Uj Szó, 1949. szeptember (2. évfolyam, 120-145.szám)

1949-09-28 / 143. szám, szerda

UJ SZ0 Pillanatképek a magyar vezetőképző tanfolyamról 1949 szeptember 22 Vonatunk berobog az állomásra. — Zlaié Moravce — kiáltja a kalauz. Tehát itt volnéic. Súlyos csomagjaimmal kiszállok a vonatból és rögtön érdeklődőm a tanfolyam helye iránt. — Ha gyalog megy, 4 kilométer. Éppen az előbt

1 igazítottam útba kettőt, akik szintén arra felé tartanak. Ha jól kilép, még utói is érheti őket. Én minueneke'őit a kis vasúti büfét látogattam meg, hogy szomjamat csillapítsam. A büté mellett hatalmas térkép van a falra kiakasztva a könnyebb tájékozódás céljából. Éppen az utolsó Kortyokat hörpintettem le, amikor két egymás kö<.t tanakodó magyar ifjúra lettem figyelmes, akik a térképet szemlélgették mellettem. — Hová igyekeztek, fiúk? — szólítottam meg őket. — Megyünk a magyar instruktorképző tanfolyamra. Pár perc múlva együtt haladunK poggyászunkkal a tábor felé. Nekem volt a legnehezebb csomagom, amenynyiben mindenféle füzetet és könyvet cipeltem a jövendő instruktorok részére. Két társam — még elárulom, hogy magyarbéiiek voltak — bajtársi szelleme azonban ezen is segített és a csomagot negyedóránként váltogattuk. Többszöri szíves útbaigazítás után végül is megpillantottuk az erdő fáitól jól elrejtett üdülőt, a tanfolyam helyét. Mélyet szívtam a friss erdei levegőből: Végre megérkeztünk!... • A csinos és nagy üdülőház —, nyugodtan nevezhetnénk akár kastélynak is — a zöld erdő közepén, már az első látásra, igen kellemes benyomást keltett. A lakóház körül virágágyak pompáznak, nem messze egy fürdőmedence, mellette röplabda pálya. Benn az üdülő hálószobáiban hófehér ágyak várnak ránk. A hálók melletti fürdőszobák friss vize a porral belepett, fáradt érkezőt felüdítik. * Az első nap. Reggel 6 óra 30. — Felkelni! — hangzik az ébresztő. Három percen belül mindenki az udvaron legyen. Az álmos szemek kinyílnak s a társaság pár pillanat alatt máris talpon van. Nem telik bele három perc és az üdülőház előtti téren ott van mindenki. A friss hegyi levegő piros színt varázsol a derékig meztelen testekre. Tizenöt perces reggeli torna, utána mosdás és az ágyak rendbehozatala. 7 óra 30-kor az egész csoport újra felsorakozik a üdülőház előtti térségen. Felhangzik a Demokrata Ifjúság Világszövetségének himnusza: „Egy a jelszónk, a béke ...", amelyet élesen visszavernek a közeli erdők s közben egyik társunk lassan felhúzza a zászlót, amely a friss, reggeli szellőben méltóságteljesen leng. Ez a zászlólengés s az ifjúság zengő békeindulója mintegy kifejezője a magyar ifjúság jövőbe vetett hitének és elszánt ígéretének. „Nincs oly erő, mely legyőzné, ki a népért küzd és dalolja a jövőnek himnuszát: Ifjúság!" A napiparancs felolvasása után a csoport jókedvvel lát a naposok által már elkészített reggelihez. Ennek befejezése után következik a napi sajtószemle, melynek megvitatása az előadó megérkeztéig tart. Az előadás befejeztével ebed, majd egyórai pihenő. Kettőtől háromig magántanulás van a műsoron, amelyet a csoportokban folyó másfélórai kollektív tanulás követ. Ez főleg a közösség iránti érzés kinevelése céljából fontos, másrészt pedig a tanulás megkönnyítését is jelenti. Ezután egészen a vacsoráig testnevelés következik. Vacsora után az előadott anyag rövid átismétlése, majd kultúrmunka van soron. 10 óra 30-kor takarodó. Az egész napi gazdag, telített műsor után bizony hamar jön az álom a fáradt szemekre. Szebb és boldogabb jövőről szólnak az álmok ... I • Szombat este. Alig három napja van együtt a társaság, máris úgy érzik magukat, mintha egy családhoz tartozna itt mindenki. A szombat estét szórakoztató kultúrmüsorr.ai töltjük, amit a résztvevők rögtönöznek. A pompás számok egymást követik. Minden előzetes készülődés nélkül is remek műsor alakul ki. Végül előkerül a szájharmonika, a gitár s a jókedv a népdalok éneklésével éri el tetőfokát Ennek aztán sípszó vet véget, amely takarodót jelent. Röviddel utána a szobákban csend honol, amelyet csak az alvók egyenletes, mély lélegzése szakít meg. * A délelőtti előadások kimerítik a hallgatókat s ezért jól esik az ebéd utáni pihenő. A pihenő után ismét friss erővel következik az egyéni tanulás, amelyet aztán a csoportokba való tanulás követ. Az egyéni tanulás azért fontos, hogy mindenki saját jegyzetei alapján vehess* át a leadott anyagot, hogy mire aztán a csoporttanulásra kerül a sor, már ezt a magáévá tegyeA közös tanulas lenyege az, hogy vita formájában még egyszer átvegyék az anyagot. Ez két célt szolgál: először is az előadás folyamán mindenki mindent nem jegyezhetett fel. Mindenkinek a figyelmét más és más ragadta meg és ezért eltérőek a jegyzetek. Már most a közös tanulás folyamán a jegyzeteket összegezik, ami annpit jelent, hogy mindenki utólag még feljegyezheti magának a hiányzó fontos részeket. Tehát maga az anyag ismerete tökéletesebbé válik. A mási kszempont, amely nem kevésbbé fontos, az, hogy mindenki megszokja a közösség előtt való fellépést. Hogyan valósithatjuk meg a csoporttanulást? A vezetőképző tábort, amelynek 40 tagja van, feloszlottuk három csoportra. Minden csoportnak van egy vezetője, aki politikailag fejlettebb és az ő vezetésével kérdések formájában történik a tananyag átismétlése. Ha va'ami nem volna eléggé érthető a csoport tagjai előtt, akkor a vezető ezt mégegyszer elmagyarázza. így elkerülhető, hogy az elhangzott déle'őtti előadásoknak valamely fontos pontja megvitatlan maradion. Zsilka László. Üléseztek a csehszlovák újságírók A csehszlovák újságírók vasárnap tartották évi közgyűlésüket a prágai Smetana-teremben. Nedved' főszerkesztő, az újságírók elnöke nyitotta meg a gyűlést, beszédében kifejtve, hogy a szövetségnek ideológiai téren az első helyen kell állnia. A gyűlés ezek után az 1950. évre szólö munkarendet és költségvetés adatait hallgatta meg. A gyűlés folyamán Prcek főszerkesztő határozatot olvasott fel, melyben a Csehszlovákiai Újságírók Szövetsége követeli Jugoszláv Újságíró Szövetség kizárását a MON keretéből. A Jugoszláv Újságíró Szövetség elárulta a szocializmus és a demokrácia ügyét, amikor nem emelte fel szavát a jiugoszláv haladó szellemű újságírók üldözése ellen. A határozat, melyet a tagok egyhangúan elfogadtak, többek között a következőket tartalmazza: — Mi csehszlovákiai újságírók igen jól megjegyezzük, hogy a Jugoszláv Újságíró Szövetség nemcsak hogy nem védekezett Titoék fasiszta-gestapo módszerei ellen, de azokat még elő is segítette. Semmi közösséget nem vállalunk a fasiszta kormány kiszolgálóival. Nem engedhető meg ezért, hogy a Jugoszláv Újságíró Szövetség tagja maradjon a Nemzetközi Újságíró Szövetségnek. S

