozó földmű­veseink megelégedetten fogadják az ezidei szétírást, mert ezt helyesen osztályalapon rendezték. Ez annyit jelent, hogy a gazdagabbaknak kö­telezettségeit magasabb kulcs sze­rint állapították meg, mint a sze­gényebbet. Kis- és középföldmüveseink na­gyon hálásak kormányunknak azért, hogy a szerződésekben biztosítja ter­ményeiknek felvásárlását biztos áron és hogy ezen az áron veszi át a terven felül felvásárlandó termé­keket is. Szövetségünk ebbe az ak­cióba a Csehszlovák Kommunista Párt és a nemzeti bizottságok mel­lett teljes szervezetével bekapcsoló­dott. Ebben az évben tehát jobban és igazságosabban történik a szét­írás, mint a mult esztendőben. En­nek az eredménye aztán az. hogy most majdnem minden faluban ün­nepélvesen megy végbe a szerződé­sek aláírása és sok helyen még a tervben foglalt mennyiségen felül is ajánlanak fel. Tanultunk a mult hibáiból és ezért igyekezünk ezeket most eltá­volítani. Igaz, akadnak még ne­hézségek ott, ahol a szétírást nem végezték helyesen. Megállapítható, hogy olyan faluban, ahol kezdeti nehézségek voltak a szerződések aláírása körül, mert a szétíróbizott­ságot kezükben tartották a gazda­gok, az új szétírás után, melyet a kis- és középparasztok végeztek el, a gazdagok befolyása nélkül, a föld­művesek ünnepélyesen egyakarattal írták alá a szerződéseket Szükséges tehát, hogy szövetsé­günk szervei, a helyicsoportok a nemzeti bizottságokkal együtt éber szemmel ügyeljenek a szétírás és a szerződések aláírására és pedig el­sősorban a kis- és középföldmüve­sek érdekében. Ahol még hibák vannak, azok ilyen úton könnyen eltávolíthatók. Ugyancsak most történik a ter­melési terv szétírása gyárainkban, az építkezéseken, a bányákban és a villanytelepeken is. Naponta olvas­hatjuk az újságokban, hallhatjuk a rádióból, hogy munkásságunk tö­megesen tűzi ki terven felüli köte­lezettségvállalásait. így járul hozzá a munkásság mindnyájunk életszín­vonalának emeléséhez. Kis- és középföldmüveseink köve­tik a munkásság példáját és hi­szünk abban, hogy nemcsak alá­írják a szerződéseket, de a terven felül is ajánlanak fel, ahogy ezt már sok község meg is tette. Szövetsé­günk szerveinek feladata most az, hogy ezekről a kérdésekről a föld­műveseket értesítsék és meggyőz­zék e nemes tett helyességéről s mint végső feladat áll előttük: mozgalmat szervezni a terven felüli kötelezettségek vállalására. Ebben a tekintetben egyes járásaink már ha­tározott javaslatokkal jelentkeztek. Míg ezeket a feladatokat nem telje­sítettük, nem lehetünk elégedettek munkánkkal, mert a kitűzött célokat nemcsak teljesíteni kell, de meg is le­het haladni. S erre módunk van, mert kormányunk mindenben segítségére siet a kis- és középföldműveseknek. Ad gépeket, műtrágyát, lehetőséget nyújt a szakiskoláztatásra. új utakat mutat és példákkal tanít, mint ahogy azt a bratisíavai mezőgazdasági kiállí­táson is láthattuk. Az egységes föld­műves szövetkezeteknek nagy anyagi támogatást nyújt s ezzel lehetővé te­szi a hektárhozamok emelését, ami a terven felüli termelést biztosítja. Ebben az évben minden földműves kap ruhajegyet és tárgyalás alatt van további cikkek felszabadítása is. A szlovákiai földművesek egységes szövetségének elnöksége felhívással fordul ezért a szövetség minden tag­jához és funkcionáriusához, hogy úgy kerületi, mint járási és községi mé­retben dolgozzanak a kitűzött célok megvalósításán. Tudjuk, hogy ez a munka nem könnyű s különösen a falvakon kell nagy erőt kifejteni, hogy a kitűzött célt elérjük. Abból a célból, hogy segítségére siessünk földműveseinknek, instrukto­rokat küldünk ki a kerületekbe, járá­sokba és a falvakba, hogy támogassák kis- és középföldműveseinket a nehéz­ségek megszüntetésében. Csak így tudjuk az előttünk álló munkát elvé­gezni s csak így tudunk hathatósan segíteni kormányunknak a Csehszlo­vák Kommunista Pártnak és a nemzeti Bizottságoknak abban, hogy a szer­ződések a kitűzött időre alá legyenek írva. Bratislava, 1950 január 14. A Slovákiai EFSz (JSSR). A szlálini műszak után is tartják eredményeiket a vásárépítkezések dolgozói l'j kötelezettségeket vállalnak a Dunavásár építői. Itt állunk a Duna partján. A je­ges szél az arcomba fújja a havat. De a hófúvás ellenére kivehetően láthatóak egy fél kilométer hosszú hatalmas épülettömb körvonalai. Ha felépül, itt tartják majd a Duna­vásárokat és itt lesz a KSS IX. kongresszusa is ez év májusában. A csempézett homlokzat a szocia­lizmus, az építés és az emberi mun­ka himnusza. Belépek az ideiglenes faháncs­ajtón az első hatalmas csarnokba. Mindenütt deszkák, gerendák, ho­mok és habarcs. A terem végén egy koksztartályban fűtenek. Kemény István elvtársat keresem, aki felvi­lágosít az itteni építkezésről, az él­munkás mozgalomról, a szocialista szerződésekről. Nagynehezen megta­láljuk az óriási csarnok végén, ahol az állványokon egy sereg kőműves dolgozik. Kemény elvtárs pallér negyven­éves. Vereknyén lakik, három nyel­ven beszél, a helyi pártszervezet tit­kára. Minden kérdésre pontosan, szakszerűen, igazi kommunista mód jára felel. — Ügy tudom, hogy itt a mult évben szocialista kötelezettségeket vállaltak? _ kérdem. — Igen, az üzemnek 26 élmunká­sa van — feleli Kemény -», azért ilyen kevés, mert amikor a szacia­lista szerződéseket tavaly aláírták, az üzmnek még csak 80 munkása volt. Nyáron 120-ra emelkedett a munkások száma és október végén, november elején már 320-an dolgoz­tunk itt, mert a munka sürgetett. — Kik érték el a legjobb teljesít­ményeket ? — Nagy Ferenc brigádja Bau­mann Gyula, Nagy István, Donauer Ferenc kőművesekkel, azután Nagy Lajos ácscsoportja Pap Sándor és két szlovák szaktárssal és Kocsis Károlý betonozó csoportja. — Milyen volt a kőművesek leg­jobb eredménye? — Egy munkanap alatt 26.8 négy­zetméter falat emeltek négyen, tel­jesítményük 140 százalékos volt. A betonosok 10 cm erös 12 négyzet méter betonalapzat helyett egy mü szakban 20 cm vastagot csináltak. — És a sztálini műszakban ? — A sztálini műszakban 44-en versenyeztek és akkor az eddigi csúcsteljesítményeiket 20 százalék­ka! túlteljesítették. A legszebb azon­ban az, hogy a teljesítmények a mű­szak után sem csökkentek, sőt még emelkedtek! Így a sztálini műszak újabb kez­deményezésre ösztönözte itt a dol­ozókat. — De lássuk csak Kemény elv­társ az elszállásolást — fordulok ve­zetőmhöz. — Az ittlakók száma körülbelül 100. A lakás díjtalan. A kosztért 18 koronát fizetnek naponta és ezért háromszori étkezés jár. A koszt ki­elégítő. Erről magam is meggyőződtem. Az ellátás valóban jő és elegendő. Végigtenkintünk a termen, kere­kekre szerelt állványok és sínek tűnnek szemembe. Csodálkozva, kér­dőn néztem kísérőmre. Ki nem mon­dott kérdésemre a válasz ez volt: — Igen, ez egy újítás: kerekeken tolható állványzat, melyet nem kell mindig szétszedni. Ezzel sok időt és anyagot takarítunk meg. A megta­karítás pénzben két millió koronát tesz ki. Óriási pénz ez. Tervezője Jaroszlav Prsztlinek. Az állványo­kon éppen Nagy Péter brigádja dol­gozik. Nagy Péter Vereknyén lakik, 36 éves, nős, családos, feketebaju­szú munkás. A decemberi, vagyis a téli időszakban elért* keresete felől