Uj Szó, 1949. november (2. évfolyam, 172-196.szám)

1949-11-26 / 193. szám, szombat

1949 november 26 UJSZ0 (Jžeíéftelit ff/ JÍÚmiCHĹIL Budapest világhírű, gyönyörű hidait a fasiszta barbárság felrobbantotta a visszavonu ás napjaiban. A nácizmus összeomlását ideig-óráig elodázta ugyan ez a barbár tett, de feltartóztatni nem tudt? es csak a magyarságnak, a dolgozó népnek okozott mérhetetlen károkat. Aki a háború után 1945-ben vagy IS46-ban Budapesten járt, láthatta a csonka hidakat, a roppant romokat, a nagyszerű dunai látvány helyett a pusztulásnak a világi színeit. Siralmas képet nyújtott az egykori festői Dunapart vízbe hanyatlo't hidaival és szemben a kiégett várral, a megcsonkított Halászbástyával és a rommá lőtt palotákkal. Emberfe etti hit és erő kellett túltenni magát e látványon és bízni abban, hogy itt újra eleven, teremtő élet indul, a hidak ivei újra egymásba kapaszkodva hirdetik majd, hogy végetért a szörnyű rombolás, az árulás, az aljasság és az embertelenség korszakát a munka és a béke győzedelmes hirdetése, az építés és a,kotás váltja fel Az elmúlt évek tanúságot tetiek arról, hogy a magyarság vezetőiben égett ez a hit és a tömegeket mozgósítani tudta az országépítésre, ame ynek a hídavatás szin'e jelképe lett. Felépültek sorjában a budapesti hidak is és éppen a héten újabb hídavatás jelezte 1 magyar országépítés sztálini tanításon alapuló nagyszerű 'endúletét. Üjra áll a Lánchíd is, hogy büszkén hirdesse a szabadságban élő szocialista hazát építő független magyar nép emelkedő jólétét, békés és boldogabb jövőbe vetett hitét, a Szovíetúnió győzhetetlen erejére támaszkodó Dolgozók Pártjának bö'cs vezetését. Pontosan száz esztendővel megépítése után újra áll a felrobbantott Lánchíd, szebben és erősebben mint v-'aha. hogy méltóan hirdesse a magyarság áldozatkészségét és építő akaratát. A Lánchíd megépítésének gondolatát Széchenyi István gróf vetette fel először a magyar közéletben. Hét évig ke'lett harcolnia a császári kamarilla ellen. ARISZTOKRATA R. T. A LÁNCHÍD KIHASZNALASARA. A Lánchíd megépítésére részvénytársaságot alakítottak, amely nemcsak magas jövedelmet, de konkurrencia-mentességet is biztosított a maga számára. Az építkezés 1838-ban indult meg és 10 esztendeig tartott. A Lánchíd terveit Clark Vilmos készítette, az építést testvére, Clark Adám vezette. Az építkezés harmadik eszdendejében, 1840-ben, külön törvényt hoztak, amely a haszonra spekuláló részvénytársaság számára kivételes jogokat biztosított. 1842 augusztus 27-én rakták le az alapkövet. Délután 5 órakor megdördültek Ösbuda bástyáiról az ágyúk, jelezvén, hogy „öfelsege, apostoli királyunk képvise ője, Károly főherceg és a nádor elindultak". Ettől az időtől kezdve gyors ütemben szerették volna végrehajtani az építkezést, de a munka többször megakadt. A hidat angol munkások építették. Dolgoztak itt olasz, német munkások is. A pesti munkásokat annyira aláértékelték, hogy m'g az angol és olasz munkások heti 25 forintot kaptak, addi/ a magyar munkásoknak heti 10 forinttal kellett megélégedniök. 1848 „vá'ságos" idő volt a híd építésének történetében. Júniusban ugyanis a magyar munkások az idegen munkások elbocsátását követe'ték. Clark nem állt szóba velük, hanem a belügyminisztériumba és a Városházára küldött segítségért. 60 főnyi hídőrség és egy rendőrosztag érkezett a helyszínre, ahrl a tüntető magyal munkásokat szétoszlatták. nélkül vehet igénybe. Éjféltől kezdődően életbe lép az a törvény, ame y a részvénytársaságot fe ruházta azzal a joggal, hogy kivétel nélkül mindenkitől vámot szedhessen". A vámszedés jogát már 1839-ben megállapították. Az erről szóló szerződést az építő részvénytársaság részéről Sina György báró, az állam részéről József főherceg nádor és Verebi Végh Ignác ítélőmester írta alá. E szerződés szerint a részvénytársasága híd megnyitásától számított 97 év lefolyása alatt a hídon — kivétel nélkül mindenkitől — vámot szedhet. Egy gyalogos személytől 1 krajcárt; ha vállán vagy hátán terhet visz, 2 krajcárt, egy lovasszemély, mindenre való tekintet nélkül 4 krajcárt fizet. Sertés, bárány, borjú és egyéb kisebb allatok szintén 2 krajcárt fizetnek, a fejőstehén után 3 krajcárt, egy parasztszekér után 5 krajcárt kei.ett fizetni, de csak akko , ha egy marha húzta, ha kettő, akkor már 8 krajcárt. Ez a tarifa csak üres szekérre vonatkozott, ha terhet is vitt, akkor az egy marhá á.tal húzott szekér után 8 krajcárt, 2 marhánál már 14 krajcárt kellett fizetni. ÜJRA ALL A HID.. A Lánchíd-jogot 1870-ben váltotta meg a kormány. A részvényesek nem panaszkodhattak: 14 millió koronát kaptak. 1913-ban, 64 évi használat után, újjá kelett építeni a Lánchidat, mert a teherbírás körül aggályok merültek fel. Az új szerkezet teherbírása megfelelt a modern követelményeknek. Az újjáépítés 1913 végén kezdődött és 7 millió koronába került. A régi hídból csak a hídfők és a pillérek maradtak meg A német nácik és a nyi'asok rombadöntötték a nagymultú hidat. A roncsokat a Duna fenekéről a szocializmust építő magyar dolgozóknak ke'lett kiemelni. Tíz esztendeig épült a régi Lánchíd. Idegen országból hozott anyagból, külföldi szakmunkások segítségével. Az új híd egy év alatt készült el magyar anyagból, magyar munkáskezek szorgalmából. Mint a magyar országépítés új diadala Széchenyi nem hitt a 48-as forradalom győzelmében, nem hitt a hídépítés sikerében. Hit nélkül álmodott, hit nélkül épített és alkotott. Megnyitásának századik évfordulóján újra áll a híd, hogy meghirdesse, i a Duna két parjt mel'ett imtnár fel I szabadult, boldog dolgozók élnek. „Kki a kommunizmust e!u!asítja, Krisztust is megtagadja' Megdöbbentő kultúrbotrány tartja izgalomban Ausztria közvéleményét. A karíntiai püspök néhány héttel ezelőtt „figyelmeztetéssel" fordult egyházmegyéje hívőihez abból az alkalomból, hogy a klagenfurti Stadttheater Bernard Shaw világhírű színművét, a Szent Johannát műsorára tűzte. A püspöki körlevél, melyet minden templomban felolvastak, felhívja a katolikusokat, hogy Shaw színdarabjának előadását ne látogassák, mert a „Szent Johanna" nem „vallásos színmű", sőt „formájában és tartalmában Folytatták a munkát s amikor már II legdurvábban sérti minden kato" láncot szerencsésen felhúztak és kő vetkezett az utolsó lánc felhúzása, váratlan szerencsétlenség történt. SZÉCHENYI A DUNABA ESIK... Az utolsó lánc, amikor a pillér tetejéhez közeledett, este 8 óra tájban, elszakadt és a lánc 7940 mázsás terhe óriási robajjal átszakítva az ideiglenes munkahidat, belezuhont a Dunába. A munkahídról tzbben a Dunába zuhantak. Széchenyi István gróf is beleesett a Dunába, miután éppen a munkahídon tartózkodott. Mivel jó úszó volt, kiúszott a budai partra. 