Uj Szó, 1950. január (3. évfolyam, 1-26.szám)

1950-01-05 / 4. szám, csütörtök

OJ SZ0 1950 január 5 Vemhes anyaállatok takarmányozása és gondozása A magzat az anyából sarjadzik ki, a vemhes anya véráramán keresztül nyújtja magzatának a szükséges táplálóanyagokat. Ez­ért a vemhes anyákat úgy kell tartanunk, hogy bennük a mag zat zavartalanul fejlődhessék, mert az anya táplálkozása és ál" talábain életmódja kihat a mag­zatra. A tapasztalat azt mutatja, hogy a jól táolált anya magzata rend szerint jól fejlett, míg a rosszul táplálté satnya, ez azonban nem szabály, sőt igen sok esetben ki vételek fordulnak elő. Látunk anyákat, amelyek a vemhesség alatt meghíznak, azonban a mag zat apró, hitvány marad, de sok kai gyakoribb tünet az, hogy az anya teljesen lesoványkodik, le" gyengül, jófomán már állrii sem tud a lábán, (főkép teheneknél fordul ez elő) és a megszületett magzat csodálatos módon jól fej lett. Ezért fontos az anya meg felelő és jó takarmányozása, mert a magzat felszívóképessége olyan nagy, hogyha a szükséges anya gok teste felépítésére nincsenek megadva az anya takarmányozá sában, úgy az anya testéből von ja el a kész anyagokat. A magzat hosszú időn keresztül az anyából táplálkozik, sok anya got von el tőle, úgy, hogy az anya emiatt csökkenti saját 'anyag felhasználását, hogy több jiusson a magzatnak. Az első ilyen tünet hogy kevesebbet mozog, a kisgaz" da sok esetben erről ismeri meg, hogy kancája hasas, mert az az­előtt jól ügető és gyorsjárású kanca nem akar ügetni s lépését is lelassítja. A másik tünet, hogy bizonyos szöveteit az anya rosszul táplál­ja, a tehénnek a szarván bemé­lyedés, gyűrű keletkezik, a kan­cák patáin hullámos bemélyedé­sek igazolják, hogy nem jut ele­gendő anyag a pata normális fej­lődéséhez, mert a magzat mind­ezeket az anyagokat a saját tes­tének felépítésére elvonja az anyától. Asszonyoknál ezt még markánsabb példa igazolja, u. i. azok az anyák, akik terhességük alatt nem fordítanak elég gondot magukra s eledelük D vitamint és mészsót nem tartalmaz, magza­tuk kihordása alatt vagy közvet­len utána fogaikkal fizetnek erre rá, a fogak vagy kihullanak vagy pedig tönkre mennek igen nagy százalékban. A vemhesség idejében tartal­maznia kell az abraknak mind­azon tápanyagokat, amelyek a csont, izom és vér képzésére el­engedhetetlenek. Hústermelő fe­hérjeanyagokban, mészben és D­vitaminban sem szabad hiánynak lennie. Egészséges anyánál a vemhes­ség nem káros, feltéve, hogy meg­felelő táplálásában részesül. Ellen­kezőleg, egyes szervek éppen a vemhesség alatt alakulnak ki teljesen, nevezetesen a méh és a tejmirigyek. Ha azonban az anya beteg, főkép szív" vagy vese" bántalomban szenved, úgy ezek a bajok, hasonlókép a gümőkor (tuberkulózis) is, a vemhesség alatt súlyosbodnak, az ellés után pedig gyakran hevennyé válnak 6 az állat 2—4 hét alatt elpusztul. Az előrehaladott vemhesség­nél a méh nyomást gyakorol az anya beleire, félretolja őket rendes helyükből, úgyhogy emiatt emésztési és bélsárűrítési zavarok szoktak fellépni. A magzat növekedésével ará­nyosan mind több és több anya­got igényel az anyától. Az anya, hogy a magzat ezen kívánalmait