Uj Szó, 1949. december (2. évfolyam, 197-219.szám)

1949-12-03 / 199. szám, szombat

1949 "december 3 UJSZ0­Példás kultúr m u ködé $ Valahányszor Kassa városába érkezem és megpillantom az állomás előtti park fakoronáit, mindig olyan érzés fog el, mintha valahonnan messziről hazaérkeznék. Valami olyan varázslatos nyugalom fog el, ha áthaladok a Harang vagy a Kovács utcán, mintha itt, ebben a vá­rosban nekem soha semmi bajom nem történhetne. Rejtélyes módon az összes gyermekkori emlékeimmel idehurcolkodtam, holott már tizenhét éves lehettem, amikor elsőízben megismerkedtem ezzel az elragadó és eiuuvoi.o varossal, amely második szülővárosommá lett. Ezt a szülővá­rost én választottam ki magamnak, itt ismerkedtem meg az első való­ságos könyvüzlettel és itt ismerkedtem meg a könyv, a betű, a szellem varázsos erejével, amely az embert gyökerestül változtatja meg. Az, hogy e várostól hatvan kilométem/irire születtem, ez tisztán a véletlen dolgo volt és sablonos művelet volt az is, hogy elsajátítottam a betűvetés elemi szabályait, mindez úgyszólván csak előkészítése volt annak, hogy felfedezzem és igazi szülővárosomnak tekintsem ezt a ra­gyogó, tiszta várost, ahol az emberek egymást zavartalanul „elvtársnak" és „elvtársnőnek" szólították. Ezt a varázsszót nemcsak munkájuknál használták, hanem étkezés és szórakozás közben is. E gyakori használat folytán a szó kifényesedett és valami rejtélyes ragyogást kapott, mint a nemesfémű ékszer. A szó jelentőségével és folytonosságával én az első pillanatban, ami­kor meghallottam, tisztában voltam. Ám az elméletet a gyakorlatba át­vinni, ahhoz nem volt elegendő erőm. Hosszú évekig haílgatta. m és ví­vódásaimmal keserves magányomban keringtem e szó körül, mint a f öld a nap körül. Minden mondat, szó és betű. amit valaha papírra vetettem, ezt a pályámat bizonyítja és minden kész írásművemnek az „elvtárs" szó adta meg a fényét. Ez az a szó, amelyet Kassa városában j elfedeztem. Azóta ls, ahányszor e városba ér­kezem, úgy érzem magam, mintha felfedező úton lennék és adatokkal bizonyítom, hogy az elvtárs szónak i t te mély gyökere és hagyománya van. Igy jutottam el a z RKS tehetséges gárdájáig, a kassai dolgozók egyesü­letéig, amely hosszú esztendők óta a szocializmus kultúráját gondozza, ápolja és fáradhatatlanul terjeszti. Az RKS színháztermében Az egyesületnek meg van a maga színpadja, díszterme, amelyet állan­dóan javít, tataroz és fest, hogy a szocialista kultúrának minél szebb és ragyogóbb otthona, fészke legyen, A termet most újonnan Bús akadé­miai festő tervei alapján rendezték be. Amikor az ember először lép a terembe, szemébe ötlik a színpad fe­letti felirat, amely világos alapról vörös betűkkel szinte világít. „Prole­táry celého sveta spojte sa", alatta pedig ugyanez a szöveg arany betűk­kel, enyhe vörös kerettel magyarul is olvasható „Világ proletárjai egye­süljetek". A minden öntudatos dol­gozó előtt ismeretes szöveg így egy­más mellett eleven példaként iga­zolja, hogy mikép lehet megvalósíta­ni a tökéletes együttműködést a szlo­vák és magyar dolgozó között. Csicsiló József, az RKS ügyvezető és központi elnöke megmagyarázza san és idajekorán megtarthassuk elő­adásainkat. — Mert hiszen — folytatja Csi­csiló elvtárs mondanivalóját —, az egyesület tagjai mindannyian dolgozó emberek és működésük bizonyos idő­höz van kötve. A tagok között a leg­nagyobb egyetértés uralkodik, min­denki pontosan ismeri vállalt köte­lezettségének fontosságát, úgyhogy a próbák pontos időben kezdődnek és érnek véget. A pontossághoz ragasz­kodnunk kell, mert egyesületünk több csoportból áll. Van egy színi­gárdánk, ámely csakis színdarabok előadásával foglalkozik és van fú- 1 vószenekarunk, táncegyüttesünk, kó­rusunk, tamburista együttesünk és gyermekcsoportunk. Minden alosz­tálynak megvan a maga vezetősége és ezek a központi vezetőség alá tar- | toznak. A kultűrmunka megszakítás nél' i Csoportkép a bolgár vendégszereplésről nekem, hogy náluk nemzetiségi prob­lémák nem merü.hettek fel, mert so­hasem engedték ezeket a problémá­kat a kultúregyesületben felszínre jutni. Programjuk mindig tiszta szo­cialista program volt és a felszaba­dulás óta a Párt irányítása mellett dolgoztak. Mingyárt rá is mutat a színpad falára, ahol baloldalon a Párt címere van kifestve, jobboldalon pe­dig az egyesület jelvénye, amely egy hárfát jelképez, benne a sarló és ka­lapáccsal, felette pedig az Interna­cionálé dalának befejező kótája. A Párt jelvénye alá Gottwald képe ke­rül, a másik oldalra pedig, az egye­sület jelvénye alá Sztálin elvtárs ké­pe. — Csakis az igazi szocialista szel­lem érvényesülhet nálunk — mondja Csicsilo elvtárs. — A célunk a z, hogy a szocialista kultúrát terjesszük, hogy minél nagyobb és szélesebb népréte­gek között kultúrmunkánk révén fel­világosító munkát végezzünk. Ebben az igyekvésben mi nem ismerünk fá­radságot. Van egy kultúrbrigádunk, amely az egyesületünk legkiválóbb­jait foglalja magába. Nép- és mun­kásdalokkal, tánccal és zenével jár­juk a falvakat, községeket és műso­runkkal bemutatjuk a nép, a dolgo­zó osztály örömét, vágyát és lelkes ünnepét. A Párt és népi demokrati­kus kormányunk a legnagyobb támo­gatásban részesít bennünket. Igy pl. Ďuriš földművelésügyi miniszter ré­vén egy autóbuszhoz jutottunk, mely kultúrbrigádunkat az ország külön­böző részeibe szállítja, hogy ponto­kül folyik itt. A kultúrbrigád ezldén 94 előadást tartott az ország külön­féle részein. Most Osztravára készül­nek nagy izgalommal és ugyanakkor előkészítik műsorukat a nagy napra, a századik előadásra. Csicsiló elvtárs azt mondja, hogy az osztravai elő­adásra, amelyre az osztravai kerületi párttitkárság hívta meg őket, nagý lámpalázzal készülnek a szereplők. Ugy érzik, hogy a legjavát kell ad­nlok annak, amit eddig tanultak. Mindez összefüggésben van azzal a komoly sikerrel, amit Prágában arat­tak ottani szereplésük alkalmával. Prágában nyolc napi szereplés után a prágai dolgozók annyira szí­vükbe fogadták őket, hogy az Orion­gyár igazgatósága 80 eezr korona fel­lépést kínált nekik még egy heti tar­tózkodásért és fellépésért. Sajnos, ezt az előnyös ajáulatot a z RKS ve­zetősége nem fogadhatta el, mert ott volt közöttük a gyermekcsoport is és a gyermekek nem hanyagolhatták el az iskolát fellépésük miatt. A prá­gaiak annyi szeretettel árasztották és halmozták el őket csak azért, hogy ma-adijanak, hogy úgyszólván meg kellett szökniök. Csicsiló elnök mosolyog, mint aki kultúrgárdája működésével meg van elégedve és ő maga is izgul most, vájjon sikerül-e az osztravai fellépés. A gyermekek nagyon ügyesen tán­colnak. Az elnök megmutatja a terem falához erősített fakorlátokat, ahol a gyermekek gyakorolják táncmoz­dulataikat. Hlávka Jenő tanítja be a gyermekeket a balett elemi szabá­lyaira és ugyancsak ő tanítja be őket a táncokra is. Hlavka elvtárs maga is dolgozó, kárpitos és tánctanulmá­nyokat sohasem végzett, mégis Prá­gában gyermekcsoportjáról szakér­tők is a legnagyobb elismeréssel nyi­latkoztak. LZÁIgjPlÍL az <7DC& tmdt.z."''/ h ei Az elnök ezután bevezet az irodá­ba. ahol a falakon a kitüntetések és díszoklevelek tömege van kiakaszt­va. Ugyancsak itt veszek észre egy festményt, amit Laco Novomeský is­kolaügyi megbízott ajándékozott az RKS-nek elismerése jeléül. Az író­asztalon ott áll Lemin aranvozott szobra és miközben Csicsiló elvtárs magyarázza, hogy a diplomákat és érmeket milyen fellépések alkalmá­ból kapták, belép Kótai Ferec elv­társ, a kassai kerület káderosztályá­nak titkára, Reich Pali elvtárssal, aki a kultúrbrigádnak a konferán­sza, szereplője és rendezője is egy­ben. Mind, kivétel nélkül vezető tag­jai az RKS-nek és a kultúrgárdának. Ugyanúgy dolgoznak és készülnek az előadásra, m :nt a többi szereplő. Ta­lán innen származik az a tökéletes egyetértés, ami a vezetőség és a sze­replők működését annyira jellemzi. A beszélgetésbe természetesen a két elvtárs ts belekapcsolódik. Reich Pali elvtárs a következőket mondija: — Igazi fejlődésünket alapjában véve a februári eseményeknek kö­szönhetjük, mert csak ezután vált lehetővé számunkra az igazi szocia­lista kultúra terjesztése. Itt van pél­dául a színigárdánk műsora. Eddig két Šimonov darabot adtunk elő. „Az orosz kérdést" és az „Orosz embe­rek" rffímű darabokat. Most készü­lünk ugyancsak egy Šimonov bemu­tatóra. ,,Az idegen árnyak" című da­rabot fogjuk előadni. A mi tényke­désünknél a Párt szabja meg az irányvonalat. Ezzel régi vágvunk tel­jesült, mert mindannyian dolgozók vagyunk és természetes, hogy min­den képességünkkel a népi kultúrát akarjuk kifejezésre juttatni. Kul­túrbrigádunkkal gyakran szerepelünk gyárakban és üzemekben, mnevőrí Köles zarné (Fábri Ica) ott a munkahelyen. Ezidén program­ba vettük a falvakat és az aratási ünnepségeknél nagyon sok helyen felléptünk munkásindulókkal és nép­táncokkal. — — Vezetőségünk tagjai — folytat­ja Reich elvtárs — mindannyian ön­tudatos elvtársak, akik szem előtt tartják működésünket, hogy felada­tunkat maradék nélkül teljesítsük. Programunk: a nemzeti forma és a szocialista tartalom. Azt, hogy helyes úton haladunk, mi sem bizonyítja jobban, mint az a tény, hogy egye­sületünk egyre növekvőben van. Na­ponta egyre újabb tagok jelentkez­nek, akik tevékenyen részt akarnak venni a kultúrmunkában. Mi ennek az eredménynek rendkívül örülünk, mert azt látjuk, hogy az RKS egyre fejlődőben van és lassan olyan kul­túr-tömegszervezetté válik, amely a dolgozók legszélesebb rétegeit fogja kielégíteni. Eredményes munkánkat a Párt és a kormány hathatós támoga­tásának köszönhetjük. A Párt részé­ről Dénes elvtárs van kinevezve az RKS élére és a művész-politikai irá­nyításnak is ő a végrehajtója. A bulgáriai vendégszereplés Az irodahelyiségben Dimitrov ké­pe ragadja meg a figyelmemet. Igy tudom meg, hogy az RKS ez év szep­temberében Bulgáriában vendégsze­repelt és Dimitrov képét a várnai Forradalmi Szakszervezet ajándékoz­ta nekik. Bulgáriai útjukról zászló­kat és egyéb szép műtárgyakat hoz­tak magukkal, melyeket a bolgár elvtársak ragaszkodásuk és szerete­tük jeléül ajándékoztak az RKS tag­jainak. Erre a vendégszereplésre Kó­tai elvtárs is elkísérte az RKS kul­t.