Uj Szó, 1949. december (2. évfolyam, 197-219.szám)
1949-12-23 / 216. szám, karácsony
1 4 /,íSVtfl'JrS (llxpj ejkedjü itk HELYET A PELENKANAK Ilyen higiénikus pelenkatartót akaszszunk í. falra, a kisbaba égya fölé. A nagyobbik felébe a pelenkákat, a kim •jorftfäh mti*& JiAnfr mwf YWMWMikmH.mimmt \ \ \ gl i \T i \ sebbikbe az apróságokat (előle, hintőpor, törlőruha, stb.) tehetjük. Együtt van minden és tiszta marad. UJSAGTARTO Különösen akkor vesszük hasznát, ha beteg van a háznál. Szépen felgombcljuk a heverő oldalára, a beteg kezeügyébe. Persze, \ö tr* i tr* i nemcsak újságot, kézimunkát, zsebkendőt, könyvet, gyógyszert is tarthatunk benne. CUCLISÜVEG BUNDABAN Ha a kisbaba már annyira önálló, hogy maga is megfogja a cuclisüveget, könyen odavágj? ágyához és így gyakran új üvegre van szükség. Öt deka hébifonálból két üveghuzatot készíthetünk, így még cserélni is tudjuk, amíg az egyik szárad és 25 Kés befektetéssel elkerülhetjük a gyakori üvegtörést. Az üveg talpának megfelelő méretű kerek lapot horgolunk csupa rövid pálcából, majd ha a lap készen van, ugyanannyi szemmel szaporítás nélkül horgoljuk tovább az üveg hosszáig. Itt egy lyuksort hotgol'ink. ebbe vagy gumit, vagy szalagot fűzünk és még egy cm rövid pálcásct. Elkészítve, befejezzük „pikóval" díszített lyuksorral. „MINDENT-ELNYELÖ" Többé sohase kell összeszidni a gyereket, hogy szanaszét hagyja a holmiját, ha ilyen mindent elnyelő táskát akasztunk be a szekrénybe. Ren A DOLGOZO NO MET cmmv A háború és a béke táborára oszlott v ilágban minden család ünnepli a karácsonyt, a szeretet ünnepét. A nőknek nagy részük van a karácsonyi ünnep előkészítésében Lelki beá I íottsá guknál fogva az ő gondjuk és munkájuk, hogy az ünnep meghitt és bensőséges legyen, hogy családjuk minden tagjának és az egész környezetüknek előteremtsék azt, amit ettől a naptól várnak, a -tiszta, meleg otthont, az ünnepi jó falatokat, az ajándékokat, meglepetéseket és a békés szeretetet árasztó hangulatot. Milyen szorongó érzések között készülhet az ünnepre az imperialista nyugat országaiban, ebben a háború híresztelésétől átfűtött hangulatban a családanya, arrlkor maga körül újabb öldöklés előkészületeit látja és érzi. Önkénytelenül is arra kell gondolnia, hogy vájjon a legközelebbi évben, együtt lehet-e még családja. Mert hiszen a nyugati imperialista v'lágban a háborús uszítók minden törekvése elhitetni az emberekkel a háború elkerülhetetlen szükségességét, mint egvedüli megoldást, amely a válságból kivezet. Hány nőnek jut osztályrészül a nyugatnak ebben a válságos világában az a fáidalom, hogy munka és anyagiak hiányában csak másnál láthatja a karácsonyi előkészületeket, neki magának nincs meg a módja hozzá, mert munkanélküli és a legszükségesebbre sem jut családjának. A kettéosztott világ demokratikus felében, a szocializmust építő világban a nő kiegyensúlyozottan, a biztonságnak felbecsülhetetlen érzetével ünnepli a karácsonyt. Biztonságé.-zetét megadja az a tudat, hogy a béke harcosainak táborába tartozik, ahol minden egyes tégla felrakása, min,len gépalkatrész beépítése válasz a háborús uszítóknak. Tudja azt, hogy a munkanélküliség gondja, sem őt, sem családját nem fenyegeti és meg van adva a lehetőség gyermeke testi és szellemi fejlődésre. A nő itt felszabadul és öntudatos. Dolgozik és kijut neki a megillető rész az ünnep melegségéből. Minden dolgozó egyformán kapja meg munkahelyén a karácsonyi ajándékot. A nő is keres és épúgy rendelkezik keresetével mint a férje. Ünnepi előkészületeinek anyagi fedezésére nem kell arra várnia, amit esetleg férje juttat neki. Ha pedig egyedülálló, annál öntudatosabbá teszi, hogy saját erejéből keresi meg, amire szüksége van. Nem kell az ablakon keresztül vágyódva néznie a más mennyezetig érő gazdag karácsonyfáját és dús aján dékoktól és ínyencfalatoktól roskadó asztalát. Eltűntek ezek a különbségek. A mi demokratikus világunkban a legnagyobb ertek a munka és ennek az értéknek birtokában vannak aszszonyaink. Az élmunkásnó'k otthonában ott ragyog a karácsonyfa és ha gyermekeik örömtől csillogó szemei hálásan pillantanak rá, akkor ők is hálával gondolnak mindazokra, akik harcainak és munkájának ezt köszönhetik. Most a jövő iránti aggodalom nélkül ünnepelhetnek családjukkal, mert olyan világban élnek, ahol a béke meg. védése, egy boldog jövő építése a cél, ahol a gyermekek az állam legnagyobb értékei. És ebben a világban az ajándék értékelése is megváltozott. A legnagyobb ajándék a szocializmust építő világban: a becsületesen elvégzett munka. A munkához való viszony is megváltozott. A munka rtem teher és nem pénzt felhalmozó eszköz. Tudja minden öntudatos dolgozó, hogy saját magának dolgozik és életszínvonala állandóan emelkedik. A túlteljesítményekhez az erőt, a kezdeményezési készséget a meggyőződés adja, a' politikai tudása. Napról-napra többet tud, v'lágosabb előtte a cél és az új munkaerkölcs eredménye összehasonlíthatatlanul nagyobb mint a kapitalisták bármilyen jól fizetett munkája. Mindennek tudatában a népi demokráciák asszonyai a szeretet ünnepén fogadalmat tesznek arra, hogy tántoríthatatlan védelmezői lesznek a békének, nem adják gyermekeiket imperialista érdekek szogálatába és tudják azt, hogy a másik világ dolgozó aszszonyainak nagy tömege mellettük áll ebben a törhetetlen elhatározásukban. Dolgozni fognak, építeni és sok, mindig boldogabb karácsonyt ünnepelni békében és szeretetben családjuk körében. Turi Mária. PAVEL TICSINA: Qílp tk tato~ítiiíg.£ Fi ad vagyok szovjethaza, | Találkozol más ajkúval, s bár messzi tájra dobban szívem, 1 s mint hogyha furcsa kincset lesnél: összefonódik bennem a sok nép ezer szivárvány-színben. Az eszmék felhőgomolyát a láthatárig villám tépi, s míg mennydörgés gomolyog át, új zengzetet zendít a régi Az ormokról visszhang kering, rég várt ígéret, boldog, meghitt: egyek vagifunk, testvér, mi mind néptől népig ível a nagy híd. Ha felcsendül az anyanyelv, csobban a gémeskút vízcseppje, forrás, csermely buzog. Figyeld: a hang honnét verődik egybe? Forrásokból lágy dal susog, élénkít, frissít, mint az óbor, rádtörnek, zöngék, ritmusok, sokszínű és sokféle szóból. de összekedveselsz hamar, mert nyelve más csak, lelke testvér. Idegen szó idegenül kong. Sodra kábít, értelmetlen. Aztán felizzik, áthevül, s lánggal világít a szívedben. A nyelvünk már nem puszta szó, mely pókhálós szótárban dermed. Száz nyelven szól a dolgozó — és új világot énekel meg. Hongunkkal zúg erdő, mezi, Szavunkkal új közösség lépked: önmagukat védelmező acélkemény és elszánt népek. Szivünkben rangosabb világ varázsa gyúl, forróbban égve, bűvös erő, sziklaszilárd: a népek szent testvérisége! A MIM m A geteg sok holmi fér bele és csak 75 cm anyag kell hozzá De sokkal erösebb, ha kétszeresen vesszük, úgyis csak másfél méter kell. A pontos méretet leolvashatod a rajzról. Minden családban, ahol mesét mondanak, vagy odvasnak fel a gyermekeknek, megfigyelhetik, milyen örömmel és érdeklődéssel hallgatják a kicsinyek. A mesehősök elkápráztató alakja, élményei, az akadályok, melyeket legyőznek, úgy lebilincselik a gyermek figyelmét, hogy se lát, se hall. De nemcsak az iskolásgyermekeknél tapasztalunk ilyen érdeklődést a mese iránt. A kisebbek éppen olyan szívesen hallgatják. Az az öröm, amit a mese okoz a gyermeknek, nagyon értékes a nevelés szempontjából. Jól hat a kedélyvilágára és élénkíti egész szervezete működését. A mese elmondása vagy felolvasása leköti a gyermek figyelmét, majd elgondolkoztatja. Tehát a mese megválasztásánál elsősorban annak nevelőhatása a fő szempont, s csak másodsorban a hallgató igénye. Háromtól ötéves korig a gyermek leginkább a népi állatmeséijet érti meg. A hat-nyolc évesek is szeretik az állatmeséket, de mégjobban az olyan meséket, amelyekben tündérek és varázslatok, csodák szerepelnek. Ilyenek Andersen és Puskin meséi. Fokozott hatást érhetünk el a gyermekeknél, ha kellő hangsúllyal, hatásos szünetekkel, különböző hangárnya.lattal, művészi fogalmazásban mondjuk el a mesét, kidomborítva benne a szereplő személyek iellemét és a változó hangulatokat. Mindig akad valaki a családban, édesanya, édesapa, nagymama, idősebb fivér vagy nővér, aki ráér mesét mondani vagy felolvasni a gyermeknek. Célszerűbb a különösen népszerű meséket inkább elmondani, mint felolvasni. Ebben az esetben közvetlenebbül, életteljesen hatnak a gyermekre. Természetesen fontos, hogy az elírta: N. Sz. Karpinszkája. I beszélő jól emlékezzék a tartalomra, híven adja vissza a mese nyel! vezetét, a történések sorrendjét és a I kifejezések sajátosságait. A három 1 éveseknek nem kell mindig új meséket mondani. Okosabb és nekik is kedvesebb, ha sokszor végighallgathatják ugyanazt a mesét. A nagyobb gyermekek már változatosabb meseanyagot követelnek. De azért ők is szeretik meg-megismételtetni kedvenc meséiket. A gyermekiélekre még jobban hat, ha néha különleges módon rendezzük meg a mesemondást. A kicsinyeknek ez ünnepi szórakozást jelenthet, amit sokáig nem felejtenek el; például meghívunk a szomszédságból vagy az ismerős családokból néhány pajtást a mesedélutánra. Azután megérkezik a nagymama, hogy meséljen a gyermekeknek. Bárki szerepelhet, mint nagyanyó, amolyan nagyanyó öltözetben, nagykendőben, pápaszemmel. Köszönti a gyermeksereget, leül és így szól: — Ide figyeljetek. Most elmesélek ám valamit. Bekukucskál az ablakon a telihold, ugrabugrál a sánta nyúl a szőrcsizmájában, mackó koma a talpát nyalogatja, az ablakra repül a vén veréb, megkopogtatja csőrével az üveget és kérdi: „No, mi lesz, lesz-e már? Mind itt vannak és lesik nagyanyó meséjét..." És aztán hozzáfog meséjéhez. Amit az előbb elmondott, az volt a bevezetés, amivel felajzotta a hallgatók figyelmét és felvillanyozta a hangulatot. Vannak mesék, amelyeket másmódon is előadhatunk. Amit a gyermekek már többször végighallgattak, azt most eljátszatjuk velük. Kiosztjuk a szerepeket, a kicsinyek lesznek a mesehősök és elmondják a megfelelő szavakat. Igy kezdődik az „előadás", vagyis a mesének színpadravi'tele. / A nagyobb gyermekek segítségével elkészítjük a jelmezeket, a kalpr pocskákat, az ügyesebbek egyszerű díszleteket rajzolnak papirosra, „fát", „kunyhót" és ezeket a falhoz erősítjük. De kellékek nélkül is boldogulhatunk. Az „előadás" előkészítésében ne okozzunk sok vesződséget a gyermekeknek és ne bánjuk, ha nem megy minden egészen simán, mert különben fárasztjuk őket és megfosztjuk az igazi mulatságtól. Nem a technikai kivitel a fontos, hanem a gyermek alkotó tevékenysége, amlr« itt alkalom nyílik. A meghívott kis nézősereg ls megelégedett lesz. A megjátszandó mesét úgy kell megválasztani, hogy legyen benne sok párbeszéd és érdekes fordulat. Terjedelmében n« legyen nagy és bonyolult szerkezete se legyen. Tehát a mesét sokféleképpen tálalhatjuk a gyermekek elé. Köznapi keretek között, — elmondva vagy felolvasva — vagy családi ünnepeken, mint kis előadást. Mindig nagy örömet okoz nekik és jó, hatékony nevelőeszköznek bizonyul. 9ó tanácsok ALMABORT ITTAM AZ ESTE... A jó almabort két-háromfajta almából készítsük. Egy rész édes, egy rész savanykás, egy resz savanyú alma. Alapos mosás után ledaráljuk, kipréseljük, vászonzacskóban, két deszka közé tesszük a ledarált almát és igy préseljük. A kicsorgó levet tálba fogjuk fel. A kipréselt almadarát vízzel leöntjiik, félkiló vackort vagy vadalmát teszünk hozzá, pár óráig állni hagyjuk, aztán újra kipréseljük és hozzátesszük az előbbi almaléhez. Hat liter almaléhez egy evőkanál borkövet teszünk, félkiló cukrot, szélesszájú üvegbe tesszük, tüllel lekötjük és egyenletes levegőjű helyen állni hagyjuk. Egy idő múlva forrni kezd, aztán megtisztul és kész a finom, kellemesízü almabor. NÉZZÜNK CSAK BE A KAMRÁBA! Lekvár, befőtt, paradicsom magas polcon áll ? Nagyon helytelen. Minden helyiségben, így a kamrában is a meleg levegő a magasban gyűlik össze és elősegíti a gombaés penészképzödést. Vegyük 1« tehát az üvegeket a magas polcról, szekrénytetejéről és helyezzük el alacsonyabb helyekre. Ha esik az esö és sonka, kolbász lógy a kamrában, ne nyissuk ki az ablakot, mert megpuhul a húsnemü. Ha felvágtuk a kolbászt, kössük be a végét ezüst- vagy pergamenpapírral, akkor nem barnul meg. Almát n« tegyük egyszerűen a polcra. Tegyük ládába, de előbb a láda aljába szórjunk egy centiméter vastag gipszréteget. Erre jön egy sor alma, erre megint gipszréteg. Igy eltéve az alma friss marad és nem veszti el zamatját. Mielőtt elteszszük és mielőtt fogyasztásra kiveszszük, gondostul törölgessük meg az almákat. NEM HULLIK A TÜLEVEL A feldíszítésre váró fenyőfát először öntsük le hideg vízzel. Ezáltal a fa felfrissül. .Hűvös helyen szárítsuk meg. M'előtt díszítem kezdjük, sós vízzel permetezzük le, hosszú ideig nem fog hullani a tülevél. Ha több napon át sürü timsóoldattal locsoljuk a fát, fehér dér rakódik le a tülevelekre, olyan lesz, mintha vékony hóréteg takarná. Díszítővattát, az úgynevezett angyalhajat tűzállóvá így tehetünk: 8 g ammoniumszulfátot, 3 g boraxot, 3 g borsavat, 0.4 g zselatint feloldunk 100 g vízben, lassan 30 fokra melegítjük, a vattát bemártjuk és megszárítjuk, megéri a fáradtságot, mert nem kell attól félni, hogy a gyertyák lángja belekap a vattába. PETRÓLEUM ÉG A LÄMPÄBAN Az ötéves terv végére minden faluban bevzetjük a villanyt és a kultúráthozó fény elárad az egész országban. Addig azonban jó szolgálatot tesz a petróleumlámpa, amely fényesebben ég, ha a belét használat előtt ecettel Itatjuk át és alaposan megszárítjuk. Rövidreégett lámpabelet még egy ideig tudjuk használni, ha a végén gyapotfonálból hurkot varrunk. A lámpa tartályára gyakran homályos réteg rakódik. Megtöltjük fahamúlúggal vagy szódás vízzel, állni hagyjuk, aztán langyos vízzel kiöblítjük, kályhánál megszárítjuk. Az égőre rakódott fekete réteget szalmiákkal tisztítjuk, aztán használunk csak tisztítószert.
