Uj Szó, 1949. október (2. évfolyam, 146-171.szám)

1949-10-08 / 152. szám, szombat

Í. I MIKLÓS: A Szaks-zeioezeÜ kanf&xenciák mag-jat kii döi e ez! A trnavai nagykerületi konferen­cia előkészíti a prágai összjzakszer­vszeti konferenciát, amelyet ^decem­ber 4.—8. napjaira hívtak össze. Bi­zonyára vaunak köztetek szorgalmas munkában szerzett tapasztalatokkal rendelkező „öreg" szakszervezeti munkások és fiatalok, akik nem is­merik teljesen a szakszervezet har­cokban gazdag múltját. Ti tudjátok, hogy a szakszervezetek áí.oitak mö­göttetek a kapitalista munkáltatóval szembeni harcban. Ti emlékeztek még arra, hogy a szakszervezetek­hez kellett fordulnotok, ha mint szak­maközösségi érdekeiteket, mint egye­ni panaszaitokat kellelt orvosolni. A szakszervezet ott állott az osztály­harc frontján és a gazdasági bi.in­cssk széttörésével egyrészről lazítot­ta a kapitalista gazdasági rend létét, másrészről harcos neveléssel előké­szített benneteket a dolgozók uralmá­nak célkitűzéseire. A dolgozók uralma már itt van. A szakszervezetek a népköztársaság­ban is az osztályharc frontján álla­nak és folytatják megkezdett mun­kájukat, de most már új feladatokkal megrakodva. A szocializmust épít­jük! A szocializmust azonban a szak­szervezetek nélkül nem tudjuk meg­valósítani. megmondta ezt már Síán­ský Rudolf elvtárs, a Csehszlovák Kommunista Párt vezrtiikára is. is hogy mi a szakszervezetek szerepe a szocializmushoz való átmenet ide­jében és hogy mit tud elérni az egy­séges szakszervezeti mozgalom, azt a hős szovjetorosz munkások 30 éves nagyszerű harca és példát adó ered­menyei igazolják. A magyar dolgozók együtt építik a cseh és szlovák munkásokai a szo­cializmust a csehszlovák népi köz­társaságban és ezért együtt teljesí­tik a szakszervezetek feladatait. A szakszervezet nem készítheti elő a szocializmust, ha a magyar dolgozók minden tagja önkéntes és meggyőző­déses munkájával nem segíti a min­den dolgozók uralmát. Mi látjuk, hogy a magyar munkás mindenütt Szlovákiában, sőt Csehországban is együtt építia cseh és szlovák dolgo­zókkal a hat alma 3 ipartelepeket, o gigantikus vizierőműveket, az új vas­utakat, utakat, repülőtereket, lakó­házakat és iskolákat, kórházakat, ga­bonaraktárokat és traktorállomáso­kat: együtt építi az új, boldogabb és színesebb otthont minden dolgozó ré­szére. Nem lennénk azonban őszinték, ha nem mondanánk meg a magyar dol­gozóknak, hogy panaszokat is halla­ni reájuk. Azt mondják, hogy helyen­ként kevés érdeklődést mutatnak a munka iránt, nagy az abszencia, a munkából kimaradás, nem mindenütt vesznek részt a szakszervezet, a Párt és a munkásközösség életében. Tudjuk jól, hogy ez főleg a fiatalab­baknál fordulhat elő. A fiatal ma­gyar dolgozók, magyar munkások az 1938-as okupáció után komoly párt­és szakszervezeti irányítás nélkül a Horthy-fasizmus rothadó légkörében eltek és elnevelödtek. A szakszer­vezeteknek külön feladata, hogy erő­teljesebben foglalkozzék nevelésük­kel, viszont a magyar dolgozóknak fokozottabban érdekük, hogy átita­tódjanak a marx-leninizmus munkás­felszabadító eszméjével. „öreg és fiatal szakszervezeti mun­kások! Értsétek meg, hogy a történel­met csináló és saját otthont építő munkában mindenkinek részt kell venni. Félre minden kishitűséggel, bízzatok a ti szervezetetekben, erő­sítsétek ezt, mert magatokért dolgoz­tok. Olyan népi köztársaságot, amely­nek élén Klement Gottwald elvtárs áll, nemcsak kötelesége minden dol­gozónak munkájával és minden ere­jével támogatni, hanem felemelő fel­adata is. Szívvel-lélekkel kell részt­venni abban a munkaközösségben, amely a nagy Sztálin elvein és szel­lemében harcol a szocializmusért. Magyar dolgozók! Tovább és min­dig tovább, együtt a cseh és szlovák dolgozókkal, vállvetve előre a szocia­li?'maiért! Tanuljunk a szovjet szakszervezetektől! Még a Nagy Honvédő Háború ide­jében történ.. Egy külio.dl levelező meglátogatja a moszkvai „Sarló és Kalapács" gyárat és az üzemi bizott­ság elnökénél érdeklődött: — Hány szakszervezeti tag van önöknél? — Pontosan annyi, ahány munkás dolkozik a termelésben. — hs mennyi do^gozoja van az üzemnek? — Pontosan annyi, ahány szak­szervezeti tagunk vau. Igen, ennek az óriási vállalatnak minden munkása szakképzettségétől to beUiltótt állásától függetlenül a kohászati ipar munkásain u-k szakszer­vezetébe tartozik. Az üzemi szakszer­vezet lükLe-tö é.etet éi. A tömegek kommunista nevelésének ez az isko­lája. A szakszervezet munkájú- a paríszei vezet irányításával végzi. Ez azoknak a kommunistáknak út„áa valósul meg, akiket a szakmai szak­szervezeti csoportok a muhelyi és üzemi bizottságokba választanak. A szakszervezet tevékenysegénck sok­rétűségét és sokoldalúságát bizonyítja, hogy az üzemi bizottság mellett tijbb mint 10 kü^önoöző Al­bizottság és együttműködő tanács dolgozik, nevezetesen: az újítók és feltalálók bizottsága, a táisadalmi biztosítás, a munkabér, a munkás­védeiem, az egyéni kertgazdaság! bi­zottság slb. A pártbizottság és a műhelyi párt­szervezetek rendszeresen elbírálják, hogy a szakszervezet kcmmun.sta aktivistái miként teljesítik társadal­mi kötelességeiket, miként szervezik meg a szocialista versenyt, miként bontakoztatják ki a kulturál.s es test­nevelési tömegmunkát, miként gon­doskodnak az itjúságnak szabad.de­jében való foglalkoztatásáról, a nyá­ri üdültetési kampányról, stb. A pártszervezetek és a szakszerve­zeti aktíva nagy figyelmet íoľcu„a­nak a szocialista verseny vezetésére, amely Sztálin elvtárs tanítása sze­rint a dolgozók milliós tömegeinek maximális tevékenységén alapuló kommunista módszere a szocia-izmus építésének. A szocial'sta verseny a „Sarló és Kalapács" dolgozóinak úgyszólván életszükségletévé vált. Itt már nem kell azt a feladatot ki­tűzni, hogy „a versenyt szélesebb körben kibontakoztassák". Ezt a fejlődési szakaszt már túlhaladták. A versenyt tovább kiszélesíteni nem lehet, mert —> mindenki versenyben áll. A figyelmet másra kell fordíta­ni: a verseny minőségi oldalára. Ar­ra, hogy a verseny simán bonyolód­jék ie, harcos e» hatékony legyen, a terv Ujabb hőseit, az acáio.va..z.ás kiváló mti-.z.eit adja, akiknek s ke­ü-re iVi.o_-z.ivVu es az ország minden nOiit^za büszke lenet. A nylivaniariás a versenyzők tülc-. re. A „Yüi/'-es muiwa^.pnci fc- Mas ab 0ťt. aaiOi£nál a munkát óránként jegyjuK. Az indexeket minden hatvan percben megújítják. Az elvUir^ík Könnyen megállapíthatják, hogy ki halad az e,en, kinek kell felzárkóz­nia, hogy az általános haladást biz­tosítsák. Az elkelt 21 ora m riogat m.nden műhelynél megvonják. A szakszervezet üzem; b.zo.^saga m n­uan új hónap elején megyiziga.j _ t z fc.múpt hónap munkájának eredmé­nyét. Így határozza meg, melyik a legjobb müheiy és annak adia át a vu.Ja , Ulluorzász.ót. A íászlóért megfeszít.tt erővel folyik a küzde­lem. Az a koilekiiv, amely a legjobb kollektív nevet elnyer.e, nem akar megválni a zá-zlótól. Az a műhely pedig, tme.y a második vagy harma­dik hegyre került, arra töreksz.k, hogy elvegye a zíxszlót a győztestől, így múlt ev dteemoer.'.b t az 1. szá­mú Riar tln-muhely győzőt, J. n u ár­ban a zászló a formálókhoz és ön­tőkhöz került. Februárban a legjobb eredményt a minőségi acélhengeade kollektivje ér.e el.Márciusban, ápri­lisban és májusban újra az 1. szá­mú vtartin-műhely került az élre. Mintnogy ez az ország valamennyi Mar,in-műhelye közölt a legkivá­lóbbnak mutatkozott, győztesen ke­rült ki a szövetségi szocialista ver­senyből is. Ennek a versenynek semmi köze a kapitalista konkurrenciához. Hi­szen egyik műhely közvetlen és tel­jes technológiai függőségben van a másiktól. Egyik a másiknak bármi­kor „gáncsot vethet". De ez eszébe KÖTELEZETTSÉG: sem jut a szovjet embereknek. Ellen­kezőleg: mindenki igyekszik társá­nak segíteni, hogy az semmiben sem maradjon hátra, se önmaga, se szom­szédjai, se a gyár egye-emes ered­menyeit ne rontja. A segítség a „Sarló és Kalapács dolgozói" sike­KĽiéuek titna. n! 0y alkalommal a le­meziien^erlőji azzal a kéressél for­dultak „vetéiytársaiiihoz", az önmű­ködő henger kezelőihez, hogy szocia­lista kötelezettségeik túlteljesítésé­nél segítren nekik. (Nem a teljesí­tésnél, hanem a túlteljesítésnél!) Magától érthető, hogy ezt a segítse, get me. adták és a lemeziiengerlő­mühely került első helyre. Amikor azok -a minőségi acélt hengerlö mun­l kasoktól elragadták a vánciorzászlót és ebben a tárgyban értekezletet tartottak, a szónokok egyike s-m hányta fel, hogy segítették a lemez­hengerlöket. Mindnyájan jól megér­tették, hogy elvtársaik sikerében sa­ját munkájuknak is része van. Vég­eredményben a gyár nyert, amely­i nek becsülete drágább a munkás egyéni dicsőségénél. A gyár kollektivje jól ismeri nem­csak le jobb műhelyeit, hanem a műhelyek legjobb sztahanovistáig a termelési újítókat is. A legjobb acélolvasztő, a legjobb acálkovács és a legjobb hengerlö címéért való ver­seny itt már régen és szilárdan meg­honosodott ... Előttünk van a legjobb acélol­vasztó címért folyó szocialista ver­seny egyik résztvevőjének könyvecs­kéje. íme ez áll benne: Mfihelv: Martinkemence. Név: Ovcslnnikov. Szakma: Acélolvasztó. Az egyik lapon azok a kötele­zettségek találhatók, amelyeket a3 acélolvasztó vállalt magára. A má­sik lapon pedig az van feltüntetve, hogy miként teljesítette azokat. Nézzük meg, hogyan festenek a májuso eredmények: TELJESÍTÉS: Felhívás a Szimata területén é!