Uj Szó, 1950. január (3. évfolyam, 1-26.szám)

1950-01-29 / 25. szám, vasárnap

19W) JaTMtSr 23 6. AKOPIAN V. I. Lenin a nemzetiségi és gyarmat-kérdésről UJSZ0 Tartózkodnak-e a kritikától a községi pártszervezetek? A szögyéni eivtársak pékiái mutatnak Lenin és Sztálin, az SzK(b)P ala­pítói és vezetői létrehozták, mint a leninizmus egyik alkotórészét az el­nyomott nemzeteknek a nemzeti el­nyomás alól való felszabadításáról, valamint a gyarmati és idegen ura­lom alatt álló területeknek az impe­rialista kizsákmányolás alól való felszabadításáról szóló tanítást. Lenin és Sztálin közösen kidol­gozták a bolsevista Párt programjá­nak alapokmányát a nemzetiségi és gyarmati kérdésben és ezt a progra­mot a szovjet rendszer első éveiben gyakorlatilag megvalósították a sok nemzetiségű szocialista országban. V. I. Lenin halála után müvének zseniális továbbfolytatója, a bolse­vista Párt és a szovjet nép vezetője, J. V. Sztálin, tovább fejlesztette a leninizmus alapelméletét az elnyo­mott nemzetek felszabadító mozgal­ma kérdésében. A lenini-sztálini nemzetiségi politika megvalósítása a Szovjetúnióban biztosította a Szovjetúnió nemzetei számára a vi­lágtörténelmi győzelmet, megerősí­tette a nemzetek összetartozását, ki­alakította a szovjet nemzetek er­kölcspolitikai egységét és odaadó szovjet hazafiakat nevelt. V. I. Lenin és J. V. Sztálin figye­lemreméltó utasításai a nemzetiségi és gyarmati kérdésben a szovjet em­berek és a népi demokráciák szá­mára. amelyek a nemzetiségi viszály bármilyen megnyilatkozása ellen fordulnak és nemzeteiket a proletár­internacionalizmus szellemében ne­velik, irányító elveket jelentenek. Ezek az iránymutatások egyszer­smind a kapitalista országokban is a forradalmárok kezébe adják az el­nyomott nemzeteknek az imperialis­ta rabszolgaság alól felszabadításá­ért folyó harc legnehezebb problé­mái helyes megoldásának a kulcsát. Ütmutatásaiban V. I. Lenin a nemzetiségi és gyarmati kérdésben, abból az álláspontból indult ki, hogy a világ két táborra oszlik, az egyik oldalon a civilizált nemzetek ma­roknyi tábora áll, amelyek a pénz­tőkével rendelkeznek és kizsákmá­nyolják a világ lakosságának hatal­mas többségét és a másik oldalon az elnyomott és kizsákmányolt gyar­mati és idegen uralom alatt álló or­szágok nemzetei állanak, amelyek ezt a nagy többséget alkotják. V. I. Lenin azon a nézeten volt, hogy a nemzetiségi kérdés megtár­gyalásában feltétlenül szükséges hogy az ember abból a tényből in­duljon ki, hogy az imperializmus alatt fennál a nemzetek feltétlen fel­osztása elnyomókra és elnyomottak­ra. A gyengébb nemzetek elnyomá­sának politikája feltétlenül a kapita­lizmus alapelveiből indul ki és annak elválaszthatatlan jellemzője, állandó és általános tünete. Lenin, amikor leleplezte az opportunisták állításai­nak hamis és hazug voltát arról, hogy megvan a lehetősége az „egyen­jogú" nemzetek békés kötelékének az imperializmus alatt, „kispolgári utó­pistáknak" nevezte azokat az embe­reket, akik a nemzetek egyenlőségé­ről és békéjéről „álmodnak" a ka­pitalizmus alatt. A gyarmatpolitika s az imperializmus — mondotta — nem beteges és gyógyítható kinövései a kapitalizmusnak, hanem magának a kapitalizmus alapjainak elkerülhe­tetlen következményei. Az imperializmus korszakában a nemzeti elnyomás további kiterjedé­se és kiéleződése folyik, mert „az imperializmus a világ nemzeteinek folytonosan előbbrehaladó elnyomá­sa egy marok nagyhatalom által, ez a köztük lefolyó háborúk korszaka, melyek a nemzetek feletti elnyomás