Uj Szó, 1949. december (2. évfolyam, 197-219.szám)

1949-12-17 / 211. szám, szombat

1849 december 17 a Francia Mi (A Francia Kommunista Párt Központi Bizottságá­nak szombaton véget ért ölésén Thorez elvtárs, a Párt főtitkára, háromórás záróbeszédet mondott. Be szédéből közöljük az alábbi részleteket.) A Párt. a felszabadulás óta az egész országban mintegy 700.000 új taggal növekedett. Ezért már 1S45 januárjában felvettük a nagyarányú nevelési program szükségességének kérdését, hogy a len'nizmus szellemében átne" veliük a régi tagokat és felnevel­jük az újakat. Ezen a téren azon ban még sok a tennivaló. Amikor az osztályharc kiélező­dik. a gyenge elemek elkerülhe' tetlenül elvesztik a talait a lábuk alól. Megijednek és nem tudják megérteni, hogy harcolmok kell. Ez különösen azokra áll, akik aránylag nyugodt időszakban, a kispolgárságból kerültek a Párt­ba. Igy például ami a Szovjet unióhoz és a népi demokráciák hoz való viszonyunkat illeti — a munkásság körében vajmi ritkán van valami ingadozás, vagy két­ség. Viszont igenis akad néhány kispolgári elemnél. Ezek a kétsé gek néha csak ürügyül szolgál­nak, hogy az illető kiugorhassék a harcból. Mikor olyanokról van szó, akik teljesen idegeneknek mutatják magukat a munkásosz­tály, annak céljai és gondjai irá­nyában, — mi nem tartjuk vissza őket. A mi létalapunk a fórra dalmi harc a proletariátus dikta­túrájáért. Ha egyes kispolgári párttagok nincsenek egy vélemé nyen velünk és kétségbe vonják a Párt elveit is, nem fogjuk őket visszatartani. Ellenkezőleg, segít­jük őket a távozásban. Ök állító­lag a szabadságot akarják; a sza badságot arra, hogy — amint Le­nin mondotta — a mocsarakban fetrengjenek. Rendben van. Men­jenek. Viszont ismerjék el a mi számunkra a mi szabadságunkat, arra, hogy ne hagyjuk belevinni Pártunkat abba az opportunis ta, szociáldemokrata mocsárba, amelytől 30 évi harc és állhata­tos erőfeszítés során sikerült egyre jobban eltávolódnunk. A mi Pártunkban teljes a vita sza­badsága egészen a határozatig — szögezik le szabályaink A hatá rozatokat viszont mindenkinek teljesíteni kell, kivétel nélkül. ílwm záréfsesiésfe sfa Fán értekezletén Természetesen magának a vitá­nak is a Párt alapelvei alapján kell lefolynia és nem fogjuk en­gedélyezni azt a „szabadságot", amelynek ürügyén az ellenség áruját becsempészhetik a Pártba. Természetesen a vitában türel­mesnek kell lennünk, hogy meg­magyarázzuk a helyzetet azok­nak a párttagoknak, akik téved nek és hogy meggyőzzük őket, bizonyító erejű érvekkel. Nem kell megsérteni, vagy megbánta­ni őket, de teljes őszinte­séggel kell velük beszélni. Vi­szont harcolni kell minden inga­dozás nélkül a Párt irányvonalé ért, minden opportunista, vagy szektáns elhajlás ellen. A Párt­nak nem lehet két vonala, ha­nem csak egyetlenegy: a forrada­lom vonala, a proletariátus vona­la, a kommunsta párt lenini-sztá lini vonala. Minden síkon, politikai, elmé­leti, filozófiai, tudományos és esztétikai síkon, az irodalomban csakúgy, mint a művészetben — pártszerű állásfoglalás mellett kell ki állnunk. Néhány nappal ezelőtt egy új­ságíró keresett fel, aki hangoz­tatta: ellenségeink azt hiszik, hogy Pártunkban és annak veze­tőségében ellentétes irányzatok vannak, sőt akadnak olyanok, akik hivei Titónak. Azt feleltem neki: Tudom, hogy Pártunk ellen­felei szívesen veszik valósagnik vágyálmaikat, de biztosítha' im