Uj Szó, 1949. december (2. évfolyam, 197-219.szám)

1949-12-29 / 218. szám, csütörtök

UJSZ0 1949 december 29 az ô pártcsigaházukba, ne dölyfösködjenek párttagságukkal, hanem figyeljenek a pártonkívüliek szavára, ne csak tanítsák a pártonkívülieket, hanem tanuljanak is tőlük". Sztálin elvtárs a szocialista társadalom felépítéséért folytatott harc és hatalmas alkotómunka minden szakaszában állandóan óva inti Pártunkat és mindenekelőtt a vezető kádereket, hogy ne essenek az önelégültség hibá. jába, hogy szüntelenül mutassanak rá a munka hiányosságaira. Az olyan vezető, aki nem veszi észre a hiányosságokat, beletörődik a hiányosságokba, képtelen eiőbbre lendíteni az ügyet; nem az állam javára, hanem annak kárára működik. Sztálin elvtárs arra tanít bennünket, hogy önkritika nélkül nem tudunk előre haladni, hogy az önkritika úgy kell nekünk, mint a levegő, mint a víz, hogy a bolsevizmus ereje éppen abban rejlik, hogy nem fél a kritikától, hanem hiányosságainak kritikájából erőt merít a további előrehaladáshoz. Az önkritika jelszava — mondja Sztálin elvtárs — „a Bolsevik Párt alapjaiban gyökeredzik. A proletárdiktatúra rendszerében gyökeredzik. Ha országunk a proletariátus diktatúrájának országa, a diktatúrát pedig egy párt, a kommunisták pártja irányítja, amely nem osztja meg és nemis oszthatja meg a hatalmat más pártokkal, akkor vájjon nem világos-e, hogy nekünk magunknak kell feltárnunk és kijavítanunk hibáinkat, ha előre akarunk haladni...?" Sztálin elvtárs arra tanít bennünket, hogy az önkritika a káderek nevelésének különleges, bolsevik módszere. „ ... Az önkritika eredményeként — mondja Sztálin elvtárs — gazdasági kádereink belejönnek a munkába, éberebbekké válnak, komolyan kezdenek foglalkozni a gazdasági élet irányításának kérdéseivel, Párt-, szovjet-, szakszervezeti és mindenféle kádereink figyelmesebbekké válnak, jobban ügyeinek a tömegek igényeire". Sztálin elvtárs arra tanít bennünket, hogy az önkritik-r célja hibáink, gyengéink feltárása es felszámolása. „Hadd tárja fel a Párt, hadd tárják fel a bolsevikok, hadd tárja fel országunk minden becsületes munkása és dolgozója — mondja Sztálin elvtárs — munkánk hiányosságait, építésünk hiányosságát, hadd jelöljék meg hiányosságaink felszámolásának útjait, hogy munkánkban, építésünkben ne legyen fennakadás, mocsár, poshadás, hogy egész munkánk, egész építésünk napról -napra jobbá váljék és sikerről sikerre haladjon". Sztálin elvtárs arra tanít bennünket, bogy az önkritika az egyik legfontosabb eszköz a dolgozók irányítási készségének kialakításához. „Es mi kell ahhoz, hogy a munkásosztály és általában a dolgozók erői és képességei kibontakozzanak, hogy megadjuk nekik a lehetőséget ahhoz, hogy megszerezzék a készséget az ország irányítására? Ehhez — mondja Sztálin elvtárs — mindenekelőtt az önkritika jelszavának becsületes és bolsevik végrehajtása szükséges. A munkánk hiányosságainak és hibái kapcsán alulról kiinduló kritika jelszavának becsületes és bolsevik végrehajtása". Ha az önkritika ügye rosszul áll, úgy ez a funkcionáriusnál azt eredményezi, hogy feladataikhoz bürokratikusán viszonylanak, beképzeltek, fen. héjázók, dölyfösek lesznek. A sikerek különösen alkalmasak arra, hogy önelégültséget, a hiányosságokkal szemben kritikátlan magatartást szüljenek. Ezért fordul elő, hogy a szocialista építés