kiterjesztésére és megszilárdítására irányulnak. Lenin, amikor ellenezte a kifejlett kapitalista országok gyarmati ter­jeszkedésének okait, rámutatott ar­ra, hogy a kapitalizmus fejlődése fo­lyamán a társadalom termelő erői és a tőke méretei túlnőttek az egyes nemzeti államok szűk keretein. Eb­ből következik a nagyhatalmak azon törekvése, hogy rabszolgasorsba döntsenek idegen nemzeteket, hatal­mukba kerítsenek gyarmatokat, mint nyersanyagforrásokat és 'a tőke ki­vitelére alkalmas helyeket. A kapitalisták azért igyekeznek behatolni a gyarmatokba, mert azok­ban az országokban a haszon rend­szerint igen magas, a tőke kevés, a föld ára aránylag alacsony, a bérek alacsonyak és a nyersanyagok ol­csók. A gyarmatok megszerzése rab­lóhadjáratok és háborúk útján tör­tént. Tűzzel és vassal szereztek az imperialisták új gyarmatokat, új pia­cokat. Az imperialista államok ter­jeszkedése következtében a világ ma fel van osztva egy maroknyi »nagy-, azaz olyan hatalom között, amelyek kitűntek a rablásban és a nemzetek elnyomásában, amelyek fennhatósá­guk alatt tartják a földkerekség la­kosainak kb. egymilliárdnyi részét. Lenin külön hangsúlyozta, hogy Anglia és Nyugat-Európa más kapi­talista államai éppen úgy, mint az Egyesült Államok, alávetették ha­talmuknak a gyengébb országokat és kegyetlenül elnyomták az idegen nemzeteket a gyarmatokon, sőt az országukban is. Lenin rámutatott ar­ra, hogy az az ország, amely mind­egyik közül a leggazdagabb és leg­erősebb volt, mindegyikük közül a legtöbbet rabolt össze és szerzett meg magának, míg azt, aki a leg­gyöngébb volt, kirabolták,, megkí­nozták, elnyomták és egész a végle­tekig fojtogatták. Az első világháború után V. I. Le­nin leleplezte az Egyesült Államok rabló-politikáját, amelyek akkor is ugyanazt a rablópolitikát folytattták más országok rabszolgasorsba dönté­sére, mint ma. Ök kerestek a hábo­rún legtöbbet. Adófizetőikké tették az összes, még a leggazdagabb orszá­gokat is. Lenin ostorozta az amerikai imperializmus rabló módszereit és a következőket írta: „Minden dollár­hoz a jövedelmező háborús szállít­mányokból eredő piszok tapad és minden dollár a gazdagokat gazda­gítja és a szegényeket nyomorúságba dönti. Lenin rámutatott az angol imperia­lizmus különleges kifinomultságára és utálatos képmutatására* Az angol imperialistákat civilizált vámpírok­nak nevezte, akik gyarmat rabszol­gasorsban tartják India 100 milliós népét, Egyiptomot és a világ minden részeinek népeit. V. I. Lenin feltárta az elnyomott nemzetek helytelen álláspontját az imperializmus alatt és rámutatott az egyedüli helyes útra, amely ezeknek a nemzeteknek felszabadításához ve­zet a kapitalista rabszolga sorból az imperializmus- ellen folytatott forra­dalmi harc útján. Lenin pellengérre állította a jobb­oldali opportunistákat. Ezeket a „ci­vilizált filisztereket", akik hozzá vannak szokva természetesnek tarta­ni, hogy az emberek százmilliói, ha pontos akarok lenni. több. mint egy­milliárd számban a gyarmatokban, a félig idegen fennhatóság alatt lévő és teljesen szegény országokban el­tűrjék a hallatlan kizsákmányolást, eőt az egyenes rablást, az éhséget, az erőszakot és a csúffátételt." (27. kö­tet, 292. oldal.) A burzsoázia és az opportunisták irányzata mellett — mondotta Lenin —, akik arra törekszenek, hogy a ma­roknyi leggazdagabb és kiváltságos nemzeteket az elmaradott emberiség testén „örök" élősködőkké változtas­sák és a négerek, hinduk, stb. ki­zsákmányolásán szerzett babérjaikon nyugodjanak, fennáll a tömegeknek az