Uj Szó, 1949. december (2. évfolyam, 197-219.szám)

1949-12-23 / 216. szám, karácsony

r KARACSORiy fl®4l®, KLEMENT GOTTWAL

D: Mit köszönhet köztársaságunk Sztálinnak és a Szovjetuniónak Nagy és örömteljes ünnepünk van ma, Sztálin elvtárs 70. születésnapja. Ezen ünnepen a legszebb és legörömtelibb bizonyára az, hogy Sztálin elvtársunk nagy müvén végzett munkája közben és teljes egészségbon éri meg. Bizony, nem volt még ilyen ünnep a világon. Még soha senkinek születésnapja alkalmából nem gratulált ennyi ember ilyen tisztelettel és szeretettel. A Szovjetúnió nagy nemzetei, a népi demokratikus országok nemzetei, Ázsia felébredt népei, a kapitalista világ minden egyszerű és becsületes embere — száz és százmillió ember köszönti ma őszinte szívvel a Szovjetúnió vezérét, Sztálin generalisszimuszt. Mi mindannyian tudjuk, miért. Sztálint a világon az egyszerű emberek főleg azért szeretik, mert az ö neve békét, szabadságot és a dolgozók jólétét jelenti. Sztálint a világ minden becsületes embere azért szereti, mert ö a megszemélyesítője és feje az emberi haladásnak a világon. Valóban még soha sem volt olyan szemmellátható, mit jelent és mit tud tenni egy ilyen nagy személyiség, egy zseniális ember, amikor a történelmi fejlődés igazságát valósítja meg és amikor a dolgozó tömegek akaratát és érdekeit fejezi ki. Sztálin bölcsessége az emberiség fejlődése folyamán felgyűlt bölcsesség. Ez Marx és Engels követőjének és Lenin legjobb tanítványának, bajtársának és folytatójának bölcsessége. Ez a Szovjetúnió bolsevik pártjának bölcsessége. Ez a győzelmes Októberi Forradalom tapasztalataiból, a szocializmusnak és a kommunizmusnak az SSSR-ben való kiépítéséből és az egész világ dolgozó népének felszabadító harcából kiforrott bölcsesség. Sztálin ereje a történelmi igazságnak hallatlan erőfeszítéssel és véráldozattal kiharcolt ereje; ez a világ első szocialista nagyhatalmának ereje; ez minden országok százmillió dolgozójának ereje, akik jobb holnapukért harcolnak. Sok esztendő óta irányítja Sztálin a Szovjetúnió és a világ haladásának sorsát. Sztálin előrelátása mindig helyes volt, helyesen döntött és ezért mindig minden törekvést győzelemre vitt. És amikor Sztálin ma a világnak megmutatja az utat a tartós béke, a szabadság és a nemzetek közötti barátság felé, a demokrácia és a nép boldogsága felé, nem kétséges, hogy ez a nagy küzdelem is végül győzelmesen végződik. Ezért tehát az egész világ minden egyszerű és becsületes embere, mindenki, aki békében akar élni és nemzete jobb jövője után vágyakozik, Sztálinban látja programját, reményét, vezérét. Szeretettel és tisztelettel köszönti ma Sztálin generalisszimuszt az egész csehszlovák nép is. Együtt köszönti öt minden becsületes emberrel, mint a Nagy világtörténeti Októberi Forradalom alkotótársát, mint, az SSSR kiépitöjét, mint a hitleri fasizmus legyőzőjét, mint a világbéke zászlótartóját. Jól tudjuk, hogy ez a gigantikus sztálini mii mélyen befolyásolta a. csehszlovák nép sorsát, hogy nélküle nem volna önálló államunk, sem népi demokráciánk. Azonban érzéseink Sztálin generalisszimusz iránt annál forróbbak, mert Sztálin személyesen gondoskodik nemzeteink sorásáról és mély nyomot hagy történelmünkben, úgy, hogy valóban legjobb barátunknak nevezhetjük őt. Engedjétek meg, hogy legalább néhány momentumot emeljek ki, amelyek ezt bizonyítják. Történelmünkben Sztálin már az első világháború előtt, 1913-ban fellép, amikor dicső munkáját írja ,,A marxizmus és a nemzetiségi kérdés" "iimüt. Ez a könyv bizonyítja, hogy Sztálin az első politikai személyiség, aki leszegzi jogunkat a szabadságra, és az önálló állami életre. Ebben a müvében Sztálin élesen elutasítja az osztrák szociáldemokráciának Ausztria Magyarország fenntartására irányuló nézeteit és felháborodva kérdi: „Aliféle megoldás az, amely a nemzeteket gépiesen beleszorítja egy állami egység Prokrustes-ágyába". Ezért népeink történelmében örökidőkre fel van jegyezve, hogy Sztálin, mint az orosz bolsevikek tolmácsolója, még előbb, mint a cseh politikusok, kiemelte népünk jogát a nemzeti szabadságra és állami önállóságra. A másik jelentős mozzangt, amelylvel Sztálin hazánk történetébe lép. az a segítség, amelyet a munkásosztályunknak és dolgozó népünknek nyújt, a kapitalizmus megdöntésére, a nemzeti szabadság és állami önállóság tényleges biztosítására iránnyuló harcában. Ez a segítség főleg az 1925—1929-es években, tehát a párt bolsevizálásáért, a ben, teháta párt bolsevizálásáért, a marxi-lenini politika helves érvényesítéséért Csehszlovákiában folyó harcok idejében a csehszlovákiai Kommunista Pártnak adott bö'.cs tanácsokban áll. Sztálin beszéde Csehszlovákia Kommunista Pártjáról, amelyet 1925 március 27-én mondott el a Kommunista Internacionálé végrehajtó bizottságának csehszlovák komíssziójában, jelentősen hozzájárult a KSC belsejében lévő egészséges forradalmi erők megszilárdulásához és így megteremtette azokat az előfeltételeket, amelyek azután a marxi-lenini vonal győzelméhez vezettek a KSC V. kongresszusán 1929-ben. Ezért mindörökre be lesz írva nemzeteink történelmébe, hogy Sztálin segített népünknek a nemzet szabadságáért és a szocializmus győzelméért vívott harcok legszükségesebb fegyverének megedzésében, Csehszlovákia Kommunista Pártjának bolsevizálásában. A legjelentősebb korszak, amelyben Sztálin elvtárs beavatkozik történelmünkbe, akkor állt be. amikor Csehszlovákia felett a hitleri Németország ökle emelkedik és amikor nemzeteink léte van fenyegetve. Csehszlovákia kérdése, mint az európai világbéke egyik legfontosabb kérdése, a 30-as évek során az SSSR és maea Sztálin béketörekvésének előterében áll, A tények ismeretesek. Csupán egy kevésbé ismert ténynél állok meg. A kritikus 1933-as évben Sztálin elvtárs meghívott, hogy látogassam meg. Hosszú beszélgetésben vitattuk meg Csehszlovákia helyzetét és a szovjet segítség kérdését arra az esetre, ha Csehszlovákiát megtámadná Hitler Németországa. Sztálin akkor határozottan kijelentette, hogy az SSSR fel van készülve katonai segítséget nyújtani Csehszlovákiának abban az esetben is. ha ezt nem teszi meg Franciaország, amelynek a segítségéhez volt kötve a szovjet segítség sói még abban az esetben is, ha akkori Beck-féle Lengyelország vagy pedig a bojár Románia megtagadná a szovjet csapatok átvonulására az engedélyt. Igaz, hangsúlyozta Sztálin, az SSSR Csehszlovákiának csupán egy feltétel alatt nyújthat segítséget: ha Csehszlovákia maga fog védekezni és kérni fogja a szovjet segítséget Kérdeztem Sztálin elvtársat, hogy ezt az ígéretet közölhetem-e a Csehszlovák Köztársaság felelős tényezőivel. Erre engem Sztálin egyenesen megbízott azzal, hogv a beszélgetés tartalmát jelentsem az akkori elnöknek, Benesnek. Meg is tettem ezt. Hason'ó kijelentéseket tettek a csehszlovák kormánvnak későbben a Szovjetúnió hivatalos képviselői, mint ahogyan végül Berán is bevallotta ezt abban a nyilatkozatában, amelyet Csehszlovákia kapitulációja után tett. Sajnos, a csehszlovák burzsoázia uralkodó klikkje osztályérdekeit féltve, nem fogadta el az SSSR és Sztálin odanyújtott kezét és inkább a szégyenletes kapitulációi választotta. Ezek a tények mindörökre be vannak írva Csehszlovákia történelmébe a Szovjetunió becsületére és dicsőségére szolgálnak, Sztálin becsületére és dicsőségére és a csehszlovák burzsoázia szégyenére. Sztálin és a szovjet nemzetek azonban tudatában voltak annak, hogy a kapitulációt a csehszlovák burzsoázia és nem a csehszlovák nép hajtotta végre. A Szovjetúnió sohasem ismerte el Csehszlovákia megszállását, a nemzetek szabad élethez való jogának ems durva megsértését. Ezért amikor a hitleri támedó elien felcsapott a szovjet nép honvédő háborújának hatalmas lángja, a Szovjet ún

!ó vezetője és a szovjet csapatok főparancsnoka a háborít egyik céljául tűzi ki Csehszlovákia felszabadítását a megszállók járma alól. Sztálin, a hadvezér, az egész háború alatt figyelemmel kísérte a csehszlovák nép felszabadító küzdelmét és a legnagyobb támogatás* nvuj'otta neki. A csehszlovák moszkvai emigrációnak a hrzai küzde'm támogatására minden eszközt megadott. Egyenesen atyailag gondoskodik a Szovjetúnióban lévő ka'onai egységünkről. Részivé,1943-ban a csehszlovák-szovjet szerződés aláírásán. A legnagyobb segítséget nyújtja a Szlovák Nemzeti Felkelésnek. Igen, a Szlovák Nemzeti Felkelésben a szovjet segít;-ég egyenesen döntő szerepet játszott. Sztálin, mint a szovjet csapatok főparancsnoka, a Szlovák Nemzeti Felkelés harcosainak fegyvereket és kipróbált partizán parancsnokokat adott. Sztálin a Szlovák Felkelés kritikus pillanataiban a szlovák nép megsemmisítését elhárította azzal, hogy az első ukrán frontnak parancsot adott a duklai támadásra. Később. 1945 májusában Sztálin Konvcv hadseregének ad parancsot, hogv gvors előretöréssel mentse meg Prágát és lakosságát a német katonaság pusztításától. Prága dicsőséges felszabadításával Sztálin befejezi egész Csehszlovákia felszabadítását és egész győzelmes hadjáratát a hitleri Németország ellen. Tehát örökre be lesz írva Csehszlovákia történelmébe, hogy Sztálin megmentette nemzeteinket a kiéheztetéstől és kiharcolta nekik a szabadságot és önállóságot. 1945 májusában a csehsz'ovák— szovjet kapcsolatok új korszaka kezdődik, ezúttal már a szövetségi és a testvéri kölcsönösség szilárd alapjára építve. Népünk így biztosítja örökre nemzet; szabadságát és állami függetlenségét. Csupán ma, néhány év távlatából értékelhetjük, mit jelent az a tény, hogy a mi országunkat a szovjet hadsereg szabadította fel. Azon országok népei, amelyekbe amerikai és angol katonaság hatolt be. már világosan látják, hogy e hadseregek által való ú. n felszabadításuk a valóságban új nemxeti szerencsétlenség volt és az új nemzeti rabszolgaság kezdete. Égészen másképpen áll a dolog azokban az országokban, amelyeket a szovjet hadsereg szabadított föl. Már 1941ben kijelentette Sztálin, hogy a felszabadult nemzeteknek meg kell adni a jogot arra, hogy egészen szabadon rendezkedhessenek be országukban saját akaratuk szerint. Ezt az ígéretét Sztálin teljesítette. Igen, az SSSR érdeméből, amely vigyáz népünk szabad önrendelkezésére, számolhattunk le a felszabadult államban a nemzet árulóival és a burzsoá reakcióval, dönthettük meg a kapitalizmus uralmát, juttathattuk uralomra a népi demokratikus rendet és (Folytatás a 3. oldalon.) Csendes téli éjszaka van. Elült a nagyváros lármája. Előttem toll és papír, hogy karácsony estét, Jézus születését köszöntsem. A gondolatok és képek tömege rohanja meg lelkemet, — annyi mindenről kellene beszélni. Jézus születéséről, nagy harcáról, meghamisított alakjáról. Beszélni kellene az új farizeusok krisztusi tanokat megcsúfoló cselszövéseiről. Beit. Ini kellene a Názáreti pártfogoltjairól. A szegényekről, a kisemmizettekről. Szólni kellene a békéről, amely után oly égő hittel szomjúhozott és amelyet minden jóakaratú embernek kívánt. Végezetül Krisztus születésének napján emlékezni kellene inai szebb és tisztultabb életünk előrelendüléséről, a kisemmizettek felemelkedéséről, az egyenlőségről és arról az új útról, amely az igazi krisztusi álmok és tanok valóraválása felé vezet. Es mégis, a máskor oly könnyen papírra vetődő szavak nehezen találnak ma utat: Miért? Mert gátakat emeltek közénk és a krisztusi gondolatok közé azok, akik kisajátították őt és tanait. Igen. gátakat emeltek, elferdítették és a maguk szája íze szerint formálták meg a tanokat, amelyeket közel kétezer évvel ezelőtt a betlehemi kis pásztorkunyhó istállójában megszületett emberfia hirdetett. Hisz ő oly közel állt azokhoz az eszmékhez, amelyek ma az új világot, az emberibb életet irányítják. Közel kétezer évvel ezelőtt ostorozta minden megnyilatkozásában az embernek ember által való kizsákmányolását. Maga vett korbácsot és sújtott le azokra, akik az emberi társadalom bűnös kártevői voltak, azokra, akik az alkotó erőt kihasználták, a rabszolgaság bilincseibe verték. Közel kétezer évvel ezelőtt hirdette, hogy az emberi társadalom helytelen utakon jár. Megvetéssel fordult el a gazdagoktól: — könynyebb a tevének átjutnia a tű fokán, mint a gazdagnak a mennyek országának kapuján. S szive egész melegével azok felé fordult, akiket a hatalmasok kisemmiztek, megvetettek és megaláztak. Nem! Nem a gazdagok, nem a Mammontől megrészegült s az igazak útjáról letért főpapság szájaíze szerint beszélt és tanított, hanem azokat a fenkölt eszméket hirdette, amelyek mai társadalmunkban érlelődnek valósággá és amelyeknek megvalósításához az emberi társadalom csak roppant háborúk kataklizmái után foghatott hozzá. Csak most válhatnak valóra azok az álmok és tanok, amelyeket az emberfia hirdetett a világ minden jóakaratú emberének. De az ő igéit közel kétezer éven keresztül állandóan, következetesen és céltudatosan elferdítették, igéit, tanításait és szavait, azoknak egész lényét és lényegét hamisan prédikáló főpapjai olyanoknak szolgálatába állították, olyanoknak felmagasztalására használták, akiket ő megvetett és akik öt mártírhalálba kergették. Csaknem kétezer éven át hamisították tudatosan lényét és tanítását. Földöntúlivá, hozzáférhetetlenné tették Jézust, a földi élet legemberibb alakját, hogy elszakítsák azoktól, akikért harcolt, küzdött és életét feláldozta. Földöntúlivá tették rejtélyes és megfoghatatlan mítosszal övezték körül, elvonatkoztatták a földi élettől, hogy igéi, tanításai no úgy formálódjanak és hassanak, hogy a szegények és a kisemmizettek felemelkedését szolgálják, hanem a Judások, Iiaifások és Pilátusok földi csillogását, nehogy a kisemmizettek, akiknek életét emberibbé akarta tenni, hatalomra kerülve, az emberiség dolgozóinak életét szebbé tehessék. A két évezreddel ezelőtt született názáreti Jézus a földön járt. Igazságlátó szemmel nézett a gazdagok és kiváltságosok, a szegények és kisemmizettek életére. Jézus nem a gyűlölködők, a háborús uszítók pártját fogta, ő igenis a szegények, a dolgozók, a tisztultabb emberi gondolat harcosa volt, aki békezászlóval kezében küzdött a gyűlölet és az usztíás- ellen. Békességet hirdetett, de csak a jóakaratú embereknek. Békességet hirdetett, de nem a ki zsákmány (dóknak, a kapzsi gazdagoknak és az őket kiszolgáló, a prófétai tanokat meghazudtoló farizeusoknak. A békét és a békességet, a szeretetet és a megbecsülést, az engedékenységet és a gondtalan életet azok számára hirdette, akik a becsületes munkájuk jutalmaként kapják meg az őket megillető gyümölcsöket. 1949 karácsony estéjén a felcsillanó fényekbe tekintve, magunk körül új, tisztult, emelkedett élet kezdetét látjuk, amelyet már nem zavar a kizsákmányolók mindent túlharsogó lármája és valóra válnak a tiszti tultubb emberi élet formái, megszűnik a bizonytalanság, az éhség, a nyomor, amelynek sötétje oly fájdalmasan leverő volt a karácsony este fényének csillogása mellett. A föld nagyobb felén megkezdődik az az élet, amely megszünteti az embernek, ember által történő kizsákmányolását;, amely eltünteti a földről a hamis fények csillogását és amely az élet gyümölcseinek elosztását a munka, az igazság mércéjével fogja intézni. Es ennek a kezdődő új életnek egyik leghangsúlyozottább jelszava: békesség a földön a jóakaratú embereknek. Igen, mi is különbséget teszünk, mi is leszögezzük, mint Krisztus leszögezte élete tanításában: békesség a jóakaratú embereknek. De hogy e békességet megteremtsük, megvalósíthassuk, ne csak magunk közvetlen környezetében, de a világ minden táján, éberséggel kell őrködnünk, hogy környezetünkben Júdások harminc pénzért el ne áruljanak bennünket szövetkezve az idegen, imperialista hatalmakkal és a főpapsággal, a szegények, a dolgozók kizsákmányolására. RH a békét akarjuk, de éberen állunk őrt, még karácsony estéjén is, hogy felszabadult népeink gyermekei boldogan, csillogó szemmel örülhessenek vágyaik beteljesedésének s hogy mi emelt fővel örülhessünk és élvezhessük szabadságunkat, emberibb életünket az országainkat betöltő békés, testvéri egymásratalálás és szeretet megvalósulásában N. J, 5 Kés