Uj Szó, 1949. szeptember (2. évfolyam, 120-145.szám)

1949-09-30 / 145. szám, péntek

9 ÜJSZ0 1949 szeptember 30 Néhány megjegyzés a banskábystricai kerület rangadójáról v Nagy lelkesedéssel fogadták a csehszlovák birkózókat Moszkvában Szovjetúnió - Csehszlovákia 7:1 Moszkvában, a Vörös Hadsereg színházában tegnap este nagy érdeklődés mellett bonyolították le a szovjet-csehszlovák birkózó viadalt. A csehszlovák vendégeket Veresko, a szovjet Testnevelési Intézet elnökhelyettese fogadta. A fogadtatást Pokorny tanár, a csehszlovák Testnevelési Intézet elnöke köszönte meg. Az ünnepélyes fogadtatás után kezdték el a viadalt, mely a következő eredményeket hozta: Terian kilenc és fél pere alatt fektette kétvállra Kvasniakot. Az egyedüli csehszlovák ejó'zelniet Stehlík szerezte, aki pontozásos győzelmet aratott Pusin felett. Jegerov pontozásos győzelmet aratott Tuhy ellen. ugyanígy győzött Moruskin Stitka és Beliov Herda ellen. Csikladze háromperces küzdelem után fektette kétvállra Haniplt és Mazúr legyőzte Kuíitkát. A találkozót Birjukov vezette. Magyarország nyerte nöi kéziSabda-wiBágbajnokságot Budapesten a csepeli stadionban hét mérkőzéssel fejezték be a női kézilabda-világbajnokságot, amit Magyarország csapata nyert nieg. Tegnap Csehszlovákia csapata ellen játszott a magyar válogatott. A mérkőzést 4:1 (3:1) arányban nyerték meg. Ausztria Franciaország ellen 8:1 (2:1) arányban győzött. Szombati nup ellenére hatalmas érdeklődés előzte meg a besztercebányai kerület derby-mérkőzését. Az első percek igazolni látszottak a hatonnás várakozást: rögtön kezdés után óriási iram alakúit ki. Az opatovai fiúk nagy lendülettel rohamozták a zvoleniek kapuját. Egyik veszélyes helyzetet a másik után teremtetlek és amikor a szemjüles és mozgékony Brehovszky belőtte Opatová második gólját, mindenki elragadhatva foruu.t a szomszédjához: — Micsoda mérkőzés! Micsoda Küzdelem! ... tfZ aztán az igazi derby! Es még csak most jön a java!... * Am, a „java", sajnos, nem jött Ellenkezuicy, a juték minüiiiKúób veszteit Lendüietebol. A gyors ket gol után mindinkább ' kiütKoztek a csatársorok gyengéi. Opaiova eilőtie puskaporát s lassan — különösen szünet után — Luszik vezenyieteve. a zvoieni jedezeisor vette át a mezőny feletti uralmat és emiatt szünet után szidie állandó, de nem nagy aiüluerejü zvoieni fölény kepét mutat t-a. S ekkor, ha csak egy szemjüles csatára van ZvolenneK, agy nemcsak kiegyenlíthetett, de győzhetett is volna. * A nagy mérkőzések rendszerint csalv a papíron nagyok, mert a csapa<.0K, erezve a játszma súlyát, a reájuk nehezedd felelősseg miatt nem tudják azt nyújtani, amire egy jelentéktelen mérkőzésen képesek. E szabány alól nem volt kivétel az Opatova—Zvoien derby sem. Ugyanis ez a derby is mérsénehebo színvonalú volt. Inkább küzdelem volt, a szépség és a játék rovására. Az első 20 percet leszámítva, alig láttunk szép akciót. A két gol is sokkal inkább a véletlen, mint tervszerű akció szüleményei voltak. Komoly értelemben vett csatárjátékról pedig szó sem volt egyik oldalon sem. Opatova támadosorán a letörés jeleit lehetett észrevenni. A belsőhármas kétségbeejtően meddő és erélytelen. A zvoieni csapatnál is a támadósor volt gyenge. Olyan fölény után, mint nekik adódott a második félidőben, kisebb nevekből áiló csatársor is rúgott vo.na legalább _—3 gólt. Az idők kegyetlen múlását látni a zvoieni csapaton. Sok az öreg a csapatban! A zvoieni „csillagok" alkonyát mutatta ez a mérkőzés. Besína, Sagát, Pivarcsi, Siegel, Laszik fáradhatatlan akarással kergetik a bőrlabdát, de már nem a régi eredményességgel és hatásossággal. Különösen azt kell a zvoieni játékosok terhére írni, hogy a céltalan belső játékot erőltetik, ahelyett, hogy a jó formában lévő fiatal szélsőket: Gresot es Hrdiicskát tömtek volna labdákkal. • Valik játékvezető nem tudott megbirkózni a vállára nehezedő fel adattal, A kezdeti nagy lendület e