a törekvése, hogy lerázzák maguk­ról a burzsoázia igáját, azoknak a tö­megeknek törekvése, amelyek még erősebb elnyomás alatt vannak, mint azelőtt és amelyek az imperialista há­borúk minden kínját szenvedik. A következetes forradalmárok har­colnak bármily nemzetiségi elnyomás megszüntetéséért, a nemzeteknek az elnyomókra és elnyomottakra való felosztásának kiküszöböléséért, har­colnak a gyarmati és fennhatóság alatt lévő nemzetek felszabadításáért az imperialzimus igája alól A leninizmus azt tanítja, hogy az egyedüli osztály, ame y át tudja épí­teni a világot szocialista alepelvekre, a munkásosztály És az imperializmus ellen folytatott harcban a gyarmati és az idegen fennhatóság alatt lévő or­szágok nemzeti megbízható szövetsé­gesre találnak a civilizált országok proletariátusában. A nemzetközi pro­letariátus -— mondta Lenin — egyet­len szövetségese a keleti nemzetek százmillióinak, az összes dolgozóknak és kizsákmányoltaknak (24. kötet, 551. oldal). A gyarmati és az idegen fennható­ság alatt lévő országok szabadságért folytatott harcának sikere a munkás­osztálynak a tőke ellen folytatott egész harcával függ össze és ezért harcuk­nak egybe kell folyni j a közös forra­dalmi harccal. A nemzetiségi és gyar­mati kérdés az imperialiwnus ellen folyó felszabadító mozgalom összkér­désének alkotó tényezője. Másrészt a fejlett országok mun­kásosztályának is érdekében áll a ke­leti nemzetek felszabadító mozgalmá­nak fejlődése, mert nem győzhet a tö­ke fe'ett az összes gyarmati nemzetek és • mindenekelőtt kelet nemzetei dol­gozó tömegeinek segítsége nélkül. A proletár mozgalom érdekei a fej­lett országokban és a nemzetfelszaba­dító mozgalom érdekei a gyarmatok­ban, a leninizmus tanításai szerint e két forradalmi mozgalom egyesülését kívánják meg és pedig közös frontba való egyesülését a' közös ellenség, az imperializmus ellen. (J. V. Sztálin 6. kötet. 145. oldal}. (p—i) Már esteledni kezdett, ami­kor Szőgyénre érkeztünk. A párká­nyi járásban ez a járási központtól legmesszebb fekvő község. Se autó­busz, se vonat nem jár most erre. De. mint mondják, az autóbusz összeköt­tetést újból rövidesen megvalósítják­Ennek a nagy községnek több mint 4000 lakója van. Túlnyomó részt ma­gyarajkúak laknak a faluban. A párttagság évzáró gyűlésére jöt­tünk ide. Az elvtársak a népiskola egyik termében tartják gyűlésüket. A tagok lassan gyülekeznek. A kezde­tig még elbeszélgetünk egyik más'k gazdával. Van-e szövetkezet? Csemadok? Ma­gyar iskola a faluban? A szövetkezet előkészítő bizottságé most alakult meg, a hásik kettő meg egyáltalán nincsen! Miért? Hiszen ilyen nagy faluban a népi szervezetek működésének nagy jelentősége van. — Eddig nem forszírozta senki eze­ket! — feleli Centár Béla. Pedig úgy elkelene a faluban egy rendesen működő szövetkezet, Cse­madok és magyar iskola, mint a falat kenyér. Nehéz itt a szervezés. A gaz­dák közül sokan még a régi rendszer szellemében élnek most is. A lakó­sok egyharmad része szegény paraszt, míg a legtöbben a középgazdák van­nak, akik meggyőzéséhez bizony eb­ben a faluban erős és kitartó munká­ra van szükség. Mult év szeptemberében ugyan már megalakult az EFSz előkészítő bizott­sága. de sajnos a vezetőségbe kulák­elemek is kerültek, akik a szervezés­re semmi gondot sem fordítottak. Traktort is kaptak, de el sem mentek érte. így van ez. ha a föld dolgozói a falusi gazdagokra bízzák sorsuk jobb­ra fordítását. A mostani előkészítő bizottság Cen­tár Béla eLvtárs vezetésével már erő­teljesebb munkát fejt ki. Már