Uj Szó, 1949. november (2. évfolyam, 172-196.szám)

1949-11-05 / 175. szám, szombat

A C S EH S Z LO M KIA f MA 6 Y A R DOLGOZÓK LA PI A BRATISLAVA, 1949. A KASY OKTÉBERS SZOCIALISTA FORRADALOM ÉVFORDULÓJÁN Elvtársaki A munkás- és paiasztforradalom, amelynek szükségességét a bolsevikok mindig hangoztatták, végbement. Mi a jelentősége ennek a munkás- és parasztforradalomnak? Ennek a forradalmi átalakulásnak a jelentősége mindenekelőtt az, hogy szovjet kormányunk lesz, saját hatalmi szervünk, a burzsoázia legcsekélyebb részvétele nélkül. Maguk az elnyomott tömegek teremtik meg a hatalmat. Gyökerében szétrombolják a régi államgépezetet és szovjet szervezetek formájában új konnánygépezetet létesítenek. Uj szakasz kezdődik most Oroszország történetében és ennek a harmadik orosz forradalomnak végső eredményében el kell vezetnie a szocializmus győzelméhez. (Lenin) JAKUB KOLASZ: A* Októberi Forradalom évfordulója Ügy harsogják ezek az évek A friss idő dajka-dalát, — Nagy tetteinkről szól az ének, Bölcsen és bömbölve beszélnek, — Mintha a tengert hallanád. Ki gyűrhet le ily dús erőket? Kialhat-e az eszme-láng? Hajdan sok részünk volt belőled, De örök búcsút vettünk tőled, Nyomor, sötétség, szolgaság. Miként regék szilaj vitéze, Sárkányba mártotta vasát Szovjethazánk hatalmas népe, Míg dönthetetlen állott végre A nagy Szovjetköztársaság. E nép nem alkuszik, B tettek Szárnyán repül, előre néz, Munkában, harcban sohse retteg, Igaz ügyért, kisemmizettek Jogáért síkraszállni kész. Hadd ontsák bértollnokok réme* Hazugságuk áradatát. Bankár, se lord, se ültetvénye» El nem homályosítja fényei Utunk ötágú csillagát. Lenini tan tett naggyá, népem. Keménnyé Sztálin-akarat, Fajok é

s népek sűrűjében A világbéke benned régen Jó oltalmazóra akadt. Igédet új évezred várja, Hallasd hát büszke éneked: Dicsőség szovjetek hazája. Nemzetek dús gyümölcsösfája, Dicsőség, Sztálinunk, neked! (Vozári Dezső fordítása.) A Csehszlovákiai Kommunista Párt most kezdődő pártoktatási évének első hónapjában előadások, szemináriumok, viták és konzultációk beláthatatlan sorozata elemzi, fejtegeti, magyarázza, hallgatók százezreinek tudatába vési és rögzíti azokat a körülményeket, amelyek Oroszországban a munkások és parasztok forradalmi harcainak dicsőséges győzelméhez vezettek. E témakör tárgyalásának időszakába esik J 949 november 7-én a Nagy Októberi Forradalom diadalának harminckettedik évfordulója, nagyon alkalmas módon, mert e világtörténeti jelentőségű emléknappal való foglalkozás szemléltető és eszméitető példa 'gyanánt illeszkedik a folyamatban lévő s a dolgozók egyetemét átfogó iskolázás keretébe. A XIX. század európai forradalmainak sorában vannak tavasz küszöbén vagy nyár idején kirobbanó megmozdulások, de ezek gyorsan elvirágzanak s termést — csak a reakciónak hoznak. A nagy és tisztítást ígérő szélvihar, melyről Heine a 49-es magyar forradalom szívós heroizmusát magasztaló versében megemlékezik, rövid ideig mutatja meg erejét, azután elül, hogy évtizedeken át ne kavarja fel a jogfosztás és kizsákmányolás posványát. A 48-as franciaországi tavasz szabadságillnzlóit Cavargnac tábornok már júniusban vérbe fojtja s ha Bécs J848 márciusában menekülésre ls kényszeríti a feudális Európa politikai börtönőrét, Metternich kancellárt, ennek szellemét 1848 októberében már szuronyok hegyén hozza vissza a császárváros felkelését leverő Windischgrätz. Az 1917-es Nagy Októberi Forradalommal Oroszország nemzetei olyan társadalmi átalakulásra adtak példát, mely csupán azzal a ténnyel is egyedül áll az emberiség és a forradalmak történetében, hogy a győzelme óta 32 év telt el s reakció nem volt képes megzavarni alkotó munkáját. Az oroszországi októberi forradalom nemcsak időszakos fellendülést és virágdíszes mámort hozott, hanem tartós gyümölcsöt, megsemmisíthetetlen vívmányokat. Ml az oka ennek a különbözésnek? Nemcsak 1918-ban, hanem 1848-ban és J 830-ban is a nyugat- és középeurópai forradalmak harcos és döntő tömegerejét a proletariátus szolgáltatta, de ami eredményt kivívott, annak hasznát nem ő látta. A teljes vagy részleges feudalizmus megdöntéséről volt szó a legtöbb esetben, a proletariátussal együtt a polgárság is felsorakozott a forradalmak frontján, de csak azért, hogy a letűnt osztályuralom helyére új osztályuralmat állítson. Mikor a proletariátus rohama és áldozatossága a burzsoáziát a hatalom birtokába juttatta »?z nem a proletariátussal osztozott a hatalom gyakorlásában, hanem kizárólagosan maga használta annak eszközeit, vagy egyességre lépett a feudális csoportokkal. 1917 októberében történik meg először, hogy forradalom útján olyan társadalmi osztály hódítja meg a politikai és gazdasági hatalmat, amely győzelmét nem akarja újabb elnyomás eszközévé tenni, hanem mindennemű elnyomás megszűntetését valósítja meg. Azok az elnyomottak, akiknek kezén a régebbi forradalmak csak láncaikat cserélték ki, most a láncoktól teljesen megszabadulnak. Az októberi forradalom páratlanul álló társadalmi megmozdulás, mely igazán újat alkotott. Ennek győzelme után már nem kell ismételni C'sernyisevszkijnek, a bolsevizmus nagy előfutárának Lenin által is idézett mondását: „A történelem útja — ez valóban nem olyan, mint a Nevszkij Proszpekt gyalogjárója." Csernyisevszkij ezzel a mondásával arra céloz, hogy az ember felszabadítására irányuló küzdelem útja a múltban milyen elkan.varodásokon, kitérőkön és reakciós akadályokon keresztül vezetett. 1917 októbere után a társadalmi haladás útját Oroszországban a reakció nem tudja aláaknázni; a haladás vonala sugáregyenességű és széles horizontot nvltó, mint Leningrád csodás szépségű útja. 1917 októberében az orosz munkásság és parasztság megvalósítja a hódításokra törekvő imperialisztikus háború átformálását a háborút előidéző feudális és kapitalista elemek vereségévé s példát mutat arra, mikép lehet és kell a nemzetközi bonyodalmakhoz vezető kapitalista versengésnek és elnyomatásnak gyökerét kitépni. E forradalom élcsapatát nem a háborús érdekeltség zsoldjába szegődött szociálsoviniszták, a hadihiteleket megszavazó munkáskásárulók és nem a szolgaságot az osztálybéke hazugságával leplező megvásároltak képezték, hanem az imperializmus és a monopoltőke céljaival tisztában lévő, minden megalkuvást elutasító és csak az elnyomottlak teljes felszabadításának élő harcosok, akiket Lenin bámulatosan éles, igaz és mély felismerései vezéreltek és lelkesítettek. Ára 3 Kčs. SAS ANDOR: AZ OKTÓBERI TETT A bolsevikok ellene voltak, hogy a háború folyamán a munkásság képviselőit bevonják azokba a bizottságokba, amelyeknek feladata a hadiipar termelékenységének fokozása volt. A sovinizmus hírverése az első világháború alatt minden országban a nép ügyének, a dolgozók népi érdekének igyekezett feltüntetni a hatalmon lévő uralmi rendszer — legyen az cárizmus vagy császárság — és e rendszer csatlósainak harctéri győzelmét. E győzelmet elősegíteni állítólag a patriotizmus parancsa, de arról nem esett szó, hogy a dolgozók milyen elnyomatása és kizsákmányolása lesz a győzelem ára. Lenin azt a felfogást képviselte, hogy minden országban forduljanak a munkások az őket elnyomó uralom ellen, mert ezzel a hódítás és kizsákmányolás céljából vezetett igazságtalan háborút népfelszabadító Igazságos háborúvá alakítják át. Ahol ezt megteszik, ott megteremtik az alapot annak a szocializmusnak építéséhez, mely a kapitalizmus telhetetlenségét nem ismeri s a piachódítás vagy gyarmatszerzés vágyától ösztönözve nem indít többé háborút. Lenin, aki észrevette a különböző államok politikai és gazdasági fejlődésének egymástól eltérő menetét a kapitalizmus idején, nem tartotta valószínűnek, hogy a szocializmus felé vezető megmozdulás valamennyi államban egyszerre történik, ellenkezőleg, lehetségesnek tekintette, hogy először néhány vagy akár egyetlen nemzet tesz kezdeményező lépést a kapitalista kizsákmányolást megszüntető újtípusú állam kiharcolásával és építésével. Ez az emberiség történetében egyedülálló úttörő munka a Nagy Októberi Forradalom győzelméhez fűződik. Túlzás nélkül állítható, hogy nem volt államalakulás az emberiség történetében, mely a föld nemzeteire, szabadságtörekvéseikre, öntudatosodásukra olyan hatást gyakorolt volna, mint a Szovjetúnió megszületése 1917 októberében és az újtípusú állam léte a megszületése óta eltelt 32 év alatt. A Nagy Októberi Forradalom négy, évszázados bűnös konoksággal összekuszált gordiusi csomó szélvágásához látott hozzá, hogy megvalósítsa a következő feladatokat: a demokratikus elveken alapuló békét, a feudális és egyéb eredetű földtulajdon kisajátítását a gazdaságilag és politikailag legsúlyosabban elnyomott szegény parasztság javára, az elnyomott népek éa nemzetiségek egyenjogúsítását s a dolgozó és termelő proletariátus felszabadítását a burzsoárendszer alól. Négy beteges képződmény kimetszésére vállalkozott, melyek az emberiség testén a magánvagyonhalmozás régi Ádámjának bűnéből élősködtek és elhatalmasodtak. Igy került a szovjet népek Októbere a társadalmi haladás élére. Az említett cseleketekre vállalkozni klilönb teljesítmény, mint atomfegyverek készítésének céljából az, atomkutatás élén haladni s atombomba használatával elsőnek szerepelni az imperialista háborúk világtörténetében. Miután az. 1917 november 7-ről november 8-ra virradó éjszakán a forradalmi munkásság és a forradalmi csapattestek rohammal elfoglalták az Ideiglenes burzsoá kormány székhelyét, a leningrádi Téli Palotát s ezzel a Szmolny-intézetből Lenin és Sztálin által Irányított fegyveres felkelés győzelme teljessé vált, november 8-án éjszaka a II. összorosz Szovjetkongresszus elfogadta a békéről szóló dekrétumot s a hadviselő országokhoz fordult béketárgyalások megkezdése végett. A kongresszus egyidejűleg a béke ügyének s az elnyomott tömegek felszabadításának biztosítására szólította fel »az emberiség három leghaladottabb nemzetének s a jelen háborúban résztvevő legnagyobb államoknak: Angliának, Franciaországnak és Németországnak osztálytudatos munkásait.* Miért vették be a kongresszusi üzenetbe a »leghaladottabb« jelzőt a három nyugati ország neve mellé? Lehet, hogy politikai okból, elősegíteni a tárgyalási készség légkörének megteremtését. Egyébként azonban tény volt, hogy 1917-ig Oroszországban a cárizmussal súlyosbított kapitalista rendszer fokozottabb gazdasági, életszínvonalbeli és politikai elmaradottságot okozott a dolgozó tömegeknél. mint ahogy ezt nyugati államokban az ottani kapitalizmus tette. Mit ért azonban a »legha!adottabb« államokban az óvatosan adagolt politikai jogok gyakorlata, mit ért a kapitalista termelés bőségéből a munkásságnak cseppenként juttatott részesedés, ha ennél tovább nem mentek és a társadalmi bajok gyökeres orvoslásához nem fogtak. A leghaladottabb államok élére J 917 októberében Oroszország lendült, mert a haladottság mértéke végeredményben nem az a szerény (Folytatás a 2. oldalon)