Uj Szó, 1949. november (2. évfolyam, 172-196.szám)

1949-11-25 / 192. szám, péntek

1949 november 25 ü köztársasága elnäk Sztálin generalisszimusz születésnapjának megünnspSésércI (Folytatás az 1. oldalról) tőségteljesebb he'yén, J. V. Sztálin generalisszimusz szü.etésnapjának évfordulóján, ez év decembei 21-én helyezik el. Az alapkövet a köztársaság minden kerületéből gyűjtik össfce. Továbbá arról is tájékoztatta a bizotlság elnöke Klement Gottwald köztársasági elnököt, hogy a megújhodott Nemzeti Front összes tényezői komolyan arra készülnek, hogy minden polgárt megismertessenek a lehető iegtÖKéletesebb módon J. V. Sztálin aakjával és tanításával. Tudósaink, művészeink és Íróink, úgyszintén ku'túrmunkásaink is hozzájárulnak Sztálin tanítása és a szovjet nép élete mé'yebb megismeréséhez, meg akaiják ismerni annak a népnek az életét, amely alkotó erőinek soha nem látott fejlődését jegyzi fel történelmébe. Munkásaink élmunKásváltásokra kötelezik magukat az üzemekben J. V. Sztá in születésnapja 70-ik évfordulójára és a Csehszolvákiai dolgozó népe örömajándékokat készít erre az ünnepi alkalomra. Mindezek a munkák es a további előkészítő akciók is Sztálin születésnapján hatalmas ünnepségekben csúcsosodnak ki, amelyeken Csehszlovákia egész népe résztvesz Klement Gottwald, köztársasági elnök, a következő beszédet tartotta a J. V. Sztálin szü'etésnapia alkalmából rendezendő ünnepélyek összhangba hozására felállított bizottság tagjaihoz: „Elnök úr, miniszter urak, kedves barátaim! őszinte örömmel fogadom az önök jelentését, hogy Köztársaságunk 9 millió polgára és polgárnője írta alá a Köszöntőt, amelyet Csehszlovákia népe küld legjobb barátja a szovjet nemzetek és az egész világ dolgozó népe vezérének, Sztálin genera

:isszimusznak, 70. születésnapja alkalmából. Kilenc millió polgár írta ezt alá, azaz államunk egész lakosságának 73 százaléka é<! azok közül a polgároK közül, akik tollat bírnak a kezükbe fogni 85 százalék. Mit jelentenek ezek ] a számok? Ezek a számok azt jelen- . tik, hogy Köztársaságunk összes la- j kosainak hatalmas többsége, a va'ó- \ ságban az egész csehszlovák nép a Nemzeti Front Központi Akciós Bizottsága felhívására önként és le'ke- , sedéssel fejezte ki igazi érzéseit, sze- ! retetét, odaadását és múlhatatlan háláját az iránt a férfi iránt, akiknek végtelenül le van kötelezve szabadságáért, örömteli jelenéért és boldog biztosított jövőjéért Ezek a tiszteletre méltó számok azt jelentik, hogy Kőz társasr

5 gunk összlakosságának ór'ás többsége úira és nem kétértelműén kinyi'vánította elhatározását, hogy elmélyíti és megerősíti nagy szövetségesével a testvériséget és a legszorosabb együttmŰKÖdést — a Szovjetúnióval, amely a szocializmus felé vezető békés útunk biztosítója. Figyelemmel kísértem az előkészületeket is és a csehszlovák nép által Sztálin generalisszimusznak küldött Köszöntő aláírásának a lefolyáisát is. Ezért tudom értékelni az eredményeket. Tudom, hogy nagy és hoszszas előkészületek nélkül hogyan valósult meg aránylag rövid idő leforgása alatt ez a kiterjedése szempontjából egyedülálló akció. Az akció lefolyása és annak eredményei tehát mindenekelőtt arról tesznek bizonyságot, hogy a Köztársaság polgárai, férfiak és nők, fiatalok és