Uj Szó, 1949. december (2. évfolyam, 197-219.szám)

1949-12-21 / 214. szám, szerda

1949 december 17 uj %w • a szocialista iparosítást csupán a parasztság számlájára tehet megvalósítani. Sztálin elvtárs szétrombolta ezeket az ellenséges és kártevő nézeteket és minden olda'ró' kifejlesztette tanítását a munkásság és a parasztság szövetségéről a szocializmus fe'építésének korszakában, azt a tanítást, amelynek hallatlan jeientősége van bármely országban a szocialista felépítés számára és a szocialista országépítés sztálini elméletének egyik főoszlopa. A párt XIV. konferenciájának eredményeit értékelve 1925 májusában Sztálin elvtárs ezt mondta: „A fő az, hogy most együtt építsük a szocializmust a parasztsággal, feltétlenül együtt a parasztsággal és feltétlenül a munkásosztály vezetése alatt, mert a munkásosztály vezetése alapvető biztosítékot alkot, hogy a felépítés a szocia'izmus útján ha'ad". További alapvető gondolat, amelyet Sztálin elvtárs kiválóan megvédett a szocialista országépítés minden ellensége ellen, a parasztság szocialista útjának kérdése, a szövetkezesítés kérdése volt. A szocialista iparosítás számára a mezőgazdaság szövetkezesítése, a szövetkezeti, nagyüzemi termelés megszervezése a kolhozokban kulcsjelentőséggel bírt „A végtelenségig nem lehet — mondja Sztálin elvtárs — vagyis tűisokáig nem lehet a szovjet uralmat és a szocialista országépítést két különböző alapra helyezni, a legnagyobb és egyesített szocialista ipar és a legszétziláltabb és maradibb kistermelő mezőgazdaság alapjára." Igaz ugyan, hogy a falu szocialista átépítése csupán akkor valósulhat meg, ha a szocialista iparosítás már oiyan messzire jutott, hogy a falunak megadhatja a szükséges termelési eszközöket, főleg gépeket, villamosságot, műtrágyát. Ekkor a város és a falu között új kapcsolatok szövődnek. Arra a kérdésre, milyenek ezek az új kapcsolatok, Sztálin elvtárs az SzK(b)P KB-ának ülésén mondott beszédében 1929 áprilisában felelt, amikor ezt mondotta: „A város és a falu közötti kapcsolatok régi formáin kívül, amikor az ipar főleg a parasztok személyi szükségleteit elégítette ki, a kapcsolatok új formáira van szükségünk, amelyekben az ipar kielégíti a paraszti gazdálkodás termelési szükségleteit is (gazdasági gépek, traktorok, nemesített vetőmag, műtrágya, stb.). Segíteni kell a parasztságnak a mezőgazdasági termelés átépítésében az új technika és a kollektív munka alapján." A kollektívizácló sikere a Szovjetúnióban végleges bizonyítékot nyújtott arra. hogy ki lehet építeni az egyöntetű szocialista társadalmat, hogy a parasztság nagy tömegét meg lehet nyerni a szocializmus számára, a mezőgazdaság szocialista formái számára. Sztálin elvtárs hangsúlyozta azt, hogy a mezőgazdaságban a kollektivizáció a kolhozokban, a szövetkezeti nagyüzemi termelés megszervezése jelentőségében egyenlő a Nagy Októberi Forradalom jelentőségével. A falusi burzsoázia alkotja a burzsoázia legszámosabb részét. Az ipar, a pénzügy, a közlekedés államosítása után a falusi burzsoázia, amelyet oly gyorsan egyetlen dekrétummal nem lehet kisajátítani, utolsó és főreményévé lesz az ország belsejében lévő és a külföldi összes reakciós erőknek. Minél tovább halad a szocialista országépítés, annál dühödtebb a falusi burzsoázia ellenállása. „Soha sem történt meg és nem is fog megtörténni — mondja Sztálin elvtárs —, hogy az osztályok, amelyek már túlélték magukat, önkéntesen adják fel pozíciójukat, anélkül, hogy ellenállási kísérletet ne szerveznének. Ellenkezőleg. A szocializmus felé való előrehaladásnak a kizsákmányoló rétegek ellenállásához kellene vezetnie, éppen ez ellen az előrehaladás ellen és a kizsákmányolók ellenállásának az osztályharc elkerülhetetlen élesedéshez kell vezetnie." A munkásság szilárd szövetsége a kis- és középparasztsággal, a kérlelhetetlen harc a falusi burzsoázia ellen, a kizsákmányoló osztályok maradványai ellen, az egyéni szétaprózott mezőgazdaság átirányítása a szövetkezeti nagyüzemi termelés vágányaira: ez a szocializmus felépítésének útja városon és falun is. E szövetség alapja a munkásság, valamint a kis- és középparasztság érdekeinek összessége. További alapvető jelentőségű kérdés, amelyet Sztálin elvtárs formulázott, a szocialista iparosítás ütemének kérdése. Az iparosítás ütemének kérdése főleg az első ötéves terv előkészületeinél kemény és ádáz viták tárgya volt. Sztálin elvtárs a szocialista iparosítás ütemének kérdését döntő jelentőségű kérdésnek tartotta. Azt állította, hogy a szocialista gazdaság gyorsabban kell, hogy kifejlődjön, mint a kapitalista gazdálkodás és hogy a szocialista gazdálkodásnak ez a gyorsabb kifejlődése nemcsak lehetséges, de kikerülhetetlen. A hűbéri gazdasági rendszernek kétszáz esztendőre volt szüksége — fejtegette Sztálin elvtárs —, hogy bebizonyítsa előnyét a rabszolga gazdasági rendszer felett. A kapitalista gazdasági rendszernek körülbelül száz évre volt szüksége, hogy bebizonyítsa előnyét a hűbéri rendszer felett. A szovjet rendszernek előnyét a kapitalista rendszer felett rövidebb időn belül kell bebizonyítania, mert a szovjet rendszernek más gazdasági-szociális alapja van, tervszerűen fejlődik és a leghaladóbb technikára támaszkodik. A szocialista iparosítás gyors ütemének jelentősége nemcsa,k az ország védelmi képességeinek biztosításában áll a külső ellenségekkel szemben, de kikerülhetetlen volt a belső fejlődés alapvető kérdéseinek megoldása végett is. Főleg az a feladat követelte ezt meg, hogy minél gyorsabban likvidálják a kizsákmányoló elemeket, az a feladat, hogy emelni kell a termelést és lényegesen emelni kell a nép életszínvonalát. „Elmaradtunk — jelentette kl Sztálin elvtárs 1931 februárjában a szocialista ipar dolgozóinak első összszövetségi konferenciáján — a haladó országoktól ötven, száz évvel. Ezt a távolságot tíz esztendő alatt kell megtennünk. Vagy megtesszük, vagy megfojtanak bennünket." Emlékezetes beszédét Sztálin elvtárs lángoló felhívással fejezte be, hogy a bolsevikok tanulják meg uralni a technikát. „Ha ezt megteszszük, mondotta, olyan tempót érünk el, amelyről most még álmodni sem merünk." A szocialista iparosítás gyors üteme mindenekelőtt azzal lett lehetővé, hogy a termelőeszközök a társadalom kezébe kerültek, társadalmi vagyonná lettek. Az ipar államosítása az összpontosítás olyan fokának elérését tette lehetővé, amilyen a kapitalista viszonyok között elgondolhatatlan. A szovjet állam nemcsak az ipart kapta kezébe, hanem a gazdasági fejlődés minden többi emeltyűjét is, aminők a szállítás, a hitel, a kereskedelem, ami lehetővé tette az iparnak, mint egyetlen egésznek tervszerű fejlesztését. A termelési költségek csökkentésével a szocialista iparnak továbbá lehetősége van arra, hogy kiszélesítse a belső piacot és megvalósítsa a szocialista reprodukció folytonos növelését. Végül a szovjet ipar a munkásosztálynak, mint a szovjet társadalom vezető erejének aktív részvételével fejlődik ki, amelynek életérdeke a munka termelékenységének emelése, a termelés racionalizációja, a technikai haladás. A szocialista ipar fejlődését biztosítani annyit jelentett, mint kifejleszteni a nehézipart. A tőkés iparosítás a könnyűipar kifejlesztésével kezdődött. Főleg a textilipar volt az, amely majdnem minden tőkés országban az iparosítás alapját és kezdetét alkotta. Sztálin elvtárs nem gondolt ilyen iparosításra. „A mi országunk iparosítása .— mondotta Sztálin elvtárs már idézett beszédében a leningrádi szervezet aktíváján — nem merülhet ki bármiféle ipar fejlődésében, mondjuk a könnyűipar fejlődésében, bár a könynyüipar és annak fejlesztése számunkra teljesen nélkülözhetetlen. Ebből következik, hogy az iparosítást mindenekelőtt úgy kell érteni, mint a nehézipar fejlődését nálunk és különösen mint saját gépiparunknak, iparunk e föidegének fejlesztését egyáltalában. Enélkül beszélni sem lehet országunk gazdasági önállóságának biztosításáról." A sztálini iparosítás a kapitalista ipar fejlődésével összehasonlítva, szédületes ütemben valósult meg. A nem egészen három sztálini ötéves terv alatt a Szovjetúnió Európa első ipari nagyhatalmává vált, amelyet már a háború előtt is az ipari termelés térfogatában csupán az Amerikai Egyesült Államok előzték meg. Azonban • fejlődésének ütemével a Szovjetúnió messze maga mögött hagyta az Egyesült Államokat is. Az SzK(b)P XVIII. Kongresszusán 1939 márciusában, a XIV. Kongreszszus után nem egészen tizennégy évvel, Sztálin elvtárs kitűzhette azt a célt, hogy beérjék és megelőzzék a kapitalista államokat nemcsak az ipari termelés technikájában és növekedésének ütemében, hanem gazdaságüag is, ami annyit jelent, hogy az egy lakosra eső termelésben is és ezzel megteremtsék a gazdasági elöfelételeket (a termékek bőségét) a társadalom első szocialista fázisából a másik kommunista fázisba való átmenet felé. Az ipari termelés átlagos évi növekedése 18 és 20 százalékot tett ki és a háború utáni ötéves tervben az átlagos évi növekedés még magasabb. Az ipar általános fejlődésénél gyorsabban fejlődik a nehézipar, különösen a kohászat és a gépipár. A nyersvastermelés 1940-ig az 1913-as évvel szemben úgyszólván megnégyszereződött, a gépipar és a fémfeldolgozó ipar termelése megharmincszorozódott. A nehézipar teljesen új ágazatai keletkeztek, amelyek azelőtt Oroszországban nem voltak. Ez a szocialista iparosítás olyan győzelmét jelenti, amilyent legmerészebb álmainkban sem lehetett elképzelni. A szocialista iparosítás így nemcsak az ipar megszakítása nélküli növekedését biztosítja, hanem az ipar összehasonlíthatatlanul gyorsabb fejlődési ütemét is, mint aminőt elért a kapitalizmus. A kapitalista iparosítás rendes körülmények között munkaeröfelesleggel bír, mert az ipar fejlődésével 1931 júniusában a vezető gazdasági munkások tanácskozásán Sztálin elvtárs figyelmeztetett arra, hogy már nem lehet számolni a munkaerők automatikus beczönlésével és hogy át kell térni a munkaerők szervezett toborzására az ipar számára és a kézimunka gépesítésére kell törekedni. Beszédében hangsúlyozta, hogy nem elég a munkaerőket megszervezni, hanem meg kell őket tudni tartani is az üzemben és állandóan emelni kell a munka termelékenységét. Ebből a szempontból a munka helyes, szocialista jutalmazása elvének érvényesülése nagy jelentőséggel bír. Nem a bérek kiegyenlítése, nem az egyenlősítés, hanem a bérek szigorúi elkülönítése a munka minősége és mennyisége szerint, az elvégzett munka szerinti jutalom kell, hogy a szocialista bérrendszer alapja legyen. Csak az ilyei» bérrendszer tette lehetővé a szocialista munkaverseny kiterjesztését, a szocializmus építésének kommunista módszere vezetett a szocialista munkaverseny magasabb formái felé, a sztahanovi mozgalom felé. A szocialista ipar rohamos növekeegyütt megteremti a munkanélküliek póthadseregét. A kapitalizmus idején a munkaerő, az áru és a munka súlyos teher. A kapitalisták a kizsákmányolás raffinált rendszerét dolgozták ki, a hajcsárok nagy számát alkalmazták, hogy a munkásokból a lehető legnagyobb teljesítményt szorítsák ki. A szocialista iparosítás a legrövidebb idő alatt likvidálja a munkanélküliséget. A szocialista iparosítást a kizsákmányolás alól felszabadult emberek valósítják meg és a termékek elosztásában a szocializmus alapelve érvényesül: mindenkinek képessége szerint, mindenkinek munkája szerint. A munkásosztály, mint a szocialista országépítés vezető ereje a Kommunista Párt vezetése alatt mozgósítja minden alkotóerejét a szocialista ipar kifejlesztésére. Az azelőtt gyűlölt súlyos teher „becsület, dicsőség és hősiesség dolga lesz". (Sztálin). Sztálin elvtárs azt tanítja, hogy a dolgozó ember a legfontosabb termelőerő és a dolgozónak a munkához való öntudatos állásfogalalásával megoldódnak a szocialista iparosítás legbonyolultabb kérdései is. A szocialista iparosítás maximális mértékben kifejleszti a termelőerőket és csakhamar elérik azt az állapotot, amikor szabad munkaerők nem lesznek (értsd: munkanélküliek vagy félig alkalmazottak) és amikor a munkaérő megszerzésének kérdése a gyorsan fejlődő ipar miatt az iparosításnak egyáltalában egyik legalapvetőbb problémájává válik. dése kikerülhetetlenül előidézi a szakerők nagy hiányát, különösen a műszakiakét közép- és főiskolai műveltséggel, de a szakmunkások nagy hiányát is. A káderekről való sztálini gondoskodás, a szakkáderek neveléséről való gondoskodás ezen a téren is a szocialista iparosítás kiváló sikerét hozta. A szakmunkások kérdése megoldódott a szakutánpótlás nagyszabású nevelésével az üzemi iskolákban és soha nem látott terjedelemben szerveztek közép- és főiskolákat is. Rövid diőn belül az új szocialista szakemberek népes nemzedéke nő fel, amely szívvel, lélekkel csatlakozik a szocializmus ügyéhez és szakmájában kivál. Ez az az új szovjet értelmiség, amely alkalmas arra, hogy megoldja a további építés minden kérdését. A szocialista akkumuláció szempontjából nagy jelentőséggel bir az üzemek gazdálkodása és kölcsönös viszonyának kérdése. Ismeretes, hogy Marx és Engels feltételezték azt (igaz, hogy anélkül, hogy • kérdéssel részletesebben foglalkoztak volna), hogy a szocialista rendszer felállításával eltűnik a kereskedelem és a pénz, és az egyes üzemek, valamint az egyes dolgozók közötti kapcsolat közvetlen csere és a termékek közvetlen elosztása révén fog megvalósulni. Szükséges volt a szocialista társadalomban a pénz- és áruviszonyok kérdését is megvilágítani. Sztálin elvtárs az értéktörvény megváltozott formájának érvényéről szóló elméletet a seocíaiista társadalom első korszakában körvonalazta és ezen az alapon megalakította a szocialista üzemi gazdálkodás íö elveit (choaraacsot), mint az önáHó egységek) saját számlára v»16 gazdálkodásának alapelvét. Basel kapcsolatban magyarázta a sBoeiafista hozaanképesség, a takarékosság ós a gazdaságosság kérdését, igaz, nem a kereskedői, hanem a szocialista hozamképességre gondolt. Mist az Szemek seocíaiista gazdálkodásának alapelvét említette fei Sztálin elvtáss a munkásság személyes érdekHSäésének felkeltését a vállalat eredményeire és az állandó erőfeszítést a termelési költségek csökkentésére s a munka termelékenységének emelésére. A vesetö gazdasági munkások tanácskozásán mondott beszédében 1931-ben Sztátei elvtárs haragsúlyozta, hogy a szocialista üzemek nyereségei a szocialista akkumuláció főforrásai kell, hogy legyenek és ehhez szükséges a gazdaságosság hiányát teljesen megszüntetni, a termelési költségeket rendszeresen csökkenterii és ax, ipar belső íorrásait mozgósftani. Sztálin elvtárs nagy körültekintést követel a beruházási politikában. Azt követelte, hogy az akkumulált eszkösöket értelmesen, megfontoltan adják ki, hogy a nemzeti vagyon egy kopejkája se veszszen kárba. Sztálin elvtárs nagy sűlyt fektetett a termelési költségek csökkentésére. A lenini Komszomol V. összszövetségi konferenciáján mondott beszédében, 1927 márciusában, Sztálin elvtárs aat mondotta, hogy a magas árakkal dolgozó ipar nem lehet valódi ipar, az ilyen ipar kikerülhetetlentti degenerálódik, kirakatipar csuf)«ji. Hogy csupán az az ipar, ameiy rendszeresen csökkenti az ári* árait, csupán az az ipar, amely a termelési költségek rendszeres csökkentésére van alapozva, amely rendszeresen javítja a termelést, a munka technikáját és szervezését, a gazdaság vezetésének rendszerét és formáját, csupán ez az ipar biztosíthatja a proletariátusnak a teljes győzelmet. A szocialista Iparosításról m<J16 sztálini tanítás alapján fejlődik ki a népi demokratikus országok iparosítása. Lengyelországban, Magyarországon, Bulgáriában, Romániában épül az ipar és mindezek az országok gyorsan változtatják arculatukat és Kelet-, valamint Délkelet-Európa országai, amelyek a közelmúltban az Imperialista monopolisták tartalékait képezték, szemünk előtt változnak át modern ipart országokká. Ebben « nagyszerű folyamatban résztvesz Szlovákia is, ahol az iparosítás rohamos ütemben halad. A sztálini gondolatok egész vidékeket változtatnak át, a dolgozók millióinak alkotó erejét teszik cselekvőképessé és mozgósítják. A népi demokrácia minden mai országát az imperializmus örök nyomorúságra ítélte. Arra ítélte, hogy a külföldi kapitalista monopoltöke hasznának forrásai legyenek. Csupán a körül volt vita, hogy a Rajnamenti mágnások élettere, vagy az angol amerikai Imperialisták gyarmata legyenek. Hála a Szovjetúnfónak, megszűntünk az imperialista ragadozók egyszerű prédája lenni. A sztálini iparosítás megmutatta nekünk az utat, nekünk éppenúgy, mint a népi demokratikus államok összes dolgozóinak kijelölte az életbe vezető utat. És ezen az úton haíad a szlovák dolgozó nép is, a cseh dolgozó nép oldalán Lenin és Sztálin hű tanítványa Klement Gottwald elvtárs vezetése alatt. A szocialista iparosítás sztálini tanításának szellemében tűzte ki Gott. wald elvtárs már első kormányprogramjában, mint«kormányelnök, Szlovákia iparosítását, mint a csehszlovákiai gazdasági élet fejlődésének fontos részét és kijelentette, hogy ,,at állam összetartása és egysége kikerülhetetlenül megköveteli hogy Szlovákia gazdasági színvonala gyorsított ütemben közelítse meg a cseh országrészek gazdasági színvonalát. Szlovákia iparosítása, amely eát Gottwald elvtárs tűzött ki, az 5 vezetése alatt, valamint a csehek és szlovákok testvéri együttmunkálkodásának szellemében halad és eredményei új bizonyítékai a sztálini géniusz alkotóerejének. szabadságunk és függetlenségünk védelmezőjének