Uj Szó, 1950. január (3. évfolyam, 1-26.szám)

1950-01-03 / 2. szám, kedd

1950 január 5 UJSZ0 ­A sztálini slratégia nagy győzelme CA hitleri csapatok veresége Moszkva alatt) P. JABLAKOV ezredes cikkéből 1941 decemberében a hitleri csa­patok megsemmisítő veres^sí szen­vedtek Moszkva aiait. W, jelen­tőségében és arányaiban a szovjet csapatok első kimagasló győzelme a Nagy Honvédő háboiubau. A moszk­vai csata a Szovjetunió ellen a vil­lámháború hitleri tervének teljes összeomlását jelentette. A nitleiis­ták súlyos veresége a szovjet íuvá­ros előtt mindörökre eltemette a német hadsereg legyőzhetetlenségé­nek mítoszát. * Az első világháború után az ame­rikai dolllárok özöne ujbói éleire kel­tette a harcias német imperializ­must. Az angol-amerikai monopóliu­mok felfegyverezték a német ag­ressziót. A müncheni „békéltetők" a világuralom hitleri igénylőinek sza­baddá tették a kezét. Mint ismeretes, a német fasiszta rablók rövid idő alatt pozdorjává zúztak számos európai hadsereget és rabságba döntötték majdnem agész Nyugat-Európát. 1941 június 22-én a hitleri hadi­gépezet egész ereje a szovjet ország határaira zúdult. Azokban a napokban a göbbelsi kérkedő propaganda és angol-ame­rikai „jóakaróik" egyhangúan a szovjet állam elkerülhetetlen és gyors pusztuiását jövendölték. Hit­lernek az volt a szándéka, hogy nyugati minta szerint hat hét aiait meghódítja Moszkvát és két hóna­pon belül eljut egészen az Uraiig. „Oroszország pusztulásra van ítél­ve" — rikácsolták a hearsti újsá­gok. A „New York Post" ezt irta: „Hogy a vörösök megmeneküljenek attól a pusztulástól, amely már leg­közelebb lezuhan rájuk, ehhez csoda kellene, a bibliai csodákhoz hasonló csoda." Valóban lehetetlen volt meg nem látni annak a veszélynek az ará­nyait, amellyel a hitleri támadás fe­nyegette a Szovjetúniót. A rablók oldalán, bár átmeneti, de nagyon is lényeges előnyök voltak: a támadas váratlansága, a jóelőre mozgósított inváziós hadsereg, amelyet a Szov­jetúnió határáig toltak előre, a mo­dern háború kétéves tapasztalata, fölény a tankok és repülőgépek mennyiségében és egész Nyugat­Európa erőforrásai. Ennek ellenére éppen a szovjet or­szágban a támadó olyan ellenállás­sal találkozott, amilyent nem is­mert más hadszíntereken és nem is hitte, hogy ilyennel valaha is talál­kozik. Nem a bibliai csoda és nem is a második arcvonal hozta meg a győzelmet a szovjet népnek, hanem ismét a legélenjáróbb és leghala­dóbb szocialista rendszer bizonyult sokkal erősebbnek a világreakció egyesült erőinél. A szovjet nép vezérének, Sztálin elvtársnak hívó szavára, talpra­állt, hogy mellével védje meg a szo­cializmus vívmányait, hazája sza­badságát és függetlenségét. A szov­jet emberek, szemtől szembe a ha­lálos veszéllyel, a Bolsevik Párt ve­zetése alatt példátlan erőt és el­szántságot merítettek magukból ar­ra, hogy megszervezzék a hatalmas ellenállást az ellenséggel szemben. A szovjet csapatok, amelyeket a szülőföld védelmének eszméje lel­kesített, utolsó csepp vérig védték a haza minden talpalatnyi földjét és megsokszorozták az orosz fegyver di­csőségét. Makac.-. védekező harcok­ban kíméletlenül és sikeresen mor­zsolták fel az "ellenfél életerejét és technikáját A hitleristák csak óriási áldozatok árán tudtak előrenyomulni kelet felé. Odessza hős védelme, az elkeseredett kiizdelen, a Hanko-félszi­geten, a szmolenszki, jelninszki és a íu. gai csaták — mindé/ távolról sem tel­jes felsorolása a Nagy Honvédő Há­ború első honapjaiban lezajlott, az el­lenállás erejében példátlan harcoknak. A támadók mindig hajlamosak túlbe­csülni saját erejükei és fegyvereiket. A harcok valósága azonban már a há­ború első hónapjaiban teljes kiábrán­dulást hozott a hitleristáknak