Uj Szó, 1949. december (2. évfolyam, 197-219.szám)

1949-12-01 / 197. szám, csütörtök

ÜJSZ0Képek SzímörSI. a kubikusok falujából A trágyába eldugott foglyot is megenné a vadőr 1949 december T Sziraö tizenöt kilométernyire fekszik Érsekújvártól. Szürkülni kezdett az ég, amikor útnak indultunk oda a városból. Mostanában hainat esteledik, pedig még nincs is itt a leiekvés ideje. A Köves út kimélyedt részein, a lény lő víztócsák tükrözve verik vissza a reflektor fényét. Eső, hoszszú őszi eső esett. Körülöttünk feketéinek a mezők. Jól teleitták magukat a gabonamagvakat dúsan termékenyítő nedvvel. Majd lassan egy kis szekérkaravánt hagyiunk el magunk mögött. Kabátjukba burkolódzó, fáradt kisparasztok hajtanak lépésben hazafelé. Szántani voltak. A kocsik öléből szomorúan merednek az ég felé az ekék szarvai. Erre csak a fejünket ingatjuk. Miért kell még így kinlódniok ezeknek a földműveseknek? Bizonyára még nem alakították meg falujukban az Egységes Földműves Szövetkezetet. A közeiedő éj mély szürkeségéből egyszerrectak egy traktor bukkan elénk és diadalmas morajjal fut el mellettünk. Autónk fényében még láttuk a rajta ülő mosolygó traktorisiát. Iniegetett is felénk. Utána nézünk s látjuk, hogy miként robog a falu felé, ahová az új életet viszi, az új munkamódszerek megvalósításával gyökerében változtatja meg a falu eddigi arculatát. Lassan megértjük, hogy a traktorok tízei, százai és ezrei teljesen kiszorítják a mezők igásállatokkal való müvelését. Akokr már nem találkozunk többé agyondolgozott, lehangolt földmüvesekkel, mert helyettük a traktorok segítségével könnyűszerrel fogják basf'ani, megdolgozni a nagyobb termést biztosító táb'ás földeket. Autónkkal tovább robogunk Szímö felé. Ütunkat a mezőkön tévelygő nyulak többszőr is keresztezik. Megesik az is, hogy közülük valamelyik versenyt fut velünk a reflektor fényében. — Jó volna lelőni ezt a nyulat, mondom útitársamnak. — Csak ezt ne tedd, mert a vadőrökkel gyűlne meg a bajod. — Miért? Olyan veszélyesek? — Majd megtudod a fa'uban — hangzik a rejtélyes válasz. Nem is kérdezek tőle többet, mert látom, szűkszavú lett s mélyen elgondolkozki. Szavaiból kiéreztem, hogy itt nincs valami rendben. Kerékmarasztaló sár a kubikusok falujában Megérkeztünk Szimőre. A falu szélén véget ért a köves országút s nagyot loccsanva süpped autónk a tengelyig érő sárba. Most már nincs más kiút, tovább kell hajtanunk. Az egész falu egy sártenger. A szekerek kerekei jói feltúrták az esőben megpuhult földet. Nagynehezen a községháza elé értünk, ahol fellélekezve szállunk ki az autóból, akárcsak a véletlenül szárazföldre vetődő hajótöröttek. Kutrucz Lászlóval találkozunk itt, a kubisok vezetőjével. Erőstestű, határozott hangú ember. Markáns arcáról a munkásöntudat hatalmas ereje sugárzik felénk. Szavaiból kiérezni az őszinteség melegét. — Szímő szegény munkásfalu — mondja, miután betessékelt a községháza egyik irodahelyiségébe, évtizedek óta csak kubikolunk. Nyolcszázhúsz kubikusunk dolgozik Csehországban, Morvában és Szlovákiában. Másoknak építjük a hidakat, jó utakat, míg a falunk sárban fulladozik Most jut az eszembe, hogy valaki a napokban emiitette Szímőt, aki a falul „kis Moszkvának' nevezte Harcos forradalmi sze'lemű dolgozók élnek itt, akik 1933-ban fegyvert követeltek, hogy védjék a demokráciát. De most nemcsak az eszme, hanem a munka terén is az elsők között vannak. — A nyitrai kerületben a másodikok vagyunk a kontingens teljesítésében — folytatja Kutrucz elvtárs — ezévben a gabonabeszo'gáltatást 153 Százalékban, a marhahúséi 180 százalékban, a sertéshúsét pedig 110 százalékban teljesítettük. Kisbirtokosok vagyunk mindnyájan Túlnyomó részt három, hat, nyolc holddal rende'kezünk. Ezek a földdarabkák bizony nem nyújtanak jó megélhetést s ezért kénytelenek vagyunk idegenben, mint kubikosok más kenyérkeresethez folyamodni. Egységes Földműves Szövetkezetünk is van. A tyúkfarmot csak most kezdtül el építeni... Lázban a falu —

1 forrong a falu népe Kopogtatás hallatszik. Gombic István, Illés István, Matusovics György, a KSS helyi szervezetének elnöke lépnek most be a terempe. Utánuk Varga István érkeuk. Varga István ötven év körüli megtört bácsika Régi harcos munkás Most hat hektá' földön gazdálkodik, amiből kettő bérlet. 1947 —4H-ban Morvaországban építőmunkásként dolgozott. Haza csak aratni járt Ba'kezét szinte bénultan tartja, nehezen emeli. — Mi törént a karjával? — Megvertek a vadőrök , . — Miért? — teszem fel az újabb kérdést s titokban ránézek autós útitársamra. 0 csak bóhnt. mintha azt mondaná, figyeljem a beszé'őt: Varga bácsi most a múltra emlékezik Egészen 1936-ba nyúlik vissza a viszálykodás kezdete. — Tagja voltarr a szakszervezetnek — mondja Varga bácsi — és 1936-ban többedmagammal a Kommunista Párt helyi szervezetének tudtával a Szociáldemokrata Párt szakszervezetébe léptünk át Ezzel gyengítettük az agrárpártiak működését és ezért vált nagy ellenségemmé Kocsis, az akkori agrárpárt itteni vezetője, a mostani egyik vadőr apja. így kezdődött meg a viszály a haladószelleműek és a reakciósok kőzött, mely még ma is tart. Kutrucz elvtáň veszi át ezután a szót. Elmondja, hogv a felszabadulás után a legnagyobb reakciósok vették kezükbe a falu vezetését. A mostani másik vadőr, Cagány Lajos, aki az előtt is a népellenes pártok hü kiszolgálója volt, mint a Demokrata Párt tagja, a falu komiszárji lett. Ez a Cagány is az ellensége lett. Közben fordult a kocka A falu komiszárjábó

1 és az agrárpárti Kocsis fiából az Augusztus 29-ke nemzeti vállalat alkalmazottjai, vadőrjei lettek. A robosztus alakú Cagány Kocsis Lászlóval együtt, mint felesketett vadőrök lázban tartották Szímö munkás doigozoit. — Tavasszal mi kommunisták féltünk kimenni a határba — mondja Kutrucz elvtárs —. mert ok nélkül akartak mindig elverni bennünket, l yenkor azzal védekeztek, hogy vadakat ü döztünk fgy verték el 1947-ben az andódi Szűcs József't, aki eltévedt tehenét vezette haza a Gug pusztáról. És a verést újabb verések követték, melyek nagy felháborodást keltettek a faluban Jegyzőkönyvet is vettek fel ezek/ől az esetekről, de nem volt semmi foganatjuk Az akkori Rat'a-üzem vezetősége elutasította a történteket. Elverik Varga bácsit Varga István 1949 ápri'is II-én kerékpáron Üjvá, fele hajtott, ahol hivatalos ügyet akart elintézni. Andód község előtt Cagány és a két Kocsis testvér várt tája. „Megállj, te piszok, most azután elvisz az ördög'" — kiáltották rá. Varga bécsi menekülni igyekezett. Ok is kerékpál ra ültek és üldözőbe vették Az újvári vámház előtt kb 500 méterrel Varga bácsi két gyermeket vett észre. Már kimerült volt, nem tudott tovább hajtani. Kis Ferenc és Nigy Kálmán fiai voltak ezek, kérte