őket, hogy hiú reményeiknek semmi alapjuk nincs. Számunkra, a Párt harcosai számára a Szovjetúnióban lefolyt 32 éves szocialista építés után a legcsekélyebb kétség sem merül fel abban a tekintetben, hogy az út, amelyet követünk, az egye­düli helyes út. Hogyan lehetne azt hinni, hogy akad egyetlen kommunista pártmunkás is, aki hajlandó lenne követni Titót az árulás útján? Mi harminc évvel ezelőtt Leninhez és Sztálinhoz csatlakoztunk és ezt az utat kö­vetjük továbbra is. Határtalanul, tökéletesen és fenntartás nélkül bízunk a Bolse­vik Pártban és Sztálinban. Ezt mindennap hangsúlyozzuk Nem „kultuszról" van szó, ahogy ezt ellenfeleink állítják, hanem meg fontolt bizalomról, amely életta­Jó munkát, Hegedűs tIvtar>! ! pasztalatan és tudományos bizo­nyosságon alapszik. Ez a politikai bizalom táplálja azt a szeretetet, amelyet Sztálin iránt érzünk. Mi­ért ne hangoztatnánk fennhan­gon, hogy szívünkben hordjuk Sztálin iránti szeretetünket, aki barátunk és vezetőnk? Ellenfe leink ellentéteket szeretnének felfedezni Pártunk vezetőségé­ben. Nem akarják meglátni, hogy vezetőink hogyan nevel kedtek Lenin és Sztálin szellemé­ben, hogyan irányítják közös munkával a Pártot, egymást té mogatva, egymást testvéri sze 1 lemben bírálva, számos megprŕ báltatáson keresztül. A mi Pár * tunk jó erőben van. A háborús uszítók és ügync keik megkísérlik, hogy zavar szítsanak Pártunkban. Ebbe azon-, ban beletörik a foguk. Had j ára- i tuk egyébként nem annyira ma­gában a Pártban igyekszik zavart kelteni, hanem egyes rokonszen­vezőknél, akiket a vaklárma el­kábít. A Pártba egyre újabb ta­gok lépnek be és ezek a tagok, akiket most szerzünk, különösen fontosak. Az új tagok szerzését . folytatnunk kell, főleg a nagy­üzemekben. De vigyáznunk kell tagságunk mennyiségére és minő­ségére is. Olyan időszakba lé­pünk, amikor a minőség lesz a döntő. El kell érnünk, hogy a Párt jó üzemi harcosokkal és jó káderekkel képes legyen szervez­ni, irányítani és vezetni a tömeg­megmozdulásokat — nagy elhatá­rozákészséggel és szilárdsággal.; Ezt meg kell és meg is lehet va" lósítani, ha bízunk a munkás­osztályban, az egész népben és Pártunkban. Munkához kell látnunk, hogy feladataink megoldásával, hibá­ink állandó kijavításával és min­den téren kifejtett jó munkánk­kal előkészítsük XII. kongresz­szusunkat. így segíthetjük elő, hogy a francia munkásosztály és a francia nép hathatósan kive­gye részét a békéért folytatott harcból. így leszünk képesek el­vezetni az országot a demokra­tikus egységkormány megalakítá­sához, amely kielégíti majd a dol­gozók követeléseit, visszaállítja és kiszélesíti a népi szabadságjogo­kat és visszaviszi Franciaorszá­got a demokrácia és béke táborá­ba. így vezetjük hazánkat a szo­cializmus felé. Magas, derék, szép szál ember, akire azt szokták mondani, hogy az isten is jókedvében teremtette. Tar­doakedl építőmunkás, az ivánkai re­pülőtéren dolgozik, hétszáz magyar kubikus társával együtt. Hegedűs Gyulának hívják. Tíztagú családja van, legidősebb fia az ö csoportjában vele együtt dolgozik. — Mennyi a napi normátok, He­gedűs elvtárs? — Nyolc köbméter naponta, de elárulhatom, hogy betontakarásnál tizennyolc köbmétert is megcsiná­lunk. — Ejha, ez már szép teljesítmény! De meg is van a kereset is biztosan ? — Hát bisony egyik hónapban sem megyek haza nyolc-kilencezer koro­nánál kevesebbel. Talán ez a hónap egy