Uj Szó, 1950. január (3. évfolyam, 1-26.szám)

1950-01-07 / 6. szám, szombat

^P^ĽÍ FEFENC: A C S E H S ZLO V Á KIAI M A G Y A R D O L G O Z Ú K L A P J A Bratislava, 1950 január 7, szombat 3 Kés V . évfolyam, 6. szám A CS© ának Ä Jujosziáv fóvuiaäk eräsiaiíraskodáiai si oltéSS cseissiSotôk áJiampoisárokksI A Csehszlovák Köztársaság külügyminisztériuma a prágai jugoszláv nagykövetségnek a következő jegyzéket nyújtotta át: A csehszlovák kormány már hoszszabb idö óta figyeli azt, hogy a jugoszláv hivatalos helyek hallatlan erőszakkal lépnek fel a Jugoszláviában tartózkodó csehszlovák állampolgárokkal szemben, valamint azon cseh és szláv nemzetiségű állampolgárokkal szemben, akik vissza kívánnak vándorolni a Csehszlovák Köztársaságba. Az 1918 november 13-i visszavándorlásról szóló jegyzőkönyvben a jugoszláv kormány kötelezte magát, hogy elintézi mindazon cseh és szlovák nemzetiségű személyek kérvényeit, akik úgy határoztak, hogy visszatérnek a CSR-be és teljesítették mindazokat a feltételeket, amelyek a visszavándorlásról szóló jegyzőkönyvbe voltak foglalva. A csehszlovák kormány meg van győződve arról, hogy éppen az a körülmény, hogy ezek a személyek kértek a jugoszláv állampolgári kötelékből való elbocsátásukat, ürügy a jugoszláv hivataloknak arra, hogy a legkegyetlenebbül üldözzék, bebörtönözzék és kínozzák őket. Nem véletlen az, hogy ezen üldözésnek mindenekelőtt ki voltak téve az összes jelentős kisebbségi tényezők, aktív antifasiszták és a megszállás idején bevált harcosok, valamint a háború utáni országépítés kiváló munkásai, akik kifejezték határozott egyet nem értésüket a jug-s^láviai kisebbség demokráciaellenes és szocialistaellenes irányításával. Ezen üldözés célja az volt, hogy megakadályozzák a cseh és szlovák kisebbség vezető személyiségeinek eltávozását a ČSR-be és ijesztgessék a többieket, akik úgy határozta, hogy visszavándorolnak. Ezért már az 1948-as évben kénytelen volt a CSR-ben maradni a jugoszláv képvielőház képviselője, j Kardelisz András. 1949 júniusában ugyanezen okból üldözni kezdték Gaspar János szlovák képviselőt, továbbá a szlovák partizánbrigád szer, vezöjét, Kardelisz Mihályt, a petroi veci gimnázium tanárát, Klátik Zlaticát és Kopcsok András szlovák diákot. Ugyanezen okból lefogták Komzacs Istvánt, aki nem titkolta el barátságos viszonyát a CSR iráni és aki határozottan elutasította, hogy részvegyen a CSR, az SSSR és az egész szocialista és béketábor ellen folyó uszításokon, ami a jugoszláv kormány mostani politikájának állandó tényezője. Kardelisz Mihályt a börtönbe szállítás közben állítólag „szökés" miatt agyonlőtték. November 9-én bebörtönözték és kegyetlenül megkínozták Husa Ferenc mérnököt, a Kovo-müvek jugoszláviai képviselőjét. Husa mérnöknek nem engedélyezték a ČSRbe való visszatérését annak ellenére hogy 1949 május 12-én már megkapta a CSR állampolgárság igére tét és kérte a jugoszláv állampolgárság kötelékéből való elbocsátást A jugoszláv hivatalok, ahelyett, hogy teljesítették volna kötelezettségüket, amelyet a jegyzőkönyv előirt és elbocsátották volna Kusa mérnököt, 1949 november 9-én bebörtönözték őt. A börtönben a mérnököt a Gestapo módszerel szerint megkínbzták, amiről tanúskodik a feleségének elküldött véres ing is. Amikor a csehszlovák sajtó hírt hozott a jugoszláv rendőrség e bestiális módszereiről, lefogták a mérnök feleségát is, miközben szorgosan keresték a véres bizonyítékot. A házaspárt szembesítették is egymással. Üldöztetésük tovább folytatódik. Ha a jugoszláv hivatalok ilyen barbár módszereket használnak, nem csodálkozunk