sikeres kibontakozása közepette számos párt-, szovjet-, gazdasági és szakszervezeti vezetőnél túlzott önelégültség, az egyszerű kommunisták soraiból kiinduló kritikája hangjának elhanyagolása jelentkezik Az ilyesfajta betegségeket mindenekelőtt azzal lehet gyógyítani, ha a párttömegek megbírálják vezetőiket. Sztálin elvtál s arra tanít bennünket, hogy a fölülről kiinduló ellenőrzést össze kell hangolni az alulról kiinduló ellenőrzéssel. „Egyes elvtársak azt gondoljak — mondja Sztálin elvtárs —, hogy f az embereket csak felülről lehet íe.u.vizsgálni, úgy, hogy a vezetők bírálják munkájuk eredménye szerint, azokat, akiket vezetnek. Ez helytelen. A felüiről kiinduló ellenőrzés termeszetesen szükséges, mint natásos eszköz arra, hogy az embereket es feladatokat ellenőrizzük. A feluirol kiinduló ellenőrzés azonban távolrol sem meríti ki az ellenőrzés problémáját. Van az ellenőrzésnek más fajtája is. Ez az aiulról kiinduló ellenőrzés, amikor ugyanis a tömegek, a vezetettek ellenőrzik a vezetőket, mutatnak rá hibáikra és jelölik ki a hibák kijavításának útját. Az ilyenfajta ellenörzes az egyik leghatásosabb módja az emberek ellenőrzésének. A párt tömegei az aktívákon, az értekezleteken, a kongresszusokon, beszámolóik meghallgatásával, a hiányosságok bírálata útján, végül pedig olymódon ellenőrzik- vezetőiket, hogy bizonyos elvtársakat beválasztanak a vezető szervekbe, másokat viszont nem választanak be. A demokratikus centralizmus maradéktalan megvalósítása a Pártban — amint ezt Pártunk szervezeti szabályzata megköveteli — a pártszervek feltétlen választhatósága, a jelöltek állításának és visszahívásának joga, a titkos szavazás, a bírálat és önbírálat szabadsága — egyebek között — mindezek és hasonló intézkedések szükségesek ahhoz, hogy megkönnyítsék a Párt vezetőinek ellenőrzését a Párt tömege; részéről. A pártonkívüli tömegek a pártonkívüli aktívákon a mindenfajta tömegértekezleteken ellenőrzik gazdasági, szakszervezeti és egyéb vezetőiket, ahol meghallgatják vezetőik beszámolóit, bírálják a hiányosságokat és megjelölik kijavításuk útját. Végül a nép az ország vezetőit a Szovjetúnió állami szerveinek választása alkalmával, az általános, egyenlő, közvetlen és titkos szavazás útján ellenőrzi. A feladat az, hogy a felülről kiinduló ellenőrzést egyesítsük az alulról kiinduló ellenőrzéssel". Az önkritika jelszavának következetes végrehajtása eltökélt harcot követel mindazok ellen, akik fékezik és akadályozzák az önkritika kifejlesztését, védelmet követel az üldözés elől mindenki számára, aki egészséges kritikát gyakorol. Az igazságos bírálónak maga mögött kell éreznie a közösség szervezett erejét. A hiányosságok elleni harc vágya csak úgy erősödhet a tömegekben, ha a tömegek biztosak abban, hogy a rámutatás a hiányosságra és azok feltárása tényleges eredménnyel jár. Sztálin elvtárs arra tanít bennünket, hogy könyörtelen harcot kell folytatni az önkritika megszorítása és üldözése elien. Az önkritika üldözése — mondja Sztálin elvtárs — a pártszervezet mindennemű öntevékenységének megölését jelenti, aláássa a vezetőség tekintélyét a párttömegekben, szétbomlasztja a Pártot s bürokraták és a Párt ádáz ellenségeinek pártellenes szokásait honosítja meg a pártszervezet életében. Sztálin elvtárs Pártunk kádereit abban a szellemben neveli, hogy ne tűrjék a kérkedést és az