1849 január elején a hevenyészve összeállí. tott pallókon átvonult az osztrák sereg 70.000 emberrel és 200 ágyúval. Ismét folytatták az építkezést, újra veszedelembe került a hídépítés. Alnoch von Ede stadt császári ezredes 1849 május 21-én a hajna i órákban a hídra lopózott és az oda készített lőporos hordóba bedobta égő szivarját, hogy ezáltal a két várost összekötő hidat a levegőbe röpítse. A hídban 1 maga azonban a robbanás daaüg tett valami kárt, életével fizetett, mert rabokra szaggatta. HAYNAU ELSŐNEK MEGY AT A HÍDON. Magáról a megnyitásról mindössze 20 soros tudósítás jelent meg a Pester Zeitung 1849 november 20-i számában. A közleményt a hídépítő részvésytársaság tette közzé és úgy hangzik, mint egy „közgyűlési kommüniké". A közlemény magyar fordításban így szól: „A két part közötti állandó összeköttetés célját szo'gáló pestbudai lánchíd, ez a nagyszerű, hatalmas, hasznos és egyben egészen különleges kiviteli művészi alkotás végre szerencsés befejezéséhez érkezeit és 10 évi megfeszített munka után most már a nagyközönség számára is meg lehet nyitrn A megnyitás 20-án, kedden délután 12 órakor kezdődik. Báró Haynau kato.iai főparancsnok és a pojgári hatóság vezetője, Gehringer, először mennek át a hídon, maid utána a nagyközönség számára nyílik meg a híd, amelyet aznap éjfélig díjfizetés likus hívő vallásos meggyőződését". A karíntiai püspök váratlan fellépése Ausztria katolikus társadalmában nagy izgalmat keltett, annál is inkább, mert az egész világon nagy sikerrel játszott színmű ellen sehol és soha eddig ilyenfajta kifogás fel nem vetődött. SHAW MEGSZÓLAL. Élénk sajtóvita keletkezett, melynek során most a „Szent Johanna" nagynevű szerzője is megszólalt. Az osztrák kommunista párt központi lapja, az „österreichische Volksstimme" felkérte Shawt, nyilatkozzék a karintiai püspök boj kottfelhívásáról. A nagy angol drámaíró sürgönyileg válaszolt a bécsi újságnak és válasza a népi demokráciákban is különös érdeklődésre tarthat számot. — Azok a katolikusok — mondja Bemard Shaw sürgönyválasza, — akik a kommunizmust elutasítják, ezzel egyszersmind Krisztust és Szent Pétert is elutasítják. Színművemet minden hithű katolikus úgy üdvözölte, mint az Egyház Szent Johanna kiközösítése körül játszott szerepének első becsületes és fair ábrázoűlását. A főtisztelendő elolvashatná az én színművemet és az ő bibliáját, az Apostolok Cse' lekedeteinek 5. és Máté evangéliumának 20. fejezetét. Az osztrák lap vezető helyen közli Shaw sürgönyét és azoknak az olvasóknak számára, akik „a Bibliát nem ismerik olyan pontosan, mint Bernard Shaw", megjegyzi, hogy az idézett bibliai helyek igazolják Shaw állítását, mely szerint az, aki a komínu nizmust elutasítja, Krisztust is megtagadja. Az Apostolok Cselekedeteinek 5. fejezete tudvalevőleg történetet mond el Ananíás" ról, aki a keresztény közösség közös földbirtokának alapszabályai ellen vétett és súlyosan megbűnhődött. Máté evangéliumának 20. fejezete pedig a szőlőmunkásokról szóló ' példázatában a mennyek országát olyan birodalomnak írja le, ahol az „utolsókból az elsők lesznek", ahol mindenki képességeinek megfelelően dolgozik és azért a munkáért mindenki a szükségleteinek megfelelő juttatásban részesül. Bernard Shaw a kommunizmus és a kereszténység viszonyára vonatkozó állásfoglalása nemcsak a Szent Johanna körül keletkézett irodalmi vitában, de politikai körökben is nagy feltűnést keltett. A TELJES HETI RÁGláMÜSQST (BRATISLAVA ÉS BUDAPEST} VASÁRNAPI SZÁNUNKBAN KÖZÖLJÜK „A nép nemcsak az az erő, mely megalkotja az összes materiális alapokat, hanem a lelki értékek kiapadhatatlan egyedüli forrása" — írta Gorkij, a halhatatlan szovjet író. A nép jelenti az erőt, hatalmat, az élet alapját. És csakis ott jöhetnek létre igazi alkotások, ahol a felszabadulni vágyó vagy a már teljesen felszabadult nép sugalmazza mondanivalóját, vágyát, óhaját a vele együttérzö, szenvedő és örülö költőnek, tudósnak, művésznek, akik így a nép hangján szólhatnak polgártársaik millióihoz, a világ összes dolgozóihoz. A népi kultúra kialakulása a népi hatalom