Uj Szó, 1949. szeptember (2. évfolyam, 120-145.szám)

1949-09-15 / 132. szám, csütörtök

1949 szeptember 15 UJSZ0 3 Szeptember 15, csütörtök. A nap kél 6 óra 35 perckor, nyugszik 19 óra 15 perckor. A róm. kat. és a protestáns naplár szerint Anaklét napja van. • A Daily Express írja: William Maiheny amerikai tábornok most érkezett haza Bostonba Görögországból, ahol 18 hónapot töilüli az amerikai katonai missziónál. Így nyilatkozott: — A szabaüságharcusok gyözeiemmel fejezik be harcukat, pedig az USA közel egymilliárd doilárt költött el arra, hogy megseg.tse a görög monarchoiasiszia kormányt. (Az amerikai tábornok kijelentése élesen cáfolja az imperialista propagandának azokat a hazugságait, ante.yek szerint a monarcnotasíszta csapatok győzelmesen haladnak előre.) • Angol lapok jelentik, hogy a Stanciard Motor Company Co\entry-i traktorgyáráuói tkA) munkást bocsátottak el az Argentínából es Franciaországból várt megrendelések elmaradása miatt. Néhány hónapja csak, hogy ugyanebből az üzemből 1700 munkást bocsátottak el. A Harrington Steel Corporation üzeimeiből megrendelések hiánya folytán újabban 570 munkást bocsátották el. (Kis adatok ezek csupán a Marshall-terv nagy csődjéről. Egyre világosabb ma már, hogy minden országban, amely a Marshall-terv „áldásában" részesül, munkanélküliség, éhezés és a nyomor minden fajtája szegődik az amerikai monopoltöke nyomába.) t — Több söit fognak gyártani. Az illavai sörgyár alkalmazottai kötelezték magukat, hogy a II.-ik összszaksztrvezeti gyűlésre 2000 hl-rel több sört tognak előállítani, ami 1,400.000 Kes-nyi összeget jelent. — Poprádon a napokban adták át a forgalomnak az új szövetkezeti cukrászdát. A helyi közüzemek a napokban nyitják meg a borbéíyüzemeiket és a népkávéházat. — A kosicei dohánygyár az ötéves terv első évére előirányzott termelési tervet augusztus végére teljesítettet — A bolgár nép felszabadulásának 5-ik évfordulója alkalmából Sztálin generalisszimusz szerencsekivájnatait küldte a bolgár dolgozóknaK. Koiárov miniszterelnök válaszában megköszönte a bolgár néphez intézett jókívánságokat és biztosította Sztálin generafisszimuszt, a Szovjetniót, a Vörös Hadsereget a bolgár nép hűségéről. — Péksegédek, figyelem! Egy Iuceneci pékség azonnali belépésre önállóan dolgozó péksegédet keres. Ajánlatok az Uj Szó kiadóhivatalába küldendők. — Szeptemberben új brigádosok mennek az Ifjúság Vasútvonalára. Az Ifjúság Vasútvonalának építési munkálaíai befejezésükhöz közelednek és nap mint nap gyorsabb ütemben dolgoznak a befejezésén. Szeptember hónapban a gyárak fiatal tanoncai mennek az Ifjúság Vasútvonalára. A tanoncbrigádokon kívül NB brigádosok és főiskolások vesznek részt az építkezéseken. Ezektől az új brigádosoktó'., akik új erővel és friss lelkesedéssel jötíek építeni az Ifjúság Vasútvonalát, azt várni k, hogy kötelességüket száz százalékig teljesítik. — Restaurálják Liszt Ferenc szülőházát. Liszt Ferencnek az aiL=Etriai szovjet övezetben lévő doborjáni szülőházát 25.000 schilling költséggel tatarozzák. A terv szerint a házat teljesen eredeti formájában állítják helyre, a ház környékét pedig parkosítják. — Ukrajna délirészéről közöl: tudósítást a Pravda. Megírja, hogy Kárpátalja iágy éghajlata, napbősége lehetővé teszi sok szubtrópikus növény termesztését. A munkácsi kísérleti telepen szépen termettek a grúziai növények. A virágházakban elültetett 10.000 eukaliptusz közül sokat már kiültettek a szabadba. Az új helyen