Uj Szó, 1949. október (2. évfolyam, 146-171.szám)

1949-10-02 / 147. szám, vasárnap

A szovjet ifjak harca a pazarlás ellen A pazarlás a tervgazdálkodás egyik legnagyobb ellensége. A feleslegesen elégetett fűtőanyag, a hiábavaló áramfogyasztás, fémek, kenőanyagok, törlőruhák mértéktelen fogyasztása komoly kárt okozhat a gazdasági életnek és lényegesen felemeli a termelés önköltségét A Szovjetúnióban már régóta komoly harc folyik a pazarlás ellen A harcból derekasan kiveszi a részét a szovjet ifjúság, a Komszomol vezetésével. Példának felhozhatjuk a sztálingrádi „Vörös ^október" kohóművek történetét A „Vörös október" ifjú kommunistái a gyári pártszervezet vezetésével 1948-ban indították meg a döntő rohamot a pazarlás ellen. A fiatalok kezdeményezésére rövidesen NAGYJELENTŐSÉGŰ MOZGALOMMÁ FEJLŐDÖTT és nemsokára a gyár igazgatója egy nagygyűlésen kijelentette a munkások előtt, hogy „a komszomolisták valamennyiünket „megfertőztek" a takarékossággal!". Hogyan kezdődött a dolog? A keltés számú Martin-műhely ifjúmunkásainak értekezletén felszólalt Pjptr Dejcev komszomolista: — Kötelezem magamat — mondotta Pjotr —, hogy az 1948-as tervet idő előtt teljesítem és emellett havonta 12 ezer 300 rúbel értékű anyagot takarítok meg. A következő napokon Pjotr a műhelyfönökkel együtt végigjárta az üzemet,MINDEN MUNKAFOLYAMATOT ALAPOSAN MEGTÁRGYALTAK és a tanácskozás eredményeképen kiderült, hogy egy hónap alatt 3300 rúbel értékú öntöttvasat, 1000 rúbel árú ferronmangánt, 2300 rúbel értékű ferrosziliciumot és 2500 rúbel árú nyersolajat tudnak megtakarítani. — Mindehhez csak az szükséges — mondotta a műhelyfőnök —, hagy ne pazaroljátok a nyersanyagot. . A munkaközbeni tapasztalatokat elmondotta társainak. — Az öntöttvasat például úgy tudjuk megtakarítani — magyarázta Jjotr —, hogy vigyázunk arra, amikor a salakot leengedjük, a lehető legkevesebb vas kerüljön bele. Az anyagveszteség az acélötvözet 10 százalékától 40 százalékáig terjedhet. Hát mutassuk meg, hogy a veszteség mindnyájunknál csak 10 százalék lesz A fiatalok rövid idő alatt csodát műveltek. Napról napra több munkás csatlakozott a pazarlás ellen- harchoz És ma, aki ellátogat a „Vörösr október" gyártelepre, mingyárt észreveszi a nagy változást. KEND ÉS TISZTASÁG uralkodik a gyár egész területén. Az adagolóudvaron, ahol ezelőtt összevisszaságban hevert az ócskavas és a forgács, ma rend van, az ócskavas különböző fajtáit formák szerint rendezték. A Martin-műhelyek mellett sorbaraktáíč a samotttéglát, a vasúti vágányok mellett a raktárakban minden műhelyben észre lehet venni a jó gazda kezenyomát. De nemcsak a sztálingrádi „Vörös október" kohóművekoen, hanem a Szovjetunió öszszes üzemeiben és gyáraiban harcot folytatnak a komszomolisták a pazarlás ellen. A bányákban dolgozó komszomolisták is arra törekednek, hogy a termelés önköltségét csökkentsék, takarékoskodjanak a robbanóanyaggal es bányafával A Donyec medence „Nikolajevski Zapad" nevű bányájában az ifjúmunkások lebontották a feleslegessé vált régi ácsolásokat és felhasználták a régi anyagot az új munkához. A TÖBBIEK IS KÖVETTÉK PÉLDÁJUKAT és rövid idő alatt a bányában a faszükségiet 8 köbméterről 4 köbméterre csökkent. A komszomolistáknak a takarékosságért folytatott harcát egyre jobban támogatják a helyi pártszervezetek és gazdasági vezetők. Az első eredmények már bebizonyították, hogy a küzdelem, amit a fiatalok ma folytatnak, rendkívül eredményes és hasznos, nagymértékben csökkenti a gyártási önköltséget és emeli a szovjet nép életszínvonalát. Hogyan vett és vehet részt ifjúságunk az országépltésben ? Már a második világháború befejezése után világossá vált, hogy a politikai, társadalmi, gazdasági és egyáltalában a kultúrélet más fejlődési irányt követ, mint a háború előtt. Európa és az egész világ népe nehezen nyögött fel a tömegmészárlás után. Mindenki új életet akart kezdeni. így az ifjúság is új utakon indult el. Le akarta rázni a Levente, a Hlinka-iíjúság, stb. bilincseit. Haladást, helyes irányban -fejlődő kultúrélete! és létet kívánt. Ezt a kívánságát már az első években kifejezésre juttatta. A Szovjetunióhoz haconlóan, nálunk is egységes Ifjúsági Szövetségbe tömörült és megkezdte munkáját. Nem hadgyakorlat, nem fegyverfogás és nem díszlépés képezi e szövetség főfe'adatát, hanem a beke megvédése, az építés- és az ifjúság jövőjének biztosítása Ifjúságunk bekapcsolódott abba a nagy epftőmunkába, amely ma már számottevő eredméményekt ért el. Hozzájárult a kétéves terv sikeres befejezéBóhez és új lendülettel, új erővel, szilárd akarattal fogott az ötéves terv megvalósításához. Nem maradt hátérben a szocialista munkaversenyben sem. Üj normát, új teljesítményt, rekordot ál'ított fe' s így igyekezetre serkentette a többi dolgozót is. Hogyan kapcsolódott és hogyan kapcsolódhat be ifjúságunk a szocialista munkaversenybe? A felelet nem egyszerű, de ha az ifjúság részéről az akarat megvan a probléma könnyen megoldható. Munkásit júságunk a műhelyekben olymodon fokozhatja a lermelest, hogy észszerüsitheti az egye:- munkamozzanatokat, újito jav dslatot dolgozhat ki, növeiheti a munka termelékenységet, különösen a munkaidő gazdaságos kihasználásával, csökkentheti a termelési köiíségeket s ezáltal eléri tulajdonképpeni főcélját, hogy egyre több áru'kerüljön piacra és senki sem mondhatja majd, hogy az ifjúság nem vett részt az országépitésben. Nekünk fiataloknak új lelket kell öntenűnk, azokba a munkásokba is, akiket még a régi kapita ista rezsim nevelt és akik a ferde nevelés hatása köveUeztében nehezen látják be a szocialista termelés, valamint a népi demokratikus állami és társadalmi rend helyességét. Tettekkel kell bebizonyítani nekik, hogy igenis ez egy progresszív fejlődési irány és nem elégszünk meg azokkal az eredményekkei, amelyeket eddig elértünk, hanem tovább megyünk. Meg Kell őket győzni arról, hogy amint a textil- és lábbeliipai ban tudtunk munkánk révén rendet teremteni, amint fel tudtuk szabadítani a kenytret, úgy a többi árukat is csak odaadó munka árán tehetjük szabaddá, olcsóbbá és mindenki számára könnyen hazzáférhetővé. Es fontos szerepet játszott itt az ifjúság segítsége? — merül fél a kérdés. Igenis nagyon fontos szerepet. Az ipari munkások sorában, Különösen az újítás, élmunkások, szocialista versenyzők és brigndosok sorában nagy számban képviselve I