megerősödését jelenti. A múltban tapasztalhattuk nálunk is, de a jelenben még élesebben láthatjuk a kapitalista államokban, ahol szétesöben van a kultúra, hogy kapitalizmus rendszerében nem dolgozók nevelése. színvonalának magasabbra emelése a cél, hanem £ kultúra terén is az üzlet, a haszonkeresés és ezért pornografikával könnyű, lélektelen alkotásokkal tömik tele az olvasókat. „A burzsoá irodalom mai állapota olyan — mondotta Zsdánov elvtárs a szovjet írók szövetségének első or szágos kongresszusán —, hogy már nem alkothat nagy müveket. A burzsoá irodalom hanyatlása és bomlása, amely a kapitalista rendszer hanyatlásából és rothadásából fakad jellemző vonása, jellemző sajátossága a burzsoá kultúra és a burzsoá irodalom jelenkori helyzetének és állapotának... A burzsoá irodalom eladta tollát a tőkének s ennek az irodalomnak az „előkelőségei" ma tolvajok, detektívek, prostituáltak, selyemfiúk és egyéb gazemberek" De a nyugat országaiban is van nak népi alkotók, a szocialista eszme hívei, akik felismerve a népben rejlő nagy erőket, azokat visszatükröztetik müveikben. Az ő harcuk azonban nehéz és keserves a kapitalisták elnyomó, népellenes politi kája közepette. 1 Mennyivel más a kultúra szerepe a Szovjetúnióban! Magunk előtt látjuk Zsdánov elvtársat, amikor azt mondja, hogy az orosz ember más lett, mint vo t 1917-ig. Ügyis van. A szovjet dolgozók forradalma az emberi megújhodás új korszakával ajándékozott meg bennünket. Az ő küzdelmük és sikereik, melyeket csak nagy tanítóik és vezetőik, Lenin és Sztálin tanításai alapján érhették el, lettek a mi segítőink és útmutatóink is az új és emberibb társadalmi rend kialakításáért folytatott harcunkban. Ebben a küzdelmünkben nem elegendő, hogy csak tudományos alapon sajátítsuk el a marxista tanokat, melyek új életünk kiépítéséhez adnak irányvonalat, de ezen felül meg kell ismernünk a szovjet valóságot, a szvojet jellemet és gondolkodást is, melynek megismerése újabb segítséget és könnyebbséget jelent életünk gyors, ugrásszerű menetében. Még sok probléma előtt állunk, melyek megoldásához mindenekelőtt a szovjet valóság, a szovjet nép lelkisége, története, tapasztalata nyújt igazi segítséget. A megismeréshez elengedhetetlen tehát, hogy szorgalmasan olvassuk a szovjet könyveket, me'yek kitűnő fordításban kerülnek elénk és figyeljünk a laptermékek sűrű idézeteire is. nemzetiségi kérdés egyedüli igazságos megoldásával, szabad és virágzó életet teremtettek a Szovjetúnióban és példát szolgáltattak nekünk. Lenin és Sztá-in tanításai nemcsak a szovjet népek, hanem a világ összes dolgozóinak kincsévé váltak. Ezért szükséges, hogy sokat tanuljunk belőlük, hogy magunkévá tegyük tanaikat, hogy politikai, gazdasági és kultúréletünket a szovjet do'gozók virágzó élethez hasonlóvá tehessük. 3, A Csehszlovák-Szovjet Barátsági Napok keretében most a szovjet könyv- és sajtóhetét tartjuk. A jelen, a népek történetének új korszaka arra tanít és ösztönöz bennünket, hogy újabb hitet, erőt merítsünk a szovjet kultúrtermékek olvasásából, melyekből megismerhetjük a szovjet ember jellemét, emberiességét, kötelességérzetét és nagy áldozatkészségét a dolgozó ember igazi nagy ügyeiért. Minden, ami a Szovjetúnióban történt és történik, szerves összefüggésben van a mi mindennapi életünkkel is és befolyással van új építő törekvéseinkre. A szovjet könyvek, legyenek azok marxista vagy szépirodalmi termékek, az emberibb megnyilatkozás új hangján szólnak hozzánk. Lenin, Sztálin tudományos marxista művei világosan megmutatják teendőiket. Ez a leninisztálini tudomány megoldja és