Uj Szó, 1950. január (3. évfolyam, 1-26.szám)

1950-01-03 / 2. szám, kedd

y j si® 1950 jaruár 3 Ä szlovák színházak a falu problémáiról December utolsó napjaiban két ér­deke.; darab került bemutatásra B*a­tisiavában. Mult hét keddjén a No­vá Scena mulatta be Skalita „Kecs­ketej" (Kozie mlieko) cimu nepi Víg­játékát, előzőleg pedig a Sz.ovák Nemzeti Színház Krá., k „Bükkös a Poľana alatt" (Buky podpoiianské) cimü komédiáját. M,nd a két dar&b nagyon is aktuális, mert mind a ket­tő ugyanazt az alaptémái véti fel, mely ma ott zajlik 4 „lazok" föld­jén, a Poľana alatt éppúgy, mint a délszlovákiai gazda falujában: a fa­lusi osztályharcot. Nos igen, az osztályharc falun megindult, pirospozsgás arcú új iöld­müvesemberek veszik át a falvak vezetését, azok, akiket azelőtt a falu kulákok által irányított közvélemé­nye figyelembe se vett, a pórok, a nincstelenek, a „škvarkár"-ok, kis­és középparasztok és ez nem megy anélkül, hogy a falusi kapitalizmus ne védekezzék. Most tehát, amikor a falusi proletariátus nehéz harcát vívja — a szlovák színházak műso­rukat úgy állították be, hogy felvi­lágosító, oktató színművekkel segít­senek a falu dolgozóinak egy új. egészségesebb falu kiépítésében. A • „Kecsketej" témája egészen ilyen. Sikerült darab, szerzője teljes elismerést érdemel. Főmotívuma, hogy a módos falusi gazda, aki lá­nyát azért akarja egy ugyancsak mó­dos legényhez férhezadni, hogy a szomszédos nagy parcellák egybeke­rüljenek, szabotálja a kivetéseket, nem teljesíti a kontingenst és inkább eladja az utolsó tehenét is, mintsem hogy leszállítsa az előírt tejmennyi­séget. Benedek, a falu nemzeti bizott­ságának ravasz elnöke ráveszi, hogy állítson be az istállóba egy kecskét, mert annak a teje nem esik kontin­gens alá. A kulák ezt meg is teszi és ezzel nevetség tárgyává válik az egész faluban. Hogyisne, a legmódo­sabb gazda istállójában' kecske! Amerre a faluban megjelenik, az em­berek mindenütt ,kimekegik". Az utolsó felvonásban azután már határozott vonásokban rajzolódik ki az új szlovák falu arcéle. Megalakul a faluban az egységes szövetkezet, jön a traktor. A kulák persze rögtön frontot változtat. Az eddig kinevetett szövetkezetbe be akar lépni és leül tárgyalni a „kommunistával", aki közben a falu traktoristája lesz. Az egységes szövetkezetbe azonban nem jut be és lánya nem parcellaházassá­got köt, hanem megszökik hazulról és a maga választása szerint a trak­torista felesége lesz. A darabot kitűnő előadásban a „Faluszínház" (Dedinské divadlo) mutat a be vendégként a Nová Sci­na színpadán. A darab kitűnő, amel­lett, hogy oktat és utat mutat, csak úgy hemzseg a komikus fordul:, ok­tól — a néző mulat, s közben pán­tos keresztmetszetét kapja a mai fa­lusi helyzetnek. A „Faluszinház" a szlovák földmű­vesek egységes szövetkezetének vál­lalata, három együttesével autóbu­szokon járja be a szlovák falvakat és a helyszínen iskolában vagy kul­túrházakban azonnal sátrat, p.zaz ku­lisszákat ver fel — és néhány óra múlva folyik az előadás. Ez a sike­rült vállalkozás a földművelésügyi megbízotti hivatal támogatásában részesül — és jelentősége m". ami­kor az egész állam arccal a fnlu fe­lé fordult, szinte fel sem becsül­hető. A rutinos együttesből Augustovi­čová, Kraupová, Michalková, B indás, Kákoni. Kufel, Kisenda, Kn?p nagy­szerű játékát kell kiemelnünk. A rendezés kitűnő volt. Majdnem ugyanilyen vonatkozású darsb került bemutatásra a Srlovák Nemzeti Színházban éspedig Králik „Bükkös a Poľana alatt" című da­rabja, mely szintén a falus: osztály­különbségeket tárja fel a félreaső szlovák „lazckon". Bibicot, a módos gazdát — elhagyja a szolgája, mort a Poľana alalt gyár létesült és az friss munkaerőket keres. Babic min­denféle ravasz fcrté„lyal új szo'Tá't akar