Uj Szó, 1950. január (3. évfolyam, 1-26.szám)

1950-01-28 / 24. szám, szombat

1950 január 28 UJSZ0 Timosenko marsall, a Szovjetúnió hőse: TALÁLKOZÁS LENINNEL 1920-ban Denikin és Machno banditainak megsemmisítése után, az Első Lovashadsereg kommunista harcosai, Vorosilov és Bugyonnij elvtársakkal együtt a BolsevxK Párt VIII. kongresszusának kiküldötteivé választattak. Boldogan utaztunk Moszkvába. Valamennyien égtünk a vágytól, hogy Vladimír Iljicset lássuk és beszélni halljuk. A kiküldöttek állva, mennydörgő tapssal és hangos éljenzéssel üdvözölték a nagy Lenint. A kongresszuson Lenin tartotta a beszámolót a kormájiy tevékenységéről. A kiküldöttek nagy figyelemmel és szeretettel hallgatták. Lenin szavainak óriási ereje volt. Amikor a kongresszus befejezte aznapi mun káját és a kiküldöttek elhagyták a Nagyszínházat, Vorosilov odalépett hozzám és azt mondta: — Leninhez vagyunk hivatalosak ebédre. Meglepetésemben nem találtam szavaKat. Oiyan izgalom vett rajtam erőt, amilyet a legforróbb UtKoz^t előtt sem éreztem. Nem tuatam elképzemi, mivel érdemeltem ki, hogy Lenin meghívjon. Vorosilov sürgetett. Lenn várt a kocsi. Igyekeznünk kellett. Gyorsan a Kremlbe hajtattunK. Nem voltam eléggé melegen öltözve a moszkvai télhez. A nyitott kocsi oly sebességgel száguldott az utcákon végig, hogy a szél csak úgy süvített a fülünk mellett. De amikor a Kremlbe értünk, mégis izzadtam. A gondolat, hogy nemsokára látni fogjuk Vladimír Iljics Lenint, alaposan megmelegített. A Kremlben azután kiderült, hogy az ebéd nem is Vladimír iljicsnél, nanem Mihail Kaiininnel iesz. Felmentünk a harmaaik emeletre, majd végig egy folyosón és egy kisebo terembe jutottunk. Alignogy átléptük a küszöböt, — Lenm, Sztálin, Kalinin, Urctzsonikidze és Frunze elvtársak jöttek elénk. Vladimír Iljics nyomban Bugyonnijhoz lépett, üdvözölte és érdeklődött hogyléte iránt, aztan végigment a szobán és gyors pillanatast vetve ránk, Mihail Ivanovics Kalininhez intézte szavait: — Ma vörös gárdisták a vendégeink, a Vörös Hausereg legjobb parancsnokai, akik nem szokták tétlenül vesztegetni idejüket. Fogjunk hát az ebédhez. Vladimír Iljics karonfogta Vorosilovot és engem, maga mellé ültetett bennünket. Vorosilov és Bugyannij közt Sztálin ült, velünk szemben Kalinin, Frunze és Odrzsonikidze foglalt ehlyet. — Nos, mi újság a hadseregnél? — kérdezte ebéd közben Lenm — milyen a hangulat a csapatoknál? Milyen az utánpótlás? Vorosilov válaszolt. Szemjon Bugyonnij is bekapcsolódott a beszélgetésbe, később én is résztvettem benne. Elfogódottságomat mintha elfújták volna. Lenin egyszerű, közvetlen kérdései visszaadták biztonságomat. Örültem, hogy Lenin elvtársat érdekli, amit mondok. Vladimír Iljics főleg a vörösgárdistáink felöl érdeklődött. Elmondtam, hogy katonáink nem egyszer a legbonyolultabb hadászati kérdésekben maguk ajánlják a legtalálóbb megoldást. Vladimír Iljicsnek ez rendkívül tetszett. Azt mondta: — Éppen érről van szó: a mi vörös katonáinkra kell támaszkodnia és ők mindenben segíteni fogják. Fö dolog, — mindig a harcosok közt, a tömegben lenni. Kis szünet után megkérdezte: — Olyan eset volt-e, hogy a vörös katonák megtagadták az engedelmességet? Mondjuk, hogy nem akartak támadásba menni? — Ilyen esetet nem ismerek. Ha a parancsnok a kellő pillanatban nem vezetné támadásra a csapatot, akkor a katonák maguktól rohannák meg az ellenséget és egyszerűen otthagynák azt, aki elmulasztotta vezetni őket. Mindenki nevetett, Vladimir Iljics pedig megszorította a kezemet: _ Hát az nagyszerű, hogy ilyen katonáink vannak, akik maguktól is megrohanják az ellenséget. Ilyen katonákat nem találunk egyetlen imperialista hadseregben sem. Enni — nagyon keveset ettünk ezen az ebéden. Főleg csak beszélgettünk. Joszif Visszarionovics dohányzott; és figyelmesen hallgatta feleleteinket. Csak asztalbontásnál szólalt meg: — Vladimir Iljics, kérdezze meg tőlük, mi lehetne a szerepe és teljesítménye az Első Lovashadseregnek? Parázs vita támadt, melyben Vorosilov, Frunze, Ordzsonikidze és Bugyonnij elvtársak kiemelték a Denikin-hadakat olyan eredményesen szétzúzó Első Lovashadsereg jelentőségét. Biztosították Lenint, hogy ez a lovashadsereg hatalmas erő, mindig kész arra, hogy megsemmisítő csapást mérjen az ellenségre. Ekkor Vladimir Iljics Sztálin elvtárshoz lépett és keményen megrázta a kezét: — Köszönöm, hogy ilyen hadsereget teremtett nektink —' majd arra kért bennünket, ne álljunk meg eddigi eredményeinknél, fokozzuk a támadó szellemet, a katonai fegyelmet, adjunk alapos kiképzést a katonáknak és parancsnokoknak. Az ebédnek vége volt. Lenin, Sztálin, Kalinin, Ordzsinikídze és Frunze elvtárs bajtársias, szíves búcsúval váltak el tőlünk. Az ajtóban Lenin és Sztálin még egy pillanatra visszatartott bennünket. Lenin azt mondta: — Ha megint Moszkvába jönnek, látogassank meg mindjárt. Ha valamire szükségük lenne, segítünk. Sztálin elvtárs hozzátette: — És írniok kell. Önök sokat csináltak, de valaliogy nem tartják fenn velünk a kapcsolatot. írjanak. Minden hadműveletről részletesen tudnunk kell. — Minden rendben lesz Sztálin elvtárs — válaszolta Vorosilov. Elváltunk. Vorosilov útban a szálló felé megkérdezte: — Nos, Timosenko elvtárs, mi a benyomása a találkozásról ? ... Éjjel soká nem tudtam elaludni. Üjra, meg újra felidéztem magamban Leninnel való beszélgetésünket, Lenin mozdulatait, hangját. Azóta sok év telt el, de Vladimir Iljics alakja még ma is teljes tisztaságában, felejthetetlenül áll előttem. "zoviet agitátorok a terv teljesítéséért A szoviet nép milliós tömegeinek hatalmas munkaemelkedése a dolgozók szocialista öntudatának növekedését bizonyítja. A szovjet munkások hazájuk hatalmának további erősödé, sét és a nép jóléti állandó emelkedésének forrását az ötéves terv határidő e'őtti teljesítesében látják. A szocialista öntudat páratlan növekedése, a páuszervezetek poi ikai agitációs munkájanaü lendületét tükrözi vissza. A siker na.^yrészben az agitátorok ]ó munkáiával kovácsolódik. Éppen ezért, a Bolsevik Párt magas igényeket támaszt az agitátorokkal szemben és csak azokai bízzi meg a rendkívül fontos és megtisztelő feladattal, akiknek megvan ehhez a kelő politikai felkészültségük, aktív munkát végezrek a termelésben és a közösségi életben Is. A bo'sevik agitátorok munkájának eredményét esősoiban a termelékenyseu emelkedésébői lehet megítélni. Az igazi bolsevik agitációt hatásossága jellemzi Az aguátor szavai behatolnak a munkás öntudatába, se. v K'-re vannak a leiadatok megértésénél, felébresztik benne a kívánságot, hugy még jobban dolgozzék hazája ja vara. bármilyen jó is a politikai agitáció munkája, mindig töké.etesebbé lehet azt tenni Ezt mutatják a Moszkva Kirov-karüet vállalatai pártszerveze. ieinek tapasztalatai Itt az agitátorok összetétele a következő: 4760 kommunista, 780 komszomoiista, 1410 pártonkivü i. Minden agitátornak meghatározott munkíikerülete van: egy brigád, műszak, vagy osztály, de egyegy agitátorra 15 -2U munkással több nem jut. Az agitátorok rendszeresen tartanak napi újságfelolvasásokat és ha. vonta kétszer politikai beszámolót az időszerű kérdésekről, a nemzetközi helyzetről és az ország jelenleg legfontosabb feladatairól. Jól megszervezett munkájuk eredményes voltál bizo.iyítja, hogy a Kirovkerületi dolgozók mindig előljárnak a termelésben, sőt a terv túlteljesítésében. A Dinamó-gyár egyik műhelyrészlege elmaradt a tervteljesítésben, sok volt a selejtje Zajkin agitátor összehívta a mii. helyrészleg munkásalt és rámutatott: a hiba a munkafegyelem hiányosságaiból ered. Elmondta, milyen óriási jelentőséget tulajdonít a Pál* a munkafegyelemnek. Megvilágította, hogy a sztahanovisták, élmunkások szigorú munka, fegyelme a munkához va'ó szocialista viszony következménye, — az ő pél. dájukat kell követnie minden öntudatos dolgozónak, A hatás nem maradt el: a műhelyrészleg va'amennyí dolgo. izója teljesítete egyénileg vállalt kötelezettségét és — megszűnt a seje't. Figyelemreméltó a kirovkerületi pártbizottság egyik értékes kezdeményezése. Minden üzemben, „agitátor, sarkot" rendeztek he. ahol az agitátorok nyugodtan készü'hetnek beszédeikre, elolvashatják az azokhoz szükséges irodalmat, megismerkedhetnek a legtöbb agitátorok tapasztalataival és megkaphatják a leszletes utasításokat E „sarkok" nagy segítséget jelentenek az agitációs munkában. Moszkva ipari vália'atainak pártszervezetei mindent elkövetnek, hogy a politikai agitációt széles körben kiterjesszék az üzemekben műszakokban, brigádokban. így válik lehetővé, hogy a pártszervezetek nrlnden dolgozót mozgósíthassanak és lelkesítsenek a sztálini ötéves terv határidő előtti tetjestésére. (A'ioszkovszkij Propaganda tiszt.) A tömegkönyvtár alt a szocialista kultúra tűzhelyei A moszkvai Pravda pénteken tárak. Emellett nagyszerűen kivezércikkben foglalkozik a Szovjetúnió könyvtárügyével, „A tömegkönyvtárak a szocialista kultúra tűzhelyei" címmel. A vezércikk a többi között a következőket írja: A szovjet hatalom éveiben a Szovjetúnióban élenjáró szocia" lista kultúra virágzott fel. Sikeresen valósul meg az a Sztálin elvtárs által kitűzött történelmi feladat: tegyünk minden munkást és parasztot kultúrálttá és műveltté. A dolgozók kommunista neveléséről, kulturális fejlődé' séről, a könyvtárügy fejlesztéséről, a Bolsevik Párt gondoskodik. A könyvtárügy a Szovjetúnióban nagy egyetemes állami jelentősé" gű üggyé vált. A könyvtárak szerte a nagy szovjet hazában a szocialista kultúra tűzhelyévé váltak, - nagyszabású munkát végeznek a politikai, tudományos és szépirodalmi művek népszerűsítésében, terjesztésében -és nagyban segítik a dolgozók ideológiai és kulturális színvonalának emelését. A Szovjetúnióban széleskörű ingyenes könyvtárhálózat épült ki. Ezeket a könyvtárakat mindenütt az állami költségvetésből tartják fenn. Könyvállományuk ötvenötször nagyobb, mint amenynyi könyvvel a cári Oroszország könyvtárai rendelkeztek. Az állami könyvtárak szerteágazó hálózatát még nagymértékben kiegészítik a szakszervezeti könyvbontakozott az a mozgalom, hogy minden faluban is könyvtár működjék. Ukrajnában többezer kolhoz-könyvtár létesült, könyvtárállományuk több mint hárommillió. A könyvtárügy kérdésével foglalkozik Morozov cikke is a moszkvai Pravdában. A cikkíró kifejti, hogy a Nagy Októberi Szocialista Forradalom nyomán végbement hatalmas kulturális forradalom a könyvet a dolgozók közkincsévé tette a Szovjetúnióban. A szovjet dolgozók hatalmas tömegei tanulmányozzák a marxizmus-leninizmus klasszikusait. Lenin és Sztálin műveit orosz nyelven ötszázmilliós példányban adták ki, de óriási példányszámban jelentek meg a Szovjetúnió többi népeinek nyelvén is. Sztálin elvtárs nagy munkájának: a Bolsevik Párt Történetének hatalmas elterjedtségére jellemző, hogy a művet csupán a Nagy Honvédő Háború után pótlólag tizenegymillió példányban adták közre. Az olvasás, tanulás igénye állandó és jelentős növekedést mutat, s ezzel