Uj Szó, 1949. október (2. évfolyam, 146-171.szám)

1949-10-20 / 162. szám, csütörtök

1949 október 15 UJSZO 5 Petőfi Dolný Salibyn (Alsószelin) A földet ls sugárok érlelik, de | sem habozik, egyetlen pillanatra sem ezek nem a nap sugarai, hanem az emberek lelkei. Petőfi. Ezekre a sorokra kellett gondolnom, amikor Dolný Salibyre érkeztünk vasárnap délután 3 órakor és megláttam az ifjúság felhevült, rózsás arcát, amely izgalommal készült a Petőfi-ünnepre. Akkor még nem tudtam, hogy ezek a szereplök. Rendes vasárnapi ruha volt rajtuk, arcukon alig volt festék, a rózsás pír az ünnep hevétől táplálkozott és csupán az tünt fel, hogy némely ifjú hegyesre pödört bajuszt visel. Dehát arra gondoltam, hogy ezen a vidéken ez a szokás. Csak később derült ki, hogy ezek is szereplök és a sodort bajusz álbajusz, az egyedüli külső jel, az utalás, amellyel meg akarják eleveníteni Petőfi korát, az 1848-as évet, a forradalom .légkörét a Püvax-kávéházban, amikor Petőfi lánglelke lángra lobbantja a robottól és elnyomatástól tespedt magyar népben a forradalmi szellemet. Erre az órás! feladatra csakis Petőfi tiszta, makulátlan jelleme vállalkozhat tott. Ugyanakkor, amikor Európa minden zugából a lázongás hírei érkeznek, a magyar nép, a magyar dolgozó kizsákmányoltan és agyonkinzottan a földre tiporva hever a porban, nem tudja magáról, hogy nép, hogy jogai vannak és arról sincs fogalma, hogy szülőföldje a hazája. Az akkori időben a magyar nép gondolatai feltétlen engedelmes-* Béggel még úgy őrzik a király és csatlósainak rendelkezéseit, mint koldus rongyai a véréből táplálkozó tetveket. És ezt a népet akarja Petőfi öntudatra ébreszteni és forradalomba hajszolni. Petőfi a magyar nép helyzetével tisztában VEJI, de egyetlen percig veszti el hitét, nem tántorodik el, hanem szabadságszere tettől hajtva, meghitt barátaitól is elhagyatva, egyedül teljesíti feladatát. Nincs a magyar történelemben egyetlen ilyen rokonszenves, ragyogó jelenség, mint Petőfi. És mintha tudta volna azt, hogy mivel tartozik a magyar népnek, az utókornak, a jövőnek, makulátlan tisztaságát mindvégig megőrizte ... ö maga így ír erről: „Lehetnek ékesebb, nagyobbszerü lantok és tollak, mint az enyém, de szeplőtlenebbek nincsenek, mert soha lantomnak egy hangját, tollamnak egy vonását nem adtam bérbe senkinek." Nem, valóban bérbe nem adta, hanem odaajándékozta Alsószelinek és mindazon falvaknak, községeknek, városoknak, ahol dolgozók élnek és ahol szikrát vetett az ö szabadságszerető szelleme. Petőfi a nép, az asszonyok és gyermekek között Délután félnégy felé jár az idő. A csöndes falu az öszi, hűvös fényben pihen. Széles, tág, tiszta udvarba lépünk, ahol a templom meghitt közelségében békés szomszédi viszonyban és az iskolával, mintegy bizonyítékát szolgáltatja annak, hogy a népi demokrácia iskolaanyaga összefér a templom légkörével, mert mindkettőnek az a hivatása, hogy az isteni szikrát, az ember méltóságát, a szocializmust, mindannyiunk közös üdvét szolgálja. Az egyik iskolateremben zöldremázolt tintafoltos padokban ül a közönség, anyák gyerekekkel a karjukon, a család többi tagja, az iskolaköteles lányok és fiúk szétszórva ülnek a többi padban. Mindannyian egymáshoz szorulva lesik a kis színpad festett függönyét, hogy fellibbenjen és hogy megkezdődjék a Petőfi-ünnep. A falu férfiai és dolgozó fiataljai most is kinn vannak a mezőn, a sürgős öszi munkálatokon dolgoznak, de azért a kultúrházhoz ők is ragaszkodnak és ezért a CSEMADOK este hét órai kezdettel nekik külön előadást rendez. És jó ez így, hogy kétszer tartják meg az előadást, mert a falu népe úgy sem fért volna be egyszerre a terembe. Petőfi pedig a népért szállt síkra, gyerekekért és felnőttekért egyaránt. Ezidén van száz éve annak, hogy Petőfi a segesvári csatatéren lelte halálát. A kis szük színpadon most végzik az ünnepi program utolsó simításait, a szereplök kissé zavartan, Petőfi hangjától és szabadságszeretetétöl megtermékenyítve újra és újra megrágják és ismétlik magukban a szöveget, mintha tudnák és határozottan éreznék, hogy nem szabad hibát elkövetniök, mert Petőfi itt van közöttük és ígéretét maradéktalanul betartotta: Nem, szivem nem eladó, e szívnek Nincsen ára, Nem megy az be a hatalmasoknak Kincstárába... Széjjelosztom én a szegénységnek Kik kunyhókban és útfélen élnek. Ebben az áhitatos ünnepi léckörvégre felgördül a függöny. Virág Dezső földműves, a CSEMADOK elnöke a következő egyszerű és megindító szavakkal nyitja meg a Petőfi-ünnepet: — Tisztelt kultúrtársak, jelenlevők, üdvözöllek benneteket annak a költőnek nevében és szellemében, aki száz évvel előttünk járt és magasra tartotta a szabadság zászlaját. Ezzel az ünnepéllyel mi igazoljuk őt és hitet teszünk mellette. Ezután Szokolai Sándor szólalt fel, aki lelkiismeretesen, a tanító oktató hangján végigkíséri Petőfi pályafutását és elbeszéli az összegyűlt asszonyoknak és gyerekeknek Petőfi kalandos és nyomorúságokkal zsúfolt vándoréletét. Ezután Lőrincz Gyula, a CSEMADOK központi elnöke szólalt fel. Lőrincz egyenesen az asszonyokhoz és gyerekekhez fordult. Beszéde a mese, az elbeszélés közvetlen hangjához áll közel. Elmondja, hogy gyerekkorában, amikor az elemi iskolában Petőfit tanították, meghamisították a költő jellemét. A tanítók úgy beszéltek róla, mint a bor és a szerelem költőjéről, de mindent elkövettek, hogy Petőfi forradalmi és szabadságszerető szellemét elrejtsék. Majd azt is megemlítette, hogy olyan helyen végezte az elemi iskoláit, amely Petőfi születési helyének közvetlen közelében volt. Kis falu volt ez és Íja az iskola zárva volt, akkor télen az istállóba ment melegedni. Ott az istállóban ismerkedett meg Kokányi Bandi bácsival, aki az állatokat őrizte és aki Petőfit személyesen ismerte. Kokányi bácsi — folytatta Lőrincz — miközben pipázgatott, gyakran mesélt Petőfiről szeretettel és büszkeséggel, de arról sohasem tett említést, hogy Petőfi kicsapongó vagy részeges lett volna. Természetesen azt sem említették az iskolában, hogy Petőfit, a legnagyobb magyar géniuszt Hruz Mária, szlovák anya> hozta a világra. Ezt már csak később, fejlődő koromban tudtam meg. Ma annyit mondhatok, hogy hálásak lehetünk annak az ans'ának, aki megajándékozta nemcsak a magyarokat, hanem az egész világot Petőfivel, a nagy forradalmi költővel. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint ez a könyv, amit most a kezemben tartok. Ez a teljes Petőfi, amely most a Szovjetúnióban jelent meg orosz fordításban. Petőfi volt az a költő, aki még mielőtt megismerte volna a Kommunista Kiáltványt, a kővetkezőket írta: Ha majd a bőség szarujából Mindenki egyaránt vehet, Ha majd a szellem napvilága Mind egyaránt foglal helyet, Ha majd a szellem napvilágra Ragyog minden ház ablakán: Akkor mondhatjuk, hogy megálljunk. Majd a következő szavakkal fejezte be Lőrincz felszólalását: Addig is arra kérlek benneteket, anyák, tanítsátok és neveljétek gyermekeiteket Petőfi, a nagy forraaaimi Költő szellemében. A falu ifjúsága a színpadon Kicsi, apró deszkákból összetákolt színpad, alacsony és szük, mégis fényt áraszt maga körül, mint a petróleumlámpa fénye a szegény falusi család asztalán. Minden jel arra mutat, hogy a színpad nemsokára kitágul és a kultúra reflektorfénye világítja meg Petőfi szellemének hordozóit. Varga Teréz csöndesen és szerényen helyet foglal a súgólyukban és Patocs József elszavalja a „Szabadsághoz" című Petőfi-verset. Ezután következik a Pilvax-kávéház, Karinthy Ferencz halvány jelenete. Petőfi Nemzeti dala akkor már kész. A költő egyetlen vágya és álma a tett mezejére lépni, világosságot árasztani maga kőiül és lángra gyűjteni a magyar népet, a dolgozót. A költő türelmetlenül készül nagy feladatára, válságos és döntő pillanatok ezek az életében. Bécs mintájára az egyetemi ifjúsággal akar az utcára vonulni március 15-én, a vásár napján, amikor az ország minden zúgából megérkeznek a bojtárok, a hajcsárok és mesterlegények. A felvonulásról itt a Pilvax-kávéházban történik a döntés. Petőfi ég, lobog mint egy eleven fáklya, a tüzet, a világosságot szabadságszerető szíve és tiszta agya táplálja. Barálai között ott látjuk a fiatal Vajda Jánost és Jókait. Aztán megérkezik Klauzál, mint " egy hideg zuhany, ö az, aki oltani akar és lebeszéli a társaságot a felvonulásról. A társaság már-már enged, de Petőfi tántoríthatatlan, nem enged, pontosan felméri a vásár jelentőségét és kitart eredeti terve mellett. Ezt a jelenetet játsszák a földműves ifjak. A kép, ahgoy ezek az ifjak felfogják a szerepüket megindító. A súgónak alig van itt dolga, a szöveget pontosan és alaposan betanulták, a szereplők gyakran eltalálják az igazi hangot, a játék hevében az alakítás eleven erejével robban ki a mondanivaló és a cselekmény a valóság, a történés lendületével tovább gördül. Semmi kétség, hogy ilyen szerepek betanulásával maguk a szerep.ök olyasminek a birtoKukba jutnak szerepük révén, amit egyszerű olvasás útján képtelenek volnának elsajátítani. A szereplők kiváló alakítását csak dicsérni tudom. Puskás Dezső, Göndör Zsigmond, Víg János, Pukkai Jenő és Dezső, Molnár Ella, Varga Vili, Szabó Lőrincz, Nagy Ottó, Toncskó Miklós és Csandal István, mindannyian kivétel nélkül becsületes igyekezettel helyt álltak magukért a színpadon. A másik jelenetben, Móricz Zsigmond ,iLélekvándorlás"-ában ugyancsak kitűnő munkát végeztek Váczi Lajos, Ponyic Mariska és Csandal István. A szavalók, Patócs József, Víg Sándor, Kázmér László és Kovács István lelkes szavalatukkal hozzájárultak az ünnepi színvonal emeléséhez. A súgóról, aki betanítja a szerepeket Már este volt mire végetért a délutáni előadás. Eletemben elsőízben láttam a falu műkedvelőinek kultúrműködését és nyugodt lelkiismerettel állíthatom, hogy a színiegyüttes megfelelő maszkirozással és megfelelő színpadon, akármelyik városi műkedvelő gárdával felvehette volna a versenyt. Ami leginkább megindított, az a szöveghez való hű ragaszkodás volt, egyetlen „oh" vagy „ah" szócsKát nem hagytak volna ki a világ minden kincséért sem, holott tudjuk, hogy mi sem áll távolabb a falu emberétől, minthogy érzelmeit ilyen „ah" szócskával fejezzék ki. Ez a hűség, a bibliai szöveghez való hű ragaszkodást juttatta eszembe. Ezt az észrevételemet csak azért közlöm, hogy felhívjam erre az írók figyelmét, hogy alaposan rágják meg mondanivalóikat, mieiőtt átadják a falu dolgozóinak. Természetes volt, hogy előadás után érdeklődtem, KÍ tanítja be a falu kultúrgárdáját az előadásokra. Itt kiderült, hogy a súgónő. Varga Teréz az, aki erre a fontos feladatra vállalkozott. Varga Terézt nehezen lehet kicsalni a súgólyukból, mert már is a második előadásra készül. A férfiak, akik hazajöttek a munkából, már megmosdva, kultúrszomjasan körülvettél? az iskola épületét és alighogy szétszélednék az asszonyok apróságaikkal a teremből, ők már is beszállingóznak, nehogy másvalaki elfoglalja a jó helyet. AAondanom sem kell, hogy a falusi gyerekek, ezek a srácok és potyások olyan kultúréhesek, hogy az előadást mégegyszer akarják megnézni és a terem minden résébe befurakodnak. Az esti e'őadásnál a terem ugyanis annyira zsúfolva volt, hogy nekik már csak a rés jutott. Mielőtt Varga Terézzel szóba elegyedem, aki ül a súgójukban, sápadtan és szerényen, mintha a falu örök mécsese lenne. Virág Dezsőtől, a helyi CSEMADOK elnökétől