igen szépen fejlődnek a szubtrópikus pálmák is. A kárpátaljai parasztok Grúzia dolgozóitól sok citromoltványt kaptak, amelyek legnagyobb része már szépen fejlődik. Azt is megírja a lap, hogy a kárpátaljai ültetvényeken sikeresen nőnek, erősödnek a teabokrok is. HOGYAN IS TÖRTÉNT? Azt mondták, kivégeznek bennünket és mi el is hittük, mert ismertük a lasisztaKat annyira, hogy ígéreteiket ezen a téren be is SZOKtak váltani. Barbárság-ukról beszéljen a valóság, ha az áldozatok nem is, de Budapest tud beszélni, ahol a legtöbb katonaszökevényt végezték ki. Mindnyájan tudtuk, ha a szovjet ellen fegyvert emelünk, az saját magunk és a dolgozó milliók sárbatiprását jelentené, hisz amúgy is eléggé letaposott bennünket a fasiszták csizmatalpa, amelyre mi gyűlölettel és megvetéssel válaszoltunk. Urak gyalázatossága végett menynyi az árva, mennyi család maradt apa nélkül és mennyi boldogtalan anya sír még ma is szeretett fiáért, akit a fasiszták elhurcoltak! Itt az idő, hogy mindezt átérezzük és ráírjuk a munkás és paraszt dolgozók zsírján élősködők, a kapitalista fasiszta pribékbanda számlájára, akik ma az imperialisták támogatása mellett rágalmazzák a népi demokráciákat, köztük főleg felszabadítónkat, a Szovjetúniót. Tudvalévő, hogy az imperialista milliárdosok féltik a dolgozóktól elrabolt milliárdokat, azért szeretnék az ottani dolgozókat elidegeníteni a Szovjetuniótól. De a dolgozó rendelkezik annyi öntudattal, hogy meg tudja különböztetni hovatartozását és nem hallgat az imperialista mesékre. Bárhogy is spekulálnak az imperialisták Európát ismét hadszíntérré változtatni, csak azért, hogy az amúgy is többszörös milliárdos fegyvergyárosok pénzeszsákja teljen, nem következik be spekulációjuk, mert a világ proletariátusa, élén a nagy Szovjetúnióval és a népi demokratikus nemzetekkel, őrt áll a vártán és esetleges imperialista megmozdulásra mindenkor kész a béke megvédésére. Beszélhet London, amit akar és csatlósuk, Tito szintén, úgyis csak addig beszélnék, mtg a dolgozók megsokallják és azt mondják, elég volt a kizsákmányolásból. Tudjuk, nehéz az ottani dolgozók sorsa, de azt is tudjuk, hogy a kapitalista rendszer alatt itt sem volt rózsás a dolgozók sorsa, ép elég keserűséget nyelt le és ép elég család nem látott hetekig kis zsírtalan krumplin és babon kívül egyéb eledelt, ugyanakkor az urak vásárolták a libát, kacsát és csirkét, tehették, mert a dolgozók kizsákmányolásából telt akár naponta is libára, kettőre is. Ez volt az a drága jó világ, kapitalista gazemberek jó vilárra. az éhező dolgozó milliók kizsákmányolása. Meg va°yunk győződve arról, hogy lS38-b»u Kramáf. Hlinka és Esterházy tálcán kínálták fel CseliszloPOSZPIS ELVTÁRSNAK, TORNÓCRA Kedves Elvtárs, a napokban olvastam nyüakozatodat, amelyet az Üj Szó a nitrai kerületi pártiskolávákiát Hitlernek, különböző gazemberségekkel körítve, melynek célja a nép fasiszta igába való döntése volt. De ez nem történt volna meg, j ha egység uralkodik. Gottwald elv' társ eleget figyelmeztette a munkáspártokat az egységfront megszervezésére, a Hitler elleni védelemre. Sajnos, a minden jónak elröntói. Kramáf, Berán, Hod2a, Svehla, Hlinka, Esterházy és Szülő mindent elgáncsoltak, ami a dolgozók érdekeit szolgálta és így lett a. köztársaság a fasiszták martaléka. Kell, hogy mindnyájunk előtt világos legyen mindaz, ami megtörtént, mert a mát is és a győzelmes februárt is csak akkor tudjuk kellőleg értékelni, ha mindezt részletesen