Uj Szó, 1950. január (3. évfolyam, 1-26.szám)

1950-01-12 / 10. szám, csütörtök

tu sm BEZAX PÉTER, a Csehszlovák Háborús Károsultak Egyesületének titkára: A háborús károsultak az újesztendőben 1950 január 12 Szép szokás az, hogy minden gazda az év végeztévé", számot ad az elmúlt esztendő folyamán végzett gazdálkodásról és összeállítja azt a tervet, mely szerint a következő esztendőben tovább folytatja munkáját. Ezért fontos az, hogy mi is a mi „egyesületünkben", amely egyesít, helyesebben mondva amelynek egyesítenie kellene minden hadirokkantat és háborús károsultat Szlovákiában, most megvizsgáljuk, hogy mit tettünk a háborús károsultak, hadirokkantak és árvák érdekében, hogy mitt kell a jövőben tennünk, hogy mit tettünk helyesen és arra is rá kell mutatnunk, hogy erőnkből és eszközeinkből mit nem tudtunk megtenni. Ez azonban jelentésünknek csak első fele volna. A mult esztendő tevékenységének értékelésével egyúttal azt is meg akarjuk mondani, mit akarunk és hogyan akarunk tevékenykedni az újesztendőben. A lent közölt következtetések és számok világosan mutatják eddigi törekvéseink eredményeit, mi azonban tovább akarunk menni. Segíteni akarunk ott is, ahol a múltban a legkülönfélébb okok miatt nem tudtunk segíteni, vagy azért, hogy nem volt elég anyagi eszközünk és erőnk vagy pedig azért, mert munkánk terjedelme még igen széles és még sokat kell tenni, sokat áldozni ezen a téren, mert azokról az emberekről van szó, akik a legjobban rászorulnak, akiket közvetlenül vagy közvetve a háború legnagyobb csapásaival sújtott. A Csehszlovák Háborús Károsultak Egyesülete a bratislavai háborús károsultak számára felállított Állami hivatallal együtt gondoskodik és védj az emberek legelemibb érdekeit, akik a hazájukért folytatott harcban a jobb jövőért, az igazságosabb holnapért, a szocialista igazságos rendszer bevezetéséért népi demokratikus államunkban a legtöbbet áldoztak, amit csak ember áldozhat. Életüket és egészségüket. Egyesek nem maradtak meg a dicsőség frontszakaszán, hanem mint hadirokkantak tértek haza. Gyakran százszázalékosan munkaképtelenek. Sokan vakon, láb nélkül és kéz nélkül tértek haza. Mások pedig más módon vesztették el a munkalehetőséget. Nem lehet kitérni az elől, hogy az állam gondoskodjék ezekről a fiairól. Azok, akik nem tértek viszsza, itthon gyakran teljesen vagyontalan özvegyet és árvákat hagytak hátra, akiknek kérő szeme joggal várja, hogy az állam, népi demokrata rendszerünk a szocializmus és a szociális igazságosság nevében segítséget nyújtson nekik. És itt eljutottunk a dolgok lényegéhez. Mindazok akik a segélynyújtás terén dolgozunk, amelyet a hadirokkantaknak, az elesettek után maradt özvegyeknek és árváknak nyujtunk, szeretettel, megértéssel, önzetlenül és megalkuvás nélkül dolgozunk ez ügy érdekében. Ezért becsületesen akarunk számotadni az elmúlt esztendőben elvégzett tevékenységünkről és arról hogy az újesztendőben programunk szerint határozottan fogunk odaállni a munkasíkba. Azért vállaltuk ezt a munkát és ezt a programot a közösség érdekében, mert meg vagyunk győződve arról, hogy jó és igazságos ügyért dolgozunk. így fogják fel ezt mások is, nemcsak a hadirokkantak, özvegyek és árvák, hanem főleg a hivatalok, hatóságok és a zegész szlovák és cseh közvélemény. Minden más értékelés helytelen volna és a dolgok lényegéről hamis képet nyújtana, sőt kötelességünk és törekvésünk alapjáról is. Nem akarunk vitatkozni, nem akarunk bírálatot mondani. Kérni akarjuk őket, segíteni és dolgozni akarunk a legszükségesebbek érdekében. Ez a mi programunk. Most aztán beszéljenek a számok A Csehszlovák Háborús Károsultak Egyesülete Szlovákiában, amelynek székhelye Bratislavában van, felöleli egész Szlovákia összes kerületeit és ezidőszerint szervezetileg majdnem 60 ezer tagot számlál Ha azonban tudatára ébredünk annak, hogy egész Szlovákiában kb 300—350 ezer háborús károsult van, csak akkor áll világórán előttünk az a kép, hogy ezen a téren anyagilag és szervezetileg mennyi feladatot kell megoldanunk, hogy támogassuk, megszervezzük és pénzbelileg segítsük az összes háborús károsultakat. Ez a feladat ránk vár Ez a feladat hatalmas, de emberi, szép és becsületes. , , A csehszlovák kormány és képvisrlő: gondosan napirenden tartják az említett nagy szociális probléma megoldásának égető szükségességét Nagvvonalúan oldották azt meg az 1946 július 18-i 164/1946. Sb. sz. törvénnyel a háborús károsultak és a háború s a fasiszta üldözés áldozatairól gondoskodván. Ezzel a törvénnyel megvetették az alapját a háborús károsultakkal való szélesen elágazó és sokoldalú gondoskodásnak. Az idézett törvény # szocialista szellemben az összes edd'igi normatív rendeleteket helyettesíti ebben az irányban, amelyeknek egész sorát adták ki az első világháború után, főleg az 1919—1924. esztendőkben. Ezek azonban nagyon fösvényen, gyakran sértően hálálták meg nemzeteinek legjobb fiainak legnagyobb áldozatait. Az új törvény kiterjeszti a gondoskodást a fasiszta üldözés áldozataira is, hogy ilymódon a legszélesebb alapjait vesse meg az állam segélynyújtásának és támogatásának mindenütt, ahol szükségessége megmutatkozik. , A háborús károsultak számára felállított Állami hivatal, amelynek székhelye szintén Bratislava, éwégi jelentése alapján, amelyet az 1948-as esztendőre adott ki, az ottani hivatalos orvos által megállapítást nyert, hogy a megvizsgált 6164 személy közül 3565 teljesen munkaképtelen A charitatív tevékenység keretében meg kell jegyezni a következő eredményeket: 56 esetben ruhát utaltunk ki, 30.500 koronát a hadirokkantak átiskolázására fordítottunk, 1,200.651 koronát fordítottunk használati tárgyak beszerzésére, 1,260.000 korona értékben engedélyeztünk és fizettünk kj kölcsönöket, 641.619 80 korona előleget engedélyeztünk és fizettünk ki a járulékokra 1,640.150 koronát fizettünk ki egyszeri támogatások címén, stb. A háborús károsultak gyógykezeléséről való gondoskodásra 15 millió 706.628 koronát fordítottunk és végül még néhány, mondhatnám legfontosabb számadatot tüntetünk fel. Az 1948-as esztendőben járadék^ címén a hadirokkantaknak 195 millió 278 075.75 és az elesettek hozzátartozóinak 599.672.75 koronát fizettünk ki. Az 1949-es esztendőben ezek a számok sokkal nagyobbra nőttek. Ha ehhez a rövid vázlatképhez hozzászámítjuk, hogy e nagy pénzösszegek mellett sem értük el azt, amit ezen a téren meg kellett volna tenni, csak akkor látjuk világosan, hogy milyen nagy probléma nálunk a háborús károsultakról, hadiözvegyekről és árvákról való gondoskodás. Ha