Uj Szó, 1949. október (2. évfolyam, 146-171.szám)

1949-10-23 / 165. szám, vasárnap

m szó 1949 október 23 UJSZ0Tanítóink munkája nyomán új életbe lendül a magyar falu... Látogatás a magyar népnevelők között Trencsénteulicen Trencsénteplic a. Kiskárpátok gyöngye. Legszebb szállója a Grand Hotel. Ide igyekeztem a hűvös október reggeli szélben. A fáradt kis vicinálisból kilépve, érdeklődni akartam, merre menjek. Segélykérően néztem körül, amikor halkan, de Szemrád Ida tisztán fülembe csendült az énekekéneke »Ez a harc lesz a végső ...« Helyben vagyok. Otthon. Az enyéim között... A Hattyú-tő partján ültünk a déli szünetben, ök meséltek és én hallgattam. — Pápai Jancsiról szeretnék beszélni, szólalt meg először földim, Szemrád Ida, síkabonyi tanítónő. — A két- és az ötéves tervről beszélgettünk. A kicsinyek figyelemmel és érdeklődéssel hallgattak. Csak Pápai Jancsi biggyesztette el a száját. — Mi a baj Jancsi? — kérdeztem tőle! — Hát még azt a kis földdarabot is el akarják venni? Így sem élünk meg abból! — Hangzott a válsaz ... Szép csendesen elkezdtem mesélni neki. Pápai Jancsi, tőletek nem vesz el senki semmit. Ellenben nektek készül itt minden. A nadrágszíjföldeseknek. a kisembereknek. Gépekről beszéltem, a szövetkezetről. Jancsinak kisimult az arca, szemében melegen ragyogott a fény. Jancsi ma már aktiv. Az iskolai önkormányzat elnöke, kezdeményező a» munkaversenyben. Jól megy nálunk a munka •— fejezi be Szemrád Ida — csak sajnos, ketten vagyunk a 137 gyermekhez. Sürgősen szükségünk volna még egy osztályra Síkabonyon ... Rasticén is van már iskola. A fiatal Zentay Sándor a tanítója. — Kevés a tanító, sok a gyermek .— kezdi panaszát. — Két tanerőre 130 gyerek. Szeretnénk egy harmadik osztályt. Most a harmadik, negyedik és ötödik osztályt tanítom. A gyerekek nagyon el voltak hanyagolva. Nem tudtak Írni és olvasni. A legegyszerűbb dolgokat sem értették meg. Ma már némi haladás észlelhető. Egy kis történetet is elmondhatok. Szemrád Idához hasonlóan, én is az ötéves tervről beszéltem. A gyerekek élénken kapcsolódtak be a vitába és ismertetésem vége felé igen lelkes volt a hangulat. Vlahy Rozália megkérdezte: — Tanító bácsi kérem és miért nem lehetett ezt már régebben megcsinálni? Milyen szép lenne már most minden a faluban. Nem volt már időm hosszabban felelni, így csak ezt mondtam: A Vörös Hadseregnek kellett jönnie, hogy felszabadítson bennünket és neki foghassunk ennek a munkának, gyermekem. Rasticén < Na gym agyaron 1 még nincsen CSEMADOK. Pedig az engedély már ott van Galambos Károly igazgatótanító asztalfiókjában. De még szövetkezet sincs a faluban. Sok volt a suttogás, az emberek féltek tőle. Dajkamesékkel áltatták, félrevezették őket. No, de egy szép vasárnap kirándulást szerveztünk Nádszegre, hadd lássák az emberek, hogy Így ls lehet dolgozni. A mi fölmüsevelnk jól megnéztek mindent, azután azt mondták: Hát ettől féltünk ml eddig? Gyerünk haza emberek és csináljuk meg minél előbb! Mosolygósarcű fiatal lány. Nagy Valéria, öt gimnáziumot végzett, tovább akar tanulni. _ Vásá rúton négytanerős magyar iskola van. mondja — Itt a tanfolyamon jöttem rá, hogy milyen keveset tudok és mennyit kell még tanulnom. De azt hiszem, sokkal világosabban látok már sok mindent. Most értettem csak meg, hogy a népi demokráciában milyen nagy feladatokat szab ránk az élet. Ä falun sok a bajkeverő és a