öregek, munká' sok, földművesek és az értelmiség mindenféle vallású emberek és lelkészek, egesz üzemek és egész falvak, örömmel használták ki ezt az alkalmat arra, hogy a Sztálin generalisszimusznak küldött Köszöntőn aláírásaikkal a Köszöntő jelszava értelmében ünnepélyesen kifejezésre juttassák egyértelmű akaratukat: „Sztálinnal a béke, a szocializmus és népünk boldogsága felé" haladni. Nem egész egy hónap alatt érik el csúcspontjukat a nagy Sztálin életének és művének 70. évfordulója alkalmával tartott ünnepségek. Örömmel figyelem, mily lelkesedéssel készül a mi népünk ezekre az ünnepségekre, mint a legnagyobb ünnep napjára. A védnökséggel, amit ezen ünnepségek felett vállalt kormányunk és én személyesen, világosan kifejeztük népünk kinyilvánított óhaját, amely tudja mit köszönhet Sztálin generalisszimusznak, a mi népünk óhaját, amely végtelenül tiszteli és szereti Sztálin elvtársat, akiben felszabadtóját, tanítóját és védelmezőjét látja. Szeretném ez alkalommal hangsúlyozni, hogy népünk a tiszteletnek és a szeretetnek nemcsak' külső megnyilvánulásaival készül megünnepelni Sztálin elvtárs születésnapját, hanem munkásaink és a többi dolgozóink már ma kötelezik magukat arra, hogy december 21"ének nagy ünnepnapját a nagyobb munka és építő feladatok teljesítésével fogják megünnepelni. Ez népünk magas öntudatát bizonyítja, mely tudja, hogy mit jelent a jelszó: - ff J SZO — A Stein-sörgyár munkásai Sztálin születésnapja alkalmára újabh szocialista kötelezettségeket vállaltak Lelkes és szép ünnepség tanuja volt ma a nyugatszlovákiai sörüzemek Stein sörgyárának étkezöterme. Összegyűlt itt az egész munkásság, vezetőivel együtt, hogy megünnepeljék az ötéves terv első évének teljesítését. A gyönyörűen feldisziI tett teremben lelkes munkásarcok, " lelkes dolgozók beszélgetnek a nagy eredményről, amelyet elértek, a háromszázezredik hektoliter sörről, amelyet átadtak az ország közellátásának. A Stein sörgyár kötelezettségvállalásában a II. összszakszervezeti kongresszusig elvállalta azt, hogy ez évben 300.000 hektoliter sört termel i ki és pedig a II. Összszakszervezeti kongresszusig. Azonban a gyár lelkes munkásságának a terv teljesítésének ez a határnapja távoli volt és azért már a mai napon elkészüli tek vele. I

Hogy összehasonlítsuk a gyár régi termelési eredményeivel, elegendő, ha az lS38-as, az utolsó háború előtti év termelésével vetjük egybe. Ebben az időben a Stein sörgyár évi termelése nem haladta meg a százezer hektolitert és ugyanebben az évben az összes tizenkét szlovákiai sörgyár összteljesítménye nem volt több, mint 300.000 hektoliter. Tehát a Stein sörgyár a gottwaldi ötéves terv e'ső évében aitfiyi sert termelt, mint a kapitalista rendszer alatt az összes szlovákiai sörüzemek együttvéve. A sör szesztartalma hét fok, t'e az elvtársak máris elhatározták, hogy az ötéves terv második évében ugyanennyi nyolcfokos sört termelnek és azonkívül még hétezer liter tizenkétfokosat. A Stein sörgyár munkásai tehát teljesítették Zápotocký elvtárs azon mondását, hogy minden munkás gondos gazda a maga üzemében és anynyi nyersanyagot takarítottak meg, hogy még tizenötezer liter sört gyárthatnak ebben az évben a megtakarított nyersanyagból. Más okokból is gyönyörű ünnepség ez a mai, mert az ötéves terv első évének befejezésével egyidejűleg az összes alkalmazottak ötven százaléka Sztálin generalisszimusz születésnapja alkalmára aláírja azt, hogy szocialista munkaversenyben vesz részt az országépítésben. A szocialista munkaversenyben az egyes osztályok elhatározták, hogy csökkentik a sör gyártásához szükséges akkordidőt 6.2 óráról 5.6 órára, hiológiai tisztaságot tartanak fenn, négy százalék alá csökkentik a távolmaradást és ha valamelyik kollektívum egyik tagja megbetegszik, annak munkáját az egész kollektívum közös munkával pótolja. Csiba József elvtársnak, a vállalati tanács elnökének kijelentése szerint az egész üzem munkássága olyan kollektív lelkesedéssel és munkaakarással dolgozik, hogy nem kétséges, hogy az ötéves terv további évei során is megállja helyét az tizem. A lelkes ünnepély a csehszlovák és a szovjet himnusz eljátszásával kezdődött. Majd Slezák elvtárs üdvözölte a jelenlevőket. Az üdvözlő beszéd után következett a helyi üzeI mi pártszervezet elnökének, majd j Mahách igazgatónak beszéde, amej lyet a munkásság lelkes tapsa szakított meg. Végül a Szakszervezeti Tanács kiküldötte, a KSS harmadik kerületének titkára és az ifjúság képviselője mondtak beszédet. Ezek után következett a szocialista szerződések felolvasása és aláírása. A lelkes ünnepség résztvevői díszvacsorán vettek részt és azzal a tudattal távoztak, hogy jó munkát végeztek a szabad szocialista holnap érdekében. örög DacSiau — rzfóünnal a báke, a szocializmus és népünk fesjáoüsüga felé Tudja, hogy, alkotómunkájával, tsvékeny hazafiasságával hazájának építésével legjobban járul hozzá a béke és saját boldogsága biztosításához, országunkban a szocializmus felépítéséhez, amely felé szilárdan és öntudatosan lépünk a Szovjetúnió és anriak nagy vezére Sztálin segítségével és vezetésével. A köztársasági elnök a kormánybizottság tagjaival való beszélgetés során részletesen tájékozódott az öszszes e'őkésziiletekről, amelyeket már megtettek arra, hogy méltó módon megünnepeljük Sztálin generalisszimusz születésnapját. A bizottság tagjai hangsúlyozták, hogy a Sztálin generalisszimusznak aláírt Köszöntő aláírásának a száma még magasabb lesz, mert az eddigi a'áírások összegezését november 23-án hajtották végre és az a'áírt ívek még egye szaporodnak. Ügyszintén megmutatták a köztársasági elnöknek azokat az izléses könyvekbe kötött aláírt íveket is, amelyek már megérkeztek. A továbbiakban részletes jelentéit- tettek a dolgozó nép által előkészített ajándékokról, amelyeket december 4-től 12-ig kiállítanak Prágában, mie'ött azokat Moszkvába küldik. Bratislavában szintén kiál'ítják a sz'ovákiai dolgozó nép ajándékait, amelyet aztán Prágába és onnan Moszkvába juttatnak. Bratislavában december 21-én leplezik le Sztálin emlékművét. Végül igen részletes jelentést' tettek a kormánybizottság tagjai a köztársasági elnöknek, az összes többi akciókról, amelyeket e jelentői nap alkalmával előkészítenek. gyermekek és iifia:< részére Á Szabad Görög Rádió jelenti: A görög monarchofasiszták új gyűjtőtábort létesítettek Lerósz szigeién, arr.e y még a szörnyű makronizpszi gyüjtőtábornál is rosszabb. Ebbe a táborba főleg a fiatalkorúakat gyűjtik össze, akiket azzal vádolnak, hogy résztvettek a görög demokratikus mozgalomban. Akár csak Makronizoszt, a monarchofasiszták ezt az új gyüitőtábort is „átképző iskola"-nak akarják feltüntetni. Nem nehéz megállapítani azonban, hogy milyen iskoláról van itt szó. Az „igazgató" ebben ez iskolában egy Conosz nevű mrgasrangú rendőrtiszt. A Times tudósítója beszámolt arról, hogy az egész táborban egyetlen bútordarab, még csak egy szék sincs. „Lerósz lakóinak száma meghaladja majd a négyezret is — írja a tudósító —,h a az elrabolt görög gyermeke__ ket visszaszámítják Görögországba", f Azokról a gyermekekről van szó, akik je'enleg a népi demokratikus országok vendégszeretetét é'vezik. Az angol újságíró tudósításából viágosan kitűnik, milyen sorsot tartogatnak a monarchofasiszta hóhérok a gyermekek számára. Kossiriit-emlékiinncpség Szófiában A szófiai Repulica színházban Kossuth emlékezetére díszelőadást rendeztek. Megje'ent Roza Ditnitrova, Dimitrov özvegye, Co'a Dragojcseva postaügyi miniszter, Zdravko Mitovszki munkaügyi miniszter, Efgeni Tamenov külügyniiniszterhelyettes, Rajkó Damjanov, a Magyar-Bolgár Bizottság elnöke valamint a politikai és művészi élet sok kiválósága. Peter Szlavinszki, a Magyar-Bolgár Bizottság főtitkára tartott ünnepi beszédet, majd Gergely Sándor mondott beszédet. Utána bolgár és magyar művészek szerepeltek. VERES PÉTER: Költözködés télen, hóviharban (Regényrészlet.) Balogh János zord és keseredett szívű. A felesegére veszekszik, hogy lehet valaki olyai; gyámoltalan, hogy kijön fuvaros nélkü. — Hát azt hiszed, va'aki majd ide a helyedbe jön, na itt vagyok, tuvaros vagyok. Haza kell menni és addig keresni, míg nem lesz. Lehetetlen, hogy ne akadjon olyan ember, akinek jobban kell a f

énz, mint amennyie az időtől tél. gérj nekik többet a fene egye meg. hiszen úgyis csak az a bajuk. Sok pénz kellene nekik de restellik kérni. — De hova menjek hát mondja meg, hova menjek (ekkor még magázta az asszony az embert) — sírta el magát Nagv Erzsi — Nyakamba veszem a falut csak mondjon egy embert, mert én mát mindenkinél voltam, akit ismerek — Menjél haza édesapámék, majd ők tudnak valakit, de megállj csak, a másvégen lakik Meze komám, Mezei Imre. annak van két rossz lova, az szegény ember, biztosan kijön. Másnap reggel új reménységgel indult neki Baloghné a hideg, havas, töretlen útnak, de cselédasszonynak nem számít az. Nyakát tejét bebugyolálja ócska nagykendőbe, a gyerekek KŐriilkötik rajta, a csizmáját megkeni és tiszta kapcát húz bele, egyéb részének a fázása ellen meg a sietés lesz a védelem. A gyerekek, Jánosék, izgatottak Az egyik alkalommal, amikor a szü ők azon veszettednek, hogy miért nem fogta be a száját, aki szegény, vagy azon sopánkodnak, hogy hova menjünk, mi lesz velünk ők 's megrémülnek, de máskor meg örülnek, mert a faluba mennek, nagvany jáékhoz, akiket a harag miatt csak hírből ismernek. De jó lehet, nagyon jó lehet, ha a gyermckekneK nagyanyjuk van. Az nem olyan zord, mint a szülőanya, nem üt, inkább ad, mindent ad: ennivalót, játékot, édes szót. Még a kenyérnek is más íze van, nagyanyáéknál, más, jobb, újabb, nem olyan megunt. Egyáltalán minden asszony keze után mas íze van a kenyérnek, de még a görhemálénak, a lebbencsnek vagy a keménymagos levesnek is. Otthon a faluban, majd iskolába járnak. Az iskola egyszer öröm, mert új, érdekes, máskor félelem, mert a tanító nagy úr, üt mint a tiszttartó és az ispán és tanulni kell Tanu'ni valami betűket és számokat, ami eddig sohasem volt, mert a tanyán a számokat csak mond|ák de nem írják az emberek. Csak az intéző az ispán a kulcsár s az írnok ír, de azok urak: nem számítanak a nép közé. Lett fuvaros űjesztendöre, de lett rossz idő is. Szilveszter napján kellett volna elköltözni, hogy a he'yiiKre jövő új cselédnek üres legyen a ház, de Mezei, a fuvaros, nein tudott Szilveszter napjára kijönni, mert arra az időre egy más fuvart vállalt. Üjesztendőkor sok a munka, mert nemcsak cselédek költöznek ki s be a faluba, hanem a házatlan szegények is mennek egyik helyről a másikra. Jobb volna ugyan Szent György napkor költözni, a falusiak ekkor szoktak, de a? uradalmi bekö'tözések és kiköltözések mindig csinálnak egy kis mozgást újévkor is, hiszen az egész faluban nincs egy üres lyuk .csak úgy, ha kibúvik belőle az egyik,, belebúvik a másik. Mezei Imre hát hajnalban kél, olyan hajnalban, ami a szekeretlen embernek meg éjszakának szám t és mire a veres nap szikrázó hideget maga előtt hajtva, megje ent a délkeleti égen, a Feketerét felett, már ott volt prüszkölő öreg lovaival, akiknek az állán és az orrán csomóba rakódott a dér az odafagyott párától. Balogh Jancsiék már izgatottan várták. Még a setét hajnalon felkeltek, a holmijuk jórészét már tegnap összepakolta édesany juk, Nagy Erzsi, mert az utolsó pillanatig szolgálatban kellett állania Baloghnak Csak az ágyat és a gyerekek vackát nem szedték szét este és a hozzá való takarókat hagyták kinn, de már a kora hajnalon felkeltek és az ágyakat is szétbontották, az ágysza'mát pedig befűtötték, ne mondja az új cseléd, hogy itthagyják a piszkukat és bolhájukat. Virradatkor az egész tanya nyüzsgött már. Nem az újév ünnepi hangulata, hanem a kiköltözés és beköltözés ingerültsége uralkodott az embereken. Aki kiköltözött, az azért álott résen, hogy szegényes, de becses holmijából valami ott ne maradjon és a szétszedett lim-Iomból a költözők körül bámészkodó gyerekek, vagy ragadós kezű szomszédok el ne lopjanak valamit, hogy azután majd csak otthon vegyék észre, hogy ez is hiányzik, meg az is Aki nem kö'tözik az meg arra ügyel, hogy a költözők a pitvarból, a padlásról, a disznóól és tyúkól környékéről ahol közösen vannak a dolgaik, a magáé közé ne rakjon valamit, vagy az utolsó pillanatban a szekérre ne dugjon akárcsak egv ócska ganézó villát, vagy egy tyúkketrecbe való ülődeszkát se. Volt már úgy, hogy vi'lára mentek az emberek és egymás kontyának estek az asszonyok egy köpűtlen villáért, törött seprőnyélért, nyakatlan szemétlapátért, mert a hánvódásban elfelejtődött, hogy kié volt eredeti'eg. O, a szegények gondossága mérhetet'en, itt értéke van egy darabka deszkahasítványnak vagy egy simára kapart napraforgószárból való tesztaszárító rúd nak is. Szerencsére, Mezei Imre járatos a szegények költözietésében, tel tudja rakni a holmit az egy szekérre. Igaz, hogy mint fuvaros szokta, kicsire nem néz és hogy a festék ledörzsölödik, vagy valaminek a lába kibicsak.ik, sarka lepattan, avval sokta nem törődik. Elhallgatja az asszonyok sopánkodását és rak a