kicsit gyengébb volt, mert sokat esett az eső. — Mindennap hazajársz? Ez fá­rasztó lehet, Hegedűs elvtárs. — Nem járok haza, csak egy hé­ten egyszer, a hét végén. Jó elszál­lásolásunk van itt és a koszt is meg­felelő. — Mennyit fizettek a napi koszt­ért? —Tizenhat koronát. Ezért ka­punk reggelit, ebédet és vacsorát. A reggeli feketekávé meg kenyér, eh­hez bizony jólesik egy kis hazai pót­lás. Az ebéd azonban kiadós, heten­ként ötször van hús és egyszer főtt tészta. Vacsorára megint főzelékfé­lét és kenyerest kapunk. — Hát így bizony nem sok a ti­zenhat korona, különösen akkor, ha mint mondod, jól is laktok. Na és mit csináltok szabad időtökben, va­csora után? — Összeülünk és beszélgetünk a napi eseményekről. Aztán elővesszük az Üj Szót — az üzemi konyhán kapható — no meg az építömunkás­ság lapját, amiben, van magyar ol­dal is. Sokat tanulunk ebből és rá­jöttünk arra, hogy máskép is lehet, söt kell is dolgozni, ha fel akarjuk építeni a szocializmust. Igy elkezd­tünk gondolkozni azon is, hogy miért nincs nálunk szocialista mun­kaverseny, hiszen az emberek dol­gozni akarnak, igyekeznek munká­jukat minél gyorsabban elvégezni és minél többet termelni. — Hát magyarázd meg. Hegedűs elvtárs, ml az oka ennek? — Egyedül csak az, hogy nincs nálunk politikai oktatás. Eddig csak egyetlen előadás volt a Bíagy Októ­beri Forradalom megünneplésén. Pe­SZ. GERASZIMOV: A TAJGA VILÁGA Különösen őszi időben szép a bibor­arany színben úszó tajga. Csendes, derült reggeleken szellő sem lebeg­teti a hervadó lombokat A fajdŕtaka­sok nyugodtan iürödnek a porban, ügyet sem vetnek az odaiépő vadász­ra. Fontoskodva lépkednek a szines­farkú fácánok A vadkacsák, vadlibák, szalonkák csapatai puskalövésnyire húznak e, a tejük lelett A sötétbarna uszuriai mosómedve 3 napon sütKérez ve lustálkodik liedt, gyors ugrások­kal szökik tova ľ domu lejtőin az éles­hallású mósusz A bozói sűrűjében megjelenik egy fekete himalaja-med­ve, csodálkozó pillantást vet a kar­csú cédrusok koroná.n kergelőzÖ mó­kusokra, majd cammogva elindul a patak felé Szorosan a fához simulva, mozdu.atlarul ül a párduc MacsKa­szeme mereven lesí a zsákmányt, a mósuszt, vagy az őzet Kóborló vad­kancsordák, ťgris nyúl, róka. jiód, menyét — a tajgi vadászai bőven válogathatnak a Távolkelet erdeinek lakóiban. A tengerparti tajga egfőbb szép­sége. egfőbb vonzóereje mégis a nó vényvíág végtelen változatossága Bszak libériából egészen a kaukázu sontúl' táj déii részéig elörorduló minden növényi;tál megtalálsz a taj­gán Ajanszki fenyő és fehérkérgű jegenyefenyő, dauri nyir és koreai cédrus. Hársfa és esípkéslombozatú gokat hajt. Csak a primőrjei körzet­rekettyeboKor Galagonya, fagyai és berkenye Málnabokrok és égővörös tűzüliom. Kék kikirics és žuzmó. Vad­szőlő és citromfa Az ágas-bogas ro­dodendron vörös és halványlila virá­az amuri bársonyfa kérgét. A Távol­ben 1966 különböző növényfajtára bukkansz Emlékszem, egy alkatommal, ami­kor a tajgán bolyongtam, öreg va. dász ismeretlen fához vezetett Sma­ragdzöld apró levelei dús koronát al­kottak. Finom törzsét világosszürke, ráncosodó kéreg borította. — Ez az amuri bársonyfa, mutatja A fa kérge valóban oly lágy volt, mintha bársonyt érintenék. A fa gyü­mölcsét gyógyszerként használja a nép. De legnagyobb kincse: csodála­tos tulajdonságokkal rendelkező kér­ge. Linóleummá, vagy mintás viaszos­vászonná változik Ez