Uj Szó, 1950. január (3. évfolyam, 1-26.szám)

1950-01-27 / 23. szám, péntek

UJSZ0 1950 január 27 Az alkotó munka nemzedéke Lehet-e védekezni Hogyan lesz az iparostanulóból sztahanovista? (Elmondja: SZ. TURBINA élmunkásnő.) Egyszerű kolhozparasztasszony lánya vagyok, a rjazani területen éltem, Szlanszki faluban. 1947 te­lén a szlanszki tanács értesítette a Komszomol körzeti bizottságát, érkezett valaki Moszkvából, az ipariskolába válogat fiatalokat. Szerettem volna munkás nő len­ni, megbeszéltem anyámmal és más lányokkal együtt elmentünk a körzeti bizottsághoz. Kerestük azt az elvtársat, aki az iskolába jelentkezőket felve­szi. Dementyevnek hívták, a II. ipariskola mestere volt. Meg­kértük, mondja el nekünk, mi­lyen az iskola és milyen szakmá­ra oktatnak? Mindent részletesen elbeszélt. Elmondotta, hogy az ipariskolákat és gyári iskolákat Sztálin elvtárs kezdeményezésére létesítették és ezekben készítik elő az új munká­sokat. A jelentkezőkből lehet esztergályos, maró, csiszoló Dementyev megmutatott egy alkatrészt is, amelyet a gyár ké­szített, elmagyarázta, mi az, amit a munkadarabon az esztergályos csinált és mit végzett rajta a csi­szoló. Igen érdekes volt. Mi lányok ismételten megtár­gyaltuk magunk között a kérdést és elhatároztuk, elmegyünk az ipariskolába. Moszkvában már vártak ben­nünket. A mesterek és az iskola oktatói a pályaudvaron fogadtak, villamoson utaztunk új ottho­nunkba, ahol elláttak munkaru­hával, köpennyel, cipővel, beköl­töztettek a kényelmes szobákba, a világos, jól fűtött helyiségekbe. Az állam teljesen magára vál­lalta az iparostanulók ellátását. Díjtalanul étkeztünk, mindenünk megvolt, gyakorlott, nagytudású mesterek tanítottak. Az osztá­lyokban kaptunk elméleti okta­tást, gyakorlatit a gyár műhelyei­ben. Érdekesen és hasznosan tölt­hettük el szabadidőnket is; kü­lönböző művelődési köröket ala­kítottunk, sportoltunk, könyvtár­ba, színházba, moziba, kirándu­lásokra jártunk. Mindenben érez­tük a sztálini gondoskodás nyo­mát. Szünnapjainkon ismerked­tünk meg Moszkvával, hazánk fővárosával is. Emlékszem, az el­ső napokban a Vörös-térre men­tünk, hosszú ideig, szótlanul áll­tunk a Kreml falai előtt. — Itt lakik Sztálin — mondja csendesen valamelyikünk. — Le­het, hogy ablaka idenyílik a térre. Mind erre gondoltunk. S meg­fogadtuk, úgy tanulunk, hogy jó munkásnőkké váljunk — sztaha­novisták leszünk, mert akkor er­ről Sztálin tudomást szerez és örvendeni fog neki. A tanulással töltött hónapok • Lenin számos beszédét a Szov­jetunióban újsorozatú hangleme­zeken kiadták. A lemezek már kaphatók a szovjet üzletekben. Forgalomba került a Sverdlovról mondott emlékbeszéd, a III. Kom­munista Internacionáléról tartott beszéd, a „Felhívás a Vörös Had­sereghez", továbbá a szovjet ha­talommal és a középparasztok kérdésével foglalkozó beszéd. ® Bulgáriában a felszabadulás óta négy állami operaház (Szófia, Sztálin, Sztara-Zagora é s Russe Városodban), nyolc állami szimfo­nikus zenekar, három állami énekkar és négy állami rádióze­nekar létesült. Zeneiskola négy működik jelenleg és több mint hétezer a kultúresoportok és ze­nekarok száma. Nemrég rendez­ték meg először a bolgár szerzők műveiből összeállított vonóshang­szerversenyt. szinte