Uj Szó, 1949. november (2. évfolyam, 172-196.szám)

1949-11-10 / 179. szám, csütörtök

f EGRI VIKTOR u j szer 1949 november 10 SOVANKA DÖNTÖTT Sovánka két vendegével benn iil a tiszta szobában egy pohár új bor me'lett. Azt kóstolgatják nyelvcsettintgetve és Pista nem fukarkodik a di­cséretével. Nem bicskanyitogató, de jo karcos ez a vinkó, igen ihatós, már kiforrot, nem ts tört meg, a színe szép aranysárgába játszó, a zamatja is érzik mái .karácsonyra lölséges bor lesz belő'e. Mi tagadás, Sovánka la­pasztalt gazda, pincemesternek is beválnék, az ö k's szőlőjéből nem kerül ki kocsisbor Az ilyen tudás elkelne a szövetkezetben is, bizonygatja Pista hévvel. A Kalvária dombnak délre néző napsütötte olda'át tele kéne ültetni kétéves venyigékkel, teremne rajta borocska bőven leadásra s ünnepre való akár az egész falunak Sovánka uramnak ízlik a dicséret Tömött, szürkéllő bajuszát pödörget­ve oktatóan kérdi — Oszt dolgoznátok arra a szőlőre esztendőkig haszon nélkül? Pista és Ferkó mosolyognak Jól tud|ák ők. hogy esztendőkbe telnék, mig a dombon szüietelni lehetne De hát ők nem riadnak vissza ho mi ne­hézségtől, nem olyan emberek, ?kik a ma hasznát nézik Ott a példa előt­tük: az ötéves terv Abban is 'sok minden történik, aminek igazi haszn'.t csak évek múlva látják majd. — Minden kezdet nehéz, — mondja Pista. — Dejszen azért vagyunk mi kommunisták, hogy megbirkózzunk vele! Sovánkáné eza'att kint a konyhában szorgoskodik a lányával. Valami jó harapnivalót készítenek a vendégeknek Egy kis fokhagymás kolbászt, disznósajtot, hozzá szépen megrakott tŕnyér tepertős pogácsa jár. K ri­ka még jól meghinti a délben sütött csöregefánkot, mert édesség is illik az uzsonnához Sovánkáné zsémbes. Az rendjén van, hogy Pista a gazdával iszogat. Közeli szomszéd, azHn dolga is van vélük, hivata'os ügy, a szövetkezet. De hogv az a traktorista is vele tart, nem helyénvaló. Az egész falu szájá­ra veszi őket. — Az én időmben nem járhatott lyányos házba csak úgy ki és be egy legény, — mondja keményen. — FJesapád megmondta, hogy nem en­ged a Ferkóhoz Ma idejár, azzal csak hírbe hoz — Sok minden megvá'tozott a maga lánykora óta, édesanyám, — mondja Marika csendesen. — Attól_ne fájjon a feje. hogv a falu megszól bennünket. Marika nem száll perbe az édesanyjával. Tavasszal nagykorú lesz és ha addig édesapia neii, adja áldását rajuk, elmegy nélküle a házból. Az anya tudja, érzi ezt és retteg előre. — Na eredj, teríts asztalt! A vendégek nem kéretik magukat., ízlik a sok jó falat Ferkó kivált a csörögefánkot dicséri, mert iól tudja, hogy azt AAarika sütötte, ^zlán m<?g­jő a pillanat, amikoi sor kerül a vendégek látogatásának céljára: Sovánka: No anyjukom, verbuválni jöttek minket a fiata­lok. Sovánkáné: Megmondtam én kendnek mán tegnap, nem az, én dógom, maga döntse el. Sovánka: Nem úgy van ez, Sára. Békességet akarok a ház­ban. Azér kértem meg üket, oko­sijjanak ki téged is. Mer ha egy­szer áment mondunk nrnd a ket­ten, akkor nincs vissza. Oszt nem lesz sápítozás, hogy ezt, vagy amazt rosszul tettük. Pista : Igaza van, gazduram. Kettőjük dolga ez. Sovánka: Együtt húztuk eddig az igát, hát húzzuk eztán is békességgel. Ferkó: De nem az igát, gazduram. Ha belépnek, majd csak a munka könnyebbik felét. Scrvánka: Hallod-e, any­juk? Mindig