Uj Szó, 1949. szeptember (2. évfolyam, 120-145.szám)

1949-09-08 / 126. szám, csütörtök

ssaí-^yc. » BÉnffifllii IITT ^iísíbwII. smfSL.-,.. • HP , jf V í-J'Sv' : fÉ f-t W IMI­WMm . WMm . 1 mjjamMiiiiBE . f A CSEHSZLOVÁKIAI MAGYAR DOLGOZÓK LAPJA Bratislava, 1949 szeptember 8, csütörtök 3 Kcs II. évfolyam, 126. szám siánskf : „Minél jobban felvértezzük magunkat a marxizmus-leninizmus tudományával, annál könnyebb lesz utunk a szocializmus felé" A prágai Népház Steiner-termé­ben ünnepélyes keretek között nyi­tották meg a KSC központi politi­kai iskolájának új iskolaévét. Ez a politikai iskola a legmagasabb tan­intézete a Pártnak. Az ünnepélyes megnyitáson résztvett Slánsky elv­társ is, Pártunk központi bizottságá­nak főtitkára, akit a hallgatók hosz­szantartó tapssal fogadtak. Blaáek, a központi pártiskola igazgatójának helyettese, a vendégek üdvözlése után sok sikert kívánt a hallgatók­nak és szerencsekivánatát fejezte kl nekik abból az alkalomból, hogy a Párt erre a legmagasabb pártiskolá­ra kiválasztotta őket. Ezután Slánsky elvtárs lépett az emelvényre? hogy elmondja megnyi­tó beszédét. — Dicséretünkre szolgál, — mon­dotta bevezetésként —, hogy évről­évre növeljük a tanfolyamok és párt­iskoláink hallgatóinak számát, hogy elmélyítsük és tökéletesítsük a fele­lős pártmunkások iskolázását és egyáltalában pártunk szemei politikai színvonalát minden eszközzel emel­jük. Ebben az évben a pártiskolá­zás rendszerében már van két egy­éves iskolánk, egy féléves, egy há­romhónapos tanfolyamunk és több háromhónapos tanfolyam még ez év folyamán megnyílik. Október 1-töl 350 pártmunkás végez politikai fő­iskolát. A pártiskolázás éve — A pártiskoláztatás éve, amelyet Idén megszerveztünk, kádereink vi­lágnézeti felfegyverzésének hatalmas eszköze lesz. A Párt nagy figyelmet szentel a marxi-lenini nevelésnek és tagjai iskolázásának, mert a marxi­lenini tanok ismerete nélkül nem lehet legyőzni a burzsoáziát és nem lehet felépíteni a szocializmust. — A kommunista legyen általáno­san müveit — folytatta Slánsky elv­társ. — Nem elég, ha kiismeri ma­£*t az általános politikai kérdések­ben, ha elméletileg Ismeri a marxi­lenini irodalmat. Sok felelős párt­munkásnak van ugyan politikai kép­zettsége, de nem ismerik a történel­met, az irodalmat, nincsenek meg a szükséges nemzetgazdasági ismere­teik és ha a munka bizonyos szaka­szán érvényesiteniök kellene vezető­szerepüket, feladatukat nem tudják teljesiteni, mert nincs elégséges szak­ismeretük ebben a munkaágban. Ezért a bolseviknek állandóan tanul­nia kell, sokoldalú műveltséget kell szjreznie. A gépies tanulás veszélye fenyeget A pártiskolákon folyó munkánál az a veszély fenyeget, hogy a mar­xi-lenini tanokat gépiesen adják elő és gépiesen sajátítják el. Nem arról van szó, hogy idézeteket tanuljunk. Nem azért tanulunk, hogy emlékez­zünk arra, hogy mit mondott Marx, Engels és Sztáiin, de az a célunk, hogy megvizsgáljuk, miért írták ezt, milyen helyzetben mondák, az os»­tályerök milyen viszonya közepette. Átgondolni ezeket a tanításokat, ami annyit jelent, hogy megérteni a lé­nyeget, a rendszert és állandóan, fo­lyamatosan összehasonlítani azzal, hogy milyen a helyzet nálunk, mi­lyenek itt az osztályharc feltételei, milyen az erők viszonya, tanuljuk meg és keressük meg a mi helyze­tünkben a helyes utat. A jó bolsevik Így olvassa a marxizmust és leniniz­must. Az elméletet sohasem szakítja el a gyakorlattól, mert az elmélet felel azokra a kérdésekre, amelye­ket a gyakorlat felvet. Slánsky elvtárs aztán az egyházi kérdésről beszélt. — Arról van szó — mondotta —, hogy a katolikus töme­gek megértsék azt, hogy nem akarjuk eivenni a vallásukat, de harcot vívunk azok ellen a hazaáruló papi méltósá­gok ellen, akik az angol-amerikai há­borús uszítók szolgálatába állottak, akiknek a célja az, hogy felújítsák ná­lunk a népelnyomó tőkés rendszert. A katolikus tömegek értsék meg, hogy a reakciós egyházi méltóságoknál sem­mi másról nincs szó, minthogy nagy egyházi birtokaikat visszaszerezzék es ismét visszaálljon a régi rend. Slánsky elvtárs azután a falu prob­lémáiról beszélt. Földműveseink ma már értik, hogy mi az egységes föld­műves szövetkezet. Rájöttek arra, hogy a szövetkezet segítségükre van. Ebben az évben az aratás alkalmából már a szövetkezet munkájának első á dásos következményei kifejezésre jutottak, a mezőgazdasági munka ma gasjabb formájának példáiba i. A föld­művesek maguk jöttek rá arra a szo­cialista elvre, hogy mindenkit asze­rint jutalmazzunk, hogy hogyan dol­gozik. A kommunisták feladata az, hogy megerősítsék a munkásság szö­vetségét, hogy a kisparasztsággal és a középparasztsággal együtt működ­jenek. Parasztságunkat saját tapasz talataik alapján vezessék rá arra, hogy megértsék, hogy a szocializmus örömtelibb, jobb és szebb életet hoz nekik és az egész falunak. Végezetül Slánsky elvtárs fogla'ko­zott a jugoszláv munkásáruló Tito­klikkel. Ez az eset a munkásmozga­lomban nem az első. A munkásmozga­lom kezdetétől a kapitalisták arra tö­rekedtek, hogy szövetségeseket sze rezzenek magában a munkásmozgalom­ban és belülről bontsák meg soraikat. Ma amikor a kapitalizmus és a szo­cializmus között a harc egyre élesedik, az áru'ás formái is élesebbek és un dorítóbbak, mint eddig. Minél nagyobb mértékben valósít­juk meg a marxi-lenini tanok elsajátí­tását, annál könnyebb lesz utunk a szocializmus felé — fejezte be beszé­dét Slánsky elvtárs. Csikágói jelenetek a csehszlovák-bajor határon A csehszlovák külügyminiszté­rium szeptember 6-án jegyzéket adott át az USA prágai nagykö­vetének, amelyben tiltakozik az amerikai katonák provokációja ellen. Augusztus 27-én a stachovi ke­rület Nővé Domky helységében 22 katonai személyből álló mun­kakülönítmény, amelyet egy ki­lenc éves fiú kísért, tűzifát ra­kott egy teherautóra. Délután hat órakor autóra szálltak és a mezei úton a határvonal közelében megindultak. Az autó egy mellék­úton akarta folytatni útját, amely a határvonaltól befelé az ország belseje felé vezet. Mielőtt az autó elérte volna a keresztutat, a határ másik olda­lán megelőzte őket egy amerikai jeep, tele állig felfegyverzett amerikai katonákkal. Az autóból hárman ugrottak ki és kényszerí­tették a teherautót, hogy megáll­jon. Eközben ketten csehszlovák területre léptek. A felháborító je­lenet alatt a jeepből nehéz gép­fegyvert irányítottak a teherautó­ra. Közben megérkezett egy ame­rikai páncélautó is és ezután kö­zös erővel kényszerítették a tel­jesen fegyvertelen csehszlovák katonai csoportot, hogy a teher­autóval német területre térjen. Nem segített a munkacsoport pa­rancsnokának tiltakozása sem, aki bebizonyította, hogy a teher­autó csehszlovák területén van és az amerikaiak sértették meg a csehszlovák terület függetlenségét. Közben két katona leugrott a te­herautóról és a legközelebbi állo­másra akart szaladni, hogy az esetet jelentsék. Ezt az amerikai katonák fegyverrel megakadá­lyozták és kényszerítették őket, hogy visszatérjenek az autóra. Páncélautóval a favágók ellen Közben a páncélautóban a gép­fegyvert hangosan és tüntetően, szemmel láthatóan megtöltötték, ezzel is mintegy tudtár a akarták adni a csehszlovák legénységnek, hogy jó lesz engedelmeskedni. De a katonai munkacsoport még erre sem akart eleget tenni a furcsa felhívásnak. Ekkor a páncélautó átjött csehszlovák területre és a teherautó mögé állt, hogy így kényszerítse az elindulásra. Az autón volt egy 9 éves kis­fiú is, aki sírva kérte, hogy en­gedjék haza a szüleihez. Az ame­rikai katonák kényszerítették, hogy velük jöjjön a 20 km-re fek­vő Weiden községbe. Meg is in­dult a csoport és miután megér­keztek, bezárták őket az ottani kaszárnyába a kisfiúval együtt. Éjszaka durván kihallgatták őket és kicsinyes ígéretekkel igyekez­tek őket rábírni arra, hogy kato­nai titkokat áruljanak el és szök­jenek meg. Kihallgatás közben katonáink a térképen bizonyítot­ták be, hogy a teherautó csehszlo­vák területen volt. Mindezek el­lenére öklükkel fenyegették őket. Mikor látták, hogy semmire nem mennek velük, a kihallgatás után kb. 3 órával megfelelő fegyveres kíséretben a teherautóval együtt kikísérték őket a határra és Roz­vadovban átadták őket a csehszlo­vák vámhatóságoknak. Csak ké­sőbb tűnt ki, hogy az amerikai katonák a teherp^i tóból ellopták a kocsi karbantartásáról szóló köny­vecskét és a soffőr jegyzőköny­vét. A külügyminisztérium a lehető legélesebben tiltakozik ezek ellen a provokációk ellen és kéri az eset legszigorúbb kivizsgálását és a tettesek megbüntetését. Szaporodik a gulya állami gazdaságainkban — hűi ellátásunk hónapról hónapra javul. BULGÁRIA ÜNNEPE A népi demokratikus országok egyik legöntudatosabb szocialista né­pe, a bolgár nép szeptember 9-én ün­nepli felszabadulásának 5 esztendős évfordulóját. Ha a bolgár népről beszélünk, ön­kéntelenül Georgij Michajlovics Di­mitrov ragyogó alakját látjuk ma­gunk előtt, Dimitrovot, az ő hatal­mas és történelmet formáló egyéni­ségét. szocializmusért izzó lelkiségét, amelyet az eszme diadaláért súlyos véráldozatokat hozó népének tiszta és maradéktalan szabadság után szom­jazó lelkiségéből merített. A bolgár nép és Dimitrov céltörek­vései az eszméért folytatott nagy harcok idején és a kivívoU győzelem után is, a szocializmus útjára lépő igazságos életet formáló országépí­tes munkájában egy gondolat és egy akarat volt. Az évszázadokon át tartó elnyo­matás keserű ninc^telenségét seny­vedő bolgár parasztság és városi pro­letariátus a kegyetlen bojárok, a népeilenes cári dinasztiák, idegen vérbői szakadt kiváltságos kasztok érzéketlen dúvadjainak kénye-ked­vére volt kiszolgáltatva. De a kiszolgáltatottság a nincste­lenség, a sötét nyomor mélyén min­den munkás és paraszt szívében e.pusztitha.atian lánggal ott egett a szabadság utáni forró vágy, amely a megpróbáltatások nehéz idejében mind erősebbé és összetartóbbá t ette a kizsákmányolt népet. Az európai forradaimak szele fel­rázza bágyadtságából a megkínzott bolgár népet, itt is, ott is lángoló tüzek csapnak fel, amelyeknek fé­nye mellett magára döbben a kizsák­mányolt és sínylődő nép s a sza­badság már nemcsak suttogva el­mondott vágyódás lesz, de a mind hangosabban kifejezésre juttatott öntudat és akarat megnyilvánulása. Az első világháború végakkordjai­nak idejében már öntudatos, szerve­zett tömbben menetel a marxi tano­kon megacélozódott osztályöntudatos bolgár dolgozó s az élzászló'- már ak­kor Dimitrov emeli magasra. Köz­vetlenül az első imperialista háború befejezte után, 1918-ban a monarcho­fasiszta rendszer ellen felkelt a nép, hogy szakítson azzal az osztállyal, amely történelme során katasztrófá­ból katasztrófába sodorta. De a Kó­burg dinasztia megtalálja a népáru­lókat és azoknak segítségevei újra hatalomra iut és még sötétebb, még fájdalmasabb korszakot teremt a bol­gár nép számára. 1923—1925 éveiben a földalatti kazamaták és kínzókam­rák megtelnek a szocialista eszmék bátor és rendíthetetlen harcosaival, a dolgozók ezreit és tízezreit viszik vesztőhelyre, hogy magját is kiirtsák annak, ami szabadságot, szocialista haladást, népi országot építő alkotó munkát jelent. Bulgáriára ráneheze­dik a legsötétebb barbár perzekúció korszaka, amelynek első három éve során nem kevesebb, mint 30 ezer, az eszméért életét feláldozó hőse van. A terror, a rémuralom ülte meg az országot, de ennek ellenére a harcok nem szűntek meg. Az eszme, a sza­badság gondolatának lángoló harco­sai vannak, a város és a vidék dol­gozói megkínzottságukban rádöb­bennek a mult hibáira és felismer.k, hogv csak a bolgár Kommunista P''>rt járja a helyes utat. amely maradék­talan harcot hirdet a nép ellenségei­vel szemben. Az 1923 szeptemberében kirobbant antifasiszta felkelés, melynek élén Dimitrov és Kolarov álltak a Kom­munista Párt törhetetlen harcosai­val együtt, rávilágított arra az útra, amely végső győzelemre viheti a szabadság gondolatának hirdetőit. A Bolgár Kommunista Párt fokozatos és meghátrálást nem ismeró politi­kája vezette a bolgár népet a súlyos és véres viharok ideién az 1944 szep­tember 9-én bekövetkezett maradék­talan győzelem napiához. 1923 szeptemberétől 1944 szeptem­beréig azonban verejtékkel t eli, ál­dozatos munkát kellett vállalnia a Párnak és a köréje tömörült dolgo­zók széles tömegeinek. A Kommu­nista Párt a megpróbáltatások és az áldozatosság hosszú esztendei alatt szünet nélkül a népfelszabadító harcok élén állt. Ideológiai és szer­vezeti felkészültsége, bátorsága és fegyelmezettsége predesztinálták a Kommunista Pártot arra, hogv a nép igaz lelkesedéssel és feltétel nélküli odaadással fogadja el veze'.őjéül. Di­mitrov és vele együtt a bolgár Kom­munista Párt harcosai egész életü­ket hőn szeretett népüknek, Marx, Engels. Lenin és Sztálin győzelmes tanításának, a proletariátus felsza­badításának szentelték. A második világháború a bolgár nemzetet sem kímélte meg Szenve­dései fokozódtak és a mozgalom har­cosainak sorai nöttön nőttek, de a fasiszta börtönök is újból megteltek, mig elérkezett a bolgár nép nagy történelmi napja, 1944 szeptember 8-ának hajnala, amidőn a hegyek és az erdők sűrűjéből megindultak a partizán harcosok csoportjai, hogy felvegyék az ősi ellenséggel most már nyilt küzdelemben a harcot és elin­dítsák a döntő rohamot a felszaba­dító Szovjet Hadsereg dicső kato­náinak támogatásával, hogy örökre végezzenek s felszámoljanak elnyo­móikkal és letöröljék a bolgár dol­gozó tömegek arcáról a megpróbál­tatások és kinzatások nehéz verejté­két 1944 szeptember 9-én. hála a Szovjetúnió hadseregének és a bol­gár partizánok rettenthetetlen bátor­ságának, a véres fasiszta rendszert Bulgáriában megdöntötték ís a hó­hérokat kiseprűzték. Szeptember 9-e, hosszú évszázados elnyomás, egy 25 éves megalomániá­ban szenvedő véres uralkodói rend­szer és idegen kapitilista érdekeket kiszolgáló hazai tőkésosztály ki­zsákmányolására tett pontot, vissza­adta a bolgár nép nemzeti függet­lenségét és egyben meghozta a dol­gozó osztály felszabadulását. 1944 szeptember 9-én az évtizedes nagy harc eldőlt és Dimitrov, a nemzet atyja, 20 esztendős számki­vetés után visszatért hőn szeretett, a felszabadult bolgár nép új hazájá­ba. A Párt, a dolgozó nép Dimitrov­val és Kolarowal az élén törhetetlen bolsevik éleslátással kezdi formálni a fiatal néni demokrácia életét. Na­pokon belül megindul a lázas újjá­építés munkája, lassan behegednek a sebek, eltűnnek a barbár pusztítá­sok nvomai és sz öntudatos bolgár nép öre»je-fiata!ia éjjelt nappallá téve dolgozik rendíthetetlen hittel, n^ni demokratikus or='á<ra újjáala­kításának nagy munkáján. Az építkezés új életet formáló munkájában soha nem látott szor­galommal, fegyelmezettséggel és lelkesedéssel áll egy emberként a dolgozó nép soraiba az ifjúság, hogy az alkotás nagyszerű munkájában, a boldog jövő megteremtésében mél­tóképpen kivegye részét. A munkás, a paraszt, az ifjúság és az értelmiség a hosszú megpró­báltatások ideje alatt forrt eggyé. És most ez az egység a maga megbont­hatatlanságánál fogva törhetetlen harci kedvvel és a mult során szer­zett tapasztalataival halad azon az úton, amelyet nagy vezére, Georgij Mihajlovics Dimitrov, a világ dolgo­zóinak egyik legjobb fia és a bolgár nép halhatatlan nagy vezetője népe számára út gyanánt megjelölt. Di­mitrov népét ma Dimitrov szelleme és Dimitrov nagy munkatársa, Ko­lárov vezetik. A proletár nemzetkö­ziség útján menetelnek .azon az úton, amelyet Sztálin határozott meg szá­munkra és a melyben Dimitrov, a nemzetközi proletariátus nagy szel­lemi harcosa haladt s vitte győzelem­re népével elvétemben a bolgár sza­badság zászlaját.

Next

/
Thumbnails
Contents