Uj Szó, 1950. január (3. évfolyam, 1-26.szám)

1950-01-01 / 1. szám, újév

1950 Üjév UJSZ0 SZTÁLIN MÜVEIBŐL Válasz Meskov, Kovaicsuk és más elvtársaknak Leveleiket megkaptam. Ugyanerről a tárgyról a legutóbbi honapok folyamán egész sor hasonló levelet kaptam más elvtársaktól is. Elhatároztam azonban, hogy éppen az önök leveleire válaszolok, mert önök nyersebben vetik fel a kérdéseket s ezzel elősegítik tisztázásukat. Igaz, hogy önön leveleikben helytelenül oldják meg a felvetett kérdéseket, de ez más dolog — erről alább beszélünk. Térjünk a tárgyra. 1. A „nemzet" fogalma Az orosz marxistáknak már régen megvan a maguk nemzetelmélete. Eszerint az elmé.et szerint a nemzet az emberek történelmileg kialakult állandó közössége, amely négy fő ismertető jel közössége alapján keletkezett, mégpedig: a nyelv közössége, a terület közössége, a gazdasági élet közössége és a nemzeti kultúra jellegzetes sajátosságai közösségében megnyilvánuló lelki alkat közössége alapján. Tudott dolog, hogy ezt az elméletet pártunkban általánosan elismerték. Mint leveleikből látható, önök ezt az elméletet hiányosnak tartják. Ezért a négy ismertető jelhez egy ötödiket javasolnak hozzáfűzni, éspedig a saját különálló állam létezését. Önök úgy vélekednek, hogy ennek az ötödik ismertetőjelnek fennforgása nélkül nincs és nem is lehetséges nemzet. Azt hiszem, hogy az önök által javasolt megfogalmazás, a „nemzet" fogalmának új, ötödik ismertető j elével — mélységesen téves és sem elméletileg, sem gyakorlati politikai szempontból nem igazolható. Az önök sémája szerint csak az olyan nemzeteket kellene elismerni nemzeteknek, amelyeknek saját, más államoktól különálló államuk van, ezzel szemben valamennyi elnyomott nemzetet, amelyek nem rendelkeznek önálló állammal, törölni kellene a nemzetek kategóriájából, az elnyomott nemzetek harcát a nemzeti elnyomás ellen, a gyarmati népek harcát az imperializmus ellen pedig ki kellene küszöbölni a „nemzet; mozgalom", a „nemzeti felszabadító mozga.om" fogalmából. Sőt, mi több. Ha elfogadnék az önök sémáját, akkor azt kellene állítanunk, hogy: a) az írek csak az „Ir Szabad Állam" megalakulása után váltak nemzetté, addig az ideig pedig nem alkottak nemzetet; b) a norvégek Norvégiának Svédországtól való elszakadása előtt nem alkottak nemzetet, hanem csak az elszakadás után váltak nemzetté; c) az ukránok akkor, amikor a cári Oroszországhoz tartoztak, nem alkottak nemzetet, nemzetté csak azi'tán váltak, hogy a Központi Rada és Szkoropadszkij hetman alatt elszakadtak Szovjetoroszországtól, de ismét megszűntek nemzet lenni, amikor egyesítették Ukrán Szovjet Köztársaságukat más Szovjet Köztársaságokkal a Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetségében. Az ilyen példák egész tömegét lehetné felhozni. Nyilvánvaló, hogy az a séma, amely ily képtelen következtetésekre vezet, nem tekinthető tudományos sémának. Gyakorlati politikai szempontból az önök sémája elkerülhetetlenül a nemzeti, az imperialista elnyomás igazolásához vezet, amelynek hordozói egyáltalán nem ismerik el igazi nemzeteknek a saját, különálló nemzeti állammal nem rendelkező elnyomott és nemteljesjogú nemzeteket és azt tartják, hogy ez a körülmény feljogosítja őket ezeknek a nemzeteknek elnyomására. Arról már nem is beszélek, hogy az önök sémája a mi Szovjet Köztársaságaink burzsoá nacionalistáinak igazolására vezet, akik azt bizonyítgatják, hogy a szovjet nemzetek megszűntek nemzetszámba menni azután, hogy egyesítették saját nemzeti Szovjet Köztársaságaikat a Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetséffében. így állunk az orosz marxista nemzetelmélet „kiegészítésének" és „kijavításának" kérdésével Nincs más hátra: el kell ismerni, hosv az orosz marxista nemzetelmélet az egyedül helyes elmélet. 2. A nemzetek keletkezése és fejlődése Egyik legkomolyabb tévedésük abban rejlik, hogy egy kalap alá vonnak minden manapság létező nemzetet és nem látják a közöttük fennforgó elvi különbséget. Különféle nemzetek vannak a világon, Vannak olyan nemzetek, amelyek a felfelé ívelő kapitalizmus korszakában fejlődtek ki, amikor a burzsoázia, összetörve a feudalizmust és a feudális szétforgácsoltságot, egyesítette és egybeforrasztotta a nemzetet. Ezek az úgynevezett „modern" nemzetek. Önök azt állítják, hogy nemzetek már a kapitalizmus előtt is keletkeztek és léteztek. De hogyan keletkezhettek és létezhettek nemzetek a kapitalizmus előtt, a feudalizmus idején, amikor az országok egyes önálló fejedelemségekre voltak szétforgácsolva, amelyek nemcsak hogy nem voltak nemzeti kötelékekkel egymáshoz fűzve, hanem határozottan tagadták az ily kötelékek szükségességét. Az önök téves állításai ellenére — a kapitalizmus előtti időszakban nemzetek nem voltak és nem is lehettek, mert nem voltak még nemzeti piacok, nem voltak sem gazdasági, sem kulturális nemzeti központok, tehát nem voltak meg azok a tényezők, amelyek felszámolják valamely nép gazdasági szétforgácsoltságát s ennek a nemzetnek addig elkülönült részeit egyetlen nemzeti egészben vonják össze. Persze, a nemzet elemei — a nyelv, a terület, a kulturális közösség, Stb. — nem az égből hullottak, hanem lassanként jöttek létre, még a kapitalizmus előtti időszakban. De ezek az elemek kezdeti állapotban voltak, s a legjobb esetben csak potenciát, lehetőséget képviseltek olyan értelemben, hogy a jövőben, bizonyos kedvező körülmények fennforgása esetén, a nemzet kialakulásához vezethettek. A potencia csak a felfelé ívelő kapitalizmus időszakában változott át valósággá, amikor már volt nemzeti piac, amikor már voltak gazdasági és kulturális központok. Ezzel kapcsolatban meg kell említenünk Lenin pompás szavait a nemzetek keletkezésének kérdéséről, amelyeket „Kik azok a „népbarátok" és hogyan hadakoznak a szociáldemokraták ellen?" című brosűrájában írt le. A národnyik Mihajlovszkijja-1 vitatkozva, aki a nemzeti kötelékek és a nemzeti egység keletkezését a nemzetiségi kötelékek fejlődéséből vezetj le, Lenin a következőket mondja: „Tehát a nemzeti kötelékek folytatásai és általánosításai a nemzetiségi kötelékeknek! Mihajlovszkij úr nyilvánvalóan abból a gyermekmeséből veszi társadalomtörténeti elgondolásait, amelyet a gimnazistáknak tanítanak. A társadalom története — e szerint az iskolás tudomány szerint — abban áll, hogy kezdetben volt a család, minden társadalom sejtje, aztán — úgymond — a család törzzsé, a törzs pedig állammá terebélyesedett. Az, hogy Mihajlovszkij úr fontoskodó képpel ezt a gyerekes badarságot szajkózza, — minden egyébtől eltekintve — csak arról tanúskodik, hogy a leghalványabb sejtelme sincs akár csak az orosz történelem menetéről. Ha az ősi orosz földdel kapcsolatban még lehetett beszélni nemzetiségi szervezetről, kétségtelen, hogy a középkorban, a moszkvai állam korszakában, ezek a nemzetiségi kötelékek már nem voltak meg, vagyis az állam egyáltalán nem nemzetiségi szövetségeken, hanem területi kapcsolatokon alapult: a földesurak és a kolostorok különböző helyekről parasztokat szedtek össze, és az ilymódon alakult közösségek tisztán területi szervezeteket alkottak. De nemzeti kötelékekről a szó tulajdonképpeni értelmében az akkori időben aligha lehetett szó: az állam egyes „földekre", sőt részben fejedelemségekre hullott szét, amelyek egykori önkormányzatuk élő nyomait, közigazgatásuk sajátosságait, néha saját csapataikat (az egyes bojárok saját csapataikkal vonultak hadba), saját vámhatáraikat stb. megőrizték. Csak az orosz történelem újkorát (körülbelül a XVII. századtól) jellemzi e területek, földek és fejedelemségek tényleges öszszeolvadása egy egésszé. Ezt az egybeolvadást, tisztelt Mihajlovszkij úr, nem a nemzetiségi kötelékek idézték elő, sőt