szerezni, de Miso, akit kisze­melt, — szintén a svárba áll be. Már azt határozta el, hogy Julát, Kala­már lányát veszi el feleségül, csak hogy valamiként a régi kényelembe jusson, de Jula Bablc nevelt lányá­val együtt megszökik a legények után a gyárba Az utolsó felvonás .zután már a gyárban játszódik le Babic fenyegető szavain a fiatalok csak nevetnek, a kulákok ideje már lojárt Jula, aki szülei tanácsára már majdnem Bnblc felesége lett, boldo­gan simul Misohoz, akit visszahív a régi élet, a vén Poľana. Visszamegy a'falujába, mint az egységes szövet­kezet traktoristája — a gyár pedig tovább zúg a Poľana alatt. A darab az előzővel szemben nem­csak az egységes földműves szövet­kezet egyre égetőbb szükségességére mutat rá. de párhuzamosan felveti Szlovákia iparosításának problémáját is. Mert hiszen mi más ez a gyár a Poľana alatt, mint Szlovákia iparo­sításának pon os jelképe. A darab öt-lstes, jó, azonban feldolgozása nem annyira lebilincselő és fordulatos, mint a „Kecsketej"-é. Babic mellett, aki nrnden időszakra, télre, nyárra, őszre megjósolja a „változást", a leg­sikerültebb figura a sánta Kalamár és szomszédja, akik nyomorban él­nek, száraz krumplit esznek, dc nem­rég még súlyos ezreseket peresked­tek el a „mesgye" miatt. A darab előrdása elsőrangú. Bagar pompásan alakítja a kulákot, Babic nevelt lá­nyát temperamentumosán játssza O. Svkorová, de a többi szereplő is. Bud­ská, Jamnická, Poničanová, Pántik, Zach^.r, Valach. Machala, Sándor, tudásuk legjavát nyújtották. Mártonvö'gyi László. Tízmilliárd könyvet adtak ki a Szovjet unióban 1928 tói 1947-ig A Szovjetunió Tudományos Akadémiájának Sztálin 70. szüle­tésnapja alkalmából rendezett ünnepi üléssorozatán Gyerzsavin akadémikus „Sztálin és a szláv filológia főíeladatai" című elő­adása után Zelinszkij professzor a szovjet népek irodalmának fel­virágzásáról tartott előadást. Elmondotta, hogy 1928-tól 1947-ig a Szovjetunióban nyolcmilliárd orosznyelvű és kétmilliárd másnyel­vű könyvet adtak ki. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom után több mint negyven nép alkotta meg új írásrendszerét. Konsztantin Osztrivitvanov professzor „Sztálin.' A szocializmus politikai gazdaságtanának megteremtője". M.ariia Karjeva.ia pedig ..Hogyan fejlesztette tovább Sztálin az államról és jogról szóló marxi-lenini tanítást" címmel tartott előadást. A NEPI DEMOKRÁCIÁKBÓL A mongol népköztársaság fejlődése A mongol nép Kelet egyik leg elmaradottabb népéből a Szovjet únió sokoldalú segítségével a ha­ladás virágzó útjára tért. A szo­cialista fejlődés tapasztalatai fe! mérhetetlen segítséget nyújtottak a mongol népnek. Az évszázados elmaradottság felszámolása után a mongol dolgozók sikeres harcot folytatnak a szocializmus építésé­nek alapfeltételeiért. Az 1921"es forradalom előtt, — amelyet a hűbérurak és a japán imperialisták ellen folytattak — Mongóliának lényegében nem is volt ipara. Gazdag természeti kincseit az imperialisták szétra bolták. A népköztársaság fenn­állása óta lerakták a hazai ipar alapjait. A mongol nép méltán büszke Ulan'Bator ipari kombi nátjára, húskombinátjára, szén­bányászatára és sok más ipari szövetkezetére, állami vállalatai­ra, autó- és vasúthálózatára. Az erő s iparosítás révén fejlődik és erősödik a mongol munkásosz­tály is. Felismerhetetlenül megváltó zott a mongol népgazdaság alap­vető ága: az állattenyésztés. A forradalom előtti időkben a szarvasmarha, ló- és juhállo­mány, a világi és egyházi feuda" lista urak kezében volt. Ma a népé, az államé! Az állami állat­tenyésztő gazdálkodás által az utóbbi 8 esztendő alatt a szarvas­marhaállomány négyszeresére emelkedett. A dolgozók a Forra­dalmi Néppárt és a kormány ve­zetésével győzedelmes harcot folytatnak a hajdani állattenyész­tés veszedelme, a téli takarmány­hiány és az állatbetegségek meg­szüntetéséért. A Szovjetúnió se­gítségével, példája nyomán Mon­góliában állandóan emelkedik a legelőkaszáló gépállomások és az állatorvosi segélyhelyek száma. Számtalan gabonatermelő gazda­ságot alakítottak, amelyeket a legújabb technikával a legjotb mezőgazdasági gépek segítségé­vel művelnek. A gazdasági alapok megerősö­dését nyomon követi az ország kulturális fejlődése. A mongol népköztársaságban létrehozták az elemi- és középiskolák kiterjedt hálózatát, tanítóképző intézetet, fe'-ő pártiskolát és az első állami egyetemet, amelynek hat tanszé­ke van. Hatalmas léptekkel halad előre a mongol népi művészet is. Sok színház, mozi, könyvtár mű­ködik az országban. A mongol nép öntudatosan halad a szocia­lizmus építésének útján. Politi­kailag, gazdaságilag és kulturális téren képzet káderek vezetik a mongol népköztársaság életét. Sikerrel- folytatják harcukat az terv teljesítéséért, mely meg­szabja a mongol népköztársaság dolgozóinak további felemelkedé­sét. „Meggyőződésem, — írta Sztá­lin, a szovjet nép nagy vezére Csojbalszan marsallnak, a mon­gol nép vezetőjének küldött le­velében —, hogy a Szovjetúnió és a független mongol népköztár­saság a jövőben is kéz a kézben fog haladni országaink ellenségei­vel szemben folytatott harcban, népeink üdvéért." — Romániában 1949'ben 2354 könyvet adtak ki, összesen 40 mil­lió 815 ezer példányban. — 1950-ben a csehszlovák posta új sorozatot ad ki Gottwald el­nök arcképével. Ezenkívül a csehszlovák fürdőhelyeket ábrá­zoló légi postabélyegek és egý nyolc darabból álló felszabadítási sorozat kerül kiadásra. Üj bélye­geket adnak Majakovszkij szov­jet költő és Fibich csehszlovák zeneszerző arcképével is. EGRI VIKTOR J ^ar Optimista játék három felvonásban JÁNOS: Szóltam, szóltam .. Rendesen meg kellett volna kérni, ahogy dukál. Most aztán a színét se látod. Biz­tosan megharagudott. ISTVÁN Ne dohogj, atyus! Orroljon, bánia a fene! Ha kinyitja a csípáit, hát láthatja, hogy ez az udvar esik legközelebb a transzformátorhoz. Nem mehettünk í szomszédba. JÁNOS: Legalább megígérted, hogy nem teszünk kárt a kertjében? ISTVÁN: Meg. Arra is csak morgott. (Meglátja Matyit.) Te meg mit sündörögsz itt? JÁNOS: Hallottad, segíteni akar. ISTVÁN: Hogy hívnak? (Csak úgy odadobja a kérdést, a szerszámos ládában kotorva.) MATYI: Matyinak, fiatalúr. ISTVÁN: Mi a szösz! (Megfordul.) Engem ne urazz! Mondd úgy... (maga se tudja pillanatnyilag) Istvár. elvtárs. Rendben van? MATYI: Igenis, István elvtárs. ISTVÁN: No lám, a fél falu még az ásóhoz se nyúlna, ez meg dolgozni akar. (Közelebb megy hozzá.) Hogy ra­gyog a szeme. És ráfogják, hogy kelekótya ... Na fiú, tudod, mi lesz a dolgod? MATYI: Szerszámokat adogatni. ISTVÁN: Ahhoz két ép kéz kéne. Te majd itt csücsülsz és vigyázol a holmira, m int -a szemed fényire. Még antul is jobban. Senki idegent nem engedsz a közelbe DANI (viszajön): Itt volnék! ISTVÁN: Akkor indulás! DANI (felkapja a bőrszíjas mászóvasakat, amelyeket a póznamászásr.ál használnak a szerelők. Ahogy fel emelkedik, a vas egyik ékével beleakad a lehajló Ist­ván zubonyába és felhasítja ujját.) ISTVÁN: Vigyázz, mafla! DANI: Hopp!... Csak nem csiklandoztam meg a bőröd is? ISTVÁN (nézi a feltépett zubbonyt): Remélem nem. De ennek a kabátnak kampec. DANI: Odaadom az enyéme 4. ISTVÁN: Hagyd! Szűk volna nekem. Nehezen férnék be­le... Na, eredj a dolgodra! Majd kérek odabent egy kis cérnát. Talán adnak. (Alig mondja ki, a tornácról lejön Annuska.) ANNUSKA: Tessék ideadni a zubbonyt. Megvarrom ma­gának. (István egy-két pillanatig csodálkozva nézi.) ISTVÁN: Levessem? ANNUSKA: Le hát. így nem varrhatom meg jól. ISTVÁN (még egyre nézi a lányt és úgy veti le a zub­bonyt): Szeles gyerek ez a Dani. Még jó, hogy a bő­röm nem hasogatta fel. ANNUSKA: Be fogja piszkítani ezt a szép ingét a mun­kában. DANI (újra bejön a szerelőlétráért). ISTVÁN: Maj kimosatom a Danival. Ő tehet róla, ha mocskos lesz. ANNUSKA: Várjon. Kerítek magának munkakabátot. (Már szalad is be a házba.) ISTVÁN: Mit bámulsz úgy, mint bornyú az új kapura. DANI: Cs ;nos jószág... Ki hinné, hogy ebben a rohadt faluban ilyen formáslábú fehérnép szaladgál. JÁNOS: Az embert a fejétől kezdik nézni, taknyos. DANI: Az embert igen, de nem a fehérnépet... ANNUSKA (kijön az udvarra kabáttal a kezében): Pró­bálja föl. Jó lesz addig, amíg megvarrom a zubbonyát. ISTVÁN (felkapja az odavetett ruhadarabot és felölti. A kabát bő, szinte lötyög rajta.) DANI (elneveti magát): Ebbe aztán kétszer is beleférsz. Mehetsz mingyárt madárijesztőnek a zabosba. ISTVÁN (zavartan körülnéz, szeretne valamit odavágni Dani fejéhez, de látja, hogy János is mosolyog, de még a lány is): Eriggy a dolgodra, mert a képedre mászok, te ... DANI (kiszalad a kerten át. János felveszi helyette a lét­rát és utána megy.) ISTVÁN (esetlenül áll, még egyre tapogatja a szokatlan ruhadarabot magán): Jó nagy marha emberre szab­ták. ANNUSKA: Derékszíja nincs? ISTVÁN: Hogyne volna. Lássa, igaza van. Áthurkolom, így ni. (A nadrágszíjat a kabát fölött már át is köti.) ANNUSKA: Félóra múlva jöhet a kabátjáért. ISTVÁN: Az ujjakat feltűröm. Kész ... A madárijesztő eltűnt, ugyi? 'Mosolyogva felnéz a lányra. Ekkor ész­reveszi, hogy annak könnyes a szeme.) Maga sír? ANNUSKA: Dehogy! (Elfordul.) ISTV VN (utána megy): Biztosan megbántottam valami vei. ANNUSKA: Nem, nem!... Csak amikor a kabátot fel­vette és azt mondta ... ISTVÁN: ... hogy marha nagy emberre szabták ... ANNUSKA: Eszembe jutott a testvérbátyám... Az ő ka­bátja volt... Azt mondták, a legerősebb volt a falu­ban, majd kétméteres ... toronyember. ISTVÁN: Hát meghalt... ? ANNUSKA: Elpusztult Oroszországban ... valahol a mo­csarakban ... tudtam annak a nevét is. ISTVÁN: A Pripjet-mocsárban? ANNUSKA: Ott-ott... Honnan tudja a nevét? ISTVÁN: Mert engem is odahurcoltak még gyerekfej­jel... Sokat eltemetett az a mocsár ... meg a hó ... Kihajtottak minket az urak, mint a tulkokat... Hát nagy árat kellett fizetni a szabadságért. De lássa, most szép lesz az élet urak és piócák nélkül... Háború se lesz többé, hogy az a nagy szovjet föld véd minket, meg a mi erős békeakaratunk ... A halottainkra meg ne gondoljunk vissza sírással, mert amiért ők meg­haltak. az a mi igazi életünk ... Ez a szabadság, a föld, ami a miénk lett, a gyárak, a bányák, amiknek mink vagyunk a gazdái... ANNUSKA: Még csepp voltam, mikor elment... Egyet­len testvérem volt... ISTVÁN: Mink meg öten voltunk. Az apám béres volt. öten kapaszkodtunk egy árva kecske farkába a ta­nyán ... Én is magam maradtam. ANNUSKA: Elestek ... ? ISTVÁN: El, de nem a háborúban ... Azt a frontot úgy hívták, hogy nehéz tanyai élet... nedvesf?lú cseléd­ház ... sovány kenyér, .avas szalonna vagy még az se ... egy kis korpaliszt a levesbe ... ANNUSKA: Hát maga tanyasi gyerek volt...? ISTVÁN: Az, míg özvegy édesanyámmal bejöttünk a vá­rosba és munkás lettem. Szakmunkás. (Ezt már nyo­matékkal mondja.) Míg én kitanultam, édesanyám lá­tástól vakulásig dolgozott rám ... De most már egye­nesbe vagyunk. Most már akár ölbe is rakhatná a ke­zeit ... Annyi szent, az én gyerekeimnek nem lesz már ilyen keserves fiatalsága! KOPASZ (harminc egynéhányéves kisparaszt, bejön iz udvarba): Itthon van édesapád, Annuska? ANNUSKA: Nincs. Mi kellene, Kopasz szom?"éd? KOPASZ: Baj van az asszonnyal. Nem akar meglenni a gyerek. Már második "apja jajgat az asszony. {Folytatása következik.)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents