Uj Szó, 1949. szeptember (2. évfolyam, 120-145.szám)

1949-09-13 / 130. szám, kedd

IIJ SZÖ 1949 szeptember 13 gyar belügyminisztérium, későbben a külügyminisztériummal kapcsola­tos minden kérdésről." Az amerikai kémközpont Magyar­országon 1945-től fokozatosan min­dig töb'o és több jugoszláv kémet, Tito-ügynököt helyezett el, akiknek segítségévei Magyarországon kém­hálózatot építettek ki. Ennek szolgá­latába elsősorban Rajkot kapcsolták be, akinek kémmultját ismerték. Rajk ezután a jugoszláv katonai at­tasénak, a jugoszláv követnek és. a jugoszláv kémeknek szolgált ada­tokkal, titkos jelentéseket nyújtott át ezeknek, amelyeket, mint a ma­gyar kormány tagja, az ötéves terv­ről, a Szovjetunió hadseregéről, a szovjet diplomáciai testületről szer­zett. így adta át a jugoszláv kémek­nek a' Nagy Ferenc összeesküvéséről szóló jelentéseket, amelyeket a ju­goszlávok az amerikai ftémszerve­zetnek továbbítottak. A jugoszláv kémszolgálat utasítására olyan em­berekkel vette magát körül, akikről tudta, hogy azelőtt &z amerikai kém­szervezet szolgálatában állottak. Az, hogy Rajk a jugoszláv kémeknek adott előnyt, az azzal függött össze, hogy Jugoszláviában a hatalmat Rcijkhoz hasonló amerikai kém?k-. nek, provokatőröknek és trockistyk­nak kellett átvenniük, akik Rajkhcz hasonlóan a Gestapo közbelépésére ktmszolgálat céljaiból kerültek vlsz­sza hazájukba. Ezek a kémek Tito körül szoros gyurüt alkottak és el­távolították a néphez hü, becsüle­tes jugoszláv partizánokat. Sikerei-, ken felbuzdulva nem kisebbet akar­tak az amerlkaj imperialista ügy­nökök elérni, mint Tik) segítségével hatalmukat a többi népi demokrá­ciákra is átvinni. Rajk ezzel kapcso­latosan a következőket mondja: „Rankovies jugoszláv belügyminisz­ter azt mondotta, hogy a népi de­mokratikus államoknak Jugoszláviá­val és Titoval az élen egysülniök kell." t A jugoszláv, amerika és más kém­szervezetek a co.oo. imji^t a leg­messzebbmenőkig támogatták. 19*0 novemberében dr Szőnyi Tibort Rajk­nak rendelik alá, aki Svájcban az amerikai kémközpont vezetőjének, Alian Dullesnek utasítására megala­kította az emigráns magyar trockis-, ták kémcsoportját. Ezt a kémcsopor­tot küldötte Dulles 1944-től 1945-ig Tito segítségével m'nt a jugoszláv tisztek bizottságát Magvarországra. A jugoszláv kémek 1946-ban Ra(jkhoz utasítják Páliy Györgyöt, a fasiszta Horthy-hadsereg tisztjét. Pálfy, aki saját bevailása szerint 1945 óta szer­vezett jugoszláv ügynök volt, kom­munista tisztnek adta ki magát és így érte el a tábornoki rangot, maid a határőrség parancsnoka lett, ké­sőbb pedig a honvédelmi miniszter helyettese. Rajk ezeknek segítségé­vel egy széles alapokon működő szer­vezetet létesíted és ahol arra csrk lehetőség mutatkozott, pz imperia­listák ügynökeit, trockistákat, pro­vokatőröket és kémeket helyezett el. Pálfy fasiszta Horthv tiszteket he­lyezett el a hadseregben, Szőnyi pe­dig a Komunlsta Pártban és az ál­lami apparátusban. Titoék Rajk szervezetén kívül még egy különleges kémszervezetet is létesítettek. Lázár Erankovics vallo­mása szerint ez a szervezet az egész közigazgatási apparátusban, a had­seregben, a rendőrségen keresett sej­teket és ezeknek segítségével nagy­arányú kémtevékenységet fejtettek ki a magyar köztársaság ellen. Ez a valóság tette lehetővé, ho-rv Ran­kovies jugoszláv belügyminiszter Ti­to tervei szerint és e kémhálózat se­gít.ségevel megtehette az előkészüle­teket a magyar kormány és a ma­fypr köztárrasé T rendszerinek meg­döntésére. Fmek előkész'tését szol­gálta Tito 1947 márciusában tett mP"V3rors7á' vi látogatása, amelv h'­vrtvp leH vr lr ,a Tito és .Tu"-o"zlf v fa ji ó-\e><7p W'e>íf '--i i éStt"* V?**!­akkor a Szovjetúnióval kapcsolatos jó hangulatot csökkenteni. A budapesti látogatás után Tito Kelebiába ment, ahol vadászat ürü­gye alatt, nem messze a jugoszláv határtól, Rajk volt belügyminiszter­rel tárgyalt, miután ezt megelőzően veie ' már - beszélgetést folytatott. Rajk vallomása szerint 8 jelenlevő Rankovies ezen a találkozón kijelen­tette, hogy a tervnek arra kell irá­nvulnia: az összes népi demokrati­kus országoknak feltűnés jiélktíl Jn­foszlívia köré kell csoportosulnia. Belpolitikai vonatkozósbpn Ranko­vies szt az ajánlatot tette Rajknalt, trv a hadseregben, a rendőrségen, a kö-iTaz-atáshan n nacionalistákra tívo^^TVA^ir—i fi fVi"* a városi és vidéki burzsoá erőkre. Rfnkovics a tovbbiak sorín T'to r fn.r tt* t ,8llt tolmácsolta. hozván kell vé-e7"i a .^u^.m és a ma­gyar Kommunista Párt jelenlegi ve­A # JeMa-bánya" a Bányásznap A közSírssség sóénak szőiata A prágai Vár történelmi dicsőségű Vladislav-termében szombaton d Hután, a bányásznap előestéjén a Bányáizalkalmazottak Szövetségének k'-izponti b'zotisága ünnevl ülést tartott. Az ünnepi ülésen jelen voltak K'emer.t Gottwald köztársasági elnök feleségével, A. Zfrrotocky kor­má.n^elnök, a korm~nu ö*?:es tagjai, a Nemzetgyűlés elnöksége, a kül­földi Államok d'plomir'al kari M. A SziV.nvel. p S-*Ov*etvnió vgvköv"­tr.vel cz é'en rs számos há.nyászküldött$ég, valamint köztársaságunk 42 legjobb bányász élmunkása. Az .ülésen Klement Gottwald köz­társasául elnök értékelte a bányászok munkáját és a következőket mondot­ta: Kedves barátaim, elvtársak, elv­társnak! Köszönetet mondok azokért a je­lentésekért, amelyek a bányásznap alkalmából fo.'ytatott munka verseny legjobb banyáiról szólnak. Eoból ts azokból a jelentésekből, amelyeket már azelőtt kaptam, kitűnik, mily kitartóan és lelkesen küzdöttek a bányászok abban a versenyben az e> • ;égért, amelyet a banyászünnep •tiszteletére rendeztek.. Ez különö­sen örvendetes tény, mert bizonyíté­ka annak, hogy éppen abban a szak­ban, amely termelésünk alapja, igen nagy mértékben folyik a kitermelés és megszület'k a munkához vc ló új viszony. Ez továbbá annak is bizo­nyítéka, hogy maguk a bányászok már máskép > kezdik szemlélni a munkáinkat, nem úgy,-m'nt azelőtt és valóban becsületes és hősi mun­kát látnak benne. A bányászokkal eívütt örülünk p;őze műknek, mely­nek igen nagy jo'.entőségs van rz­errész állrm és gazdaság szímíra, mert a felszabrdu'ás óti eridén te­jesitették először a nyári hónapok­ban a szénbányászatban a tervet. A bányászok ma a szocializmus építésért folytatott küzda'cmben ép­pen f>«v megállják a helyütt, m'nt az elmúlt korszakokban, a munkás­osztály egyik élen járó csoportja­ként. Ezért most innen mondok kö­szönetet mindazoknak, akik lehető­vé telték ezt a sikert: a bányászok­nak, a technikusaknak, a hivatalno­koknak, az igazgatóknak, a Párt és szakszervezet szerveinek. Köszönetet .mondok kivált a bányásznap alkal­mából tarlott verseny győzteseinek^ Fogadják jókívánatalmat. Bármi másnál is sokkal nagyobb örömöt okoz nekem, hogy nemcsak egy vagy néhány bánya igyekezett sikerre vinni a versenyt. A „Hed­vlka" bányászai nem rekordembe­rek, akik elől futnak, messze a töb­biek előtt. I,""ellettük hsrco't sok egy­forma derék kollektív, talán • az forma derék Iro '.-.ktiv. tí'^n <?. 195"­iiaua'jCuasjaABifunui d-euzsBiíusq sa van a munka versenymozsa lem nagy ereje, mely bányáinkban továbbfej­lődik! A köztársasági elnök beszéde to­vábbi részében kérte a bányászokat, hcsy a jövőben se lanyhuljon mun­kakészségük s ha az élmunkás zász­lót ma a Hedvika bányász kapja is, ez nem azt jelenti, hogy a zászló a jövőben nem változtathatja meg gaz­dáját. Megígérte továbbá a bányá­szoknak, hogy a jövőben is éppen Oey, mint a múltban, a. legnagyobb gondoskodást fogja irántuk tanúsí­tani. Az ülésen A. Zárx>tocky kormány­elnök is beszédet tartott. zetőivel. Ezeknek likvidálása után Rajknak kellett volna átvennie a magyar állam vezetését. Rajk ezt a megbízatást elfogadta és munkássá­gát ebben az irányban fokozta. 1948 márciúsától mindinkább sza­porodnak azok a jelenségek, ame­lyek a jugoszláv-amerikai terveket leleplezik. Rajk, mint a magyaror­szági Kommunista Párt politikai titkárságának ta°ja értesülve volt arról, hogy a Kommunista Párt in­formációs bürója Tito árulásánál* leleplezését készíti elő és hogv ezt Titoval tudatni kívánja. Tito Rajk­nak tudomására hozta, hoTy- a vál­tozott helyzet következtében új és mefrváltozott. a helyzetnek me~fele­13 tnktikít kell kidolgozni és hogy ennek céljából e^v titkos találkozó szilkséres Rprkovics jugoszláv bel­ügyminiszterrel. 1948 októberében sor került erre a találkozásra, amikor is Paks köz­ségben, Horthy nagybirtokán, a ju­feoszláv-magyar határ közelében Pál­fy segítségével, aki Rankovicsot ille­gálisan átsegítet.e a határon, Rajk találkozott a jugoszláv belügymi­niszterrel, Rajkot útján a budapesti jugoszláv követ kísérte. A két és iélórás tárgyalás során Rankovies közölte Ralikkal az új tervet és hang­súlyozta, hogy azt Tito személyesen dolgozta ki es kívüle IDjiias es Kar­delj ismerik. Rávilágított a Szovjet­ítnióellenes tervekre, valamint azok­ra a tervekre, amelyek a népi de­mokratikus államokat az imperialis­ta táborok sorába viszik át az egyes országokban lévő reakciós elemek segítségével. Rankovies ezek során a következőket mondotta: Ezen cé­lok elérése érdekében Tito három fel­ad"tct dolgozott ki: 1. A jugoszláv népet a Szovjetúnió ellen mozgósítani. 2. A n<ipl demok­ratikus államokban támogatni cs szervezni a szovjetellenes erőket. 3. Kihasználni a Szovjetúnió és az an­gol-amerikaiak között lévő, a nem­zetközi kérdésekben jelentkező vi­lágnézeti ellentéteket. Az utóbbi eset­ben a nyugati hatalmak Szovjetunió ellenes hadjárataira kell támaszkod­ni. Tito tervet dolgozott ki, hogyan lehet fokozatosan likvidálni a jugo­szláv nép Szovjetúnió melletti barát­ságát. A vádirat további része mej/emliti, hogy Rajk és Rankivics a közös ak­ciókat is megtárgyalták.' Rajk vallomá­sa szerint 1 Hónak eles támadást kel­lett volna intéznie a magyar kormány e.len, melyben Rákosit revizionizrmis­sal vádolta volna, valamint azzal, hogy Rákosi vezetésével a magyar kormány el aka- ja, szakítani Jugosz á­viától azokat a területeket, amelyenen a magyar lakosság lakik. Ezt az akciót határmenti incidenseknek ke)!ett.volna kisérnie, amelyekért a felelősség Ma­gyarországra hárult volna. Ezek az incidensek formális okul szolgáltak volna arra. hogy Magyarország élen fegyveseres lépjen közbe és a magyar köztársaság területének egy részét ka­tonailag megszállja. Ennek "a közbelé­pésnek oly időben kellett vo'.na meg­valósulnia, amikor a Szovjetúnió mas nemzetközi problémákra összpontosítot­ta volna figyelmét. Ezzel a tervvel egyidejűleg a ma­gyar kormány tagjai ellen gyilkos tá­madásokat .kellett volna vezetni, mint Rákosi, Farkas és Gerő ellen. Rajk ag­gályaira Rankovies kijelentette, hogy nagy gyakorlattal rendelkezik már a Tijo ellenségek likvidálása tekinteté­ben cs egyben ajánlotta Rajknak, hogy a magya- kormány tagjainak meggyilkolásával Pálfyt és a hadse­regben lévő embereit bízza meg. Rankovies ezután megbeszélte Rajk­kai az új magyar kormány összeállí­tását, amelybcti helyet kapta« volna a hazaáruló és emigrációba menekült szociáldemokrata kreatúrák, sőt a Horthy, Nagy és Szá'asi, valamint a klerikális reakció e'emei is. Rajk egyetértett Tito utasításaival és haj­landónak mutatkozott azok végrehaj­tására. Budapestre való visszatérte után Pálfyt meghízta, hogy a hadse­regben készítse eVí a közlársaság megdöntéseének előmunkálatait, egy­ben utasította' Szonyit, az akKori ká­megdöntésének élőmunkáját, egy­be a párikonferenciáf, ame'yen Rajk­nak kellet volna átvennie a Magyar Do'gozó Párt vezetését. Rankovies pedig Magyarországra két tapasztalt bíir.özőt, Jovanovicsot és Jojkicsot külflte diplom'ariai minőségben azzal a megbízatással, hogy készítsék elő Rákosi meggyilkoltafását. A vádirat további lésze Rajk tár­sainak bűnösségével foglalkozik. „Megteremtjük az úi, iparosított Mandzsúriát" Az Ujkfna hírszolgálat mukdeni je­lentése szerint Lin-Feng, az északke­letkínai kormányzótanács elnöke az északkelet kínai népi kongresszus e'őtt beszámolt az elmúlt három év munkájáról. Az északkeleti népi fel­szabadító hadsereg az elmúlt három évben 1,230.000 főnyi ellenséges ka­tonát adott a népi kiszabadító had­seregnek. A földreform eredményeként több, mint hatmillió 200 ezer hektár föl­det, nagyszámú állatot és gazda­sági felszerelést osztottak ki a parasztoknak. A mandzsúriai iparvidék felszaba­dulása után nagy lendülettel láttak hozzá az ipar fej.esztéséhcz. A munkásságra és parasztságra tá­maszkodva, minden forradalmi erőt tö­mörítve a Kínai Kommunista Párt észak-keleti bizottságok vezetése alatt kétségtelenül megteremtjük az új, iparosított Mandzsúriát. ILLÉS BÉLA FEGYVERT S VITÉZT ÉNEKLEK 13 kanyarnak,, amelynek déli pontján Uriv falu áll, — állatt a háború előtt. Ezt a kanyarulatot nevezték el a magyar honvédek Halál-kanyarnak, még a ticsihai ütkö­zet előtt, az első urivi csata után. A- urivi csatában — pontosan egy hónappal a ticsihai halálroham előtt — egy egész magyar ezred pusztult el ; A 18-ik magyar hon­védezred. Az ezred, mikor öthetes gyaloglás után a Don­hoz ért, parancsot kapott, hogy azonnal rohamozza meg az orosz hídfőállás déli pontját, az urivi hegyeket.- Az ezred parancsnoka huszonnégy óra halasztást kért, hosy a hosszú, nehéz meneteléstől fáradt katonák k'p'henjék magukat A magyar ezredest német katonák tartóztatták le és a magyar ezredet egy német őrnagy küldte roham­ra, bizonyos Freiherr ven Golzenau., Az ezred elpusz­tult ... Tiesiha Urivtól — légvonalban — tizenkét kilo­méter. Közöttük egy-egy hatalmas kert fekszik és egy sötétzöld mocsár. A kolhozparasztok, ak :k a kertet ta­vasszal megművelték, most valahol a brjánszki erdőben partizánkodnak. A kert millió' és milló vérszin paradi­csomot termett. Nincs aki leszedje. A kert közepén — három liget áU, a híres Hármas­erdő. A középső ligetből gyorstüzelő ágyúk, a két szélső­ből, nehéz aknavetők ellenőrzik a síkságot, ahol a ma­gyar csaipatok vannak beásva. A Hármaserdőn túl a talaj mocsaras. Párszáz'mé­terrel délebbre már járhatatlan. Itt kezdőd k a mocsár, melynek apró szigetei szinte bevehetetlen erődök. A mocsárnak megfejthetetlen titka van. Ezt a titkot nap­felkte előtt nap min nap kikiáltja, de a vallomást senki sem tudja megfejteni. A mocsár (ha nincs eső vagy hó) napfelkelte előtt — sír. Hangosan, jajveszékelve sir. Előbb csak néhány cérnavékony hang tör fel a mocsár mélyéből, de pár pillanat, múlva már száz, kétszáz, sok­SHáz, ezer síró hang tölti be a levegőt. Mintha a mocsár mélyén ezer meggyötört gyerek sírna. Az öregek nagyapáiktól úgy hallották, hogy az anyák bűnéből meg nem született gyerekek lelke sír a mocsár­ban. A tudósok kellőkép még ki nem kutatott vegyi fo­lyamatról beszélnek, nagy hckülönbségetkről, hii>telen hőváltozá.~okról. Vologyja hadnagy, a fordítónk és a fogoly magyar honvéd új eüméletet állítottak fel. A do'cíg így történt. Va'-amivel éjfél után beállított a bunkerbe Vologyja, —: Oldner Vlagyimir — az ezred magyar fordítója. Karcsú, hajlékony, finomarcú, halkszavú, kékszemű fiú. Senki se hinné róla, ho<»y a Moszkva alatti harcokban 1 á-omszor sebesült meg és két sebből vérezve újb ~J1 szuronyrohamra ment. Vologyja azért jött, hogy kihallgassa a magyar foglyot. A honvéd békésen horkolt. Költsd fel! — ajánlottam Vologyjának. — Aludjon! Van időm. A honvéd (mintha álmában értené az orosst szót) ki­nyitotta szemét. Vologyja melléje ült. Sokáig beszélget­tek. Vologyja zsebéből tökmag került elő. A fogolynak is adott egy marékkal. Beszélgetés közben tökmagot rág­tak. Vologyja ügyesen kiköpte a tökmag héját és le­nyelte a húsát, a honvé4 meg hol a húsát is kiköpte, hol a héját is lenyelte. — Na, mit tudtál meg tőle? — kérdezte Levin. — Keveset. Német gépfegyverek vannak a magyar állásokban, német legénységgel. És SS. Azok kimondha tatlan nevű parancsnoka hajszolta rohamra a honvéde­ket. Jány Gusztávnak — erre esküszik a honvéd — a halálroham előtt magas német kitüntetést adtak. Ezzel fizettek a németek — tizenötezer életért. Az olasszal a honvéd a sírok között találkozott, — azt hiszi róla, hogy szökevény. Magáról csak annyit mond, hogy koldus zsel­lér. Asszony várja otthon és négy gyerek. — Ez nem kevés ! — szól kétértelműén Levin. — Az órám azt mondja, hogy rövidesen hajnalodik — állapította meg Ignatyov. — Indulnom kell. A két fo­goly és Vologyja velem jön. Levin és én elkísértük Ignatyovot. Mire elértük az erdő szélét — megvirradott. A mocsár sírni kezdett. Száz hang, ezer hang jajongott. Fejünk felett északi szél borzongatta a fák sokszínű — zöld, sárga, barna, vörös — lombjait. Fáradtan, lassan hullott le egy-egy vörös fa­levél, mint egy-egy lassan gördülő, óriási, véres könny­csepp. A mocsár jajgatott. Az olasz sűrűn vetette magára a keresztet. A ma­gyar lehajtotta fejét. Valamit mormogott. Volcgyja ke­mény szóval válaszolt neki. — Mit mond a magyar? — kérdezte Levin. — Azt monlja, hogy azok a magyar gyerekek sírnak így, akiknek apját háborúba hajtották a németek. — És te mit feleltél? — Azt feleltem neki, hogy itt azok a gyerekek sír­nak, akiket az idegen betolakodók gyötörtek halálra. — A honvéd is sír — mondta Levin. — Igazán sír? — kérdezte Ignatyov. — Annak örülök! Ha sír, akkor talán tudja, akkor talán meg­értette, hogy eddig... Azt hiszem, remélem, hogy ebből az emberből még igazi ember lesz. És valószí­nűleg igazat mond,.mikor azt állítja, hogy az ő gyerekei is sírnak. Én hiszek neki! Nézzétek meg a kezét és a szemét.... fis elhiszem neki, hogy most a magyar gyerekek is sírnak. . Cigarettát adott a honvédnek és tüzet is adott neki. HÉTKÖZNAPOK. Hajnal van. Nem azért van hajnal, mert a nap felkelt. Nem napfelkeltekor van hajnal. Ha a nap már felkelt volna — úgysem látnánk. Az eget, az égnek azt a kis darab­ját, amelyet néha látunk/— halinaszín felhők takarják. (Folytatjuk.)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents