Uj Szó, 1949. október (2. évfolyam, 146-171.szám)

1949-10-30 / 171. szám, vasarnap

4 UJSZ0 1949 október 30 Ma Vitkovicén: Csehszlovákia—

LengyeEország Jelentettük, hogy ma vasárnap Vitkovicében a lengyel válogatott ellen játszik a csehszlovák esapat. A két válogatott ma tizenegyedszer küzd egymás ellen. A mérkőzésre a következő felállításban állanak ki a csapatok: Csehszlovákia: Jonák — Venglár, Rubáš — Menclík, Marko, Hanke — Kokštein, Pažický, Ing. Tegelhoff, Preis, Ši" manský. Lengyelország: Jurowicz — Gedlek, Flanek — Suszczyk, Parpan, Wieczorek — Alszer, Cieslik, Swicarz, Patkoló, Mordarski. A két „B" válogatott Poznanban játszik. A csehszlovák csapatnak nagyon nehéz dolga lesz a kitűnőnek ígérkező lengyel csapat ellen. Elindult a cse!isz!oválc-szovjet barátság stafétája Október 28-án ünnepélyes keretek között indult el Prágából a csehszlovák-szovjet barátság manifesztáció

s stafétája. Az ünnepségen és a staféta indulásánál a közélet és a sport vezető személyiségei is jelenvoltak. A déli stafétát Zátopek olimpiai bajnok vezette. ü magysr yáiogatoft edzfimárkfizéséRek (Folytatás). KÜLFÖLDI SZEML

E | HÍRLAPI CSATA BECSBEN t A magyar-osztrák válogatott j mérkőzéssel kapcsolatban a bécsi J újságok két táborra oszlottak. | Azon vesztek össze, hogy vájjon • jó teljesítményt nyujtott-e az J osztrák csapat. A kisebbség úgy i vélte, hogy: „Az osztrák csapat t mesterien véghezvitte, hogy 62 i ezer nézőt elkeserítsen." A másik ? tábor — a többség — azt han- ! goztatja, hogy az osztrákok sok- j kal jobban, nagyobb akarással j játszottak, mint a csehszlovákok ; ellen s a lesújtó lapvélemény sértő | a játékosokra, akik tudásuk ja- j vát adták. t A Tagblatt am Montag hozzá- • teszi: j „A magyarok bebizonyították, • milyen remek az utánpótlásuk, j Nem ls olyan régen, még például i csodálkoztunk Hidegkúti feltűné- f sén, most pedig a még nála is | jobb Kocsis került jobbösszekötő- f be. Ami pedig Deákot és Puskást ; illeti, róluk Gschvveidl, a bécsiek i régi híressége úgy nyilatkozott, j hogy ezek a játékosok semmivel i sem állnak a régi magyar labda- f rúgok, Sárosi, Toldi mögött. És { ha ezt egy ilyen „öreg" tapasz- f talt futballista mondja, akkor az | kétszeresen igaz!" f Kepec&ý miniszter Eett a sporthivatal vezetője Klement Gottwald köztársasági elnök kinevezte Václav Kopeckyt, tájékoztatásügyi minisztert az újonnan létesített Állami Testnevelési és Sporthivatal vezetőjévé. Kopecký kitűnő sportember, egyidőben állandó tagja volt a csehszlovák válogatott labdarúgó csapatnak. • Szovjetúnió: A Dynamo Moskva csapata 3:1 arányban győzte le a Dynamo Tbilisi csapatát. A moszkvai Spartak a Spartak Chorso ellen győzött 7:1 arányban. A magyar munkásság, valamint a szakszervezeti mozgalom a múltban is tett erőfeszítéseket arra, hogy a sportot a dolgozók egészsége megóvásának szolgálatába állítsa. A szakszervezet mozgalom munkás testedzői azonban nagy harcok és áldozatvállalások árán is alig tudtak maguknak helyet szorítani a kapitalisták kezébe került magyar sportéletben. A felszabaduls után megnyílt a lehetőség, hogy létrehozzuk a magyar dolgozók széles tömegeinek testi és szellemi frisseségét szolgáló új típusú sportot. 1947-ben a Magyar Kommunista Párt sportprogramot adott ki, amely korra és nemre való tekintet nélkül felölelte a magyar dolgozók testkultúrájának minden megnyilatkozását. A kormányprogrammá lett terv végrehajtásában bontakozott ki a magyar dolgozók hatalmas sportmozgalma, a MHK. A Munkára, Harcra kész sportmozgalom ez év április 4-én induit meg. Célja, hogy a sporton keresztül erős, egészséges, vidám nemzedék nevelkedjék, amely egyaránt alkalmas a munkára és békénk megvédésére. Ezt a sportmozgalmat a nagy Szovjetúnió példamutatása nyomán szerveztük meg. A tömegsportok hazájában már 1931-ben elindítót^ a GTO (Munkára és Honvédelemre Kész) sportmozgalmat, amely ma már közel húszmilliós tömeget ölel fel, teljesítve Lenin elvtárs tanítását: „A mi dolgozó országunkban fizikailag erős emberek milliós hadseregé*? van szükség, az akarat, a férfiasság, az energia, a kitartás embereire! Az övék a jövő, az ň kezük harcolja ki a jogot, az emberi társadalom új alapjainak megépítésére." A bolgárok ellen készülő magyar A-válogatott labdarúgó csapat, mint jelentettük, szerdán a békeutcai Vasas-pályán edzett. A munkáscsapat egykori nagy harcainak színhelyét erfe az alkalomra ünnepélyesen feldíszítették. Az edzésen megjelentek a már Budapesten tartózkodó bolgár válogatott tagjai is, edzőjük és szövetségi kapitányuk, a magyar Hajdú Andor vezetésével. A válogatott csapat nem állhatott az eredeti felállításban játékhoz, mert a válogatott jobbszélsőije, Budai, lázas beteg. Ezért a következő összeállításban léptek pályára: Henni — Rudas, Lóránt, Balogh II. — Bozsik, Zakariás — Hidegkúti, Kocsis, Deák, Puskás és Tóth. I Közben intézkedés történt, hogy a beteg jobbszélső helyett Egressit, az újpestiek jobbszélsőjét rendeljék ki az edzésre, aki, ha Budai állapota nem javul, vasárnap is játszik. Ez azonban végleg csak a mai nsp folyamán dől el, amikor is Budait tüzetesen megvizsgálják. A válogatott csapat az első félidőben nem erőltette meg magát és A GTO mozgalmat a lenini Kom- I szomol javaslatára kezdték szervezni. Ha aszovjet nép bámulatos építő, alkotó eredményeit vagy a háborúban tanúsított elszánt bátorságot, kitartást követő hősies küzdelmeit szemléljük, egyaránt a GTO mozgalom felbecsülhetetlen eredményeit állapíthatjuk meg. A magyar dolgozók MHK mozgalma természetesen szerényebb keretek között indult meg, kevesebb követelményt támasztott és kisebb eredményszintekkel szerveződött meg. De van! Nem tartunk még ott, ahol példaképünk, tanítónk, a szovjet sport tart, de jó úton járunk. A magyar mozgalom gerincét az üzemi dolgozók adják. Dolgozó tömegeink spontán bekapcsolódása mutatja, hogy üzemeinkben megértették és magukévá tették a nagy tömegeket átfogó szocialista sportmozgalmat. Az MHK őszi próbázásain hetenként több, mint tízezer dolgozó vesz részt. A mozgalom végrehajtásában az idei próbaesztendőben hibák térmészetesen még mutatkoznak. Ezek nagyrésze a reakció aknamunkájának következménye. Pártunk és Rákosi elvtárs tanítása és útmutatása szerint ezen a területen is fokozni kell az éberséget. Kíméletlenül le kell leplezni azokat, akik a mozgalmat megbontani igyekeznek. Szükséges, hogy a szervezés terén minél több aktívát foglalkoztassunk. Elsősorban a sportágak szakértőire, szakvezetőire gondolunk, akiknek felvilágosító munkát kell végezniök. A gyakorlatok helyes elvégzésére nekik kell rávezetniök a most bekapcsolódó tömegeket. A csak az összjátékra fektették a fősúlyt. Nagy érdeklődés előzte meg az újpesti újonc balszélső Tóth játékát. A fiatal játékos látható igyekezettel és akarással küzdött. A többiek jó formáról tettek tanúbizonyságot. Deák mozgása is megnyugtató volt és különösen örvendetes, hogy lassan nemcsak a gól végrehajtó szerepét vállalja, irányítani is igyekszik. A második félidőben Hidegkúti helyére először Egressi, majd két mezőnytartalékunk, Kispéter és Józsa is beállt. Ebben a játékrészben Henni az edzőtárs: Magyar Acél, Rúzsa pedig a válogatott kapuját védte, A mérkőzés után a szövetségi kapitány kijelentette, hogy meg volt elégedve a játékosok formájával. Az eredeti összeállítástól eltérés csak Budai és Egressi között lehet. A magyar csapat rejtekhelyre vonult, hogy komolyan készülhessenek fel a vasárnapi összecsapásra, t I propaganda terén az a feladatunk még, hogy tudatosítsuk az MHK célkitűzéseit, jobban megismertessük a próbázásoknak a különféle korcsoportokra meghatározott szintjeit. Szükséges, hogy népszerűsítsük jelszavainkat, amelyek konkrét formában végrehajtást nyernek. Az adminisztráció területén készüljünk fel a próbálkozásokra, úgyhogy az eredménylapokat előre állítsuk ki s elkészítve vigyük a próbázás színhelyére. A próbázásokra mindig mozgósítsunk megfelelő számú rendezőgárdát. Ne felejtsük el, hogy sportmozgalmunk egyben ötéves tervünknek egyik erőtartaléka is lesz! Az MHK próbázásokon keresztül jut kifejezésre az a jelszavunk, hogy sportunk a nép közkincse. A sport teszi ügyessé, jókedvűvé, ellenállóvá, harcossá a legfőbb értéket. az embert. A dolgozók sportmozgalmának fejlődését az is igazolja, hogy a próbázások lebonyolításában, az azon való részvételben mint próbázok vagy rendezők, leghaladottabb dolgozóink járnak az élen. Igazolja az is, hogy a próbázások fegyelmezetten, nagyszámú dolgozó részvételével, lelkes hangulatban folynak le. Boldogan állapíthatjuk meg, hogy a próbázásokon résztvevő dolgozók megértették és magukévá tették Rákosi elvtársunk útmutatását: „Mi a sportot a legszélesebb népi tömegek kulturális tevékenységévé akarjuk tenni!". Ezt valósítja meg az MHK s ezért viseljük minél nagyobb számban és büszkén az MHK jelvényét, amely egy erős, egészséges, munkára és harcra kész nemzedék kialakulását jelzi! Sebes Gusztáv. KARINTHY FERENC: / — Mondja fater, — felelte Csont Emil az ö lassú, megfontolt módján — maga már ilyen hülyének született, vagy csak később képezte magát? Mert az lehet, hogy a sok pálinka megette a Berci bácsit, de mit akar akkor a gyártól? A gép azért van. hogy könnyítsen az ember dolgán, ezt én a szemináriumban tanultam, még harmincnyolcban, amikor maga légtornászott és akkor sem a gyár ette meg a munkást, mert a gyár nélkül nincs termelés, hanem a tőkés, aki az értéktöbbletet kisajátította. Érti? — Hát idefigyelj! — kezdett el most már igazán nekimérgesedve hadonászni Berci bácsi — nekem te énekelhetsz itt tőkésről meg a többletről, amiről csak akarsz, fiam, aztán te. aki olyan jól tudod a szemináriumot, mégis énpen úgy ugrálsz egész nat) az egyik fűrésztől a másikig. mint a Berci bácsi, és még egy cigarettát elszívni, de talán sokszor az orrodat megvakarni sincs Időd a sok nagy szívességben, amit a gép tesz neked. Még éppen a fürész könnyít a munkát dolgán! Hát mit látsz te abból, hogy a rudakat földarabolod, talán bizony neked adiák, még akár a vasforgácsot is? Azt látod belőle, hogy ugrálhatsz reggeltől estig, húzod te is, ameddig bírod, aztán ha nem bírod majd tovább. mehetsz ahová a többi. Amíg Berci bácsi ezeket mondta, megszólalt az ebédidő végét jelző duda. Csont Emil hosszabb válaszra készült, ez így most benne rekedt. Benne rekedt a düh is, vadul csapkodni kezdte a rudakat, egyet a földre ejtett, izzadva emelte föl z tolta a penge alá. Az öreg meg annál inkább élvezte az utolsó sző diadalát, s a cáfolhatatlan igazság birtokában pihent még egy darabot kezdés előtt, öt-hat cigarettavéget szedett elő a frakkja béléséből, gondosan kiszórta belőlük a dohányt, újságpapírba sodorta, aztán apró, gyors szippantásokkal elpöfékelte. Nem is beszéltek többet azon a délután; másnap se. Berci bácsi ismét késett, Csont Emil oda se fordult, vége'te konok-elszántan a munkáját. Kétszer is hibázott. Ideges ujja rosszúl állította be . a satut: amit a penge levágott, röpült is már a selejtbe. Gyűlölte Berci bácsit, ezt a rosszindulatú, léha öregembert, ezt a hitetlen, csácsogó vént, aki a munkásság uszályában sompolyog s lapos, olcsó bölcsességével a többit is visszahúzná. Nyilvánvaló volt, hogy a tegnapi vitában az öreg maradt nyeregben s ő, Csont Emil, hiába tudta a bizonyos igazságot, mégse győzhette meg Berci bácsit a magáéról. Négy óra után betért a kapu melletti épületbe; szerencséje volt, Farkasics elvtárs épp várt valakit, pár percig beszélhettek. Csont Emil előadta a vitát s tanácsot kért, valami döntő érvet, amivel megsemmisíthetné az öreg okoskodását. Sajnos, épp akkorra jelezték a párttitkár látogatóját. A nagy, inget-ruhát szétfeszítő, izmos, kékszemű ember fölállt, jóízűt ropogtatva a sok ülésben ellustult erős csontjain, ordas, széles tenyerét Csont Emil vállára fektette, az arcába nevetett. — A vén ószeres, a száját, azt tudja járatni, mi? — mondta, s mintha nem is haragudnék Berci bácsira, orrát vidám-fancsalira vonta el. — Mit vitázol az ilyennel, komám, csak az időd töltöd. Inkább a munkádban mutasd meg, kinek van igaza. Hát elvtársam ... De C^ont Emilt nem elégítette ki ez a válasz, állva maradt a szoba közepén. — Mit mutassak meg, — csökönvösödött — a mi dolgunk nem olvan. Nem lehet ott újítani, meg mit tudom én. Kapom, megcsinálom és kész. — Ej, de bölcs fiú vagy te! — nézett rá Farkasics s szemének kékje hirtelen elsötétedett. — Azt hiszed. annyival okosabb vagy az öreg Szongottnál? Id^ figyelj, Csont elvtárs! Mikor minket harminchatban lefogtak, az ügyész — pedig joga se volt rá — eltiltotta a látogatást. Nem lehet. Volt ott olyan elvtárs, aki azt mondta, mit csináljunk, nyugodjunk bele, nincs mit tenni. És mi mégse nyugodtunk bele, nem hagytuk a disznóságot. Fogtuk, kezdtünk nem enni. egyik nap, másik nap: hat napig tartottuk az éhségsztrájkot. Tudod mi az? Ha akkor kimegyek az É RL m ír utcára, csendháborításért fölír a rendőr, úgy zörögtek a csontjaim. És a végin mégis nekünk lett igazunk. Itt a gyárban is azt mondják mind, hogy nem lehet semmit se csinálni. És mégis akad, aki elkezdi törni a fejét, átrak egy vacak csavart, s rögtön spórol valami húszezer forintot. Miért? Mert jól kinyitotta a szemét, lásson olyat is, amit eddig nem látott. Törődni kell ám vele, szeretni is azt a munkát úgy bizony, Csont elvtárs, nemcsak a dudaszót várni. Én végezzem el a te dolgod? Hogy nem lehet semmit se csinálni! De akkor miért vagy kommunista? Add ide a könyvecskéd, eriggy cipőfűzőt árulni, az könnyebb. Szabadság, elvtársam! Ez a nemvárt leckéztetés megszédítette Csont Emilt. Kiment, mintegy álmában, leült a pártirodában, öklét a halántékához szorította. Azon ette magát, mivel érdemelte meg, mikor éppen dicséretet remélt a