s iram nemcsak kifárasztotta, hanem teljesen meg is zavarta. A nagy iram es tet tulnagy megterhelést jelentett számára. S itt sajná attal kell megjegyezni, hogy a besztercebányai kerület jelenlegi játékvezetői áilornanya kétségbeejtően gyenge. Nem hisszük, hogy lenne a köztársaságnak meg egy kerülete, ahol ennyi rossz, gyenge játékvezető működne, mint a mi kerületünkben. Ezért fordulnak elő a mérkőzéseken a sorozatos kilengések. S ennek tulajdoníthatjuk az Ipolysági, ragyolci stb. játékvezető-veréseket is. Ha a játékvezetők képességeit, rátermettségüket és objektivitásukat nézzük, akkor alig találunk 1—2 ilyen játékvezetőt. .4 kerület játékvezetőinek utánpótlása A magyar labdarúgósport készül első őszi válogatott összecsapására. Mindjobban közeleg a magyar-osztrák válogatott mérkőzés időpontja, A bajnoki fordulók során mindjobban kezd kialakulni és szükülni az a keret, amelyből kiválogatja majd a szövetségi kapitány az osztrákok ellen kiálló legjobbakat. Szerdán tartotta a válogatott keret Pilisszentivánon az első összeszoktató edzést. A szerdai edzömérkőzésre, melyen a válogatott ellenfele a Pilisi Tárna két csapata volt. Morvái Márton, a Kispest sportigazgatója csapatának vasárnapi — sorban negyedik — győzelme után így nyilatkozott a Kispest sikeres szerepléséről: , — 1946-ban meg volt a csapat törzse — hangzik a felelet. — Puskás, Bozsik, Patyi és Budai. A gerinchez tervszerűen beépítettük a fiatalokat: Rákóczit, Tóth IlI.-at. Felfejlődött hozzájuk saját nevelésű játékosunk, is gyenge. Itt kellene a kerületnek sürgősen segíteni! * Amikor a mérkőzés I. félidejének 22. percében Brehovszky Vachovec jóvoltából belőtte az opatovaiak második gólját, a nézőtéren az egymás nyakába boruló opatovai szurkolók boldogan mondogatták: — A bajnokság le van futva!... Szünet után azonban, amikor erősen jeljöttek a zvoleniek, ijedten mondogatták az opatovai szuTKOlók: — Baj van, uram, nagy baj! Az igazi és legnagyobb öröm azonban csak akkor tört ki, mikor Valik játékvezető a mérkőzés végét jelezte. Nagyon megkönnyebbültek ekkor az opatovai szurkolók s határt nem ismerő lelkesedéssel kiáltották: — Bajnokok vagyunk!. .. Bajnokok! ... Es mert a Pol'ana Opatova pontelőnye a Zvoien elleni küzdelem után már 7-re emlkedett, nem is lehet már vitás, hogy a szlovákiai hat kerület közül a besztercebányai kerületben „született" meg legelőször az idei bajnok. —so— Sebes Gusztáv szövetségi kapitány és Mandik Béla másodkapitány a következő csapatokat jelölte: A-csapat: Henni — Balogh II., Kispéter — Kovács I., Börzsei, Józsa — Budai, Kocsis, Deák, Puskás, Babolcsai. Tartalékok: Rúzsa, Kónya I., Zakariás, Rauch és Tóth (Újpest). B-csapat: Gellér — Kovács II., Szabó — Horváth, Patyi, Nagymarosi — Dombos, Hidegkúti, Keszthelyi II., Zsolnai, Horváth (MTK). Tartalék: Veszelovszki, Bosánszki, Aspirány és Pális. Bányai Nándor. A Ferencváros fekete listájáról jött hozzánk Gyulai László, nálunk átgyuródott, összeforrt a játékosgárdával és magaviselete semmi kívánnivalót nem hagy maga után A reakciós időkben kültelki csapatnak hívtak bennünket. Nos, ez a „kültelki" csapat egyszerűségével, szerénységével, proletár öszszefogásával a legegységesebb együttessé nőtte ki magát. Drákói szigorra! büntet a banskábystricai kerület Sahyt kizárták a kerület idei bajnokságából Mint ismeretes, a Sahyn lejátszásra került Sahy—Podbrezova mérkőzés után a hazafelé tartó Gallay játékvezetőt Hrkovce községben megverték. A zsupa a leíolytatoit előzetes vizsgálata uián megállapította, hogy Gallay bírót két ipolysági játékos, Burslali és Bélágyi, két szurkolóval verték meg. Megállapítást nyert az is, hogy az lilető játékosok és szurkolók személyautón utaztak a bíró elé s annak autóját megállították. A bírót kirángatták az autójából s alaposan helyben hagyták, ruháját öszszetépték. A zsupa a vizsgálat során megállapította a Sokol Sahy bűnösségét is s ennek alapján hozta meg a döntését, mely a következő: Sokol Ipolyság csapatát kizárták a kerület 1. osztályából s ezzel az idei bajnokságnak Ipolyság lesz az egyik kiesője. Továbbá 3 hónapra felfüggesztették az egyesület játékjogát, azzal, hogy csupán az ifjúsági csapata játszhatik mérkőzéseket, de az is csak idegen pályán. 3000 Kcs pénzbüntetéssel is sújtották a klubot. A ket magáról megfeledkezett játékost Burslákot és Belágy i t örökre eltiltották a játéktól. Dubovszky és Sánto ipolysági drukkereket pedig kitiltották az összes futballpályákról. Egyben kötelezték a játékosokat és a két drukkert, hogy Gallay bírónak 6.800 korona kártérítést fizessenek a tönkretett ruhájáért. A kerület példás büntetést szabott ki s drákói szigorral büntette a megfeledkezett sportolókat e egyben az egyesületet is s ezzel akarja elejét venni annak, hogy- a jövőben hasonló eset \ elő ne fordulhasson. Mm ar előkészületek a magyar-osztrák mérkőzésre II legegységesebb csapat a Kispest ILLÉS BÉLA FEGYVERT S VITÉZT ÉNEKLEK — Én is azt hiszem. 23 óra 59 perc . . . 24 óra . . . Félelmetes dörrenés. Egy-kettő-három-négy... Néhány másodpercig számláltuk a dörrenéseket. Az első alig volt erősebb a nyári zivatarokat kísérő mennydörgésnél. A második jóval erősebb volt. A harmadikra — nincs hasonlat. A dörrenések egyre gyorsabban követték egymást — aztán egybeolvadtak. Megszakítás nélkül ordított, bőgött, tombolt az ég és a föld. Fejünk felett megremegett a bunker (hat méter vastagságú) mennyezete. Aztán megremegtek a falak és lábunk alatt is megremegett a talaj. Ami a bunker .falán lógott (fegyver, ruha. edény) az veszetttül, egyre **veszettebbül harangozott. Ami eddig a padlón állott — most táncolt. Rosztovszki mondott valamit. Láttuk, hogy kiabál, ordít — de hangját nem hallottuk. — A tüzérségünk! Árboc tábornok egész tüzérsége — írta fel egy papírlapra. A papír kézről kézre járt. A bunker olajlámpája kialudt. A levegő megsűrűsödött, — úgy éreztük, hogy ránkszakadt az égbolt. A következő pillanatban az az érzésünk volt, hogy megnyílott alattunk a föld és mi rettenetes sebességgel zuhanunk a mélységek mélységébe. A zuhanás végetért és most a magasba emelkedtünk, toronymagasságra, száz egymásraállított torony magasságánál is magasabbra. Az ég és a föld ordított, bőgött, tombolt. Egymásnak rohant és az ég is és a föld is millió és millió apró darabra tört. Most egybeforrtak — egy végtelen nagyságú egésszé, ami teljes súlyával a mellünkön fekszik. Most jéghideg, most izzik a világ. A sötétben lélekzetvisszafojtva hallgattuk a földrengés erejét megszégyenítő orkánt. Egymás szavát, kiabálását, ordítását nem hallottuk. De mindnyájan hallottuk szívünk meggyorsult, lázas dobogását. Vederszám öntöttük magunkba a vizet. Hogy mit éreztek a magyarok, kiknek az orkán szólott, — azt nem tudom. Ez volt az az éjszaka, melyet azok a magyarok, akik átélték és túlélték „éjszakák éjszakájának", vagy ,,a voronyezsi éjszakának" neveztek el. Sok, nagyon sok magyar számára volt ez az utolsó éjszaka. Egy órán át tombolt az orkán. Mikor (olyan kardvágás hirtelenséggel, ahogy jöttl elült, — küldönc útján írásos engedélyt kaptunk arra, hogy kimenjünk a bunkerből — „szigorúan készültségben maradva". Perceken át semmit sem hallottunk. A paplak rpmjain állottunk és a távoli tüzeket bámultuk. A magyar állások mögött vörös, sárga és lila lángok nyaldosták a sötétséget. A hómező egy egy sávját megvilágította a tüzek fénye. Lángolt a jéggé fagyott hó, — hogy (mikor a kölcsönkapott fény továbblibbent) ismét fekete feketségbe süllyedjen/ Pár percig csak a szemünkkel éltünk. Aztán lassan visszatért a hallásunk. Hallottuk a felrobbant lőszer- és benzinraktárak tüzének elkésett dörejeit, a falvakat perzselyő tüzek pattogását. A sebesültek jajveszékelését is hallottuk, sőt talán — a haldoklók hörgését is. Az égő benzin szagát mindjobban elnyomta az égő bús bűze. Se mozgó gépet, se mozgó csapatot nem láttunk. Az a magyar zászlóalj, amelyik Uriv falu nyugati felét tartotta megszállva, nem kapott tüzet, mert túlságosan közel volt hozzánk. Rosztovszki telefonon engedélyt kért arra, hogy a magyarokat kiemeljük. — Maradjatok a bőrötökben! — válaszolt az ezredügyeletes. — Várjátok meg, amíg ők kérik, hogy fogjátok el őket. Nehezen teljesíthető parancs. A félelmetes erejű pergőtűz nemcsak seregünk erejét bizonyította, de utána minden egyes vöröskatona fiatalnak, fáradhatatlannak és lebírhatatlan erejűnek érezte magát. A lidércfények, melyeknek táncát a paplak romjairól bámultuk, egyre halaványodtak. A sötétség most hangokat adott. — Hallod, Petyka? — Hallom, Ilja. Mi lehet az. — Nem tudom. A ritmikus hang, egy hegyóriásnál nagyobb óra ketyegése, északnyugatról, Ticsiha felől jött. — Tik-tak-tik tak ... — Tankok! — rikoltott Rosztovszki.. A mi tankjaink! Harmincnyolcasok!*) A Ticsiha felől közeledő hatalmas tankoszlopot most (pár pillanatra) megvilágította egy falu kialvófélben lévő tüze. — Tizenkettő, tizennyolc, huszonnégy — számolt hangosan Levin, aki látogatóba jött hozzánk egy másik bunkerből. A tankok gyorsan befúrták magukat a sötétségbe. Mikor nem láttuk őket, sokkal erősebben hallottuk dübörgésüket. A dübörgés később hol erősödött, hol halkult: a tankáradat nem a legközelebbi úton tört Uriv télé, hanem hatalmas félkört futót be. így nemcsak a Halálkanyarban fekvő csapatfaszlányokat fogta el, de a hadtápot is megszállotta — minden emberével, minden anyagával. — Tik-tak-tik-tak-tik-tak ... Így esett fogságba harmincezer magyar. * Harmincnyolcas a Szovjet Hadsereg legjobb tankja, egyben a második világháború legjobb tankja volt. (Folytatjuk.) Ili S70 a rschszlovák'ai magvar dolgozók napllapla Szerkesztőéi kiadóhivatal Bratislava Jesenského S.. II em Teleim, 'K2- D Fö ÍÍ teletft^/erkeszfö: <ft.'"c Gyula Feladó ta iránvitó postahivatal Bratislava II. Nyomja és kiadií t Prtvda grafikai és kiadó vállat-iok Kéz.i atokal nem adunk vissza. Előlietek } évre 64U.—, •/, évr* 11 l/

4 évre 135.— ' v 1 hónapra 45.— Kcs.