azon, ha ilyen vagy más esetben hasonló írásbeli kikényszerített nyilatkozatokra kerülne sor, mint az az úgynevezett szarajevói tárgyalás megnyitása előtt történt, a.mikor a 12 vádlott szovjet polgár „oünbánó" vallomást tett és rögiün ezután „öngyilkosságot" követett el. Jellemző egy csehszlovák állampolgárnak, a Hlas iludu volt szerkesztőjének, Tomannak az esete is, aki szintén kérte elbocsájtását a jugoszláv állampolgárság kötelékéből. Ezt Toman meg is kapta szeptember 8-án. A csehszlovák útlevelet megkapta október 10-én és a jugoszláv kiutazó vízumot október 14-an. November 4-én azonban Tomant lefogták. Nyilvánvalóan azért, mert úgy határozott, hogy visszatér a CSRbe és nem fogja tovább szerkeszteni a Csehszlovákia-ellenes Hlas Ľudu-t. A jugoszláv hivatalok hadjárata sok kisebbségi haladó vezető tényező elien nem állt meg a nők előtt sem és az üldözöttek családtagjainál sem, mint ezt bizonyítja a később letartóztatott Gasparné, Komzácsné, Kardeliszné és Husáné esete is. Mindezek a tények arról tanúskodnak, hogy a j-ugoszláv kormány már abban a pillanatban, amikor a jegyzőkönyvet aláírta, elhatározta, hogy azt nem fcgja teljesíteni és tervet dolgozott ki, hogyan fogja ezt meghiúsítani és felhasználni a Csehszlovák köztársaság ellen. Ezek a tények további bizonyítékai annak, hogy a jugoszláv kormány célzatosan csinálija az erőszakosság és fenyegetések politikáját, ami a népellenes imperialista rendszerek sajátossága. Egyszersmind megerősítik azt, hogy a jugoszláv kormány országát az imperialista táborba vonta és eszközévé vált a béke, demokrácia és a szocializmus erői elleni támadásnak. A csehszlovák kormány a legélesebben tiltakozik a visszavándorlásra jelntkezett cseh és szlovák kisebbség üldözte tére ellen és követeli, hogy a nevezett személyeket azonnal bocsássák szabadon és tegyék lehetővé azonnali visszatérésüket Csehszlovákiába. exfilipar aven ii eveben I Eppenúgy, mint iparunk többi ágaiban a szlovákiai textiliparban is a háború utáni első évek a kétéves terv jegyében folytak le. Mint a többi ipari szektorokban a textilnél is bevezették a nemzeti versenyt. Azonban ez az, első lépés az új munkamódszerek felé nem változtatott semmit a régi munkamódszeren. A verseny abban az időben a textilipar alkalmazottai számára méľ nagyon a messzeséghen volt az é.n.jnkás egységekről nem is beszélve. Az '918-as esztendőben b

:zonyos mértékig a szocia'ista kötelezettség még ismeretlen fogalom volt. Már 1948 augusztusában Szlovákiában a textiliparban több mint 11 ezer alkalmazott volt, akik kötelezték magukat, hogy emelni fogják a munka termelékenységét, a termékek minőségét, meg fogiák javítani a munkamódszereket, stb. Ez a tény száz meg száz újítójavaslatban jutott kifejezésre, ame'yek milliós megtakarítást je. lentették," továbbá a munka újjászervezésében és megszervezésében is kifejezésre jutott. 1949 februáriában a megindult szocialista mozcralomba már a szlovákiai textilipar 7806 munkása jelentkezett, aminek azonnal meg is mutatkozott az eredménye. Az ötéves terv első évének első negyedében már megmutatkozik a szocialista verseny bevezetésének az eredménye kb. 30 mi'liós tiiszta pénzbeli értékeredménnyel. A munkaversenybe ebben az időben már 11.704 alkadmazott kapcso'ódott be'e. Ez a szám egyre inkább növekedett és ennek az eredménye megmutatkozott minden téren a nyersanyagmegtakarítás, a hu'ladék csökkentése, az új munkamódszerek bevezetése, az élmunkás műszakok bevezetése, stb. terén. A szocialista versenyben aktívan vsznk részt és azt irányítják is a Párt és a ROH szervezetei. A