Uj Szó, 1949. szeptember (2. évfolyam, 120-145.szám)

1949-09-08 / 126. szám, csütörtök

UJ SZÖ 1949 szeptember 8 A falu tűzbiztonsága Alakítsunk minden faluban önkéntes tűzoltó és mentöíestüietet A második világégést megelőző évetiben Dél-Sinovdivia magyarajka lakossága nagy megértést tanúsított minü a személyi, mind a vagyonbiztonság iránt. iilnneK a józan megértésnek legszebb bizonyítéka az akkori magyarlakta községek példásan megszervezett tüzoltótestuletei voltak. A Szlovákiai Országos Tűzoltó Szövetség statisztikai adatai szerint 1938-ban kereken 16.000 magyarajkú tűzoltó működött DélSzlovákiában. Ezeket a tűzoltótestületeket a másoúik világháború zivataros évei azonban felette kikezdték, úgyhogy azok ember- és felszereléshiány, valamint számtalan más okból is sok helyen szétmállottak. Ma a tűzvész elleni küzdelem fokozott követelményekkel lép elénk. Évente nehéz milliók pusztulnak el, csak azért, mert mindeddig nem szerveztük meg kellőképpen tűzbiztonságunkat. Elvitathatatlan tény az, hogy az önkéntes tűzoltóság megszervezése és kiépítése ma közéletünk egyik legégetőbb problémája. A volt Országos Hivatal 1933-ból származó 50.000. számú rendelete, amely még ma is érvényben van. el is rendeli, hogy minden községnek rendesen kiképzett és fölszerelt tűzoltósággal kell rendelkeznie. Ott, ahol megfelelő józan ész híjján önkéntes tü"oltíte"tü!etet szervezni n^m lehet, hivatalból kell e'rer.de'ni a köteles tű-őri szo'Tálo.tot. terrnészetesen PZ ökéntesség jogai és előnyei nélkül. Nem valószínű, hogy Dél-Szlovákia vegyes vagy magyarlakta községeiből kihalt volna az idealizmus és megvárnák, amíg a hatóságok köteles tüzöri szolgálatot rendelnek el a faluban. Az önkéntes tűzoltóságnak a kötelező tüzöri szolgálattal szemben me,fannak az alönvei. Legnagyobb érdeme talán nem is a már kitört tűzvész elleni küzdelem, hanem az az i<ryekezet, amely előadások, gyakorlatok, oktatás és a megfelelő tűzrendészet! szabályok önkéntes betartása révén törekszik a tüz keletkezési lehetőségeit meggátolni. A legújabb statisztika azt mutatja, hogy a tűzveszély, ha kisebb mértékben is, de még mindig kisért. Csak az idei cséplésnél bekövetkezett tűzkárok mutatják, hogy tüzrendészeti szempontból még nagyon sok tennivalónk van. A nagyrészt hanyagságból származó tüzek a földműves egész évi fáradságos munkájának megérdemelt gyümölcsét hamvasztják el. úgyszólván percek alatt. Ma az a helyzet, hogy a tüz mindenkibe belemarhat. Az utána következő éhes gyermekszájak, síró asszonyok s a nyomasztó adósság azután szinte elviselhetetlenül fekszik rá a károsultra és kikezdi a legjobb idegeket is. Tanácsos éppen ezért, nem várni addig, amit ránk szili a veszedelem, mert ilyenkor késő a siránkozás. össze kell dusrni idejében a fejeket és erős elhatározással igyekezni kell a bajt mesre'őzni. Az önkéntes tűzoltótestület forma szerint, való megalakulásához átlf><r 18—?0 egészséges. mvnkaHró ol"an emberre van szükség, akik hailnn^ők a megalakítandó tűzoltótestület működő ta-ip^-á válni. Ha megvannak a tagok, akkor vagy a helyi nemzeti bizottság (MNV) elnóiie, avagy mas koii.oiy szemeiy összehívja az alakuio Közgyűlést, amely eiiogaoija az alapszau^iyoKat es megbíz Két tagot, aKik az alapszabályokat jóvánagyás végett benyújtják a belügyi megbízotti hihivalainoz (Povcrenictvo vnútraj a Járási iNemzeti Bizottság (ONV.) útján. Ha mindez megtörtént, az önkéntes tűzoltótestület azonnal működésbe kezdhet. A szlovákiai Országos Tűzoltó Szövetségnek (Zemská hasicská jednota) minden járási székhelyen úgynevezett Járási Tűzoltó Szövetség (Okresná Hasiéská Jednota) van, amely mindenkinek bajtársi szeretettel ingyenesen áll rendelkezésére. Éppen ezért ott, ahol a falu józan I esze arra határozza el magát, hogy önkéntes tüsoltótestületet alakít, tanácsos a járási székhelyen működő Járási Tűzoltó Szövetséghez fordulni, amely elküldi me bízottját a faluba s az alakítandó tüzoltótestülettel kapcsolatos minden kérdésben tanácsot és segédkezet nyújt. A szükséges alapszabályok és nyomtatványok, valamint a kérvényszöveg és általában minden szükséges iromány kitöltésére készen kapható a Szlovákiai Országos Tűzoltó Szövetség túróc-szentmártoni szövetkezetében (címe: Hasiéské obchodné druástvo, Ti'rő. Sv. Martin). Az ügyek mai állása mellett természetesen még a legjobban kiképzett és felszerelt tűzoltóság sem tudja azt garantálni, hogy ezentúl már nem lesz soha tüzeset. Az emberek felvilágosításával, iskolai oktatással és főképpen a tüzrendészeti előírások betüszerint való betartásával azonban csökkenthetjük a tüzesetek számát.. M-'r kitört tűz esetén energikus közbelépéssel határt vonhatunk a veszélynek s kiverhetjük méregfogait még mielőtt továbbharapna. Egységben az erő. mondja a közmondás, a tűzoltó azonban megtetézi ezt az igazságat és azt mondja: esry mindnyájunkért és mindnyájan psrvért. Mert felette megnyugtató a falu részére az a tudat, hogy van valahol a faluban egy szerény kis házikó, amelynek falán ott díszlik a „Tüzoltószertár' felirat. J6 tudni, mielőtt az ember lefekszik, hogy ebben a szertárban oly-an szerszámok és holmik vannak, amelyekkel felette hatásosan lehet küzdeni a tüz ellen. Nyugodtabban alszik a falu akkor, amikor tudja, hogy egy emberként tud kiállni akkor, amikor a lángok úrrá válnak az anyag fölött, mert a falu megtanulta idejében a tüz elleni küzdelem módját. Hiába kukorékol majd a vörös kakas ott, ahol jól megszervezett és kellőképpen felszerelt tűzoltóság védi a falu vagyonát. A tűzoltó bizony szembe néz a bajjal. A hideg vízsugár és a sok jól irányított segítőkéz pedig me<rvédi a kisemberek házát és házatáját minden bajjal szemben. Ha majd kisebb lesz a tűzkár. rövidebbek lesznek a koldusbotok is és talán sikerül egyszer elérni azt is, hogy a koldusbot, mint e°"y bolond korszak csúnya emlékét bámulhatja me® egy-szer a késő utód a múzeum polcán, csodálkozva ffon, horv volt idő. amikor a falu tíízfolzter^á" M'*n leé"-h»t

Ptt « InV/M hónuk alá vehették ezeket P hntn'rpt. Balogh Ferenc. MeykzdQdöi! az őszi vetés a Szovjetunióban Az Izvesztija egyik legutóbbi száma hírül adja, ho,y a harkovi területen megindultak az őszi vetési munkálatok. Az egyes körzetek szovhozainak és kolhozainak tapasztalatai azt bizonyítják, hogy az őszi vetés korai megkezdése biztosítja a gazdag termést. Ezért az élenjáró kolhozok már augusztus első felében rendszerint hozzáfognak a munkálatokhoz. A kolhozok ebben az évben feljavított, válogatott vetőmagot kaptak, mivel szokás szerint az őszi vetés bővebb aratást ad. mint a tavaszi. Ennek az értékes terménynek a vetése a tavalyi évhez képest háromszorosára forr növekedni. Sok kolhoz saját termesztésű téli vetőmagot használ fel a munkálatokhoz. Az arhangelszki, kirovi, molotovi, jaroszlávi, kosztromszki és még sok megye mezőgazdasági szövetkezetei téli rozsot is vetnek. A Komi köztársasáT, a Mári és Tatár köztársaság területén már szintén folynak őszi vetési munkálatok. Mint ezekről a területekről jelentik — írja az Izvesztija — az idén a ko'hozok lényegesen jobban készültek fel e munkálatokra, mint tava'v. Az ánrilisi és májusi ugarokat néhány millió hektárral többre emelték. Az ugarok gondozása is fejlettebb ez évben, mint tavaly. Az ugarok állapota jó: feltörtek és gyomtalanítottak. Szibériában is sikerült meghonosítani a teacserjét , A rohamléptekben haladó szovjet mezőgazdaság újabb eredménnyel lepte meg a világot. A szovjet népek növekvő jóléte egyik jeleként a teafogyasztás is erősen megnövekedett és a szükséglet kielégítésére, valamint a növekvö kivitel fedezésére úiabb hatalmas területeken honosítják meg a teaültetvényeket. Üj teafajták kitermesztésével most még Szibériában is sikerült meghonosítani ezt a nagy melegigényű növényt. Ezzel kapcsolatban az volt az egyik főfeladat, hogy a palántákat megóvják a hideg szelektől. Ezt úgy oldották meg, hogy a teacserjék elé — szemben az uralkodó széliránynyal — nyárfasorokat ültettek. EGRI VIKTOR: SOVANKA POLITIKAI LECKET KAP István: Jó reggelt, gazduram! Sovánka: Adj Isten, Pista! Hová így felpakkolva, ünneplőben? István : Várck az autóbuszra. Bevonu'ok. Sovánka: Ne bomolj, fiú. Hejszen nincs most hadgyakorlat. István: Ahová mék, az is amolyan hadgyakorlat. Sovánka: De cifrázod a szót.. Mondd úgy, hogy én is megértsem. István: Hát oskolába menek, Sovánka uram. Sovánka: Aujnve, ugratni akarsz? Okolába ezzel a harmincéves vén fejeddel. István : Túl vagyok mán azon a harmincon. Éppenséggel két esztendővel. Még

;s oskolába mék, akár hiszi, akár nem. Sovánka: Oszt mifélébe? István: Hát pártiskolába. Nem hallott róla, hogy olyan is van? Sovánka: Hallottam, hallottam, de tudod ... úgy gendútam, ez is valami új huncutság, hát az ember elereszti a füle mellett. István: Mért gondolta, hogy huncutság, gazduram? Sovánka: Hát mer valami új

1 módi, amivel bolondíjják a világot. Vagy nem bolondság, hegy oskolába visznek, ped

:g rég benőtt a fejed lágya. Van abban már elég tudomány, sőt igen-igen sokl István: Maga sokallja, én meg keveslem, gazduram. Sovánka: Kevesled? Hejszen fődhöz, jószághoz értesz ... Ha rád mondják, hogy mintagazda vagy, én pedig megtoldom. Kommunista ugyan ez a Kerekes Pista, mondom én, de a dógát igen érti. Nem hagyok én rád egy rossz szót szólni. István: Nem elég csak fődhöz, jószághoz érteni. Egy kicsivel több is kell... Vagy nem is kicsiség, de sok. És hogy aztat megtanuljam, azért menek el most két hétre. Sovánka: Mi a fene! Két hétre? Oszt ki küld? István: Hát a Párt. Innen a faluból engem küldtek. Nagy tisztesség ez énnékem, gazduram. Ilyen nagy még egész életemben nem ért. Sovánka: Értelek, fiú ... Oszt ha visszajösz, mán nem is hétokos leszel, de tán még elnök :s a „víborban". És szóba se állsz többé a magam fajtájúval. István: Megálljon, gazduram. Hát nem azért küldenek a pártiskolába, amiért maga gondolja... Tudja, Sovánka uram, amikor megjött az írás, kezdtem pedzeni, hogy mért... Hogy ezt az érzést, ami bennünk van, azt meg is kell erősíteni tudással... Aki nem tanul, az hátramarad, nem megyen előre ... Ismerni kell a Párt történetét. Sovánka: Történetét? Ki hallott ilyet? Nem vagy te se pap, se kántor, csak kisparaszt. Nem ölég neked az egyszeregy? István : Hejszen az a Párttörténet éppen az igazi egyszeregy... Tudni kell, mert az a minta, az a példakép ... hogy utána igazodhassunk ... hogy ami kérdés felmerül a mi életünkben, azt jól megoldhassuk ... Látja gazd uram, itt van maga és itt vagyok én. Maga a régi világ nótáját fújja, én meg az új világét. De úgy látom, még igen gyönge tüdővel fújom, hogy magának gazduram nem igen akaródzik meghallgatni. Sovánka: Meghallgattalak én nem egyszer, öcsém. István : Ám az igazit el ereszti a füle mellett. Sovánka: Miféle igazit? István: A tanácsaimat, amiket én jó szívvel adtam. Hogy kössön idejében szerződést a gépállomással, hogy lépjen be közénk az egységes szövetkezetbe ... Sovánka: És adjam oda a lyányomat annak a te kódis barátodnak, ugyi? István: Hát az is vót a tanácsok közt. De maga egyet se fogadott meg ... Nem azért, mert konok a feje és még egyre a kulák komáihoz húz ... hanem azért, mert belőlem hibázik a tudás ... hogy az én nyelvemre még nem kerül az igazi beszéd, amékkel meggyőzném. Hát ezért menek most az oskolába, hogy ott megtanujjam az igazi módját annak is ... Sovánka: Két hét alatt nagy kanállal akarod bevenni azt a tudományt...? István: Magának ez tréfa lehet, nékem igen komoly dolog. Kurta idő az a két hét, hamar elszalad, majd pótojjuk szorgalommal. Oszt összemérjük az erejűnket, gazduram. Sovánka: Á"ok elébe! Ládd, nekem nem köll hozzá oskola. Lesz nékem oskola nélkül is ölég tudásom, hogy megfelelhessek neked. István: Nem a tudásával akarok én mérkőzni, gazduram. Sovánka: Hát mivel? István: Az emberségével. Mert ott a baj!... Arra szeretnék én mindenkit rávezetni, hogy a jövőt nézze... azt a jövöt, ami oly szép, öntudatos munkával, oly tervszerűen épül... Hogy maga is résztvegyen ebben az építésben, gazduram... és ne álljon félre, de velünk versenyezzen. Mert mink most mind versenyezünk. Ez a mi hazafiságunk, ez az építés és ez a versenyzés. Sovánka: Miféle versenyzés? István: Hát a szocialista versenyzés. Améknek a célja, fokozni a közös jón, a hasznosat, ami minden dógozónak szól. Növelni a termelést és a béke akaratát ... Sovánka: Mit mondasz, öcsém? Hát béke is van abban a versenyben? István: De mennyire, gazduram! ... Hogy mink soha többé hasas pénzeszsákok érdekéért ne ontsuk a vérünket. Ám azért azt a fegyvert mink is erősen megmarkoljuk, ha a békéről, a mi szép világunk megvédéséről vóna szó... Mert mi semmiféle ármánykodást, tőkés jármot nem tűrünk többé ... Minket már meg tanítottak az igazi hazafiságra. A harcos béke értelmén. Sovánka: Igazságod van abba: a vérontásból ölég vót. István: Ha majd visszajövök, még eldiskurálgatunk, menynyi szép van a versengésünkben. Hogy az nem ismer egy körömfeketényi önzést. Abban csak szorgalom, ügyesség és tudás, jóság és tisztaság van, amiknek győzni kell a lustaság, a tudatlanság, meg az önzés ellen. Sovánka: Aujnye, de nekitüzesedtél. Amondó vagyok, kár téged oskolába küdeni. Szebben papolsz a tisztelendő úrnál. Csak azt mondjad még, ha annyira magasztalod azt a „szocialista versenyt", hogy annak van ugyi egy fekete ódala is. István : Miféle fekete ódala? Sovánka: Hát én aztat úgy értem, hogy ahol verseny van, ott van győztes, oszt van vesztes is ... Mán pedig minden vesztesnek kára van. Így vót ez a múltban, így lesz eztán is. Vagy nincs igazam? .. . Mért rázod olyan Jievesen azt a kobakod? István: Mert megint a multat példázgatja. Én a jók versenyéről beszélek magának, gazduram. Az ü győzelmükből senkinek se lehet itt kára — még a vesztesnek se ... Ezt mán egyszer próbáltam magának megmagyarázni... Hogy például ha mink jól csinájjuk a dogunkat az egységes szövetkezetben, akkor abból a köznek és így magának is haszna vagyon ... Hogy az élmunkás jobb munkájából a munkástársának is haszna van, megtaníjja a maga jobb munkafogásaira, a több termelésre ... nincs ma önzés, Sovánka uram, tsak közös cél. Az én becsületesebb és jobb munkám haszna mindenkié, a magáé is, meg az egész népé ... Ne»mondja rá erre gazduram, ahogy a múltban mondta: hogy köp arra a közösségre ...! Sovánka : Engem a te szép szavallásod nem szédít, öcsém... Én csak arra adok, amit látok. István: Erre meg azt mondom, hogy nagyon aluszékony szeme van, gazduram, mert mán igen sokat láthatott vóna* Sebaj, majd kitörli a csipáit! Sovánka: Ügy véled, ta törlöd ki őket... tán ököllel? István: Dehogyis, gazduram ... Nem vagyok én erőszakos ember ... Inkább tenyérrel, cirógatva, jó puha szóval... Sovánka: Améket maj megtanulsz az oskolában... István: Eztet eltrafálta, gazduram . . . Mert énnékem igen-igen fontos lesz, hogy maga is megérezze ennek a mi új életünknek minden áldott szépségit. Hogy ne nézze többé ezt a világot olyan morcosan, harapós kedvvel és gyűlölködve ... És ne lásson az Anda Ferkókban semmiházi kódist, aki pedig csak az építést, a tiszta boldogságot akarj a. Sovánka: Hallod-e öcsém, ne mérgesiccs a komáddal, ha jóba akarsz vélem lenni... In-i kább mond, most elmégy két hétre és egyedül marad a Zsófid. No te híres, egyedül hagyod azi zal a tenger munkával... István: Répaszedésig én rég itthon vagyok. Ha pedig férfisegítség köll, hát itt a Fodor Jancsi... Magyaráztam én magának gazduram, hogy kell ér-t teni aztat, ha valaki az elvtársam. Nem köllött nékem hozzá elmenni, hogy megkérjem. De ő maga jött szaladva, ahogy hallotta a hírt, hogy oskolába menek és az első szava vót, hogy semmire ne legyen gondom, csak menjek tiszta fejjel, eliga-i zítanak mindet nélkülem is... Sovánka: Mindet? Te Pisi ta, nem gyanús néked az a nagy buzgolkodás? Nem félsz, hogy ebbül még baj lesz ... Egy fiatal menyecskét egyedül hagyni azzal a Fodor Jancsival... Igen csinos legény ... István: Hü, de kutya a maga természetje!... Hogy az én Zsófim, meg a Jancsi...? Hát ne vigyorogjon, gazduram. Tudja a Jancsi igen jól, hol szabad néki legyeskedni. És azt is, mit parancsol rá a kommunista tisz-t tesség. Mert amire maga gondol, az vót abban a régi világban, amék fölött elhúztuk a lélekhai rangot... A miénkben a tisztesség tisztesség lett. Ha nem értené, hát megtanujja eztet is, ha majd a térdén ringatja az első unokáját... Az Anda Ferkó meg a Marikája gyerekit. Majd megtanujja, mi van a kommunista tízparancsolatjában ... hogy ott van benne a tiszta családi élet... Na, hallom mán zörögni az autó-! buszt. Javuljon meg, gazduram! Sovánka: Jó utat, öcsém.