Uj Szó, 1949. november (2. évfolyam, 172-196.szám)

1949-11-26 / 193. szám, szombat

A CSEHSZLOVÁKIAI MAGYAR DOLGOZÓK LAPJA Bratislava, 1949 november 26, szombat 3 Kčs II. évfolyam, 193. szám Parasztjaink visszatértek a szocializmus hazájából Baszélgeiés a Szovjetúnióban járt Kállai István képviselővel, Furinda Rezsővel, a tőrei EFSz elnökével és Tóth Péter kisparaszttal Éppen hat hete annak, hogy csehszlovákiai dolgozóink, fó'leg kis-és középparasztságunk, falusi földműveseink 307 tagból álló, a szovjet ta­nulmányozására induló delegációját a prágai állomáson ünnepélyes kül­sőségek közepette elbúcsúztatták. Fierlinger és Duríš miniszterek, a prá­gai szovjet nagykövet és a Prágába akkreditált népi demokratikus or­szágok követeinek jelenlétében búcsúzott el Nedved elvtárs a földműves küldöttség nevében és már akkor Ígéretet tett a küldöttség valameny­nyí tagja nevében, hogy szem előtt fogják tartani azt a fontos külde­tést, amellyel őket Csehszlovákia dolgozó népe megbízta. Kedden reggel érkezett vissza or­szágunk fővárosába, Prágába, öthe­tes tartózkodás után a földműves delegáció, amelynek minden egyes tagja hatalmas élményekkel és a Szovjetúnióban szerzett tapasztala­tokkal gazdagodva tért vissza mun­kahelyére, ahol hangos hirdetői lesz­nek nemcsak annak a nagyszerű munkának, amely ma a Szovjet­únióban folyik, de hirdetői lesznek annak is, hogy a Szovjetúnió népe őszinte szeretettel és barátsággal vi­seltetik a csehszlovák köztársaság dolgos népe iránt. A Szlovákiába visszatért küldöttség tagjaival már az első napokban érintkezésbe lép­tünk, hogy olvasóink számára minél hamarább beszámolhassunk azokról a nagyszerű éln. .nyékről, amelyek­nek részesei voltak a kiküldöttek. Beszélgetést folytattunk Kálai Ist­ván képviselővel, a Szlovák Nemzeti Tanács tagjával, Furinda Rezsővel, a nagytörei Egységes Földműves Szövetkezet elnökével és Tóth Pé­ter csallóközi járásbeli kisparaszttal. . Kálai képviselő élményeit a követ­I kezőkben összegezte: A felszabadult új élei hirdetői leszünk, akik a szovjet e nbert oithonában láttuk — Valamennyien a legőszintébb megilletődéssel hagytuk el nagy szö­vetségesünknek, a Szovjetúniónak földjét. Azt hiszem, valamennyien csak egyet mondhatunk: Meghatva tapasztaltuk lépten-nyomon az őszin­te szeretetnek megnyilvánulását, a vendéglátást; a gondosság ezernyi megnyilvánulásban kísért v égig egész útunkon. Az ellenséges propaganda oly sok hazugságot és rágalmat kent a dolgozók országára, hogy nem cso­dálkozhatunk azon, hogy sokan ha­tása alá kerültek e hazug és aljas propagandának. Hisz még az eluta­zás előtt is a kiküldötteket a rossz­akaratú és a reakció szolgálatában álló kulákok azzal rémítgettek, hogy a Szovjetúnióban lépten-nyomon fog­nak bennünket ellenőrizni, hogy semmit sem fogunk látni, senkivel sem fogunk tudni beszélni. Ez a több, mint 300 tagú küldöttség most saját szemével győződhetett meg ezeknek az uszító suttogásoknak alaptalan voltáról. Mert nekünk mindent megmutattak, amit csak négy hét alatt meg lehet tekinteni. Láttuk Moszkvát, láttuk a Kremlt, láttuk a szovjet gyárakat, szovjet állami birtokokat, láttuk a szovjet munkást az üzemekben dolgozni, lát­tuk a szovjet parasztokat kitartó örömteli munka közepette termelni, alkotni, vendégei voltunk a szovjet haza boldog népének, meglátogattuk őket lakásaikban és részletesen meg­tárgyaltuk velük az életben felme­rülő közös problémákat. A küldött­ség tagjai végi<vutaztík a Szovjet­unió hatalmas ors7áT*t, voltak Tif­liszben, Kievben. Taskentben, Oori­ban. frtálin szülőotthonában, látták a sztálingrádi romokat, ott voltak Batun és Szuchun üdülőtelepein, megjárták Közép-Ázsiát, ahol együtt táncoltak az öntudatos bol­dog szovjet néppel és mindenütt, minden órában, minden percben lát­ták, átélték a nyugati imperialista propaganda legtökéletesebb cáfola­tát. Ennyit mondott Kálai elvtárs, majd még hozzátette: — Földműveseink és az egész de­legáció a legszebb emlékekkel tér­tek vissza Csehszlovákiába. Haza­térve falvaikba, maguk fogják el­mondani élményeiket, maguk lesz­nek hirdetői a szocialista haza nagyszerű életének és el fogják né­mítani a Szovjetúnió-ellenes reak­ciós propagandát. Furinda Rezsőt nem kell bemu­tatnunk olvasóinknak. A csehszlová­kiai magyar dolgozók már jól isme­rik öt, ezt a nagyterei harcos kis­parasztot, aki idegeinek minden rez­dülésével és egész életén át egyért küzdött, egyért harcolt, hogy népe között magvetője legyen a kommu­nista tanoknak. Munkásságát, lelkes mindennapi munkáját a nagytörei Egységes Szövetkezet bizonyítja a legeklatánsabban, ahol Szlovákia egyik legszebb és legtökéletesebb szövetkezeti élete fejlődött ki rövid idö alatt. Furinda szeme ég és mi valameny­nyien, akk hallgatjuk szinte türel­n.etlenii várjuk az újabb és újabb él­ményekről való beszámolást. E sorok írója, mielőtt Furinda elutazott volna Prágából a Szovjetunióba, fe'kereste őt közvetlenül elutazása előtt s talán éppen ezért szólt az első mondat ne­kem, liletőleg az Üj Szó egész olvasó táborának. Képünk a nagy Szovjet föld grúz vidékének egy kies táját ábrázolja. Egykor elmaradott, írni-olvasni nem tudó, zsarnokságban sínylődő nép­lakta. Ma ez az elmaradott vidék is, akár a végtelen szovjet haza más tája, a haladás és az emberi boldogság földje és népe felszabadultan él­vezője a szocializmus minden áldásának. Fejet hajtunk a fíaShsžať&n Lenin előtt — Mindent meg fogok írni, minden percrő' rész'etesen be togok számolni, jegyieteket kész'ieitem napról napra s a hat hét alatt több mint három vas. tag füzetet te eírtam írd meg elv­társ mát most, hogy életem !egszebb élménye volt e- dz út es én a sok harcon, bajon keresztül vergődött földmunká- ember soha-e fogom el­felejteti az életben azt a pillanatot, atrikor ot f álltam minden kommunista legszentebh helyén, amikor mégha |o'­hattam Lenin teteme e ott Csak a könnyeim peregtek, álltam némán és végk rpe rgeU szemem előtt az a sok­sók kin. b'ij, ame'ynek íájda mait jött Lenin és Sztálin kivenni az emberek szívéből. Mialatt Furinda ezeket a sza­vakat mondja, a szobát csend ül' meg és a körülötte ülő elvtársak magukban szintén arra gondol­nak, mit is köszönhet a dclgozó nép Leninnek, Sztálinnak és a szovjet nép nagy hazájának. Egymás után röppennek aztán a kérdések, valósággal ostrom alá vesszük Furindát, Furinda pillanatokra megzavarodik, majd ismét a régi, magabiztos hang tör elő belőle, két kezét intőén felemeli: — Várjatok, elvtársak, szépen sorjában! Mivel kezdjem. Valaki megindítja a szót: — Először mondanád el az öt hét történetét, úgy ahogy elin­dultatok, attól a perctől, amig is­mét ide, körünkbe vissza nem tértetek. Furinda végig simít a homlo­kán, s majd nekilát az első rész­letes beszámolójának. — Mint azt már bizonyára tud­játok, a kormány tagjai és a diplomaták búcsúztatása után megindult velünk a gyorsvonat a nagy szovjet haza felé. Szerdán érkeztünk Bresztlitovszkba, itt végződik a keskeny vágány, ille­tőleg itt kezdődik a szovjet szé­les vágány. Az állomáson már ott várt a hosszú szovjet külön­vonat, amellyel útunkat folytat­tuk Moszkva felé. Előzékeny sze­mélyzet, tisztaság, kényelem fo­gadott itt és vonatunk rövidesen el is indult velünk. A szerelvé­nyen hálókocsikban voltunk el­helyezve, úgyhogy mindegyi­künknek kényelmes helye volt a hosszú úton, mert hiszen csak pénteken délelőtt 11 órakor ér­keztünk meg Moszkvába. Az egész úton a legnagyobb gondos­sággal voltak irántunk, reggelen­ként mindegyikünket megkérdez­te az egészségügyi személyzet, nem gyengélkedünk-e, egészsé­günk rendben van _e. Legkisebb panaszra is már jött az orvos, aki megvizsgálta az illetőt és megadta a szükséges utasítást. Moszkvában... Mint már említettem, pénte­ken étkeztünk meg Moszkvába. Itt az ünnepélyes külsőségek kö­zepette fogadtak bennünket, az üdvözlő köszöntések elhangzása után hatalmas modern autóbuszo­kon a városorr keresztül a Metro" pollszállóba vittek bennünket, ahol mind a háromszáznyolcun­kat kényelmes, szép, tiszta szo­bákba helyeztek el. Az első benyomásom már a Moszkvába menő út alatt és most újból a tisztaság, a rend, az előzékenység volt. Ez lepett meg . legjobban. Ezt az előzékenységet, 1 ezt a rendszeretetet és tisztasá­got nem lehet csak úgy mutatni, ennek az emberben élnie kell. Annál megbecsülendőbb tehát. Később is egész szovjetoroszor­szági tartózkodásunk során arról győződhettünk meg, hogy a szov­jet ember többi kiváló tulajdon­sága mellett az a három adottság is természetes tulajdonságként jelentkezik. Az első nap a mosakodás, el­helyezkedés után a moszkvai ut­cával ismerkedtünk meg. Csodál­tuk a hatalmas forgalmat, és nem győztünk betelni a moszkvai em­berrel, azzal a mosolygós kedves előzékeny emberrel, akivel lép­ten nyomon találkoztunk. Moszkvában különben hat na­pig voltunk. Minden napunk pon­tosan be volt osztva. Itt a legna­gyobb élményem, mint azt már elöljáróban is megmondottam, a Mauzóleum volt. Valamennyien meghajoltunk a Nagy Hal-ott előtt. További moszkvai élményeim? (Folytatás a 2. oldalon) A LEGSZEBB AJÁNDÉK Alig egy röviJ hónap váhszt el ben­nünket az ernbe-iség legkimagaslóbb élő fia, a szocialisia építés és tudo­mány Lenin mellett legnagyobb mun­kása és hőse, Sztálin elvtárs 70. szü­letésnapjának ünnepétől. Az egész ha­ladó világ szeme ma Moszkva felé fordul, száz és százmii iók szíve dob­ban ineg hálaul.en és a rajongó sze­retetnek legbensőségesebb érzésével gondol a Kreml lakójára, az emberi­ség legbölcsebb élő vezetőjére és ta­nítójára. Mindenfelől a világon, ahol a dolgo­zó ember a győzedelmes ler.l.ii-sztátini vezetés jóvoltából immár felszabadi I­tan éli alkotó életét, a bányák és tár­rák mélyeiből, a gyárak zakatoló gé­peinek diibüi gése, az íróasztalok, a fel­szántott földek és a téli álmukra vá­ró rétek világa mellől hálatelten sz:T­nak a teremtő munka dalai Sztálin fe­lé. És a nagy himnuszba bele-bele­csendiil a még felszabadulásukat váró száz és százmilliók szíve dobbanása, a mi diadalmas énekünkkel együtt zeng az ő égő és leb'rhatatlan vágya­kozásuk is egy bt 1 Jog és szabad élet minden áldásáért. Mivel ünnepelheti a dolgozó túl­csorduló szive hálája mclctt a legmél­tóbban ezt a születésnapot? Mivel fe­jezheti ki a szocializmust alkotó tá­bor a legmélyebben, hogy tudatában van annak, amit kapott? Miféle aján­dékkal viszonozhatja Sztálinnak egy fél évszázad áldozatos harcát és taní­tását, a Leninnel együtt új világot te­remtő nagy művét? IJgy érezzük, a dolgozók hatalmas tábora szinte ösztönszerűen megtalálta hálája legméltóbb kifejezését minden­nap építő munkájának nagyobb len­dülettel való < I, égézésében. He vek óta hírt adnak lapjaink, hogy a nagy Szovjetunióban, a népi demokráciák ország."Iban a dolgozók sztálini mun­kafelajánlással készülnek a decemberi nagy napra, f-nes a dolgozók töme­gében egy réteg sem, amely ne venné ki részét az ünnepnek munkával való méltó megünnepléséből. A gyárak munkásai normájukat emelik, a selej­tet csökkentik, a távi I naradást kikü­szöbölik, élmunkásvákásban dolgoz­nak, tapasztalataikat, újításaikat ki­cserélik, a falu világa, a szövetkezetek tagjai rohammunkával fejezik be az őszi szántást és készítik az eljövendő esztendő ízesebb kenyerét, de ver­senybe állnak mind nagyobb tömeg­ben az értelmiségi dolgozók is, hogy a szocli'izmus építésének szolgálatá­val fejezzék 1-i nagy szeretetüket és határtalan ragaszkodásukat Szt'ln iránt. Mérnökök, orvosok, tudósok emeľk munkatel jesí menyeiket, ban­kok, hivatabk. közintézmények dolgo­zói egyszeríís tik munkarendjüket, ja­vít iák az adminisztrációt, nevelők és művészek nemeseik a szellemi életet, hogv egy-egy téglával ők is hozzá­járuljanak az ú i világrend építéséhez. A hnt^-'ó világnak minden do'gozó­ia tudatában van i sztálini tanítás n agy gyakorlati értékének: „A versenv v-lói b^n a szo'l li-­mus felépítésének kommunista mód­szere, mely a dolgozók mill'ós töme­ge :rek lehető legnagyobb fokú aktivi­tásán alapul. A verseny valójában az az emeltyű, amelynek segítségével a munkásosztály hivatva van arra, hogy az egész gazdasági és kulíúrális éle­tet e fő dón a szoc' 1 .mus alapjára átállítsa". Harc folyik ma a dolgozó nép bé­kés új világrendjéért, a szocializmus­ért és erinek a harcnak a leghatható­sabb fegyvere a munkaverseny, az egész országot mozgós tó munkafel­ajánlás. Nincs az a foglalkozási ág, amelyben jobb eredmények, magasabb tel iesítmények nem érhetó'k el. Ahogy az építőrmmkás a szovjet sztahanovis­ta példákon okulva, hármas munka­csoportban száz és száz százalékkal emdii tudja normáját, ahogy a szövő­nők menetközben adjak kt gépeiket és eme i.