szocialista I munkaversenyt nagyon elősegítik a munkaverseny bizottságok, a munkaverseny- és a propagandista előadók, úgyhogy ami az 1948-as esztendőben, még teljesen lehetetlennek lálszott, azt az 1949-es eszledőben teljesen túlhaladják. A finn Kommunista Párt végrehajtó bizottságának határozatát a munkásmozgalom egységét illetően csütörtökön hozták nyilvánosságra. A határozat megállapítja, hogy « munkásosztály egysége különösképpen napjainkban fontos, amikor a nemzetközi reakció új háborút készít elő. Csakis a munkásosztály és az összes dolgozók egysége jelenthet ellenállást a háborús uszítók politikájával szemben. A továbbiak során a határozat rámutat arra, hogy a munkásosztály egységének legnagyobb ellensége a jobboldali szociáldemokrácia. — a kapitalizmus ügynöksége. A finn szociáldemokrácia, Tanner vezetése alatt meggyengítette a munkásosztályt, előkészítette a fasizmushoz, a Szovjetúnió elleni háborúhoz az utat és áruló egyességet kötött a hitlerista Németországgal. A második világháború után a finn szociáldemokrata párt az angol-amerikai háborús uszítók oldalára állt, a nagytökésekkel unisfa Pált gának határozata lépett szövetségre, azoknak segítségével teremtette meg a jobboldali szociáldemokraták kormányát, amely a koalíciós pártok, a nagytőke pártjainak határozatai szerint működik. Ezen politikának következtében a kapitalisták jövedelmei 1948-ban átlagban 50 százalékkal nőttek. A közszükségleti tárgyak árai állandó emelkedést mutatnak, a munkások reálbére pedig állandóan csökken. A határozat hangsúlyozza, hogy a béke a demokrácia és a dolgozók gazdasági jogainak harca szempontjából a legfontosabb a munkásosztály és földmüvesség erejének egységesítése. A finn Kommunista Párt végrehajtó bizottsága kiemeli, hogy az ilyen egység megvalósítására adva vannak az összes előfeltételek, ezt igazolják a nyáron lefolyt esximények, amikor a szociáldemokrata munkások' jelentős része a nagy terror ellenére js kéz a kézben harcolt a kommunistákkal. 1 TERMÉSZET timmímm - mmm mn Hogy átalakítsa a természetet maga körül, ősi törekvése az embernek. Az egyének termelőmunkája különkülön és együttvéve, a társadalmi munka a történelem kezdetétől fogva alakította a természetet. Erdők irtása, vizek lecsapolása, a föld megmunkálása, növények termesztése és állatok tenyésztése, utak építése, bányák megnyitása, városok és falvak emelése fokról fokra, formálta a természet képét, A föld természeti tájai különböző módon és különböző mértékben kultúrtájakká alakultak át. Csakhogy ez a természetalakító munka még nem alakította á; a természetet. Ez a természetformálás nem céltudatos és tervszerű átalakítása a természetnek, hanem spontán következménye a termelésnek, általában bizonytalan hatással és sokszor kiszámíthatatlan következményekkel. Annak ellenére, hogy az ember munkája nyomán folyamatosan alakult és formálódott a természet képe. soha eddig a történelem során nem változott meg az ősi viszony a természet és az ember között. Az ember kereste és leste a termé=zet ajándékait, vagy fáradságos munkával igyekezett kicsikarni, de céltudatos és tervszerű átalakító munkával mindeddig nem kerekedett fölé. Ezért van az, hogy az eddigi történelmi fejlődés során kiíejte«-t termeszeialakitó munka, helyesebben az emberi munka természetalakíto hatala, rendszertelen es íeiületes maradt s nagyon sokszor inkább nevezhető rombolásnak vagy rablógazdálkodásnak, mintsem a természeti viszonyok alakításának. A kapitalizmus korszakának a végén, a kapitalizmusban hatalmas arányokban kiterjedt lermeies következményeképpen