érdeklődöm. — December hónapban a tiszta ke­resetem 7400 koronát tett ki — mondja Nagy Péter —, 18 éve dol­gozom. Azelőtt órakbért kaptunk és csak az hajtott bennünket a mun­kára, hogy a vállalkozó el ne küld­jön. Most, ha többet végzünk, töb­bet is kapunk érte. Elmúlt már az a régi félelemmel teli világ. — Mi tette lehetővé, hogy ilyen jó eredményeket értek el? — Csoportunk két éve együtt dol­gozik. összetanultunk. A tapaszta­latok alapján jól megszerveztük a munkát. Most ehhez hozzájárul az, hogy többet is akarunk termelni. Minden emberhez egy malterost osz­tottunk be. No meg jobb . eredmé­nyeinknek az is volt az oka, hogy keresni akartunk. Mert ez is fontos, de a lényeg az építés. Szeretjük a munkát. Baumann Gyula, a csoport másik tagja, az Üj Szóval kapcsolatos véle­ményét tolmácsolja: — Szeretjük lapunkat, az Üj Szól! Most a munkásság érdekében írnak az újságok és ezt teszi az Üj Szó is. Ré­gen a munkás nyomorát mutatták, most pedig a munkás többtermelésé­ről írnak. Megváltozott a helyzet. — Hogyan lettél élmunkás? — Azelőtt csak órabérre dolgoz­tunk. Most akkordban. Ezzel lehetővé vált az, hogy többet termeljünk és többet is keressünk. — Milyen eredménnyel jár a több­termelésed? — Munkámmal növelem az általá­nos jólétet De magam is több ruhát, több cipőt vehetek Elválok a kőművesektől és Kemény elvtárs büszkén mutogatja az egy­másbanyíló termeket. Megkérdezem még, milyen tapasztalatokat szűrt le az eddigi munkából és mi segíti elő a tervek teljesítését az építkezésnél? — Nagyon fontos, hogy az előírt terv heti, napi részekre legyen szét­irva és ezeket a részierveket minden munkacsoport megKapja. Ilyen módon elértük, hogy 1949-ben 150 százalé­kon felüli teljesítményünk volt. A mult évi teljes terv összegének 21 millió 200 Kčs-t kellett volna kitennie és ml 30 és félmilliós teljesítményt értünk el. Az építkezéseket 1953-ra kell be­fejezni. Ennek elerése céljából tervbe­vettük, hogy 350—400-as munkáslét­számot teremtünk. A feltételek ehhez adva vannak és a munka termelékeny­sége is állandóan és dicséretesen emel­kedik. Közben járjuk a csarnokokat, a ha­talmas hosszú termeket. Az egyikben előadásokat tartanak majd. Most be­lépünk abba a terembe, amely május­ban a KSS IX. Kongresszusának szín­helye lesz. Ez már majdnem kész. A padló is elkészült már. Most kosárlab­damérkőzéseket tartanak itt. A beton­alapzatot 20 errber 8 nap alatt készí­tette el. Az alapzat 20 cm vastag. Kocsis Károly Tornócon lakik, 40 éves, nős családos, sokat látott és ta­pasztalt elvtárs. így folytatja: — Az épületen akkor 1.80 Kč§ óra­bért kaptunk. Magunknak keilett gon­doskodnunk lakásról és kosztról, még ha akkord is volt, bizony nem volt ér­demes törnünk magunkat, mert ha va­laki többet termelt, leszállították az akkordbert Résztvettem az 1938-as nagy tornóci manifesztáción is. Vág­sellyére vonultunk, ahol a reakciós csendőrség megtámadott bennünket. Nézzük, mit mond a 32 éves Petró Lajos arról, hogy miért lett élmunkás: — Ha több munkát teljesítek, töb­bet nyújtok az államnak, hogy az is többet tudjon nyújtani nekem. — Tovább adtad módszeredet, hogy tanuljanak a többiek is? — kérdezem. — Igen, a mi betonozó módszerünket ' eddig 40 embernek adtuk át. Az ő eredményeik csak 3 hónap múlva mu­tatkoznak, amikorra azokat ki lehet értékelni. — Mit nyújt neked a demoKrácia? A könnyebb és gondtalan megélhe­tést! — Megvan a mindennapi munkám ' és biztos jóízű kenyerem. Tudom, hogy ezt mind a Szovjetuniónak, népi demokráciánknak és a gothvaldi terv­nek köszönhetem. Vidor István.

Next

/
Thumbnails
Contents