röpültek, sikeresen tettük le a vizsgát. Báf tudtuk, hogy előt­tünk csupa szép és jó áll, sajnál­tuk elhagyni az iskolát, ahol úgy éltünk, mint a szülői házban. Amerikában, Angliában vagy bármely más kapitalista ország­ban a fiataloknak nehéz szakmá­ra szert tenniük. S munkát talál­ni szinte lehetetlen. Azokban az országokban az emberek milliói munkanélküliek. A mi alkotmányunk minden állampolgárnak jogot ad a tanu­lásra és a munkára. Még az isko­lában tanulunk és már kijelölik számunkra az ötéves tervben ránk váró feladatot. Bennünket is — ahogy elhagtuk az ipariskolát — társnőimmel együtt a „Kaga" novics" golyóscsapgyárban kita­nult szakmánknak megfelelő munka várt. A régi munkások mindenben segítettek nekünk, hogy hamar otthon érezzük magunkat a mű­helyben és megfelelően illeszked­hessünk be a termelésbe. Néhányan az ipariskolát vég­zett növendékek közül elhatároz­tuk, hogy ifjúsági brigádot szer­vezünk, hadd menjen jobban a munka. Engem jelöltek ki bri­gádvezetőnek. Brigádunk már a második hónapban 220 százalékra teljesítette a normát. Nagyon igyekeztünk, hogy a sztahanovis­ta munkát teljesítsük, éreztük, hogy ezzel hálálhatjuk meg a gondoskodást, amellyel belölünk szakmunkásokat képeztek. így következett el 1949 június 16-a, életem legboldogabb napja, amikor az újságok közölték a moszkvai dolgozók Sztálin elv­társhoz intézett levelét. Ebben tettünk ígéretet Sztálinnak, hogy az ötéves tervet négy év alatt tel­jesítjük. Képzelhető, milyen bol­dog voltam, midőn az élenjáró moszkvai sztahanovisták neve j közt megpillantottam az enyémet is. Egyszerűen hinni sem akartam a szememnek. Rólam, az egyszerű fiatal munkáslányról írtak Sztá­linnak, dícsérően említettek meg, mint aki a legkiválóbb munkások közé tartozik. Ez számomra azt jelentette, még jobban kell igyekeznem, hogy méltó lehessek e nagy meg­tiszteltetésre. Rajta voltam, hogy a műhelyben termelékenységemet tovább növeljem. Ugyanerre tö­rekedett brigádom minden tagja. Még csak annyit: gyárunkban minden feltétel megvan ahhoz, hogy a fiatal munkások tovább fejlődjenek, van esti iskolánk, technikumunk. Én a mult év vé­gén iratkoztam be a technikum­ra, hogy technológus legyek. A sztálini ifjúság a világ leg­boldogabb ifjúsága. Az én utam épp olyan, mint a többi ifjú szovjet munkásé. -4 a földsugárzás ellen? Érdekes részletek az ingersávok élettani itatásairól Az utóbbi években egyre több szó esik a földsugárzásról, erről a különös természeti erőről, amely emberre, állatra és nö­vényre az ingersáv határain be­lül biológiai hatást fejt ki. Miben nyilvánul meg ez a ha­tás, okoz-e betegséget és hogyan lehet ellene védekezni. Erről be­szélgettünk a földsugárzások kér­désével foglalkozó tudóssal. Hány ember érzékeny? A földsugárzás létezésének meg­állapítása nem a legújabb tudo­mányos kutatás felfedezése. Szá­lai visszanyúlnak a legrégibb kor varázsvessőjéig. A középkorban a bányászat nélkülözhetetlen kuta­tó eszköze volt, míg a legújabb kor háborújában a vízkeresés, az elásott kincsek, eltemetett löve­dékek feltárásában tett hasznos szolgálatot. A földsugárzás létezését sokan kétségbevonják. Azt állítják, hogy csak az emberek egészen kis százaléka alkalmas a varázs­vessző médiumszerepre és más egyénekre