amellett tekintetbe vesszük azt, hogy ezt a nagy munkát, amelyet a Háborús Károsultak számára felállított Állami hivatal és az Egyesület maga mindketten végeztek, az alkalmazottak minimális létszámával teljesítették, akkor ezt a munkát kétszeresen meg kell becsülni. Ebből a rövid vázlatból világosan kitűnik nemcsak ennek a problémának nagysága és széles terjedelme és azoknak a feladatoknak nagysága és terjedelme, amelyek a hadikárosultakról való gondoskodásra vonatkoznak, hanem ugyanakkor az újsztendö programja is felvázolódik szemünk előtt. Ezért szükséges, hogy minden háborús károsult tagja legyen az Egyesületnek, továbbá, hogy az állam segítségével és megértésével minden hivatalos hely részéről megkapjuk ezen a téren a legteljesebb támogatást. Hogyha a háborús károsultak, hadiözvegyek és árvák nagyszámú táborának nevében néhány kívánsággal állunk elő, amelyeknek megvalósítása igazán feltétlenül szükséges az újsztendőben és a további esztendőkben is, akkor ezzel csak emberi és polgári kötelességünknek teszünk eleget. 1. Idetartozik míndenkelött az, hogy a háborús károsultaktól ne vegyék el az iparukat, hanem adják meg nekik a lehetőséget arra, hogy munkájukkal megjavítsák szociális helyzetüket. 2. Különösen tiszteletben kell tartani a 164/46 Sb. sz. törvény 84. 5-ának rendeletét, amely a háborús károsultak előnyős alkalmaztatására vonatkozik. Az eddigi gyakorlat azt mutatja, hogy a háborús károsultak gyakran kimaradnak, gyakran félreteszik őket és helyükbe ép, egészséges embereket ültetnek, akik más helyen produktívabb munkát is végezhetnének. 3. Előnyt kell nekik nyújtani a hivatalokban kérvényeik elintézésénél. 4. A vasutaknál és más közlekedési eszközöknél nyújtott kedvezményeknél főleg a hadirokkantakra kell gondolni. 5. Lehetőség szerint mindenütt előnyben kell őket részesíteni, ahoi érvényre juttathatják tehetségüket, hogy résztvegyenek köztársaságunk kiépítésében. Mint ismeretes, ebben az irányban már sok mindent megtettünk, nem titkoljuk azonban, hogy még sok kérdés vár megoldásra. Hisszük azonban, hogy kölcsönös megértéssel ezeket is sikerülni fog jól megoldani. Ha munkánkban mint igazi szocialista munkások és dolgozók fogunk eljárni, akkor sokat megtehetünk és szép eredményeket érhetünk el. Es mi büszkén jelentkezünk munkára. Büszkén kötelezzük masninkat, hogy a feladatokat teljesítjük és minden akadályt erőnk szerint legyőzünk. Ez a mi programunk. Troma* a béke I. számú közellensége Harry Truman, az Egyesült Államok elnöke, hétfőn nyújtotta be az amerikai kongresszusnak az 1950— 51. évre szóló költségvetést. A beterjesztett jelentés szerint a kiadások 42.439 millió dollárt tesznek ki, ezzel szemben a bevétel 37.339 millió dollár, úgy, hogy a hiány nem kevesebb, mint 5100 millió dollár. Ha végiglapozzuk a költségvetés tételeit, megállapíthatjuk, vagy egy szóval jellemezhetjük: fegyverkezés. Mert hiszen a katonai célokra szánt költségvetési tételek nem kevesebb, mint 71 százalékot tesznek ki, ugyanakkor nevelési, tudományos és művelődési célokra 1 százalékot szentel Truman úr, szociális gondoskodásra, egészségügyre, szociális biztosításra pedig a költségvetés 4.9 százalékát. Nem kevesebb, mint 30 ezer millió dollárt akar áldozni ágyúkra, puskákra, fegyverekre. 