Uj Szó, 1950. január (3. évfolyam, 1-26.szám)

1950-01-03 / 2. szám, kedd

1950 január 5 UJSZ0 A sztálini slratégia nagy győzelme CA hitleri csapatok veresége Moszkva alatt) P. JABLAKOV ezredes cikkéből 1941 decemberében a hitleri csapatok megsemmisítő veres^sí szenvedtek Moszkva aiait. W, jelentőségében és arányaiban a szovjet csapatok első kimagasló győzelme a Nagy Honvédő háboiubau. A moszkvai csata a Szovjetunió ellen a villámháború hitleri tervének teljes összeomlását jelentette. A nitleiisták súlyos veresége a szovjet íuváros előtt mindörökre eltemette a német hadsereg legyőzhetetlenségének mítoszát. * Az első világháború után az amerikai dolllárok özöne ujbói éleire keltette a harcias német imperializmust. Az angol-amerikai monopóliumok felfegyverezték a német agressziót. A müncheni „békéltetők" a világuralom hitleri igénylőinek szabaddá tették a kezét. Mint ismeretes, a német fasiszta rablók rövid idő alatt pozdorjává zúztak számos európai hadsereget és rabságba döntötték majdnem agész Nyugat-Európát. 1941 június 22-én a hitleri hadigépezet egész ereje a szovjet ország határaira zúdult. Azokban a napokban a göbbelsi kérkedő propaganda és angol-amerikai „jóakaróik" egyhangúan a szovjet állam elkerülhetetlen és gyors pusztuiását jövendölték. Hitlernek az volt a szándéka, hogy nyugati minta szerint hat hét aiait meghódítja Moszkvát és két hónapon belül eljut egészen az Uraiig. „Oroszország pusztulásra van ítélve" — rikácsolták a hearsti újságok. A „New York Post" ezt irta: „Hogy a vörösök megmeneküljenek attól a pusztulástól, amely már legközelebb lezuhan rájuk, ehhez csoda kellene, a bibliai csodákhoz hasonló csoda." Valóban lehetetlen volt meg nem látni annak a veszélynek az arányait, amellyel a hitleri támadás fenyegette a Szovjetúniót. A rablók oldalán, bár átmeneti, de nagyon is lényeges előnyök voltak: a támadas váratlansága, a jóelőre mozgósított inváziós hadsereg, amelyet a Szovjetúnió határáig toltak előre, a modern háború kétéves tapasztalata, fölény a tankok és repülőgépek mennyiségében és egész NyugatEurópa erőforrásai. Ennek ellenére éppen a szovjet országban a támadó olyan ellenállással találkozott, amilyent nem ismert más hadszíntereken és nem is hitte, hogy ilyennel valaha is találkozik. Nem a bibliai csoda és nem is a második arcvonal hozta meg a győzelmet a szovjet népnek, hanem ismét a legélenjáróbb és leghaladóbb szocialista rendszer bizonyult sokkal erősebbnek a világreakció egyesült erőinél. A szovjet nép vezérének, Sztálin elvtársnak hívó szavára, talpraállt, hogy mellével védje meg a szocializmus vívmányait, hazája szabadságát és függetlenségét. A szovjet emberek, szemtől szembe a halálos veszéllyel, a Bolsevik Párt vezetése alatt példátlan erőt és elszántságot merítettek magukból arra, hogy megszervezzék a hatalmas ellenállást az ellenséggel szemben. A szovjet csapatok, amelyeket a szülőföld védelmének eszméje lelkesített, utolsó csepp vérig védték a haza minden talpalatnyi földjét és megsokszorozták az orosz fegyver dicsőségét. Makac.-. védekező harcokban kíméletlenül és sikeresen morzsolták fel az "ellenfél életerejét és technikáját A hitleristák csak óriási áldozatok árán tudtak előrenyomulni kelet felé. Odessza hős védelme, az elkeseredett kiizdelen, a Hanko-félszigeten, a szmolenszki, jelninszki és a íu. gai csaták — mindé/ távolról sem teljes felsorolása a Nagy Honvédő Háború első honapjaiban lezajlott, az ellenállás erejében példátlan harcoknak. A támadók mindig hajlamosak túlbecsülni saját erejükei és fegyvereiket. A harcok valósága azonban már a háború első hónapjaiban teljes kiábrándulást hozott a hitleristáknak