szekérre mindent úgy, hogy jól á'ljon. jól tartson, nehogy az úton újra pakolni kelljen, mert nincs annal rosszabb, mint elejéről kezdeni és újra rakni mindent. Időveszteség és bosszúság, de a ló is megfázik. Igy kerül a komót a szekérderékbe, melle a szekér oldalához a szétbontott ágyak deszkái, a nagyláda a saroglyába, a kevés zsák, liszt tel, tengerivel, előlre ü esnek, a tyúkketrec a nagyláda tetejébe, az asztal pedig lábával íelfeié a komót tetejére. A lábak közébe az ágybéli, abba meg a gyerekek. Minden egyéb meg oldalt és hátulra, dugva és kötözve, ahogyan éppen lehet Mezei nagy mester az ilyesmiben, tele van a zsebe madzaggal, az ülés a'ja kötéldarabokkal és a szekéroldal körül drótokkal, rendes fuvaros drótoK és madzagok nélkül nem mozog. A hízó már fel van füstölve, zsákba rakták és megfér a láda mellett, a süldőket eladták, abból fizették ki előre a házbért édesapjáéknak, mert ingyen ott se lakhatnak, az öreg Csákó koca meg majd elba'lag a szekér után Csak nem kell reggel jól tartani, úgy elmegyen, ha pár szem tengerit, árpát csurgatnak neki, hogy akái kimenne a világból is. De persze, míg otthagyja a tanyát, az otthonát, ahol született, felnőtt és megöregedett, addig széttekintget egy kicsit, fel felvágja a fejét, hogy mi készül itt, ne mjó volna-e e'szaladni, mert a jószág fél minden szokatlan dologtól s minden szokatlsm mozgá.stó', soha sem tudhatja, hogy nem karikázás, heréiés vagy ölés e a vége az ilyen mozgásnak. De félig mégis megnyugszik, mert Baloghné, a kedves gazdasszonya, aki sokat veszekedik ugyan vele, de a keze után szokott jóllakni, tenge it szór neki és Ba.ogh, aki néha-néha vasárnaponként vagy esti etetésnél, ha véletlenül otthon van, .meg-megszokta vakargatni a hátát és a fületövét és barátságosan el-elbeszélget vele, még azt is megkérdezi tőle, na öreg, jóllaktál?, de még azt is, hogy hány malacod lesz? — most itt vannak és szépen kérlelik, hogy: — Csákó ne, kcű, kcű koca, csákó — és mindez igen jól hangzik, tnegerivel fűszerezve. Csak persze szokatlan ez a csócsázás és néha-néha felüti a fejét, hogy csalja füle alól kilásson: — ugyan mi készül itt. Így indulnak kí a tanyából, haza a reggeli ködben rejtőzködő falu felé. Az ismerősöktől és azoktól a szomszédoktól, akikkel nincsenek haragban, elköszönnek, Baiogh János komolyan, egyszerűen, mint nagy életfordulatok előtt szokott az ember, Baloghné, Nagy Erzsi el-elpityeredve, minden asszony-cimboránál, mert ha az aszszonyember megszokja a helyét, talán még a poklot is könnyezve hagyná ott. Utoljára Kiss Lajoséktól búcsúzik, Kissnét sírva megöleli, a pólyás Sanyikát összecsókolja és a szekér mellett bámészkodo Lajcsit, Jancsi fia kedves és rossz cimboráját a térdéhez szorítja és hom'okon csókolja. Szólni nem tud már, csak könnyezik és fuldokolva mondja: — Isten áldjon meg benneteket, Mari, jobb szomszédot adjon az Isten, mint én voltam. Balogh komoran ál! a szekér faránál, a Csákót tartja a kiszórt tengeri szemekkel, ő már elköszönt egyszer és nem kezdi újra, Mezei meg nem vár tovább, leszedte a bundát, gubát a lovakról és gyű. Csinos, ne Huszár, nekiindu't. Igy szokta mindig majd a tornya szélér megáil és megvárja őket_, mert máskép sohse lenne vége a búcsúzkodásnak (Folytatjuk J * I