ezt a nótát fújja a Pista is. .. Láttam magam is, figyeltem üket, hogy könnyebb lett a munkájuk... Nézzed csak ezt a Pista gyereket, hogy ki­gömbölyödött a képe tavaly óta. Ez nem nyúzza magát halálra a kis fődjén. A Zsófija meg hogy virul... Sovánkáné: Első gyerek után minden mennyecske virul. Sovánka: Hadd el, virul az a harmadik után 5s .. Ott a? Edit­ke nővér, meg az óvoda. Mind levesz egy csepp gondot az asszo" nyok nvakáról. Ferkó És jövőre m°glesz a mosoda Az is könnyít majd az asszonyok dolgán Sovánkáné: Mosoda 9 Mi a szösz! Hát az miféle új módi' Ferkó- N<*m mŕ"^ Sári néni. Csak erre mifelénk a fal­vakban Gép mossa maid a szeny nyes ruhát . Nem kell sulykol­ni, súrolni naphosszat, görnyed­ni a teknő fölött, nehéz párában f-.i;ladozni, szaggatást kapni a csontokba E lvégez mindent a villannyal hajtott gép. Sovánka: Dejszen nincs is vi 1 1 anyunk a faluban! Ferko- Meglesz az is ta­vasszal gazduram. Sovánka Hogy lesz meg, ha nincs benn a jövő évi terv ben? Hisz tik mondjátok mindig itt minden csak terv szerint me­het! Ferkó: Úgy lesz az, gazd­uram, hogy az én falum villanyo­sítása benn van a tervben. Csak egy kis öc*-— fopás Vpil itt or rv kis közös munka, kiásni a gödröket a cölöpöknek, előkészíteni min­dent, oszt jön majd a brigád, jönnek velem az elvtársak és meglesz itt is a villany jóval a terv előtt. Sovánka: Hallod-e Sára, villany lesz, mosoda ... A rádió­hoz nem kell maj battéria ... Csuda fiúk ezek ... ! Sovánkáné: Fölfordítják az egész falut. Pista: Inkább talpra állít­juk, Sári néni. Sovánka: Amit a fejükbe vesznek, azt meg is csinájják. Sovánkáné: Én meg amondó vagyok, hegy bolondság az a mosoda. Hogy az én szip fe­hérneműmet, az uram patyolat­ingeit a gép tegye tönkre? Néz­zék az én vánkosaimat, azokat kéz mossa... de meg is van a látszatja! Pista: Látom már Sári néni, magát is csak az győzi maj meg, amit a saját szemivel megta­pasztal. Hogy az a gép jobban főzi ki a szennyesét és fáradság nélkül. Régen volt az, hogy a tisztító szétmarta a ruhát. Sovánka- Mondjad csak, mondjad csak, okosítsd! Magya­ráztam néki tegnap, hogy a ma­lacokat is rá kéne bízni a hiz­laldára. Sovánkáné: Arra meg­mondtam kendnek vénember, hogy az én sonkáimnál nem,volt különb a faluban. Mer az én moslékomon híztak. Pista: Hát olyan sonkájuk le^z a mi malacainknak is, ha nem különb. Sári néni . .. Néz­zen el csak mihozzánk. Nézze a jó takarmányt, a keverést, a tisz­taíŕgot, a jó gondozást... Oszt nem lesz gondja a leadásnál. Ha pedig vész fenyegetne, hát az már nem a maga baja vóna. Sovánka: Igv mondottam néki, pont így. .. Még azt is hoz­zátettem, hogy viheti a moslékát a szövetkezetbe. De meg azt is, hogy egykét malackát itthon is tarthat. Sovánkán.é: Hogy nekem ne legyen itthon libám, kacsám, tyúkom, ma'acom meg tehenem 7 Mihez fognék én egész álló nap! Nekem munka köll! Pista: Látástól vakulásig, ueve Sári néni? Sovánkáné: Ne bosszants, fiam! Persze, tik mind urasan akartok élni. napi nyolc órát dó­gozni. Bezzeg, nem v'+tük vóna mink ennyire édes fiam, az ilyen urizálással. Ferkó: Megálljon csak, Sári néni! Megtoldjuk mink is azt a nyolc órát akár az egész éjsza­kával. Persze, csak ha 1 szükség van rá .... aratáskor, szántáskor, vetéskor. De ahol lehet, könnyí­tünk magunkon. Géppel, kö^cs munkával. Sovánka: Jól mondod, könnyíteni kell a munkán. Öre­gecskék is leszünk maholnap ... Meghánytam-vetettem magam­ban a szövetkezet dógát. Én úgy gondolom, hegy ott a helyem köztetek. Hát te, anyjuk,» döntsd el magad is. léojek be a szövet­kezetükbe vagy maradjon min­den a régiben? Sovánkáné: Hát ha mu­száj belépni... Pista: Ejnye, Sári néni, csak azt a muszájt ne emlegesse! Mondjon inkább kereken nemet. Mert azt tudhassa, hogy itt nincs kényszer. Nékünk csak az köll, aki a maga jószántából gyün. De látom mán, valamit mutatni kell magának. Ehun van ni! Ezt a levélkét. Sovánkáné: Hunnét kap­tad? Pista : Igyenősen Kassáról gyütt nékem adresszálva. A ma­gyar pártiskolából. Azt írják benne az én édes kemáim, hogy kűdjem oda közibük a Sovánka gazd-uramat. Ha az én szavamra, a jó példázgatásomra nem hajlik, hát majd köztük megtanujja a szocializmust. Sovánka: Ne bomolj, öcsém! Hogy én menjek közéjük evvel a vén fejemmel oskolába? Pista: Van köztük deresebb­hajú is ... De tudja mit válaszo­lok nékik? Azt, hogy Sovánka uramat, az én kedves Józsi bá­tyámat nem köll mán odakűdeni, mer fogott rajta a jó példa. De helyébe kűdeném a Sári néné­met, az ő hites feleségét. Sovánkáné: Hogy engem .... miket csacsog a szemtelenje! Pista: Magát hát, drága Sá­ri néni. Mert hiszen az ura mán áment mondana, de magának nem köll a szövetkezet, maga van ellene minden jónak és új" n~k. Magának nem köll a -gépisí­tás, a hizlalda, a közös vetési terv és a közös munka, nem köll az óvoda, a mosoda, a villany se, a 'halastó, a víziszárnyas tenyész­tés ... De kell a munka rogyásig, hajnaltól vakulásig, hogy csal: gyűljön a pénz a láda fiókjába ' s vénségére csúz szaggassa ... Maga nem akar boldogságot látni maga körül, unokát ringatni jó erőben, szép öregségben .. .! S ov á n k a : Elhallgass mán, fiú! Hát csődöt mondott a hét­okosságod? Nem látod, hogy az a sok ellenkezés csak asszonyi hamisság. Csalafintaság. Régen áment mondott, csak hát asszo­nyi furfanggal él... Ha netán valami balul ütne ki, hogy eztán a fülem rághassa ... hogy ő bi­zony megmondotta, megjósolta ... Pista: tgy vóna, Sári néni ... Csak asszonyi furfang? Sovánkáné: Nagy kópék vattok tik férfiak mind! Sovánka: Hogy így átlá­tunk a szitán, ugyi? Pista: Hát kimondjuk az áment, Józsi bátyám? Sovánka Ha anyjukom i-ábólint, kimondjuk mind a ket­ten. Marika: De még egy áment tegyen hozzá, édesapám, Ügy is tudom, tetszik magának is az én Ferkóm. Sovánka: Mit mondasz, te lyány! Marika: Hiszen jó szívvel lá^ja itt az asztalánál Ne legyen oWan makacs. édesapám! Sovánkáné: Igaza van, i kukoricaszár értékes takarmány kezeljük gondosan Többször írtunk már a kukoricaszár betakarításáról és heiyes eltartásáról. Erre ugyanannyi gondot kell fordítani, mint a kuiíorica szemtermésére, mert állattenyésztésünk céltudatos fe-j'eszté­sének alapteltétele a takarmányozásra alkalmas anyagol< termesztése és azok megfelelő eltartása. Az ideiében es gondosan betakarított kukoricaszál takarmányértéke 26 kiló keményítő és másfél kiló emésztő­féhérje 100 kilónként. Ez a .-ceményítő­érték a réti széna ke ényítőértékének ielel meg, emésztőtehéi je tartalma pe­dig a rétiszénának. c éppen azért, mert ilven értékes takarmány a kukoricaszár, gondosan kell tárolni. A LEVÁGOTT K UKORIC ÁSZÁR AT kévékb kötve kúpokba rakjuk. Ki­csiny, rendszerint lő—20 kévét tartal­mazó Kúpot nem tanácsos sokáig tar­tani. mert sokat szen\edhet a nedves­ségtől és az esőtől Ez csökkenti ta­karmánvertékét és rontja tartósságát, mert a nedves szár penészedésnek, rothadásnak indul A kukoricaszárat az időjárás viszon­tagságai elől hordja védett helyre, lehetőleg fedél alá. Ez azonban a ku­koricaszár nagy törni, ge miatt ritkán lehetséges. Gyakoribb ezért a kuko­ricaszár szabad é« alaíti elraktározá­sa nagyobb kúpokban, boglyákban En­nek előfeltétele az, hogy csakis szá­raz kévékből rakjuk össze a boglyá­kat és a munKát napos, száraz időben végezzük el. A kúpokat kissé magasabb he'yre rakjuk, ahová víz nem folyik. A kup részére kijelölt helyre pedig előzőleg teregessünk szalmát. Az így készített nagyobb boglyák­ban a kévéket |ó szorosan körbeállít­jttk, majd az első sor fölé egy máso­dikat, úgy, hogy egy kúpba 50—60 kéve kerüljön Ari < ügyeljünk külö­nösen, hogy a külső sor kévéi kissé befelé dőljenek, így a víz ró'uk lefo­lyik. Az így összerakott boglyát ala­posan leszalm-'zzuk, utána póznázzuk a szél ellen. Fordítsunk nagy gondot arra. hogy egy ilyen telelő-kúpba — boglyába — 50—60 kévénél többet ne rakjunk. NAGYOBB MENNYISÉGŰ kukoricaszárat kazlakba rakhatunk. Azonban kazalba csakis teljesen szá­raz kévéket szabad tenni A kazalba­rakott takarmánynál a penészedés és a rothadás megindu.ását kevésbbé vesszük észre, így a té folyamán veszteség is érhet. A kukoricaszár­kévéket a kazalrakaa ismert módi-.: szerint jó szorosan egymás mellé fek­tetjük. A kazal tetejét háztetőszerüen kéDezzük ki, majd alaposan leszalmáz­zuk és szél ellen póznázzuk. A SILÖZAS a kukoricaszár leghelyesebb, szinte veszteség nélküli eltartása. Ez a mód­szer minden nagyobb költség, illetve epítkezés nélkül is keresztülvihető, egyszerű gödör , vagy ároksilókban. Az ároksiíó általábin 1—4 méter mé'v, 2—8 méie. széles és 10—15 méter hosszú. A silo falai lejtősek. Az idei száraz ősz kiszárította a kukoricaszárat is s ezért ennek besa­vanyítása, silózása, megfelelő meny­nyiségű nedvesítő anyag hozzáadásá­val ke'l történjék Kitűnő e célra a cukorgyári répaszelet, vagy leveles cukorrépafej, esetleg a megfe'e'öen apróra vágott takarmány Ezek hiányában a kukoricaszárat vizzel lo­csoljuk. A jó erjedés, a silótakarmrny készítésének alapfeltétele a silóba ke­rülő kukoricaszár fe-aprítása. Fontos, hogy a szárat minél apróbbra tépjük, szecskázzuk, mert így iöbb fér a siló­ba s könnyebb a tömörítés, a levegő kiszorítása, tehát az erjedési folyamat is könnyen megindul. Silózáshoz, a siló megtöltéséhez csak akkor fogjunk hozzá, ha annvi időnk van arra. hogy ezt a munkán­kat déli és az éjszakai szünettől elte­kintve folyamatosan megszakítás nél­kül végezhetjük Mielőtt a kukorica­szár silózásához kezdenénk, a siló fe­nekére lazán 25—30 centiméter vas­tagságban pelyvát, vagy töreket te­rítsünk le azért, hogy a" takarmányról lefelé szivárgó nedvet az magába szív ja és így a legalsó rétegeket meg­óvjuk a romlástól A kukoricaszárral megtelt si'ót borítsuk be 5 centiméter vastagon pelyvával és törekkel, majd 25—30 centiméter vastag nedvesített agyaggal földeljük le. A silózott kukoricaszárral ízletes, a rétiszénával közel egyenértékű ta­karmányt nyerünk és ezzel a korszerű eljárással hathatósan hozzá tudunk járulni ál'atállományurk feljavításá­hoz., Állami Tervünk sikeréhez. B1KFALVY FERENC. Az aprébaromfí védőoltása Bralíslavában A Központi Nemzeti Bizottság ren­deletére november 14 -17-ig naponta 8—15 óráig lesz az apróbaromfi oltá­sa. Mindenlr saját maga köteles szár­nyas áiatait be-'inni a falragaszokon •meghirdetett he!yekr» a megállapított napokon és órákban Azok a tenyész­tők, akiknek több m'nt 95 darab apró baromfijuk van, kérhetik az oltást a helyszínen, de azért az oltás napján meg kell jelenniök a hivatali helyen, hogy bejelentsék az oltásra váró szár­nyas állatok számát. Az oltás á.a 2.— Kčs darabonként. Azokat a tenyésztőket, akik nem gon­doskodnak szárnyasállataik beoltásá­ról, vagy eltitko'ják őket, szigorúan meg fogják büntetni. Hals&üret a rissföltlehen Magyarországon ma már 25 ezer holdon termelnek rizst. A rizsterme­lés meghonosításával egyidejűleg rá­jöttek arra, hogy a rizsföld valósá­gos „Terülj asztalkám" a növendék­hal szátn.'ra. Az öntözőcsatornába te­lepített kísérleti pontyivadékok ha­vonta 30—40 dekás gyarapodást is el­értek. A szórványos kísérleteket hi­I vatalos próba követte A nagykátai ' állarňi gazdaság 320 holdas rizsföldjé­re mintegy 75 ezer pontyivadékot te­lepítettek, amelye* úgyszólván kivé­tel nélkül lehalászható példányokká növekedtek. Az eredmények alapján az idén már körülbelül 2 ezer hold rizsföldön nevelnek pontyot. A CS0 pontosan szállítja a répát Dr. Ha'upa, a ČSD teiületi igazga­tója Bratislavában Ferenczy igazga­tóval meglátogatta a nyugatszlová­kiai cukorgyárakat, ahol megtárgyal­ták a, cuketréua szállítások kérdését. Altalátosságban megá'lapitást nyert, hogy a termelési szektot e szakaszá­ban a szállítás minden tek ntetben tel­jesiti feladatát és a CSD pontosan szállítja a cukorgyáiaknak a szüksé­ges répát, annak ellenére, högy a va­gonparkban nagy hiányok vannak. A sikeres munkák és az eddgii pontos teljesítmények a szlovákiai vasutasok példátmutató kötelesség tejesítésének tudhatók be, továbbá annak a szoros együltmunkálkodásnak, amely a CSD és az ipari nemzeti üzemek között fennáll. A jelenlegi jelentések sze­rint a CSD nemzeti üzem Szlovákia területén a cukorrépatermés 40 szá­zalékát már leszállította a cukorgyá­raknak és az előzetes számítások sze­rint a cukorrépa.szállításokat e hó vé­gére be is fejezik. Józsi. Kemény a fejed. Mer egy­szer nemet mondtál, nehezedre esik ez az igen. Sovánka: Attye, a nemjő^ ját! Hát mán te is pártolod, te is nekem támadsz! Mintha nem tudnád, hogy a kérésnek illő formája van. Hát útszéli • kódisok vónánk, hogy az én házamból csak úgy viszik a lyányt. . . hogy ne lássam előbb a napam­asszonyomat. . . Oszt ne legyen elgvűrűzés, ahogy dukál. Marika- desapám' Sovánka: Na gyere ide te is, Ferkó fiam... Az egyik áment mán kimondtam. l'gy gyütt a nyelvemre kényszer nél­kül... ' Pista: Az a másik is a szive közepéből gyüjjék, Józsi bátyám. S ov á n k a : Huncut vagy te, mindig úgy akarod, hogy a tiéd legyen az utolsó szó. Hát ezuttal nem a tiéd, hanem az enyém. A Mennybéli áldása legyen rajta­tok, édes gyermekeim! Sovánkáné: Ámen! Pista: Lássa, Józsi bátyám. Nem az enyém, de a mapáé se. Az utolsó szó mindig az asz" szonyé!

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents