Uj Szó, 1949. szeptember (2. évfolyam, 120-145.szám)

1949-09-11 / 129. szám, vasárnap

KITPCliTl A1SZFMIF Tito és Rankcvks szervezetét már rég nem te­kintjük Kommunista Partnak. Az igazi, eszmehü kommunis­ták munkájukkal a fold alá kényszerültek, de mir minden gyárban, minden falubr.n meg­aiakult a titkos pártszervezet, amely nem ért egyet a mai ju­goszláv kormány kárhozatos politikájával. — Az U"SA-ban megszavazták a Jugoszláviá­nak nyújtandó dollárkölcsönt. Tito, a szocializmus és a de­mokrácia táborának szökevé­nye, eladja hazáját a nyugati imperialistáknak. A szovjet figyelmeztető jegyzékekre a Tito-kormány részéről dühös rágalmazás és hazudozás volt a válasz. A jugoszláv ellenjegyzék azt állí­totta, hogy a Szovjetúnió nem tartotta be a karintiai szlové­nekkel kapcsolatban ' tett igé­retét. A Szovjetúnió most a vi­lág elé tárta a hiteles okirato­kat, többek között Sztálinnak Renner osztrák államelnökhöz írott levelét és kitűnt, hogy Tito volt az, aki suttyomban tárgyalva a nyugati hatalmak­kal, lemondott Jugoszlávia jo­gos karintiai követeléseiről. Az áruló klikk önmagát leplezi le a nép és a világ előtt. A dél­szláv nemzetek hazafias moz­galma azonban a kormányter­ror ellenére egyre erősödik é3 véget fog vetni Titoék gyalá­zatos üzelmeinek. „MUNKARA ES VÉDELEMRE KÉSZEN í" (Folytatás az 1. oldalról.) zcsi lapját ann;ik a szer­vezetnek, amelytől kapta, hogy azt továbbítsa az il­letékes helyekre. Az Iskolaügyi Megbízotti Hivatal azután ok­levelet és jelvényt adományoz; amit a versenyzőknek vala­mely .ünnepély keretéq belül a helyi rendezőbizottság ad át. A Jelvénynek több fokozata van. Magasabb osztá'yú jel­vényre csak az pályázhat, aki az előttevalót elnyerte. A TyrS Képességi Jelvény tulajdonosa az őt körülövező tiszteleten kívül anyagi előnyö­ket is élvez a munkabeosztás­nál, a hazai és külföldi társas­utazások, üdültetéseknél, stb. A jelvény tulajdonosa példakép mindenütt, ahol megjelenik: munkahelyén és a társaságban. Tudatában van az egészség, a mlunka és a béke értékének az ember boldogulásánál és a szo­cializmus felépítésénél hazánk­ban. Tegyük hát szívügyünkké és szerezzük meg minél többen Tyrs Képességi Jelvényét! Vílágííjúságí kongresszus margóiéra E napokban Budapest újra eseménynek volt a színhelye. Az országházban összejöttek a Demokratikus Ifjúság Világszö­vetségének küldöttei, hogy resztvegyenek a demokratikus ifjúság második világkongresz­sznsán. A kongresszus célja megszervezni nemcsak az egész világ ifjúságának, hárem az egész béketábornak háborús usz tók elleni haicát. fi.zen csak négy éve annnk, hogy befejeződött minden idők legvéresebb, legborzalmasabb háborúja é; mégis kísért móg a hamleti kérdés. „Lenni, vagy nem lenni?" — ,Béke, vagy há­ború?'. Mi ennek az oka? A felelet egyszeri? A világot ma két táborra lehet osztani, az imperialisták táborára, akik újabb háborút akarnak és a bé­ke táborára, melynek élén a Szovjetúrii halad. A kapitalista országokban gazdasági válság van, a Alarshall-terv balul ütött ki, erősödik a baloldal. Gyorsan orvosságra van szükség! És a régi recepthez nyúlnak. Egész propaganda aparátusukat az előkészítendő „szent háború" szolgalatjába állítják. Közben gyáraik gyilkos tempóban gyártják a fegyvereket. Ache sonok, Dul'esek, Bradleyek, Vanderbei gek, Churchillok, Biu­mok és Bevinek szítják a tüzet, mert kell a zsíros profit. Ezek az urak azonban egyben nagyon elszámították magukat. Az em beriség d"ntő többsége békét akar, a béke erői sohasem vol­tak még oly.n erősek mint ma. De tegyük fel a kérdést: „Kikre számít e harcban az a maroknyi kapitat'sta?" A felelet megint egyszerű. A reakcijra és még vala! re. Az ú. n. apolitikusokra, „ob­jektívekre", középúton járókra, se hidegekre — se melegekre. Ezek azok a kispolgárok, akik­kel naponta találkozunk, ak :k minden szavukkal békét óhajta­nak, de a politikáról nem akar­nak hallani sem. „Én jól aka rok élni, békéhen és nyugodtan, én nem tartok sem veletek, sem velük, én nem exponálom ma­gam." Harcolni a békéért? Azi nem! Csak mint a b ;rka várni, hogy lecsapjon a tagló. Passzivitás a világ nagy békeharcában olyan, mint a háború támogatása. Ez az igazság Ma a párizsi és prág i békekonferenciák, a Vi­lágifjúsági Találkozó és kong­resszus harcos békekivonata,. Mao-Ce-Tung, Zachariades ka tonája, Malája és Indonézia partizánja Vietnam harcosa mind egy célért küzd különbö­ző módszerrel, de egy akarás sal. Ma nincs helye a " gyáva meghunyászkodásnak, ma szer­vezni kell a békét! A'ert' harcol­ni nem akart az első világhá­ború sok-sok ni llió katonája sem, de hogy fegyvereiket az impe; islizmus ellen fordítsák, hogy kiharcolják a békét, erre csak Oroszország munkássága és parasztsága volt képes. A tcbb'ek meglapultak, vagy pedig itt-ott merészen kitörtek, kirob­bantak, de nem szervezőiive, csak egyedül, kevesen. Ezeket könnyen e'iitézte a kivégző külön.tmény, a golyó vagy a bitófa. Jó, hogy ma már az emberek többsége gondolkozik, hogy ma már nem lehet a dolgozó mil­i'kat a kapitalista országokban vágóhidra cipelni. Ma minden országban megfeleltek a Kom­munista Pártok milliónyi tag­juk nevében: „Mink sohasem fogunk harcolni az imperialis­ták oldalán —, a fegyverek majd visszanéznek!" A n i jel­szónk marad: „Si vis pacem para pacem!" De készítsd a bé­két nem azzal, hogy kivánod, mert azt minden épeszű embefc kív4nja. Ez még semmi, dol­gozz jobban, építsd jobb?n né­fi demokratikus hazánkat, ta­nulj és művelődj, rombold, le magad körül azt, ami már rég ;, avuit és korhadt és gvűio'd azokat, akik az emberek tízmil­lióinak vesztét kívánják. Mind g szemed előtt legyen az 3 je'szó, melyet F: rkas Mihály elvtárs, a Magyar Népköztársaság nem­zetvédelmi nrri ztere mondotta Világif iúsáfi kongresszus meg­nyitó ü'ésén: „Mink nem ko!''"l­j"k a bé'iét, m'nk szervezzük a * béke védőinek mozgalmát". Biztató hang a Cé~n a gyárból ' Gyárunk főleg kiterjedt él­munkásmozgalmáról ismert. Sajnáljuk, hogy az Ifjúsági Szemlének nemrég azt kellett megállapítania, hogy fiatal­ságunk a szervezeti munka tekintetében alszik. Most an­nál nagyobb örömmel számo­lok be a csütörtökön megtar­tott gyűlésünkről. Az üzemi étkezdében közel 200 résztvevő jelenlétében Va­cula elvtárs mondott megnyi­tó beszédet. Utána megalakult az Ifjúsági Szövetség üzemi bizottsága. Az egyes előadó­kat egyhangúlag választották meg. Az új vezetőség nevében Cer>eík elnök elvtárs mondott köszönetet a megválasztottak­ba hol"e7ett bizalomért, maid Kovárová alelnök magyar nyel­j ven a gyár magyar ifjúságát hívta fel közös munkára. I A gyűlésnek különös fényt adott Okáli elvtárs, a belügyi megbízott jelenléte. Műsorról^ az NB kultúrbrigádja gondos­kodott, mely fúvószenekarával, dalegyüttesével és szavalatok­kal szerepelt. Jólesett egyen­ruhás barátaink társasága és bizony a szórakozás alatt so­kat kellett a régi csendőrség és a mi nemzetvédelmi ható­ságunk közti különbségre gon­dolnunk. Hisszük, hogy további mun­kánk is olyan szép lesz, mint az indulás. Reh OI -a, Bratislavai Cérnagyár A Szov'et sebészet új eredményei A szovjet tudományban is érvenyesül az ipari termelés­ben beváit tapasztalatcsere, amely annyi sikert és ered­ményt hozott a termelékeny­ség növelése terén. Ha az egyik szovjet kutató­intézetben felmerül valamilyen probléma, közli a hason.ó in­tézetekkel és akkor minden kutatóitnézet minden tudósa igyekszik a probléma megol­dásában körcmuköc^ii. A Szov­jetunióban 72 egyetemen fo­lyik ez a kutatómunka és így érthető, hogy a "szovjet sebe­sek sokkal nagyobb és töké­leteseb eredményeket érnek el, mint bármely más nemzet tu­dósai. A szovjet sebészet minden évben ujabb és ujabb'sikere­ket arat, újabb és újabb prob­lémákat old meg. I.yen siker például a nyelőcső-sebészet te­rén elért eredmény. Judin, Ug­iov, Visnyevszkij és Popov tu­dósok, egyszeri műtéti eljá­rással gyógyítják a nyelőcső betegségeit,' amelyeket a nyu­gati orvostudomány csak mű­téti beavatkozások hosszú so­rával tud meggyógyítani. Ma­gyarországon különösen nagy jelentősége van a szovjet or­vosok új műtéti eljárásának, mert igen sok a nyelőcső-szű­kületben szenvedő ember Ha­sonló eredménnyel végzik a szovjet orvosok a nyelöcsőrák­műtéteket is. Igen súlyos betegség a ve­rőcrgyulladás is, amelynek gyakori következménye a ve­rőér-elzáródás. Ezt is igen si­keres új műtéti módsz rrel ke­zéiik a Szovjetúnióban. Mindezeken túl, a legérda­kesebb újdonság azonban az, hogy kutyákon végtagátültetési műtéteket eredménnyel sike­rült végrehajtani. A szovjet tudósoknak sikerült először a világon teljes végtagokat í ültetni és ezzel megteremtet­ték annak lehetőségét, hogy a tökéletesen kikísér erezett műtéti eljárások er:dménye­képpen rövidesen embereken is el lehessen végezni hasonló műtéteket. Hogy ez mit jelent a jövő szempontjából, azt még lai­kusnak sem kell sokat magya­rázni. A művégtagok helyett a valódi végtagokkal lehet se­gíteni a szerencsétlenül járt embereken -•— ez valóban a fantázia világába tartozó fel­tevés volt addig, amíg a szov­jet tudósok nem hozták közel a reális valósához.

Next

/
Thumbnails
Contents