párhuzamosan egyre növekvő számban és példányszámban jelennek meg a tudomány minden ágával foglalkozó szakmunkák, a gyermek- és ifjúsági könyvek és a szépirodalmi művek. Állsr>dóan fejlődik a könyvkiadás és a könyvterjesztés is. A. TRAJNIN: Háborús gyújtogató a tudós álarcában — Amerika fegyvereket szállít Jugoszláviának. Az utóbbi három héten Nyugat Ausztriába néhány vasúti szerelvény érkezett hadianyaggal megrakva. Katonai teherautókat, könnyű légelhárító ágyúkat és más katonai hadianyagot szállítottak, melyek leginkább német eredetűek. A transzportokat az osztrák-jugoszláv határ felé irányították, ahol a hadianyagot átadták a jugoszláv hatóságoknak. A szovjetellenes rágalmazás néhány országban már valósággal jól jövedelmező iparrá fejlődött. Ott tartunk, hogy ennek a rágaimazóiparnak vannak különfé e specialistái. Vannak közíró-rágalmazók, rádiós-rágalmazók s egyre többszöl bukkannak fel a tudós álarcba öltözött rágalmazók. Ehhez az utóbbi csoporthoz tartó, zik Adrián S. Fisher úr is, aki nemrégiben a saníranciscói jogászszövetség gyűlésén tartott előadást az „Emberi jogok és a nemzetközi helyzet" címmel. Mister Fisher jól kijárta a rágalmazók iskoláját es komoly szakmai rutinra tett szert Ezt mutatja, hogy előadásának első felében inkább a lírai jellegnek adott helyet és ennek során öm'engve engedett utat azok. nak a heves kitöréseknek, amelyekkel a „szabadság és egyenlőség" iránti szerelmének adott kifejezést. A szabadságnak és egyenlőségnek ez az állhatatos dicshimnusza indokolttá tette egyeseknek azt a réményét, hogy amikor lírai ömlengéseinek végére ért, mégis csak áttér majd a valóságra éb néhány szót veszteget a szabadság és egyenlőség szomorú sorsára az Egyesült Államokban. Bizonyos, hogy a i egyenjogúság ez előharcosának nem került vona nagy fáradságba ezztl kapcslotos tényeket fel. említeni, hiszen mint az amerikai külügyminisztérium jogi tanácsadója, az Atome-Qergia.bizo

ftság volt főtanácsadója és már régebben az Egyesült Alamok legfelsőbb bíróságának titkára, nyilván ismerte azt a tényt, hogy a sötétbőríi amerikai polgárokat Amerika sok államában törvényileg megfosztották választójoguktól, a többi államban ped'g ugyancsak nem élvezik valójában ezeket a jogokat. Azt is tudja bizonyára, hogy egész Amerikában ezek a polgárok csak külön, részükre e'különített övezetben lakhatnak. Vagy az is lehet, hogy az amerikai polgárok millióinak ez a jogfosztottsága mistei Fisher „demokratikus" elgondolása szerint az álta'ános egyenlős'-g diadala? Vagy Fisher szerint lehet, hogv az amerkiai „szabadság" a hirhedt Ámerikaellenes Tevékenységet Vizsgáló Bizottság inkvizíciós munkájában nyer kifejezést? Talán az amerikai kommunistáknak „veszélyes gondolatokért" való elítélésében és az áíami gépezet kíméletlen megtisztításában tükröződik vissza a korlátla , szabadság? Mert mistei Fidie- mindezekről a valóságos tényekről nem beszélt, ha. nem a dapály'cs lira sztratoszférikus magasságaiban marad' Inkább, ahol a valóság nem zavarja őt semmiféle rágalmazásban. De mister Fisher nem elégedett meg csupán a lírai hangulatkeltéssel, hanem gátlás nélkül „elmélyül" a filozófia tudományának kérdéseiben is. Ennek során fesztelenü kiforgatta és megkritizá'ta Mai y tanításait, de természetesen ez alkalommal is minden igyekezete aria irányúit, hogy a valóságtól lehetőleg mindig sokezer klio. méternyi távolságra kerüljön. , Az igazságot sutbadobva, könnyed elegán, ciával jelentette ki, hogy a marxizmus állítóla gazt tanítja: „A személyiség csak arra való, hogy szolgálja az államot". Mit törődik Fisher azzal, amit a valóság bizonyít, amikor dollárokért