ő magyar áitam poigőrofefcoz A magyar köztársaság főkonzu­látusa Bratislavában felhívja az összes Szlovákia területén élö magyar állampolgárokat, hogy a Magyar Minisztertanács rendelete értelmében (a rendelet száma j 4246/1949. M. T.) az itteni főkon" ' zulátu:on helyezzék letétbe ösz* szes idegenben kiadott és idegen pénzértékre szóló értékpapírjai­kat (részvényeket, szelvényeket, adósságleveleket, zálogleveleket, katonai pénztári csekkeket). Rész­letesebb tájékoztatással szolgál a magyar főkonzulátus Bratis?.avá" i ban, Palisády 60. sz. Lépjük Íi2 a Szüiv'eföarátsk Síiúeíségébe | Az Oj Szó szerkesztősége és kiadó­hivatalának minden tagja egyöntetűen csatlakozott a Szovjetbarátok Szövet­ségének nagy mozgalmához. A szer­kesztőség és kiadóhivatal minden tag­ja belépett a Szovjetbarátok egyesü­letébe és ezzel is kifejezésre juttatta azt, hogy barátság a Szovjetúnió népeivel jelenti a csehsz'ovák köztár­saság összes nepeinek békéjét és nyu­godt fejlődését, minden dolgozó kö­zös álmát, a szocializmus felépítésének megvalósítását. A Szovjetúnió ba­rátsága és szövetsége biztosíthatja csak szabad életünket és az ő segítsé­gével valósíthatjuk meg ötéves ter­vünket és az ő tapasztalatai alapján nyerhetjük meg küzdelmünket a bol. dogabb jövendőért. Reméljük, hogy az Üj Szó munká­' sainak példáját a magyar dolgozók lelkesen fogják követni. 1. Terven felül 160 tonna fémet termelni 300 tonna 2. Két százalék kenőolajmegtakarítao 3. A kemencének nem szabad kiégni 4. A selejtet 1%-kal kell csökkenteni Eredmény: 3% Egyszer sem égett ki Selejtcsökkenés: 1%. A „Sarló és Kalapács" minden munkásnak van ilyen könyvecskéje. A pártszervezet és a szakszervezet érdeme, hogy ezeket a könyvecské­ket valamennyi munkásnak a verseny­be való bevonása hatékony eszközévé változtatták. Ez a könyvrendszer növelte a társadalmi szervezeteknek a versennyel kapcsolatos tevékenységét. Hiszen minden égyes sztahanovista elszámolása a gyárban már életbe vá­gó kötelezettség. Minden hónapban a kiskönyv alapján mondják a „Sarló és Kalapács" munkásaink: „Sztahanovis­ta vagy", vagy „élmunkás vagy". Ha egy munkás a szakmai verseny első helyét három hónapon át tartja, arcképét kifüggesztik a „Becsület Táblájára". Ha hat hónapon át győz­tes, akkor nevét a gyár Arany Köny­vébe írják. Levkén megalakult az Egységes Főműve? Szövetkezet Školník elvtárs fáradhatatlan munkájának eredményeképpen megalakult Levicén az Egyesült Földműves Szövetkezet. A gép­állomás három traktora már meg­kezdte a munkát a földeken. A levicei CSEMADOK tagjai önkén­tes brigádot alakítottak és a Szö­vetkezetek felajánlották segítsé­güket. Marxista-leninista sarok A proletariátus diktatúraja Marx gondolatát folytatva és to­vábbfejlesztve, Lenin ezt íjra: „A proletariátus diktatúrája alatt a parasztok és kistermelök millióit, az alkalmazottak, hivatalnokok, pol­gári értelmiségek százezreit kell át­nevelni, valamennyiüket a proletár államnak és a proletár vezetésnek kell alárendelni, le kell bennük győzni a burzsoá szokásokat és ha­gyományokat", éppen úgy, mint ahogyan szintén szükséges lesz a „proletárdiktatúra talaján, hossza­dalmas harcban átnevelni magukat a proletárokat is, akik saját kis­polgári előítéleteiktől nem egyszerre szabadulnak meg, nem csoda útján, nem a szüzanya parancsára, nem valami jelszó, határozat, dekrétum parancsára, hanem csak a