ki tudja elégíteni, falánkká válik s lehetőleg keveset mozog. A kis­gagzda feladata az anyának ezen természetes ösztöneit támogatni, amit úgy fog elérni, ha megfele­lően eteti, gondozza, használja, elhelyezi és védi káros befolyá­sok ellen. A vemhes állat étrendje a magzat igényeihez kell, hogy al­kalmazkodjék. A magzatnak pe­dig új sejtek képzéséhez sok fe­hérjére, vérének termeléséhez sok vasra és csontrendszerének kifejlődéséhez sok mészre van szüksége. Éppen ezért legyen az anya táp­láléka ezekben az anyagokban gazdag, s ha nem tartalmazna belőlük elegendő mennyiséget, úgy ezt mesterséges, kész foszfo­ros mész és D "vitamin prepará­tumokkal kell pótolni. De nem­csak megfelelő, hanem ele­gendő táplálékot is kapjon az anya, különösen a vemhes ség utolsó harmadában, nehogy lesoványodjék, vagy éppenséggel teljesen legyengüljön. A vemhes tehén tartásának legfontosabb feltétele a fűben gazdag, jó legelőn való legeltetés. Tél idején el kell látni jó szálas takarmánnyal, abrakkal, jó ivó­vízzel, elegendő levegőn és na­pon való mozgásban kell részesí­teni. A vemhes tehenet ellés előtt két hónappal el kell apasztani. Ha túl korán abbahagyja a tehén a tej élést, úgy nem kell a fejést abbahagyni, bármilyen kevés te­jet is ad, hanem a várható ellés előtti két hónapig fejni kell a korán elapadni akaró tehenet. Ha viszont az apasztáskor még sok tejet ad a tehén, úgy sovány ta­karmányozással, szükség esetén 1U—Vs kg keserűsó beadásával kényszerítjük az elapadásra. Az említett 2 hónapos szára­zonállásra a tehénnek nagy szük­sége van, hogy a tőgy kipihen­hesse magát, felfrissülhessen, s az anya a vemhesség utolsó két hónapjában rohamosan fejlődő magzatját kellően táplálhassa s a tehén erőállapota is feljavul­hasson. Kocáknál a vemhesség máso­dik felében mellőzni kell a bur­gonya, répa, zöld lucerna na­gyobb mennyiségben való eteté­sét, mert a túltelt emésztőszer" veknek az anyaméhre gyakorolt nyomása miatt a malacok hitvá­nyán fejlődnek, részben pedig halva jöhetnek a világra. Fontos továbbá az is, hogy ku­korica, olajosmagvak, általában egyéb elzsírosító takarmány alig legyen a takarmányozásukban, mert az elzsírosodott koca rend­szerint satnya malacokat ellik, az elzsírosodott tőgy sokkal ke­vesebb tejet ad, mint amelyiknél a tejmirigyek nincsenek zsírszö­vetek által működésükben aka­dályozva. A vemhes kancának a legmeg felelőbb a zab és széna, különö sen pedig a lucerna, lóhere, bí­borhere. Száraz esztendőben ok­vetlenül keverjünk a kanca abra­kába mészsókat. Általában úgy kell az anyát etetni, hogy a vemhesség első felében erőállapota javuljon, hogy szervezetében bizonyos anyagok felhalmozódjanak arra az időre, amikor a legtöbbször már nem tud annyit felvenni, mint amennyire a magzatnak szüksége lenne. De ügyelni kell arra is, hogy az anya a vemhes­ség második felében tovább ne hízzék, mert a túlkövéren tartott anyák a legtöbbször apró magza tot szülnek, de azért sem, mert a kövérség gyengíti az állat teljes életképességét, s emiatt a szülő­fájások gyengülnének, az ellés hosszúra nyúlna, ami pedig a magzat életét veszélyeztetné s végül a gyenge utófáj ások miatt, a magzatburkok nehezen és ké­sedelmesen távoznának el. A vemhesség utolsó harmadá­ban, amikor az anya hasa nagy és feszes, gyomra és belei kisebb helyre szorulnak, egy-egy etetés­kor csak keveset szabad adni s ennek megfelelően többször és könnyen emészthető táplálékkal kell etetni. A vemhesség alatt nem taná csos a csöcsbimbókat húzogatni, mert ez kancán és üszőn idő előt­ti tejelválasztást indíthat meg. A vemhes kancát és tehenet még inkább tisztogatni kell, mint a nem vemheseket, mert a bőr" lélegezésre a vemhesség alatt az anyának nagy szüksége van. Vemhes anyáiknak romlott, üszkös, penészes, fagyos, jeges, anyarozsos, burgonyacsirás, szeny­nyes vagy savanyú eleséget ne adjunk, mert ezek hatására na­gyon gyakoriak az elvetélések. Óvjuk őket hirtelen lehűléstől, hava® esőtől, esőben hideg szél­től, ütéstől. Az elmondottakból látni, hogy vemhes anyák takarmányozására és ápolására a kisgazdáinak nagy gondot kell fordítania, ha nem akarja, hogy hosszú hónapok fá­radalmas munkája, könnyelmű nemtörődömség, vagy ismeretei­nek hiánya miatt elvetéléssel s az anya elértéktelenedésével vég­ződjön. Dr. B. J. Olvasóink figyelmébe! Örömmel értesítjük kedve s olvasóinkat, hogy az ÜJ SZÓ az 1951-es évre szóló NÉPNAPTÁRÁT mely első kia­dásában az 1950-es évre megnyerte minden olvasónk tetszését és az utolsó példányig elfogyott, az eljövendő esztendőben mindenkinek, aki 1950 január 15"ig napilapunkra az 1950. teljes évre előfizet, ajándékul küldi. A hetilap előfizetőineK azonos feltételek mellett ez t a NÉPNAPTART féláron küldj'i*. Ezzel a jövőre biztosítani óhajtjuk előfizetőink hő táborának a NÉPNAPTÁRT. A csehszlovákiai magyar dolgozók 1950-es évre: lapjának jelszava az Az ÚJ SZÚ minden magyar dogozó kezébe! w Átalakulnak a sztyeppék A sztálini ötéves tervek felejt­hetetlen éveiben született a ha­talmas gépesítés. A gépek dübör­gő, élettel teli hangja betöltötte a sztyeppe beláthatatlan tereit. A tudomány és a technika!... Ezzel sikerült a terméketlen földeket termékennyé változtatni, beve­zetni a füves vetésforgó rendsze­rét és növelni a termő földterüle­teket. Itt van például az ijuszki szov­hoz, Szibériában. Olyan ez a gaz­daság, mint a többi, az ijuszo" caulimi dombos sztyeppéken, amelyeken a mezők négyszögei, akár egy tudományos könyv ol­dalai. Azt olvashattuk ki belőle, milyen bátran küzdenek a szocia­lista mezőgazdaság újítói. Az ijuszki szovhoz a nagy for­dulat évében alakult meg, amikor a szovjet faluban végbement a mélyreható forradalmi változás. E szovhoz már akkor példát mu­tatott a gépesítés bevezetése és a tudomány eredményeinek fel­használása tekintetében. Karpov, a szovhoz igazgatója a Szocialista Munka Hőse — nem minden büszkeség nélkül mutat­ja a sztyeppén húzódó fiatal er" dőövett. Ide, a szibériai sztyeppé­re időnként ellátogat két hívat­lan vendég: a szárazság és a szá­razságot hozó szél. De itt is, mint mindenütt a vidéken, zöld védő­fallal fogadják őket. A szovhoz körül kilenc holdon terülnek el az erdőövek. A védő­sáv ületetése fokozott ütemben folyik és két év múlva az erdő­övek elérik: a 150 holdat. Az el­ültetett magvak kisarjadzanak és szép csemetévé nőnek. Valamikor gyakran vetettek itt búzát búzára. D ária Kotyuseva, a falusi tanács elnöke, elmondja, a föld nem pihenhetett, nem ka" J pott ápolást és amikor kimerült, nem nyújthatta az embereknek, amit szerettek volna. A szovhoz dolgozói messze mö­göttük hagyták a tegnapot. Az évelő füvek termesztése fordula­tot jelentett. Három évvel ezelőtt 105 holdon vetettek évelőket, ez évben már 900"on. Eddig egyfajta takarmányfüvet termesztettek, de rájöttek: ez még nem képes tartós, apró-rögös talajt biztosítani. Pavél Artye­menko, a szovhoz egyik munkása azután iucernamaggal megvetette a fűkeverék alapját. Tudta és ma már mindenki tudja a szov* hozban, hogy hüvelyesek és pil" langós füvek keveréke nélkül nem készülhet megfelelő vetés­forgó. A tarlóval párhuzamosan ha" lad az ugar és az őszi szántóföld. Itt dolgozik most Leonid Irbickij, a neves traktorista, a Szocialista Munka Hőse. Már azon is elcso­dálkozik, hogy azt kérdezik tőle: Hány holdat szántott fel idén ta­vasszal? — Hol van már a tavaszi szán­tás? Az őszi tarlót és az ugart szántjuk. Tavaly 1500 holt gondosan elő­készített, megművelt és újra át­dolgozott ugart, továbbá 1200 holt őszi gabonaföldet szántottak fel. Idén már ennél is jóval töb­bet, előhántolós ekével, megfele­lő mélységben. Tavasztól késő őszig tart a traktorvezetők versenye a gyor­sabbütemű és jobbminőségű mun­káért. A gépkezelők a sztyeppék átalakulásáért folytatott harc te­vékeny részesei. A szovhoz dolgozói nem saj­nálják a fáradságot, a lehetősé­gek tágasak. Minden munkás és munkásnő számára, aki az állami gazdaságban dolgozik, széles pá­lya nyílt képességei kifejtésére. Felzárkózni a termelés élenjáróihoz! — Mintegy 15 ezer diák megy téli rekreációra. A rekreációt az Iskolaügyi megbízotti hivatal a népgondozási megbízotti hivatal segítségével rendezi meg. Krko­noše hegységbe 400 szlovák diá­kot utalnak be. Az utazást ja­nuár 17. és április 15. között ren­dezik meg. — Az ötéves terv második évé­nek kezdetét a közlekedési meg­bízotti hivatalban K. Bacdlek köz­lekedési megbízott nyitotta meg, aki beszédében először is a Meg bízotti Hivatal, a ČSD Központi igazgatósága és a ČSAD alkal­mazottainak megköszönte min­taszerű és sikeres munkájukat Tekintsetek körül: ami tegnap mű­helyetekben, gyáratokban, bányátokban vagy építkezéseiteknél egyesek ered­ménye volt, ma már otthonos az egész együttes életében, szokássá válik, holnap pedig már túlhaladottnak bi­zonyui. Kezdeményezésedet holnap át­veszi a brigád, brigádod kezdeménye­zését magáévá teszi az egész műhely, az egész vállalat. Átviszik a kezde­ményezést a termelés más ágaira is; ami tegnap egyeseké volt, sokezer ember tulajdonává lesz. Visszatartha­tatlanul, széles arcvonalon terjed el az új, a haladószellemű és szerteőm­lik, mint az áradó folyó. Asztahanovisták a technikai hala­dás, a termelés növelésének szászlóvi­vői. Ok azok, akik megdöntik az el­avult normákat és újakat, magasabba­kat hoznak létre. Ok azok, akik fel­jebb emelik a termelékenységet és ki­igazítják, túlteljesítésre vezetik a gaz­dasági terveket. Sztálin, a sztahanovisták első érte­kezletén, 1935-ben mondott beszédé­ben kiemelte: „Nem viiágos-e, hogy a sztahanovisták újítók iparunkban, hogy a sztahanov-mozgalom képezi iparunk jövőjét, hogy magában rejti a mun­kásosztály jövendő kulturális-technikai fellendülésének magvát, hogy feltárja előttünk azt az utat, amelyben és csak amelyen lehet elérni a munka termelé­kenységének azon magas jelzőszámait, amelyek nélkülözhetetlenek a szocia­lizmusról a kommunizmusra való átté­réséhez és a szellemi munka, valamint a testi munka közötti ellentét meg­szüntetéséhez". Nincs olyan vállalat a Szovjetúnió­ban, ahol a sztahanovisták ne mutat­nának példát a munkában. De a szta­hanov-mozgalom beköltözött a koihoz­falu életébe is, meghódította a kolhoz­parasztok és parasztasszonyok töme­geit. A szovjet ember munkája lelkesftő példa és korlátlan lehetőségeket tár fel az alkotás előtt. A szocialista ver­seny kölcsönös elvtársi segítségnyúj­tásra alapozott elve minden dolgozó számára megnyitja az utat, hogy fel­emelkedhessék az élenjáró sztahano­visták színvonalára A sztabanov-mozgalom — mint minden haladószellemü mozgalom — állandóan fejlődik, gyarapodik, vál­tozatos formákat ölt. A szovjet válla­latokban mind nagyobb mértékben kapcsoiódnak be a mérnökök és tech­nikusok a munkások versenyébe és mindig több élmunkás vállal védnök­séget azok fölött, akik rászorulnak a segítségre. Mind nagyobb hallgatóság vesz részt azokon az előadásokon, amelyeken az újítók módszereikről számolnak be. A munkahelyen, % szta­hanovista iskolákban, a fiatal újítók­nak és észszerűsítőknek rendezett ta­nulmányi órákon keresztül és még sok más változatban jut kifejezésre a szocializmus elve: a kölcsönös segít­ségnyújtás és a közös fellendülésre irányuló törekvés. Vannak még olyanok, akik Igyekez­nek mentesülni az egyéni kockázattól, igyekeznek régi módon élni, „kipró­bált" módszerekkel dolgozni, a régi normák szerint. Ojítókra és mindig több újítóra van szükség, akik szem­beszállnak a régivel, az elavulttal. Az újító az élenjáróért küzd és harcban éri el sikereit. A sztálini ötéves terv határidő előt­ti teljesítéséért folyó harcban azok az emberek járnak az élen, akik a sztaha­novista munkára lelkesítő példát mu­tatnak, akik új tartalékokat, új lehe­tőségeket tárnak fel a munka terme­lékenységének emefiésére. Az újítók, a sztahanovisták első soraiban a kom­munisták haladnak. AZOK az eszmék, amelyeket Sztálin fejtett ki a sztaha­novisták első értekezletén, eleven tes­tet öltöttek és öltenek. Felzárkózni az újítók, a sztahano­visták, az élenjáró szovjet emberek eredményeihez, önfeláldozó munkával erősíteni a szocializmus hataimát — ez vár valamennyi dolgozóra. — Sikeres volt az ötéves terv első éve a Tátraszvitben. Az élmunkás­mozgalom széles elterjedésével, va­lamint az újítók és a szocialista ver­senyek segítségével sikeresen telje­sítette a Tátraszvit üzem az ötéves terv első évét. Legsikeresebben tel­jesítették az előírásos terveket már a II. össz-szakszervezetl gyűlésre. 1949 december 31-ig a harisnyagyár­tási tervet 112.6 százalékra, a gya­potharisnyák gyártását 117.2 szá­zalékban teljesítették. A celofán­gyártó múhely 114 százalékra tel­jesítette a tervet.

Next

/
Thumbnails
Contents