( több gép kl .zolgálásával telje, sítményiiket, az irodai munkái is ta­lál jobb munkamódszert, az o"os lel­kiismeretesebb gyógyítást, a tanító alkalmasabb nevelési metódust. ..Erd uiól a legjobbakat és érj el általános emelkedést", sarkallja a fizikai és ér­telmiségi dolgozót a sztálini tanítás. Ime, csak az kell, hogy ez a sztálini szózat állandóan a szemünk előtt áll­jon, hogy sarkaljon és búzditson a kö­zös munka nagyobb és nagyszerűbb eredményeinek elérésére, amelynek egy a célja: jobb életfeltételeket biz­tosítani magunknak és embertársaink­nak és megrövidíteni a szocializmus­hoz vezető utunkat. Több alkalommal hírt adtunk már cl/asóinknak, hogy csehszlovákiai ma­gyar dolgozóink is derekasan kiveszik részüket ezekből a versenyekből és a sztálini munkafelajánlásokból. Nem kételkedünk abban, hogy az elkövet­kező napokban a mély hála érzése még bensőségesebben fog megnyilatkozni a magyar dolgozók körében és újabb és újabb versenyekről és munkafel­ajánlásokról adhatunk számot olva­sóinknak. Erős szocialista országépítő munkát végeznek ezzel igazi sztál'ni 4 szellemben, amely a legméltóbb kö­szönet lesz felszabadított életünk min­den öröméért, a szabad kenyérért, a magyar iskolákért, a teljes egyenjogú­ságért. A napokban hazatért a Szovjetúnió­ban járt parasztküldöttség. Ezek a ha­zatértek most elmondhatják élőszóval — és beszámolnak majd lapunk ha­sábjain is' — mi mindent tapasztaltak a szocializmus nagy hazájában. Feh­letet adnak a kétkedőknek, kinyitják a vakok szemét és megeró'sítik azokat, akikben már él és lobog az új élet hi­tének lángja. Elmondják majd, hogy mit végzett a Szovjetúnió népe a sztá'ini bölcs vezetés három évtizede alatt, beszélhetnek a munka hallatlan lendületéről, amely sivatagokat éden­kerité varázsol, beszíl'ietnek a sztáli­ni korszak hatalmas teljesítményeiről, melyeknek tanúi lehettek a gyárakban, laboratói l'imokban, a kolhozokban és mindenütt, ahol az emberi boldogság megteremtéséért, a béke megvédésé­ért folyik az a'kotó munka. És szól­hatnak majd a szovjet emberről ma­gáról, arról a szovjet emberről, amely­nek legtökí'l;íesebb példája, az embe­riség legnagyobb élő fia: Sztálin elv­társ. Elmondhatják, hogy az ő pá­ratlan forradalmi szelleme ragyogja be a nagyszerű szovjet építkezést, a bé­ke hallatlan nagy művét: a Szovjet­unót. Az ó' energiája, hihetetlen mun­kabírása és szellemének töretlen fénye sugározza be a nagyszerű szovjet éle­tet. melyhez hasonlót nekünk is meg k' ľ teremtenünk erőnk minden meg­feszítésével. Elriasztó ostoba csajkamesék h I ett beszámolnak majd a szovjet paraszt életének magas sz'nvonaláról, a nagy­szerű gépesítés áldásáról, az egysége­sített munkákról, a micsurini és ly­szenkói tanításoknak gyakorlatban megnyilvánuló. szinte csodaszámba menő teljesítményei ől, melyek a leg­tompultabb, legközönyüsebb 1 Ikeket is rá fogj>k vezetrl a falu egyedüli helyes útjára, az Egységes Földműves Szövetkezetek keretében való gazdál­kodásra. Ime, falvaink bekapcsolódása a szü­letésnap megiinnep'ésére, a hala lero­vására, a sztálini korszak munkájában való részvételre adva van: Egységes Földműves Szövetkezetet minden ma­gyarlakta faluba, ah< I e ld'g még nem alakult meg! Egység, közös munka, a föld hozam-ínak minőségi és mennyi­ség' emelése, ezzel ünnepeljék fal­vaink útmutatónknak, tanítónknak 70. születésnapját Egri Viktor.

Next

/
Thumbnails
Contents