Uj Szó, 1949. szeptember (2. évfolyam, 120-145.szám)

1949-09-28 / 143. szám, szerda

UJ SZ0 Pillanatképek a magyar vezetőképző tanfolyamról 1949 szeptember 22 Vonatunk berobog az állomásra. — Zlaié Moravce — kiáltja a kalauz. Tehát itt volnéic. Súlyos csomagjaim­mal kiszállok a vonatból és rögtön érdeklődőm a tanfolyam helye iránt. — Ha gyalog megy, 4 kilométer. Éppen az előbt 1 igazítottam útba ket­tőt, akik szintén arra felé tartanak. Ha jól kilép, még utói is érheti őket. Én minueneke'őit a kis vasúti büfét látogattam meg, hogy szomja­mat csillapítsam. A büté mellett ha­talmas térkép van a falra kiakasztva a könnyebb tájékozódás céljából. Éppen az utolsó Kortyokat hörpintettem le, amikor két egymás kö<.t tanakodó magyar ifjúra lettem figyelmes, akik a térképet szemlélgették mellettem. — Hová igyekeztek, fiúk? — szólí­tottam meg őket. — Megyünk a magyar instruktor­képző tanfolyamra. Pár perc múlva együtt haladunK poggyászunkkal a tábor felé. Nekem volt a legnehezebb csomagom, ameny­nyiben mindenféle füzetet és könyvet cipeltem a jövendő instruktorok ré­szére. Két társam — még elárulom, hogy magyarbéiiek voltak — bajtársi szelleme azonban ezen is segített és a csomagot negyedóránként váltogattuk. Többszöri szíves útbaigazítás után végül is megpillantottuk az erdő fáitól jól elrejtett üdülőt, a tanfolyam he­lyét. Mélyet szívtam a friss erdei leve­gőből: Végre megérkeztünk!... • A csinos és nagy üdülőház —, nyu­godtan nevezhetnénk akár kastélynak is — a zöld erdő közepén, már az első látásra, igen kellemes benyomást kel­tett. A lakóház körül virágágyak pom­páznak, nem messze egy fürdőmeden­ce, mellette röplabda pálya. Benn az üdülő hálószobáiban hófehér ágyak várnak ránk. A hálók melletti fürdő­szobák friss vize a porral belepett, fáradt érkezőt felüdítik. * Az első nap. Reggel 6 óra 30. — Felkelni! — hangzik az ébresztő. Három percen belül mindenki az udva­ron legyen. Az álmos szemek kinyílnak s a tár­saság pár pillanat alatt máris talpon van. Nem telik bele három perc és az üdülőház előtti téren ott van minden­ki. A friss hegyi levegő piros színt varázsol a derékig meztelen testekre. Tizenöt perces reggeli torna, utána mosdás és az ágyak rendbehozatala. 7 óra 30-kor az egész csoport újra felsorakozik a üdülőház előtti tér­ségen. Felhangzik a Demokrata Ifjú­ság Világszövetségének himnusza: „Egy a jelszónk, a béke ...", amelyet élesen visszavernek a közeli erdők s közben egyik társunk lassan felhúzza a zászlót, amely a friss, reggeli szellő­ben méltóságteljesen leng. Ez a zász­lólengés s az ifjúság zengő békein­dulója mintegy kifejezője a magyar ifjúság jövőbe vetett hitének és el­szánt ígéretének. „Nincs oly erő, mely legyőzné, ki a népért küzd és dalolja a jövőnek him­nuszát: Ifjúság!" A napiparancs felolvasása után a csoport jókedvvel lát a naposok által már elkészített reggelihez. Ennek be­fejezése után következik a napi sajtó­szemle, melynek megvitatása az elő­adó megérkeztéig tart. Az előadás befejeztével ebed, majd egyórai pihe­nő. Kettőtől háromig magántanulás van a műsoron, amelyet a csoportok­ban folyó másfélórai kollektív tanulás követ. Ez főleg a közösség iránti ér­zés kinevelése céljából fontos, más­részt pedig a tanulás megkönnyítését is jelenti. Ezután egészen a vacsoráig testnevelés következik. Vacsora után az előadott anyag rövid átismétlése, majd kultúrmunka van soron. 