borítja a gőzha­lók kabinjainak, a vasút vagonjainak, a repülőgép fülkéinek falát Felhasz­nálják parafához hasonló anyag készí­téséhez, szigeteléshez és még sok más célra Sokan netr is bársonyfának, ha­nem parafának nevezik. Amióta a szoviettudomány felfedezte. nincs szükség az algiri cö'gy kérgére, nem kel! a Földköz'-tengei partjairól szál­lítani a fontos nyersanyagot. A tengerparti tajgán most új fog­lalkozású emberek dolgoznak. Gyűjtik az amuri bársanyfa kérgét. A Távol­kelet lakói „parafajjyáraknak" neve­zik azokat az erdős'.akaszokat, ahol sűrűn. állnak egymás mellett a bár­sonyfa törzsei. A kéreggyűjtés egész éven át folyik, de legelőnyösebb idő­szaka június-júliusban van. A mun­kások kis fa'apátok segítségével óva­tosan fejtik le a kérget, vigyáznak, hogy a iát meg ne sértsék. A kérgé­től megfosztott fa nem pusztul el, sőt öt éven belől új és még jobb mi­nőségű kérget ereszt. A bársonyfa kérgét a tajgából a Habarovszkban levő gyárba szállít­ják. Innen küldik az ország minden részébe az elkészített préselt parafa száz és száz tonnáját. A tengerparti tajgán található a vi­lág legritkább fája: a vas-nyirfa. Agai keménysége a vaséval vetekszik. Fai­súlya 1.048. A vasnyirfahasáb elmerül a vízben. Az egyik amuri hajó számára pró­baképpen e fából készítették csapágya­kat. A kísérlet bevált. A szovjet tu dósok most dolgoznak a vasnyirfa iparban való felhasználásának más le­hetőségein Is. Van egy növény d távolkeleti taj­gán, a „limonnylk". 6—8 méter hosz­szú, vadszőiőre emlékeztető lián. Hosszúkás levelei eldörzsölve a cit­rom szagát árasztják. Bogyóit •össze­gyűjtik és a tajga lakói egész éven át, megszárítva Is fogyasztják A szovjet tudósok sokat kfsérleteztek a llmonnylk-készítményekkel és megál­lapították, hogy jótékonyan, frissítő­leg hat az idegrendszerre, fokozza a munkaképességet, megszünteti az ál­mosságot és nem jár semmiféle ká­ros következménnyel. A llmonnyikot a tengerparti tajgáiól áttelepítenék _a beiső országrészekbe is, több éve már eredményesen termelik a Moszkva­környéki faiskolákba. Nincs messze az idő, amikor e csodatevő növény megjelenik Bjelorussziábaln, Ukrajná­ban és a Fekete-tenger partján is. Primorjeban még egy különleges növénnyel találkoztam, amely a leg­nagyobb hírnévnek örvend. Látszó­lag apró, szinte érdektelen növény­Alacsony, vékony szárán öt kicsiny, ar kinyújtott kéz őt ujjára emlékeztető szirom nyílik. „Zsenyseny"-nek, az „élet gyökeré"-nek nevezik. Nem könnyű megtalálni, mert széltől vé­dett, útból kieső szakadékokban, páf­rányok, vagy sűrű moha mögé rejtő­zik el. Annál értékesebb, rneinél idő­sebb a gyökere Egyik-másiknak a súlya eléri a 200 grammot Is. A „zsenyseny" gyógyhatása előtt hitetlenkedve álltak az európai orvo. sok, míg meg nem győződtek a nö­vény rendkívüli gyógyhatásáról. Az „élet gyökere" erősíti fiatalító hatá­sa vitaíhatat'an Előnyösen befolyá­solja az anyagcserét, kiválóan hat az ideg- és szív-véredény rendszerre, nö­veli a legyengült szervezet ellenálló­képességét. A tajga világa a szovjet ország cso­dálatos gazdaságinak egyik fő kin­csestára. dig erre nagy szükségünk volna, mert mi egész télen fogunk dolgoz­ni, ha az idő engedi. Gondoltam is már rá, hogy szólok Miklós elvtárs­nak, az üzemi bizottság elnökének. Nagy szégyen, hogy még mindig nem szerveztük meg az üzemi poli­tikai iskolázást. — I-Ia ti akarjátok, akkor meg­'lesz! Es