Uj Szó, 1949. szeptember (2. évfolyam, 120-145.szám)

1949-09-27 / 142. szám, kedd

( A béke új munkatársa: az atómerő A CSEHSZLOVÁKIAI MAGYAR DOLGOZOK LAPJA Bratislava, 1949 szeptember 27, kedd 2 Kcs II. évfolyam 142. szám Az imperialisták nem zsarolhatnak többé az atombombával Truman: „Atombomba robbant a Szovjetunióban" Szeptember 23-án Truman, az Egyesült Államok elnöke bejelentette, hogy az *USA birtokába került jelentések szerint a Szovjetúnióban az elmúlt hetek folyamán atomrobbanás történt. Truman bejelentéséhez hasonló nyilatkozatot tett a hírrel kapcsolatosan Nagy-Britannia és Kanada kormánya is. E hírek közzététele után az amerikai, a brit és kanadai, valamint más országok sajtójában sok olyan nyilatkozat jelent meg, amely nyugtalanságot szított a lakosság széles rétegeiben. Ezzel kapcsolatosan a TASS, a szovjet sajtóiroda a következő hivatalos nyilatkozatot közli: A Szovjetunióban, mint ismeretes, nagymérvű konstrukciós munkálatok folynak, így vízi-, villanyerőművek, bányák, csatornák, utak építése. E ! munkálatok során sok robbantó mun- I kára van szükség, melynek végre- I hajtására a technika legmodernebb lehetőségeit használják fel. Tekintettel arra, hogy a robbantó munkálatokat a Szovjetúnió különböző helyein alkalmazzák és ma is nagyon gyakorta végzik, lehetséges, hogy ez figyelmet kelthetett a Szovjetúnió határain túl is. Ami az atomenergia termelését illeti, szükségesnek tartja a TASSiroda felemlíteni Molotov szovjet külügyminiszter 1947 november 6-ái. az atombombával kapcsolatosan tett bejelentését, melyben megállapította, „az atombomba régen megszűnt titoknak lenni". Ez a bejelentés anynyit jelentett, hogy a Szovjetúnió már felfedezte az atomfegyver titkát és ez rendelkezésére is áll. Az Egyesült Államok tudományos körei Molotov bejelentését blöffnek tartották és azon a véleményen voltak, hogy a Szovjetúnió 1952-néI hamarább nem lesz az atomfegyver birtokában. Azonban tévedtek, a Szovjetunió már 1947-en ismerte az atomfegyver titkát. Ami viszont a zavart Illeti, amely ezzel kapcsolatosan egyes külföldi körökben keletkezett, az teljesen indokolatlan. Hangsúlyozni kell, hogy a szovjet kormány, habár az atomfegyver rendelkezésére is áll, mégis megmaraa és továbbra is megmaradni kiván régi álláspontja mellett, az atomfegyverek használatának feltétlen tilalma mellett. Ami a atomfegyverek ellenőrzését illeti, meg keli állapítani, hog> erre az ellenőrzésre szükség lesz, hogy figyelemmel lehessen kisérni az atomfegyverek gyártásának tilalmáról szóló döntés betartását, fejezi be hivatalos jelentését a TASSiroda. II Rajk-per ítéletének indokolása „A vádlottak együttműködő szövetségesei voltak a jugoszláviai népellenes Tito-klikknek, az imperialista háborús uszítók rohamcsapatának" A Népbíróság különtanácsa föbün tctésként Rajk Lászlót a népbírósá gi novella 11-ik szakasza és az 1933. évi 3. tc. és az 1946. évi 7. tc. 1. 10. szakasza és a büntető törvénykönyv 96-ik §-a alapján a büntető törvénykönyv 90. szakaszának alkalmazásával összbüntetésül kötéiáltali halálra ítéli. Brankov Lázár szintén a hivatkozott törvények alapján és a BTK 91. szakaszának alkalmazásával összbüntetésül életfogytiglani fegyházra ítéli, Dr Szőnyi Tibort ugyancsak a hivatkozott részletesen közölt törvények és paragrafusaik alapján összbüntetésül halálra ítélik, Szalay Andrást ugyancsak a hivatkozott törvények alapján összbüntetésül halálra ítéli, Ognyenovics. Milánt