10 óra 30-kor takarodó. Az egész napi gaz­dag, telített műsor után bizony ha­mar jön az álom a fáradt szemekre. Szebb és boldogabb jövőről szólnak az álmok ... I • Szombat este. Alig három napja van együtt a tár­saság, máris úgy érzik magukat, mintha egy családhoz tartozna itt mindenki. A szombat estét szórakoz­tató kultúrmüsorr.ai töltjük, amit a résztvevők rögtönöznek. A pompás számok egymást követik. Minden elő­zetes készülődés nélkül is remek mű­sor alakul ki. Végül előkerül a száj­harmonika, a gitár s a jókedv a nép­dalok éneklésével éri el tetőfokát En­nek aztán sípszó vet véget, amely ta­karodót jelent. Röviddel utána a szo­bákban csend honol, amelyet csak az alvók egyenletes, mély lélegzése szakít meg. * A délelőtti előadások kimerítik a hallgatókat s ezért jól esik az ebéd utáni pihenő. A pihenő után ismét friss erővel következik az egyéni tanulás, amelyet aztán a csoportokba való ta­nulás követ. Az egyéni tanulás azért fontos, hogy mindenki saját jegyzetei alapján vehess* át a leadott anyagot, hogy mire aztán a csoporttanulásra kerül a sor, már ezt a magáévá te­gye­A közös tanulas lenyege az, hogy vita formájában még egyszer átve­gyék az anyagot. Ez két célt szolgál: először is az előadás folyamán min­denki mindent nem jegyezhetett fel. Mindenkinek a figyelmét más és más ragadta meg és ezért eltérőek a jegyzetek. Már most a közös tanulás folyamán a jegyzeteket összegezik, ami annpit jelent, hogy mindenki utó­lag még feljegyezheti magának a hiányzó fontos részeket. Tehát maga az anyag ismerete tökéletesebbé vá­lik. A mási kszempont, amely nem kevésbbé fontos, az, hogy mindenki megszokja a közösség előtt való fel­lépést. Hogyan valósithatjuk meg a cso­porttanulást? A vezetőképző tábort, amelynek 40 tagja van, feloszlottuk három cso­portra. Minden csoportnak van egy vezetője, aki politikailag fejlettebb és az ő vezetésével kérdések formájában történik a tananyag átismétlése. Ha va'ami nem volna eléggé érthető a csoport tagjai előtt, akkor a vezető ezt mégegyszer elmagyarázza. így elkerülhető, hogy az elhangzott dél­e'őtti előadásoknak valamely fontos pontja megvitatlan maradion. Zsilka László. Üléseztek a csehszlovák újságírók A csehszlovák újságírók vasár­nap tartották évi közgyűlésüket a prágai Smetana-teremben. Ned­ved' főszerkesztő, az újságírók elnöke nyitotta meg a gyűlést, beszédében kifejtve, hogy a szö­vetségnek ideológiai téren az el­ső helyen kell állnia. A gyűlés ezek után az 1950. évre szólö munkarendet és költségvetés ada­tait hallgatta meg. A gyűlés folyamán Prcek fő­szerkesztő határozatot olvasott fel, melyben a Csehszlovákiai Új­ságírók Szövetsége követeli Jugo­szláv Újságíró Szövetség kizárá­sát a MON keretéből. A Jugoszláv Újságíró Szövetség elárulta a szocializmus és a demokrácia ügyét, amikor nem emelte fel szavát a jiugoszláv haladó szelle­mű újságírók üldözése ellen. A határozat, melyet a tagok egy­hangúan elfogadtak, többek kö­zött a következőket tartalmazza: — Mi csehszlovákiai újságírók igen jól megjegyezzük, hogy a Jugoszláv Újságíró Szövetség nemcsak hogy nem védekezett Titoék fasiszta-gestapo módszerei ellen, de azokat még elő is segí­tette. Semmi közösséget nem vál­lalunk a fasiszta kormány kiszol­gálóival. Nem engedhető meg ezért, hogy a Jugoszláv Újságíró Szövetség