ötven tagja van a szövetkezetnek. Érdekes még megemlíteni, hogy a szögyéni róm. kat- lelkész is a szövetkezet tag­ja lett. Ebben az „elsodort" faluban lassan megindul az új vérkeringés. Ahogy elnéz óm a markáns arcú elv' irsakat. munkásokat, földmunkásokat és föld­műveseket, kiérzem szilárd tekinte­tükből ,hogy ebben az évben már több munkára vállalkoznak. Megkezdődik az évzáró taggyűlés. Kíváncsiak vagyunk, hogy milyen fejlett a helyi pártszervezett? Elég erősek-e ahhoz, hogy önkritikát gya­koroljanak eddig kifejtett munkájuk felett? A h'mnuszok eljátszása utón Hajós Imre elvtárs, a helyi pártszervezet el­nöke emelkedett szólásra. Bizony nem volt olyan tag a terem­ben, aki ne figyelte volna érdeklődve Hajós elvtárs szavait. Az erős, hatá­rozott kritikus hang meg is lepett mindnyáj unkát. — Nem titkoljuk el a hibákat, mert csak így edződhetünk meg a további jó pártmunkára. — Elsősorban is .visszapillantunk a KSČ IX. kongresszusa alkalmából vál­lalt kötelezttségekre és határozataink­ra. Hogyan teljesítették kötelezettségeiket? A sertéshús beszolgáltatást 109%­ra, a marhahúsbeszolgáltatás pedig 89%-ra teljesítették. Az elkövetett hi­bákra a gabona kontingensnél felme­rült elégtelenségeknél mutatnak rá. — Megígértük, hogy időben és ren­desen fejezzük be a tavaszi munkála­tokat (1949). biztosítjuk a vetőmagot és a folyamatos traktorszántást. Föld­műveseink szorgalmasak voltak, az időjárás is kedvezett- Néhány telefon­beszélgetés kellett csak s itt volt a szükséges vetőmag és a kellő számú traktor. Azt mondhatnánk, hogy nagy munkát végeztünk, vagy könnyű volt a feladatunk. De ne feledkezzünk meg arról, hogy hogyan végezték a trak­torok a szántást? Sekély szántást csi­náltak — elsietett fuser-munkával. Kivéve Jónás traktor'stát. a többiek az idővel versenyeztek, a falu egyik végéről a másikra futkároztak, paza­rolták az üzemanyagot és felületesen végezték a munkát. Egy jó féldeciért előnybe részesítették a nagy gazdá­kat, a kicsiknél végigrohantak a föl­deken. hogy le ne késsék a tavábbi féldeciket. Hol történt a hiba? — Elsősorban is ott, hogy gazdáink a gépállomással nem kötöttek szerző­déseket s így hozzánk a traktorok csak akkor jöttek, miután más fal­vakban elvégezték szerződéses köte­lességüket. Maguk a párttagok és a megkárosított földművesek nem fi­gyelmeztették a pártvezetőséget a fennálló h'bára. pedig rögtön közbe­léphetünk volna a traktorállomáson s megakadályozhattuk volna a ha­nyag munkát. A választmány nem foglalkozott a dologgal s nem törődött azzal, hogy traktoristákat szak-políti­kailag kiképezze. Nincs még saját, jól kiépí'ett EFSz-ünk. tehát nincse­nek traktoraink sem és hiányoznak a jól kiképzett traktoristák is. A hely­beli gazdák fiai tanuljanak meg trak­tort vezetni, hogy a falu határában becsületes munkát végezhessenek a jövőben. —Tavaszi munkaköíelezttségeink­nél elhanyagoltuk azt a lehetőséget, hogy gondoskodtunk volna az úgyne­vezett „somszédi segítség"-röl, főleg ott. ahol a legjobban szükséges: a kis­gazdáknál, a nagygazdáktól kölcsön­vett gazdasági gépek bérét, akik még ma is alaposan le kell dolgozniok, közben meg nem marad elég idejük saját földjeik megmunkálására. Na­gyon megérett az idő arra. hogy egy tevékeny EFSz megalkotásával a gépi munka ne legyen többé a nagygaz­dák előnye és a kisgazdák problé­mája. Hajós elvtárs ezután a tojás beszol­gáltatásnál felmerült hibákról és a burgonya-kont'ngens eredményes tel­jesítéséről szólott, majd így folytatta az évi beszámolót: — A további s egyben az