még a folytatásuk és általánosításuk sem: a csere megerősödése az egyes területek közt, a fokozatosan fejlődő áruforgalom, a kicsiny helyi piacok összoroszországi piaccá összpontosulása idézte elő. Minthogy ennek a folyamatnak vezetői és urai a kapitalista kereskedők voltak, a nemzeti kötelékek megteremtése nem volt egyeb, mint a polgári kötelékek megteremtése." így állunk az úgynevezett „modern" nemzetek keletkezésével. Ebben az időszakban az ilyen nemzetek fő vezető erő: a burzsoázia és nacionalista pártjai voltak és jelenleg is azok. A nemzeten belüli osztálybéke a „nemzet egysége" kedvéért, a saját nemzet területének kiterjesztése idegen nemzeti terület meghódítása útján; az idegen nemzetekkel szemben megnyilvánuló bizalmatlanság és gyűlölet; a nemzeti kisebbségek elnyomása: egységfront az imperializmussal — ilyen ezeknek a nemzeteknek eszmei és társadalompolitikai cók-mókja. Az ilyen nemzetiket burzsoá nemzeteknek kell minősíteni. Ilyenek például a francia, az angol, az olasz, az északamerikai és más, ezekhez h?sonló nemzetek. Ugyanilyen burzsoá nemzetek voltak az orosz, az ukrán, a tatár, az örmény, a grúz és más nemzetek Oroszországban, mielőtt országunkban a proletariátus diktatúrája, a szovjet rend létrejött. Érthető, hogy az ilyen nemzetek sorsa egybekapcsolódik a kapitalizmus sorsával, hogy a kapitalizmus bukásával esviitt az ilyen nemzeteknek is el kell tünniök a színről. Pontosan ilyen burzsoá nemzetekre gondol Sztálin „Marxizmus és nemzeti kérdés" c. brosűrájában, amikor azt mondja, hogv „a nemze'. nem egyszerűen történelmi kategória. hanem egv meghatározott korszak, .a felfelé ívelő kapitalizmus korszakának kategóriája". ho?v „a nemzeti mozgalom lé r v egében burzsoá mozgalom és sorsa természetszerűleg a burz-oázia sorsához van kötve", hogy „a nemzeti mozgalom véeleg csak a burzsoázia bukásával szünhetik meg", hogv „csak a szocializmus birodalmában valósítható meg a teljes béke". így állunk a burzsoá nemzetek ügyével. De vannak a világon más nemzetek is. Ezek — az új, szovjet nemzetek, amelyek a régi burzsoá nemzetek alapján azután fejlődtek és alakultak ki, hogy Oroszországban megdöntötték a kapitalizmust, felszámolták a burzsoáziát és nacionalista pártjait és megteremtették a szovjet rendet. A munkásosztály és nemzetközi pártja az az erő, amely ezeket az új nemzeteket egybekapcsolja és vezeti. A munkásosztály és a dolgozó parasztság szövetsége a nemzeten belül a kapitalizmus maradványainak felszámolása és a győzelmes szocialista építés érdekében; a nemzeti elnyomás maradványainak megsemmisítése a nemzetek és nemzeti kisebbségek egyenjogúsága és szabad fejlődése érdekében, a nacionalizmus maradványainak megsemmisítése, a népek közötti igaz barátság létrehozása és a nemzetköziség valóraváltása érdekében, egységfront valamennyi elnyomott .és nemteljes jogú nemzettel a hódító politika és a hódítóháborúk, az imperializmus elleni harcban — ilyen ezeknek a nemzeteknek szellemi és társadalom-politikai arculata. Az ilyen nemzeteket szocialista nemzeteknek kell minősíteni. Ezek az új nemzetek a régi, burzsoá nemzetek alapján a kapitalizmus felszámolásának eredményeképpen — a szocializmus szellemében végbement gyökeres átalakulásuk útján keletkeztek és fejlődtek. Senki sem tagadhatja, hogy a Szovjet Szövetség jelenlegi szocialista nemzetei — az orosz, az ukrán, a belorussz, a tatár, a baskír, az üzbek, a kazáh, az azerbajdzsán, a grúz, az örmény és más nemzetek — mind osztályöszszetételíiket és szellemi arculatukat, mind pedig társadalmi és politikai érdekeiket és törekvéseiket tekintve, gyökeresen különböznek a régi Oroszország megfelelő régi, burzsoá nemzeteitől. A történelem a nemzetek ilyen két típusát ismeri. Önök nem értenek egyet azzal, hogy a nemzetek sorsát — a szóbanforgó esetben a régi, burzsoá nemzetek sorsát — egybekapcsolják a kapitalizmus sorsával Önök nem értenek egyet azzal a tétellel, hogy a kapitalizmus felszámolásával együtt a régi, burzsoá nemzetek is felszámolják. Hát mivel kapcsoljuk egybe tulajdonképpen ezeknek a nemzeteknek sorsát, ha nem a kapitalizmus sorsával? Vájjon olyan nehéz megérteni, hogy a kapitalizmus eltűnésével az általa létrehozott burzsoá nemzeteknek is el kell tünniök? Vagy talán azt hiszik, hogy a régi, burzsoá nemzetek a szovjet rendben, a proletariátus diktatúrája alatt is fennállhatnak és fejlődhetnék? Még mit nem ... Önök attól tartanak, hogy a kapitalizmus idején fennálló nemzetek felszámolása egyet jelent általában mindenfajta nemzet felszámolásával. Miért? Milyen alapon? Vagy talán önök tényleg nem tudják, hogy a burzsoá nemzeteken kívül más nemzetek, szocialista nemzetek is vannak, amelyek sokkal egvbcforrot- abbak és életrevalóbbak, mint bármelyik burzsoá nemzet? Éppen ott hibáznak önök, hogy nem látnak más nemzeteket, mint burzsoá nemzeteket következésképpen szem elől tévesztették azt az egész korszakot, amelynek folyamán a Szovjet Szövetségben a régi, burzsoá nemzetek romjain a szocialista nemzetek alakultak ki. Éppen arról van szó, hogy a burzsoá nemzetek felszámolása nem általában a nemzetek felszámolásét, hanem mindössze a burzsoá nemzetek felszámolását jelenti. A régi burzsoá nemzetek romjain új, szocialista nemzetek keletkeznek és fejlődnek ki, amelyek sokkal egybeforrottabbak, mint bármelyik burzsoá nemzet, mert hiszen mentesek a burzsoá neiiizete! ket emésztő kibékíthetetlen osztályellentétektől és sokkal inkább ölelik i fel az egész népet, mint bármelyik burzsoá nemzet. 3. A nemzetek és a nemzeti nyelvek jövője ' Önök komoly hibát követnek el, amikor egyenlőségi jelet tesznek a szocializmus egy országban aratott győzelmének időszaka és a szocializmus világméretekben aratott győzelmének időszaka közé és azt állítják, hogy a nemzeti különbségek és a nemzeti nyelvek eitünése, a nemzetek egybeolvadása és közös nyelv kialakulása nemcsak a szocializmus világméretekben aratott győzelme,, hanem annak egy országban aratott győzelme esetén is lehetséges ós szükségszerű. Itt önök különböző dolgokat kevernek össze: „a nemzeti elnyomás megszüntetését" „a nem zeü különbségek felszámolásával", „a nemzeti állami válaszfalak megszüntetését" a ,nemzetek elhalásával", a „nemzetek egybeolvadásával". Hangsúlyoznom kell, hogy marxistáknak semmiesetre sem szabad ezeket a különnemü fogalmakat összekeverni. Nálunk, a mi országunkban már régen megszűnt a nemzeti elnyomás, de ebből egyáltalán nem következik az, hogy a nemzeti különbségek eltűntek s országunk nemzetei megszűntek. Nálunk, a mi országunkban már régen megszűntek a nemzeti állami válaszfalak, a határőrséggel és a vámhivatalokkal együtt, de ebből egyáltalán nem következik az, hogy a nemzetek már egybeolvadtak és a nemzeti nyelvek eltűntek, hogy ezeket a nyelveket valamiféle, minden nemzetünknél közös nyelv helyettesítette. Önök nincsenek megelégedve a Keleti Népek Kommunista Egyetemén tartott beszédemmel (1925), melyben tagadom annak a tételnek helyességét, hogy a szocializmusnak egy országban — például a mi országunkban aratott győzelme esetén a nemzeti nyelvek elhalnak, a nemzetek egybeolvadnak, s a nemzeti nvelvek helyét egy közös nyelv foglalja el. Önök úgy vélekednek, hogy ez e kijelentésem ellentmond Lenin ismert tételének, mely szerint a szocializmus célja nem csupán az. hogy az emberiség kis államokra aprózódása és mindenfajta nemzeti elkülönülés megszűnjék, nem csupán az, hogy a nemzetek közelebb kerüljenek egymáshoz, hanem az is, hogy egybeolvadjanak. Önök továbbá úgy vélekednek, hogv kijelentésem egy másik lenini tételnek is ellentmond, amely szerint a szocializmus világméretekben aratott győzelme esetén a nemzeti különbségek és a nemzeti nyelvek kezdenek