őket, hogy álljanak meg vele S amikor üldözői utóiérték őt, Cagány így fakadt ki: „Szerencséd, hogy itt van a két gyerek, mert máskülönben itt döglenél megl ..." A vadőrök nem békültek meg A hetek multak, a faluban pedig tovább nőtt az izgalom. Itmius 21 én délután Varga István bácsi a Palárikovo fele vezető úton trágyát szállított ki a földjére. Eső utáni idő volt Fáradt és álmos lehetett. meri a kocsiban szundikált. Bóbiskolva látták őt a szekéren Kantár Klára és Borkáné. Varga bácsi csak szundikált és nem figyelt semmire. Egyszerre csak erős koppaná'st érez a fején Saját villájával, majd puskatussal kezdték őt verni Későn eszmélt fel, de még felismerte támadóit, mielőtt összerogyott volna. Cagány és Kocsis vadőrök voltak ezek. Jól helybenhagyták — mint mondja Kutrucz elvtárs és utána kerékpárra ültek, mintha semmi sem tör tént volna és Palárikovo felé hajtottak Varga bácsit pedig otthagyták a kocsiban fekve vérbe borultan. A „jajkiáltásokra odajöttek a mezőn dolgozó Illés Bé'a és Borka Hermann, akik segítettek neki. A kocsiból kihányták a trágyát és Varga bácsi kérésére útnak indították a lovat otthonuk felé Varga bácsi a kórházba került, ahol több mint három hetet töltött. A vadőrök há^om bordáját, balkarját törték el, a jobbkezén pedig csontrepedést okoztak" tgy akarják megtisztítani a vadőrök a falut a „piszkoktól", ezért verik a haladószellemű munkásembereket. Egy hétre azután, hogy Vargával ilyen csúnyán elbántak, a hatvanegyéves Nagy Gézát verték el, aki a mezőre ment zö'det szedni kecskéiének. Azt fogták rá, hogy fácántojást rejtegetett a zsebében. — B

:zony így történt — bólogatnak a szimői polgárok. És mi történt a bíróságon ? A tárgyalást 1949 november 4-én tartották az újvári járásbíróságon. A vádlottak bevallották, hogy elverték ugyan Vargát, de mint hivatalos tényezők azt állították, hogy ő volt a verekedés kezdője. Ráfogták, hogy villával a kezében haladt a szekér mellett az út szélen, fogolyra lesett és látták, kb. háromszáz méterről, hogy egyszerre csak villájával egy fogolyfészekre csapott. Gyorsan Vargához hajtottak kerékpárjukkal, aki közben a szekéren helyezkedett volna el és felelősségre vonták. Szerintük Varga bácsi el'enkezett és félve a kisparaszt ostorától s attól, hogy kiragadta volna nehézkes öreg markával erős kezükből a puskát, addig verték, míg össze nem rogyott. — És megtalálták a foglyot? — kérdezte tőlük a biró? — Nem is kerestük! — felelték. Ebből is kitűnik, hogy a vadőröknek nem is a fogoly keresése volt a fontos, hanem az, hogy Vargát jól erverhessék. Majd Kocsistól kérdezi a bíró: — Milyen volt a trágya? — Olyan mint a trágya, feleli viszszä a felesketett ifjú vadőr. — Megenné a trágyába eldugott foglyot? — Igen, én meg! — mondja Kocsis. A bíróság Cagányt és Kocsist csak ef4y-egy hónapi fogságra ítélte el. Az ügynek még lolytatása lesz a nyitrai törvényszéken. Ezen a tárgyaláson Cagányt és Kocsist az „Augusztus 29-e üzem" partizánskej kirendelt ügyvédje vedte, mint a vállalat alkalmazottait, akik a belelt vadászterületükön vadőrökkent teljesítenek szolgálatot. A vál alat ügyvédje nemzetiségi jelleget akart adni az egész ügynek Állította, hogy Varga a szlovákokat szidta Cagány és Kocsis személyében. (?!) Érdekes, hogy az egyik legnagyobb nemzeti vállalatunk vezetősége a maga ügyvédjét rendeli ki az ilyen finom egyének védeltriere, akik közönséges szemédyes bosszú miatt hozzák lázba az egész falut és ok nélkül vernek szegény munkásparasztokat. Jól tudja a taluban mindenki, hogy ki volt azelőtt Cagány és Kocsis. A kulákok érdekeinek védelmezői, agrárpártiak, majd nyilasok, legutóbb pedig a Demokrat; párt hü kiszolgálói — Itt nálunk összetart a reakció baráti alapon — mondotta Kutrucz elvtárs, aki az egész ügyet jól ismeri es mégsem hívták az ügy kivizsgálására. Kitűnik ai egész eljárásból, hogy nem foiditottak ke'lő gondot az igazság felderítésére és csakis ezért hozhatott a biroság ilyen enyhe ítéletet Csodálkozunk, hogy az Augusztus 29-e vádaiat vezetősége nem tud ebben az ügyben helyes álláspontra helyezkedni. Ahelyett, hogy igazságosan mérlege nék a történteket és elbocsátanak kötelékükből a kötelességüket „túl búzgon" teljesítő vadőröket, akik rettegésben tartják az egész falut, az illetők felmentését akarják kieszközölni minden vád alól. Ebben az esetben csak egy kérdést intézhetünk az említett nemzeti vállalathoz: hogyan lehetnek továbbra is ilyen múltú, rendbontó egyének a vállalat alkalmazottai? Petrőci Bálint. Sertések bélíérgessége és az ellene való védekezés Ma már minden állattartó gazda többé-kevésbbé tisztában van azzal, hogy ama sokféle ártalom közt, amelyek háziállataink egészségét veszélyeztetik, fontos szerep jiut a bélférgességnek. Bélférgesség neve alatt csoportosítjuk mindazokat a betegségeket, amelyek a bélben élő különböző fajtájú férgek (giliszták) hatására fejlődnek ki. Káros hatásuk sok irányban mutatkozik; a táplálék elvonása és a vérszívás révén vérszegénységet és soványodást okoznak; azáltal, hogy a bél falát állandóan szurkálják és izgatják, bélhurutot idéznek elő. A bélgiliszták testükből mérget termelnek, mely méreg az állat testébe felszívódva görcsöket és bénulásokat vált ki. Eltömhetik a bél üregét, bél átfúródást, vagy bélrefpedést idézhetnek elő. Ezenkívül a bélgiliszták közvetlen káros hatása abban mutatkozik, hogy a gilisztás állatok a fertőző betegségekkel szemben fogékonyabbak. Az ilyen sertéseknél, akár orbánc, akár pestis elleni oltást végezünk, szervezetükben nem tud elegendő védettség keletkezni s az oltás e miatt igen rövid időre védi csak meg őket a betegség ellen. Ezért a bélférgesség gazdasági és állattenyésztési szempontból egyike a legjelentősebb betegségeknek. Sertéseknél a legelterjedtebb és legveszedelmesebb bélféreg az orsóféreg. Rendszerint a vékonybelekben élősködik, de megtalálható a gyomorban, epevezetékben, epehólyagban, néha a bélfalán keresztül jutva a hasüregbe is belejut. A máj epevezetékébe jutva azt elzárja és súlyos sárgaságot, vagy más súlyos májbántalmat okoz. Sokszor olyan nagy mennyiségben vannak a bélben, hogy teljesen elzárják a bél üregét és az állat hirtelen elhullását okozzák. Az orsóférgek mérget termelnek. Ennek a méregnek egyik tulajdonsága az, hogy gátolja a megevett fehérjék emésztését és felszívódását. Ez a folytonos mérgezés erősen gátolja az állatok fejlődését és súlygyarapodását. Az orsóférgek petéi és lárvái a bél falából felszívódva belejutnak a véráramba és ennek segítségével a tüdőbe, ahol a kis hörgőkben megtelepedve súlyos hörgöhurutot vagy tüdőgyulladást válthatnak ki. A vérkörbe jutott orsóférgek a vemhes állatnál a magzatba is bejuthatnak, azt még a megszületés előtt fertőzik. A legfogékonyabb ak a fiatal malacok 5—6 hónapos korig, idősebb korban már kisebb a veszély. Hogy eredményesen védekezhessünk az orsóféreg ellen, szükséges ismernünk fejlődését, a fertőzés módját és a peték ellenállóképességét. A kifejlett orsóféreg hengeres, megnyúlt testű, hurkapálcika, néha ceruza vastagságú, sárgás vagy rózsaszín-fehér színű tizenöt-huszonöt cm hosszú giliszta. Naponta 200 ezer petét is lerak. A peték burka igen ellenálló a fertőtlenítő szerekkel és az idő viszontagságaival szemben is. Nedves helyen évekig is elél, napos száraz helyen néhány hét alatt elpusztul. A malacokba a takarmánnyal, ivóvízzel kerülnek vagy anyjuk csecseinek szopásakor onnan lenyalják és a malac vékony belében kikel az ébrény, belefúródik a bél falába és onnan a májba jut, majd a tüdő hajszálereibe, a tüdő hörgőibe, ahol megvedlik és tovább növekszik. A lárvák kéthárom hét után a légcsövön át a tor rokba, onnan pedig a nyelőcsövön át a bélbe jutnak, ahol 8—9 hét alatt teljesen kifejlődnek. Minél fiatalabb a malac és mennél fokozottabb a fertőzés, a tünetek annál súlyosabbak. Az erősen fertőzött malacokon röviddel a születés után köhögés, hörghurut, esetleg tüdőgyulladás észlelhető és a malac egy hét alatt elhullhat. Ha a fertőzés gyengébb volt, akkor a tünetek nem olyan feltűnőek, a malacok rosszul fejlődnek, soványak, megnő a szőrük és összetapad, a bőrt kiütések fedik, hasmenésben szenvednek s az ürülékben egyegy orsóférget is lehet találni. Ha a májba jutottak a giliszták, úgy sárgaság lép fel az állatoknál. Az idősebb malacokból, süldőkből a giliszták egy része idővel eltávozik. Féléves sertésben már nem szokott annyi orsóféreg lenni, hogy az állat elhullását okozhatná. A malacok bélférgessége elleni védekezésben a következő szempontokat kell figyelembe venni: Fiatal korban kell őket kezelni, mert ilyenkor kevesebb gyógyszer kell és a giliszták is könynyebben elhajthatok, az orvosság beadása is könnyebb és a malacok könnyebben utolérik súlyban és fejlődésben is egészséges társaikat. Bélféregűző gyógyszer — megbízható — bőséges választékban kapható. A gyógyszer megválasztását pedig bízzuk állatorvosra. A legfontosabb azonban, akárcsak minden betegségnél, arra törekedni, hogy a bajt megelőzzük, hogy a betegséget, illetve a bélférgességet malacaink ne kaphassák meg. Láthatjuk, hogy egy-két orsóféreg hetenként millió és millió petét rak le, ezek viszont igen ellenállóak, így hát az orsóférges kocának malacai kivétel nélkül fertőzöttek. Kezdjük el tehát a kezelést az anyakocánál, de azt jóval a fiadzás előtt. Az ólat tartsuk a legnagyobb tisztaságban, takarítsuk naponta, az almot legalább két naponként cseréljük és malacozás előtt különös gonddal tisztítsuk ki az ólat, annak alapját is akár tégla, beton vagy deszka, kétszázalékos meleg lúggal síkáljuk fel, ha pedig föld vagy homok az alja, hordjunk ásónyomnyi friss homokot vagy agyagot az ólba. Ha pedig a kocánk megmalacozott, még mielőtt a kicsinyek a szopást megkezdenék, mossuk le az anya hasát és csecsbimbóit langyos szappanos vízzel, hogy az esetleg rátapodott petéket eltávolítsuk. így malacainkat egy kis fáradtsággal ugyan és tisztaságtartással megmenthetjük attól, hogy később bánatot, kárt és ráfizetést okozó betegségeket kaphassanak. Dr. B. J. I Uiságelárusítókat keresünk Cím a kiadóban