Uj Szó, 1950. január (3. évfolyam, 1-26.szám)

1950-01-25 / 21. szám, szerda

A CSEHSZLOVÁKIAI MAGYAR DOLGOZÓK LAPJA Bratislava, 1950 január 25, szerda 2 Kčs III. évfolyam, 21. szám Az egész haladó világ együtt gyászol a bolgár néppel A Szovjetúnió Kommunista (bolsevik) Pártjának Központi Bizottsá­ga, a Bolgár Kommunista Párt Központi Bizottságának a következő tar­talmú részvéttáviratot kóldte: „A Szovjetúnió Kommunista (bol­sevik) Párt Központi Bizottsága a Bolgár Kommunista Pártnak és a bolgár dolgozóknak mély részvétét juttatja kifejezésre a Bolgár Kommunista Párt, a nemzetközi munkásmozgalom kiváló vezetője, a harcos forradalmár, a Bolgár Kom­munista Párt politbürójának tagja, a bolgár népköztársaság miniszter­elnöke, Kolárov elvtárs halála alkal­mából. Kolárov elvtárs halála sú­lyos veszteséget jelent a Bolgár Kommunista Pártnak és magának a bolgár népnek, mert Kolárov elvtárs ezek védelmének szentelte egész éle­tét. Mint a Szovjetúnió hü barátja és Dimitrov elvtárs legközvetlenebb munkatársa következetesen védte az internacionalizmus ügyét, fáradha­tatlanu harcolt az imeprialista re­akció és ügynökei ellen, aktív vé­delmezője volt a béke, a demokrácia és a szocializmus ügyének. Kolárov elvtárs fényes emléke so­káig fog élni a nemzetközi munkás­és kommunistamozgalom harcosai­nak emlékében." Svernik elvtárs a következő tar­talmú táviratot küldte a bolgár Népköztársaság Nagy Nemzetgyűlé­sének: „Elnök úr, fogadja a Szovjetúnió legfelsőbb tanácsának elnöksége és a magam nevében őszinte részvétemet Vaszil Kolárov, a bolgár népi köz­társaság minisztertanácsa elnökének elhúnyta alkalmából. Vaszil Kola­rovnak, a bolgár népi demokratikus mozgalom kiváló tagjának, a bolgár népi köztársaság építőjének, a Szov­jetúnió hü barátjának emléke nem­zeteink szívében örökké élni fog." A Szovjetúnió minisztertanácsa a bolgár népi köztársaság miniszterta­nácsának a következő tartalmú le­velet küldte Vaszil Kolárov elhalálo­zása alkalmából: „A Szovjetúnió minisztertanácsa a bolgár kormány­nak és népnek mély részvétét fejezi ki Vaszil Kolárov elvtárs, a bolgár népi köztársaság minisztertanácsa elnökének, a kiváló államférfinak, a bolgár népi demokrácia és szocializ­mus építőjének elhalálozása alkal­mából. Kolárov elvtárs személyében a bolgár nép a béke, a demokrácia és a szocailizmus ügyének tapasztalt és lángoló harcosát vesztette el. Kolárov elvtárs hü barátja volt a Szovjetúniónak, a bolgár és a szov­jet nép közötti törhetetlen barátság aktív képviselője és az imperialista támadók és háborús uszítók elleni tábor fáradhatatlan harcosa volt. Kolárov elvtárs fénylő példáját örök­re emlékükbe zárják a Szovjetúnió népei." Dr. O. John, a Nemzetgyűlés elnöke, Ferdinand Kozovskynak, a Bolgár Népi Köztársaság Nagy Nemzetgyűlése elnökének a következő tá viratot küldte: „Kérem, elnök úr, fogadja őszinte részvétnyilvánításomat a bolgár népi demokrácia miniszterelnöke, Vaszil Kolárov halála alkalmából. A Cseh­szlovák Köztársaság Nemzetgyűlése résztvesz a bolgár nép mély gyászá­ban, amelyet ama nagy harcosának elvesztése fölött érez, aki hazájáért küzdött és új, boldog hazáját épí­tette. Dr. O. John, a Nemzetgyűlés elnöke." • * * A. Zápotocký kormányelnök táv­irata, amelyet a Bolgár Népi Köztár­A csehszlovák kormányküldöttség elutazott Vaszil Kolárov elvtárs