utolsó kötelezettségünk a termelési szerző­dések időben való betartása .volt. Er­ről kár is beszélni. Inkább arra kö­teleztük volna magunkat, hogy jól fogjuk elvégezni, mert a legnagyobb hibákat pont ebben a dologban kö­vettük el. Irányítaní a földműves ter­melését, helyesen kiróni a termelést és beszolgáltatási kötelezettségeket, ez az új falusi-politika ábécéje. Ez szo­katlan, és új feladat volt. a kitűzött idő rövidsége miatt alkéstük a dolgot, de mindez nem menti elkövetett hi­báinkat. Annál is inkább elővigyáza­tosan és óvatosan, felelősségünk tu­datában kellett volna dolgoznunk, de mi, ép úgy, mint az illető tényezők nem tartottuk szem előtt az osztály­harc szempontját. — Ilyen alapon a százalékos ered­mények a következők voltak: zab 252%, rozs 158%, árpa már 78%, míg a búzában csak 30%. Községünk a gabonabeszolgáltatást átlagban csak 81%-ra teljesítette a mult évben s a Muzslával folytatott versenyben szé­gyenletesen lemaradtunk. — Ezeknél a gabonabeszolgáltatá­soknál nagyon fontos számunkra azt megfigyelni, hogy hogyan teljesítet­ték földműveseink a föld nagysága szerint kötelezettségeiket? Megállapí­tottuk, hogy az 5 hektáron aluli gaz­dák 81%-ra, míg 5—10 hektárig csak 57%-na és a 10—20 hektárosok csak 42%-re teljesítették feladataikat. Te­hát a közép- és e kisgazdák sokkal jobban gazdálkodnak, sokkal több bennük a kötelességérzet és az osz­tályöntudat s ezáltal sokkal nagyobb sEelet kenyeret juttatnak a dolgozók asztalára. Ugyanezek a hibák fordultak elő a húsbeszolgáltatás terén is. Tanulva a hibákon ... — Tanulva a múltban elkövetett hibákon, az idei feladatokhoz már más feltételek mellett láttunk neki. Első­sorban is állandóan szem előtt tartot­tuk az osztályharc fontosságát s ezért ez lett a jelszavunk: a kisebbnek ke­vesebbet —- a nagynak többet! Csak így érhettük el azt, hogy a kis- és a --középgazdák szerződéseiket tömegesen és ünnepélyesen írták alá azzal a tu­dattal, hogy a beadási kötelezettsége­ket igazságosan rótták ki. A nagy­gazdák viszont azzal a tudattal írták alá szerződéseiket, hogy pártunk po­litikája értelmében — meg kell feszí­teniük minden erejüket, hogy mind­nyájunk közös jólétéért gazdálkod­hassanak. Hajós elvtárs ezután az EFSz fon­tos küldetéséről s ennek szervezési hibáiról beszélt. — Községünk 50%-a a mai napig a sok gyűlés ellenére nem lát tisz­tán ebben a dologban. Azt beszélik • Lengyel tégla A lengyel ásvány­ipari központ vezérigazgatója bejelen­tette. hogy a lengyel téglagyárak meg­Kezdték az úgynevezett „forró prése­lésű" gyártási eljárás alkalmazását. Az újítás feltalálója egy lengyel mér­nök. módszeréve 1 a termelékenység harminc százalékkal növekszik. Az új módszerrel készült tégla 18 százalék­kal erősebb a réginél s a megtakarí­tás 700 ezer dollára tehető, mert fe­leslegessé válnak a külföldről beho­zott formázógépek. • A bolgár statisztikai hivatal közöl­te az ötéves gazdasági terv harma­dik negyedének eredményeit. Az ipar ebben a negyedévben 105 százalékban teljesítette a tervet, ami a mult év­ugyanezen időszakával szemben 38 az emberek, hogy. amit mondunk, azt nem látják sehol sem papíron leírva. Várjuk az Ígért brosúrákat, de mind­amellett már odáig jutottunk, hogy új, egészséges előkészítő bizottságunk van s rövidesen meg lesz a nagy tag­gyűlés is. Majd a pártszervezetnek a néppel való szoros együttműködéséről, az ifjúság bevonásáról szólott az előadó. Hajós elvtárs ezután a helyi párt­szervezet évi jelentésében a párttagok munkáját bírálta. Nem elég esak pártjelvényt viselni, egyszerű tagnak lenni, hanem a pártszervezet dolgos munkásának kell lenni minden tag­nak. — Az egyiknél hiányzott a jóaka­rat, a másiknál a kitartás, a harma­diknak nem volt ideje s ami minde­gyiknél közös volt — ez a hiányzó pártönlydat s a kommunista párttag­hoz illő kötelességérzet. A jövőben nagyon sokat kell pótolnunk, amit az idén elmulasztottunk. Csak így teljesíthetjük feladatain­kat. biztosíthatjuk a falu haladását a szocializmus felé. Szőgyénen is erős EFSz-t kell képítenünk s minden te­hetségünkkel készülnünk a KSS IX. kongresszusára. őszinte, merész, támadó és építő széllemű beszéd voit ez. Mint Kállay István képviselő is mondotta ezen a gyűlésen a vita után: — Nem szégyeljük bevallani hi­báinkat, mert ebből csak tanulhatunk. Az építő, konstruktív kritikával csak pártunkat erősítjük és kiküszö­böljük a felmerülő elégtelenségeket­A múltban a párt a reakció elleni harcban merült ki. míg a mostani évi jelentések már szép építőmunkáról számolnak be. Új kötelezettségek A helyi pártszervezet megválasztá­sa előtt a szögyéni párttagok még a következő kötelezettségeket vállalták a KSS IX. kongresszusának tisztele­tére. 1. Megerősítik a pártszervezet mun­káját. 2. A mezőgazdasági termelékeny­ség növelését az EFSz útján teszik le­hetővé. Bevezetik most a részleges egységes vetési tervet s a tavaszi mun­kálatok tervszerűsítését. M:nden párt­tag az EFSz segítségével a hektáron­kénti hozamot egy mázsával emelni fgoja. 3. A helyi EFSz-t megerősítik, tag­jainak számát megsokszorozzák és te­vékenyebbé teszik. 4- Jelszavuk m'nden pártag — tevé­keny EFSz tag s minden tag kötelezi magát, hogy legalább két új tagot szerez. 5. Ismét bevezetjük az eddig jól bevált 14 naponkénti földműves vita­estéket, melyek keretén belül tájé­koztatni fogják a földműveseket a legújabb rendeletekről, a mintaszerű gazdálkodásról, a tervszerű gazdálko­dás újabb módszereiről, jelentős poli­tikai eseményekről, valamint pártunk politikájának helyességéről. 6. Felélénkítjük a ČSM helyi szer­vezetét. 7. A rejtett és ki nem használt munkaerők leleplezésével és meggyő­zésével 50 munkás elhelyezését teszik lehetővé az parban. 8. Forgalomba helyezik a téglagyá­rat, megoldják az ivóvíz és a köz­világítás kérdését az EFSz útján, ezenkívül a járdák kiépítését s a falu szebbé tétele érdekében a fák ülteté­sét is lehetővé teszik. A szögyéni elvtársak példát mutat­nak. Ha falujukban sok is az elma­radott gondolkodású gazda, nem hát­rálnak meg a nehézségektől, hanem okulva az eddigi hibákon erőteljes kézzel építik ki falujukban az új, szebb életet. Kitartónak és fáradha­tatlanoknak kell lennünk mindnyá­junknak ebben a munkában.mert csak így tehetjük magunkévá Gottwald elvtársnak a KSC IX. kongresszusán elhangzott szavait, hogy: — Előre, a szocial'zmus felé! százalékos emelkedést jelent. A me­zőgazdasági szövetkezeti tagok szá­ma 4821-gyel, a szövetkezetek által megművelt földterület pedig majdnem 200.000 dekárral növekedett. • Négy osztrák szabadságharcost rablógyilkosság hamis vádjával állí­tottak bíróság elé, mert 1945-ben, a harcok idején lelőttek két Wehrmacht­katonát, akik fel akarták gyújtani Nauders községet Hat osztrák napi­lap leleplezte, hogy a vád hamis, a lapokat elkobozták, emiatt a Nemzet­közi Újságíró Szövetség vizsgálatot rendelt el, de a vizsgálóbizottságot nem engedték be Ausztriába. Bécs munkássága tömeggyűlésen tiltakozott a négy szabadságharcos vád alá he­lyezése ellen. A tárgyalás Irnisbruca­bann folyik.

Next

/
Thumbnails
Contents