Uj Szó, 1949. október (2. évfolyam, 146-171.szám)

1949-10-30 / 171. szám, vasarnap

1949 október 30 fejlődés feltétele a szlovák és magyar dolgozók tasivéri együttnmkáikodása (Folytatás a

z 1. oldalról) Lukačovií megbízott beszéde. Lukačovič megbízott beszédében különösképpen hangsúlyozta, hogy ebben a hatalmas és mindnyájunk számára jobb életet formáló munkafolyamatban csehek, szlovákok és magyarok vállvetve veszik ki részüket és mindnyájan egyesült erővel, kéz a kézben kívánják megvalósítani azokat a jelentős lehetőségeket, amelyeket számnkra a Gottwald elnök által leszögezett ötéves terv biztosit. Mindnyájan egyet akarunk •— folytatta beszédét Lukačovič — hogy békében építsük ki a munkástársadalom és a dolgozók szebb jövőjét. Lukačovič megbízott beszéde után Lőrincz Gyula, az Üj Szó főszerkesztője, a Csehszlovákiai Kommunista Párt nevében szólt az egybegyűltekhez: Vážený pán podpredseda vlády! Vážený pán povereník! Vážené súdružky a súdruhovia! Vážení hostia! Pozdravujem vás všetkých pri dnešnej slávnostnej manifestácii v mene Komunistickej strany Československa. — Pozdravujem vás všetkých statočných bojovníkov práci, ktorí ste so svojou usilovnou prácou dokázali, že ste oddanými bojovníkmi našej milovanej vlasti a úderníkmi našej budúcnosti na tej ceste, ktorá speje k uskutočneniu socializmu. Kedves Elvtársak! Mikor Pártunk, a Kommunista Párt központi titkárságán azzal bíztak meg, hogy itt a magyarok részéről szólaljak fel, eszembe jutott Pártunk elnökének, Široký elvtársnak a Csehszlovákiai Kommunista Párt IX. kongresszusán tartott beszéde, melyben felvetette azt a kérdést: »Létezik-e még államunkban szlovák kérdés?« Široký elvtárs erre a kérdésre igennel válaszolt. »A szlovák kérdés a szocializmus felé vezető útunkon fennáll éspedig Szlovákia gazdasági, szociális és művelődési egyenlőtlenségének alakjában.« Azt hiszem mi, csehszlovákiai magyarok ugyanúgy fölvethetjük a kérdést, vájjon létezik-e magyar kérdés Szlovákiában ? Talán • nem mond ellen az igazságnak, ha mi is igennel vál aszolunk. Már elmúlt egy esztendeje, hogy kormányunk megadta az itt élő magyarságnak az egyenjogúságot. Azóta, valljuk be őszintén a csehszlovákiai magyarok között azt mondhatnám naponta hallunk olyan megjegyzéseket, hogy ez a jog csak papíron van meg. Vájjon igaz-e, vagy nem igaz, erről a kérdésről hatalmas szócsatát indíthatnánk, ez azonban nem vezetne eredményre. Mi tisztában vagyunk azzal, hogy az évtizedes, évszázados nemzetiségi súrlódások, gyűlölködések, amelyeket a volt feudális úri Magyarország, vagy másik oldalon a letűnt kapitalista Csehszlovákia urai plántáltak belénk, nem írthatók ki egy kormánydeklarációval. azonban ez a deklaráció elég erős alap arra, hogy az évszázados bűnöket ha nem is egy év alatt, de nagyon rövid időn belül jóvátegyük. Azt hiszem, minden szó kevés volna ahhoz, hogy az említett súlyos vádat megdöntsük, ezt csak a papírra lefektetett törvénv gyakorlati életben való megvalósításának formái végezhetik el helyettünk. Éppen ezért engedjétek meg. hogy elmeséljek egy kis történetet, amelv ezt a kérdést teljes hűségben, mindenki által könynyen ellenőrizhetően a valóságban megvilágítja. Nagytőrén Furinda földmunkás elvtárs maga köré csoportosított földmunkásokat és dolgozó kisparasztokat azzal az elhatározással, hogy termelőszövetkezetet alapítanak. Ezt a kezdeményezést teljés siker koronázta. Személyesen kerestem fel Furinda elvtársat és a termelőszövetkezet többi tagját, akik egy szlovák kivételével mind magyarok és meggyőződtem arról, hogy itt a magyarok jogai nem papíron, hanem a gyakorlati életben valósultak meg. Mikor megkérdeztem Furinda elvtársat, hogy tulajdonképpen kinek vagy minek köszönhetik azt. hogy ök mint magyarok ezt a szövetkezetet létrehozhatták és erre messzemenő állami támogatást kaphattak (földeket, gépeket, tenyészállatokat). Furindta azt felelte: elsősorban Gottwald elvtársnak. Mikor Gottwald elvtára megadta a magyarok jogait, mi tisztában voltunk azzal, hogy ezeket a papíron lefektetetett jogokat a gyakorlati életben nekünk kell megvalósítani. söt azzal is tisztában voltunk, hogy a megvalósítás előtt még sok akadályba ütközünk és ezeket az akadályokat nekünk kell elhárítani, sokszor még kemény harcok árán is. Ma Furinda nemcsak a termelőszövetkezet kis csoportjának az elnöke Nagytőrén, hanem a község szlovák és magyar lakóssága előtt eredményes munkájával olyan megbecsülést és elismerést ért el, hogy a község Egységes Földműves Termelőszövetkezete elnökéül választották, szlovákok és magyarok! Most fölvethetjük, hogy mi történt itt. Megszünt-e itt a magyar kérdés ? Nem! Itt megoldást nyert, mé^edi" abban a formában, emilyen formában a magyar kérťést a népi demokrácia megoldani kívánta. Megkezdődött gazdasági téren és folyamatban van politikai és kultúrába síkon is. Természetesen még itt is akad nemzetiségi súrlódás. Nacionalista és soviniszta kilengés mind magyar, mind szlovák részről. De itt már nincs olyan erő, soviniszta gyűlölködés, amely meggátolhatná a demokratikus erők kifejlődését. Felvetődhetne a kérdés, hogy miért és hogyan sikerült ebben a faluban a magyar kérdést ilyen kedvező formában rendezni. Az előfeltételek NaTvtőrén ugyanazok voltak, mint Padányban va^y Bo-ryán, azzal a különbséggel, hogy itt Furinda személyében akadt olyan erobpr. aki a magyar kérdést a lenini-sztálini nemzetiségi politika útjára terelte, aki osztályalapon éles választóvonal t húzott magyar és magyar közé, ezzel lehetetlenné tette a volt magyar földbirtokos osztály, a falusi kuláksíg nacionalista soviniszta befolyását, megteremtette a faluban a szlovák és magyar kis- és középparasztság között a proletár interne cionaüsta esyüttmunkálkodá.s elöfe'tételeit. Azzal, hogy Furinda osztályelvből kiindulva megakadályozta a nemzeti nacionalista szolidaritást, a már nálunk veszélyesen jelentkező bús magyar, vagy mély-magyar "sorsközösség eszméjének térhódítását lehetetlenné tette, egyúttal megteremtette ugyanennek a vonalnak szlovák oldalon vp.ló következetes megvalósítását is. És így valósították meg ők maguk a valóságban azokat a jogokat, amelyeket Gottwald elvtárs, a Kommunista Párt és a csehszlovák népi demokratikus kormány az itt élő magyarságnak törvényileg biztosított s amelyről a reakció oly előszeretettel terjeszti, hogy csak papíron van meg. Fölvetődhet az a kérdés, hogy miért hoztam fel ezt a példát? Fölvetődhet a kérdés, hogy miért a földmunkások, a dolgozó parasztság soraiból állítottam náldát a gyári, városi munkások előtt? No megmondom egész őszintén, eddig én, aki sokat járom a matryar dolgozók munkahelyeit, itt találtam rrfsr legjobban megvalósítva a szlovákok és magyarok közötti együttélés helyes formáját, illetőleg a helyes formák felé való helyes törekvést. Felvetődhet még az a kérdés, hogy hogyan valósítsátok meg ugyanezt a gyárakban, az üzemekben, munkahelyeiteken és egyáltalában mindennapi életetekben? Azt hiszem, erre éppen ti, itt, Steiner, Mező elvtársak városában, magatok fogjátok a leghelyesebben a feleletet megadni. Emlékezzetek csak vissza, milyen harcot folytatott évekkel ezelőtt Steiner és Mező az ellen a kapitalista törekvés ellen, amely céljául tűzte ki, hogy a szlovákiai gyárakat és üzemeket leépíti, hogy kirántsa alólatok a talajt, hogy kiragadja a mindennapi kenyérre valót is kezetekből. Emlékezzetek csak vissza, hogy a besztercebányai pártkonferencián Široký elvtárs, miként szállt síkra, miként mozgósította pártunkat a' dolgozók érdekéért a kapitalista nagytőkések leépítési kísérleteinek megakadályozására, amikor egyben meghatározta Szlovákia iparosításának nagy tervét. E nagy tervek megvalósítására csakis a népi demokratikus államformánk volt kénes és hosry ma a n^ni demokratikus államforma keretében mindezek a na"-y tervek a megvalósítás stádiumába kerültek, ezt egyedül a dicsőséges Szovjetuniónak és zseniális vezetőiének. Sztálin generalisszimusznak köszönhetjük. Itt ma Dél-Szlovákia városában a Csehszlovák Kommunista Párt egv régi pro?rammjánnk. Gottwa'd és Široký elvtársak által kitűzött tervének győzelmes megvalósulását ünnepeljük, amely a dolgozók javát fogja szolgálni nemzetisébe való tekintet nélkül. Az építés itt egy közös munka eredménye. Éppen ezért itt lesz meg a lehetőségre annak, hogy közös erővel valósítsátok meg itt, szlovákok, csehek és magyarok, azokat az alapfeltételeket, amelyek • II

J szo —— Győztünk az Ifjúsági Vasútvonalon — győzünk az ötéves tervben is!" Az ifjúság teljesítette kötelezettségét! A kitűzött időre elké' szítette a vasutat, mely fiatalságunk nagy országépítői erejéről tanúskodik. Nem kell félnünk a iövötől, hatalmas tarlalékseregünk van, melyre bizton számíthatunk minden időben. Ifjúságunk tízezrei kovácsolódtak öszsze tömör egységbe ezen a vasútvonalon és bizonyságot tettek arrot. hogy tuanak dolgozni, harcomi. küzdeni bármilyen nehézségek arán is a szebb jövőért. 1948 áprilisában kezdték el nagyszabású brigádmunkájukat. Nem veietlenül vaiasztották ki épp a Hronská Dúbrava és Banská ytiavn.ea közötti vasútvonal kiépítését. Jól tudták, hogy mi .szükséges Szlovák.a gazdasági életének fellendítéséhez, iparosításához. Ezek megvalósítására elsősorban is az ország vasútháiozaiójiak teljes kiépítése szükséges, hogy a gazdasági javak, a természeti kincsek olcsón és könnyen eljuthassanak rendeltetési helyükre. Banská Štiavnica környéke pedig bővelkedik ércbányákban és gazdag erdőkben. Tizennyolc hónapi nehéz és fáradságos munka után az ifjúság most október 30"án adja át ünnepélyesen népünknek, dolgozóinknak az új 21 km-es vasútvonalat. A jól sikerült munka u.án megállapíthatjuk, hogy derekasan megalltak helyüket mankáj uk nagy harcában, honnan meged" zecien, s hitükben meggazdagodva tértek haza, munkahelyükre, az iskolák padjaiba, hogy az ifjúsági vasútvonalon szerzett tapasztalataikat, a szocializmus nagy eszméjét tovább ápolják és erőteljesen hirdessék a proletariátus, győzelmét, mely az ifjúság számára korlátlan lehetőséget | nyújt tehetségének teljes érvényesítéséhez. A nyári hónapokban egyesek kétkedni kezdtek abban, hogy az Ifjúsági Vasútvonal elkészül-e oklóber 23"ára. Akkor még nagy íöidmunkálatok voltak háura, a sínek lerakásához kellett előkészíteni a vonalat. A hátralévő nagy munka azonban nem törte mtg az itjak hitét, inkább még eroaebben elmélyítette ifjú dolgozóinkban a közösségi hitet és eszükbe juttatta fogadalmaikat, hogy nem szabad megszegni az adott szót, a vasútnak késznek keil lennie a kitűzött határidőre. Önként vállalkoztak több munkára, a napi 6 órai munkaidő helyett 12 órát is dolgoztak, kétszer annyit, mint az előző hónapok brigádosai. S győzték a munkát, az éjjeli dologtól sem rettentek vissza és bebizonyították, hegy le tudják győzni a nehézségeket és új, erős hitet tudnak önteni a még kétkedő ifjakba is. Így lesz csak egészséges és öntudatos ifjúságunk. Nem a szavak, de a tettek a döntő tényezők, melyekkel a leghatásosabban taníthatjuk meg ifjúságunkat a jövő feladataira. Csak a szocialista mtinkaversenyek bevezetésével érhették el ifjaink, hogy az Ifjúsági Vasútvonalt még október 28"a előtt befejezhették. Már október 22-én délután 3 órakor rakták le az utolsó sínpárt az ifjú brigádosok a vasúti szakmunkásokkal együtt. Ezzel megvalósították a Hronská Dúbrava és a Banská Štiavnica közötti vasúti összeköttetést. „Az Ifjúsági Vasútvonal" — mondotta Klement Gottwald köztársasági elnökünk, az ifjúsági vasútvonalon tett látogatása alkalmával — az utóbbi évek legnagyobb jelentőségű építő munkái közé sorolható." Azután rámutatott ifjúságunk eme nagy iskolájának politikai és gazdasági jelentőségére. „Igen — folytatta a továbbiakban a köztársaság elnöke —, itt Hronská Dúbrava és Banská Štiavnica között nemcsak hasznos, hanem főleg szükséges új vasútvonal születik, de itt egy új ember is születik, népi demokratikus köztársarágunk új, öntudatos és önérzetes polgára, új szocialista munkás." Ezt eredményezte az Ifjúsági Vasútvonal. A nagyértékü szocialista eszmét tették itt magukévá az ifjúság tízezrei, és hordták szét Csehország és Szlovákia minden tájára, hogy mindenütt hirdethessék, az ipartelepeken, iskolában s a legelhagyottabb falvakban is a szebb jövőt biztosító szocializmust. Ebben rejlik az Ifjúsági Vasútvonal legnagyobb érdeme. Petrőci Bálint. Kl@msnt GoHeraid hadparancsa az államinp alkalmából Klement Gottwald a köztársaság elnöke, mint a hadsereg legfőbb parancsnoka, a következő hadparancsot adta ki az október 28~i államünnep alkalmából: „Az oroszországi Nagy Otóberi Szocialista Forradalom, amelyet Lenin és Sztálin vezetett, lehetővé tette, hogy népünk 1918'ban lerázza magáról az idegen jármot és megalakítsa a Csehszlovák Köztársaságot. A szov.jetúniónak a második világháborúban kivívott győzelme és hazánk felszabadítása a Vörös Hadsereg által, lehetővé tette, hogy 1945-ben idegen imperialista beavatkozás veszélye nélkül felújítsuk önálló államunkat, mint népi demokratikus köztársaságot, amelyben a haladó erők újabb győzelme után sziklaszilárdan uralkodik a nép és amelyet a szövetség erős szálai fűznek a Szövjetúnióhoz és a népi demokratikus országokhoz. Csehszlovákia szabad dolgozói Kommunista Pártunk vezetésével eredményesen építik új, független népi államunkat. Az ötéves terv eredményes végrehajtásával, a szocialista munkaverseny fejlesztésével szüntelenül fokozzuk a munka termelékenységét és minőségét, emeljük a lakosság dolgozó tömegeinek életszínvonalát. Építő erőfeszítéseinknél fel-, használjuk a szovjet nép és a Sztálin vezette Bolsevik Párt tapasztalatait. Csehszlovákia népe a Szovjetúnió segítségére támaszkodva, tántoríthatatlanul halad kitűzött célja, a szocializmus felé. Köztársaságunk a béke és a haladás táborában van, a Szovjetúnió oldalán, amely eltökélten és kovetkeztesen küzd a harmadik világháború ve-?edelme ellen és ugyanolyan elszántan harcol a népek közötti baráti együttműködésért. Gottwald hadparancsa ezután rámutat a béketábor politikájával szembehelyezkedő imperialista háborús bujtogatok bűnös céljaira és elmondja, hogy a béke és haladás tábora az ellenség minden igyekezete dacára szüntelenül erősödik. Hangsúlyozza, hogy a csehszlovák hadsereget tovább kell erősíteni és még jobban el kell mélyíteni kapcsolatát a Szovjet Hadsereggel. Gottwald a népi demokratikus Csehszlovákia, a népi demokratikus csehszlovák hadsereg, valamint a csehszlovák-szovjet szövetség és barátság éltetésével fejezte be hadparancsát. Az osztrák Ifjúság ajándéka Sztálinnak Bécsből jelentik, hogy a szabad osztrák ifjúság szervezete elhatározta, hogy Sztálin generalisszimusznak 70. születésnapja alkalmából művészi albumot adományoz, amely a munkás, paraszt és tanulóifjúság aláírásait fogja tartalmazni. Olvassátok és terjesszétek az UJ SZOT megvalósultak Nagytőrén: a harmonikus együttmunkálkodást az itt dolgozó különböző ajkú, de egy célért a szocializmus maradéktalan megvalósulásáért harcoló munkás egységet a proletár nemzetköziség elvein megerösödödtt dolgozók egységét. Kedves elvtársnők és elvtársak, én mint a csehszlovákiai Kommunista Párt kiküldötte ehhez a közös célért folyó és boldog jövőt építő munkátokhoz sok sikert kívánok. Éljen a szlovákiai kommunisták élharcosa, Viliam Široký! Éljen köztársaságunk elnöke, a februári győző, Klement Gottwald! Éljen fölszabadítónk, a béke védelmezője és őrzője, a hatalmas Szovjetúnió és annak bölcs vezetője az egész haladó emberiség nagy tanítója, Sztálin! Beszédének befejező szavait az egybesyült közönség lelkes, ütemes tappsal honorálta és hosszan éltette Širokyt, Gottwaldot, a Szovjetúniót ' és annak zseniális vezetőjét, Sztálin I generalisszimuszt. A nagy manifesztáciő legmegkapóbb jelenete következett ezután. Tízesével hagyják el kosaraikat a béke szimbólumát jelentő galambok és soká keringenek az egybegyűltek felett. A közönség ismét lelkes tapsban tör ki. Az ünnepség rendezője bejelenti, hogy felsorakoztak a kitüntetésre váró élmunkások és élmunkásnők. Megkapó pillanatok ezek, amikor a népi demokratikus Csehszlovák Köztársaság élharcosai és élmunkásai átveszik a dolgozókat legjobban megtisztelő érdemielet, az élmunkás kitüntetést. Feljegyeztük a neveket. Schlár Vilmos, Gábor Elemér, Kaliák Augusztin, Hornyák Mihály, Csepregi András, Szurgan Vince, Lukács József, Bányai István, Pető István, Bilkus József, Körmendi Ferenc, Faldany és Belan elvtársak, Pányi József, Szedlák József. Hrasztina János, Turanovics Paula, Rihnyovszky | Štefán, Marcsik Cirill, Lehocky AnI drej, Pálffi István, Majer Anna, Kubicsek Ferenc, Takács Gyula, Ciliing Mihály, Nagy István, Tóth János, Goda Károly, Pálffi József, Mackó József, Elekes Márton. Az élmunkások egyenként veszik át a kitüntetéseket, amelyek bizonyságai annak, hogy a kitüntetett élharcosai azoknak az eszméknek és céloknak, amelyeket Klement Gottwald, a köztársaság elnöke, a februári győző, mint a dolgozók társadalmának legfőbb feladatait jelölt meg. Azzal a biztos érzéssel hagytuk jl Komáromot, hogy itt a szlovák és magyar dolgozók mától kezdve fokozottabb erővel fognak harcolni osztályalapon mindazokért az elvekért, amelyek biztosítják e délszlovákifti városban a sztálini-lenini elvek teljes megvalósítását, az ötéves terv tökéletes végrehajtását és ezzel útunkat és iövö nemzedék útiát a szebb jövő és a szocializmus felé. I I M