úrcsoportját. Kótai elvtárs a követ­kezőkép mondja el a Bulgáriában nyert benyomásait; — Ottani tartózkodásunk alatt meggyőződtünk arról, hogy a bolgár népi demokrácia a legmesszebbmenő szabadságot nyújtja dolgozó népé­nek. Erről a tapasztalatomról azért nyilatkozhatom oly határozottsággal, mert bennünket nem vezettek kivá­lasztott helyekre. Mi gyárakban és üzemekben fordultunk meg és köz­vetlen érintkezésbe kerültünk a bol­gárokkal munkahelyükön és láttuk azt, hogy mily szívesen és örömmel teljesíti feladatát a bolgár dolgozó az építőmunkában. A bolgár munkás jól tudja, hogy csakis szívós és kitar­tó murikával teremtheti meg a bol­dogabb jövő előfeltételeit. — Különösen felejthetetlen élmény volt számunkra a várnai nagymosoda üzemében való fellépésünk, ahol köz­vetlen a munka befejezése után mu­tattuk be programunkat. Ez Bulgá­ria felszabadulása évfordulójának napján volt és jelen lehettünk annál az ünnepi jelenetnél, amikor a bol­gár élmunkásokat kitüntették. Eb­ben a forró ünnepi hangulatban a mi fellépésünk még emelte az ünnep fényét és szereplésünk Sztálin, Gott­wald és Kolárov hatalmas éltetésével ért véget. Több mint 1200 bolgár dol­gozó spontán lelkesedéssel éltette a csehszlovák és a bolgár barátságot. Határozottan éreztem, hogy ez a for­ró barátság a proletárinternacicxnálé alapelveinek szellemében, megerősíti a két nép közötti kapcsolatot. Mint szereplő, aki végszóra jön a színpadra, úgy érkezett meg Kole­szár Istvánné, Fábri Ica, az RKS kul­túrbrigádjának szólóénekesnője. Ter­mészetesen most már őt is megké­rem, hogy közöljön valamit bulgá­riai benyomásairól.' Koleszárné-Fábri Ica elvtársnő a következőket mondja el: — Tizennégynapi ottartózkodásunk alatt 21-szer léptünk fel. Természe­tesen óriási munka volt ez számunk­ra. Voltak órák, amikor alaposan ki­fáradtunk, de a bolgár dolgozók szí­vélyes és lelkes magatartása, amely­lyel fogadtak bennünket és ahegy vé­gigéljenezték előadásainkat, újra fel­villanyozott bennünket ós feladata­inknak boldogan eleget tettünk. — A felszabadulás ünnepén — foly­tatta Koleszárné elvtársnő —, mi is résztvettünk népi öltözetben a me­netben és tanúi lehettünk annak az örömnek, amelyben a bolgár népnek része volt. Gyönyörű, tarka, színes menet volt ez, zászlók és képek er­dejével és az asszonyok megtették azt is, hogy tükreiket hozták ki ott­honukból és arra ragasztották sze­retett elvtársuk, Dimitrov képmását. Gyönyörű volt a Fekete tenger is. Akkor láttam elsőízben tengert éle­temben és valahogy oly furcsa volt, amikor már a vízben voltam, még mindig úgy tetszett, mintha egy hegy­nek fölfelé kéne mennem. Valahogy az ég a vízzel egybeolvadt és... egy­szóval csodálatos látvány volt. Ezt a látványt ugyancsak a népi demokrá­ciának köszönhettem, mert máskép igazán nem tudom, hogyan jutottam volna valaha is a tengerhez. Fábri Ica egyébként 1945 óta tagja az RKS-nek. Mint szólóénekesnő nép­dalokat és orosz dalokat ad elő. A Köztársaság dalát hármas csoportban magyarul éneklik. Ha sikerük van, akkor elfogja őket az az őszinte öröm, hogy feladataikat közmegelé­gedésre teljesítették. Szabó Béla. Tizenöt év normáját teljesítette Mihail Terentyevics Dávidov, a Szo­cialista Munka Hőse a tulai gépgyár vasesztergályosa Könnyed mozdulattal he yezte az esztergályozott fogaskere­ket a többi munkadarabra. Aznap ez a nyolcvanadik. Még 10 perc van ebédszünetig és Dávidov már két na­pi normáját teljesítette. Szaktársai nem csodálkoztak. Már régen megszokták, természetesnek találják ennek a tehetséges embernek ragyogó eredményeit. Dávidov, a