71 százalékot tesz ki tehát a költségvetésnek az a hányada, amelyet a háborús uszítók és az új világháború borzalmait előkészítő zsíros amerikai tőkésurak Truman vezetésével az emberek gyilkolására és saját őrült terveiknek megvalósítására szánnak. A valóságban azoriban ez a százalék jóval nagyobb lesz, mert hiszen e 71 százalékban olyan csekélységek, mint 817 millió dollár, amelyet atombomba gyártásra, 507 millió dollár, amelyet stratégiai támpontok kiépítésére szánnak, nem is szerepelnek. Ezek álcázott formában a költségvetés más tételei között szerepelnek. Harmincezer millió dollárt akarnak háborús katonai költségekre szentelni, ami annyit jelent, hogy minden egyes férfira, nőre és gyermekre körülbelül 10.000 csehszlovák korona esik, tehát egy négytagú családra 40.000 korona, ahelyett, hogy azt a családi élet szebbé tételére fordítanák. De Truman hétfői bejelentése' során még ennél a százaléknál és ennél az összegnél sem állt meg, mert ördögi mosollyal jelentette be az elképedt kongresszusi tagoknak, hogy a fegyverkezési költségeket a jövőben még jobban kell fokozni. A kormány különös figyelmet kíván szentelni a Truman-féle program negyedik pontjának, amelyben ez a jóakaratú baptista lélek az elmaradt országok megsegítését „tűzte ki célul". Ez a „segítség" természetesen úgy értendő, hogy az amerikai tőkés uraknak lehetőség adatik, hogy előnyös invesztíciókat eszközölhessenek a gyarmati és függő országokban, ott kizsákmányolhassák az olcsó munkaerőket, ugyanakkor az amerikai adófizetők pénzén biztosítékot kapnak az esetleges veszteségeik fedezésére. Truman elnök erről is csevegett és megállapította, hogy ezek az országok nagyszerű alkalmat nyújtanak a magántökéseknek, hogy számításaikat megtalálják. Ahol pedig a magántőke nem rendelkeznék elégséges erővel, ott a nemzetközi bank segítségével fogják a felmerült kérdéseket megoldani. Truman elnök költségvetési beszámolójában beismerte, hogy a nemzeti jövedelem az 1950-es évben csökken, igaz, ő hozzátette a reménytkeltő szócskát, „ideiglenesen". Hogy a költségvetési hiány ne emelkedjék tovább, Truman elnök ennek a kérdésnek megoldására azt javasolta, hogy ezt majd a kisebb bérek, a nagyobb árak, a különféle tarifák emelésével lehet biztosítani. Truman a megrögzött kapitalisták nyugalmával követel a kis adófizető polgároktól magasabb áldozatvállalást, hogy teljes kizsigerelésükkel a nagytőkéseknek, főleg a fegyvergyárak tulajdonosainak biztosítson nagyobb hasznot. Március 12-én fartiák mm a választásokat a Szovjetunió Legfelső Tanácsáisa 1950 február 10"éin lejár a Szovjetúnió másodízben összehívott Legfelső Tanácsának megbízatása. A Szovjetúnió alkotmányának 54. szakasza úgy rendelkezik, hogy a Szovjetúnió Legfelső Tanácsának Elnöksége a Legfelső Tanácsba történő választások időpontját a megbízatás letelte utáni 2 hónapnál nem későbbre tűzi ki. A Szovjetúnió Legfelső Tanácsába történő választásokról szóló 72. szakasz kimondja, hogy legalább 2 hónappal korábban kell nyilvánosságra hozni a választások napját és hogy a választások nem történhetnek munkanapon. Mindezek alapján a Szovjetúnió Legfelső Tanácsának Elnöksége a Legfelsőbb Tanácsba történő választások napját 1950 március 12"re tűzi ki. A colomból értekezlet gátakat emel az ázsiai szabadság-mozgalmak ellen A Pravda vasárnapi nemzetiközi szemléjében Anglia és a dominiumok külügyminisztereinek colombói értekezletével foglalkozik. A colombói értekezlet két irányzatot tett nyilvánvalóvá a brit imperializmus politikájában. Az egyik irányzat: a harc fokozása az ázsiai és csendesóceáni népi felszabadító mozgalmak ellen, a második: az USA ellen folytatott küzdelemben meggyöngült Anglia hadállásainak megszilárdítása. Anglia minden erővel igyekszik szembeszállni az USA erősödő befolyásával Ázsiában. A „munkáspárt" nemrégiben vereséget szenvedett az ausztráliai és újzélandi választásokon. Ezt a tényt sok külföldi megfigyelő az amerikabarát pártok diadalának tekintette. Nagyon jellemző Spendernek, az ú)j ausztráliai külügyminiszternek j anuár 2-án tett nyilatkozata, amelyben hangsúlyozta, hogy Ausztráliának és az USA-nak kell Irányítania Delkelet-Ázsia politikáját, , Angliát ezzel szemben „elfelejtette" megemlíteni. Az egész sajtó nyiltan hangsúlyozza, hogy a ceyloni értekezlet napirendjének legfontosabb pontja a „kommunizmus elleni küzdelem" kérdése. A sajtó nem titkolja, hogy ez az ázsiai népi demokratikus mozgalmak ellen indított küzdelem fokozását és az Atlanti Szerződéshez hasonló támadószellemü tömbök alapítását jelenti. A csendesóceáni egyezmény folytatása lenne az Atlanti Szerződésnek. De a napirenden más kérdések is szerepelnek. A colombói értekezleten részletesen megvizsgálják a sterlingés dollárövezet viszonyának kérdését is. Ez közvetlen kapcsolatban áll az USA behatolásával a brit birodalom piacaira. Kétségtelen, hogy az angol kormány feladatul tűzi ki, hogy minden erővel akadályozza az USA gazdasági hadállásainak megerősödését az úgynevezett brit nemzetközösség területén. Illárion Jankin útja A Novij Mir című szovjet szépirodaimi folyóirat „Egy sztahanovista feljegyzései" címmel cikket közölt. A cikk szerzője Illárion Jánkin, aki tanulatlan bányamunkásból vált bányamérnökké, majd az egyik fémipari központ igazgatójává. A fiatal Illárion Jankin 1934-ben érkezett az uráli Vörös Gárda-rézbányába. Eiőször a legegyszerűbb munkát bízták rá, csillékbe lapátolták a lehullott ércrögöket Egy év múlva már ércfejtő lett. De Jankin ezzel nem elégedett meg. Mint minden szovjet emberben, benne is élt ez a vágy, hogy tökéletesítse tudását, munkamódszereit. Amikor brigádot kapott, hogy a műszak minden percét kihasználja, hat emberrel csökkenteni akarta a brigád állományát. Javas'atát benyújtotta a párt- és szakszervezethez Jónak találták és tá. mogatták. A brigádban maradt 12 rakodómunkás másfé!sze

r annyi csillét tudott megrakni, mint azelőtt. Illárion Jankin nem állt meg itt. Cél. ja az volt, hogy minél több fémet adhasson hazájának. Amikor 1940 szeptemberében a Szovjetúnióban is. mert lett Alexej Szemivolosz, a krivojrogi ércfejtő rekordteljesítménye (18 fejtési szintben dolgozott és 1200 százalékra teljesítette a normát), Jankin Krivojrogba utazott, hogy tanulion Szemivolosztól. Ott a következőket tapasztalta: Szemivoloszt minden felesleges munkamozdulat alól felszabadították, így mind a 480 percen át fejthette az ércet. Amint befejezte a munkát az egyik fejtési szintben, azonnal átment a másikba és ott folytatta. Jankin rövid idő múlve elsajátította