Uj Szó, 1949. november (2. évfolyam, 172-196.szám)

1949-11-05 / 175. szám, szombat

UJSZ0 BOLDIZSÁR IVÁN: FORTOCSKA A „Smena" kiadócég kiadásában megjelent Boldizsár Iván „Fortocska" című moszkvai naplója A, Benyo fordításában. „Fortocska" oroszul kis ablakot jelent. A szerző azért választotta ezt a moszkvai naplója címéül, mert ilyen „prtocskán", kis ablakon tekintett bele a Szovjetúinó, elsősorban Moszkva és Sztálingrád mindennapi életébe. Ez a könyv abban különbözik a Szovjetunióról szóló eddigi beszámolóktól, hogy az emberről, mindennapi munkájáról, szórakozásáról, örömeiről, problémáiról ad hűséges, közvetlen képet Éppen azokra a kérdésekre ad egyszerű, pontos választ, amelyek a Szovjetunióval kapcsolatban mindannyiunkat foglalkoztatnak. Azok a moszkvai férfiak és nők. akikről Boldizsár Iván naplója beszámol, baráti és egyszerű hangon adnak feleletet azokra a helyes és helytelen elképzelésekre és balhiedelmekre, amelyekkel az utazó a Szovjetunióba akarva, akaratlanul megérkezik. A könyv eleven, színes, gj/Orsanpergő stílusa az a naplószerű beszélgető forma, amelyet a magyar irodalomba Boldizsár Iván vezetett be. AZ 545. FIÚISKOLA Részlet Boldizsár Iván „Fortocska" című moszkvai naplójából Másnap már kora reggel a moszkvai 545. számú fiúiskolában voltunk. G. javaslatára most először az igazgatói irodába mentünk. Az igazgató ötvenes, szikár, keseszőke ember, pontos leírását két tucat Csehov novellában is megtalálni. Gyorsan és szabatosan felel a kérdésekre. 1700 tanulója van, az alsóbb osztályokban három és négy, a felsőkben két párhuzamos osztályban. Arra a kérdés* re, amit tegnap a leányiskolában annyit firtattunk, itt gyors válaszokat kapunk: a tanulók szülei 62 százalékban munkások, 25 százalékban tisztviselők, a többi „tudományos értelmiség, hogy az ő szavát használjam. Az iskola szebb, tágasabb, modernebb, mint a tegnapi. Meg is mondjuk az igazgatónak és elégedetten mosolyog: — Én építtettem 12 évvel ezelőtt. — Hány ilyen iskola van Moszkvában? — Ezt ugyan bármelyik évkönyvből is megtudhatjuk, de szívesen felelek rá: Mpszkva 20 kerületében 720 fiú- és leányiskola van. A MEGSZÜNTETETT KOEDUKÁCIÓ — Hogy-hogy, mi azt hittük, hogy önöknél együtt tanulnak a fiúk és a lányok? — Két évvel ezelőtt megszüntettük a koedukációt. Pedig ez a nagy forradalom vívmánya volt — jegyzi meg a Daily Telegraph munkatársa. — Uraim, a forradalomnak ez az április 11. időszaka bezárult. De nem térnénk vissza az iskolára? Az előbbi kérdező most is úgynevezett kényes kérdést tesz fel. — Hány tagja van a tanári testületnek és abból hány tagja a kommunista pártnak? — Hatvankettőből nyolc. — Csak? — Miért „csak"? — kérdi az igazgató. — Nem párttag is lehet kommunista. Nálunk egyébként sok az idősebb tanár. Hatvankettőből talán negyvenöten már a forradalom előtt tanítottunk. — És hogyan képezték át a forradalom előtti tanítókat és tanárokat ideológiailag? — kérdi a Combat munkatársa. — Vegyük az én példámat, — módja az igazgató. — É11 1917-ben éppen befejeztem a tanítóképzőt. Harcoltam Kolcsak ellen, de 19-től kezdve már tanítottam 25-ig minden évben továbbképző tanfolyamra írtak be. Távoli falvak tanítóit levelezőtanfolyamokba kapcsolták be. 25ben és 26-ban két évet tanultam a neveléstudományi főiskolán. 14 éve vagyok igazgató. MINDENKI TANUL! Egy kis csönd támad, mintha elfogytak volna a kérdések. Az öreg tanár kissé körülnéz, aztán magától folytatja. — Nem tudom, mennyi ideje vannak itt és mit láttak, de talán azt már észrevették, hogy a Szovjetúnióban mindenki tanul, nemc.=ak a gyermek, de százezer, talán millió felnőtt is, tanfolyamokon és intézetekben. A Szovjetunió 792 főiskolájában több mint 670 ezer diák tanul, — több, mint Európa összes főiskoláiban együitvéve. Látták, hány plakát hivja fel az ulcán, meg a metróban a figyelmet arra, milyen délelőtti, esti, vagy éjszakai tanfolyamok biztosítják a felnőtteknek a továbbképzést, a felemelkedést. Érdekli ez önöket? Bíztatjuk és erre így folytatja: — Menjenek a zemberek közé és akkor önöket is megcsapja a tanulási láz heve. A leszerelő katona visszamegy gyarába, de mielőtt odaáll a munkapad mellé, tanfolyamot hallgat végig, hogy felfrissítse szakmai ismereteit, vagy megismerje új mesterségét. De nemcsak ilyen alapfokú tanfolyamok vannak. A legjobb munkások a nagy gyártelepek technikai iskolában ülnek esténként, tanulnak, tanulnak, tanulnak, hogy elömunkások vagy mérnökök lehessenek. A mérnökök pedig a gyártelep laboratóriumában képezik tovább magukat, hogy a gyártás menynyiségét és minőségét fokozzák vagy pedig tudományos eredményeket érjenek eL TETSZIK EZ ÖNÖKNEK? — Menjenek el, ha van idejük — folytatja az igazgató és a keszeg ember megnyúlik, sápadt színét a lelkesedés életszíne váltja fel — menjenek el egy ilyen továbbképző tanfolyamra, vagy menjenek el az egyetemek első szemész [ereire. Találkoznak majd munkásokkal, akik néhány évre félbeszakítják a gyári munkát és beiratkoznak valamelyik főiskolára vagy egyetemre 8—10 évvel fiatalabb, most érettségiző fiúkkal együtt. Ilyen munkások eltartásáról maga az állam gondoskodik. Internátusokban laknak, ingyen kapnak tankönyvet és szabadon használhatják a laboratóriumokat. Tetszik ez önöknek? — kérdi az igazagtó. Egyértelműen bólintunk, hogy tetszik. — Hát akkor csinálják meg maguk is — mondja vidám hangon, hogy az előbbi, szava; nyomán az ünnepélyességet eloszlassa. (

E könyv sajtó alá rendezése közben kaptam meg a legújabb adatokat a Szovjetúnió közoktatásáról. Vgy érzem, nem tudom megfelelőbb helyen a kéziratba beleiktatni, mint ennek a tiszteletreméltó tanárnak tárgyiiago

s és mégis oly nemesen patétikus szavai után. A Szovjetunió több mint 38 milliárd rubeles idei állami költségvetésének — mint a Szovjet Tájékoziatási Iroda jelenti — csaknem egyharmadát, 116.3 milliárd rúbelt fordít szociális és kulturális célokra. Ez az összeg 9.8 milliárddal haladja túl az elmúlt évben ugyanerre a célra fordított kiadásaikat. Ennek az összegnek több mint felét a közoktatás fejlesztésére használják fel. A szovjet közoktatásra jellemző adat, hogy az iskolai tanulók száma az idén 33.2 millió és a háború előtti létszámot js túlhaladja. A főiskolákon 1948-ban 722 ezer diák tanult; ez a szám meghaladja az ötéves terv végére várt létszámot. Érdekes adatot közöl a Szovjet Tájékoztatási Iroda a tankönyvkiadásokról is. 1947-ben 7,800.000 főiskolai tankönyvet adtak ki a Szovjetunióban, 1.752.000-rel többet, mint az előző évben.) A 9 OSZTÁLY UJSÄGJA Először a 9. osztályba megyünk. Történelemóra. Mikor a fiúk meghallják, hogy újságírók vagyunk, büszkén bejelentik, hogy nekik is van egy lapjuk, amelynek a cime: „Televízió a világba". Maguk írják és sokszorosítják. Gyorsan elő is veszik a legutolsó számot. Az egyik fiú folyamatosan fordítja angolra. Az első cikk éppen a külügyminiszteri konferenciával foglalkozik, a második a jóvátétel kérdésével, a harmadik De Gaulle strassburgi beszédével. A lap kétoldalas, a második oldalon kis térkép mutatja a különböző országok széntermelését. Apróbb hírek között látom a Vengrija szót. Három sor arról, hogy Magyarország hároméves tervet készit elő és ezzel belép a tervgazdálkodó államok sorába. S., a javíthatatlan ezt kérdi: — K: az osztály pölitíkai megbízottja, ki ellenőrzi a tanárokat? Nem is értik a kérdést. Megint szembekerültünk egy babonával és kiderült, hogy szó sem igaz belőle. Az osztályokban természetesen politikai megbízott nincs és a diákok HARC A BEKEERT A világon ma két tábor áll egymással szemben: a háborús uszítók, háborút akarók és előkészítők tábora — élükön az Egyesült Államok imperialista vezetőivel és a békét akaró, a békéért harcoló dolgozó milliók tábora — élükön a Szovjetúnióval. Melyikük fog győzni ? Fog-e sikerülni a sötétség erőinek: a világreakció vezetőinek, az imperialista háborús uszítóknak még egyszer lángbaborítani a világot, vagy a haladás erői, a béke és demokrácia erői fognak felülkerekedni, megakadályozzák ezt az emberiség ellen tervezett újabb merényletet és kivívják az emberiség számára azt a lehetőséget, hogy békésen fejlődhessék tovább a haladás és a demokrácia útján ? Van-e kilátás a béke világtáborának győzelmére? Minden alapunk megvan arra, hogy higyjünk ebben a győzelemben. Minden jel arra mutat, a világesemények nap-nap mellett arról tanúskodnak, hogy a béke és a demokrácia erői egyre növekednek, a háború és a reakció erői gyöngülnek. A kapitalista rendszer általános válsága nem hogy envhülne, de egyre jobban elmélyül. Mélyülnek és szélesednek a kapitalista rendszeren belül az imperialista államok és csoportok alapvető ellentétei. A tőke és a munka harca csaknem szünet nélkül magas hullámokat ver az összes kanitalista országokban. (Mikor e sorokat írom, az Egyesült Államokban több mint egymillió munkás áll sztrájkban, az ország két legfontosabb iparágában: az acél- és a széniparban.) Az imperialista hatalmak között, annak ellenére, hogy az Egyesült Államok vezetése alatt egy táborba egyesülve együtt szítják és készítik elö a háborút és közös egyetértéssel együtt támogatnak minden antidemokratikus, reakciós kormányt, szervezkedést vagy megmozdulást — egységről vagy egyetértésről szó sem lehet. Két példa: 1. Az angol imperializmus vezetői állandó aggodalommal és féltékenységgel néznek az Egyesült Államok atom-monopóliumára. 2. A nyugateurópai valuták leértékelése nemcsak a nyugateurópai országok dolgozóinak vállaira helyezett újabb terheket, de ezen országok egész gazdasági életét teljesen gúzsbaköti és az amerikai töke szolgálatába állítja. Ennek eredményeképpen az amerikai nagytőkéseknek és az általuk leigázott európai országok nagykapitalistáinak érdekei lépésről lépésre ütköznek. Mélyülnek és élesednek az ellentétek az imperialista államok és az elnyomott va&y szabadságukért küzdő népek között (a görög szabadságharc, koreai, palesztinai, indonéziai kérdés, Vietnam, stb.). Az ellentétek élesedésének és mélyülésének két főoka: a kapitalista monopóliumok növekedése — főleg az Egyesült Államokban és a szocializmus egyidejű fejlődése a Szovjetúnióban és a szocializmus építése a népi demokráciákban. Az összes kapitalista országokban és mindenekelőtt az Egyesült Államokban, egyre közelebb jön és egyre élesebben érezteti magát a soronlévő gazdasági válság. (Ez év júliusában az Egyesült Államok acéltermelése visszaesett az 1946 decemberi színvonalra. Az acéllemez-gyártás az év első negyedének havi átlagával szemben 28 százalékkal esett. A „Federal Keserve Administratlon" hivatalos adatai szerint augusztus első hetében a nagy áruházak 13%-kal, a készruhaüzletek pedig 26%-kal kevesebb árut adtak el, mint az előző év ugyanezen hetében. Az Egyesült Államok ipari termelése 1949 első felében 139ŕ-kai csökkent, ugyanannyival, mint az 1929— 1933. évi válság első hat hónapjában. Homlokegyenest ellenkező a kép a másik oldalon. A Szovjetúnió gazdaságilag napról napra erősödik, politikai súlya és tekítélye egyre nő. (Néhány jellemző adat: 1949 második negyedében a Szovjetúnió ipari termelése 20%-kai emelkedett az előző év második negyedével szemben, az élelmicikk-fogyasztás 27%-kal, a gyapjúszövetfogyasztás 87%-kal, a selyemfogyasztás 60%-kal. A munkások száma egy év alatt 1,600.000-rel növekedett. Az idei első félév végén a Szovjetúnió főiskolásai 390.000 fiatal szakembert bocsátottak ki.) A. népi demokrácia országai gazdaságilag gyarapodnak és egyre szorosabb kapcsolatokat építenek ki egymás között és a Szovjetúnióval. A demokrácia és a szocializmus világa — a világnak az a része, ahol a hatalom a munkások vezetésével a dolgozók millióinak kezében van, akik minden elnyomástól és kizsákmányolástól szabadon építik az új. szocialista, gazdasági rendszert és a szocialista kultúrát — rohamosan növekszik. A második világháború végéig az egyetlen ilyen ország a Szovjetúnió volt. A háború után fokozatosan a világnak ehhez a szocialista szektorához csatlakoztak a népi demokratikus országok. A kínai népköztársaság megalakulása, a kínai népfelszabadító háborúnak a végső szakaszához eljutott diadalútja nemzetközi vonatkozásaiban annyit jelent, hogy a reakció és a demokrácia erői között az utóbbiak javára újabb, mégpedig hatalmas arányú eltolódás következett be. A kínai nép történelmi győzelme újabb, igen erős csapás az imperializmus egész rendszerére, a világreakció és a háborús uszítók táborának újabb veresége. Ez a győzelem gyarapítja a béke, a demokrácia és a szocializmus frontjának erőit, amelyek élén a nagy Szovjetúnió áll. A béke és a demokrácia táborának rendkívüli megerősödését jelenti a Német Demokratikus Köztársaság kikiáltása és az új német demokratikus állam kormányának megalakítása. Sztálin elvtársnak, a világbéke tábora nagy vezérének level® Wilhelm Pieckhez, a Német Demokratikus Köztársaság elnökéhez és Ottó Grotewohlhoz, a Német Demokratikus Köztársaság kormányelnökéhez, a következő alapvető jelentőségű megállapításokban világítja meg ennek az eseménynek horderejét és perspektíváit: „A békeszerető Német Demokratikus Köztársaság megalakulása fordulópont Európa történelmében. Kétségtelen, hogy a békeszerető demokratikus Németország, fennállása a békeszerető Szovjetunió fennállása mellett kizárja új európai háború lehetőségét, véget vet a vérontásnak Európában -és lehetetlenné teszi, hogy a világ imperialistái bilincsbe verjék az európai országokat. A legutóbbi háború tapasztalata megmutatta, hogy ebben a háborúban a legnagyobb áldozatokat a német és a szovjet nép hozta, hogy Európában e két népnek van a legnagyobb potenciája világjelentőségü, hatalmas akciók végrehajtására. Ha ez a két nép megmutatja eltökéltségét, hogy ugyanolyan erőfeszítéssel harcoljon a békéért, mint ahogy a háborúban küzdött, akkor az európai békét biztosítottnak lehet tekinteni. Ilyenmődon önök az egységes, demokratikus és békeszerető Németország megalapozásával nagy szolgálatot tesznek egész Európa érdeléében, biztosítva számára a tartós békét. Biztosak lehetnek benne, hogy ezen az úton haladva és a béke ügyét erősítve, nagy együttérzésre és tevékeny támogatásra fognak találni a világ valamennyi népe részéről — így az amerikai, angol, francia, lengyel, csehszlovák, olasz nép részéről is — nem is szólva a békeszerető szovjet népről. Sikert kívánok önöknek ezen az új, dicső úton." Valóban, a béke. a demokrácia és a szocializmus tábora a Szovjetúnió vezetése alatt napról napra erősödik és ma nagyobb tömegeket számlál, mint valaha. Sik Endre. nem ellenőrzik a tanárokat. A diákoknak csak egyféle szervezetük van. 9—14 éves korig pionírok, 14—19-ig pedig a komszcmol-szervezet tagjai. Minden osztálynak megvan a komszomol bizottsága és ez tanulmányi és önképzési kérdésekben kéréssel és javaslattal fordulhat a tanárokhoz. — Mi különösen büszkék vagyunk arra — mondja barátunk, a direktor —, hogy az iskolának nemcsak komszomol-szervezete, de klubja is van. A klu btagjai a három felső osztály diákjai és egy szomszédos leányiskola felsős tanulói. Minden szombaton van klubeste. Komoly programmal kezdődik, azután kis színdarabok, tréfák, tánc. Egyik szombaton meghívott előadó beszél, ismert író, sztahanovista munkás, orvosprofeszszor, vagy mérnök; a következő szombaton maguk a fiúk vagy lányok tartanak előadást. Az előadásokat mindig vita követi. MIRŐL VITATKOZNAK? Eszembe jut Illyés Gyula tizenkét év előtti híres könyve Oroszországról. Nagyon megmaradt emlékezetemben az a mondata, hogy sehol a világon annyit nem vitatkoznak, mint Moszkvában. Vájjon így van-e még? — Miről vitatkoznak? — kérdem. —Nos, miről? — mutat rá az igazgató az egyik fiúra, az feláll és gondolkozni kezd. — Legutóbb arról volt szó — emlékszik vissza —, hogy mi a művészet és a szovj etem ber viszonya. Ez már folytatása volt egy másik vitának, amelyiknek címe ez volt: Szotojefctív vagy objektív-e a szépség? Néhány héttel ezelőtt a Pravda egyik külföldön járt munkatársa franciaországi útjáról számolt be klubunkban és akkor megvitattuk De Gaulle szerepét és azokat az okokat, amelyek az ellenállás vezéréből a fasizmus előfutárjává tették. Vitatkozunk zenei kérdésekben is és sokszor megtárgyalunk egy-egy új könyvet. Egyik témánk, amelyik három héten keresztül „futott", az volt, hogy helyesek-e a jellemek Fágyejev híres könyvében: „Az ifjú gárdá"-ban. — Ennek a klubnak a lényege az — magyarázza a történelemtanár —, hogy nem egy kis kör rendezi az előadásokat, hanem mindenki belekapcsolódik. A klubtagság természetesen nem kötelező, de csaknem mindenki belépett Először azért, mert érdekes, izgalmas, másodszor azért, mert a klubtagok az órákon is többet tudnak. ISKOLA ÉS POLITIKA — Foglalkoznak az iskolában politikával? — kérdi G. a Daily Maütől. — Igen, a felsőbb osztályokban minden hétfőn az egyik történelemórát úgynevezett nemzetközi szemlére szánjuk. Ismertetjük az elmúlt hét eseményeit, a fiúk hozzászólnak. Továbbmegyünk. A negyedik osztályban kézügyességi óra van, modell-repülőgépeket állítanak össze. A fiúk nagyon el vannak foglalva, gyors visszavonulást ajánlok kollégáimnak, felnőtteknek igazán nem illik zavairi repülőgépgyártó gyermekeket. Méltányolják megértésünket és távozás közben vidám nótaszóval búcsúztatnak. Nyelvtanóra van az ötödik osztályban. Ennek az osztálynak faliújságja is van. A vezércikk címe: „Az akarat győzelme". Szerepe! egyik fiú verse az édesanyjához. Alább egy kis értekezés: „Az orosz asszony a forradalom előtt és a forradalom után". Egy rajz a

z ejtőernyő szerkezetét magyarázza. Kilenckor érkeztünk, ki vett® észre. hogy már dél is elmúlt? Az igazgató a kantinba invitál bennünket. Alacsony asztalok, mint tegnap, a leányiskolában. A menü a következő: scsi (tejfeles káposztaleves), sült kolbász, krumplis pudding, fánk és kompót. Aki kér, pótporciót kap, kolbászból is, fánkból is. A bőséges ebédért 3 rúbel 30 kopeket kell fizetni, de sokgyermekes családoknak ezt is elengedik. A reggeli: tejeskévé vagy leves, kenyér és kompót, 1 rúbel 20. Az iskola 1700 tanulójából csak 350 étkezik itt rendszeresen. Azért hangsúlyozom ezt a „csak"-ot, mert az igazgató külön felhívta rá a figyelmemet. Az alaescony szám arra vall, hogy a gyermekek többsége bőséges és jó kosztot kap otthon.