ezen a téren. Íme, mit mond napjainkban a szovjet hadseregről a hírhedt Kleist, aki feldmarschalli rangot kapott p-'-t, mert oly buzgón futott el R v alól: „A közkatonák (a szovjet hadsereg­ben) e'sőrendü harcosok voltak kez­dettől fogva. Rendkívül szívósan ve­rekedtek és bámulatos kitartásról tet­tek bizonyságot. A szovjet technika nagyon jó volt mái 1941-ben, különö­sen tankokban. A tüzérség fölényesen jó volt, ugyanúgy, mint a legtöbb gyalogsági fegyver is. Középnagyságú tankjuk legjobb volt a világon". A szovjet hadsereg aktív védekezé­sével szüntelenül gyengítette az ellen­| ség erejét, pótolhatatlan vesztesége­ket okozott neki, feltartóztatta a ma­ga számára előnyös hatá. okon belül és ezzel időt nyett az ország katonai és gazdasági erőforrásainak teljes moz­gósítására. Ugyanakkor gyorsan és határozot­tan végbement az egész népgazdaság átállítása katonai síkra. Az arcvonal és a hátország átalakultak egyetlen, elválaszthatatlan harci táborrá. Az egész ipar átállt a honvédelmi terme­lésre Az üzemek ezreit evakuálták, áttelepítették a hátországba és ott folytatták munkájukat. A szovjet had­seregbe szakadatlan áradatban özön­löttek az új utánpótlások. Azon a terü­leten. amelyet átmenetileg az ellenség magához ragadott, nagy számban kezdtek tevékenykedni partizán csapa­tok. A hitierí főparancsnokság kétszer is Moszkva e'ien vetette harcba leg­erősebb rohamcsoport iát, amely 51 hadosztályból állott Ezek közt volt egy páncélos hadsereg és két páncé­los csoport De mindkét alkalommal a szovjet csapatak e lenállása meg­hiúsította a hitleristáknak azt a reme­nyét, hogy betörhetnek a fővárosba. A moszkvai elkeseredett harcok nap­jaiban, november 6-án, ezúttal is mint mindig, megtartotta hagyományos ün­nepi ülését a dolgozók kiküldötteinek moszkvai városi tanácsa a párt- és társadalmi szervezetekkel együtt. Ezen az ülésen beszédet mondott Sztálin elvtárs. November 7-én pedig a Vö­rös-téren megtartották az ünnepi fel­vonulást. Sztálin elvtárs a Lenin-mauzóleum tribünjéről a katonákhoz fordulva már azokban a súlyos napokban sziiárd hittel és jövőbelátással a hitleri rablók teljes leverését és Európa rabságban szenvedő népeinek felszabadítását tűz­te ki feladatul. Sztálin elvtárs ezeket mondta: „Elvtársak! Vörös katonák és G. Bortkevics, a J. Szverdlova leningrádi üzem Sztálin-díjas vasesztergályosa: \ szovjet emberek szabad munkája 1949-ben jelentős esemény történt az életemben. Megvalósult az álmom — felvettek a Kommunista Pártba. Erre néhány éve készültem. Most úgy érzem, hogy tagja vagyok a kommunista társadalom legaktívabb és legöntudatosabb építői sokmilliós családjának. 1949 áprilisában a szovjet kormány nyolc más munkással együtt a Sztá­lin-díjjal kitüntetett a fém gyors vá­gási módszerének gyakorlati meg­valósításáért. Még ugyanabban az évben munkám mellett beléptem a főiskolára a fémfeldolgozó ipar in­tézetébe, mint magántanuló. A szovjet munkásoknak meg van minden előfeltételük a tanuláshoz, a kultúrához és a termelési fejlődés­hez. 1919-ben néhányszor meglátogat­tam hazánk fővárosát, Moszkvát, mint a leningrádi dolgozók képvise­lője. Résztvettem mint kiküldött a lenini kommunista ifjúsági szövetség össz-oroszországi IX. Kongresszusán és a többi fiúkkal és lányokkal együtt, akik hazánk minden részé­ből összejöttek, résztvettem az ülé­seken a Kremlben, a béke védőinek oroszországi konferenciáján, amely felemelté hatalmas tiltakozó hangját az új háború szítói ellen az egész világ minden nemzetének egységéért, barátságáért és a békéért. Munkáscsaládban születtem. Apám és nagyapám is egyszerű munkások voltak. Apám, aki Leningrád ostro­mánál pusztult el, sok éven át dol­gozott mint vasesztergályos abban az üzemben, amelyben ma én dol­gozom. De sem az apám, sem a nagy­apám nem is álmodhatták ifjú ko­rukban, hogy úgy elismerjék mun­kájukat, mint amilyen elismerés ju­tott osztályrészül az én munkámnak. A szocialista rendszer, amelyben én élem ifjú éveimet, alapjában megváltoztatta mincjen szovjet em­ber munkájának jellegét. Egyre job­ban és jobban eltűnik a szellemi és a testi munka közti különbség. Még a háború előtt anélkül, hogy meg­szűntem volna dolgozni a termelés­ben, megszereztem a középiskolai végzettséget. Az ismeretek és a gya­korlati tapasztalatok lehetővé tet­ték, hogy oly nehéz problémának szenteljem magam, mint amilyen a j fémvágás. Az üzem mérnökei telje­sen és mindenben a segítségemre voltak. Meg tudtam gyorsítani a fém vágását, percenként 700 méterre, ezt a gyorsaságot bevezettem a minden­napi üzemi gyakorlatba és erre a módszerre igen sok elvtársamat meg­tanítottam. Boldog vagyok, hogy az én kezdeményezésem elterjedt a Szovjetúnió számos üzemében és hogy ma már sok olyan vasesztergá­lyos van, aki túlteljesítette saját re­kordteljesítményeimet. A Sztálin-díj kitüntetésével a szov­jet kormány és a Kommunista Párt újra megmutatta nekem, eglyszerű munkásnak, hogy a Szovjetúnióban a munkás munkája épp olyan alkotó jelleggel bír, mint a tudós, mérnök, író vagy művész munkája. Ugy, mint az összes többi szovjet, emberek, nagy érdeklődéssel figyel­tem, hogyan építik a dolgozók a szo­cialista társadalmat a népi demok­ráciák országidban. Bulgáriában, Csehszlovákiában, Lengyelországban, Romániában, Magyarországon és Al­bániában építi szabad életét az a nép, amsly véglegesen megszabadult a kapitalisták, a kizsákmányolók fennhatóságától és kiűzte az idegen imperialistákat. Mily nagy öröm töl­tölt el, amikor az újságokban olvas­tam, hogy néhány gépgyártó üzem­ben a vasesztergályosok követték a szovjet munkások példáját és szin­tén a gyors fémvágási módszerünket használják. Egész szívemből sikert kívánok nekik. Mit jelent számomra az 1950-es év? Ez a háború utáni első ötéves terv utolsó éve. Természetes, hogy min­den üzem, gyár, bánya, kolhoz és szovhoz igyekezni fog, hogy az öt­éves tervet idő előtt teljesítse. A mi Szverdlova üzemünk összes alkalma­zottai szintén harcolni fognak azért a tisztességért, hogy országunk leg­első üzemei közt lehessenek. Az 1950-es évben tehát a szocialista munkaverseny még magasabb fokra fog hágni. Ma, az újév küszöbén a szovjet dolgozók különös lelkesedés­sel fejlesztették ki a szocialista mun­kaversenyt még nagyobb arányok­ban, Joszif Visszarionovics Sztálin, a nép nagy vezetője 70. születésnap­jának tiszteletére. Mint hazám hű fia, mint szovjet ember, minden erő­met megfeszítem, minden ismerete­met és tapasztalatomat latba vetem, hogy üzemünk a lehető legtöbb első­rendű gépet gyártsa. Továbbra is tanítani fogom elvtársaimat a mű­helyekben a fém vágásának gyors módszerére. Nem titkolom, hogy azt iš örömmel fogom látni, hogyan előz­nek meg majd engem volt tanítvá­nyaim. Például már most lelkesedés­sel figyelem volt tanítványom, Ga­locskii munkáját, akitől már én ma­gam tanulhatok. Egyedül csak ez tölt el engem örömmel, hiszen a ma­gunk számára, az egész nemzet jó­létéért dolgozunk. Az 1950 1es év gazdagabb lesz al­kotó tevékenységben mindenki szá­mára közülünk, az egész szovjet föld számára. Ez a kommunista társada­lom kiépítéséért és az egész világ békéiéért folytatott további harc éve lesz. Az egész második világháborút a fronton töltöttem és mint katona a Volchov partjairól egészen az Odra partjaiig elkerültem. Ezért jól tu­dom, mi a háború, mily szenvedést hoz a nemzetek számára. Tudom, mily szenvedélyesen kívánják az összes becsületes emberek a békét. A mi nagy