Uj Szó, 1949. november (2. évfolyam, 172-196.szám)

1949-11-26 / 193. szám, szombat

A CSEHSZLOVÁKIAI MAGYAR DOLGOZÓK LAPJA Bratislava, 1949 november 26, szombat 3 Kčs II. évfolyam, 193. szám Parasztjaink visszatértek a szocializmus hazájából Baszélgeiés a Szovjetúnióban járt Kállai István képviselővel, Furinda Rezsővel, a tőrei EFSz elnökével és Tóth Péter kisparaszttal Éppen hat hete annak, hogy csehszlovákiai dolgozóink, fó'leg kis-és középparasztságunk, falusi földműveseink 307 tagból álló, a szovjet tanulmányozására induló delegációját a prágai állomáson ünnepélyes külsőségek közepette elbúcsúztatták. Fierlinger és Duríš miniszterek, a prágai szovjet nagykövet és a Prágába akkreditált népi demokratikus országok követeinek jelenlétében búcsúzott el Nedved elvtárs a földműves küldöttség nevében és már akkor Ígéretet tett a küldöttség valamenynyí tagja nevében, hogy szem előtt fogják tartani azt a fontos küldetést, amellyel őket Csehszlovákia dolgozó népe megbízta. Kedden reggel érkezett vissza országunk fővárosába, Prágába, öthetes tartózkodás után a földműves delegáció, amelynek minden egyes tagja hatalmas élményekkel és a Szovjetúnióban szerzett tapasztalatokkal gazdagodva tért vissza munkahelyére, ahol hangos hirdetői lesznek nemcsak annak a nagyszerű munkának, amely ma a Szovjetúnióban folyik, de hirdetői lesznek annak is, hogy a Szovjetúnió népe őszinte szeretettel és barátsággal viseltetik a csehszlovák köztársaság dolgos népe iránt. A Szlovákiába visszatért küldöttség tagjaival már az első napokban érintkezésbe léptünk, hogy olvasóink számára minél hamarább beszámolhassunk azokról a nagyszerű éln. .nyékről, amelyeknek részesei voltak a kiküldöttek. Beszélgetést folytattunk Kálai István képviselővel, a Szlovák Nemzeti Tanács tagjával, Furinda Rezsővel, a nagytörei Egységes Földműves Szövetkezet elnökével és Tóth Péter csallóközi járásbeli kisparaszttal. . Kálai képviselő élményeit a követI kezőkben összegezte: A felszabadult új élei hirdetői leszünk, akik a szovjet e nbert oithonában láttuk — Valamennyien a legőszintébb megilletődéssel hagytuk el nagy szövetségesünknek, a Szovjetúniónak földjét. Azt hiszem, valamennyien csak egyet mondhatunk: Meghatva tapasztaltuk lépten-nyomon az őszinte szeretetnek megnyilvánulását, a vendéglátást; a gondosság ezernyi megnyilvánulásban kísért v égig egész útunkon. Az ellenséges propaganda oly sok hazugságot és rágalmat kent a dolgozók országára, hogy nem csodálkozhatunk azon, hogy sokan hatása alá kerültek e hazug és aljas propagandának. Hisz még az elutazás előtt is a kiküldötteket a rosszakaratú és a reakció szolgálatában álló kulákok azzal rémítgettek, hogy a Szovjetúnióban lépten-nyomon fognak bennünket ellenőrizni, hogy semmit sem fogunk látni, senkivel sem fogunk tudni beszélni. Ez a több, mint 300 tagú küldöttség most saját szemével győződhetett meg ezeknek az uszító suttogásoknak alaptalan voltáról. Mert nekünk mindent megmutattak, amit csak négy hét alatt meg lehet tekinteni. Láttuk Moszkvát, láttuk a Kremlt, láttuk a szovjet gyárakat, szovjet állami birtokokat, láttuk a szovjet munkást az üzemekben dolgozni, láttuk a szovjet parasztokat kitartó örömteli munka közepette termelni, alkotni, vendégei voltunk a szovjet haza boldog népének, meglátogattuk őket lakásaikban és részletesen megtárgyaltuk velük az életben felmerülő közös problémákat. A küldöttség tagjai végi<vutaztík a Szovjetunió hatalmas ors7áT*t, voltak Tifliszben, Kievben. Taskentben, Ooriban. frtálin szülőotthonában, látták a sztálingrádi romokat, ott voltak Batun és Szuchun üdülőtelepein, megjárták Közép-Ázsiát, ahol együtt táncoltak az öntudatos boldog szovjet néppel és mindenütt, minden órában, minden percben látták, átélték a nyugati imperialista propaganda legtökéletesebb cáfolatát. Ennyit mondott Kálai elvtárs, majd még hozzátette: — Földműveseink és az egész delegáció a legszebb emlékekkel tértek vissza Csehszlovákiába. Hazatérve falvaikba, maguk fogják elmondani élményeiket, maguk lesznek hirdetői a szocialista haza nagyszerű életének és el fogják némítani a Szovjetúnió-ellenes reakciós propagandát. Furinda Rezsőt nem kell bemutatnunk olvasóinknak. A csehszlovákiai magyar dolgozók már jól ismerik öt, ezt a nagyterei harcos kisparasztot, aki idegeinek minden rezdülésével és egész életén át egyért küzdött, egyért harcolt, hogy népe között magvetője legyen a kommunista tanoknak. Munkásságát, lelkes mindennapi munkáját a nagytörei Egységes Szövetkezet bizonyítja a legeklatánsabban, ahol Szlovákia egyik legszebb és legtökéletesebb szövetkezeti élete fejlődött ki rövid idö alatt. Furinda szeme ég és mi valamenynyien, akk hallgatjuk szinte türeln.etlenii várjuk az újabb és újabb élményekről való beszámolást. E sorok írója, mielőtt Furinda elutazott volna Prágából a Szovjetunióba, fe'kereste őt közvetlenül elutazása előtt s talán éppen ezért szólt az első mondat nekem, liletőleg az Üj Szó egész olvasó táborának. Képünk a nagy Szovjet föld grúz vidékének egy kies táját ábrázolja. Egykor elmaradott, írni-olvasni nem tudó, zsarnokságban sínylődő néplakta. Ma ez az elmaradott vidék is, akár a végtelen szovjet haza más tája, a haladás és az emberi boldogság földje és népe felszabadultan élvezője a szocializmus minden áldásának. Fejet hajtunk a fíaShsžať&n Lenin előtt — Mindent meg fogok írni, minden percrő' rész'etesen be togok számolni, jegyieteket kész'ieitem napról napra s a hat hét alatt több mint három vas. tag füzetet te eírtam írd meg elvtárs mát most, hogy életem !egszebb élménye volt e- dz út es én a sok harcon, bajon keresztül vergődött földmunká- ember soha-e fogom elfelejteti az életben azt a pillanatot, atrikor ot

f álltam minden kommunista legszentebh helyén, amikor mégha |o'hattam Lenin teteme e ott Csak a könnyeim peregtek, álltam némán és végk

rpe

rgeU szemem előtt az a soksók kin. b'ij, ame'ynek íájda mait jött Lenin és Sztálin kivenni az emberek szívéből. Mialatt Furinda ezeket a szavakat mondja, a szobát csend ül' meg és a körülötte ülő elvtársak magukban szintén arra gondolnak, mit is köszönhet a dclgozó nép Leninnek, Sztálinnak és a szovjet nép nagy hazájának. Egymás után röppennek aztán a kérdések, valósággal ostrom alá vesszük Furindát, Furinda pillanatokra megzavarodik, majd ismét a régi, magabiztos hang tör elő belőle, két kezét intőén felemeli: — Várjatok, elvtársak, szépen sorjában! Mivel kezdjem. Valaki megindítja a szót: — Először mondanád el az öt hét történetét, úgy ahogy elindultatok, attól a perctől, amig ismét ide, körünkbe vissza nem tértetek. Furinda végig simít a homlokán, s majd nekilát az első részletes beszámolójának. — Mint azt már bizonyára tudjátok, a kormány tagjai és a diplomaták búcsúztatása után megindult velünk a gyorsvonat a nagy szovjet haza felé. Szerdán érkeztünk Bresztlitovszkba, itt végződik a keskeny vágány, illetőleg itt kezdődik a szovjet széles vágány. Az állomáson már ott várt a hosszú szovjet különvonat, amellyel útunkat folytattuk Moszkva felé. Előzékeny személyzet, tisztaság, kényelem fogadott itt és vonatunk rövidesen el is indult velünk. A szerelvényen hálókocsikban voltunk elhelyezve, úgyhogy mindegyikünknek kényelmes helye volt a hosszú úton, mert hiszen csak pénteken délelőtt 11 órakor érkeztünk meg Moszkvába. Az egész úton a legnagyobb gondossággal voltak irántunk, reggelenként mindegyikünket megkérdezte az egészségügyi személyzet, nem gyengélkedünk-e, egészségünk rendben van