tanító a nép között járva, előharcosa lehet a szocialista falunak. A meggyőzés, a felvilágosítás igen nagy fegyver. Eivtárs, nem szégyenlem bevallani, hogy eleinte engem is tévútra vezetett a falusi suttogás. Most már felfegyverkezve ki fogom tudni védeni és remélem, hogy ennek eredményét megláthátjátok majd. 52 gyereket tanítok. Szeretnek engem, mert mindig mosolyogva közeledek hozzájuk. Őszintén szólva, egy kicsit még mindig gyereknek érzem magamat, fejezi be szavait Nagy Valéria. Közben véget ért az ebédszünet és csak az előadás után férkőzhettem hozzá ismét a hallgatókhoz. A mai nan témája a népi demokrácia volt és hosszú vita igazolta, mennyire szívükön viselik ezt a kérdést. Eddig ls foglalkoztak ezzel, de most felismerték 8z összefüggéseket, a fe'lődést. megtanulták értékelni a munkásosztály veret' szerepét. A vita után dr. Orbán beszélt a magyar nvelvről és tartalmas előadását, érdekes példákkal fűszerezte. Míg Mocák elvtárs a vasúti költségeket térítette vissza, ismét belemelegedtünk a beszélgetésbe, melynek eredményeként alkalmam van az Új Szó olvasótáborának bemutatni új tanítóinkat. JVayy VulerA A nemesócsai iskola három tanerős. Sok iskolaköteles gyermek van és ezek kózüí 72-őt Galambosné tanít. Szomorú szép szeme felcsillan, amikor a gyerekekről beszél. A tanítás számára szükségszerűség. De hagyjuk beszélni őt magát. — A háború alatt Németországba deportáltak a nyilasok. Hat hetet az auschwitzi pokolban töltöttem, majd egy sziléziai textílgyárban próbáltak halálrakínozni. Ez nem sikerült nekik és én hazakerültem. A háború után nem tudtam álláshoz jutni. Férjhez mentem, férjem a nemesócsai állatorvos. Családunk nincs és engem nem elégített ki az, hogy csak a háztartásban dolgozzam. Közben jelentkeztek a magyar tanítók az Iskolaügyi megbízotti hivatalban és én is követtem példájukat. Most tanítok és boldog vagyok — folytatja Galambosné. — A gyerekeket olyan emberekké szeretném nevelni, akik nem fognak ismerni különbséget ember és ember között. Ezt az egyenlőséget csak a szocializmus tudja megadni. Huszonhat cigánygyerek van az osztályomban. Eleinte válaszfal volt közöttük és a falusi gyerekek között. Ma már nincs és ez a legnagyobb eredményem. Jómagam is tanulni akarok, hogy minél többet tudjak és minél jobban harcolhassak a fasizmus és annak maradványai ellen az új életért, a népi demokráciáért. Köszönjük Galambosné elvtársnö szilárd hitedet és elhatározásodat. Meg vagyunk győződve arról, hogy harcos munkád győzni fog minden hehézség felett és egyeneslelkű, erőshitű fiatalságot fog teremteni! Nem kell kérnem senkit arra, hogy jöjjön és mondja el mondanivalóját. Egymás után jelentkeznek és lassan egész csoport alakul körém a Grand Hotel társalgójában. Molcsan István bodaki tanitó ül le velem szemben. Idősebb, megfontolt ember. — Hogy tiszta képet kapjatok a mi munkánkról, először talán arról beszélnék, hogy tizennégy-tizenöt éves gyerek is van az első osztály, ban. Ezek 1940 óta járnak iskolába de évente csak két hetet. Rendesen iskoláztatva még eddig nem voltak Mint a hat-hét éves gyerekkel, úgy kell kezdeni velük elölről mindent Képzeljétek csak el. tavaly 93 gyerekem volt az osztályban. Ülőhely csak 40 részére volt. Megtudjátok ti ezt érteni, milyen nehéz így tanítani ? Molcsan István elhallgat és megszólalok én. 1936-ban a Bratislava Öligeti munkáskolóniára jártam, mint