kifejti az emberiség haladásának alapvető kérdéseit A cárizmus letörésével, a po'itikai és gazdasági berendezkedés új alapokra való helyezésével, a Molotov kü'ügyminiszter mondotta 1946-ban, hogy: minden út a kommunizmus felé vezet! Az emberiség történelmében a szovjet forradalom új korszakot nyitott, a kapitalizmusénál igazságosabb, emberibb táisadalmi berendezés és a haladás korszakát. Ez elől nincs kitérés. S ez a való tény megújhodást hoz mindenkinek. Az imperialista nagyhatalmak háborús politikájával szemben itt álanak a szovjet politikusok, írók, tudósok, akiknek minden megnyilatkozásából a béke megőrzése és megerősítése csendül ki. Az új szovjet irodalom két részre oszlik. Elsősorban is a nagy felszabadító háború küzdelmét a szovjet hazafiak honszeretetét mutatják be. Fagyejev: Az ifjú gárda, Szimonov: Nappalok és éjszakák. (A sztálingrádi ütközet) Erenburg: Vihar. De száz és száz más műből is az új szocialista hazafiasság hangja szól hozzánk. Másodsorban pedig a szovjet írók dolgozóik építő törekvéseit mutatják be. Gorkij klasszikus műveiben a szocialista realizmus legművészibb eszközeivel tárja elénk a mult évtizedek embereinek szebb létért folytatott nehéz küzdelmét. Makarenko, Osztovszkij, Gladkov, 'Gorbatov és a többi jeles szovjet író az újjáépítésért, a szocializmusért folyó harcot tükröztetik vissza alkotásaikban. „Ilyen élenjáró eszmei, forradalmi irodalommá a valóságban csak a szovjet irodalom válhatott és vált, mert ez az irodalom egy test, egy vér a mi szocialista építésünkkel." (Zsdánov ) A dolgozók lelkes munkakészsége, a kimagasló termelési eredményeket biztosító szocialista munkaversenyek, a forradalmi ifjúság küzdelmei, az új társadalmi rend kialakítása lett a szovjet írók főtémája. A dolgozók lelkületének művészi módon való visszatükrözésével születhettek csak meg a realista szovjet firoda'om legnagyobb alkotásai, melyek a mi dolgozóinknak is a legszebb olvasmájiyul szolgálnak. A szocializmus az emberiségnek történelmi jelentőségű megújhodását hozó korszaka új feladatokat tár elénk. Amellett, hogy teljes erőfeszítésünkkel építjük mi az új társadalmi rendet, tudásunk, képességünk továbbfejlesztése érdekében kívánatos, hogy megtanuljuk az orosz nyelvet, azoknak a szovjet dolgozóknak a nyelvét, akik a szocializmus első harcos építői voltak. Ezzel nemcsak hálánkat fejezzük ki a Szovjetúnió iránt, hanem a szovjet könyv- és sajtótermékek eredetiben való olvasásával még közelebb kerülünk ahhoz az eszméhez, mely a kapitalisták gátló politikájával szemben is oly diadalmasan tör előre a világösszes dolgozóinak gondolkodásmódjában. A szovjet kultúra terjesztésével a szocializmus igaz hirdetőjévé válunk mi is, mert ezek azok a müvek, melyek az új életviszonyok legelemibb alapjait képezik. Ezek nélkül nem is képzelhetjük el új törekvéseink megvalósítását, tanításuk elfogadása nélkül a, kapitalista bérencek, háborús uszítók martalékai lennénk. Mi a békét, az igaz emberi törekvéseket szolgáljuk s ebben a küzdelmünkben csakis a szovjet könyv és sajtótermékek állandó olvasásával erősíthetjük meg hitünket és vihetjük győzelemre eszménket. Szlovákia magyar dolgozói sem maradhatnak el hazánk többi dolgozóitól. Olvasnunk és tanulnunk kell állandóan és fejlesztenünk marxista tudásunkat. Üzemekben, iskolákban, falvakban létesítsünk marxista köröket, Járjunk el orosz nyelvtanfolyamokra, olvassunk minél nagyobb számban szovjet szépirodalmi müveket, rendezzünk magunk között időközönként eszmecseréket, mert ez a haladás egyedüli útja és a szebb jövő kizárólagos biztosítéka. Fetrőci Bálint.