a követKezőket tudom meg róla. Teréz, szegény földműves családból származik. Itt született a faluban. Amióta felnőtt állandóan a falu kullúréletével törődött. A munkásmozgalomban állandóan tevékenyen résztvett és ma az a szerepe, hogy a szakszervezet helyiségét ő takarítja, ő tartja rendben, a közélelmezési hivatalban mint segéderő működik és elfoglaltsága közepette gondja van arra is, hogy ápolja a falu, a dolgozók kultúráját. Igen, Varga Teréz a falu mindenese, az örök mécses, aki Kitartó és szívós, munkájával mindenütt, ahol megjelenik, fényt, világosságot áraszt maga kö-. rül. Varga Teréz a szereplőkről és önmagáról a következőket mondja: — Nagyon örülök annak, hogy a szereplők alakítása megnyert benneteket. Nem szabad elfelejteni, hogy mindazok, akik résztvetteK a darab előadásában, egész nap nehéz munkát végeznek és csak este jutnak hozzá, hogy betanulják a szerepüket. En a betanítás feladatát örömmel végzem, mert látom azt, hogy a szereplőkben milyen áldozatkészség és igyekvés él, hogy sikerre vigyék a darabot. Varga Teréz önmagáról igen szerényen nyilatkozik. Tiszta, eipberi jóaKaratú hang ez, érdemes meghallgatni. Szüleim szegény földművesek voltak. Apám szociális gondolkozású volt és ebben a szellemben nevelt engem is. Komoly munkája, elfoglaltsága ellenére sokat olvasott és főleg Jókait és Mikszáthot szerette. A könyvek iránti szeretetet rámhagyta, ez az egyedüli örökség, ami szüleim után rámmaradt és én őszintén szólva, nagyon hálás vagyok ezért az apámnak. Anyám, sajnos, nem olvashatott, mert tizenkét gyereket szült és így ilyesmire legjobb akarata mellett sem volt ideje. Testvéreim azóta széjjelszórodtaK. En itt maradtam, semmi panaszom, a falu ismer engem én ismerem a falut és békésen összeférünk. Munkámat szívesen végzem, különösen akkor, ha látom, hogy fáradságom eredménnyel jár. Varga Teréz még azt az óhaját fejezi ki, hogy a falu könyvtárát ki kéne egészíteni pár újonnan megjelent könyvvel, de ha Mikszáthot küldöm, akkor is jó. Megígértem, hogy kívánságát teljesíteni fogom E beszélgetést csak Petőfivel fejezhetem be. Ha nem születtem volna is magyarnaK E néphez állanék ezennel én. Szabó Béla. j A torontói kikötőben katasztro! fális hajótűz pusztított. A borzalI mas tűz halálos áldozatainak szá* ma kétszáz körül van. Ezenfelül t égési sebesülésekkel még kétszáz ' személy került kórházba. (A katasztrófát profitéhségből eredő bűnös hanyagság idézte elő. A Noronic nevű hajó a kanadai államé. A hajó alkalmazottai a mult évben hosszú ideig sztrájkban állottak. A kapitány az alvilágból szedetf össze sztrájktörőket, akik nem értettek a hajó kezeléséhez. A megmenekült utasok elbeszélése szerint a hajón hiányoztak a legelemibb védelmi intézkedések. A vészjelző- és tűzoltókészülékek nem működtek, a .mentőcsónakokat nem tudták működésbe hozni. A megmenekült utasok egyöntetű véleménye szerint minden utast meg lehetett volna menteni, ha rendes legénység teljesített volna szolgálatot a hajón.) Hivatalos amerikai hely jelentése alapján az elmúlt pénzügyi év első felében az Egyesült Államok deficitje kétmilliárd dollár volt. Pénzügyi szakértők véleménye szerint ez a hiány 1950 január elsejéig meghaladja a 4 milliárd dollárt. Németország angolszász zónájában hivatalos kimutatás szerint a munkanélküliek száma 1 nvl'ió 300.000. A francia megszállási övezetben is ötvenezer felé emelkedett a munkanélküliek száma. A TÉNYEK BESZÉLNEK Magyarországon a vasutak, gyárak, hidak újjáépítése, a 3 éves terv e döntő teljesítményei mellett nem feledkeztek meg a kultúra területén elért forradalmi fejlődésről sem. A tények itt is beszélnek és a magyar dolgozó nép győzelméről tesznek tanúbizonyságot. A Horthy világ vezetői nem törődtek a dolgozók kultúréletével. Igyekeztek