temetésére A ruzyni repülőtérről kedden, ja­nuár 24-én, délelőtt háromtagú kor­mánydelegáció indult el, hogy a csehszlovák kormány és a csehszlo­vák dolgozó nép nevében a temeté­sen utolsó tisztességet adjon a bol­gár Kommunista Párt leghűbb fiá­nak, Dimitrov elvtárs harcostársá­nak, a népi demokratikus Bulgária minisztertanácsa elnökének, Vaszil Kolarovnak. A kormánydelegációt Zdenek Fierlinger miniszterelnökhe­lyettes vezeti és a delegáció tagjai Baäťovanský, a KSS főtitkára és Dávid képviselő, a nemzetgyűlés al­elnöke. A delegációt elkíséri Dvor­ský Jaroslav őrnagy is. A repülőté­ren megjelentek, hogy a delegációtól elbúcsúzzanak, a nemzetgyűlés al­elnöknője, Hodinová Spurná, Široký miniszterelnökhelyettes, Clementis külügyminiszter, Drgáč és Klapálek hadseregtábornokok, a prágai bol­gár követ, a köztársasági elnök iro­dájának képviselője, dr. Rais és még számosan a prágai kormánykörök tagjai közül. Indulás előtt Fierlin­ger miniszterelnökhelyettes a cseh­szlovák és a bolgár államhimnuszok eljátszása után szemlét tartott a díszszázad felett, majd a hatalmas gép délelőtt 10.45-kor elindult Szó­fia irányába. A falu felkészül az új évadra A szerződések aláírásának sike­res befejezése a kassai vidéken újabb indítást adott a népi köz­igazgatás és az érdekszövetkeze­tek vezetőinek közös ülésezésre, hogy gondosan letárgyalják az eddig elért eredményeket, hogy a munka új szakaszához tökéletes politikai és szervezési felkészült­séggel kezdjenek hozzá. Az egész előkészület a falun végzendő munkához az Egységes Földmű­ves Szövetkezetek fokozott kiépí­tésével kezdődik, a földműves­munka termelékenységének eme­lésére szolgáló módszerek keresé­sével, valamint a növényi és ál­lati termelés fokozásával. A konkrét feladatok közül, amelye­ket az előkészületi munkálatok so­rán el kell végezni, megemlítésre­méltók a rendkívüli élelmezési bizottságoknak következetes át­szervezése. Továbbá sor kerül a mezőgazdasági gépek felvásárlá­sának befejezésére, amelyek ed­dig gazdag földművesek birtoká­ban voltak és nincsenek tökélete­sen kihasználva. A kerületi nem­zeti bizottságok még nagyobb mértékben törődnek majd az egyes földműves szövetkezetek nagyobbításával és kiépítésével. Minden Egységes Földműves Szövetkezet kidolgozza tavaszi munkatervét és ebben segítségük­re lesznek a népi közigazgatás szervei. saság helyettes kormányelnökének, Valko Cservenkovnak küldött: „A Bolgár Népi Köztársaság kor­mányelnökének, Vaszil Kolarovnak hirtelen halála alkalmából saját ne­vemben és a kormány, valamint az egész csehszlovák nép nevében leg­mélyebb részvétemet fejezem ki ön­nek. Az a nagy munka, amelyet Va­szil Kolárov tevékenysége hosszú évei alatt hazájáért folytatott, bizo­nyára aranybetűkkel lesz beírva tör­ténelmükbe, nemcsak az önök népé­nek, hanem az összes demokrata ál­lamok népeinek okulására. Antonín Zápotocký s. k., a Cseh­szlovák Köztársaság kormányelnö­ke." • * * Dr. Clementis külügyminiszter a következő táviratot küldte Vladimír Poptomovnak, a bolgár népi köztár­saság helyettes kormányelnökének és külügyminiszterének: „Kérem, fogadja mély részvétemet Vaszil Kolárov, a bolgár népi köz­társaság kormányelnöke halála al­kalmával. E veszteség felett érzett fájdalmat a csehszlovák nép is át­érzi és e pillanatban az elhúnyt ha­talmas, nem mulandó érdemeire gon­dol, amelyeket a két testvérnép kö­zelebbhozásában szerzett és amelyek eredménye a felbonthatatlan barát­sági együttműködés és kölcsönös se­gélynyújtási szerződésben jutott ki­fejezésre. Ez a mű, amely a nagy Szovjet­únióval, közös barátunkkal és fel­szabadítónkkal való felbonthatatlan szövetségre támaszkodik, továbbá az elhúnyt ákeres törekvése, amely a bolgár népi köztársaságban a szocia­lizmus kiépítésére irányult, épenúgy, mint harca a nemzetek közti béke biztosításáért, halhatatlan emlékmű­ve marad az ő emlékének. — Dr. VI. Clemetis, a Csehszlovák Köztársaság külügyminisztere." Rákosi Mátyás, a magyar Dolgo­zók Pártjának főtitkára részvéttáv­iratot küldött a bolgár Kommunista Párt központi bizottságának, a ma­gyar Dolgozók Pártjának nevében. „A magyar dolgozók Pártjának központi bizottsága, a magyar mun­kásosztály és az egész magyar dol­gozó nép mély megilletődéssel fo­gadták a Vaszil Kolárov elvtárs ha­lálról szóló hírt. A magyar kom­munisták Vaszil Kolárov személyé­ben Dimitrov elvtárs harcostársát tisztelték, a bolgár Kommunista Párt egyik alapítóját, Lenin és Sztálin hü tanítványát, a fasizmus elleni harc és a bolgár népi köztársaság létre­hozásáért folytatott küzdelem fá­radhatatlan harcosát. Kolárov elv­társ halála nemcsak a bolgár népet sújtotta, hanem a nemzetközi mun­kásmozgalmat is, amelyben Kolárov elvtárs hosszú éveken keresztül ve­zetöszerepet töltött be. Az egész magyar dolgozó nép a testvéri bol­gár Párttal és bolgár néppel együtt mélyen gyászol" — fejeződik be Rákosi Mátyás távirata. Ugyancsak részvéttáviratok érkez­tek a bolgár fővárosba a lengyel né­pi köztársaság, Albánia, a Német Demokratikus Köztársaság vezető államférfiaitól és kormányaitól. VASZIL KOLÁROV Nem egész félév leforgása alatt a bolgár népet, a bolgár dolgozók sorait másodszor éri súlyos csapás. Fél éve annak, hogy a szocialista élharcosok egyik legkiválóbb j a. Dimitrov elvtárs hosszú betegség után elhúnyt. Dimitrov utódjául az ország és a párt vezetőjévé Vaszil Kolarovot választotta a bolgár nép, Dimitrov elvtárs legkö­zelebb álló és leghűségesebb munkatársát, a bolgár Kommu­nista Párt egyik legrégibb tagját, a dolgozók érdekeinek szí­vós védőjét, a Bolgár Kommunista Párt Központi Bizottsá­gára ktagját. A megválasztás óta alig telt el hat hónap és a nagy bolgár tudós, a kommunista eszmék kiváló harcosa, a haladó szellemiség egyik legkiválóbb tudósa meghalt. Követte nagy barátját, a nép s a nemzetközi proletariátus felejthetet­len Dimitrovját. Vaszil Kolárov azok közül az emberek közül való, akik készek életüket is feláldozni a kizsákmányoltak felszabadítá­sáért. Az ősz államférfi, aki még néhány héttel ezelőtt súlyos betegsége ellenére irányította szeretett népének munkás éle­tét, 5 éven át szolgálta a bolgár dolgozó népet, harcolt hitéért és meggyőződéséért, a szocializmus megvalósításáért, amely a bolgár nemzetnek újjászületését hozta meg. Fiatal diák volt még. amikor már aktív tagja lett az ak­kori szociáldemokrata pártnak és fiatalságának minden vita­litásával vetette bele magát a munkásosztály jobb jövőjéért folyó harcba. Még ifjú diákkorában kapcsolatot talált Di­mitrovval. az akkor már ismert harcos szófiai nyomdásszal és vele együtt minden terror ellenére azon fáradozik, hogy a szocializmus gondolatát terjessze Bulgáriában. Forradalmi tevékenysége miatt mint gimnazistát meghurcolták tanárai. A meghurcoltatás folytatódik az egyetemen, majd miután az is­kola padjait elhagyja s mint tanár működik, állásától foszt­ják meg, mint veszedelmes forradalmárt. Külföldre megy. Franciaországban, majd Svájcban dolgozik. Itt felveszi a kap­csolatot a bolgár szocialista emigránsokkal. 1919-ben már mint a nemzetközi munkásmozgalom egyik vezetőjével talál­kozunk. 1920-ban részt vesz a Komintern II. kongresszusán Moszkvában, ekkor már ő a bolgár kiküldöttek vezetője. 1923-ban illegálisan visszatér Bulgáriába, hogy a Kommunista Pártnak segítsen és megmutassa az utat a Cankov-féle dik­tatúra elleni harcban. Amikor 1923 szeptemberében a bolgár dolgozók felkelnek, a harc Dimitrov és Kolárov forradalmi munkásságának eredménye. A bolgár cári terror idejében Kolárov a véres bolgár re­zsim ellen mozgósítja a világ közvéleményét. Az európai haladó széllemű sajtóban naponta ielennek meg cikkei, ame­lyekben a fasiszta bitorlók igazi arcát mutatja meg. Amikor Ďimitrovot 1933-ban perbe fogta Hitler, Kolárov volt kezde­ményezője a lipcsei bíróság elleni hatalmas nemzetközi fellé­pésnek. A perből, tudjuk, Dimitrov került ki győztesen és Kolarovnak nem kis része volt abban, hogy a világ közvéle­ménye előtt a per folyamán a vádlott és a vádló szerepe fel­cserélődött. A második világháború alatt Kolárov a Szovjetúnióban dolgozik és Dimitrovval együtt megvalósítja a bolgár haza­fias frontot s annak programot ad. Huszonkét évi emigráció után Bulgária felszabadulása­kor Kolárov visszatér hazájába és az oly hőn szeretett társai közé. a bolgár dolgozók közé, hogy résztvegyen a nagy mű elindító munkájában, amely a szocializmus útján Bulgária népe számára a békés és szocialista iövőt teremti meg. Visz­szatér huszonkét évi emigráció után Bulgáriába, ahol már nem a cári kizsákmányolók és lakájaik uralkodnak, hanem a dolgozó munkásosztály, a paraszti tömegekkel. Dimitrovval és a bolgár nemzet többi kiváló szocialista harcosával együtt ebből a kiszipolyozott országból, Bulgáriából rövid néhány esztendő alatt új országot formált. Mégcsak alig hat nőnapja annak, hogy a szófiai mauzó­leumban könnyes szemekkel mondott búcsút legjobb barát­jának. Dimitrovnak. Alig hat hónapia. hogv a nagy Dimitrov örökét átvette s vezette Dimitrov szellemében tovább népe építő munkás életét Megindította a harcot a bolgár nép árulói ellen, hogv biztosítsa vele a szocialista élet fejlődését. Építette és védte Dimitrov örökét, a Szabad Bulgáriát. Január 23-ának délelőttjén pedig megérkezett a megdöbbentő hir, hogy Vaszil Kolárov, a nagy bolgár államférfi, a szocializmus nagy harcosa és Dimitrov legközelebbi és leghűségesebb elv­barátja meghalt. A veszteség, amelyet a bolgár nemzet és vele együtt a nemzetközi proletariátus e két kiváló szocialista harcosának gyors egymásutánban bekövetkezett halálával szenvedett, nagy. A bolgár dolgozó nén kimondhatatlanul sokat veszített e két nagy államférfi elhunytával, mert hisz Dimitrov és Ko­lárov a bolgár népnek a legtöbbet adták, amit adni lehet: a kizsákmányoltság alól való felszabadulást, a szabadságot. S a bolgár nép emberi életét, felszabadulását mindenkor meg fogja védeni s ezzel fog legmélyebben hódolni nagy halott­jainak emléke előtt.

Next

/
Thumbnails
Contents