Uj Szó, 1949. november (2. évfolyam, 172-196.szám)

1949-11-27 / 194. szám, vasárnap

2 II

J SZÍ! 19 í 9 november 27 Az ílavaí lavór Sokan vannak, akik számonkérik tőlem az „Iiavai Naplót", annál is inkább, mert Ilavánaü jócskán van már szlovák irodalma és az én Naplóm kiadási jogát a legnagyobb tábor-nyilvánosság előtt kötötte le jó Lévai Jenő, dobsinai könyvkereskedő. Szegény Lévait megölték a németek, az én naplójegyzeteimet pedig rongyos, éhes magyar katonák, akik élelem után kutatva megtalálták a filagória mögé elásott vasszekrényt, mely kézirataimat, naplóimat őrizte: hatéves kényszerhallgatás nem éppen érdektelen, fanyar gyümölcsét. Köztük volt az iiavai Napló is, Szabó Laci rajzaival, kiadásra készen ... „Közelharc a vizeshordónál!": emlékszem az egyik rajz címére ... ezernyi embernek egy hordó viz ... Elveszett az írás, elveszett a rajz. Mindent lehet rekonstruálni, csak naplót nem: a pillanatot, az egyszer volt légkört másodszor nem lehet felmelegíteni. Aztán: ha nem lett volna Osviečin! De Mauthausen és Dachau mellett is Ilava aránylagos jelentéktelensége kissé sután hat. Voltak Havának is nehéz napjai, borzalmai, sőt harcai, lázadásai, melyek kitörésbe csúcsosodtak, de az 1941-es „nagy tábor" paradox értelemben tényleg az volt, aminek elneveztük: „Szabadság a rács mögött." Ami kint bün volt és elképzelhetetlen, az itt mindennapi összezsúfolt valóság volt: a kommunisták szabadon tanácskozhattak, pártiskolák voltak, marxista szemináriumok zavartalanul működhettek, a partizán indulót itt hallottam először: esténként kórusban fújták. Ezt az aránylagos „szabadságot" persze csak azok élvezték, akik a nagy pinceodúkban lakhattak és a nappalt az udvaron tölthették és nem a „fegyintézet" celláiban. Szerencsénk az volt, hogy mintegy ezren zsúfolódtunk össze és cella csak 160 volt! A cellalakók sivár életét én még 1939-ből ismertem, első „védőrizettes" koromból: akkoriban minden cellára csak egy lakó juthatott. Egyedül, hidegben, az olvasás jogától is megfosztva, egész nap a cella falát bámulni, nem volt éppen kellemes. Akoriban csak a krumplipucolás idejére kerültünk össze titkos beszélgetésre és egy ilyen tíz év előtti októberi napon egyszerre csak felröppent a bűvös sző: amnesztia! Tudtuk, hogy odakint a „Slovenský štát" elnököt választ és voltak vérmes mindenttudók, akik egyenesen Ferenc Józsefre hivatkoztak, királyokra és császárokra, mondván: koronázáskor, trónörökös születésnél minden börtönről fehér lobogónan kell üdvözölni szüzén és bün nélkül az új felséget. Most sem lehet máskép. Egy vasárnap reggel aztán tényleg csak a feketekávét nyújtják be a csapóablakon — kenyér nélkül. Jó jel! De aztán sokáig semmi. Egyszerre csak csikordul a kulcs, feltépik az ajtót és a csendőr beordít valamit. Én persze nem értem, nem magyarul mondták. Ilyen esetekben csak úgy tudtam tájékozódni, hogy kilestem a nyitvahagyott ajtón: mit csinálnak a többiek? Amit láttam, azt utánuk csináltam: mentem lefelé velük, vagy én is kiálltam a cella elé. De most nem látok senkit és semmit. Visszahúzódom: majd jöttök megint! És tényleg, egy idö múlva újra beordít a csendőr, de most már egy fokkal dühösebben. Egy „át" értek, meg egy „ót". Mi lehet ez, mit akarhatnak tőlem? Mégegyszer ordit: á és ó, hallom. Hirtelen feleszmélek és a süketek meg az egymás nyelvét nem értök bocsánatkérő mosolyával bólintok: igen, igen, tudom már mit akarsz és máris fogom a lavórt és indulok kifelé. A csendőr kétségbeesetten elém áll, a fejéhez kap és most már magyarul ordítja: „Az udvarra" és utána halkabban „na dvor". Ahá: itt az amnesztia. A lavórt tehát gyorsan letettem és lebaktattam a