van az ifjúság is. Azonkívül önkéntes brigádokat szervez, melyek az Ifjúság Vasútvonalát, Szláv utat stb. épít Ezek a tények mind arról tanúskodnak, hogy legnagyobb részük megértette az idŐK szavát és felismerte, hogy ez az egyedüli kiút abból a nyomott hangulatú, kötött gazdálkodási a berendezett helyzetből, melyet a háború hagyott maga után. Felismerte hogy a főcél nem a brigádmunka, hanem az általános jólét, ami csak brigádmunkával és szocialista versennyel, egyszóval szocialista politikai, gazdasági, kultúrális és társadalmi renddel érünk el És mit tett íôľdmĽívesi ifjúságunk? Van-e valami érdeme és mi? Azok a gazdasági iránye'v.k, melyek alapján rendezik falvainkban a termelést, földműveseinknél és földműves ifjúságunKnál eleinte nem talált kellő visszhangra. Meg kell azonban állapítani, hogy ez a helyzet megváltozott, amikor ezek az irányelvek a gyakorlatban jónak bizonyultak Ma már minden földműves, minden földművesifjú felismerte a szövetkezeti termelés gépesítés e'őnyeit és a földműves életének megkönnyítése csak igy valósitható meg. Falvaink ifjúsága lelkes hangoztatója a termelési elméleteknek. A kérgestenyerű, nemes'elKŰ falusi ifjú már eddig is kivette részét abból a munkából, mely a mindennapi kenyérért folyt. Ezért arra kell törekednünk és kormányunk törekszik is arra, hogy a falu dolgozóját, a falusi ifjúságot olyan élet- és kulturális színvonalra emelje, hogy végkép megszűnjön a város és a falu közti bármily különbség Ebből a törekvésből már is sok megvalósult. Nézzük csak meg. Megengedhetle-e magának a fö dműves ifjúság azelőtt 10 évvel azt, amit most? Ruházkodott-e így valamikor? Értett-e így a politikához és gazdasághoz? Nem. Ami a kulturális fejlődést il'e'i, minden falubar kultúregyesület, könyvtár, sok faiuban mozi, kultúrház stb. alaku't, ahol az ifjak tudásra és műveltségre tehetnek szert. Ma a falusi ifjúságunk széles politikai, gazdasági és kulturális látókörrel rendelkezik. Olyan kérdéseKben is jártas, amire a múltban azt. mondták, hogy az az „urak" . dolga. Ma már nagyrészben önmaga irányítja sorsát a nép többi rétegeivel karöltve. Tegyük fe! tehát a kérd-st: A haladás útján jár-e az ifjúság? —a fellet minden kétséget k zárólag igen. Mert most, nemesik „úri" gyermekek számára nyílik meg az iskola kapuja, hanem minden rátermett ifjú számára. Ma az állam ügye nem néhány „nagy úr" dolga hanem minden dolgozóé. Arra Kell tehát törekednünk, hogy olyan ifjúságot neveljük, amely nemcsnk megtartja az eddigi szocialista vívmányokat, hanem továbbfejleszteni is képes Ha ezt megtesszük, nem kell aggódni a holnap felől. Építsd hát te munkás-földműves és tanulóifjú joob jövődet! Légy a békés haladás és fejlődés élharcosa! (A.)