Szemivolosz munkamódszerét, de hazatérése után azt tapasztalta, hogy az Uraiban sokkal keményebb a kőzet, tehát egy géppel egy fejtési szintben tehet dolgozni. Ekkor azt a módszert ajánlotta, hogy egyidőben egy fejtési szintben több fejtőkalapácsot használjanak és úery haladjanak egyik pászfától a másikhoz. így szü'etett meg a „többfejtő, kalapácsos fe|tés". A teleszkópikur fúrógép, melyet Jankin használ, bármilyen keménységű kőzetet is kifejt Automatikusan működik és vertikális fejtésre van beál'ítva. „Ha nem talá'juk fel a technikának ezt a nagyszerű vívmányát, nem születhetett volna meg a többfejíőka'apácsos fejtés módszere" — írja a Vnvij Mirban Jankin. Ez a példa vi'ágosan bizonyítja, hogy az ú i technika, mellyel a Bolsevik P.lrt és a szovjet kormány gondoskodása látja el a szovjet ipart, az egyre tökéletesebb munkamódszerek alkalmazását teszi lehetővé. Jankin már az első napon, amikor új módszere szerint dolgozott, nagyszerű eredményt ért el: 1150 százalékban teljesítette a normát. A városi pártbizottság meghívta Jankint és brigádját, hogy számoljanak be elért eredményeikről. Különösen az érdekelte a bizottság tagjait, hogy az új módszer a t^nya minden tárnájában bevezethető-e Megállapítást nyert, hogy bevezethető e? a pártbizottság javas'atára Szemivolosz és Jankin munkamódszerét más barkákban is alkalmazták. Egy bizottság kidolgozta a tfbbfejtőkalapácsos fejtés ismertetésére vonatkozó munkateivet A Vörös Gárda bánya valóságos kísérleti laboratóriummá alakult. Illárion Jankin címére özönlöttek a levelek és táviratok a Szovjetúnió minden részébői. Egyik küldöttség a másik után érkezett a Vörös Gárdába. Végül Krasznoura'szkban — abban a városban, amelynek közelében a Vörös Gárdabánya fekszik — összeült a színesfémipar bányavállalatok sztahanovistának és vezetőinek országos értekezlete. A kapitalista államokban minden újítást va<?y tökéletesítést hét lakat alatt tartanak, féltékenyen rejtegetnek. Ezt követeli meg a konkurrencia farkastörvénye. A szocializmus országában az élmunkás legszebb kötelességének tartja, hogy újítása minél szé'esebb méretekben terjedjen el. Jankin egyik bányából a másikba utazott, hogy módszerét átadja 8 többi munkásoknak, személyesen mutatta meg, hogyan kell félredobni az elavult normákat. 1942 eseménydús év volt Illárion Jankin éietében Ebben az évben vették fel a Bolsevik Párt soraiba, ebben az évben tüntették ki. a Sztálin-díjjal, ugyanakkor megkapta a Lenin-rendet is. Az üdvöz'ő táviratokkal együtt megérkezett az állami bank hivata'os 'evele is, amelvben értesítették, hoey 50.000 rubel áll rendelkezésére. Még p.znao megírta a választ: „írják az 50.000 rubelt teljes egészében a hős Szovjet Hadsereg javára". 1944-hen a részleg, majd később a bányaszint vezetőiévé nevezték ki. Minden erejét az el'enség feletti győze'em ügyének szentelte. Mikor elérkezett a győzelem napja, Szverdlovszkba utazott, hogy a bányászati főiskolán tovább tanuljon. Néhány évi tanulás utin kitüntetéssel szerezte meg bányáméinöki diplomáiét és akkor a pimsirski fémipari központ igazgatójává nev»7ték ki. Illárion Jankin útja a szovjet munkások útja. Azoknak a szovjet munkásoknak útja, akik megismerték, hogy boldogság a nagy sztálini korszakban élni fog és dolgozni.