egykedvűséget. Hangoztatja, hogy a pártvezetőknek nem szabad szépítgetni a valóságot, nem szabad eltitkolni a tömegek előtt a dolgok ténylege* állását. Ha a bolsevik szilárdan meg van győződve igazáról, nem szabad semmiféle véleménynek engednie, úgy kell cselekednie, ahogyan értelme és lelkiismerete előírja: Ha a bolseviknak igaza van, ha kijelentései és eljárása megfelel a Párt eszméinek, felhívásának, döntéseinek és utasításainak, akkor senki és semmi sem térítheti le őt a helyes útról. Sztálin elvtárs állandóan arra int, hogy nem a felfuvalkodottság, hanem a szerénység a bolsevik ékessége —, hogy minden vezető, bármiiyen munkakört töltsön is be, a nép szolgája. A bolsevik vezetés hagyománya abban áll, hogy a vezetők állandó kapcsolatot tartanak fenn a tömegekkel, készek arra ,hogy a tömegektől tanuljanak és kijavítsák azokat a hibákat, amelyekre a dolgozók rámutatnak. Sztálin elvtárs arra tanít, hogy a napi munkánk végzése közben ne topogjunk egyhelyben ne csak a régi formákkal éljünk, hanem szűrjük le a napi tapasztalatokat és merjük kijavítani a hibákat, hogy az új élet építésének vezetése alkotó modon történjék. Az alkotó módon történő vezetés abban áll, hogy a marxista-leninista tant követve, tanulmányozzuk napjaink építésének és harcának tapasztalatait, tudományosan általánosítjuk és a mindennapi vezetés gyakorlatában tükrözzük vissza ezt a tapasztalatot. A kormánynál ülni — mondja Sztálin elvtárs — és csak nézni, de semmit sem látni — míg a körülmények bele nem verik az orrunkat valamiféle bajba — ez még nem jelent vezetést. A bolsevizmus nem így fogja fel a vezetést. Ahhoz, hogy vezessünk, előre kell látni. A szovjet nép határtalanul bízik Pártunkban, szereti Lenin—Sztálin pártját, saját kedves és szeretett pártjának tekinti. Sztálin eivtárs sokra becsüli a nép bizalmát és arra tanítja a Pártot, hogy becsülje meg ezt a bizalmat. Minden szovjet embernek emlékezetesek nagy vezérünk lelkesítő szavai, amelyeket 1945 május 24-én a Vörös Hadsereg parancsnokai számára a Kremlben rendezett fogadáson mondott, amikor szovjet népünk egész, ségére emelte poharát és forró köszönetét fejezte ki az orosz népnek a szovjet kormány iránt tanúsított bizalmáért a Nagy Honvédő Háború nehéz ideje alatt. Sztálin elvtárs vezetése alatt népünk magabiztosan halad a kommunzimus feié vezető úton. A Szovjetúnió népeinek tekintete ugyanúgy, mint a világ sok millió népének tekintete, a nagy hála érzéséve! fordul Sztálin elvtárs felé. A haladó emberiség szeretett vezérét és tanítómesterét látja Sztálin elvtársban. Hiszi és tudja, hogy Lenin—Sztálin ügye legyőzhetetlen! fiz élmunkás műszakok és hetek eredménye a bányák és kohók ágazatában November hónapban az élmunkás műszakok és hetek lefolyása a bányák, kohók s az ércbányák ágazatában éppen olyan nagy gazdasági, mint politikai jelentőséggel bírt. Az elért eredmények arról beszélnek, hogy az élmunkás műszakok alapos politikai és műszaki előkészítést igényeltek. Munkásságunk lelkesedéssel kapcsolódott bele ebbe az akcióba, amely az ipari szektorban a nép tömegeiből indult ki. A sztálini ünnepségek is hatalmas lendületet adtak. azután a mozgalomnak, amely így jelentős mértékben járult hozzá gazdasági életünk fellendüléséhez, a termelés eredményeinek megjavításához, a munka termelékenységének emeléséhez. Külön elismerés illeti a Párt és a szakszervezetek üzemi megbízottainak önfeláldozó munkáját, akiknek kezdeményezése és felvilágosító munkája egyformán hozzájárult az élmunkás műszak sikeréhez. A műszaki előkészítés folyamán azonnal eltávolították az összes hiányokat és akadályokat és kölcsönös kötelezettségvállalásokkal biztosították az üzem és nyersanyag elégséges áramlását, valamint a szükséges eszközök előteremtését. A műszak folyamán maguk a technikusok is jól teljesítették kötelességüket és azonnal eltávolították azokat a hibákat, amelyek a műszak folyamán előfordultak. A handlovai bányákban a műszak folyamába az egész munkásság bekapcsolódott. Az élmunkás műszak hetében, a tervet 97.4 százalékra teljesítették, míg azelőtt csupán 816 százalékra. Gazdasági tekintetben a műszak kb. félmillió Kčs értéket hozott. Az ércbányák a műszak segítségével a novemberi tervet a 117 százalék fölé emelték, ami az elmúlt hónappal szemben 14 százalékos teljesítmény-növekedést jelent. A könnyűiparban és a precíziós gépiparban összesen 18 műszak folyt le. Az összmunkásság 76 százaléka vett részt ebben. A teljesítmény a műszakok idején 137.8 százalékra ugrott, míg azelőtt 111.09 százalék volt, viszont a műszak után sem csökkent a 124 százalékos átlagteljesítmény alá. Jugoszláv egyezmény az USÁ-val és Nagy-Britanniával A L'Humanité jelentése szerint az Északamerikai Egyesült Államok Jugoszláviával légiegyezményt kötött, amely azonnali hatállyal érvénybe lépett. Az egyezmény értelmében Titoék légi összeköttetést teremthetnek Ausztria és Németország amerikai övezeteivel, ugyanakkor az Egyesült Államok használhatják a belgrádi és a többi jugoszláviai repülőtereket. A L'Humanité a továbbiak során beszámol arról, hogy Belgrádban Tito Jugoszláviája Nagy-Britanniával Hz ötéves terv teljesítése a bratislavai kerületben A bratislavai kerületi Nemzeti Bizottság kötelességét mintaszerűen teljesíti, aminek eredménye az, hogy az ötéves terv első évét minden ágazatban sikeresen befejezték. Az ötéves terv első évét az iparban, a mezőgazdaságban, közellátásban és az építészetben november 30-ig, illetőleg december 15'ig a következőképpen teljesítették: Az iparban 102.9%. — A mezőgazdaságban: Növényi termelés. A tavaszi munkák elvégzése rövidebb időn belül 100%, az aratás ütemterve 100%, a termés begyűjtése és a kapálás 100%, tarlóhántás 103.9%>, mélyszántás 94.6%, őszi vetés búzában 99.9%, rozsban, őszi árpában 100%. — Állattenyésztés: bdikanevelés 96 százalék, marhaállomány 102.4%, sertés-hizlalás 141.3%, malacfelváisárlás, nyilván, közhízlaldák számára 119%. — Erdei termelés: fatermelés 104%, fa elszállítás 95.3%, erdőmegújítás terve 118 százalék, erdősítés 115.2%, facsemete termelés 141%. — Építészet: A Csehszlovák Építési Müvek kerületi üzeme 100%, vízépítkezések 113%, ipaxi építkezések 112%. — Közellátás: mezőgazdasági termékek felvásárlása: gabanatermékekben 103.3%, hús 93%, tojás 60%, tej 87.4%. A tojás felvásárlása az év végéig azonban 100%-on felül lesz és a többi ágazatokban is elérik a 100%-ot. is árucsereforgalmi egyezményt kötött, amelynek keretösszege 1X0 millió fontsterlinget tesz ki. Tito Nagy-Britanniától 8 millió fontsterling hitelt kap s e hitel összegét azonnal folyósítja Anglia. Az egyezmény szerint a belgrádi diktátor kötelezte magát, hogy az angol részvénytulajdonosok számára évenként 506.000 fonotsterlinget fog kifizetni. Nagy-Britanniának Titoval folyó tárgyalásai több ízben megszakadtak ugyan, de a tárgyalásokat ismét felvették és most az egyezség megvalósult. Tito bebizonyította, hogy egyidejűleg szolgálni tudja az amerikai és az angol titkos szolgálat érdekeit. Ha a nyújtott pénzösszegből kell megítélni az ügynök hasznosságát, akkor ebből nyilvánvaló, hogy mily nagy jelentőséggel bír az angol-amerikai imperialisták számára a belgrádi diktátor, mint agentprovokatőr. Peron diktátort Truman inspirálja Peron diktátor Argentínában az Északamerikai Egyesült Államok mintája szerint „kommunistaellenes bizottság" létrehozása mellett döntött. A bizottság első ténykedése volt, hogy a haladószellemí} napilapokat beszüntette és a szerkesztőségi, helyiségeket a kivonult rendőrség szétrombolta. A bizottság egyben lépéseket tett, amelyek a haladó argentin szervezeték és a munkásság éles elnyomására irányulnak. Első intézkedései során fogságba vetette, majd halálra kínozta a rendőrség Carlos Antonio Aquirret, az argentin szakszervezeti mozgalom egyik vezetőjét. Még csak most olvastam el Egri Viktor rádiódrámájának itt közölt részét, melyet František L a n g e r „Gyermekek és a tőr" című regényéből írt: „A tőr visszafordul." Jó cím. Valami, amit fenékig lehet kikóstolni. A tör orgyilkosok eszköze. Szimbólum. És mi más az áruló, mint orgyilkos?! A tőr visszafordul: a szimbólum visszaüt és mi a legaljasabb emberi valóság felett ítélkezhetünk. Itt gyerekek az ítélők és ítéletvégrehajtók. A vádlott az áldozat: a tanító. „Mert nem volt tanító, hanem spicli." Hitler bíráskodó ezredese ezt persze nem érti és rácsap a a megszállókat mentő bizonyítékra: „Egyszóval a falu lelkiismerete nem tiszta, hogy kémnek nézték." A felelet: „A ml lelkiismeretünket ne bolygassa ezredes úr. Az tiszta az Űr és az emberek színe előtt." A tanítót meg kellett ölni „a falu békéje érdekében". Az ezredes nem veszi észre, hogy gúnyos felelete a lényeget érinti: „Végül még azzal fognaK dicsekedni, hogy jogot és igazságot védtek." Igen: a gyerekek jogot védtek és igazságot szolgáltattak. Itt a rádiójátékban az áruló: idegen, német. A dráma és szégyen ott kezdődik. amikor a közösségből való hoz bajt és halált garasos árulásával testvéreire. Erre az árulásra nincs mentség, itt csak megvetéssel lehet védekezni. Megvetéssel, mely végül — öl. A hangsúly az önbíráskodáson van. Árulót csak elárult közösség büntethet. A kis és nagy Quislingek sorsa a gyilkos megvetés. Minden filmnek, melynek tárgya a hitleri megszállás: központi, mozgató figurája az áruló. Láttam francia resistance-filmeket, szovjet, lengyel és cseh ellenállási filmeket a náci terror idejéből, de ami a drámákból a legjobban belémrekedt, az áruló törvényes és elmaradhatatlan szerepe. Az áruló, aki a német megszállókkal tart, aki az idegen militarizmusnak szolgáltatja ki azokat, akik hol passzív, hol aktív módon lázadnak a Herrenvolk gyarmati gőgje ellen. Harminc ezüst pénzért, pünkösdi királyságért társait adja el, A tőr visszafordul családokat dönt nyomorba és katasztrófába. Ha van tündöklés, ami kérészélet, akkor az árulóé az. Élete a náci megszállók zsarnokságával egyenlő. Már pedig megszállás nem tart örökké. A spicli életét tehát erre a kérész-ötpercre zsúfolja össze. Amikor mindenütt sötétség van, az áruló úgy fénylik, mint a temetőbogár, mint a dögbogár. A lakosság megvetésével szemben fokozott görcsös tapadással dörgölődzik az idegenekhez: együtt dőzsöl velük, a hódító nyelvét fitogtatja, gyerekeit németnek neveli, hirtelenkerekedett Hitler-bajuszt ragaszt. Az áruló transzban él: fokozott hazugsággal tud csak árkot mélyíteni önmaga és tegnapi közössége felé. De semmi sem használ: az árulót azok vetik meg a legjobban, akik felhasználják. Érthetően. Emberük végeredményben az ellenség táborából kerül ki. A németek esetében a fajgőg még fokozotabban húzza alá a különbséget. Francia és orosz, lengyel vagy cseh: csak szolganép lehet, eszköz, semmi más. De az áraló, mint spicli — e tiszténél fogvaa legalja népének. A németek utálták a lengyelt általában, de e nemzet árulóját, mint e közösség alját, fokozottabban kellett utálni még azoknak is, akik felhasználták. Az egyik cseh film ezt a „használat utáni" félredobást plasztikus pedagógiával érzékeltette. Az áruló órái mindeképpen meg vannak számlálva, még csak a megszállás végéig sem érnek. Miután egy szenvedő, elnyomott emberi közösség legártalmasabb szemet-szemért, fogat-fogért mértéket éri el. Az előbb említett cseh film árulóját egyszerűen halálugrásra késztetik: még a kezüket sem akarják bepiszkítani a nyomoralttal. Felvezetik a szikla tetejére, ahonnan egyik áldozata a vonat alá vetette magát és metrismételtetik vele az öngyilkosságot. Itt a tőr tényleg visszafordult! Férgekkel szemben bíráskodni nem nehéz. De kegyetlen etikai kérlelhetetlenség csap felénk az „Ifjú gárda" végjelenetéből. Az egyik komszomol a vallatásnál összecsuklott. Idegei felmondták a szolgálatot: akaratlanul áruló lett! Az ifjú gárda már ott áll a vesztőhelyen és akkor, mint egy kutya mászik feléjük gyenge társuk: az utolsó órában visszakéredzkedik a közösségbe, mely ebben az esetben — a halál. Az ifjú gárda tagjai azonban védekezőn szorulnak egymáshoz: nincs irgalom! A tör mindenképpen visszafordul: ki mivel vétkezik, azzal bűnhődik. Júdástól — Júdásokig tart a sor. Júdás nem hiába világtörténelmi személy. A fény, amit elárult, csak árnyékkal teljes. Júdás árulási indítékait pszichológusok magyarázzák, mentséget, okot keresve, de a nép egészséges undora nem ismer ilyen motívum-bogarászást és a középkori passiojátékok szinte kéjelegnek az áruló alakjának eltorzításában. Es ehhez a megvető, kizáró népi igazságszolgáltatáshoz csatlakoznak a szellem legjobbjai. Dante „Poklá"ban az utolsó körben a kínok kínját Júdás szenvedi. Leonardo d a Vinci írja: „Egy éve majd minden nap elmentem a borghettóba, ahol a legközönségesebb bűnözők és kreatúrák élnek, hogy ott modellt keressek az „Utolsó vacsora" Júdásához. De egy arcot sem találtam, mely megközelítené elképzelésemet a nyomorúltról." Goethe, Rembrandt ..Júdás"-át hasonlóképpen analizálja: „Arcáról a legkiáltóbb kapzsiság ordít. A mult bűnei és jövőben elkövetendő gonosztette nyugtalanná teszik és a pénz csörgésére csak pillanatnyira tud {a feledni nyomasztó félelemérzetét." Az áruló állandó félelemben él. Tudja, hogy a tőr visszafordul. A keresztrefeszítést nyomon követte az önbíráskodás: Júdás felakasztotta magát. Júdástól a Júdásokig tart a sor: a tör állandóan és következetesen visszafordul! Hitlernek kellett jönni, hosry az ítélők és ítéletvégrehajtók történelmi sora a gyerekig érjen! FÁBRY ZOLTÁN <