Uj Szó, 1949. november (2. évfolyam, 172-196.szám)

1949-11-29 / 195. szám, kedd

U J SZO 1949 november 29 A ROH magyarnyelvű ismeretterjesztő füzetei A sSz'ovákiai Szakszervezetek Tanácsának kihtúrpropagácios bizottsága, hogy magyar anyanyelvű dolgozóinkat megismertesse a szakszervezeti iskolázás tananyagával, rövid időn belül három magyarnyelvű röpiratot adott ki Az e'ső röpiratban Dezider Benau behatóan foglalkozik a lorrada.mi szakszervezeti mozgalom (ROH) feladataival a népi demokráciában. Összehasonlítja a München előtti Csehszlovák köztársaság burzsuj-demokráciáját a mai Csehszlovákia négijiemokráciájával, megismerteti az c. vasút a népi demokrácia elleni cselszövésekkel, a szakszervezetek történelmi jelentőségű kezdeményezéseivel s a do gozók februári győzelmével. Ezekután ismerteti a dolgozók küzdelmét a kétéves építőterv sikeres befejezéséért, majd áttérve az ötéves tervre, kitűzi a Forradalmi szakszer vezeti mozgalom feladatait nemcsak a terv előkészítésében. hanem annak ellenőrzésében és megva ósításában is. Az ötéves gazdasági teiv sokkal többet számít a dolgozo nép közvetlen kezdeményezésére, mint amennyire arra a kétéves terv számított. Minden dolgozó tudatában kell hogy legyen annak, hogy a terv végrehajtásáért elsősorban maga felelős D. Benau azután fogialkozlK a dolgozók viszonyával az üzemhez, melj most már nálunk, a kapitalista rendszer eltávolítása után, lényegesen meg kell, hogy változzon. Mivei nagytőkéseink már nincsenek s a nemzetesített gyárak az egész nemzet tulajdonát képezik, a munkást bennük senkise zsákmányolhatja ki. A munkás ma mái nem dolgoziK a kapita ista, hanem a maga, a családja a nemzete javára." Éppen ezért, ha jobban akarunk élni, többet kell termelnünk s kell, hogy a munkához egész más viszonyunk legyen. Szociálpolitikánkkal foglalkozva, D. Benau leszögez', hogyha azt akarjuk, hogy a rekreációs akciónK, a szaciális biztosításunK és az egész szociális gondoskodás jól működjenek, saját munkánkkal kell azt előmozdítanunk. A népi demokráciában a dolgozó nép szociális intézményeit a szakszervezeti organizációk igazgatják. Részletesebben elemzi a nemzeti biztosítást, a rekreációs akciót és a dolgozók egységes alapját. Foglakozik azután a takarékoskodás szükségességével, a szakszervezeti alulról jövő tervezéssel, az osztályharc kiélezésével s azzal, hogy a szocializmushoz vezető utunkon kötelességük tanulni a Szovjetúnió kimeríthetet'en tapasztaltaiból. összegezve a Forradalmi szakszervezeti mozgalom febdatait a népi demokráciában, D. Benau ezeket a szocializmus Kiépítésének előmozdításában és kiépítésében látja. A második röpiratban D. Benau a szakszervezeti nevelés alapjaival és organizációjával foglalkozik. A röpirat e'ső szakaszában a szakszervezetek feladatát a bérért dolgozók életnívójának anyagi és kulturá- . átnevelése, hogy azok a burzsoá idelis emelésében látja Foglalkozik a ológiától felszabadulva, új népi demonépnek aktív közreműködésével a kratikus munkae. kölcsöt és szocialista népnevelésben s leszögezi, hogy a ka- vi ágnézetet sajátítsanak el magukpitalizmus e tekintetben kultúrellénes nak. E feladat sikeres megoldásában I Ballada a Jenlsxojről Nagy Jeges Tengerbe fáradt vizek folynak, Zavaros a vize Jeniszej folyónak. Ember ül a parton komoran, magában. Szikár, barna ember fekete kucsmában. A Jeniszej t nézi és a ködös taj gát. Mely dermedten, némán húz a hópusztán át. Néz az ezüstlombú, halott zúzmarába Száműzött, grúz ember. Pipa a szájában. Rászól a száműzött az ős Jeniszejre: „Hej, te lomha folyó, hová tartasz, merre Ezer mérföldeken, erdők sürejébe Jeges éjszakába, idegen, vak éjbe? Hátadon nem úszik se hajó, se csónak. Rengeteg vizeid meddőn tova folynak, Mintha vad medredben az orosz föld vére Folyna, elcsorogna útlan messzeségbe." Hallgat a Jeniszej, hallgat a nagy tajga, Hallgatt a száműzött, csak a gondolatja Bolyong messze délen, izzó sivatagban, Karakumi égő