Uj Szó, 1949. november (2. évfolyam, 172-196.szám)

1949-11-24 / 191. szám, csütörtök

% 1949 november 15 UJSZ0 Az érsekújvári CSEMADOK Moüére-elüadása Bevallom, kissé félve mentem erre az előadásra. Keveset tudtam erről a városról és lakóiról, amit tudtam, az nagyon lehangoló volt. Evekkel ezelőtt voltam ott, még a háború előtt. Egy órát kellett várnom a kővetkező vonatra és így elhatároztam akkor, hogy megnézem a várost. Fura képe volt. Puszta térség fogadott, ahogy kiléptem az állomásépületből és hirtelen nem tudtam falun vagyok-e vagy városban. Aztán tovább mentem és az úton találkoztam parasztokkal és parasztasszonyokkal, akik jóízűen heringet ettek kenyérrel. A heringszag kérem, engem sohasem hangolt vidámságra és tovább mentem. Aztán találkoztam városiakkal, azt hiszem bennszülöttekkel, akik tökmagot ropogtattak és ügyesen köpködték ki a héját. Ez már vidámabb látvány volt, erre követtem a tökmag nyomokat, amíg kijutottam egy hatalmas térre, ahol sátrak alatt húst sütöttek és szalonnát pirítottak zsírban. A térnek füst, paprika és égetett hússzaga volt. Mindenki sietett, rohant és a térrel együtt minden és mindenki zsíros volt egy kicsit. íme, ez volt a háború előtt. Most vasárnap, estefelé járt az idő, amikor a városba érkeztem, a puszta tér még mindig ott volt, de hatványozott pusztasággal. A városban félhomály uralkodott, a főúton észrevettem az artézi kutat. Egy női szobor állt ott, két kinyújtott kezében lámpást tart és a lámpák szinte jelképesen sötétséget árasztottak a városra. Es jó volt ez igy, a háború pusztító nyomai legalább nem voltak olyan kirivóak és a főúton a dudvával, gazzal telenőtt üres telkek elmosódtak a sötét árnyakban és jótékony homályba burkolták a kövérszárú gyomot. Ugyanez a homály burkolta be a hatalmas teret is. Itt-ott sétáló fiatal párokat lehetett látni, akik komoly megfontoltsággal megfeledkeztek a világról, hogy egymás ünnepi hangját hallják. Ezeknek a fiataloknak nem kellett több világosság, mint amennyit a templom neonkeresztje árasztott maga körül. Mindezt abból az alkalomból kellett megírnom, hogy Moliere klasszikus darabját a CSEMADOK műkedvelő együttese oly elsőrendű alakítómüvészettel adta eló, melyre , gonddal ápolják. csakis képzett kultúrtársak képesek. Panaszom ezért teljes méz í.ékben megokolt és joggal kívánhatom az illetékesektől, hogy városukat tobb Moliére, a XVII. század nagy vígjátékírója Moliére „Dandin György" című vígjátéka, amelyet az érsekújvári CSEMADOK „Duda Gyuri" cimen adott elő, idestova háromszáz esztendős lesz és ma is minden szava és mondata oly elevenen hat, mintha alig száradt volna meg kéziratán a tinta. Moliére-t, a forradalmárt, csak ma értjük meg teljes egészében, a gúny és szatíra, amely végigvonul összes darabjain, a költő szociális magatartását tárja elénk. Molierenek sokhelyütt kétségtelenül meg kellett alkudnia a maga korával, mégis mondanivalóján átüt az a mély megvetés, amit ö az akkori uralkodó osztállyal szemben érzett. Moliéreről azt is kell tudnunk, hogy kitűnő színész volt. Darabjaiban többnyire ö alakította a főszerepet. Színészi működését is a legnagyobb lelkiismeretesség kiséri. Már súlyos beteg volt, barátai és hozzátartozói arra kérik őt, hogy ne lépjen fel, inkább pihenje ki magát. De Moliére ridegen visszautasítja barátai tanácsát és a következőket válaszolja: — Ugyan, mit akartok tőlem? ötven szegény munkás van itt, aki csak napról napra él.. . Mit fognak ezek csinálni, ha én nem játszom ? vádolnám magamat, ha miattam csak egy napra való kenyerüket is elveszítenék, amikor módomban van, hogy ezt megadjam nekik. Es módjában volt. Még halála előtti napon is. irtózatos görcsök között végigjátszotta komikus szerepét csak azért, hogy lelkiismeretének eleget tegyen és hogy mindvégig hü maradjon emberies elvéhez, amely életét az utolsó pillanatig fűtötte. Hát kérem, ez volt Moliére, aki Dandin Györgyöt megírta. Dandin György témŕja a következő: Adva van egy felfelé kapaszkodó zsíros paiaszt, aki a világon semI v mi egyébbel sem törődik, mint a maga jólétével. Dandin Györgynek biztosítva van a gondtalan élete, van mit aprítania a tejbe, vannak szolgái, akik lépten-nyomon gondoskodnak élete kényelméről, de ö ezzel nem elégszik meg, ő még feljebb akar kapaszkodni, mert irigyli a nemesek előjogát és rangját. Hangsúlyozom, hogy irigyli, elismeri, hogy a nemeseknek ez jár. Dandin György erre nagyot gondol, elhatározza magát és feleségül veszi egy elszegényedett nemesi családnak a leányát, hogy még jobb dolga legyen, hogy szolgáit még jobban sanyargathassa. Ennek természetesen az az ára, hogy a nemesi családnak az összes adósságait kifizeti. Mindezek ellenére a házasság után kiderül, hogy a zsíros paraszt rossz üzletet kötött és hogy a nemes leányzó, nemes és léha életéhez hiven lépten-nyomon megcsalja. A zsíros paraszt kínjában a fejét fogja, most már szabadulni szeretne feleségétől, ettől a nemes ivadéktól, de nem lehet. Három felvonáson keresztül háromszor akarja bizonyítani felesége nemes szüleinek, hogy lányuk szemérmetlenül megcsalja öt, de mindannyiszor kudarcba fúl bizonyító eljárása. Moliére itt ebben a darabban a legnehezebb feladatot oldotta meg. Minden felvonás ugyanazt a témát tárgyalja, hogy a férj bizonyítani akarja nemes felesége hűtlenségét és mindannyiszor csalások és ötletek révén kiderül, hogy ő a rágalmazó. A darab ennek ellenére mindvégig fordulatos és drámai feszültségben tartja a nézőt. A zsíros paraszt végül rájön arra, hogy az üzlet balul ütött ki és nyugodtan kötelet akaszthat a nyakába. Ezt a kötelet megérdemelte, mert semmivel sem jobb és különb ellenfeleinél, a léha nemeseknél. Az előadás Egy Moliére-darab mondanivalója csak akkor érvényesülhet, ha a szereplök megértik az író tendenciáját és egy-egy hangsúly és mozdulat alakítóerejével sikerül kidomborítaniok az író szándékát. Nos, mielőtt kitérnék az előadás körülményeire, azt szeretném megállapítani, hogy a CSEMADOK együttesének ez meglepően sikerült. Az előadás körülményei már nem sikerültek ennyire és ez a rendezőség hibájául róható fel. Már négy órakor oly nagy volt az érdeklődés az előadás iránt, hogy a Szokol nagytermének a bejáratát egy csomó féi fi és asszony őrizte. A tömeg egyre szaporodott és öt órakor az volt a helyzet, hogy ki kellett nyitni a termet és pár perc alatt a terem megtelt a betóduló közönséggel. A terem oly zsúfolt lett, hogy kibírhatatlan volt a hőség. Ki kellett nyitni a terem ajtait és mire elkövetkezett a hat óra, az előadás kezdete, a terem egy szabadtéri előadás képét nyújtotta. A tűzoltóknak kellett némi rendet teremtenie a ki'.ltúréhes érsekújvári közönség között, Éppoly kényelme'len, mint megható jelenetek jászódtak le az érsekújvári CSEMADOK első eladásánál. Itt bizonyosodott be az, hogy a CSEMADOK működésére éppoly szüksége volt a magyar dolgozóknak, mint a mindennapi kenyérre. Az előadást Petrányi István nyitotta meg azzal, hogy üdvözölte a jelenlevőket, majd többek között ezeket mondotta szlovák és magyar nyelven. — Mindazért, hogy ez a színielőadás megvalósulhatott, köszönettel tartozunk kormányunknak, amely nehéz harcát a reakció ellen 1948 februárjában győzedelmesen vívta meg. Köszöntjük ez alkalommal köztársaságunk szeretett elnökét, Klement Gottwaldot és a kormány alelnökét, Široký elvtársat. Ezenkívül köszönettel tartozunk a helybeli és járási hatóságoknak, akik elősegítették az előadás megtartását. -—Mi, Ígérjük — folytatta Petrányi István —, hogy a legnagyobb lelkesedéssel és erőfeszítéssel járulunk hozzá a barbár fasisztáktól lerombolt Szlovákia újjáépítéséhez és minden igyekezetünkkel azon leszünk, hogy a kapitalista-sovinizmus hagyományait megsemmisítsük, amelyek éket vertek a magyar és a szlovák dolgozó közé. Mi békében akarunk élni és a szlovák dolgozóval együtt akarjuk felépíteni szocialista hazánkat. Ezután Okály közművelődési felügyelő tartott párszavas beszédet ugyancsak szlovákul és magyarul. Okály a kővetkezőket mondotta: — Az állami közművelődési ügyosztály nevében köszöntöm a magyar közönséget az első magyar szinielöadás alkalmából. Őszintén kívánom, hogy ez az első előadás legyen az első jele és bizonyító ereje annak, hogy közös úton haladunk mindannyian mind a szlovák, mind a magyar munkásság, hiszen egyazon célért küzdünk: szocialista hazánk, Csehszlovákia felépítéséért. Okály után Tatarik Emil, a CSEMADOK elnöke megható szavakkal fordult a zsúfolt nézőtérhez és megindító hangon ecsetelte az új szocialista rend hajnalhasadását. Tatarik Erril már nem tartozik a fiatal generációhoz, de mondanivalója felveszi a versenyt akármelyik öntudatos fiatal lelkes dolgozó magatartásával. Néhány mondatot idézek besrédéböl. — Hallom az új élet lüktetését a munka ritmusában, a gyári szirénák búgásában, a nehéz acéipörölyök ütésében, a traktorok zúgásában és mindezek nyomában fakadó kenyér zsendülésében. Mindez biztatóbb és elégedettebb jövőt ígér ... Az elnök beszéde után a függöny elé lép Duda Gyula (Dandin György) eredeti XVII. századbeli ruházatban, amit a CSEMADOK a túrócszentmártoni színházi ruhatárból szerzett kölcsön. Lendvai Mihály alakítja ezt a szerepet. Hang és mozdulat itt egybeforr, a zsíros paraszt jelleme teljes szánalmasságában és nyomorúságában életre kél a komikumnak azzal az ízes ffczerével, amely a részvét leghalványabb árnyékát sem váltja ki senkiből. A zsíros paraszt csalódottságán és kómikusan tragikus helyzetén csak mulatni lehet. Lendvai a zsíros paraszt félszeg helyezetét elsőrangú alakítókészséggel tette hitelessé. A m a darabnak igazi kincse Karádi Mária, aki a darabban a nemes anyóst játssza és Lahorszky Elemér nemes férje, a zapós szerepében semmivel sem maradt mögötte. Azt, amit ez a két szereplő produkált ezen a kis vidéki színpadon, az bármelyik nagyvárosi színpadon is megállta volna a helyét. Az a