ZAKSZERVEZETI HÍRADÓ Mire kötelezte magát a PoFana és a lovinobányai masz&itgyárl A luíeneci járás még az első köztársaság idején is a forradalmi munkástörekvések egyik központja volt. Az idősebb, tapasztalt és fáradhatatlan szakszervezeti vezetőknek köszönhető, hogy a felszabadulás után sikerült újonnan, azonnal megszervezni a járási szakszervezetet. Ezek a bevált szervezők tudták, hogy az egységes szakszervezetet, mely a súlyos küzdelmek után megvalósult munkásosztály egységének képviselője, — az összes dogozók egységének alapját jelenti. Ez az egység az új, népi demokratikus rendünk egyik főpillére, melyet tovább kell erősítenünk és kiépítenünk, ami minden egyes szakszervezeti tag elsődleges feladata. Üzemeink, hivtalaink és a földek dolgozói magukévá is tették ezeket a törekvéseket s egyre nagyobb és nagyobb számban kapcsolódnak bele a szocialista munkaversenyekbe. újítási mozgalmakba és kötelezettségek vállalásába. A II. összszakszervezeti kongreszszus újabb lendületet adott dolgozóinknak, akik sokszor egymással versengve, minél nagyobb kötelezettségek vállalására törekszenek. Tegnapi számunkban már közöltünk néhány Luéenec járási adatot. Ma pedig ezek közlését folytatjuk. • A POEANA TEXTILGYAR dolgozói a II. Összszakszervezeti kongresszus tiszteletére a következő kötelezettségeket vállalták: a) a munkaversenyzők számát személyes kötelezettségek vállalásával 42%-ról 60%-ra emelik, mellyel növelik a munka termelékenységét, javítják az áru minőségét és csökkentik a hulladékot; b) a munkacsoportok eddigi számát tízzel növelik és egyben a mesterek, osztályvezetó'k kötelezik magukat, hogy a munkacsoportok segítségére lesznek; c) a jövő évi munkatervet, melyet sokkal szakszerűbben dolgoznak ki, ez év végéig befejezik; d) az ezévl munkatervet már december 4-ig teljesítik; e) a szövődé a termelés minőségét 10%-kai javítja, viszont a hulladékot 2—8%-kal csökkenti, a kikészítő osztály ugyancsak 10%-kai javítja az áru minőségét, a hibás árukat egy fél százalékkal csökkenti és az exportáruk mennyiségének növelését 30%-kai teszik lehetővé; f) az iizemi könyvelés pontos ellenőrzésre kötelezte magát, ami által az előírt általános jövedelmet 6%-kaI emelik. Ez szorosan összefügg a fokozott termeléssel, anyagmegtakarítással, tehát az összes kötelezettségek vállalásával. Ezenkívül megemlíthetjük a pol'ana dolgozói közül eegyvenen hoszszabblejáratú brigádmunkára vállalkoztak, akikből húszan -építkezésekhez, húszan pedig szénbányákba mennek dolgozni. A munkából való távolmaradást pedig 0.5 százalékra csökkentik. — Hisszük — Írják nyilatkozatukban a Pol'ana-gyár dolgozói —, hogy a mi szerény hozzájárulásunk a nemzetgazdaság terén a II. összszakszervezeti kongresszus tiszteletére újabb lépést jelent a szocializmus felé haladásunkban. • A EOVTNOBANYAI MAGNEZIT ÜZEMEK nemzeti vállalat dolgozói főleg személyes kötelezettségeket vállaltak magukra. Az aknakemence (Sachtová pec) építését két hónappal előbb fejezik be, mint ahogy azt tervezték. Az ezévre előírt égetett magnezit termelését már december 2-án befejezik és ezenfelül még 6553 tonnát termelnek ki. Ezt főleg a kemenceégetök állandó oktatásával és a minőség javításával érik el. A kikészítöben (úpravfia) Pikula Antal, Petko Gyula, Golis Pál és Urbanec elvtársak vállaltak kötelezettséget. A géposztály alkalmazottai személyenként havonta 48 órát dolgoznak le külön a kongresszus tiszteletére. A speciális kikészítöben Damrély Dezső és Fridrich József augusztusban és szeptemberben személyenként 1000—1000 tonna speciális masszát készítettek el s ezzel sikerült a terven felül 400 tonna értékes anyagot kitermelniök. Vrba Antal és Králik dolgozók a chromit és magnezit szabályozására fokozott figyelmet fordítanak s így sikerült a lovinitai massza termelését 1000 tonnára emelniök. A sajtolőházban Kis Mihály és Kroupa Jaroszláv az ötös sajtót hasonlóan a többi 900 tonnás sajtológépekhez szerelik át, amivel a sajtolőgép termelőképességét egy váltás idejére 150 tonnára emelik. •A kéziformázőban Pápai Rudolf kiküszöbölte a kéziformálásnál előforduló töltési hibákat, amivel sikerült az üzem termelékenységét kétszeresére emelnie. Az alagút-kemenecéknél (tunelové pece) Kiiment, Marcsok és Dudá3 elvtársak vállaltak kötelezettségeket. akik főleg a téglák osztályozásánál és berakásánál észszerüsítik munkakörüket. Luéenec járás dolgozói ezeket az új kötelezettségeket is pontosan és jól fogjáR teljesíteni, mert erős bennük az a tudat, hogy a népi demokratikus rendszerben nem másoknak, hanem saját maguknak, a népünknek dolgoznak. . ILLÉS BÉLA [FEGYVERT S VITÉZT ÉNEKLEK Hatalmas erejű kéz hajtotta végre, a legpontosabb gépnél pontosabban dolgozó agy irányította a nagy keverést. A mi zászlóaljaink a ticsihai erdőből indult. Nyolc kilométert meneteltünk kelet felé, — aztán délnek fordultunk. Tizenegy kilométert gyalogoltunk déli irányba — aztán nyugat felé kanyarodtunk. Kilenc és félkilométeres utat tettünk meg arccal nyugatnak. Huszonnyolc és félkilométert gyalogoltunk, kétszer keltünk át a befagyott Don jéghátán és ismét a Don jobbpartján voltunk, tizenkétkilométernyire a ticsihai erdőtől — az urivi dombok között. Helyünket Ticsihában egy külön^tó alakulat foglalta el, amelyben (legalább is, ahogy mi láttuk) több volt a tank, mint az ember. Napfelkeltekor vékony hő esett. Déltájt erős keleti szél kerekedett. Széttépte a hófelhőket és a felhőfoszlányokat nyugatra kergette. Estszürkületkor aszél viharrá erősödött. A vihartépte faágakról lepattogzó jégréteg olyan hangokat adott, amely a megtévesztésig hasonlított a levágott hegyű puskagolyó százszirmú rézvirággá nyílásának hátborzongató pattogásához. Estefelé szovjet gépek keringtek a magyar állások fölött Mélyen berepültek a hadtápterületre. Sok-sokezer röplapot szórtak le. A következő napokban (fogoly magyaroktól) sokat hallottunk ezekről a röplapokról. A röplap beszámolt a hadihelyzetről és arra hívta fel a magyar katonákat, hogy vagy adják meg magukat, vagy menjenek haza Magyarországra. „Ez a legutolsó figyelmeztetés" — mondotta a magyar katonáknak soksokezer, égből hulló, fehér papírlap. A teljes sötétség beálltakor a magyar tüzérség lőni kezdte a Don balpartját. Mi, a jobbparton álló urivi domboknak a Don felé esö meredek oldalába vágott barlangokból teljes biztonságban (ahogy mondani szokás: páholyból) néztük a tűzijátékot. Az ágyúgolyók (átröpülve a dombokat) tőlünk 1100—1200 méternyire csapódtak le a kőkemény hómezőre. Láttuk a robbanások lilásvörös és sárgásvörös lángjait, de a robbanások hangja csak másodpercekkel későbben érkezett el hozzánk. — Ezt így írja elő a fizika — mondotta Levin. A barlangokban, amelyek hosszú sorban egymás mellé és három emeletnyi magasságban egymás fölé épültek, már hónapok óta tanyázott egy uráli lövészezred. Az ezred egy zászlóalja a szétlőtt faluban eresztett gyökeret. Megszállva tartotta a falu egy felét. A falu másik felében magyarok voltak. A magyarok zászlóaljparancsnoksága a templom pincéjében volt. A mi zászlóaljunk parancsnoksága a paplak pincéjében. A paplak romja a templom romjától 75—80 méter távolságra állott. Az uraliak a moszkvai ütközet után baloldali szomszédaink voltak. Akkor sok jó vodkát ittunk meg együtt és most sok jó ismerőssel ünnepelhettünk viszontlátást, bár az uraliak között épp úgy, mint közöttünk, több volt már az új ember, mint a régi. A „régi" jelzőhöz azonban az időben csak annak volt joga, aki már a háború első hónapjában a fronton volt. Én az egyik urivi barlangban Rosztovszki IIjávai találkoztam, akivel a moszkvai egyetemen együtt tanultunk irodalomtörténetet. Akkor azt terveztük, hogy közösen írunk egy új tankönyvet a szovjet irodalomról. Ehelyett egyszerre és együtt léptünk be önként a Vörös Hadseregbe, mikor Hitler megtámadta a Szovjetúniót. Szerettünk volna együtt szolgálni, de a véletlen úgy hozta, hogy Ilját egy uráli, engem egy moszkvai ezredbe osztottak be. Mikor Kalinin városa előtt harcoltunk, fél éjszakát átbeszélgettünk egy gránáttölcsérben. Azóta nem találkoztunk. Mikor most megöleltük és megcsókoltuk egymást, — mindkettőnknek könnyes volt a szeme. Aztán — nem tudtuk, hogy kezdjük a beszélgetést ... Egy másodikemeleti barlang szájában ültünk. Lóbázó lábunk alatt a Don jege. — Sokat gondolkoztam tervezett könyvünkön — kezdett végre szóba Rosztovszki főhadnagy. — Néhány új szem,pontot ajánlok figyelmedbe. Bizonyára te is megfigyelted, hogy azok a legbátrabb katonák, akik a legtöbbet olvasnak. — Igen — mondottam én. Es azt is megfigyeltem, hogy a legjobb katonák mindig a legjobb emberek. De ennek talán semmi köze ahhoz, amit te mondottál. — Van köze! Sok köze van! — kiáltott Ilja. — Logikus lánc: a jó ember az jó katona, — a jó katona szereti a könyvet, a mi könyveinket, a népről a népnek írott könyveket, a szovjet könyvet. És aki szereti a mi könyvünket — az jó katona. De így is lehet: a jó katona az jó ember. És a jó ember szereti a könyvet.,. Alaposan át kell gondolni a kérdést, Petyka! — Alaposan átgondoljuk, Hja! És most már ömlött belőlünk a szó. A múltról és a jövőről. Csak a jelenről hallgattunk. Reggeli után Ilja megmutatta nekem azt a különös könyvet, melyet ö „párhuzamos naplónak" nevezett. A naplónak érdekes története van. Achmed, a faluban állomásozó század egyik fürge telefonistája (akit az egész zászlóalj „ördöngös tatádnak nevez) drótot kapcsolt a magyarok telefonvezetékébe. Azok nem vették észre a dolgot és így Rosztovszki százada hónapokon át kihallgatta a magyarok telefonbeszélgetéseit. Egy ideig ez nem volt több gyerekes tréfánál. A fiúk jókat nevettek azon, hogy milyen különös, értelmetlen szavakat használnak a magyarok. Utánozták is őket. így: teszek meszek. Oldner Vlagyimir * hadnagy két alkalommal órákon át ült a telefónnál, de a magyarok épp akkor nem használták a telefont. (Folytatjuk.)