lépcsőn az udvarra: — na dvor —, ahol felsorakozva már ott állt és várt az egész tábor. Rám vártak. Most már kihirdethették az amnesztiát! Lavórral sem ment még senki amnesztiáért! De miért lavórral? Mert máskor, ha ilyen át és ót ordítottak be a cellába, kilépve és körülnézve láttam, hogy társaim lavórral a kezükben indulnak a lépcső felé. Lent a raktárnál megtöltötték lavórjainkat babbal és indulhattunk vissza cellánkba — babot szemelni. Az á-t és ó-t hallva, mint jól begyakorolt automata tehát elindultam, mindent megértő mosollyal és lavórral a kezemben — amnesztiát „faszolni". Svejk sem csinálhatta volna jobban! Amikor már kívül voltunk a falakon, kint az állomáson tudtuk meg, hogy huszonötén még ott maradtak, bent maradtak. Nem nevettünk többé a lavoron. Foglyok voltunk, még mindig foglyok. Mert hiába vagy LÖRINCZ GYULA : „A kétéves tervből as ötéves tervbe" kiállítás budapesti bemutatkozása elé Mikor külföldi újságírón megkérdezték Klement Gottwa dot, köztársasági elnökünket, hogy Európa újjáépítésének szempontjából milyen jelentőséggel bír Csehszlovákia kétéves terve, Gottwald elvtárs szerény, de határozott választ adott: „Mi nem becsüljük túl Csehszlovákia jelentőségét és befolyását az európai fejlődés szempontjából Azt hiszem azonban, minden kedvező gazdasági fejlődés és a demokrácia megszilárdulása bárme y európai államban hozzájárul az európai gazdaság sikeres rekonstrukciójához és az európai béke és demoKrácia felépítéséhez és megszilárdulásához. Mi becsületesen, erőinkhez mérien akarunk közreműködni Európa konszolidációjában". Amikor ezen a kiállításon végigvezetjük a nézőt, Gottwald elvtarsnak ezeket a szavait igyekszünk a lehetőséghez képest, az adott szűk kereteken belül igazolni. A kiállítás másolata több példányban Csehszlovákia, de kü'önösen Szlovákia kisebb-nagyobb városaiban bemutatásra kerü't. Ez az sorozat abból a cé'ból készült, hogy a baráti nép! demokratikus Magyarország do'gozóit is megismertesse a mi problémáinkkal, amelyek ma közös problémákká váltak a magyar nép, a magyar dolgozók problémáival Hogy miért éppen a népi demokratikus Magyarországot választottuk a külföldi, vagy úgyis mondhatnók a népi demokratikus, a szövetséges, a baráti államok közül elsőnek, annak nagyon egyszerű magyarázata van. Az évtizedek, vagy akár az évszázadok óta folyó per, gyűlölködés, amelyet nemzeteink között olyan sikeresen táplált a feudális, kapitalista rendszer, végre a népi demokrácia győze'mével eldőlt és ma mái nemzeteink elindultak a közös úton, a közös cél: a szocializmus felé. Még nincs patinás múltja, kitapasott útja a két ország barátságának, de annál szélesebb perspektíva tárul elénk a jövőt illetőieg. Kölcsönösen kell behoznunk azt, amit a múltban elmulasztottunk. Jóvátennünk mindazt, amiben egymásnak ártottunk. Hiszen nem a saját akaratunkból, nem a nép akaratából jöttek létre azok a nemzetiségi súrlódások, ellentétek, amelyek éket vertek a két nép barátságos szomszédi békéje közé. A Habsburgok imperialista politikája, Horthy félfeudális fasiszta á'lamvezetése és nem kevésbbé a Beneš-féle nagykapitaüsta államvezetés nagyon nagv gondot fordított arra, hogy a nacionalista, soviniszta érzelmeket kellőleg táplálja, felkorbácsolja, az ellentéteket kiélezze, hogy ezzel biztosítsa, védje saját osztályérdekét, a proletár-internaciona'izmus megsemmisítő csapása ellen. Hogy ebből a — mindkét nemzetre olyan káros — nacionaiistp, soviniszta pocso.yából kikerüljünk, szükségünk volt a Szovjetúuió baráti segítségére. Ugyanúgy, mint ahogy a Szovjetunió törhetet en békepolitikája, győzelme tette lehetővé számunkra, hogy ma békességben valósítjuk meg két- és ötéves tervünket. Ezt kívánjuk bemutatni, mikor kritikát gyakoroiunk az első csehszlovák köztáraság, a bankŕrok a gyárosok és nagybirtokosok Csehsz'ovákiája lelett. A kizsákmányo'ást, a munkanélküliség éveit az ügyes propagandával világgá kürtölt „demokrácia" igazi arcát. A kritikus 1938-as évet, mikor Csehsz'ovákia nyugati „barátai" levetették álarcukat és Csehszlovákia dolgozó népének segélykiáltására Münchenben adták meg a választ, a kegyelemdöfést, hogy az éhes imperializmus. a hitleri fasizmus torkába taszítsák az országot, mielőtt a baráti segítséget felajan'ó Szovjetúnió a csehszlovákiai dogozó nép óhaját — a cseh, szlovák, német', magyar kapitalisták hazaáruló politikája következtében visszaszorítva — teljesíthette vc'na. Ez vo't az a sötét történe'mi pillanat, amikor Csehszlovákia népét a hazai és külföldi reakciónak sikerült két táborra szakítania, megkönnyítve ezá'tal a fasiszta agresszorok munkájánnk célját: Csehszlovákia feldarabolását. Csehszlovákia magyarsága ugyancsak két táborra szakadt; a Kommunista Párt vezetése alatt álló dolgozók, haladók táborára, akik a hatalmas méretű tornoci maniíesztáción tiltakoztak az áruló müncheni politika, Csehsz'ovákia szétdarabolása ellen és a másik oldalon az Eszteházy-Jaross demagóg irredentizmusába, revizionizmusába téve'ygők táborára. Am nem rajtunk mú ott. hogy ez utóbbiak vitték el a pünkösdi királyság „győzelmi" pálmaját, amelynek arát olyan keservesen fizette meg Csehszlovákia magyarsága. A sok áldozaton, a sötétség évein íme túl vagyurk és ma örömmel állunk mi, csehszlovákiai magyarok, a februári győző, Klement Gottwald elvtársunk és köztársasági elnökünk oldalán. Tudjuk azt, hogy mit je'entett a kritikus februári napokban Gottwa d elvtárs bölcs vezetése, tudjuk azt, hogy a győzedelmes februári forradalom indította el Csehszlovákiát a 'enini-sztrlini nemzetiségi politika útján. Tudjuk azt. hogy a februári győzelem Csehszlovákia útját egyszer s mindenkorra meghatározta és ez az út a szocializmus, a béke útja a dicső Szovjetúnió oldalán, a népi, demokratikus országokkal, köztük nem utolsó sorban a népi demokratikus Magyarországgal, azzal a népi demokratikus Magyaorsz^.ggal, ame'y Rákosi elvtárs szavaival élve „nem rés, hanem erős bástya a béke frontján". i példás munka és az élmunkás váltások ftefe a miigazdaságban A csehszlovák állami birtokok Szlovákiában 1949-ben az összes szántóföldek 5 százalékát tették ! ki, de ennek ellenére a lakosság1 nak növényi és állati termékekkel való ellátásában 33 százalékban vették ki részüket és e mellett még segítettek a kis- és középföldműveseknek is. Ez is annak a bizonyítéka, hegy tervgazdálkodással nagy egységeken . sokkal többet lehet termelni, mint a kis szétparcellázott magánföldeken és hogy az állami birtokok alkalmazottai jó gazdák a saját munkahelyükön. A mezőgazdasági, kertészeti és erdészeti alkalmazottak szervezete a csehszlovák állami birtokokkal együtt azon van, hogy szótárunkból eltűnjön a béres elnevezés és helyette politikai neveléssel el akarják érni azt, hogy minden alkalmazott az állambirtokokon igazi gazda legyen a maga munkahelyén, hogy tudatában legyen annak, hogy nemcsak a terményben való fizetésért dolgozik, hanem saját magának is. Az állami birtokok alkalmazottai nagyrészt tudatában vannak annak, hogy minden munkás gazda a maga üzemében és minden alkalmazott gazda a saját munkahelyén, ezért a következő hét hétfőjétől kezdve többek közt az úgynevezett mintamunka és élmunkaváltások hetét fogják megvalósítani. Szocialista kötelezettségvállalások Sztálin születés n a o iá r a (o-i) Sztálin generalisszimusz születésnapjának megünneplésére készülődik egész dolgozó társadalmunk. Nagy tanítónk iránti szeretetünk lángoló lelkesedéssel tölt el bennünket, mert ö volt az a férfiú, aki Marx és Lenin után tovább fejlesztette a munkásosztály, a világ dolgozóinak tudományos tanát, mellyel sikerült a gyakorlatban a szovjet népek gazdasági életét és berendezését a legmagasabb fokra fejlesztenie, amit csak a marxista alapokra épített népi hatalom megszilárdítása tett lehetővé. Dolgozóink látják, hogy a Szovjetúnióban állandóan növekszik a termelés, ami a szebb jövő egyedüli biztosítéka. A szocialista munkaversenyek a munkás emberben még job- I ban felébresztik az öntudatot, a töké- ' letesebb munkaformák felé irányítíják, figyelmüket, mert mindnyájunknak tudnunk kell, hogy csak a termelés állandó fokfzásával biztosíthatjuk a népi demokráciáknak, a szocializmusnak győzelmét a kapitalizmuson. A partizánske! dolgozók emelik a munkanormáiukat Napról-napra, sokszor óráról-órára kapunk újabb értesüléseket arról, hogy dolgozóink milyen kötelezettségvállalással fejezik ki szeretetüket és hálájukat a 70-i évét betöltő Sztálin generalisszimusz iránt. Az Augusztus 29-e üzem partizánskei vállalatának dolgozói ezekkel a szavakkal kezdik el a Sztálin elvtárshoz intézett levelüket. „Mi, az Augusztus 29-e vállalat partizánske; üzemének cipőgyártásában alkalmazottak, az ön-70-ik születésnapjának alkalmával ígérjük és kötelezzük magunkat, hogy: 1. eddigi termelésünket 20%-kal emeltjük, 2. a hulladék százalékát pedig 0.8 százalékká; csökkentjük. Bejelentett kötelezettség vállalásunknak csak úgy tehetünk eleget, ha a termeléshez szükséges nyersanyagot megkapjuk időben és lehetővé teszik számunkra a megrongálódott gépek gyors megjavítását". A cipőgyárak kötelezettségvállalása után a többi csoportosult üzemek is, mint a bőrk:készítők, a gépműhelyek, a felvásárló osztály dolgozói is újabb, munkafelajánlásokat Írtak alá a nagyobb teljesítmény elérése érdekében hogy a cipőgyártók számára biztosíthassák időben a szükséges nyersanyagot és a gépek gyors megjavítását. A partizánskei dolgozók e kölcsönös munka vállalásának nagy jelentősége van, mert az tűnik ki ezekből, hogy a Sztálin generalisszimusz születésnapjára vállalt kötelezettségek nem időhöz kötöttek, hanem ezzekkel a vállalásokkal a termelés állandó foszabadon, hiába ülsz vonatra, hiába érsz haza: amíg társaid vannal: a börtönben, te sem lehetsz szabad. Visszahúznak és fogoly maradsz menthetetlenül. Nem egészen két év múlva újra átléptem a kaput, de az őr most nem kínált megvételre levelezőlapot. Űjra Ilaván voltam és sokan mások, tízszer többen. EgyUu voltunk újra és egyformák voltunk. Foglyok. A fasizmus foglyai. Fábry Zoltán. kozását kívánják elérni. A 120%-on felüli termelésüket az tette lehetővé, hogy a nyersanyag szükséglet és az árú elhelyezésének lehetősége biztosítva van számúkra. A partizánskei soffőrök ls vállaltak kötelezettséget, még pedig három CSD autóbusz megljavítását, amivel sikerül majd megkönnyebíteniök az alkalmazottaknak munkahelyükre való sizállítását. Az opatovaí Poľana textilgyárból érkezett jelentés szerint már a „sztálinii" kötelezettség vállalások aláírásának első napján 328 egyéni és 426 kollektív munkafelajánlást írtak alá. Az aláírások még folytatódnak s már a második napra ebbe az akcióba a dolgozók 70—80%-ának bekapcsolódására számítanak. Az üzemek dolgozói egyöntetően kérik eddigi normáik felemelését. A kikészítő osztály nagyobb termelő képessége arra ösztönzi a többi üzemosztályokat, hogy kikutassák, az eddigi fel nem használt erőtartalékokat és a gépi erők teljes kihasználásának lehetőségeit a nagyobb teljesítmények