fekete homokban. „Jön idő, Jeniszej, te rest, esztelen víz, Egy nap széles hátad búzát, életet visz A Turgaj-kapun át turkmenek hónába. Üzbég sárkunyhóba, kirgiz pusztaságba. Hogy megjött ideje a nagy szovjet rendnek. Üjra szólott Sztálin messze Jeniszejnek. Szólt a jégbefagyott óriás folyónak: „Vizeid ezentúl dél felé folyjanak, Rengeteg nagy árad vas-zsilipbe fogjuk, A Turgáji-Kaput kétfelé hasítjuk, Mert eljött ideje ím az atomkornak, Amely végét veti fagynak és homoknak." Atom a Jeniszej t vas-zsilipbe fogta, A Turgáji-Kaput ketté hasította, A turkmen homokba, kirgiz sivatagba Bort, búzát és békét visz habzó áradatja, Egy Kreml-ablakban világít a lámpa, Belevilágít a messzi éjszakába. A négy világtájba, az egész világba: A Sztálini Korszak nagy atomcsodája. Madarász Emil. i volt, mivel mindenkiből egoistát igyekezett nevelni. A szakszervezeti mozgalom kulturális tevékenységének feladata elsősorban a tömegeknek oly óriási jelentősége van Szlovákia gazdasági kiépítésének s Szolvákia gazdasági felépítése magával hozza egyúttal a nemzet kulturális újjászületését is. Ha a? embert nem fenyegeti a munkanélküliség, ha existenciája biztosítva van, nagyobb érdeklődést íog mutatni az előadások, könyvek és a művészetek iránt is. Es aki egyszer érdeklődéssel kezdi kisérni az előadásokat, vagy könyvet olvas, annak kulturális látókôie annyira kiszélesedik, hogy gondolkodásának és tanulnivágyásának érdekkörébe a kultúiélet további szakaszait is igyekszik belevonni. A második szakaszban a szerző részletesen foglalkozik a ROH kulturális tevékenységével, úgymind a ROH ipartelepi klubjaival, ahol munkásaink naponta olvashatják a szakés más folyóiratokat könyveket, képezhetik magukat a színi- és a zenei szektorban, szavalásban, sakkjátékban, stb. Nem feledkezik meg a testnevelésről sem, ahol el akarjuk érni, hogy az ötéves tervben minden egyes munkás aktív gyakorlója legyen a Sokolnak. A szaknevelést munkahelyeinken a SOR telepi munkaiskolái vezetik. Itt a munkásokat arra tanítják, hogyan lehet a munka produktivitását eme'ni a munkás megszakadása és a dolgozók egészségének veszélyeztetése né'kü

1. Ezekben az iskolákban nem feledkezünk meg az eszmei nevelésről sm, mivel a munkásoknak a szaktudáson kívül el kel' sajátítaniok a szocialista világnézetet és ? szocialista munkaerkölcsöt is Az ötéves terv sikeres teljesítésében fontos hivatása van az iparte'epi folyóiratoknak, melyeknek küldetése a munkaversenyre és a munkateljesítmény eme'ésére való buzdítás. A szakszervezeti kiadóvállalkozás (Práca), oly. könyveket fog kiadni, melyek a könyvpiacon ed•dig hiányoztak. Nevezetesen tarkönyveket iskoláink és szakkurzusaink részére, irodalmi színvonalon álló szórakoztató könyveket és biztosítani akarja egyúttal a könyvek alacsony áfát is, hogy minden dolgozó megvehesse őket. A röpirat harmadik szakaszában a szerző foglalkozik az állami közművelődési gondoskodással, az ntelligencia problémáival, a munkás viszonyával a színházhoz és a képzőművészet szocializá.ásával. Összegezve a kérdést, a szerző leszögezi, hogy a népnevelésnek a szocializmus eszközévé kell válnia. * A harmadik röpirat ismerteti a szakszervezetek ku túrtevékenységét _ a Szovjetúnióban. E röpirat sok kiváló szovjet technikus, munkás, nemzetgazdász és kultúrmunká* tanulmányait tartalmazza. Látjuk belőlük, hogy a szovjet szakszervezetek a szó legszélesebb és legszebb értelmében a szocializmus isko'ái. Az üzemek dolgozói ott kollektív módon igyekszenek a termeles megjavításával és fokozásával a dolgozók életszínvonalát megjavítani és foki-znl. Tapasztalataikból sokat tanulhatunk Szlovakia szakszervezeti iskoláztatásának megszervezésé, re is. A röpirat gazdag tarta'mából megemlítünk néhány tanulmányt: M. Berliant a Szakszervezetek műkedvelő művészeti tevékenységéről — a szovjet művészet biztosítéKáról ír; Sz. Babajan egy szakszervezeti Szövetség költségelőirányzatáról számol be; Sz. Garin a szovjet ifjúmunkással foglalkozik; Sz. Gyurkovics a szovjet vállalatokat mint népművelődési iskolákat méltatja, stb. * Meg vagyunk győződve, hogy magyar anyanyelvű dolgozóink méltányolni fogják a „Práca" kiadóvállalat kezdeményezését s készséggel nyúlnak e Könyvek után, hogy látókörüket kiszélesítsék s elmélyí'sék ismereteiket a szakszervezetek nemes küldetéséről és feladatáról a szocializmus kiépítésében Ezt annál inkább hisszük, mivel a röpiratok ára oly csekély, hogy minden dolgozó megveheti őket. V. S. Kedden nyílík meg Szabó Gyula kiállítása Lapunkban már beszámoltunk arról, hogy Szabó Gyula festőművész harmadik kiállítását most nyitják meg fővárosunkban. Kiállítási iránt különösen azért nagy az érdeklődés, mert művészetében igen erős a dolgoknak, magának az életnek realista visszatükröződése. A képzőművészeknek is az lett a legfőbb feladatuk hogy műveiken keresztül polgártársaikhoz, a dolgozók nagy tömegéhez szóljanak, hogy alkotásaikkal megszerettessék a munkások millióival a művészetet és ezzel szintén hathatósan hozzájáruljanak a kultúrszínvonal általános emeléséhez. Szabó Gyula mostani kiállításán az opatovai Poľana textilgyár életét mutatja be. Nála nem új keletű dolog, hogy a dolgozók világát eleveníti meg festői módon vásznain Mig azelőtt, a munkáselnyomatás idején, a dolgozók keserves, nehéz életküzdelmét mutatta be képein, most az új, a boldogabb élet építői elevenednek meg alkotásaiban. A kiállítást kedden délután öt óraKor nyitják meg az UBS Safarik téri kiállító helyiségében. Szovjet rendezők segítik a Szabad Kína filmgyártását Az új kínai filmgyártás első nagyarányú alkotása a „Kína felszabadulása" címet viseli és serkentően hatott a kínai nép felszabadító harcára. Most két új színesf'hn készül a kínaiak életéről, harcairól a fronton és a hátországban. A kínai filmművészet a szovjet film két kiváló mesterét választotta tanítójául: a két film elkészítésére meghívták Geraszimovot és Varlamovot, a kitűnő szovjet filmrendezőket, akik a Kínai filmmunkásokkal együtt irányítják a munkát. ACZÉL TAMÁS: N EH E Z ESZTENDŐ A Duna felől hideg légtömegeket kergetett a szél. A néptelen, kihalt Váci-úton egyetlen lámpa sem égett. Néha'néha egy-egy mellékutcából sárga fénynyaláb hullt az esőáztatta kövezetre, amely megcsillant s felmutatta sikos bőrét, mint a vedlő kígyó. Az égen a szakadozó felhők között ki-kibukkant a hold, aztán szégyenlősen újra elbújt. A végtelennek tetsző ucán a botladozó homályban egyszerre egy férfi tűnt fel. Még nem volt kilenc óra, de a járókelő úgy érezte, mintha éjfél után lenne már. Egyegy keresztutcánál pillanatra megállt, nagyot szívott a láthatatlan folyam feléje áradó, páradús, nehéz levegőjéből. A férfi hajadonfőtt volt. vékony kabátkában, amit keresztülj árt a szél s átölelte testét, de a siető ember ezzel nem törődött. Haja kuszáitan lobogott a hideg légáramlásban s homlokán fénylő izzadság" cseppek gyöngyöztek. Néha elővigyázatlan sietségében beletoccsant egy pocsolyába s a hideg víz, mint valami váratlan vendég belefreccsent a cipőjébe és megnedvesítette harisnyáját. Képzelete egyszerre benépesítette az utcát. Micsoda tömeg járt itt, úristen, micsoda tömeg! Már a pártnapra sokan jöttek el. alig fértek el a teremben s negyed órával a kezdet után már kint szorongtak az utcán. Scha még ennyien nem voltak pártna" pon. Cser beszélt. Amikor elkezdte, szokás szerint nyugodt volt, rendkívül megfontolt. A tömeg aránylag csendesen hallgatott. Fojtott hallgatás volt ez, vihar előtti csend. A kerületi titkár magas, sovány alakja, mind jobban, mind hegyesebben him" bálódzot, lengett az összeszoruló emberek orra előtt. A terem megtelt fülledt, meleg párával s a kintrekedtek követelésére ki kellett nyitni ajtókat, ablakokat. Kellemes, hűs koraőszi szél áradt be. Egyszerre, mintha nem is egy ember kiáltott volna, kiáltás hangzott végig a termen. — Az utcára! A zúgás hiretelen megerősödött, felcsapódott, mint a tenger moraja. Áttörte a falakat, ablakokat s kiröppent az utcára. — Gyerünk! Nyugtalan, idegesen remegő sor indult a város felé. Már erősen sötétedett. Az eső negyedórával előbb elállt, a földön apró tócsák csillogtak. A menet élén valaki zászlót rántott elő s a vörös lobogó mint valami vijjogó madár | lengett a menet felett. Azon vették észre magukat, hogy a környező mellékutcákból egyre többen, egyre sűrűbben csatlakoznak hozzájuk. A választási harc utolsó fejezete olyan hevességgel folyt s annyira hirtelen csapott vissza ez a nemvárt eredmény, amely a Kisgazdapárt köré tömörítette az ország fejlődésének ellenzőit — s ez e pillanatban az utcára tódult tömeg előtt is nyilvánvalóvá vált — hogy szinte még mindig a motor leállítása után is hajtotta az energia a me" netelőket. Már a körúton voltak; a levegő megtelt harci zajjal. Egyre többen csatlakoztak hozzájuk, a folyam egyre jobban dagadt s mint vésztjósló áradot ömlött el az utcán. Teljesen besötétedett. A járókelők ijedten figyelték e hirtelen, szinte a semmiből, a békés utcára felcsapó áradatot, amely erejének biztos tudatával s elkeseredettségének, harcivágyának hatalmas súlyával, oly méltóságteljesen s mégis olyan elevenen lüktetett közöttük, hogy szinte gondolkodni sem tudtak. Egyesek csatlakoztak a menethez, de voltak olyanok is, akik fitymáló, rosszindulatú megjegyzéseket tettek. A tömegből itt is, ott is felröppent az Internacionálé lángja. A hullámok felcsaptak a partra: a tömeg, amely idáig fegyelmezetten, saját erejének tudatában | fékezte indulatait, tovább nem I várt. Néhol kiáltások hallatszottak, jajgatás, a járdákról emberek hullottak a folyamba, karok emelkedtek a levegőbe, hörgő, artikulátlan sóhajok röpködtek. A tömeg felhevült lelkesedése, izgalma dühével és elkeseredésével párosulva verekedésekbe tört ki. Néhány helyen sértő megjegyzéseket hallottak. A vad áramlás ilyenkor kinyúlt, mintha százezer karja lenne, lerángatta a járda szélén állókat s alaposan elverte azokat, akik jogos dühét kigúnyolták. Közben a Nemzeti Színházhoz értek, ahol a többoldalról érkező csoportok pillanatokra megtorlódtak. Senki sem tudta, merre tartanak, de a lendület, amelyet mindannyian egynek éreztek, szinte irányítás nélkül is egyirányba vitte őket. A fel-feltörő ének hangjai között valahonnan, senkisem tudta honnan, fáklyák gyulladtak ki, megvilágítva a fáradt, elkeseredett, izgalomtól fénylő arcokat. A fáklyák fekete füstöt s kevés fényt bocsátottak ki magukból, az embereket csak néha lehetett megismerni. Mint tömött fekete felhő, amely galamb tojásnagyságú jeget rejt magában, úgy közeledett a tömeg a Rákóczi-úton és befordult a Tisza Kálmán-tér felé. A fáklyák magasba emelkedtek, a sokfelől hangzó kiáltás eggyé* olvadt, s a szörnyű hang megrázta a papírból készült ablaktáblákat, nekiverődött a házak falainak és sokszorosan zengett vissza. A Tisza Kálmán-téri pártház erkélyén is emberek szorongtak. A tömeg Rákosit követelte. Mikor megjelent az erkélyen, a külön-külön bugyborékoló hangok egybeolvadtak, egyszerre törtek fel; olyan volt, mintha valami irtózatos vulkáni kitörés remegtette volna meg a földet. Az emlékező férfit most is, majd öt héttel később, harag és határtalan szeretet járta át, ha erre a jelenetre gondolt. Régen vett részt a munkásmozgalomban, ismerte a börtönt, a csendőrnyomozók vallatószobáit, nagyon jól tudta, hogy miért is kiért dolgozik, de ott, akkor este, abban a szinte egy emberré váló tömegben érezte meg először a nép, a közösség igazi meleg áramlását. Teljes szívével, szinte testével is belesimult a feltörő kiáltásba, a ritmikusan egyforma mozgást végző tömeg számára nagyon ls érthető lendületébe. Ügy érezte, mintha hosszú távollét után hazaérkezett volna azok közé, akiket szeret; mintha hosszú távollét után először pillantotta volna meg azokat, akik egyek vele, hangban, mozdulatban, vágyakban, kívánságban, akaratban. ' (Folytatjuk.)