átgondoljuk és tőlünk politikal'asr fejlettebb elvtársakkal nini demokratikus szellemben megvitatunk. Cest Práci! Hoksza István, OstAva ról szóló riportjában közölt. Tekintettel arra, hogy visszaemlékezéseid néhány tárgyi és elvi tévedést tartalmaznak, a következőkben térek vissza erre: 1933 utáji a Párt fejlődése a válság miatt nem lassúbbodott, mert a válság 1933-ban már túl volt a mélyponton, 1934—35-ben az osztályharc élesedett és fokozódott a Párt aktivitása is. (Emlékezetem szerint Gottwald elvtárs 1934 elején mondotta el híres beszédét: Éhség, fasizmus, hí.ború ellen — szervezkedjetek munkások! flgy kezdődött a cikk: a szudétavidéken éhség, betegség: pellagra pusztít!) Folyt a harc az egységfrontért Dérer. Bechyné, Scht'Itz és a többi jobboldali szoc. demek ellen. Az elvi hiba itt az. hogy a válság mara mindig fokozza a dolgozók ellenállását és harcba vi=zi őket a munkáért és n kenyérért. It* te'iát a mimk^sosztálv a Párt feilödé»e "em lassúbbodhatik. sőt er«sbödhetik. E^y másik tévedés: Azt Írod: 1985-tól félig illegálisan dolgoztunk már, áttértünk a sejtrendszerre, stb. Éppen fordítva: az 1934-től kezdődő és előrehaladó szovjet orientáció nvomán egyre szélesebb tömegmozgalom s'apjára tértünk át. Pártunk lehetőségei nőttek és népfrontpolitikánk jó eredményeket ért el. (Magyar Nap. Magyar Fiatalok Szövetsége, Szovietbprátok Egyesülete, Tavaszi Parlament, stb.) Ezeket a dolgokat azért írtam meg hogy a mult értékelését illetően nehogy tévedésbe essünk és helyesen emlékezzünk mozgalmunk dicsőséges történetére. V. F., Budapest MUNKA UIAN, ESTEFELE... Bekopogok ... Vájjon, hogyan fogad majd Telek János II., az opatovai textilgyár egyik előmunkása. Az üzem új, hatalmas kétemeletes munkásházainak első épületében lakik. lettem s már nem féltem többé, lepihenhette vasárnaponként néhány 1935-ben kisebb szervezkedés tör- órára. Ma a proletár gyermekét isko„f o T,,,e7t£n A T-űrtrlAYvtUíSr, »'^ ,tiprrüf!nnL" minden leheiötént a pusztán. Az éber rendőrökön keresztül is közvetítettem a párt utasítását. Másnap, amikor ez kitudódott, minden komencióst lekenye— Szabadság, elvtárs! — köszönt reztek két mázsa árpával, engem jól elvertek és tovább kellett küzköd. mosolyogva és bevezet a szépen berendezett lakásukba. Telek harminckét éves. Alig, hogy leültünk, bejön a családja is. Előbb három kicsi gyermek s utána a felesége, karjában a negyedik aprósággal. Telek II. megérzi mindjárt, hogy csodálkozom. — Igy a legjobb — mondja és szeretettel simogatja meg gyermekei fejét. Majd az életsorsa felöl érdeklődöm. A felesége a rádiót elhallgattatja és pillanatnyi csend után a textilgyár gyapjúszárítójának kezelője beszélni kezd. — Nagyon nehezen nevelkedtem, a Losonc közelében fekvő Zacher-pusztán laktunk. Apám béres volt. 12 éves voltam, amikor az apám megmalt s utána én vettem át a komenció* Öten voltunk testvérek, akikről az anyámmal együtt kellett gondoskodni. Mint 12 éves fiú nyáron reggelenként fél háromkor keltem és este tízig dolgoztam a mezőkön. Ősszel, az esők idején, amikor szántanunk kellett, a süppedő nagy csizmámat, hogy ne ragadjon be a sárba, dróttal a vállamon keresztül összekötöttem és így birkóztam minden barázdáért, hogy az úr földje ne maradjon töretlenül. Télen pedig hajnali öt órakor indultunk el fáért a libercsei erdőbe. — Okosabb voltam a többi bérestársamtól. Többször fordultam meg a városban, ott tettem magamévá a szocialista eszmét. Majd a pusztán kezdtem terjeszteni a kommunista elvet, amiért sokszor elvertek és ki is lakoltattak az országút közepére. Hiába védekeztem az urak ellen, hiáhalt s utána én vettem át a koba mondtam, hogy az igazságomért ezt nem tehetik meg velem, nincs joguk hozzá! De a szavak nem használtak semmit. — Ahogy nőttem tovább, bátrabb nőm. '— 1938-ban végleg felmondtak és ott kellett hagynom a pusztát. Munkás lettem és hamarosan meg is nősültem. 1940-től kisebb megszakítással öt évig katonáskodtam. Amikor 1945-ben hazatértem, családomat Varga-utca 25. sz. alatt találtam Losoncon egy tánvér gombaleves mellett. Kenyér nélkül voltak. — Éltünk, ahogy tudtunk — szói közbe a felesége. I — Három nap múlva — folytatja Telek Jlános — újból a textilgyárba mentem dolgozni. Rendes fizetést kaptam, új élethez kezdtünk. Azóta elégedetten élünk. — Szoba-konyhában laktunk ezelőtt — szólal meg ismét Telekné — a falak vizesek, penészesek voltak Kilenc évig laktunk ott. Amióta itt vagyunk, a gyermekek egészségesek és jó étvággyal esznek. Ott hol náthásan voltak, hol pedig a fejük Iájt. Amikor a férjem kütona volt, én is dolgoztam. Kicsi gyermekeimet otthon bezártam, senki nem vigyázott rájuk. Most öröm élni, ha a munkásasszony dolgozni is jár, apróságait a gyermekotthonban elhelyezheti. Telek Jánosban újból fellángol az emlékezés tüze. Még nem mondott el mindent. Sajognak benne azok a ropogó verések, melyeket a kantárszárral kapott. — A pusztán nem. ismertük a túlórát. A gazda ki sem nézett hozzánk, ő a városban a mi bőrűnkön itta a feketét... Volt köztünk olyan proletár is. aki húsz év alatt egyszer sem fordult meg a közeli városban. Nem tehette meg, mert örült, ha csontjait láztatják és megadnak minden ieheiü séget. hogy érvényesülhessen. — En tudom, hogy mit jelent proletárnak lenni... és csak mi tudjuk vaióban értékelni a háború után beálott értékes változásokat. — Senki nem áll felettünk a műhelyben, senki nem nézi az órát, hogy készek vagyunk-e a munkákkal, mer tudjuk mindnyájan azt, hogy magunknak építünk mindent, nem más nak. Nem egyesek zsebébe kertil a haszon, mint azelőtt, hogy több le gyen nekik feketere és kártyára, hanem a dolgozók életszínvonalának emelésére fordítjuk a hasznot... Az opatovai Pol'ana textilgyár valóban sokat fordít dolgozóinak jólétének biztosítására. A felszabadulás után rövid idő alatt öt hatalmas két emeletes lakástömböt építtetett fel a dolgozók számára. A hatodik épület pedig most van épülőben. Telek János II feláll és mosolyogva, elégedetten mondja: — Hogy lakhatott volna ezelőtt ilyen lakásokban a munkásember? Két szobánk van, konyhánk, fürdőszobánk, mosó- és szárítóhelyiségek ... Eljött az idő, mikor mi proletárok is jó lakásokban lakhatunk! A napi munka után dolgozóink valóban nyugodtan megpihenhetnek és boldog családi életet élhetnek ilyen lakásokban. Telek elvtárs a textilgyár legjobb munkásai közé tartozik. Neki, a gépek hűséges, jó kezelőjének köszönhető, hogy a gyapiúszárítóban elérik a 160—170 százalékos termelést is. — Mindnyájan a jobb és több munkára törekszünk, hogy hozzájáruljunk ezzel mi is a szebb jövő kiépítéséhez. — Igazatok vaii. Telek János II. Tiétek, a munkásoké az érdem, akik erős kézzel építitek munkáshazánkat, hogy az életszínvonal emelkedik s hogy bebiztosítsátok jogaitokat, melyeket azelőtt a kizsákmányoló trrak vontak meg tőleten — mondom Telek Jánosnak. Az aszonv bekapcsolja a rádiót és Pest hullámhosszán váratlanul felcsendül a dal: „Munka titán estefelé". A kedves dal mosolygásra késztet bennünket. Este van, mi is örülünk pihenőnek, a kiharcolt szabadságunknak, a munkásság felemelkedésének. A búcsúnál jó szívvel,.tiszta lélekkel szorítunk kezet. (P—íj fl világ anyái, a világ asszonyai egy és ugyanazt ugarján: nem a^arjúK. a naiálra adni fiúikat, nem akarnak háborút, békét akarnak. Európában, Ázsiában, Afrikában és mindenütt a gyarmatokon. Most, amikor az évszázadokon át páriasorban éló gyarmati asszonyuk végre öntudatra ebreatek es emberi hangr jukat hallatják az elnyomás, a kiszipolyozás ellen, az élet védelmében, a halál ellen, hangjuk találkozik Európa anyáinak kétségbeesett jajkiáltásaival, akiknek fiait a „piszkos háború"-ba küldték, Vietnamba, lndokínába. Franciaországból e napokban • két megrendítő kiáltvány hangzott világgá, mindkettőt anyák írták szívük vérevei, lázadó tiltakozásul. Dunkirchenböl jön az egyik, fiaikat gyászoló anyák a kikötő munkásaihoz fordulnak segítségért; — Fiaink meghaltak Indokínában; kiköioi munkások, halljátok meg hangunkat! A dunkircheni kikötő öt évig mártíromságot szenvedett és most megint aztkell látnunk, hogy háborús rakománynyal futnak ki a hajók a kikötőből. Fiainkat viszik lndokínába, a kik ott lelik halálukat. Ezért neveltük fel gyermekeinket, hogy húsz éves korukban megöljék őket egy olyan háborúban, amely kizárólag a fegi/vergyárosok hasznát szolgálja? Kikötői munkások, "'Uga

ujátok meg a munkát, ne indítsatok hajókat, melyeknek emberés anyag rakománya meghosszabbítja ezt a gyalázatos, igazságtalan háborút! Mindazoknak az anyáknak nevében, akiknek gyermekeit lndokínába hurcolták és megölték, kérünk benneteket, akadályozzátok meg a hajók kifutását a kikötőből... A másik kiáltvány hasonlóan tragikus; a Var-vidéki francia anyák nyílt levelet intéztek a francia köztársaság elnökéhez. Egy fiatal munkás, Christian Duluc megtagadta a bevonulást a vietnami háborúba, erre bebörtönözték. Ez adta az indítóokot a kiáltvány megszövegezésére. — Mindazoknak az anyáknak nevében — így szól a nyílt levél —, kik négy esztendeig szenvedtek, most kikiáltjuk fájdalmunkat és haragunkat mindazok ellen, akik miatt ma is véres könynyeket kell sírnunk, Christian Duluc anyjával sírnak mindazok az anyák, akiknek fiaik ott vesztek Vietnamban és ez a lista napról napra nő. Követeljük az ellenségeskedés, a háború beszüntetését Vietnamban, melyre milliókat herdálnak el. Ezekből a milliókból iskolákat, kórházakat, lakóházakat lehetne építeni mindenfelé Franciaországban. A francia anyáknak joguk van végre az életre, a munkára és gyermekeikre! Sz. E. Fiatalságunk az „Ifjúság Vasútvonalán" és a „Szövetségi Vasúton" A CSM soraiba szervezett ifjúság nagy tömegben indul az „Ifjúsági Vasútvonal" és a „Szövetségi Vasútvonal" brigádjaiba A napokban a zilinai Slovena és a bratislavai Dynamitka ifjúságának brigádjai mennék segíteni a vasútvonalak építkezéseinél. A Dynamit-gyár 40-tagú brigádja egy hónapot tölt a „Szövetségi Vasútvonal építkezési munkálatainál. Előkészületek a Béke napjára A világ összes országaiban előkészületeket tesznek a nagy nemzetközi Békenapra, melyet október 2-án tartanak meg. Nizzában befejeződött a kerületi békekongresszus, melyen a marseMlei kerület dolgozóinak kiküldöttjei és a haladó értelmiség képviselői is megjelentek. — Síit akarsz itt, mire vársz, kisfiam ? — Csak arra várok, hogy felkeljen, mert ezt a padot félórával ezelőtt festették zöldre....