biztosítására. Az érsekújvári vasútállomás dolgozói jelentették, hogy november 1-vel 106%-ban teljesítették már az évi tervet. Ezt a szép eredményt, mint ki tűnik jelentésükből, a munkaversenyekbe való bekapcsolódásuknak köszönhetik. Tizennyolc élmunkásuk van, a versenyben pedig hét munkacsoport vesz részt Sztálin elvtárs születésnapjának tiszteletére 102 szocialista munkaszerződést írták alá melyeknek egyetlen célja, a munka termelékenységének fokozása és a munkától való távolmaradásnak a minimumra való csökkentése. Egy amerikai iáLornok vasárnapi önvallomása Az Izvesztija „Fuller tábornok vasárnapi gondolatai" címmel a következüket írja: — John Fuller amerikai tábornok november 13-un „Az atombomba a mi jövtnk címmel cikket írt a Sunday pícturial című lapban. Ugylátszik, a háborús hisztéria egy váratlan rohamában a tábornok megfeledkezett magáról, amennyiben a következőket írta; „ .. .Megállapíthatjuk a kommunizmus terjedését és végül ellentámadásba mehetünk át vele szemben ... Ha sikert érünk el, újra meghódítjuk Kelet-Európát. „Egyetlen és alapvető akadálya ennek azonban — írja a, továbbiakban Fuller — a nyugateurópai országok és Amerika állami vezetőségének csődje". — Mi nem tiltakozunk az ellen a jellemzés ellen — írja az Izvesztija —, amelyben Ful'er az imperialista államok kormányköreit részesíti. Viszont nem látunk észrevehető különbséget Fuller tábornok és gazdái között.. Azok éppen olyan rablók, mint ő, ő pedig éppúgy csődöt mondott, mint azok. Egy a céljuk: a támadó háború. Számukra csak egy célpont létezik: a győztes szocializmus országa és a szocializmus útjára lépett országok. Egy mód lebeg szemük előtt: harcolni idegen erők felhasználásával. Fuller Franco banditáira és hitlerista SS-ekre számít, mert fél saját népétől. A háborús hisztéria az üzletemberek számára normális üzleti vállalkozás. Ezért igyekeznek a népet a háborús pszichózis mérgével megmérgezni. Ez azonban nem sikerül nekik. A népek határozottan küzdenek a békéért és sikraszállnak a barátságért a Szovjetúnióval, a békeszerető nagyhatalommal, a béke bástyájával. A csehszlovák szakszervezetek üdvözük Franciaország dolgozóit A francia általános sztrájk megkezdésének napján a szakszervezetek központi bizottsága Párizsba a következő üdvözlő táviratot küldte:- „Csehszlovákia dolgozó népe üdvözletét küldi a francia dolgozó népnek, kik egységesen harcolnak a magasabb bérekért. Reméljük, hogy ez a harc a francia dolgozók győzelmével végződik és sok sikert ki" vánunk az önök általános sztrájkjához," Miért kap silány árut Ausztria? Osztrák vezető körökben egyre gyakrabban hangoztatják, hogy a Marshall-szállítások keretében Ausztria ailányminőségű selejtes árut kap. Ausztriának azonban el kell fogadnia ezeket a selejtes árukat, minthogy — amint az Österreichische Zeitung jelenti — azok árát már előre kifizették. Az egyik textilgyár nemrégen teljesen használhatatlan amerikai gyapjút kapott. Az „Ankerbrot" kenyérgyárba 50 vagon amerikai, férgekkel és ocsúval teli búza érkezett. Az egészségre ártalmas búzát feldolgozták kenyérré és eladták. JUbánfa felszabadulásának ötödik évfordulója November 28. és 29"én a népi demokratikus Albánia ünnepel. November 28-át mint az albán függetlenség kikiáltását ünneplik. Ugyanis 1912

_ben ezen a napon szabadult fel Albánia a török császárság 500 éves uralma alól. November 29-én viszont öt éve lesz annak, hogy Albán

: a felszabadult a fasiszta megszállás járma alól. Az albán nép az első volt Európában, amely a fasizmus járma alá került, de joga van afra, hogy magát azok közé az államok közé számítsa, akik fegyverrel a kezükben harcoltak népük szabadságáért