vezérünk, Joszif Vissza­rionovics Sztálin, kinek vezetése alatt harcoltunk és letiportuk a né­met fasisztákat, a hatalmas béke­front élén áll. A világon sokkal több az olyan ember, aki a béke híve, mint a háborúra készülő, mint az olyanok, akik mások számlájára, idegen véren akarnak meggazdagod­ni. Meg vagyok győződve arról, hogy a következő év új győzelmeket hoz a béke hívőinek, akik feltárják a há­borús uszítók gaz mesterkedéseit. A szovjet nép munkatörekvése megszilárdítja a szovjet nagyhatal­mat, mely a békéért folytatott harc élén áll. Ezért minden szovjet em­ber, tehát én is a következő évben még nagyobb lelkesedéssel és alkotó hévvel fogunk dolgozni. vörös tengerészek, parancsnokok és politikai megbízottak, partizá­nok és partizánnak! Az egész világ szeme rátok van szegezve, benne­tek látja azt az erőt, amely a né­met területrablók haramia-bandá­ját meg tudja semmisíteni. Európa német hódítók igája alá került, le­igázott népei rátok szegezik tekin­tetüket, bennetek látják felszaba­dítóikat. Nagy felszabadító külde­tés osztályrézsetek. Legyetek hát méltóak e küldetésre!" A szovjet hadsereg a szeretett ve­zérnek és hadv^rnek erre a beszéd­jére azzal vá' olt, hogy fokozta szívósságát és kitartását š erősebb csapásokat mért az ellenségre. Mű­ködésbe jött a zseniális sztálini terv a német rablók szétzúzására Moszk­va alatt. December 6-án Sztálin elv­társ parancsára a szovjet csapatok határozott ellentámadásba mentek át az ellenséges szárnycsoportok ellen. Ütött a bosszú órája A németek, akiknek már nem voltak tartalékaik és akiket megtépáztak az előző négy hónap harcai és elnyújtott, megbízha­tatlan utánpótlási vonalaik voltak, nem tudtak a nyomásnak ellenállni és óri­ási veszteségeket szenvedve, meg­kezdték rendetlen visszavonulásukat. A szovjet csapatok tamadása nö­vekvő erővel bontakozott ki. A néme­teket visszavetették nyugatra, helyen­ként több mint 400 kilométerrel. Egy hónap és tíz nap alatt (decem­ber 6-tól január 15-ig) a hitleristák csak halottakban körülbelül 300 ezer katonát és tisztet vesztettek. A szov­jet csapatok ez idő alatt 4.801 ágyút, 2.766 tankot, 33.640 önműködő fegy­vert és rengeteg más felszerelést zsákmányoltak. Moszkva alatt több tucatnyi német hadosztály megsemmisült. A hitleris­ták első hadjárata Oroszországban kudarccal végződött, a hitleri parancs­nokság nem érte el egyetlen sztraté­giai célját sem. A moszkvai győzelem meggyőző bi­zonysága volt a szovjet társadalmi és állami rend, a szovjet haderő és a szovjet haditudomány hatalmának. A németek Moszkva alatti veresé­gének ugyanúgy, mint a szovjet had­sereg valamennyi későbbi ragyogó győzelmének megszervezője és lel­ke Sztálin generalisszimusz volt, a bölcs vezér és lánglelkü hadvezér. Sztálin elvtárs személyesen irá­nyította Moszkva védelmét, közvet­lenül vezette a szovjet hadsereg műveleteit, lelkesítette a harcosokat és a parancsnokokat, figyelemmel kísérte a véderőmüvek építkezésének menetét á szovjet fővárosba vezető utakon. Csak a sztálini akarat tudta meg­oldani a hadviselés művészetének rendkívül nehéz feladatát: a véde­kező csatákból a nagy sztratégiai méretű győzelmes ellentámadásba való áttérést. A moszkvai csatában és a más arcvonalakon végrehajtott hadműveletekben is a szovjet pa­rancsnokok mindig és mindenhol Sztálintól kaptak konkrét irányítást, támogatást, segítséget. íme, mit ír erről Rokovszki mar­sall egyik cikkében. — Ez azokban a kritikus napokban volt .amikor az ellenség túlnyomó ere­jének nyomása alatt visszavonultunk. Váratlanul a telefonhoz hívtak. Hall­gattam: „Itt Sztálin beszél. Tegyen jelen­tést a helyzetről". — Ekkor részletesen, — vigyázva, hogy a legkisebb részieteket se hagy­jam ki, leírtam a he'yzetet a mi arc­vcnalszakaszunkon. Ezt a nyugodthan­gú választ kaptam: „Tartsatok ki szilárdabban. Mi majd segítünk". — Másnap a szó szoros értelmében átéreztüK ezeknek a szavaknak a je­lentőségét. A Sztálin elvtár? által fo­ganatosított rendszabályok lehetővé tették számnukra, hogy a visszavonu­lást megállítsuk és végűi is ellentáma­dásba menjünk át. A sztálini hadvezető géniusz a szov­jetnépet világtörténelmi győzelemre vezette a fasiszta Németország és az imperialista Japán felett. Sztálin ne^e a bátorság je'képe, a szovjet nép dicsőségének je'képe, fel­hívás új hősi tettekre nagy hazánk ja­ötéves terv: B év és S hónap alatt A moszkvai Vagon- és Gépgyár a háborúutáni ötéves terv kezde­te óta 28"szor került ki győzte­sen a közlekedési vállalatok szo­cialista munkaversenyéből. A munkaütem állandó emelkedése annak köszönhető, hogy a gyár dolgozói pontosan teljesítették a kötelezettséget, amelyet a közle­kedés és közlekedési ipar mun­kásai Sztálinhoz intézett levelük­ben magukra vállaltak. Három év és 9 hónap alatt fejezték be az ötéves tervet. Mi biztosítja az emelkedő munkaütemet? A gyár termelésében és a ter­melékenység emelésében döntő szerepet játszik a vállalat sorsa iránti felelősségtudat és a hala­dás iránti fejlett érzék. A Vagon" és Gépgyár munkásai az ötéves terv folyamán minden sztaháno" vista kezdeményezést átvettek. Amikor például Alekszandr Csut­kih a gyártmányok kiváló minő­ségéért indított mozgalmat, a gyár dolgozói rögtön átérezték e mozgalom fontosságát. A gyár műszaki ellenőrzési osztályának' főfelügyelője, Szelivanov, utána­járt, miképpen lehet kiküszöbölni a gyártási selejtet. A munkások­kal és mérnökökkel karöltve 45 újítást vezetett be, amelyekkel kizárták a selejt lehetőségét. Ugyancsak hatalmas mozgalom alakult ki a gyárban a gyorsított fémvágási módszer alkalmazásá­nak fejlesztésére. Az élenjáró munkások meglátogatták a fővá­ros többi üzemének sztahánovis­táit, megismerkedtek azok ta­pasztalataival, majd ezeket saját üzemükben is meghonosították. De nem elégedtek meg ennyivel, megszervezték a munkamódsze­rek muinkapadmelletti gyakorlati oktatását és gyorsított eljárásra állították át a vállalat berende­zését. Az új félajutomatikius munka­pad, amelyet Mordvrincev mér­nök és Tapakancsikov lakatos készített, lehetővé tette a mozdo­nyok gőzsűrítő csöveinek folya­matos gyártását. Polovin mérnök és Dorbisev lakatos új gépcsopor­tot tervezett, amely meggyorsí­totta az ütközőtokok megmunká­lását. A dolgozói közül még öt­százan kezdeményeztek újítást. Újjászervezték, futószalagra állították be a mechanikai, szere­lő és egyéb műhelyeket. Az öntö­dében bevezették a vastagfalu fémöntési formát, az aluminium­modellek magas légnyomás mel­letti öntését és az alkatrészek magasfeszültségű árammal való felületi edzését. Mindezek az új módszerek lényegesei* megrövi­dítették az alkatrészek elkészíté­sének idejét. Az egy emberre eső termelés 26.4 százalékkal túlhaladja az 1950. esztendőre előirányzott színvonalat. A gyár dolgozóinak legkiválóbbjai: Artemov vasöntő, Gracsev mar a tóműnk ás, Szima" kin esztergályos, Posztinkov laka­tos, Lovcov villamoshegesztő már f—10 évi normájukat teljesítet­ték. A kollektív sztahánovi rtiun" ka csak az anyagban olyan meg­takarítást eredményezett, amely elég 6 kotrógép, 4 daru és 18 munkapad elkészítéséhez. A moszkvai Vagon- és Gép­gyár dolgozói egyesült erővel harcolnak a még magasabb ered­ményekért, a szocialista tervek túlteljesítéséért, hogy ezáltal erő­sítség nemzetgazdaságukat és ha­zájukat, a nagy Szovjetúniót. A csehszlovákiai magyar dolgozók lap­jának felszava az 1950-évre az ül SZO minden magyar delgozá kezébe

Next

/
Thumbnails
Contents