nincsen hatással. Kétségtelen, hogy nem min" ­1 akinek az idegrendszerre ré­ti il egyformán ezekre a kisugár­zásokra, hanem csak a különösen érzékenyeké és csak besugárzott terület, úgynevezett ingersáv fe­lett, tehát ott, ahol a földalatti Hogyan él az amerikai paraszt? A mi számunkra különösen fontos, hogy ismerjük a kapitalista orszá­gok gyarmati és félgyarmati függő­ségben lévő országok földmunkásai­nak és dolgozó parasztjainak küz­delmes és nehéz életviszonyait. Ha ezek nyomorúságos helyzetével ösz­szehasonlítjuk a Szovjetúnió és a népi demokráciák országai dolgozó parasztjainak helyzetét, akkor tudjuk csak felmérni, hogy mit jelent szá­munkra a felszabadulás és hogy mi­lyen nagy eredményeket értünk el a felszabadulás óta dolgozó parasztsá­gunk felemelkedésének útján. Nézzük meg a mezőgazdasági dol­gozók helyzetét az Amerikai Egye­sült Államokban. Az Amerikai Egyesült Államokban a hivatalos statisztikai adatok szerint az összes földtulajdonnal rendelke­zők 10 százalékát kitevő földbirto­kosok és farmerek rendelkeznek a megművelhető összes földterület 50 százalékával. A földtulajdonnal rendelkezők 90 százaléka, a kis- és középparasztok pedig az összes földterületek másik 50 százalékával — természetesen a rosszabb minőségű 50 százalékkal. Vándorló parasztok. A földtulajdonosok 90 százalékát kitevő kis- és középparasztok előtt két út áll Amerikában. Reggeltől késő estig tartó munká­val dolgozni, az életszínvonal le­szállítása árán teljesíteni a köte­lezettségüket a bankokkal s a föld­birtokosokkal szemben, vagy pe­dig elűzik őket földjeikről. Az úgynevezett „független farme­rek" száma évenként százezrével csökken Amerikában. Gyorsított ütemben folyik a kis­gazdaságok kisajátítása azzal a jelszóval, hogy „a nagyter­melésre alkalmas" értékes földeket „egyesíteni kell". Ezeket a nagyter­melésre alkalmas földeket a trösz­tök, bankok és gazdag farmerek fel­vásárolják, a dolgozó parasztok pe­dig a „nagytermelésre nem alkalmas" értéktelen földekre kénytelenek vándorolni, hegyek közé. vagy a vá­rosoktól, községektől legtávolabb eső elhagyatott vidékre. A kisfarmerek millióinál még rosz­szabb életviszonyok között él a kisbérlők sokmilliós tábora. Egyik amerikai író azt írja a kisbér­lők helyzetéről, hogy „az ültetvénye­sek, a földbirtokosok házait több évszázados fák árnyékolják s a gazdasági épületeik, az istállóik sokkal kényelmesebbek, mint a kis­bérlők lakóházai. A bérlők deszkabarakokban laknak, a tűző napnak kitéve. A bérlők élet­színvonala még sokkal alacsonyabb fokon van, mint az északamerikai államok mezőgazdasági munkásaié, vagy mint a jobbágyoké volt." Az Amerikai Egyesült Államok­ban a mezőgazdasági dolgozóknak sem munkabérét, sem munkaidejét nem szabályozza törvény. A mező­gazdasági munkások munkája né­hány hétig vagy egy hónapig tart Milliók munka nélkül. Az év többi részén a mezőgazdasági dolgozók nagy tö­megei egyik helyről a másikra vándorolnak munkát keresni. A mezőgazdasági munkások milliói tengődnek munka nélkül az év na­gyobbik felében. Előszeretettel alkal­mazzák az amerikai földesurak, ül­tetvénytulajdonosok mezőgazdasági munkára a gyermekeket és a nőket. Ezeknek legjobb esetben a férfiak ré­szére érvényben lévő munkabérnek felét, vagy