segédtanító. Méteres hóban gyalogoltam a ligeti fák között és lyukas félcipőmbe becsurgott a hólé. Az iskola fabarak volt. A gyerekek szülei munkanélküliek, a gyerekek éhesek, fáznak a helyiséget rosszul fűtötték, csak úgy gőzölögtek benne a rongyos kabátok. Voltak gyerekek, akik pa pucsban jöttek iskolába. Amikor délután visszamentem a hídon, mindjárt a kikötőbe mentem és ledolgoztam egy váltást a szénrakásnál, mert nem volt pénzem vacsorára. Es tanítottunk, elvtársaim. Néhány rövid esztendő csak és a népi demokrácia megadja mindazt, ami ma hiányzik Nektek tanítóknak is. Közben Markovič, oszágos tanfelügyelő, a második szakosztály elnöke, lép oda hozzánk és kifejezi azt hogy nagyon meg van elégedve az egész tanfolyammal. —. Jó anyag ez, érdeklődéssel figyelnek, szinte nyelik a szót, élénken résztvesznek a vitában, látszik, hogy tudják, miért jöttek ide. Teljesen ismeretlenül jöttek össze és ma már alig pár napos együttmunkálkodás után egyöntetűen kollektív gondolkodásúakká lettek. Levált róluk az idegenkedés és lelkesen tanulnak. Fegyelmezettek, jó hírt szereznek a magyar tanítóságnak. Ez most még csak kezdet, de rövidesen megindulnak a politikai tanfolyamok, tanítói könyvtárakat is létesítünk, amelyek tele lesznek magyar politikai könyvekkel, hogy a marxi-lenini tanokkal felszerelt magyar tanítóság minél jobban építhesse a népi demokráciát. Megköszönöm szavait és odafordulok a közben mellém telepedett fekete, fiatal lányhoz, Cséfalvay Máriához, aki Királvfiakarcsán tanít Dunaszerdahely mellett. Apja gép kovács, munkás; mint éltanuló végezte el Pesten a tanítóképzőt néhány héttel ezelőtt. Kerek, öntudatos mondatokban beszél. — Hazajöttem, és tovább szeretném adni azt a sok jót és szépet, Csé}alvay Mária amit a kollégiumban kaptam. Azt, hogy tanulhattam, a népi demokráciának köszönhetem. Teljesen ingyen ellátást és tandíjmentességet biztosítottak számomra. Meg tudom becsülni az áldozatot, amit a népi demokrácia érettünk, a munkásosztály gyermekeiért hoz. Első tervem az, — folytatja — hogy az Iskolába bevezessem az önkormányzatot, hogy a gyerekeket önállóságra neveljem. Megalakítom a szülök szövetségét, és együttes erővel igazi nevelőmunkát fogunk végezni. A múltkor, teljesen véletlenül, két szlovák gyerek tévedt be az osztályomba. Körülnéztek, végigmustrálták a termet és aztán nagy komolyan megszólaltak: Tanító néni, kérem! A padló piszkos és nincs beolajozva, a falakon nincs díszítés, milyen osztály ez? A mi gyerekeink ezt hallgatták és amint kimentek az osztáyból a kisfiúk, oda rohantak hozzám; — Tanító néni kérem, rendbehozzuk az osztályt! Egészséges munkaverseny alakult ki és ott tartunk, hogy a jelszavakat már nemcsak a falon Írjuk ki. de mélyen bennülnek azok a gyerekek szívében. Alig fejezte be Cséfalvay Mária, máris megszólalt Pócs József, a második éltanitó, aki viszont az esztergomi kollégiumban végzett. Most Bősön tanít. Nagyon meg van elégedve a szlovák kartársakkal, nagyon demokratikus gondolkodásúak, sok segítséget nyújtanak. Október 28-án közös ünnepélyt rendeznek. Kedvvel dolgozunk az iskolában, a gyerekek fogékonyak, igen jó hangulatban folyik a tanítás. Egész véletlenül a szövetkezetekre terelődött a szó, — folytatja Pócs József, — azt mondtam, hogy a legfontosabb az. hogv béke legyen, akkor pár év alatt olyan jólétet teremtünk itt, am'h'pn még sohasem volt. Föladtam a kérdést a gyerekeknek: Mit gondoltok, ki a béke legfőbb védelmezője? Élénkeszü kisgverek pattant föl sz egyik padból és gondolkodás nélkül kiáltja felém: Sztálin! Az ekeesi i=kola is kénviselve van itt. Nyári Ferenc tanítja a népes osztályt. — Nem tudtunk elhelyezni minden gyereket. És bizony még 30#-a a gyermekeknek szlovák iskolában tanul. Csak azokat a gyerekeket vettük át. akik egyáltalán nem bírták a szlovák nyelvet. A lakósság kívánságát tolmácsolom, amikor még egy magyar osztályt és még egy tanerőt kérek, mert az eddigi két osztály nem elegendő. Megvalósítottuk az önkormányzatot, a gyerekek örömmel járnak iskolába és az ötéves terv jó katonái lesznek belőlük. Még csak annyit, hogy azt hiszem az egész tanfolyam véleményét tolmácsolom itt. amikor köszönetet mondunk a tanfolyam rendezőségének, hogv ezt megvalósította és Mocák elvtársnak azért a testvéri gondoskodásért, amellyel itt bennünket minden földi jóval ellát. Időnk leiárt. Elindulok a kis villamos kávédaráló állomása felé, hogy elérjem vele az esti gyorsat. Az idő hűvösre fordult. Erősen fúj a szél és jelzi a tél közeledtét. De én nem érzek semmi hideget. Belülről égetnek a gondolatok és tudom, hogy nem lesz nehéz ez a tél. Princ Ernő ragyolci kollégám szegődik hozzám, hogy elkísérjen az állomás felé. Princ Ernő régi tanító már. 1936 óta dalgozik és a kassai iskolarádióban már akkor hallottam egy rádiójátékát, amelyben a bányászgyerekeken keresztül mutatta be a bányászéletet. — Akkor a dolgozót még csak nagyon félvállról vették. Arra felé Fülek, Ragyolc környékén csak egyetlen nóta szólt róluk: » Kérges, ripacsos a tenyerem . . .« Ma már más a helyzet. A gyerekek már a szülőktől átveszik a munkás öntudatot. Az én gyermekeim ragyolci szénbányászok gyerekei. Ismerem őket, ismerem az életüket. En magam is minden szünidőben együtt dolgozom velük, leszállok a tárnába. Itt érzem jól magamat közöttük és azért harcolok, hogy nekik szerezzek jobb életet. Princ Ernő gyűlölte a fasisztákat és minden lehető eszközzel harcolt ellenük. Erről tanúskodik az is. hogy a katonaságnál több ízben lecsukták, mert az embereknek azt magyarázta. hogy nincs semmi értelme a németekért harcolni. — Mi tanitók, — mondja — szegény emberek vagyunk. Osztályhelyzettlnknél fogva a munkásosztályhoz tartozunk és minél többet, minél jobban tanítunk, annál jobban termel J majd az új ember és annál szebb lesz majd a jövő. Erősen megszorítottam a kezét és elbúcsúztunk. Mikor fölléptem a villamosra, még arra kért, hogy az Üj Sző révén üzenjem meg a tanítványainak Ragyolcra: Ne haragudjanak rá. hogy ilyen soká el volt, sok mindent visz nekik haza és a legnagyobb öröme az lenne, ha most itt Petőfi-emlékest Stúrovon A CSEMADOK stúrovoi csoportja több más -kultúrszervezet közreműködésével méltóképpen emfekezett meg Petőfiről, a nagy forradalmár költőről és költészetéről. Bére» Mária prológja után felgördül a függöny és a termet zsúfolásig megtöltő közönség elé impozáns színpadi kép tárul ez alkalomra feldíszített színpadról. A színpad hátterét közepén a Szovjetúnió vörös lobogója, kétoldalt pedig a csehszlovák és magyar nemzeti színek díszítik. Előtte a feketével btvont emelvényen reflektorral megvilágított fehér Petőfi mellszobor áll A szobor alá elhelyezett babérkoszorú magyar nemzeti szinti szalagját egy szlovák nemzeti viseletbe öltözött leány tartja, a szlovák nemzetiszínű szalagot pedig a másik olda'on elhelyezkedő magyar nemzeti viseletbe öltözött leány tartja, jelképezvén Petőfi nemzetköziségét. A mindinkább fokozódo fényben ekkor felzendül a szinpad kétoldalán felállított 60 tagú vegyeskar ajkáról a „Kis lak áll a nagy Duna mentében" című Petőfi dal. Utána n,agyar és szlovák nyelven hangzottak el az ünnepi beszédek, melyekben ismertették Petőfi életét, forradalmi költészetét és költészetének örökbecsüségét. Németh László szellemes összeköt? szövegével egymás után peregnek a műsorszámok A munkásszavalók előadásában sorrakerülnek Petőfi legszebb forradalmi és népköltészeti remekei. „Egy gonlodat bánt engemet...". valamint a „Palota és kunyhó" c. költeményeket Szkliárszky Sándor kultúrtársunk adta elő őszinte tetszésnyilvánítás mellett. Maiek András és Fiio Edit „A szabadsághoz", ill. Dalaim" című költeményeket adták elő szlovák fonditásban nagy sikeirel. Blezsák Emil a tőle már megszokott rutinnal, remek előadásában es stílszerű jelmez, ben szavalta „A vándoi legényt"-t. A\ihályi Gyula a „Pu^/tán szü ettem" című verssel aratott sikert. Hidvéginé Varga Erzsébet pompás tehetségéről adott bizonyságot a „Sár; néni" szavalatával. Szabados Gabi kamaszfigurájával nagy tetszési aratott a „Szeget szeggel" című tréfás verse t előadva A szavalatok sorát a lévai CSEMADOK vendégszereplői zárták le, Nagy László az „Apostolbol" adott elő melodrámát Lenyűgöző előadását pompásan festette alá zeneileg Pál Kató. A második előadáson Nagy László ehlyébe Németh László ugrott be szerepébe és a nehéz feladatot kiválóan oldotta meg. Az énekesek sorában szép sikert könyvelt el Prokesne Tóth Erzsebet, aki a „János vitéz" Iluska dalát énekelte kellemes szopránján. Zongorakíséretét di. ŕlerman Kálmánne látta el a már megszokott biztonsággal. Pásztor László „Fürdik a holdvilág" és „Rózsabokor a domboldalon" című megzenésített Petőfi dalokat adta elő mélyen zengő bassz is hangon Béres Mária zongorakiséretével. Az est fényponttá a lévai CSEMADOK vendégszerep'ője, Kucsera Mancika szeieplése volt, aki csiszolt kellemes hangjáva; osztatlan sikert aratott. Műsorában a „Szeptember végén", „Fa leszek", „Cserebogár sárga cserebogár" című dalok szerepeltek. Zongorán Pál Kató kísérte. Tóth Imre a Bagó dalát enekelte a János vitézből, dr. Hermán Ká'mánné kíséretével. A közönség lelkes tapssal ju. talmazta előadását. Külön ki kell emelnünk a ítúrovoi CSEMADOK 25-tagú szimfonikus zenekarát, melynek igen nagy jövője van. A zenekar a János vitéz nyitányát játszotta Kovács Flórián karmester vezényletevei. Az est egyik legnagyobb sikerét a štúrjvoi CSEMADOK újonnan szervezett 60-tagú vegyeskara aratta, melv fáradhatatlan karnagya, Tóth Kálmán vezényletével a „Kis lak áll a nagy Duna mentében" és „A füstbe ment terv" című dalokat adta elö osztatlan siker mellett. K. L. LEGÚJABB SPORT vele lyen juk Pócs József lehetnének ezen a gyönyörű heZátopek megjavította a 10.000 méteres világcsúcsot Lapzártakor jelentik: Zátopek, az ATK kiváló atlétája, olympiai bajnok, szombaton Vitkoviceban megjavította a 10.000 méteres vPágcsúcs idejét. Zátopek 29:28 2 mp es volt világcsúcsát szeptember l"én a finn Heino döntött meg. Ideje '-9 2'2 mp. Zátopek pontos ideje, sajnos, ,. Ragyolci gyerekek, íme átad- | . TVÍ. sajnos, Nektek az üzenetet. I lapzártáig nem all rendelkezéHorváth László. | síinkre.