elhalni, hogy az ilyen győzelem után a nemzeti nyelveket egy közös nyelv kezdi felváltani. Ez, elvtársak, teljesen helytelen. Ez mélységes tévedés. Fentebb már mondottam, hogy marxistának nem szabad összekevernie és egy kalap alá vonnia olyan különnemű jelenségeket, mint „a szocializmus egy országban aratott győzelme" és „a szocializmus világméretekben aratott győzelme". Nem szabad elfelejteni, hogy ezek a különnemű jelenségek két teljesen különböző korszakot tükröznek vissza, amelyek nemcsak időbelileg (ami nagyon fontos), hanem egész lényeTűket tekintve különböznek egymástól. A nemzeti bizalmatlanságot, a nemzeti elkülönülést, a nemzeti ellenségeskedést, a nemzeti összeütközéseket természetesen nem holmi „veleszületett" nemzeti . gyűlölködés sugallja és tartja fenn, hanem az imperializmusnak az a törekvése, hogy idegen nemzeteket leigázzon, illetőleg ezeknek a nemzeteknek félelme a nemzeti leigázás veszélyétől. Kétségtelen, hogy amíg világimperializmus lesz, meglesz ez a törekvés és ez a félelem is, következésképpen az országok óriási többségében meglesz a nemzet; bizalmatlanság is, a nemzeti elkülönülés is, a nemzeti ellenségeskedés is. meglesznek a nemzeti összeütközések is. Lehet-e azt állítani, hogy a szocializmus győzelme és az imperialzmus felszámolása egy országban az imperializmus és a nemzeti elnyomás felszámolását jelenti az országok többségében? Világos, hogv nem lehet. Ebből azonban az következik, hogv a szocializmus győzelme egy országban, annak ellenére, hogy komolyan meggyeng'ti a világimperializmust, nem teremti meg és nem is teremtheti meg azokat a feltételeket, amelvek szükségesek ahhoz, hogy a világ nemzetei és nemzeti nyelvei egybeolvadjanak. A szocializmus világméretekben aratott győzelmének időszaka m'ndenekelőtt éppen abban különbözik a szocializmus egy erszágában aratott győzelmének Időszakától, hogy valamennyi országban felszámolja. megszünteti mind az idegen nemzetek leigázására irányuló törekvést, mind pedig a félelmet a nemzeti leigázás veszélyétől, gyökeresen kiírtja a nemzeti bizalmatlanságot és a nemzetig ellenségeskedést, egységes, szocialista világgazdaságba egyesíti a nemzeteiket s ilymódon megteremti azokat a reális feltételeket, amelyek valamennyi nemzet fokozatos egybeolvadásához szükségesek. Ez a gyökeres különbség e két időszak közt. Ebből azonban az következik, hogy amennyiben ezt a két különböző időszakot összekeverjük és egy kalap alá vonjuk — megbocsáthatatlan hibát követünk el. Vegyük a Keleti Népek Kommunista Egyetemén tartott beszédemet. Ebben a következőket mondom: „Azt mondják (például Kautsky), hogy a szocializmus időszakában egy egységes, az egész emberiségre kiterjedő nyelvet fognak teremteni, s valamennyi többi nyelv elhal. Én nem igen hiszek ennek a mindent átfogó egységes nyelvnek e'.mé\etében. Legalábbis a tapasztalat nem az ilyen• elmélet mellett, hanem ellene szól. Mindeddig úgy történt, hogy a szocialista forradalom nem csökkentette, hanem növelte a nyelvek számát, mert a szocialista forradalom, amikor felrázza az emberiség legmélyebb rétegeit és a politika színterére taszítja őket, új életre ébreszt egész sor olyan új nemzetiséget, amelyeket korábban nem ismertek vagv csak kevéssé ismertek. Ki hitte volna, hogy a régi cári Oroszországban legalább ötven nemzet és nemzeti csoport van? Az Októberi Forradalom azonban, azáltal, hogy a régi láncokat széjjeltépte s a feledésbe merült nrnek és népcsoportok egész sorát előtérbe tolta, úi élethez és új fejlődéshez segítette őket". Ebből az idézetből látható, hogy én beszédemben az olyan típir-iú emberek ellen léptem fel, mint Kautsky, aki mindig dilettáns volt a nemzeti kérdésben és az is maradt, aki nem érti meg, hogy miként fejlődnek a nemzetek s akinek fogalma sincs a nemzetek kolosszális ereiű szívósságáról, aki lehetségesnek-tart-