Uj Szó, 1949. november (2. évfolyam, 172-196.szám)

1949-11-17 / 185. szám, csütörtök

1949 november 17 UJSZ0 2 épílőmunkás famíló A nyilasok vitték el a hatodik gim­náziumból. Amikor nagynehezen ha­zakerült, romokban hevert a szülői ház. Nyomor és szegénység vert ta­nyát a családban és a tanulmányok folytatására gondolnia sem lehetett. De nemcsak a szülői ház hevert romokban, romokban feküdt az egész köztársaság i s a náci őrület romboló munkája nyomán. Fekete Mihály gon­dolkodni kezd. És Fekete Mihály eredményre jut. Beáll építőmunkás­nak, hogy ő is segítsen az országépí­tés nagy munkájában, a romok el­takarításában, az új élet megterem­tésében. Éveken át itt dolgozott Bra­tislavában. Kedvvel végezt« munká­ját, mert tudta, hogy annak nyomán új élet épül, amely az ő jobb jövő­jét is biztosítja. Fekete Mihály dolgozni kezd és dolgozik egész nap. Hazafelé a vonat­ban tanul. A sötét vonatban komoly, fiatal feje a könyv fölé hajúk, a iüs­tös kupéban külön világ alakul ki a szorgalmas ifjú körül. 1947 nyarán magánúton leleszi a hetedik osztály­ról a vizsgát és 1948-ban érettségi­zik, mégpedig jó eredménnyel. A győri érettségi után Pestre megy mérnöki szakra és hat honapoi tolt a műegyetemen. Azonban a szülők öregszenek, betegeskednek, anyagi helyzetük egyre rosszabb. Hazajön Pestről és Bratislavában dolgoz.k to­vább mint építőmunkás, egészen ad­dig, míg meg nem nyílnak a ma­gyar iskolák és megkezdheti munká­ját falun. De hadd beszéljen ő maga. — Gyermekkorom óta az volt az álmom, hogy taníthassak. Vaióra is vált ez, amikor beadott kérvényemre válasz jött és kineveztek Csicsóra tanítónak. Még csak három hónapi működésre tekinthetek vissza, de megnyugvással tölt el az a tudat, hogy a Csallóköz e távoleső falujá­ban az egyszerű emberek gyermekei­be tudást plántálhatok és az új élet hitét hirdethetem. Az emberek ra­gaszkodnak hozzám. A gyermekek örömmel járnak iskolába. Már dél­előtt ott állnak a folyosón annak az évfolyamnak a tanulói, akiknek ta­nítására csak délután kerül sor. Ott lesik a pillanatot, hogy mikor dug­hatják a fe,jükfct az osztályba. — Ha jól emlékszem vissza, a mi korunkban ez nem így volt. Örül­tünk, ha nem kellett iskolába jár­nunk. A tanító felelőssége ma meg­sokszorozódott. Mert a gyermek, akit felnevel, az új szocialista társadalom embere lesz es a szocializmus építé­sébe kapcsolódik majd bele. A gyer­meknek éreznie kell azt, hogy a tanítóból árad a meggyőződés és a hit, mert. ezt a hitet csak így lehet átplántálni. De sikerül. Csak hallot­tátok volna, amikor az arató ünnep­ségen a csöpp Varga J uliska, egy len­szőkehajú kisleány, a „Munkások" című verset szavalta, vagy Horvá'.h Jenőt említsem-e tán és a többieket, akik hallatlan lelkesedéssel fognak bele mindenbe, amit tanácsolok ne­kik. Nem kellett betanítanom sem­mit sem. Amikor kiadtam a Varga Juliskának a verset, tudtam, hogy nemcsak ő, de mind megtanulja, mind az ötvenhat lesi a számból a szavakat, isszák az új élet szebbnél szebb verseit és dalait. Tudom, hogy jó szocialistákat nevelek. Elhallgat; komoly, fiatal arcán ha­tározottság és derű bujkál. Tulaj­donképpen még gyermek ő is; fogé­kony, tísztaszívű ifjú, bárha sok megpróbáltatáson át hurcolta is az igazságtalan mult. így lett a volt építőmunkásból ta­nító és így tanít a volt építőmunkás, így keletkezik az új értelmiség, amely hü marad osztályához és amely hűen építi a dolgozók új életét. Még hosszú perceken keresztül ülünk egymással szemben a trencsén­teplici őszi csendben és soká, soká szorítjuk egymás kezét. Azután megindulunk a sárguló le­velekkel teü őszi fasorban, hogy a leszálló alkony hűvös leheletében kiszellőztessük gondolatoktól túlfű­tött fejünket. — A bratislavai állványokon áll­va — kezdte el megint Fekete Mi­hály a szót —, sokat gondolkodtam a szabad emberi munkáról. Pallér­jaink nem voltak különösen szak­képzett emberek és sok esetben ma­gunknak kellett rájönni arra, ho­gyan lenne jobb vagy hogyan menne gyorsabban a munka. Sokszor a munkásság találékonyságától füc??, hogy minél hamarább jussunk előre. Ezt a taiá'ékonyságot csak úgy ér­hetjük el, ha a munkásságot jól ki­képezzük és ezt alulról kell kezdeni. Annyira beleéltem magamat ebbe a gondolatba, hosrv amikor hazafolé utaztam a vonatban és a tanulástól, meg a sötétségtől már elkábult a fe­jem, odafordultam pöfékelő társaim hoz, hogy beszédre kényszerítsem őket. Eleinte fáradtak, kedvetlenek voltak, később aztán annyira bele melegedtünk, hogy aljg vettük ész­re, amikor megállt a csallóközi vo­nat. — Miről beszélgettetek? — Először a munkáról, amit vé geztünk. Nagyobb üzemi építkezé­sen dolgoztunk akkor, aztán lassan áttértünk a tervre, áttértünk a szo­cializmusra. Elég jól bírom a szlovák nyelvet, mindig elmondottam nekik az eredményeket, amelyeket a mun­kásosztály a köztársaságban felmu­tatott. Azután ráterelődött, a szó az életszínvonalra és arra, hogy jólé­tünket saját munkánkkai érjük el. Értelmes, nyugodt vita alakult ki, amelynek során rájöttem arra, hogy az emberekből valami hiánvzik és ezt a valamit már az iskolákban kell megadni nekik. Amikor hazafelé ballagtam, ahol jó meleg víz és meleg vacsora várt rám, mindinkább megerősödött ben nem az a tudat, hogy az én igazi hi­vatásom a tanítás és az építés és a tanítás között tulajdonképpen alig van különbség. Az építőmunkás meg­teremt; az új élet feltételeit és a ta­nító megteremti az új élet új embe­reit. H. L. A munkaügyi és népjóléti minisz­térium hirdetményt aüott ki az al­kalmazottak (tanoncok) 1949. évi karácsonyi pótlékáról. Ezt a hirdet­ményt a Hivatalos Közlöny novem­ber 15-i 187. száma közli. Az idei rendezés alapjában véve megegyezik a mult évi rendezéssel. A kifizetésre kerülő összegek szin­tén megegyeznek a mult évi össze­gekkel. Idén azonban a rendelet szerint a munkaviszony, mely döntő az egész karácsonyi pótlék kifizetési igénye szempontjából, a mult évtől eltérően nemcsak kétszáz nap, ha­nem az egész év. A hirdetmény pél­dákat hoz fel, hogy mikor kaphat­nak az alkalmazottak a karácsonyi pótlékból egy bizonyos viszonylagos részt. Ez a rész mindig, minden esetben megfelel annak az időnek, amit alkalmazásban eltöltöttek. Ez­zel ki vannak zárva a karácsonyi pótlék kifizetéséből azok az alkalma­zottak, akik ok nélkül megváltoztat­ták munkahelyüket. A karácsonyi pótlékoknak idei rendezése szintén tekintetbe veszi a munkából való ki­maradást. Az egész karácsonyi pót­lékra elveszíti az igényét az az al­kalmazott, aki ok nélkül hat mun­kanapot mulasztott. IIa kevesebbet mulasztott, minden egyes elmulasz­tott napért a karácsonyi x>ótlékból egyhatodát vonják le. A karácsonyi pótlék ez évben mentes a béradó és a Nemzeti Be­tegbiztosítás alól. Azok az alkalma­zottak, akik 1949-ben tényleges ka­tonai szolgálatot folytatnak és akik­nek munkaviszonya ez idő alatt tart, megkapják a karácsonyi pótlékot. 3Cii(iflixleli kiteli. — Az argentin Kommunista Párt tiltakozását jelentette be politikai és szocialista munkások tömeges le­tartóztatása ellen, akik között az argentin Kommunista Párt igen sok vezetője is szerepelt. — Moszkvából visszatérőben Var­sóba érkezett Marcel Cachin, a fran­cia Kommunista Párt egyik legje­lentősebb vezető funkcionáriusa. — (Jj repülőtér Törökországban. A Telepress jelentése szerint Anka­rától délre nagy amerikai repülőte­ret építenek. — Az amerikai katonai bizottság, amely jelenleg Norvégiában tartóz­kodik, igen sok katonai üzemet lá­togatott meg, valamint a sólai re­pülőteret és a Fortenben lévő kikö­tőt. ' — Az amerikaiak gazdasági kém­kedést folytatnak Dániában. Az Egye­sült Államok képviselői azzal az ürüggyel, hogy a Marshall-terv hatá­sát tanulmányozzák a dán gazdasági I életre, gazdasági kémkedéssel foglal­koznak Dániában. Kérdőíveket külde­nek szót dán cégeknek s adatokat kér­nek tőlük forgalmukról, a cégek szer­vezetéről, tőkéjükről, fiókjaikról, kül­: földi kapcsolataikról. Dán üzleti körök­ben az amerikai képviselők felderítő tevékenysége nagy felháborodást vál­tott. ki. Igen sok dán cég nem töltöt­te ki a kapott kérdőíveket. — Eritreába Guatemala, Dél-Afrika, Pakisztán, Norvégia és Burma képvi­selőiből E'NSz tanulmányi bizottságot kü'denek, mielőtt erről a volt olasz gyarmatról döntés történnék. LAMPAS Alojz Jírásek. a cseh klasszikus iro­dalomban foglalt e! az 1870-es éve'< elejétől fogva jelentős helyet. A prá­gai egyetemen történehemszakot ta­nult. ezért kedvenc témaköre a cseh nemzet törlénetenék színes, egyéni meglátásokkal, eredeti vonatkozások­kal való feldolgozása volt. Mivel ép­pen abban a korban alkotott, amely­ben a cseh irodalom J. Kajetán Tylé« után a romaníicizmusból a realizmus­ba hajlott, művei már magukon hor­dozzák a való élet, a hü meglátások jellegét, melyeknek ^yö'<erei a nép iránti szeretetéből táplálkoznak. Ez az oka annak, hogy ma mikor a szocia­lista realizmus korát éljük, Prágában egymás után jelenhetnek meg új ki­adásokban regényei és játsszák szín­müveit a színházaK. Darabjai közt a legsikerültebb és a legtöbbet játszott munká ja a „Lámpás". Ezt a színmüvet idén műsorra vette a bratislavai Nemzeti Színház is, Meli­diar Václav fordításában. A „Lámpás" törtenete a rokokó korszak idején játszódik le, amikor az erkölcsileg és anyagilag züllött arisztokrácia vétkes módon a nép­ből, főképpen a „robotos" parasztság­ból sajtolja ki minrazt, amire henye és pazar életmódjához szűk ?ge volt. A cseh nép lelkében élő meseszerű, babonás hiedelmekKcl átszőtt történel­mi tárgyú színmű főalakja a szabad mo'nár, akinek ősei a robot alól való felmentésüket azzal váltották meg, hogy fogadalmat tettek: nemzedéke­ken át lámpással világítanak a falu urainak, a hercegi család tagjainak, ha azok útjukon arra haladnak a kas­tély felé. Világítaniok Kellett akár éj­jel, akár nappal, ha azt mz urak sze­szélye megkívánta. Ez ellen a meg­alázó köte'esség ellen lázad fel az új idők szellemét érző fiatal molnár, aki a hercegnő minden ravasz csábítá­sa és erőszakossága, sőt a hercegi szolgálatban lévő népehagyott talp­nyaló szolgák fenyegetései ellenére is követeli szabad emberi jogait. Jelkép ez a lámpás, mellyel a molnár és a mögéje sorakozott falusiak le akarják rázni az igazságtalanság és elnyoma­tás igáját. Sikerül is összefogó ere­jükkel megfélemlíteniök a szájhős udr varoncokat, akik meghúnyászkodva menekülnek a nép haragja elöl. Ez alkalommal is meggyőződhettünk arról, hogy a Nemzeti Színház színész­gárdája jól oldotta meg feladatát. Ahogyan a Lámpás népi problemati­kájú, kifejezésmódjában egyszerű, de célzatosságában nagyon is mélyérlei­mü jeleneteit megelevenítették, az igen emberi volt. Amilyen színes fan­táziával szőtte át Jirásek darabja problémáját, plyan nagyszerű eleven­séggel adták azt vissza a színészek. Elsősorban Bagar Andrejt kell kiemel­nünk, aki a vizimanó félelmetesen groteszk szerepében szinte görbetük­röt tart a kor társadalma elé. ö mond­ja ki azt, amit Jirásek érez, hogy megundorodott a hangoskodó embe­rektől, a fűzfapoéták holdvilágos nyö­szörgéseitől, a finomkodó dámák es bókoló gavallérok üres fecsegései tői. Bagar, élő, szenvedélyes játéka mélyen lebilincselte a közönséget. A molnárt játszó J. Pántik is igen tehet­séges színész. K'ásekné szerepében Hana Melicková kitűnő játékában és pezsdítő harcíasságában már ott sar­jadt a csirája a nemrégen elmúlt idők bátor partizánasszonyainak. Nagyszerű volt a másik vizimanó is; Sodorna, a hercegnő, Ol'ga Sykorová, a molnár segédje: Sándor és a nagymama: Má­ria Sykorová. A gazdag és stílszerű dís;..etezés La­dislav Vychodilt, a simulékony meló­diák Andrasovan Tibort dicsérik. A színház újarcú közönsége még az utcán is élénken tárgyalta a dara­bot, a „Lámpás" fénye nem aludt ki bennük a rivalda fényeivel, hanem ott világít továbbra is, gazdagítva a lel­keket. P. O. A „B 36", az amerikai panama-repülőgép, dollárok millióit dobta Johnson hadügyminiszterre A elmúlt hetek során — mint ismeretes — rendkívül éles és szenvedélyes viták zajlottak le az amerikai szenátus hadügyi bi­zottságában a B 36"os bombázó körül. A vita központjában lát­szólag a repülőterek és a hadi­tengerészet eltérő stratégiai el" gondolásai állottak és a vita be­fejezéséül Denfeld tengernagyot menesztették. A vita során egye­sek a leghatározottabban kétség" bevonták a B 36-osok használha­tóságát, sőt célzásokat tettek ar­ra, hogy Johnson hadügyminisz­ter anyagilag érdekelve van a B 36-osok gyártásában. Egy kis kapitalista szövet­kezés ... A National Guardian című newyorki hetilap most megdöb­bentő leleplezéseket közöl John­son hadügyminiszter, valamint Patterson volt hadügyi államtit­kár és a B 36-osokat gyártó vál­lalat szoros kapcsolatairól, egy­ben felfedi azokat a szálakat, amelyek Johnsonékat a különbö­ző vállalati érdekeltségeken ke­resztül a Hitlerékat támogató hirhedt Schröder bankházhoz fű­zi. — AB 36-os esetében — írja bevezetőben a National Guardian — többről van szó, mint egy egyszerű bombázóról. Ez a repü­lőgép a korrupció jelképét teste­síti meg. A lap ezután elmondja, hogy a B 36-osok ügyében a legfőbb sze­repet egy Victor Emanuel nevű pénzember játszotta, aki a hábo­rú alatt a Consolidated-Vultee vállalat tulajdonosa volt. Most ez a vállalat gyártja a B 36-oso­kat. Victor Emánuelt a londoni, newyorki és buenos-airesi Schrö­derek pénzelték, akik mind ösz­szeköttetésben álltak a német­országi Schröderekkel. J. Henry Schröder newyorki bankcsoportja például a német acéltröszt, az I. G. Farben és más kartelek., valamint közvetve a náci kormány pénzügyi megbí­zottja volt az USA-ban. ... és megindul a dolláreső — Emanuel 1943-ban a Vultee nevű vállalatnak volt a tulajdo­nosa. Ekkor megvásárolta a Con­solidated Aircraftot, amely vál­lalat már 1941 óta a B 36-osok" hoz hasonló repülőgépek gyártá­sának előkészítésén dolgozott. A két vállalat egyesítéséből alakult ki a Consolidated-Vultee. Ema­nuel Töm Gridlert nevezte ki a vállalat ' elnökévé, Louis John­sont, a jelenlegi hadügyminisz­tert és George Allent pedig a vállalat igazgatóvá tette. — A vállalat egy évvel később megkapta az első megrendelése" ket a B 36-osok gyártására. A megrendelő Robert Patterson, az USA helyettes