mit mutat ma a viiág képe? Azt, hogy hatalmas természeti erőknek az ember szolgálatába állítása mellett, sz.nte töretlenül érvényesül a természeti erők önkényének uraima a termelés fölött, különösképpen a mezőgazdaságban. De nem kevés nyomát láthatjuk annak sem, hogy a kapitalista rendszerben folyó termelőmunka nyomán mennyi és milyen veszedelmes rombolás történt a természeti erők gazdálkodásában. Az erdőirtások cgyideig az ember munkájának és a kultúra terjedésének a frontját jelezték, ma pedig romboló erdőpusztításnak a következményeit viseljük s a világ fa-gazdálkodása kezd súlyos zavarokkal küzdeni. Hasonló képet mutat a vízzel való gazdálkodás isA folyók szabályozása és a vizek lecsapolása egyideig szintén a kultúra terjedésének útját jelzi, de nagyon sok helyen súlyos következménykép jelentkezik az aszály, a pusztító szászság és a termőtalaj kiszáradása. A talaj rombolás, a termőtalaj fokozatos, de egyre növekvő pusztulása pedig általános jelenség mindenütt, ahol a kapitalizmus rendszere szerint termel a mezőgazdaság. Erdőirtás, a vízzel való rcssz gazdálkodás, talajrombolás és sivatagosodás a következményei tehát annak a természetalakító munkának, amelyet az ember és a társadalom a kapitalizmus korszakában alakított a természeten. Hogy a természet átalakítását az ember tervszerűen és céltudatosan végezhesse, hogy a természeti viszonyok önkényes uralmát valóban megférje s ezáltal a természetet termelése műhelyévé és jóléte otthonává formálja, ahhoz egészen más természetalakitó munka kell, mint amit az emberi történelem a rabszolgagazdálkodás vagy a feudalizmus vagy a kapitalizmus korszakában végzett. A természet átalakításának nagyszerű munkájához a társadalom termelőerőinek céltudatos megszervezése, minden kizsákmányolás megszüntetése és a termelőmunka átfogó terve kell. A természet átalakítását csak a szocialista társadalom valósíthatja meg. Ez a munka folyik most a nagy Szovjetúnióban. A világtörténelemnek ezt a nagy fordulatát, a természet legyőzését és az ember szükségleteihez mért átalakítását valósítja meg a természet átalakításának sztálini műve. Az alapja e munkának a szocializmus felépítése iparban és mezőgazdaságban, városon és falun egyaránt. A szocialista gazdálkodás nagyüzemi formáinak kialakítása, a szocialista tervgazdálkodás kifejlesztése és a kizsákmányolás lehetőségének a megszüntetése azok a téijyezők, amelyek révén az emberi társadalom képessé válik arra, hogy a természetet valóban átalakítsa s céltudatosan és tervszerűen termelése szolgálatába állítsa. Ez az alap, amelyen lehetővé válik a tudomány és a technika minden vívmányának felhasználása a természet átalakításának nagy munkájában s a természet átalakítása nagy munkájának a színhelye elsősorban a mezőgazdaság. Mit mutat a mezőgazdaság képe még a legfejlettebb kapitalista gazdálkodás fokán is? Azt, hogy reszben a természeti erőforrások állandó és egyre növekvő rombolása, kirablása folyik, másfelöl pedig mégsem változott meg a mezőgazdasági termelésnek az az alapvető jellemvonása, hogy a természet önkényének kitett kockázatos eredményű munka és bizonytalan eredményű vállalkozás. A szocialista fejlődés eredményekép a szovjet mezőgazdaság az első, rmely a történelem folyamán felemelte a mezőgazdaságot az ipar szintjére és a természet átalakításának nagy tervébe illesztve, a terme'ömunka módszereit alakította ki a felszabadult ember számára a mezőgazdaságban is. A mezőgazdasági termelés fejlesztésére irányuló jelentékeny gondolatok, úttörő kezdeményezések voltak korábban is, másutt is világszerte, de ezek sorsa a kapitalizmusban mindig kudarc lett. Minden olyan úttörő gondolat vagy új módszer, amely a mezőgazdasági termelést a természet á