szakma egyik legjobb munkása, ösz­szeforrt a munkájával, gépével. Egy pillantással megállapítj?, hogy az al­katrész megmunkálása milyen műve­letet igényel. É en járó munkamódsze­rével varázslóként sokszorozza meg normáját. A háborúutáni sztálini öt­éves tervben már 15 évre előre telje­sítette a tervet. Műhelyében sokan az 5 módszere szerint dolgoznak. Ez gyökeres válto­zást hozott az üzem életébe. Két év alatt azonos munkás- és géplétszám mellett a műhely termelése 800 ezer rubellal emelkedett. Dávidov magával­ragadta a gyár dolgozóit. Ugrássze­rűen nőtt a munkások termelékeny­sége. Eszszerűsítéseket, újítások tö­megét alkalmazza, segítségére siet a termelésben elmaradottaknak, így nem csoda, ha szaktársai nagyon szeretik. A sztahánovista gyakorlat alkalma­zása, az eredmények fokozott emelke­dése, az észszerűsítések, újítások be­vezetése új, megnövekedett normák megállapítását tette szükségessé. Fel­tehető volt, hogy ilyen körülmények között Dávidov nem tud többszáz szá­zalékos te'jesítményt nyújtani. A 8 órai munkaidő a'att elvégzett 4—5 napi normája éppen az ellenkezőjét bizonyította. — Dávidov az esztergályozás mű­vésze — mondották róla a munkások^. Amilyen lelkesedéssel a szobrász a márványt vési, ahogy a festő képeit készíti, ugyanolyan alkotókészülékek, végzi munkáját Dávidov, a hidegfé­mek esztergályozásában Ezer példa közül csak egy: a száli'tókocsi henger, görgőjét általában tíz operációs mű­veletben készítették el. Dávidov kü­lönleges kést tervezett, amelynek se­gítségével a megmunkálási műveletek számát 6-ra és a hengergörgők elké­szítési idejét 60 százalékra csökken­telte. Mindig talál valami megoldást, vala­hányszor új feladatot kap. Különleges készülék, szokatlan kés, újfajta mód­szer alkalmazásával sokszorosan felül­múlja a többi szakmunkás teljesítmé­nyét. Készséggel adja tovább tapasz­talatait. Az utolsó négy évben 17 fia­tal szovjet szakmunkás került ki keze alól. A közelmúltban sztahánovi Iskolát szerveztek a gyárban. Dávidov tanít­ja a hallgatókat, figyelmesen elma­gyarázza nekik módszerét. A tanulók igyekeznek szorgalmasan elsajátítani tapasztalatait és ha valami nem sikerül nekik, hozzáfordulnak tanácsért. Dávidov minden cselekedetében megnyi'vánul a szovjet nép, a munka, a párt és hazája iránt érzett szeretet. — Állandóan szaporodnok az újítójavaslatok. A szocialista szerződések, kötelezettségvállalá­sok, az élmunkásmozgalom új munkamódszereinek keresése ál­landóan szaporodnak üzemeink­ben, valamint nő az újítójavasla­tok száma is. Október hónapban 7046 darabot nyújtottak be. Mi­vel az iparban nem valósítottak meg még néhány ezer ilyen ja" vaslatot, újabban és régebben benyújtottakat, szükséges az üze­mekben referátusokat létesíteni, melyek a versenyeket és az újí­tójavaslatokat nyilvántartják. Továbbá szükséges egy állami szervet is létesíteni, mely gondo­san ellenőrzi az újítójavaslato- kat és nem hagy figyelmen kívül egyetlen javaslatot sem — A híres francia atomtudós, Jo­liot-Curie, a francia-lengyel társaság­ban, melynek ő az elnöke, ti'takozását jelentette be, a francia kormány ter­rorcselekményei e'len, melyeket a Franciaországban élő lengyel állam­polgárokon elkövetnek. — Rekordteljesítmény a vasúti je­gyek gyártásában. Szlovákiában Vrútkyn készítik a vasúti jegyeket, melyek gyártásában november hónap­ban rekordteljesítményt értek el: 2,762.000 darabot készítetlek.

Next

/
Thumbnails
Contents