giccses, irredenta ízű tákolmányokkal elkábítani őket, megakadályozni öntudatraébredésüket. A gyáraK környékét ellepték a kocsmák, de a színházakat, könyvtárakat, mozikat messze a perifériáktól, az új városrészekben létesítették. A munkásság nagy része nem is látott színházat egesz életében. Es mit mutatnak a tényeK ma — Magyarországon — a népi demokrácia idején? Az 1948/49-es színházi évben a színházi közönség 80' százalék üzemi dolgozó. Az évad elején 30.000 bérletet, 300.000 jegyet vett a munkásság! A Horthy-világban a munkásszínjátszás rendőrség által üldözött tevékenység volt! Ma — megbecsült, elismert mozgalom Magyarországon —, melynek legjobbjai — sokezren — kelnek versenyre évről-évre. 1945-ben 500-an vettek részt az első kultúrversenyben, 1949-ben 9200 a résztvevők száma! Ugyanennyi idő alatt 12.000-ről 180.000-re emelkedett a nézők száma! A Magyar Dolgozók Pártja irányítása új emberré formálta a magyar dolgozót. Magyarország a korlátlan lehetőségek országa lett a dolgozók számára és ez a tudat életörömmel, lendülettel tölti el a felszabadulás előtt korlátok közé szorított milliókat! Ez megmutatkozik a kulturális tevékeny ségben is. 1045-ig 50 tánccsoport volt Magyarországon! Ma: 3000 van! 1945ben egy bábjátszó csoport sem volt, ma 110 működik országszerte! A rádiófizetők száma meghaladja a háború előttit, a rádiókészülékek ára- viszont a felét se mtesei a háború előttinek! Az egész országban a háború előtt 74 énekkar volt, ma 2100 működik! Minden traktorállomás rádióval, vetítőkészülékkel és többségben már könyvtárral is rendelkezik! Magyarországon 1945-ben egyetlen nyilvános keskenyfilmelőadás sem volt, 1949-ben havonta 1000 előadást rendez a falvakban a Kultuszminisztérium! Nagyszerű az a kultúrszomjúság, amely az elnyomás alól felszabadult országát építő magyar dolgozó népet jellemzi! És Magyarországon, a népi demokrácia vezetői kollégiumok megteremtésével, biztosítják a munkás- és parasztifjak altját » művészet minden területe felé. A Szabad Föld Téli Esték mozgalma 6300 előadását 600.000 dolgozó hallgatta a falvakban. Ma már az ideológiai könyvek vásárlóinak többsége a fizikai munkások közül kerül ki. Pedig ez igen nagy számot jelent, mert egyedül a Szikra, a legnagyobb magyar könyvkiadó, 1945-ben 180.000, 1948-ban pétiig 3,404 000 könyvet adott ki! A könyvtái i kölcsönök száma 110.000-rel nagyobb, mint a háború előtt volt! A múzeumokban az elmúlt két év aiatt 5000-rel növekedett a látogatók száma, 1947-ben 2 múzeum volt Magyarországon ép állapotban, azóta 7 épült újjá! A hároméves terv nagy teljesítményei azért is jelentősek, mert megvalósításuk bebizonyította Magyarország ötéves tervének hatalmas perspektívájának megalapozottságát! Az ötéves terv végére Magyarország minden kis községében lesz mozi! A tanyákat pedig autókra szerelt vetítőgépek járják országszerte. Az ötéves terv 102 új kultúrházat épít a falvakban, színpadi berendezéssel, filmvetítőkkel, hangszórókkal! Minden megyének lesz kultúrautója! Az ötéves terv megnöveli és olcsóbbá teszi a könyvkiadást és ezzel újabb tömegekhez juttatja el a műveltséget. A legszélesebb dolgozó rétegek érdeké| ben kiépíti a népkönyvtári hálózatot, öt év alatt 40 nagy körzeti könyvtár létesül! Üj Nemzeti Színház épül az ország fővárosában Budapesten és egy másik nagy magyar városban Győrben is! Az ipari gócpontok kulturális megerősítése virágzó kultúréletet alakít ki az ország legkülönbözőbb területén. . Az Új" 61. OSZTÁLY. SORSJÁTÉKNAK SORSJEGYEIT november 15-íki húzására rendelje meg BEL1K osztói /sorsjegyelárusí'ónól, PRAHA, XVI., Štefáni. kova 10. Megrendelek Önöknél 7. ä Kčs 42—, 7. á Kčs 84—, .»/,

á Kčs 168—, Vi á Kčs 336 — Név:. Pontos cím: Engedélyezve. PIO č. 23.331/49-III/2 z 19. IX. 1949.