falakításának módszerévé fejleszthette volna, a kapitalizmusban eleve bukásra vagy legalábbis korlátozásra volt ítélve. Olyan társadalomban. amely a kizsákmányolók javát szolgálja, s amelyben a parasztság még a saját kis birtokán is kizsákmányolt és elnyomott osztály maradt, nem fejlődhetett arra a fokra a mezőgazdaság, ahol felszabadulhat a természeti erők önkénye alól. Csak a szocialista társadalom talaján nőhettek fel a mezőgazdaság fejlesztésének úttörő kezdeményezesei természetformáló erővé, s a társadalom fegyverévé a természet átalakításának nagy munkájában. így nőttek fel sorra a Szovjetúnióban a szocialista mezőgazdaság fejlesztésének világraszóló vívmányaí: a füves vetésforgó, a mezővédő erdősávok rendszere, a növény- és állatfajták céltudatos alakításának a módszerei és végül a legnagyobb vívmány: az atemerőnek a termelő munka szolgálatába való állítása. A szovjet biológia, a növény- és állatfajták tervszerű alakításának a tudománya, ma már nemcsak diadalmas élenjáró elmélet, amelytől a világ minden táján tanul a haladó gondolkodás, hanem egyúttal általánosan alkalmazott módszer is a szovjet mezőgazdaság minden üzemében. Hogy jutott /idáig Darwin alapvető tétele a fajok keletkezéséről és a fajok folyamatos átalakulásáról? Ugy, hogy a nagy szovjet darwinista, Timirjázev, már a cári időkben elmélyítette és továbbfejlesztette Darwin tanítását és olyan következtetéseket vont le belőle, amelyek már sejteni engedték, hogy a darwinizmus helyes értelmezése képessé teszi a biológiai tudományt arra, hogy közvetlen segítséget nyújtson a mezőgazdasági termelésnek. De Timirjázev mukája a cári Oroszországban kudarcra, vagy legalábbis eltorzulásra, korlátozottságra lett volna ítélve. Hasonló lett volna a sorsa Micsurin korszakalkotó gyakorlati eredményeinek és elméleti útmutatásainak. A cári Oroszország feudális-kapitalista társadalma nemcsak, hogy nem ismerte fel sem Timirjázev, sem Micsurin munkájában azt a fegyvert, amely az embert és a társadalmat képessé teszi a természet alakítására, hanem egyenest lenézte, félretaszította és szinte megvetéssel vette semmibe. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom nyitotta meg az útját annak, hogy Timirjázev és Micsurin munkája az egész társadalom közkincsévé, közös ügyévé válhassék és a szocialista mezőgazdaság eszközeként a természet átalakításának módszerévé váljék. A szovjet szocialista társadalom tette lehetővé azt, hogy Timirjázev és Micsurin alapvetéséből Liszenko, mint a szovjet társadalom biológusa, elméletben és gyakorlatban egyaránt kiépítse a szovjet biológia nagyszerű tudományát és gyakorlatát. Hasonló utat tett meg a talajművelés tudományának kifejlődése Dokucsájev és Koszticsev kezdeményezésétől Viljamsz munkájáig, a füves vetésforgók és a mezővédő erdősávok rendszerének kialakításáig. Már a cári időkben bebizonyította Dokucsájev, hogy fel lehet venni a harcot a szárazság pusztító hatásával szemben és erdősávok telepítésével minden körülmények között termőképessé lehet tenni a földet. Koszticsev pedig azt bizonyította be, hogy a mezőgazdasági termelés szempontjából legjobb az a talajszerkezet, amely morzsalékos összetételű és egyaránt biztosítja a talaj helyes szellőzését, jó vízgazdálkodását és a talaj baktériuméletének szükséges folyamatát. A cári Oroszország feudális kapitalista társadalma azonban az ő kezdeményezésüket is elsorvasztotta volna, ha a szocializmus kivívása