ezen a téren. Íme, mit mond napjainkban a szovjet hadseregről a hírhedt Kleist, aki feldmarschalli rangot kapott p-'-t, mert oly buzgón futott el R v alól: „A közkatonák (a szovjet hadseregben) e'sőrendü harcosok voltak kezdettől fogva. Rendkívül szívósan verekedtek és bámulatos kitartásról tettek bizonyságot. A szovjet technika nagyon jó volt mái 1941-ben, különösen tankokban. A tüzérség fölényesen jó volt, ugyanúgy, mint a legtöbb gyalogsági fegyver is. Középnagyságú tankjuk legjobb volt a világon". A szovjet hadsereg aktív védekezésével szüntelenül gyengítette az ellen| ség erejét, pótolhatatlan veszteségeket okozott neki, feltartóztatta a maga számára előnyös hatá. okon belül és ezzel időt nyett az ország katonai és gazdasági erőforrásainak teljes mozgósítására. Ugyanakkor gyorsan és határozottan végbement az egész népgazdaság átállítása katonai síkra. Az arcvonal és a hátország átalakultak egyetlen, elválaszthatatlan harci táborrá. Az egész ipar átállt a honvédelmi termelésre Az üzemek ezreit evakuálták, áttelepítették a hátországba és ott folytatták munkájukat. A szovjet hadseregbe szakadatlan áradatban özönlöttek az új utánpótlások. Azon a területen. amelyet átmenetileg az ellenség magához ragadott, nagy számban kezdtek tevékenykedni partizán csapatok. A hitierí főparancsnokság kétszer is Moszkva e'ien vetette harcba legerősebb rohamcsoport iát, amely 51 hadosztályból állott Ezek közt volt egy páncélos hadsereg és két páncélos csoport De mindkét alkalommal a szovjet csapatak e lenállása meghiúsította a hitleristáknak azt a remenyét, hogy betörhetnek a fővárosba. A moszkvai elkeseredett harcok napjaiban, november 6-án, ezúttal is mint mindig, megtartotta hagyományos ünnepi ülését a dolgozók kiküldötteinek moszkvai városi tanácsa a párt- és társadalmi szervezetekkel együtt. Ezen az ülésen beszédet mondott Sztálin elvtárs. November 7-én pedig a Vörös-téren megtartották az ünnepi felvonulást. Sztálin elvtárs a Lenin-mauzóleum tribünjéről a katonákhoz fordulva már azokban a súlyos napokban sziiárd hittel és jövőbelátással a hitleri rablók teljes leverését és Európa rabságban szenvedő népeinek felszabadítását tűzte ki feladatul. Sztálin elvtárs ezeket mondta: „Elvtársak! Vörös katonák és G. Bortkevics, a J. Szverdlova leningrádi üzem Sztálin-díjas vasesztergályosa: \ szovjet emberek szabad munkája 1949-ben jelentős esemény történt az életemben. Megvalósult az álmom — felvettek a Kommunista Pártba. Erre néhány éve készültem. Most úgy érzem, hogy tagja vagyok a kommunista társadalom legaktívabb és legöntudatosabb építői sokmilliós családjának. 1949 áprilisában a szovjet kormány nyolc más munkással együtt a Sztálin-díjjal kitüntetett a fém gyors vágási módszerének gyakorlati megvalósításáért. Még ugyanabban az évben munkám mellett beléptem a főiskolára a fémfeldolgozó ipar intézetébe, mint magántanuló. A szovjet munkásoknak meg van minden előfeltételük a tanuláshoz, a kultúrához és a termelési fejlődéshez. 1919-ben néhányszor meglátogattam hazánk fővárosát, Moszkvát, mint a leningrádi dolgozók képviselője. Résztvettem mint kiküldött a lenini kommunista ifjúsági szövetség össz-oroszországi IX. Kongresszusán és a többi fiúkkal és lányokkal együtt, akik hazánk minden részéből összejöttek, résztvettem az üléseken a Kremlben, a béke védőinek oroszországi konferenciáján, amely felemelté hatalmas tiltakozó hangját az új háború szítói ellen az egész világ minden nemzetének egységéért, barátságáért és a békéért. Munkáscsaládban születtem. Apám és nagyapám is egyszerű munkások voltak. Apám, aki Leningrád ostrománál pusztult el, sok éven át dolgozott mint