tagja maradjon a Nem­zetközi Újságíró Szövetségnek. S ZAKSZERVEZETI HÍRADÓ Mire kötelezte magát a PoFana és a lovinobányai masz&itgyárl A luíeneci járás még az első köz­társaság idején is a forradalmi mun­kástörekvések egyik központja volt. Az idősebb, tapasztalt és fáradhatat­lan szakszervezeti vezetőknek kö­szönhető, hogy a felszabadulás után sikerült újonnan, azonnal megszer­vezni a járási szakszervezetet. Ezek a bevált szervezők tudták, hogy az egységes szakszervezetet, mely a súlyos küzdelmek után megvalósult munkásosztály egységének képvise­lője, — az összes dogozók egységé­nek alapját jelenti. Ez az egység az új, népi demokratikus rendünk egyik főpillére, melyet tovább kell erősí­tenünk és kiépítenünk, ami minden egyes szakszervezeti tag elsődleges feladata. Üzemeink, hivtalaink és a földek dolgozói magukévá is tették eze­ket a törekvéseket s egyre nagyobb és nagyobb számban kapcsolódnak bele a szocialista munkaversenyek­be. újítási mozgalmakba és kötele­zettségek vállalásába. A II. összszakszervezeti kongresz­szus újabb lendületet adott dolgo­zóinknak, akik sokszor egymással versengve, minél nagyobb kötelezett­ségek vállalására törekszenek. Teg­napi számunkban már közöltünk né­hány Luéenec járási adatot. Ma pe­dig ezek közlését folytatjuk. • A POEANA TEXTILGYAR dol­gozói a II. Összszakszervezeti kon­gresszus tiszteletére a következő kö­telezettségeket vállalták: a) a munkaversenyzők számát sze­mélyes kötelezettségek vállalásával 42%-ról 60%-ra emelik, mellyel nö­velik a munka termelékenységét, javítják az áru minőségét és csök­kentik a hulladékot; b) a munkacsoportok eddigi szá­mát tízzel növelik és egyben a mes­terek, osztályvezetó'k kötelezik ma­gukat, hogy a munkacsoportok se­gítségére lesznek; c) a jövő évi munkatervet, melyet sokkal szakszerűbben dolgoznak ki, ez év végéig befejezik; d) az ezévl munkatervet már de­cember 4-ig teljesítik; e) a szövődé a termelés minőségét 10%-kai javítja, viszont a hulladé­kot 2—8%-kal csökkenti, a kikészí­tő osztály ugyancsak 10%-kai ja­vítja az áru minőségét, a hibás árukat egy fél százalékkal csökkenti és az exportáruk mennyiségének nö­velését 30%-kai teszik lehetővé; f) az iizemi könyvelés pontos el­lenőrzésre kötelezte magát, ami ál­tal az előírt általános jövedelmet 6%-kaI emelik. Ez szorosan össze­függ a fokozott termeléssel, anyag­megtakarítással, tehát az összes kö­telezettségek vállalásával. Ezenkívül megemlíthetjük a po­l'ana dolgozói közül eegyvenen hosz­szabblejáratú brigádmunkára vál­lalkoztak, akikből húszan -építkezé­sekhez, húszan pedig szénbányákba mennek dolgozni. A munkából való távolmaradást pedig 0.5 százalékra csökkentik. — Hisszük — Írják nyilatkoza­tukban a Pol'ana-gyár dolgozói —, hogy a mi szerény hozzájárulásunk a nemzetgazdaság terén a II. össz­szakszervezeti kongresszus tisztele­tére újabb lépést jelent a szocializ­mus felé haladásunkban. • A EOVTNOBANYAI MAGNEZIT ÜZEMEK nemzeti vállalat dolgozói főleg személyes kötelezettségeket vállaltak magukra. Az aknakemence (Sachtová pec) építését két hónap­pal előbb fejezik be, mint ahogy azt tervezték. Az ezévre előírt égetett magnezit termelését már december 2-án befejezik és ezenfelül még 6553 tonnát termelnek ki. Ezt főleg a kemenceégetök állandó oktatásával és a minőség javításával érik el. A kikészítöben (úpravfia) Pikula Antal, Petko Gyula, Golis Pál és Ur­banec elvtársak vállaltak kötelezett­séget. A géposztály alkalmazottai személyenként havonta 48 órát dol­goznak le külön a kongresszus tisz­teletére. A speciális kikészítöben Damrély Dezső és Fridrich József augusztusban és szeptemberben sze­mélyenként 1000—1000 tonna speciá­lis masszát készítettek el s ezzel si­került a terven felül 400 tonna érté­kes anyagot kitermelniök. Vrba Antal és Králik dolgozók a chromit és magnezit szabályozására fokozott figyelmet fordítanak s így sikerült a lovinitai massza termelé­sét 1000 tonnára emelniök. A sajtolőházban Kis Mihály és Kroupa Jaroszláv az ötös sajtót ha­sonlóan a többi 900 tonnás sajtoló­gépekhez szerelik át, amivel a saj­tolőgép termelőképességét egy vál­tás idejére 150 tonnára emelik. •A kéziformázőban Pápai Rudolf kiküszöbölte a kéziformálásnál elő­forduló töltési hibákat, amivel sike­rült az üzem termelékenységét két­szeresére emelnie. Az alagút-kemenecéknél (tunelové pece) Kiiment, Marcsok és Dudá3 elvtársak vállaltak kötelezettsége­ket. akik főleg a téglák osztályozá­sánál és berakásánál észszerüsítik munkakörüket. Luéenec járás dolgozói ezeket az új kötelezettségeket is pontosan és jól fogjáR teljesíteni, mert erős ben­nük az a tudat, hogy a népi de­mokratikus rendszerben nem mások­nak, hanem saját maguknak, a né­pünknek dolgoznak. . ILLÉS BÉLA [FEGYVERT S VITÉZT ÉNEKLEK Hatalmas erejű kéz hajtotta végre, a legpontosabb gépnél pontosabban dolgozó agy irányította a nagy keverést. A mi zászlóaljaink a ticsihai erdőből indult. Nyolc kilométert meneteltünk kelet felé, — aztán délnek for­dultunk. Tizenegy kilométert gyalogoltunk déli irányba — aztán nyugat felé kanyarodtunk. Kilenc és félkilo­méteres utat tettünk meg arccal nyugatnak. Huszon­nyolc és félkilométert gyalogoltunk, kétszer keltünk át a befagyott Don jéghátán és ismét a Don jobbpartján voltunk, tizenkétkilométernyire a ticsihai erdőtől — az urivi dombok között. Helyünket Ticsihában egy külön^tó alakulat foglalta el, amelyben (legalább is, ahogy mi láttuk) több volt a tank, mint az ember. Napfelkeltekor vékony hő esett. Déltájt erős keleti szél kerekedett. Széttépte a hófelhőket és a felhőfosz­lányokat nyugatra kergette. Estszürkületkor aszél vi­harrá erősödött. A vihartépte faágakról lepattogzó jég­réteg olyan hangokat adott, amely a megtévesztésig hasonlított a levágott hegyű puskagolyó százszirmú réz­virággá nyílásának hátborzongató pattogásához. Estefelé szovjet gépek keringtek a magyar állások fölött Mélyen berepültek a hadtápterületre. Sok-sokezer röplapot szórtak le. A következő napokban (fogoly magyaroktól) sokat hallottunk ezekről a röplapokról. A röplap beszámolt a hadihelyzetről és arra hívta fel a magyar katonákat, hogy vagy adják meg magukat, vagy menjenek haza Magyarországra. „Ez a legutolsó figyelmeztetés" — mondotta a magyar katonáknak sok­sokezer, égből hulló, fehér papírlap. A teljes sötétség beálltakor a magyar tüzérség lőni kezdte a Don balpartját. Mi, a jobbparton álló urivi domboknak a Don felé esö meredek oldalába vágott bar­langokból teljes biztonságban (ahogy mondani szokás: páholyból) néztük a tűzijátékot. Az ágyúgolyók (átrö­pülve a dombokat) tőlünk 1100—1200 méternyire csa­pódtak le a kőkemény hómezőre. Láttuk a robbanások lilásvörös és sárgásvörös lángjait, de a robbanások hangja csak másodpercekkel későbben érkezett el hoz­zánk. — Ezt így írja elő a fizika — mondotta Levin. A barlangokban, amelyek hosszú sorban egymás mellé és három emeletnyi magasságban egymás fölé épültek, már hónapok óta tanyázott egy uráli lövész­ezred. Az ezred egy zászlóalja a szétlőtt faluban eresz­tett gyökeret. Megszállva tartotta a falu egy felét. A falu másik felében magyarok voltak. A magyarok zászlóaljparancsnoksága a templom pincéjében volt. A mi zászlóaljunk parancsnoksága a paplak pincéjében. A paplak romja a templom romjától 75—80 méter tá­volságra állott. Az uraliak a moszkvai ütközet után baloldali szom­szédaink voltak. Akkor sok jó vodkát ittunk meg együtt és most sok jó ismerőssel ünnepelhettünk vi­szontlátást, bár az uraliak között épp úgy, mint közöt­tünk, több volt már az új ember, mint a régi. A „régi" jelzőhöz azonban az időben csak annak volt joga, aki már a háború első hónapjában a fronton volt. Én az egyik urivi barlangban Rosztovszki IIjávai találkoztam, akivel a moszkvai egyetemen együtt tanul­tunk irodalomtörténetet. Akkor azt terveztük, hogy kö­zösen írunk egy új tankönyvet a szovjet irodalomról. Ehelyett egyszerre és együtt léptünk be önként a Vö­rös Hadseregbe, mikor Hitler megtámadta a Szovjet­úniót. Szerettünk volna együtt szolgálni, de a véletlen úgy hozta, hogy Ilját egy uráli, engem egy moszkvai ezredbe osztottak be. Mikor Kalinin városa előtt harcol­tunk, fél éjszakát átbeszélgettünk egy gránáttölcsérben. Azóta nem találkoztunk. Mikor most megöleltük és megcsókoltuk egymást, — mindkettőnknek könnyes volt a szeme. Aztán — nem tudtuk, hogy kezdjük a beszél­getést ... Egy másodikemeleti barlang szájában ültünk. Ló­bázó lábunk alatt a Don jege. — Sokat gondolkoztam tervezett könyvünkön — kezdett végre szóba Rosztovszki főhadnagy. — Néhány új szem,pontot ajánlok figyelmedbe. Bizonyára te is megfigyelted, hogy azok a legbátrabb katonák, akik a legtöbbet olvasnak. — Igen — mondottam én. Es azt is megfigyeltem, hogy a legjobb katonák mindig a legjobb emberek. De ennek talán semmi köze ahhoz, amit te mondottál. — Van köze! Sok köze van! — kiáltott Ilja. — Logi­kus lánc: a jó ember az jó katona, — a jó katona sze­reti a könyvet, a mi könyveinket, a népről a népnek írott könyveket, a szovjet könyvet. És aki szereti a mi könyvünket — az jó katona. De így is lehet: a jó ka­tona az jó ember. És a jó ember szereti a könyvet.,. Alaposan át kell gondolni a kérdést, Petyka! — Alaposan átgondoljuk, Hja! És most már ömlött belőlünk a szó. A múltról és a jövőről. Csak a jelenről hallgattunk. Reggeli után Ilja megmutatta nekem azt a különös könyvet, melyet ö „párhuzamos naplónak" nevezett. A naplónak érdekes története van. Achmed, a faluban állomásozó század egyik fürge telefonistája (akit az egész zászlóalj „ördöngös tatád­nak nevez) drótot kapcsolt a magyarok telefonvezeté­kébe. Azok nem vették észre a dolgot és így Rosztovszki százada hónapokon át kihallgatta a magyarok telefon­beszélgetéseit. Egy ideig ez nem volt több gyerekes tréfánál. A fiúk jókat nevettek azon, hogy milyen kü­lönös, értelmetlen szavakat használnak a magyarok. Utánozták is őket. így: teszek meszek. Oldner Vlagyimir * hadnagy két alkalommal órákon át ült a telefónnál, de a magyarok épp akkor nem használták a telefont. (Folytatjuk.)

Next

/
Thumbnails
Contents