_e. Legkisebb panaszra is már jött az orvos, aki megvizsgálta az illetőt és megadta a szükséges utasítást. Moszkvában... Mint már említettem, pénteken étkeztünk meg Moszkvába. Itt az ünnepélyes külsőségek közepette fogadtak bennünket, az üdvözlő köszöntések elhangzása után hatalmas modern autóbuszokon a városorr keresztül a Metro" pollszállóba vittek bennünket, ahol mind a háromszáznyolcunkat kényelmes, szép, tiszta szobákba helyeztek el. Az első benyomásom már a Moszkvába menő út alatt és most újból a tisztaság, a rend, az előzékenység volt. Ez lepett meg . legjobban. Ezt az előzékenységet, 1 ezt a rendszeretetet és tisztaságot nem lehet csak úgy mutatni, ennek az emberben élnie kell. Annál megbecsülendőbb tehát. Később is egész szovjetoroszországi tartózkodásunk során arról győződhettünk meg, hogy a szovjet ember többi kiváló tulajdonsága mellett az a három adottság is természetes tulajdonságként jelentkezik. Az első nap a mosakodás, elhelyezkedés után a moszkvai utcával ismerkedtünk meg. Csodáltuk a hatalmas forgalmat, és nem győztünk betelni a moszkvai emberrel, azzal a mosolygós kedves előzékeny emberrel, akivel lépten nyomon találkoztunk. Moszkvában különben hat napig voltunk. Minden napunk pontosan be volt osztva. Itt a legnagyobb élményem, mint azt már elöljáróban is megmondottam, a Mauzóleum volt. Valamennyien meghajoltunk a Nagy Hal-ott előtt. További moszkvai élményeim? (Folytatás a 2. oldalon) A LEGSZEBB AJÁNDÉK Alig egy röviJ hónap váhszt el bennünket az ernbe-iség legkimagaslóbb élő fia, a szocialisia építés és tudomány Lenin mellett legnagyobb munkása és hőse, Sztálin elvtárs 70. születésnapjának ünnepétől. Az egész haladó világ szeme ma Moszkva felé fordul, száz és százmii iók szíve dobban ineg hálaul.en és a rajongó szeretetnek legbensőségesebb érzésével gondol a Kreml lakójára, az emberiség legbölcsebb élő vezetőjére és tanítójára. Mindenfelől a világon, ahol a dolgozó ember a győzedelmes ler.l.ii-sztátini vezetés jóvoltából immár felszabadi Itan éli alkotó életét, a bányák és tárrák mélyeiből, a gyárak zakatoló gépeinek diibüi gése, az íróasztalok, a felszántott földek és a téli álmukra váró rétek világa mellől hálatelten sz:Tnak a teremtő munka dalai Sztálin felé. És a nagy himnuszba bele-belecsendiil a még felszabadulásukat váró száz és százmilliók szíve dobbanása, a mi diadalmas énekünkkel együtt zeng az ő égő és leb'rhatatlan vágyakozásuk is egy bt 1 Jog és szabad élet minden áldásáért. Mivel ünnepelheti a dolgozó túlcsorduló szive hálája mclctt a legméltóbban ezt a születésnapot? Mivel fejezheti ki a szocializmust alkotó tábor a legmélyebben, hogy tudatában van annak, amit kapott? Miféle ajándékkal viszonozhatja Sztálinnak egy fél évszázad áldozatos harcát és tanítását, a Leninnel együtt új világot teremtő nagy művét? IJgy érezzük, a dolgozók hatalmas tábora szinte ösztönszerűen megtalálta hálája legméltóbb kifejezését mindennap építő munkájának nagyobb lendülettel való < I, égézésében. He

vek óta hírt adnak lapjaink, hogy a nagy Szovjetunióban, a népi demokráciák ország."Iban a dolgozók sztálini munkafelajánlással készülnek a decemberi nagy napra, f-nes a dolgozók tömegében egy réteg sem, amely ne venné ki részét az ünnepnek munkával való méltó megünnepléséből. A gyárak munkásai normájukat emelik, a selejtet csökkentik, a távi I naradást kiküszöbölik, élmunkásvákásban dolgoznak, tapasztalataikat, újításaikat kicserélik, a falu világa, a szövetkezetek tagjai rohammunkával fejezik be az őszi szántást és készítik az eljövendő esztendő ízesebb kenyerét, de versenybe állnak mind nagyobb tömegben az értelmiségi dolgozók is, hogy a szocli'izmus építésének szolgálatával fejezzék 1-i nagy szeretetüket és határtalan ragaszkodásukat Szt'ln iránt. Mérnökök, orvosok, tudósok emeľk munkatel jesí menyeiket, bankok, hivatabk. közintézmények dolgozói egyszeríís tik munkarendjüket, javít iák az adminisztrációt, nevelők és művészek nemeseik a szellemi életet, hogv egy-egy téglával ők is hozzájáruljanak az ú i világrend építéséhez. A hnt^-'ó világnak minden do'gozóia tudatában van i sztálini tanítás n

agy gyakorlati értékének: „A versenv v-lói b^n a szo'l li-mus felépítésének kommunista módszere, mely a dolgozók mill'ós tömege