vasesztergályos abban az üzemben, amelyben ma én dolgozom. De sem az apám, sem a nagyapám nem is álmodhatták ifjú korukban, hogy úgy elismerjék munkájukat, mint amilyen elismerés jutott osztályrészül az én munkámnak. A szocialista rendszer, amelyben én élem ifjú éveimet, alapjában megváltoztatta mincjen szovjet ember munkájának jellegét. Egyre jobban és jobban eltűnik a szellemi és a testi munka közti különbség. Még a háború előtt anélkül, hogy megszűntem volna dolgozni a termelésben, megszereztem a középiskolai végzettséget. Az ismeretek és a gyakorlati tapasztalatok lehetővé tették, hogy oly nehéz problémának szenteljem magam, mint amilyen a j fémvágás. Az üzem mérnökei teljesen és mindenben a segítségemre voltak. Meg tudtam gyorsítani a fém vágását, percenként 700 méterre, ezt a gyorsaságot bevezettem a mindennapi üzemi gyakorlatba és erre a módszerre igen sok elvtársamat megtanítottam. Boldog vagyok, hogy az én kezdeményezésem elterjedt a Szovjetúnió számos üzemében és hogy ma már sok olyan vasesztergályos van, aki túlteljesítette saját rekordteljesítményeimet. A Sztálin-díj kitüntetésével a szovjet kormány és a Kommunista Párt újra megmutatta nekem, eglyszerű munkásnak, hogy a Szovjetúnióban a munkás munkája épp olyan alkotó jelleggel bír, mint a tudós, mérnök, író vagy művész munkája. Ugy, mint az összes többi szovjet, emberek, nagy érdeklődéssel figyeltem, hogyan építik a dolgozók a szocialista társadalmat a népi demokráciák országidban. Bulgáriában, Csehszlovákiában, Lengyelországban, Romániában, Magyarországon és Albániában építi szabad életét az a nép, amsly véglegesen megszabadult a kapitalisták, a kizsákmányolók fennhatóságától és kiűzte az idegen imperialistákat. Mily nagy öröm töltölt el, amikor az újságokban olvastam, hogy néhány gépgyártó üzemben a vasesztergályosok követték a szovjet munkások példáját és szintén a gyors fémvágási módszerünket használják. Egész szívemből sikert kívánok nekik. Mit jelent számomra az 1950-es év? Ez a háború utáni első ötéves terv utolsó éve. Természetes, hogy minden üzem, gyár, bánya, kolhoz és szovhoz igyekezni fog, hogy az ötéves tervet idő előtt teljesítse. A mi Szverdlova üzemünk összes alkalmazottai szintén harcolni fognak azért a tisztességért, hogy országunk legelső üzemei közt lehessenek. Az 1950-es évben tehát a szocialista munkaverseny még magasabb fokra fog hágni. Ma, az újév küszöbén a szovjet dolgozók különös lelkesedéssel fejlesztették ki a szocialista munkaversenyt még nagyobb arányokban, Joszif Visszarionovics Sztálin, a nép nagy vezetője 70. születésnapjának tiszteletére. Mint hazám hű fia, mint szovjet ember, minden erőmet megfeszítem, minden ismeretemet és tapasztalatomat latba vetem, hogy üzemünk a lehető legtöbb elsőrendű gépet gyártsa. Továbbra is tanítani fogom elvtársaimat a műhelyekben a fém vágásának gyors módszerére. Nem titkolom, hogy azt iš örömmel fogom látni, hogyan előznek meg majd engem volt tanítványaim. Például már most lelkesedéssel figyelem volt tanítványom, Galocskii munkáját, akitől már én magam tanulhatok. Egyedül csak ez tölt el engem örömmel, hiszen a magunk számára, az egész nemzet jólétéért dolgozunk. Az 1950