akkor majd egész btóonyo­an ki fog fejlődni a szocialista aunkaverseny. De most mesélj va­lamit magadról, hogy éltek otthon, .,iit csinál a család? Rendes kis házat építettem fel magamnak. Van kát hold földem, a "salád egészséges, a gyerekek nő­2k, jól élünk, pedig tizen vagyunk, gaz, hogy a tizenkilenc éves fiam is '„t dolgozik velem és ö is megkeres .nnyit, mint én. Fiatal gyerek még, e már ő is tudja, hogy nemcsak a -eresetért adja az erejét, de azért hogy az országot építjük. Mi itt •k százan, szlovákok és magyarok, sljesítjük az ötéves tervet, mert jdjuk, hogy jobb életünket építjük rrzel. Sztálin elvtárs születésnapjára 'öszöntöt küldtünk, amit az egész munkásság egyöntetű lelkesedéssel írt alá. Mi nagyon jól tudjuk, hogy szabad, jobb életünket neki köszön­hetjük. Csillogó szemekkel mondja ezeket a szavakat, szinte tüzel ez a nagy­darab ember. Erős kézszorítással bú­csúzunk és futtában még odakiáltom neki: — Jó munkát továbbra is, Hege­dűs elvtárs! Horváth László A „Micsurinisták" kerületi konferenciája Kóficén A csehszlovák mezőgazdasági aka­démia a földművesek egységes szö­vetsége kassai kerületi titkárságával együttműködve ez év december hó­n-én, szombaton összehívta Kassára a népi mezőgazdasági Micsurinista kutatók első kerületi konferenciáját. A konferenciát abból a célból hív­ták össze, hogy ellássák kis- és kö­zépföldműveseinket gazdag elméleti ismeretekkel, főleg arra vonatkozó­lag, hogy hogyan javíthassák gazda­ságunkat és erdészetünket. A kon­ferencián a mezőgazdasági és erdé­szeti főiskola tanárai fognak elő­adást tartani, dr. Honkovič mérnök, dr. Spaldon mérnök és más szakem­berek. A konferencia keretében a Micsurinról készített színes filmet is, ..A virágok életé"-t le fogják per­getni­Rimavská Sobotán egyre nagyobb méretekben folyik az építkezés Rimaszombat városának villane­gyedében most fejezték be a lakó­kolónia felépítését, amely tíz önálló háromszobás házacskából áll és há­rom bérházból, 8 kétszobás lakásegy­séggel és egy bérházból három két­szobás lakásegységgel. Ebből a ház­csoportból már 11 lakásegységben laknak, további ötöt e napokban ad­nak át a lakásigénylöknek és négyet hamarosan befejeznek. Az EFSz munkája Sladkoviiovoban Sladkovičovoba-n. Galánta járásban minta EFSz-t alakítottak, amely gép­állomása számára hatalmas garázst épít ki, 300 disznó hizlalására hatal­mas disznóhizlaldát és baromfifar­mot. Az idő- és költségvetési tervet az őszi mezőgazdasági munkálatok számára mér befejezték. Az EFSz át­vette az urbáriumi legelőket, 250 hektárt és ebből már 187 hektárt fel is szántottak. „Folyik a Starc a kftérf, ez a jelszava annak a kőtörők közti versenynek, amelyet a Szlovák Kő­ipar nemzeti vállalatának alkalma­zottai indítottak Šturovón. A Ka­menice nad Hronom és Kovéčove­b®n lévő kőtörők munkásai elhatá­rolták, 1949 augusztus 17-én az üze­nni alkalmazottak gyűlésén, hogy e két kőtörő közt versenyt vezetnek be, mint a második össz-szakszerve­zeft kongresszusra vállalt kötelezett­ségied. A verseny győztese a kováčovi kő­törő lett, amely kötelezel trését már novcsnber 3-án 127 százalékban tel­jesítette, mig a kamenicai kőtörő csak 1349 november 28-ára teljesítet­te kötelezettségét 105 százalékra. A kcraáfovi kőtörő munkásai job­ban feftfogták a szocialista verseny jelentőságét és ezért értek el ilyen gyönyörű eredményt

Next

/
Thumbnails
Contents