hadügyminisztere, száz bombázó gyártására adott megbízást a cégnek. A megren­delés összege meghaladta a 400 millió dollárt. — Emanuel egyébként két év­vel ezelőtt eladta a Consolidated Vulteet Flovd Ódiumnak. John­son továbbra is igazgatósági tag maradt. Az év elején a légierők hirtelen félmilliárdról több mint egymilliárdra emelték a B 36-os gyártásra szánt összeget, annak ellenére, hogy pár nappal ezt megelőzően a B 36"Ost „alkal­matlannak" nyilvánították. De Johnson ekkor már hadügymi­niszter volt. Kéz kezet piszkít. A National Guardian e szen­zációs leleplezések után rámutat arra, hogy Johnson és Emanuel más hasonló „üzletekben" is ér­dekelve volt. A háború alatt mindketten „nagy és sikeres" erőfeszítéseket tettek az USA­ban lévő német vagyonok kézbe" kaparintására. Amikor Emanuel egyike lett az Idegen Javakat Ellenőrző Bizottság elnöke, ez ki­nevezte Emánuelt és Emanuel barátját, George Allent, a Bizott­ság alá tartozó General Anilin & Film Company igazgató-bizott­ságába. Természetesen Johnson sem maradt ki a „játékból", ö a General Anilin & Film Company egyik leányvállalatának lett az elnöke, havi 50.000 dolláros fize­téssel Ugyanakkor Johnsonnak, a jelenlegi hadügyminiszternek, arra is volt gondja, hogy egy bir­káról két bőrt nyúzzon le. Saját nevén menő jogi irodája mind a mai napig évi 60.000 dollárt vág zsebre a General Anilin & Film­től „jogi tanácsokért". OJga Hodánovics példát ad A ,,Trud" írja: Minszk, Marx Károly-utca 6. Teljes lendülettel folyik az öt­emeletes, 49 lakásos ház építke­zése. Az előírt napi 28 négyzet­méter helyett átlagban 45 négy­zetméter válaszfalat húznak fel, az emeletek közti födémek elhe­lyezése, a tetőn a bádogosmunka olyan gyo^s — mintha filmen gyorsított felvételeket néznénk. Alkalmazzák a gyorsított mód­szereket a tetőfedés munkában is. Az építkezés vezetője, Hol­nyeckij mester ügyesen szervezi a munkát. A tetőfedés gyorsított módszeréről Gomelből érkezett az első hír. Holnyeckij nem saj­nálta a fáradságot és írt Gomel­be a sztahanovista tetőfedő mun­kásnőnek, Olga Holdánovicsnak. Megkérte, írja le munkamódsze­rét. Olga Hodánovics nem késett a válasszal: „Miben áll a gyorsított mód­szer, amelyet a tetőfedő munká­latokban alkalmazok? Nagy fi­gyelmet fordítok a munkafront előkészítésére, a váltás kezdete előtt az építésvezetővel pontosan megállapítom a napi munka ter­vét, meghatározzuk, mennyi anyagra van szükség és milyen lesz a segédmunkások beosztása. Előzően feltétlenül ki kell jelöl­ni a palasorok helyét, hogy a fel­rakásnál biztosítsuk a párhuza­mos sorokat és ne a munkaidő terhére menjen a beosztással va­ló pepecselgetés. Még a munka kezdete előtt a helyszínre hord­juk a szükséges anyagot éspedig a palát már osztályozva, a szö­gek, ékek beverésére szolgáló furatokkal ellátva. Javaslatomra műhelyünk olyan kis lakatoska­lapácsot készített, amelynek kes" kenyebbik, jól kiköszörült fele árra emlékeztet. Fúró helyett most ezzel a szerszámmal magam készítem el előre, a palában a furatokat és ez jelentősen meg­gyorsítja a munkát. Munka köz­ben mindössze egy segédmunkás van velem, ő adogat, én pedig zsinór mentén rakom a palasoro­kat és erősítem meg szegekkel, tgy haladunk sorról sorra. Min­den, ami a zökkenőmentes mun­kához szükséges, ott van a ke­zemügyében. Ezzel a munkamód­szerrel nemrég négy munkaóra alatt 204 négyzetméter tetőfelü­letet fedtem be, egy másik alka­lommal* pedg ugyanennyi idő alatt 275 négyzetmétert. Egész­évi normámat két hónap alatt teljesítettem."

Next

/
Thumbnails
Contents