kispolgári tömegbefolyás ellen folytatott hosz­szú és fáradságos tömegharc ré­vén." 2. A proletariátus diktatúrája, mint a proletariátus uralma a bur­zsoázia felett. Már a mondottakból is látható, hogy a proletariátus dik­tatúrája nem egyszerű személycsere a kormányban, nem „kabinet''-válto­zás, amely a régi gazdasági és poli­tikai rendet érintetlenül hagyja. Az összes országok mensevikjei és op­portunistát, akik úgy félnek a dik­tatúrától, mint a tüztöl s rémüle­tükben a diktatúra fogalmát a „ha­talom meghódításának" a fogalmá­val helyettesitik, a „hatalom meg­hódítását" rendesen „kabinet"-válto­zásra korlátozzák, arra hogy a ha­talmon új kormány jelenik meg, olyanfajta emberekből, mint Schei­demann és Noske, MacDonald és Henderson. Aligha szorul magyará­zatra, hogy az ilyen és hasonló ka­binetváltozásoknak semmi közük a proletariátus diktatúrájához, az igazi hatalom meghódításához az igazi proletariátus által. Ha a MacDonal­dok és Sehetdenmannok vannak ha­rend megmarad, akkor a MacDonal­dok és Scheidemannok úgynevezett kormánya nem lehet más, mint ki­szolgáló apparátus a burzsoázia ke­zében, mint lepel az imperializmus fekélyeire, mint a burzsoázia eszkö­ze az elnyomott és kizsákmányolt tömegek forradalmi mozgalma ellen. A tőkének ezekre a kormányokra akkor van szüksége mint spanyol­falra, mikor a tömegeket nyíltan el­nyomni és kizsákmányolni nehéz, ké­nyelmetlen, nem előnyös. Az ilyen­fajta kormányok megjelenése ter­mészetesen annak jele, hogy „ott náluk" (vagyis a kapitalistáknál), a „Sipkaszorosban"* nem minden csen­des, de az efféle kormányok, tekin­tet nélkül erre, kikerülhetetlenül a töke kendőzött kormányai marad­nak. Egy MacDonald- vagy Scheide­mann-kormánytól a hatalomnak a proletariátus általi meghódításáig oly messze az út, mint földtől az égig. A proletariátus diktatúrája nem kormányváltozás, hanem új ál­lam, a hatalom új szerveivel, a köz­pontban és az egész országban a porletariátus állama, mely a régi állam, a burzsoázia államának rom­jain jött létre. A proletá ritáus diktatúrája néma burzsoárendszer alapján keletkezik, hanem e rendszer szétzúzása folya­mán. a burzsoázia megdöntése után, a földbirtokosok és kapitalisták ki­sajátítása folyamán a fő termelési eszközök szocializálása folyamán, a a proletariátus erőszakos forradal­ma folyamán. *• „A Sipka-szorosban minden csen­des" — orosz szállói'e, mely az 1877/78-as orosz-török háború tör­ténetére vonatkozik. A Sipka-szoros­ban lefolyt harcokban az oroszoknak nagy veszteségeik voltak, de a cári seregek vezérkara csak ezt ismétel­te jelentéseiben: „A Sipka-szorosban talmon. de különben a régi burzsoá minden csendes." (A ford.) A proletariátus diktatúrája forra­dalmi hatalom, mely a burzsoázia elleni erőszakra támaszkodik. Az állam: gépezet az uralkodó­osztály kezében, hogy vele osztály­ellenségei ellenállását elnyomja. Eb­ben a tekintetben a proletariátus diktatúrája lényegében semmiben sem különbözik bármely más osztály diktatúrájától, mert a proletárállam: gépezet a burzsoázia elnyomására. De van egy lényeges különbség. Es pedig az, hogy minden eddigi osz­tályállam a kizsákmányoló kisebbség diktatúrája volt a kizsákmányolt