1es év gazdagabb lesz alkotó tevékenységben mindenki számára közülünk, az egész szovjet föld számára. Ez a kommunista társadalom kiépítéséért és az egész világ békéiéért folytatott további harc éve lesz. Az egész második világháborút a fronton töltöttem és mint katona a Volchov partjairól egészen az Odra partjaiig elkerültem. Ezért jól tudom, mi a háború, mily szenvedést hoz a nemzetek számára. Tudom, mily szenvedélyesen kívánják az összes becsületes emberek a békét. A mi nagy vezérünk, Joszif Visszarionovics Sztálin, kinek vezetése alatt harcoltunk és letiportuk a német fasisztákat, a hatalmas békefront élén áll. A világon sokkal több az olyan ember, aki a béke híve, mint a háborúra készülő, mint az olyanok, akik mások számlájára, idegen véren akarnak meggazdagodni. Meg vagyok győződve arról, hogy a következő év új győzelmeket hoz a béke hívőinek, akik feltárják a háborús uszítók gaz mesterkedéseit. A szovjet nép munkatörekvése megszilárdítja a szovjet nagyhatalmat, mely a békéért folytatott harc élén áll. Ezért minden szovjet ember, tehát én is a következő évben még nagyobb lelkesedéssel és alkotó hévvel fogunk dolgozni. vörös tengerészek, parancsnokok és politikai megbízottak, partizánok és partizánnak! Az egész világ szeme rátok van szegezve, bennetek látja azt az erőt, amely a német területrablók haramia-bandáját meg tudja semmisíteni. Európa német hódítók igája alá került, leigázott népei rátok szegezik tekintetüket, bennetek látják felszabadítóikat. Nagy felszabadító küldetés osztályrézsetek. Legyetek hát méltóak e küldetésre!" A szovjet hadsereg a szeretett vezérnek és hadv^rnek erre a beszédjére azzal vá' olt, hogy fokozta szívósságát és kitartását š erősebb csapásokat mért az ellenségre. Működésbe jött a zseniális sztálini terv a német rablók szétzúzására Moszkva alatt. December 6-án Sztálin elvtárs parancsára a szovjet csapatok határozott ellentámadásba mentek át az ellenséges szárnycsoportok ellen. Ütött a bosszú órája A németek, akiknek már nem voltak tartalékaik és akiket megtépáztak az előző négy hónap harcai és elnyújtott, megbízhatatlan utánpótlási vonalaik voltak, nem tudtak a nyomásnak ellenállni és óriási veszteségeket szenvedve, megkezdték rendetlen visszavonulásukat. A szovjet csapatok tamadása növekvő erővel bontakozott ki. A németeket visszavetették nyugatra, helyenként több mint 400 kilométerrel. Egy hónap és tíz nap alatt (december 6-tól január 15-ig) a hitleristák csak halottakban körülbelül 300 ezer katonát és tisztet vesztettek. A szovjet csapatok ez idő alatt 4.801 ágyút, 2.766 tankot, 33.640 önműködő fegyvert és rengeteg más felszerelést zsákmányoltak. Moszkva alatt több tucatnyi német hadosztály megsemmisült. A hitleristák első hadjárata Oroszországban kudarccal végződött, a hitleri parancsnokság nem érte el egyetlen sztratégiai célját sem. A moszkvai győzelem meggyőző bizonysága volt a szovjet társadalmi és állami rend, a szovjet haderő és a szovjet haditudomány hatalmának. A németek Moszkva alatti vereségének ugyanúgy, mint a szovjet hadsereg valamennyi későbbi ragyogó győzelmének megszervezője és lelke Sztálin generalisszimusz volt, a bölcs vezér és lánglelkü hadvezér. Sztálin elvtárs személyesen irányította Moszkva védelmét, közvetlenül vezette a szovjet hadsereg műveleteit, lelkesítette a harcosokat és a parancsnokokat, figyelemmel kísérte a véderőmüvek építkezésének menetét á szovjet fővárosba vezető utakon. Csak a sztálini akarat tudta megoldani a hadviselés művészetének rendkívül nehéz feladatát: a védekező csatákból a nagy sztratégiai méretű győzelmes ellentámadásba való áttérést. A moszkvai csatában és a más arcvonalakon végrehajtott hadműveletekben is a szovjet parancsnokok mindig és mindenhol Sztálintól kaptak konkrét irányítást, támogatást, segítséget. íme, mit ír erről Rokovszki marsall egyik cikkében. — Ez azokban a kritikus napokban volt .amikor az ellenség túlnyomó erejének nyomása alatt visszavonultunk. Váratlanul a telefonhoz hívtak. Hallgattam: „Itt Sztálin beszél. Tegyen jelentést a helyzetről". — Ekkor részletesen, — vigyázva, hogy a legkisebb részieteket se hagyjam ki, leírtam a he'yzetet a mi arcvcnalszakaszunkon. Ezt a nyugodthangú választ kaptam: „Tartsatok ki szilárdabban. Mi majd segítünk". — Másnap a szó szoros értelmében átéreztüK ezeknek a szavaknak a jelentőségét. A Sztálin elvtár? által foganatosított rendszabályok lehetővé tették számnukra, hogy a visszavonulást megállítsuk és végűi is ellentámadásba menjünk át. A sztálini hadvezető géniusz a szovjetnépet világtörténelmi győzelemre vezette a fasiszta Németország és az imperialista Japán felett. Sztálin ne^e a bátorság je'képe, a szovjet nép dicsőségének je'képe, felhívás új hősi tettekre nagy hazánk jaötéves terv: B év és S hónap alatt A moszkvai Vagon- és Gépgyár a háborúutáni ötéves terv kezdete óta 28"szor került ki győztesen a közlekedési vállalatok szocialista munkaversenyéből. A munkaütem állandó emelkedése annak köszönhető, hogy a gyár dolgozói pontosan teljesítették a kötelezettséget, amelyet a közlekedés és közlekedési ipar munkásai Sztálinhoz intézett levelükben magukra vállaltak. Három év és 9 hónap alatt fejezték be az ötéves tervet. Mi biztosítja az emelkedő munkaütemet? A gyár termelésében és a termelékenység emelésében döntő szerepet játszik a vállalat sorsa iránti felelősségtudat és a haladás iránti fejlett érzék. A Vagon" és Gépgyár munkásai az ötéves terv folyamán minden sztaháno" vista kezdeményezést átvettek. Amikor például Alekszandr Csutkih a gyártmányok kiváló minőségéért indított mozgalmat, a gyár dolgozói rögtön átérezték e mozgalom fontosságát. A gyár műszaki ellenőrzési osztályának' főfelügyelője, Szelivanov, utánajárt, miképpen lehet kiküszöbölni a gyártási selejtet. A munkásokkal és mérnökökkel karöltve 45 újítást vezetett be, amelyekkel kizárták a selejt lehetőségét. Ugyancsak hatalmas mozgalom alakult ki a gyárban a gyorsított fémvágási módszer alkalmazásának fejlesztésére. Az élenjáró munkások meglátogatták a főváros többi üzemének sztahánovistáit, megismerkedtek azok tapasztalataival, majd ezeket saját üzemükben is meghonosították. De nem elégedtek meg ennyivel, megszervezték a munkamódszerek muinkapadmelletti gyakorlati oktatását és gyorsított eljárásra állították át a vállalat berendezését. Az új félajutomatikius munkapad, amelyet Mordvrincev mérnök és Tapakancsikov lakatos készített, lehetővé tette a mozdonyok gőzsűrítő csöveinek folyamatos gyártását. Polovin mérnök és Dorbisev lakatos új gépcsoportot tervezett, amely meggyorsította az ütközőtokok megmunkálását. A dolgozói közül még ötszázan kezdeményeztek újítást. Újjászervezték, futószalagra állították be a mechanikai, szerelő és egyéb műhelyeket. Az öntödében bevezették a vastagfalu fémöntési formát, az aluminiummodellek magas légnyomás melletti öntését és az alkatrészek magasfeszültségű árammal való felületi edzését. Mindezek az új módszerek lényegesei* megrövidítették az alkatrészek elkészítésének idejét. Az egy emberre eső termelés 26.4 százalékkal túlhaladja az 1950. esztendőre előirányzott színvonalat. A gyár dolgozóinak legkiválóbbjai: Artemov vasöntő, Gracsev mar a tóműnk ás, Szima" kin esztergályos, Posztinkov lakatos, Lovcov villamoshegesztő már f—10 évi normájukat teljesítették. A kollektív sztahánovi rtiun" ka csak az anyagban olyan megtakarítást eredményezett, amely elég 6 kotrógép, 4 daru és 18 munkapad elkészítéséhez. A moszkvai Vagon- és Gépgyár dolgozói egyesült erővel harcolnak a még magasabb eredményekért, a szocialista tervek túlteljesítéséért, hogy ezáltal erősítség nemzetgazdaságukat és hazájukat, a nagy Szovjetúniót. A csehszlovákiai magyar dolgozók lapjának felszava az 1950-évre az ül SZO minden magyar delgozá kezébe