ennél alig többet fizet­nek. Hivatalos adatok szerint, — ame­lyen nyilván „szépíteni igyekeznek a helyzetet — csupán Braziliában 2 millió 200 ezer 10—16 éves korú gyer­mek dolgozik a mezőgazdaságban. Az Amerikai Egyesült Államok Közép- és Dél-Amerika félgyarmati függőségben lévő országait arra kényszerítik, hogy „összehangolják" a mezőgazdasági termelést az ame­rikai érdekekkel. Ez az „összehan­golás a gyakorlatban azt jelenti, hogy Uruguaynak például kizárólag állat­tenyésztésre kellett berendezkednie, Argentínának búza- és hústermelés­re, Braziliának kávét, Cubának cuk­rot, Chilének salétromot és rezet, Venezuelának kőolajat kell termel­nie. A legszemléltetőbb példát Ve­nezuela mutatja. Ez az ország az élelmiszerek nagy részét az Amerikai Egyesült Álla­miktól kénytelen megvásárolni. Venezuelának a termelését úgy „ösz­szehangoüák" az Amerikai Egyesült Államok érdekeivel, hogy a dolgozó parasztok még saját maguk részére sem tudják a legszükségesebb élel­miszereket megtermelni. Két és félforintos napszám. Ami a mezőgazdasági munkások munkabérét illeti, a közép- és dél­amerikai országokban a mezőgazda­sági munkások munkabére jóval ala­csonyabb, mint az Amerikai Egyesült Államokban. Közép-Amerika mező­gazdasági termelése felett például az egyik legnagyobb amerikai gyümölcs­tröszt uralkodik. A mezőgazdasági munkások 60 százaléka nem keres annyit, amennyi a létfenntartáshoz szüle séges kalóriatartalmú élelem megvásárlásához kellene. Ecuador­ban a mezőgazdasági munkások átla­gos napi bére 20—22 centnek felel meg. (2 Ft 20—2 Ft 60 fillér.) A délamerikai országokban 1946­ban elfogadtak egy olyan törvényt, amelyik megtiltja a mezőgazdasági dolgo­zók szervezkedését. Megtiltották a mezőgazdasági dolgo­zók szakmai oktatását. A mezőgaz­dasági munkások sztrájkjogát eltö­rölték és kimondották, hogy a me­zőgazdasági dolgozók „szakszervezeti tevékenységére pénzt nem fordíthat­nak". Ezekben a délamerikai államokban a dolgozó parasztság valóban de­mokratikus szervezetei ellen általá­nos terrorhadjáratot vezettek be. Ve­zetőségeiket meggyilkolják vagy le­tartóztatják. Ennek ellenére a mezőgazdasági dolgozók elszán­tan folytatják harcukat az ameri­kai rabszolgatartók ellen. Cuba mezőgazdasági dolgozói sikere­sen szervezték meg a mult év folya­mán a sztrájkok és tüntetések soro­zatát és engedményekre kényszerí­tették az ültetvénytulajdonosokat. A brazil földmunkások a földbirtoko­sok és ültetvénytulajdonosok föld­jeit foglalják el, hogy éhező család­jaik részére kenyeret és megélhetést tudjanak biztosítani. „Folytatjuk harcunkat!" Az Amerikai Egyesült Államok­ban. Közép- és Dél-Amerikában egy­re fokozódik a mezőgazdasági dolgo­zók harca a rabszolgatartók ellen. Az Amerikai Egyesült Államok föld­munkásszövetségeinek vezetőit meg­akadályozták abban, hogy résztve­gyenek Varsóban a Szakszervezeti Világszövetség Föld- és Erdőmunkás tagozatának alakuló konferenciáján. A brazíliai földmunkások azonban azt írták a konferenciának írott le­velükben: „Tudjuk, hogy nem va­gyunk egyedül a nagybirtokosok és a háborús uszítók ellen folytatott har­cainkban. Az ipari munkásokkal, a munkás­osztály nemzetközi összefogásának zászlaja alatt folytatjuk harcunkat közös ellenségünk az