felfedezésem, amit már több faluban és vidéki városban tettem, hogy munkások és munkásnők a megtévesztő hűségig tudják utánozni az űriemberek és úrinők fennhéjázó, gőgös hanghordozását és fölényeskedő mozdulatát, az itt ezen a színpadon végleg bebizonyosodott előttem. És ez nem véletlen. A dolgozónak számtalan esetben volt alkalma ellesni az úriemberek modorát, amellyel sérteni és megalázni akarta a munkást. Az urak e magatartásához a dolgozóknak nem is kellett a szocializmus tanait tanulmányozni, hogy megértsék élősködő magatartásukat. Ezért van az, hogy páratlan hűséggel tudják megeleveníteni az úriemberek pöffeszkedő viselkedését. Évek súlyos tapasztalata fészkel az ilyen szerepjátszásban. Csak látni kellett volna, ahogy Karádi Mária, a nemes' úrinő az ura karján megsértődve kivonult a színpadról. Nem csinált egyebet, mint azt, hogy csípőről lefelé egy kicsit megrázza magát. Nem történt semmi, csak a ruha bizonyos ráncokat vetett, de az elegendő volt, hogy a közönségből óriási tapsvihar törjön ki. A szereplők közül még kivált a közvetítő szerepében Cápa László es Kovács Erzsébet, mint felvágottnyelvű szobalány. És a többi szereplők is, Katzbek Ella, Zatovics Mihály és Nagy Imre, mind hozzájárulták a darab komoly sikeréhez. Valószínűnek tartom, hogy ezt az előadást még többször kell majd a CSEMADOK-nak megismételnie. A darab harmadik felvonását gyereksírás kísérte végig. Moliére ettől a zenei kísérettől kissé meg lett volna lepve. Igaz, hogy 1668-ban, amikor Versaillesban előadták a darabot, balettrészletekkel fűszerezték, de gyereksírás határozottan nem volt benne. A rendezőség figyelmébe ajánlom, hogy lehetőleg ragaszkodnia kell a szerző eredeti rendezői utrsításaihoz. SZABÓ BÉLA OeLi^teni az akcLtatdt... Részlet a Tatran kiadásában megjelent gyűjteményes S'tálin könyvből Sehol a nagyvilágon, egy országban sem látni annyi figyelmességet és atyai gondoskodást, amit művészeti munkásaink irányában nyilvánít a szocialista haza, a Párt és a kormány. 1938 április 17-e az_ aszerbeid" zsáni nemzet és művészeti munkásainak ünnepe. Ezen a napon a Kremlben Sztálin és hű munkatársai fogadták a művészeti munkásokat. Számomra és e fogadás minden résztvevője és résztvevönöje számára ez a nap szent nap volt, régi vágyaink teljesedésének napja. Ez a nap beragyogta 30 éves alkotó munkámat, mint a meleg nyári napfény. Nagyobb örömöt és boldogságot nem érhet meg az emberi szív. Ezért azt feleltem Molotov elvtársnak, aki köszöntött engem a siker alkalmából: nagy boldogság ez Molotov elvtárs, a legnagyobb emberi boldogság. Am.kor a Párt és a kormány vezetői beléptek a Georgiev terembe, mindenekelőtt közvetlenül velünk, az aszerbeidzsáni művészeti munkásokkal akartak megismerkedni. Müvem sikeréért köszöntöttek engem, Maneciovot, Bjulbulát, Grigorján és Gadzsi" bekovot. Mennyi egyszerűséget, szívélyességet, figyelmet és gondoskodást érezhettünk viselkedésükből. A Párt és a kormány vezetőit az érdekelte, hogyan élünk, hogyan dolgozunk és hogyan érjük el sikereinket. Engem nagy tisztesség ért. Az emberiség zseniális vezetője, Sztálin elvtárs mellett ülhettem, Molotov és Vorosilov elvtársak társaságában és beszélgettem velük. Nem titkolom, hogy nagyon szerettem volna megtudni Sztálin elvtárs véleményét a Ker Olga című operámról, amelyet életem legjobb művének tartok és amelyen 5 évet dolgoztam. Azonban annyira izgatott voltam, hogy nem tudtam eldönteni magamban, milyen kérdést adjak fel elsőnek Sztálin elvtársnak. Azonban Sztálin elvtárs eltalálta kívánságomat. Amikor az asztal mellé ültünk, azt mondotta, hogy az operámhoz néhány megjegyzése volna. Sztálin elvtárs szavai, amikor kijelentette, * hogy a ,.Ker Olga" opera tetszett neki, a szívemet örömmel töltötték meg. Sztálin elvtárs megjegyezte, hogy az opera nagysága i.bban áll, hogy a népi alkotásban gyökeredzik és hogy szövege a népi eposzból merítödik. Azt válaszoltam Sztálin elvtársnak, hogy a „Ker Olga" operával zenei vonalon szerettem volna kifejezni Pártunk vonalát és összekötni a szerző fantáziáját a nép alkotásával. Sztálin elvtárs azt mondotta, hogy helyesen cselekedtem. Azután rámutatott arra, hogy néhány szerző felületesen nyúl hozzá a népi zene óriási gazdagságaihoz. Nyilvánvalóan nem értik, hogy a népi melódiák évszázadok folyamán alakultak ki és ebben a korszakban lecsiszolod*ak és megtisztultak, úgyhogy megkaptuk őket, mint tökéletes, vegleges művészi formát. Sztálin, elvtárs szavai mély benyomást tettek ránk. l'gy fogadtam őket, mint tanácsot, mint a vezető utasítását további alkotásom számára, mint életem erejének forrását. Sztálin elvtárssal folytatott beszélgetésben megdöbbentett a zenei drámai alkotás megértésének szokatlan mélysége és helyessége. Sztálin elvtárs boncolgatta az egész operát egyes felvonásai szerint, megállott a harmadik felvonás záró akkordjainál és azt mondotta, hogy ezt át kell majd dolgoznom: az opera fináléjának győzelmi dicsőséget kell harsognia. Mint a „Ker Olga" opera szerzője mondhatom, hogy ezek a hiányok valóban léteznek a befejezésnél. Nagyon megörültem, hogy Sztálin elvtárs értékelte kísérletemet, hogy az aszerbeidzsáni nemzeti zenei eszközöket besorii" jam a szimfonikus zenekar hangszerei közé. Sztálin elvtárs szavainál, hogy tetszettek neki i?mzeti táncaim és dalai, szívem megtelt örömmel és büszkeséggel nemzetem művészete fölött. A beszélgetés után azt moilta Vorosilov elvtárs, hogy még két olyan operát kell írnom mint a „Ker Olga". Sztálin elvtrs, amikor ezt ineghallotta, megszólalt: nem kaitít, de legalább négyet kell csináln.a. Sztálin elvtárs, amikor ezt meghallotta, megszólalt: nem kettőt, adott nekem, amilyent eddig még soha sem éreztem. — Teljesítem a vezér akaratit, — feleltem erre én. Ford.: H. Li. Harmincegy éves a Görög Kommunista Párt A Szabad Görög Rádió jelenti: A Görög Kommunista Párt november 17"én ünnepelte megalakításának 31. évfordulóját. Az elmúlt 31 év alatt a Görög Kommunista Párt következetesen harcolt a dolgozók és Görögország népének felszabadításáért, az ország függetlenségéért és demokratizálásáért. Élcsapatává vált a görög munkásosztálynak, a dolgozók széles rétegeinek, amely a görög népet a diadalmas jövő és a társadalmi felszabadulás felé vezeti. A Görcg Kommunista Párt 31 év alatt a görög nép élén harcolva sok áldozatot hozott. Tagjainak ezrei estek el, tízezreit börtönbe vetették és szörnyű módon megkínozták, de éppen ez forrasztotta a Pártot egyre jobban a görög néphez. A TELJES HETI RÁDIÓMŰSORT (BRATISLAVA ÉS BUDAPEST) VASÁRNAPI SZÁNUNKBAN KÖZÖLJÜK