többség fölött, míg a proletariátus diktatúrája a kizsákmányolt többség diktatúrája a kizsákmányoló kisebb­ség fölött. Rövidebben a proletariátus dikta­túrája a proletariátusnak törvény által nem korlátozott, erőszakra tá­maszkodó uralma a burzsoázia fö­lött, amely uralom a dolgozó és ki­zsákmányolt tömegek rokonszenvét és támogatását élvezi. („Álam és forradalom") Ebből két alapvető következtetés folyik: Első következtetés. A proletariá­tus diktatúrája nem lehet „teljes" demokrácia, nem mindenkire, gaz­dagra és szegényre is kiterjedő de­mokrácia — a proletariátus diktatú­rájának „új módon demokratikus államnak kell lennie a proletárok és általában a vagyontalanok érdeke­ben és újmódon diktatórikusnak, a burzsoázia ellen ..." Kautskynak és társainak az általános egyenlőségről, a „tiszta" demoörációról, a „tökéle­tes" demokráciáról és hasonlókról fecsegése csak burzsoá elfedése an nak a kétségtelen ténynek, hogy kizsákmányolók és kizsákmányoltak egyenlősége lehetetlen. A „tiszta" demokrácia elmélete a munkásosz­tály azon felső rétegének elmélete, melyet az imperialista rablók kezes­sé tettek és hizlalnak. Azért jött létre, hogy a kapitalizmus fekélyeit takargassa, az imperializmust ken­dőzze és erkölcsi eröt adjon neki a kizsákmányolt tömegek elleni harc­ban. Nincs és nem lehet a kapitaliz­musban „joguk" a kizsákmányol tak­nak már csak azért sem, mert a helyiségek, nyomdák, papirraktárak, stb., melyek a „jogok" gyakorlásá­hoz feltétlenül szükségesek, a ki­zsákmányolók privilégiumai. Nincs és nem lehet a kapitalizmusban a kizsákmányolt tömegeknek tényle­ges részük az ország igazgatásában, már csak azért sem, mert a kapita­lizmusban még a legdemokratiku­sabb rend esetén is, a kormányokat nem a nép nevezi ki, hanem a Roth­schildok és Stinnesek, a Rockefelle­rek és Morganok. A demokrácia a kapitalizmusban kapitalista demok­rácia, a kizsákmányoló kisebbség de­mokráciája, mely a kizsákmányolt többség jogainak korlátozásán nyug­szik és ez ellen a többség ellen irá­nyulf Csak a proletárdiktatúrában lehetnek a kizsákmányoltaknak tény­leges „jogai" és lehet a porletárok­nak és parasztoknak tényleges ré­sze az ország kormányzásában. A demokrácia a proletárdiktatúrában proletárdemokrácia, a kizsákmányolt többség demokráciája, mely a ki­zsákmányoló kisebbség jogainak kor­látozásán nyugszik és ez ellen a ki­sebbség ellen irányul. Második következtetés. A proleta­riátus diktatúrája nem jöhet létre a burzsoá társadalom és burzsoá de­mokrácia békés fejlődésének ered­ményeként, hanem csak a burzsoá államgépezet, a burzsoá hadsereg, a burzsoá hivatalnoki apparátus, a burzsoá rendőrség összetörésének eredményeként jöhet létre. „A munkásosztály nem veheti egyszerűen birtokba a kész állam­gépezetet, hogy azt saját céljaira mozgásba hozza" — mondják Marx és Engels a Kommunista Kiáltvány előszavában. — A proletárforrada­lom feladata... nem az, hogy a bürokratikus katonai gépezetet egyik kézből a másikba adja, ahogy eddig történt, hanem, hogy összetörje .., — ez előfeltétele minden valódi nép­forradalomnak a kontinensen" — mondia. Marx Kugelmannhoz intézett levelében 1871-bea. k *

Next

/
Thumbnails
Contents