amerikai im­perializmus ellen, amely összefogott a brazil tőkések­kel, hogy országunkat a rabszolgák országává tegye." Tudjuk, hogy a mezőgazdasági dolgozók küzdelmei a gyarmati és félgyarmati országok pa­rasztjainak küzdelmei egyesülnek a népek tartós békéjéért folytatott harcával. BOrbás Lajos. vízerek, ércek, olaj, gáz előfor­dul. Az ilyen egyéneken különbö­ző változásokat figyelhetünk meg. A szívverése meggyorsul, a vér­nyomása emelkedik, járása im­bolygóvá válik, kipirul vagy el­sápad. Általában az ingereket el­sősorban a kéz és a szem veszi fel. Az ilyen különösen érzékeny egyének száma 10—15 százalékra tehető. Az utóbbi évek kutatói arra törekedtek, hogy a varázs­vessző kikapcsolásával ingersáv­vizsgálatok célját szolgáló eszkö­zöket szerkesszenek. Ezeknek az új műszereknek a többsége azon alapszik, hogy az ingersávok fe­lett mások a földmágnességi vi­szonyok, míg a többi eszközök az ingersávok fölött uralkodó foko­zott levegőionizációt regisztrál­ják. Hatása növényre, állatra. A ingersáv biológiai hatását sokan tanulmányozták. A növé­nyeknél azt tapasztalták, hogy in­gersávos terület fölött egyes gyümölcsfák elpusztultak, a fej­lődésben visszamaradtak, a ter­mésük gyenge volt, a fák törzsén furcsa kinövések keletkeztek. Né­mely növény viszont kedvelte a földsugárzást. Elsősorban azok, amelyeknek a gyümölcse vagy gyökere csípős, maró ízű, bódító szagú. Ilyen a páfrány, a borsos­menta, a csalán, a torma, a gyű­szűvirág. Az ingersáv fölé kötött állatok szőre elveszti fényét, elvetélnek és sokszor elpusztulnak. A ku­tyák írtóznak az ingersávos terü­lettől, a macskák szeretik. A hangyák az ingersávos területek fölé tömörülnek, a méhek pedig ilyen területek fölött háromszor annyi mézet termelnek, mint ren­des körülmények között. Milyen betegségeket vált ki. A földsugárzásokkal kapcsola­tos kísérletek azt bizonyították, hogy egyes körülmények között nagy befolyással vannak az em­berre is, különösen azokra, akik érzékenyek az elektromosságra, Pohl vizsgálatai szerint a földsu­gárzás arra hajlamos egyéneknél tartós behatás mellett a rák ki­váltó tényezője lehet. Állítását először kétségbe vonták, de ké­sőbb megállapítást nyert, hogy elsősorban azokban a házakban vannak rákos betegek, amelyek alatt földalatti vízerek, helyeseb­ben azok kereszteződései mutat­hatók ki. Más kísérletek szerint inger­sáv-keresztezödés felett fekvő betegek asztmát, reumát, tüdő­bajt kaphatnak. Ingersáv. felett a kátrányrák gyorsabban fejlődik és csak a kontrollállatok felénél lehet a megfoganást kimutatni. A védekezés módja. Ha a betegség kiváltásában az játszik szerepet, hogy az egyén ingersávkereszteződéses terület felett fekszik, át kell helyezni. A tapasztalat azt bizonyítja, hogy áthelyezés után megkezdődik a gyógyulás folyamata. Bár jóval több betegség okozója az inger­sáv, mintsem gondolnánk, még­sem szabad minden betegségnél ingersávra gyanakodnunk. Min­dent el kell követni, hogy minél tökéletesebb műszereket szerkesz­tünk ingersáwizsgálatok céljá­ra. Mert a külföldi és a hazai ku­tató tudósok egybehangzó véle­ménye szerint ingersávok felett káros szövettani hatások mutat­hatók ki, tehát a földsugárzás kórokozó hatása nem kétséges.

Next

/
Thumbnails
Contents