buzgalmáért. Érthetetlen, kiismerhetetlen ember volt ez a Farkasics elvtárs. Valahogy mindig kiforgatta a dolgokat eredeti mivoltukból, gyúrta, csavarta őket, hogy a végén egész más jött ki, mint amit az ember várhatott: ez volt az öröme. Nevetett, amikor szidnia kellett volna, s egy szón fönnakadt, amikor dicsérni. Most is: Berci bácsira csak legyintett, s ő, aki nyilván jobb munkás, a párt tagja, az öregnél ezerszer fejletteb dolgozó: ő kapta most is a kozmását. — Elvtárs, nem köll két jegy estére a Nemzetibe? Hé, hozzád szólok! — ment át a szobán a propagandista. — Én is úgy kaptam, de ülés lesz. Na? — Hagyjon békiben, — mordult rá Csont Emil és ujjával hátratolta a haját, amely mindig a homlokába hullott. De a folyosón már megbánta. visszafordult. Erzsivel, a feleségével épp mult szombaton civódtak azon, hogy nem járnak sehová, moziba se, még Sétálni se, mindig otthon ülnek, jó, ha az ablakon kinéznek. Elkérte a két jegyet. Majd elmegy Erzsi, akivel akar. A Szondy-utcában lakott, egy szobakonyhás lakásban. Rajtuk kívül még egy beteg, idős asszony is élt itt: Mihelics néni, egykori albérlőjük, aki azonban rég nem dolgozott, nem is fizetett az ágyért, csak kegyelemből tartották, nem volt szívük kitenni. Erzsi egy irodába járt takarítani. Szőke, sápadt asszony volt, kissé vérszegény, kissé rövidlátó, de a termete, lába csinos, s a keze is a sok takarítás, házimunka ellenére — fehér, hajlékony, hosszúujjű. Csak három éve házasodtak össze, de előtte, már negyvenkettő óta, együtt voltak: gyerekük, bárhogy szerették volna, nem született. Erről mostanában ritkán esett szó, a vágyakozásuk azonban nem mult el: még vártak, csöndesen. — Színházba! — pirult el az aszszony, s jól megnézte, minden oldalról megforgatta, fölvette a szemüvegét s azon keresztül is megvizsgálta a két jegyet. A halántékán egy kék és kidagadt az izgalomtól. Rögtön el is csüggedt: hisz nincs neki arravaló ruhája! Csont Emil nem törődött tovább a dologgal, vette elő a dikicset, árt, kalapácsot, szíjat, bőrt: szabad idejében a szomszédok cipőit szokta talpalni, igy tett szert némi mellékes jövedelemre. Gondolkodni is legjobban a susztermunka mellett tudott: néha két-három percig is szájában feledte a szöget, úgy elmerült, elringatódott az álmain. De ma nem dolgozhatott. Az asszony addig kérlelte nyájas szóval, az ölébe is beült, karját átvetette a nyakán, arcát a férfiéhez szorította — míg Csont Emil, tán hogy sötét gondolataitól is meneküljön, ráállt. Megberetválkozott, tiszta inget, sötét ruhát vett. Erzsi kékszoknyát, az új körömcipöt, s minthogy már meleg volt, fehér vasalt blúzt. Gyalog mer.tek a színházba, épp idejében érkeztek oda. Már rengeteg ember rajzott a bejáratok körül, ők is egész jó helyre kerültek, körülbelül a tizedik sorba. Vettek egy műsort. Erzsi föltette a szemüvegét, összevont pillával betűzte, Shakespeare Szentivánéji álmát adták. A függöny felgördült, enyves, kesernyés szlnpad-szag áradt szét a nézőtéren. . (Folytatása következik.) (.Hadafteiti spotlíeréL Az MKH-próbázások jelentősége OJ SZO a csehszlovákiai magyar dolgozók napilapja Szerkesztőség és kiadóhivatal: Bratislava. Jesenského 8., II em Telefon 262-77 Fő- és feleifisszerkesztő: Lőríncz Gvula Feladó és irányító postahivatal: Bratislava II. Nyomja és kiadja a Pravda grafikai és kiadó vállalatok. Kéziratokat nem adunk vissza. Előfizetés 1 évre 540.—, V» évr« 270.—, ü, évre 135.— 1 hónapra 45.— Kčs.