rágalmaz? Mit törődik azzal, hogy Sztálin, H. G. Wells angol íróval folytatott beszélgetés sonán azt a mindenki által jólismert kijelentést tette: „A szoclalimzus nem távO'ódhatik el az egyéni érdekeitől. A legteljesebb kielégítést a személves érdekeknek csak a szocialista taisada'om képes adni. Sőt mi több, egyedül a szocialista társadalom nyújt sziláid biztosítékot a személyiség érdekeinek védelmére". Végű' nagyszerű jogismereteit csillogtatja meg mister Fisher, ez a hivatásos rágalmazó-szakember, amikor Visinszkijnek a szovjet államjogról írott és angolra lefordított könyvéből ad idézetet az o'vasók elé. Ez az idézet így hangzik „A burzsoá teoi etikusok úgy igyeksz

nrek feltüntetni a bíróságot, mint os..táiyonfelüii, politikámén, tes szervet, amelyek tevékenységében nem az uralkodó osztály érdekei vezetnének, hanem az egész társadalom érdekei, a i altalános emberi jog és igazság parancsai. Természetesen a bíróság lényegének és feladatainak ilyen értelmezése gyökeresen hazug. A bíróság mindig fegyver volt az uralkodóosztá'y kezében" ... Persze, idézett, csupán a „tudományos tárgyiligosság" jellegének biztosítására, trmészetesen gondosan úgy irány ívta szavait, hogy ne kelljen külön emlékeztetni hallgatót arra, hogy ez az idézet mennyire visszatükrözi az amerikai valóságot is. Gondosan ügyelt arra, hogy ne vesztegessen szót arra a tényre, nogy az Egyesült Államokban egy. és ugyanazért a bűncselekményért a vagyonos ember pénzbírságot fizet, a vagyontalan pedig szabadságát adja oda. Mistc Fisher vitába száll Visinszkíj szavaival De előadásnak fonalát úgy vezette, nehogy hallgatói agyában felmerüljön a gondolat: a négereket öts'^r-hatszor nagyobb arányban ítélik 'ogrytiglani elzárásra, tizenegyszer yobb arányban halálra, mint a fehér H'ottakat. Végezetül „ügyes" lendülettel vágott át előadásának igazi céliára. Az „emberi jogok" vizsgálatáról a nemzetközi helyzet vizsgálatára tért át. „Országunknak, — kérdezte mister Fisher — miéit kell érdeklődni az emberi jogok iránt? Mert biztonságunk kérdése, az Egyesült Államok biztonsá. gának ügyel" Vagyis pontosabban, de általa kl nem mondottan, az imperialisták által terve, zett új háború ügye szorosan összefügg azzal a rágalmazó hadjárattal, amellyel minden irányból támadni igyekszenek. Ebből az új, aljas irányból is, amikor az „emberért való aggódás" álarca mögül próbá'ják az új embermészárlás propagandáját elindítani. Háromszáz békeSiatározat érkezett a Nemzetgyűléshez A Nemzetgyűlés szűkebb elnöksége csütörtökön, január 26 án tartotta ülését dr. O. John elnöklete alatt. Elkészítették a nemzetgyűlési munkák tervét, utána pedig a békehatározatokkal foglalkoztak. A Nemzetgyűlés szűkebb elnöksége a háromszáz beérkezett békejavaslatot a külföldi tanács elé terjesztette letárgyalás végett. Végül pedig hivatalos és szsmé" lyi ügyekkel foglalkozott. A külföSdi de'epsc'óít elhagyták Szófiát ZAS — Szófia, január 27. A külföldi delegációk, amelyek Vaszil Kolárov bolgár miniszter* elnök temetésén résztvettek, csütörtökön elhagyták Szófiát. Az elutazást megelőzően a szovjet, csehszlovák, lengyel, román, albán és francia külföldi delegá" ciók megkoszorúzták Dimitrov elvtárs mauzóleumát. Hőhullám — Ausztráliában. Míg hazánkban 10—12 fokra süllyedt a higanyoszlop a fagypont alá, addig Ausztráliában szinte kibírhatatlan hőség uralkodik. Sidneyben a rekkenő hőség halálos áldozatokat is követelt. Különösen a városok lakossága szenved leírhatatlan módon a hirtelen beköszöntött hőhullámtól. A lakosság hatalmas tömegekben szinte menekül a folyók hűs hullámaiba, hogy az emberfeletti hőség ellen némi enyhülést találjon.