:rek lehető legnagyobb fokú aktivitásán alapul. A verseny valójában az az emeltyű, amelynek segítségével a munkásosztály hivatva van arra, hogy az egész gazdasági és kulíúrális életet e fő dón a szoc' 1 .mus alapjára átállítsa". Harc folyik ma a dolgozó nép békés új világrendjéért, a szocializmusért és erinek a harcnak a leghathatósabb fegyvere a munkaverseny, az egész országot mozgós tó munkafelajánlás. Nincs az a foglalkozási ág, amelyben jobb eredmények, magasabb tel iesítmények nem érhetó'k el. Ahogy az építőrmmkás a szovjet sztahanovista példákon okulva, hármas munkacsoportban száz és száz százalékkal emdii tudja normáját, ahogy a szövőnők menetközben adjak kt gépeiket és eme i.( több gép kl .zolgálásával telje, sítményiiket, az irodai munkái is talál jobb munkamódszert, az o"os lelkiismeretesebb gyógyítást, a tanító alkalmasabb nevelési metódust. ..Erd uiól a legjobbakat és érj el általános emelkedést", sarkallja a fizikai és értelmiségi dolgozót a sztálini tanítás. Ime, csak az kell, hogy ez a sztálini szózat állandóan a szemünk előtt álljon, hogy sarkaljon és búzditson a közös munka nagyobb és nagyszerűbb eredményeinek elérésére, amelynek egy a célja: jobb életfeltételeket biztosítani magunknak és embertársainknak és megrövidíteni a szocializmushoz vezető utunkat. Több alkalommal hírt adtunk már cl/asóinknak, hogy csehszlovákiai magyar dolgozóink is derekasan kiveszik részüket ezekből a versenyekből és a sztálini munkafelajánlásokból. Nem kételkedünk abban, hogy az elkövetkező napokban a mély hála érzése még bensőségesebben fog megnyilatkozni a magyar dolgozók körében és újabb és újabb versenyekről és munkafelajánlásokról adhatunk számot olvasóinknak. Erős szocialista országépítő munkát végeznek ezzel igazi sztál'ni

4 szellemben, amely a legméltóbb köszönet lesz felszabadított életünk minden öröméért, a szabad kenyérért, a magyar iskolákért, a teljes egyenjogúságért. A napokban hazatért a Szovjetúnióban járt parasztküldöttség. Ezek a hazatértek most elmondhatják élőszóval — és beszámolnak majd lapunk hasábjain is' — mi mindent tapasztaltak a szocializmus nagy hazájában. Fehletet adnak a kétkedőknek, kinyitják a vakok szemét és megeró'sítik azokat, akikben már él és lobog az új élet hitének lángja. Elmondják majd, hogy mit végzett a Szovjetúnió népe a sztá'ini bölcs vezetés három évtizede alatt, beszélhetnek a munka hallatlan lendületéről, amely sivatagokat édenkerité varázsol, beszíl'ietnek a sztálini korszak hatalmas teljesítményeiről, melyeknek tanúi lehettek a gyárakban, laboratói l'imokban, a kolhozokban és mindenütt, ahol az emberi boldogság megteremtéséért, a béke megvédéséért folyik az a'kotó munka. És szólhatnak majd a szovjet emberről magáról, arról a szovjet emberről, amelynek legtökí'l;íesebb példája, az emberiség legnagyobb élő fia: Sztálin elvtárs. Elmondhatják, hogy az ő páratlan forradalmi szelleme ragyogja be a nagyszerű szovjet építkezést, a béke hallatlan nagy művét: a Szovjetunót. Az ó' energiája, hihetetlen munkabírása és szellemének töretlen fénye sugározza be a nagyszerű szovjet életet. melyhez hasonlót nekünk is meg k' ľ teremtenünk erőnk minden megfeszítésével. Elriasztó ostoba csajkamesék h I ett beszámolnak majd a szovjet paraszt életének magas sz'nvonaláról, a nagyszerű gépesítés áldásáról, az egységesített munkákról, a micsurini és lyszenkói tanításoknak gyakorlatban megnyilvánuló. szinte csodaszámba menő teljesítményei ől, melyek a legtompultabb, legközönyüsebb 1 Ikeket is rá fogj>k vezetrl a falu egyedüli helyes útjára, az Egységes Földműves Szövetkezetek keretében való gazdálkodásra. Ime, falvaink bekapcsolódása a születésnap megiinnep'ésére, a hala lerovására, a sztálini korszak munkájában való részvételre adva van: Egységes Földműves Szövetkezetet minden magyarlakta faluba, ah< I e ld'g még nem alakult meg! Egység, közös munka, a föld hozam-ínak minőségi és mennyiség' emelése, ezzel ünnepeljék falvaink útmutatónknak, tanítónknak 70. születésnapját Egri Viktor.