az 1930. évi 3. tc. 61, paragrafusa alapján, a BTK 92. szakaszának alkalmazásával összbüntetésül 9 évi fegyházra ítéli, Justus Pált a hivatkozott törvények alapján összbüntetésül életfogytiglani fegyházra ítéli, ezenfelül mellékbüntetésként Rajk Lászlót, Szalay Andrást és Justus Pált, valamint Brankov Lázárt és dr Szőnyi Tibort és Ognyenovics Milánt politikai jogaik 10 évi felfüggesztésére, ugyanilyen tartalmú hivatalvesztésre és minden fellelhető vagyonuk teljes elkobzására ítéli. A Népbíróság különtanácsa a Pálffy György és Korondy Béla ellen emelt vád tárgyában megállapítja hatásköri hiányát és ennek, eredményeként a nevezettek ügyét az illetékes katonai bíróság elé utasítja. A bűnügyi költségeket Rajk, Brankov, Szőnyi, Szalay, Ognyenovics és Justus az Állami Kincstárnak megtéríteni kötelesek. A különtanács, tekintettel arra, hogy Pálffy és Korondy a terhükre rótt bűncselekményeket mint honvéd altábornagy, illetve mint rendőrezredes követték el, az 1948. évi 62. tc. rendelkezése szerint pedig a rendőrség és a honvédség tagjai a katonai bűnvádi perrendtartásról szóló rendelkezések megfelelő alkalmazásával katonai büntetőbíráskodás alá esnek és így az ő ügyük a katonai bíróság hatáskörébe tartozik: ezért a Népbíróság különtanácsának a Pálffy és Korondy elleni vád tárgyában a hatásköri illetéktelenségét meg kellett állapítani és mindkettőjük ügyét át kellett tennie az illetékes katonai bírósághoz. A különtanács a vádlottak beismerő vallomása és a bizonyítás eredményeként Brankov Lázár vádlott esetében megállapította, hogy Moics meggyilkolása kivételével a vád alapjául szolgált Brankov beismerése. A rendkívül nagyszámú adatot a különtanács a leggondosabban megvizsgálta és úgy találta, hogy azok egymást pontosan fedik, kiegészítik és mindenben megfelelnek az utóbbi évek ismert eseményeinek is. Ily körülmények közt a különtanácsnak a tényállás megállapításánál a legcsekélyebb kétsége sem lehet a vád alapjául szolgált tényekkel szemben. A különtanács Brankov Moiccsal kapcsolatos szerepe dolgában Boárov és Zsifko beismerése alapján megállapította, hogy Brankov Rankovics utasítása megérkezte után Boárovot a jugoszláv követhez vezette és jelen volt akkor, amikor az az utasítás közlése mellett Boárovnak átadta a saját pisztolyát. Ezekből a felbujtás ténye Brankov ellen nem állapítható meg. Az ítélet indokolásából, amelyet csak nyolc nap múlva fogunk részletesen a nyilvánossággal közölni, az elnök a következőket emelte ki: Rajk, Szalay és Justus, a forradalmi munkásmazgalomba befurakodván, a népellenes mozgalom besúgóivá és provokátoraivá lettek és a munkásmozgalomnak igen súlyos károkat okoztak. A régi, népellenes fasiszta rendszernek tett szolgálatokat még olyan időpontban is teljesítették, amelyben elévülésről nem lehet szó. Ehhez képest nevezett vádlotak bűnösségének a népbírósági rendelet értelmében népellenes bűntett megállapítása indokolt. Ezzel jogi egységben állapította meg a különtanács Rajk és Szalay bűnösségét a népbírósági rendelet 13. szakasza alapján minősített cselekményük miatt. Beigazolást nyert, hogy Rajk, hivatkozással a rendőrségnek tett szolgálataira, jutott haza Magyarországra és mint további besúgásokat lehetővé tenni hivatott tényező került haza. Beigazolást nyert továbbá, hogy Szalay az általa elárult politikai foglyok kivégzéséhez tettével hozzájárult. Rajk, Szőnyi, Szalay és Justus a magukat különböző módon, főként diplomáciai megbízással álcázó jugoszláv, amerikai és francia politikai tényezők részére külön-külön egységes akaratú elhatározással nagyszámú államtitkot szolgáltattak ki. Tehát a nevezett vádlottak célja, hogy a titkok idegen állampolgárok kezére jussanak, nyilvánvaló. A tényállásból megállapított államtitkok tartalmából és a szolgálatot tevő személyekből nyilvánvaló, hogy az államérdekét súlyosan megsértették. Minthogy pedig a vádlottak közszolgálati állásuk részletes felhasználásával követték el mindezeket, azért rájuk az 1930. év} 3. tc. 61. par. 3. bekezdése volt a váddal egyezően alkalmazandó. A most mondottak vonatkoznak Brankov Lázár cselekménye:re is, azzal az eltéréssel, hogy az esetek nagyobb részében már a titok jogosulatlan megszerzésével, függetlenül a titok továbbadásától, a bűncselekmény megvalósult. Ezért Brankov bűnösségének megállapításánál az idézett törvény 3. bekezdése mellett a bíróság az első bekezdésre is hivatkozott. Ognyenovics Milánnál a bűncselekményt, mivel cselekedetei nem veszélyeztették olyan súlyos fokban az állami titkok kiszolgáltatásával az állam érdekeit, cselekményét a bíróság csupán az első bekezdés szerint minősítette. A megállapított tényállás szerint Brankov, Szőnyi, Szalay és Justus elősegítették az imperialisztikus erőtényezők szervezkedését, amely szervezkedés a földkerekség haladó erői törekvéseinek akadályozására, elért eredményei megsemmisítésére, új háború előkészítésére irányul. A vádlottak együttműködő szövetségesei voltak a jugoszláviai népellenes Tito-klikknek, az imperialista háborús uszítók rohamcsapatának. Ez a szervezkedés a vádlottakon keresztül nyílt bevallásuk szerint, de a tényekből is következtethetően akár nyilzWh, akár burkolt formában az emberi haladás, a demokrácia és szocializmus magyar eredményei, a feudalizmus felszámolása, a munkásság egyenjogúsítása, a valóságos népuralom megsemmisítése és a véres terrornak a nép elleni előkészítése érdekében dolgozik. Mindaz, amit megsemmisíteni igyekeztek, a népakaratnak köszönheti létét. A népakarat érvényesülésének biztosítása pedig az 1946. évi törvényekben létesített népi államrend egyik alappillére. A népakarat érvényesülésének megszüntetésével a demokratikus államrend is megszűnne, megsemmisítésével pedig mindannak, amit a nép akarata létesített, a népakarat érvényesítése is megszűnvén, az egész államrend is megdöntöttnek volna tekintendő. A vádlottak szervezkedése ehhez képest az 1946. évben megalkotott demokratikus államrend megdöntésére irányult. Nem voit kétsége a különtanácsnak, hogy (Folytatás a 2. oldalon.) Azóta, hogy a japáni szigetre az amerikai repülő ledobta az első atombombát, az amerikai imperialisták úgy érezték, hogy korunknak ezzel a legnagyobb és legfélelmetesebb fegyverével egyúttal rabigába döthetik a világ valamennyi népét. Washington fó'embereitől az állami apparátus legkisebb tisztviselőjéig mindenki úgy vélte, hogy e titokzatos és pusztító fegyver egyedül és kizárólag az amerikai érdekeket fogja szolgálni, hogy egyedül és kizárólag az amerikai tőke expanziós törekvéseit van hivatva megoldani. Minden külpolitikai tárgyalásnál, amelynek feladata a nemzetek békés életének kialakítása lett volna, az amerikai politikusok és a tőkések, a pénzmágnások által irányított sajtó hamis argumentumai a közvéleménybe az atombomba, az atomfegyver borzalmas . és pusztító hatását dobták be, hogy ezzel nyomást gyakoroljanak a kedvező békelégkör megteremtésére. A nép, megrettenve az első és a másodéik világháború szörnyű pusztításaitól tűrte, hogy zsarol iák, hogy az Atlanti Paktum és eryéb egyezmények béklyólyába verjék, ami mögött mint hatalmi tényező az amerikai iparmágnás állott, kövérre hízott egyik mancsában az atombombát tartva, a másikkal megfenyegetve a kételkedőket. Valóban úgy festett a dolog egykét évvel ezelőtt, hogy e hatalmas fegyver birtokában a világ egy részének, amely úton volt a szocializmus és a társadalmi rendszer egészséges kialakulása felé, a társadalmi fejlődés e történelemadta útján komoly nehézségei támadnak, mert lenyűgözi és tehetetlenségbe sodorja az atomfegyver borzalmas pusztító erejének gondolata. De volt egy öntudatos nép, amely évtizedes alkotó munkájával és felkészültségével bebizonyította, hogy semminemű riasztással, fenyegetéssel elrettenteni igaz útjáról nem lehet. Lenin és Sztálin népe tudatában volt annak, hogy a nyugati imperialisták zsarolásának nem szabad hiteit adnia, tudatában volt annak, hogy a szovjet kutató intézetekben j és laboratóriumokban lázas tevékenységgel folyik a munka az atomenergia felfedése érdekében. Két táborra szakadt ekkor a világ. Az egyik az volt, amelyik fennhangon szított háborúra, nyugtalanságra, amely Európára, sőt az egész világra ismét a poklok fergetegét kívánta hozni. Zsarolt, kizsákmányolt, s úgy tett, mintha egvediil jogos tulajdonosa lenne az egész földkerekségnek.. A véres és fenyegető pallos helyett a modern kor háborút és vért jelképező szörnyét mutogatta az ellenállóknak: az atombombát. A másik oldalon ott álltak a Szovjetúnió és a köréje csoportosuló népi demokratikus államok a hozzájuk csatlakozott haladószellemü népek töméntelen sokaságával. E másik táborban is az atomerőről beszélnek, de azt a népek egészséges és jobb életalakulására akarják felhasználni. A fenyegető és öldöklő háború helyett a békés összefogásnak, az egészségesebb élet felépítésének hirdetői és minden erejükkel, minden idegrezdülésükkel a dolgozó tömegek életszínvonalának emelésén fáradoznak, harcolnak minden ellen, ami elnyomás, kizsákmányolás és békétlenség. Harcolni a békéért, ez a másik tábor jelszava. Az atombomba birtokában megszédült amerikai hódítók nem akarták tudomásul venni a békére törekvö tábor szavát. Nem akarták tudomásul venni Molotovnak 1947 november 6-án mondott beszédét, amelyben bejelentette, hogy a Szovjetúnió birtokában van ugyanannak a fegyvernek, ugyanannak az erőnek, amellyel Amerika rémületbe sodorta a fél világot. Gúnykacaj fogadta ezt a bejelentést, mert az amerikai tudósok tanácsában és véleményében vakon hívő amerikai politikusok úsry számították. hogy a Szovjetúnió csak 1952-re kerülhet az atombomba birtokába. Igen, ők mindig lekicsinylően tekintettek mindarra, ami a Szovjetúnió vagy a népi demokratikus országok alkotása volt. önimádatok nem engedi meg, hogy objektív szemmel tekintsenek a világra, mert ha így tettek volna, régen rádöbbentek volna már, hogy a világ első szocialista államában minden erő, minden gondolat az összesség érdekében dolgozik és így az alkotó tevékenység sokkal eredményesebb náluk, mint bárhol másutt a világon, ahol az egyéni érdekek és a Mammon szabják meg az életlehetőségeket. ök úgy gondolták, hogy a Szovjetúnió tudósai csak 1952-ben lesznek az atombomba titkának birtokában, ök még 3—4 évi idővel számoltak és ezért volt számukra szükséges, hogy kelettől nyugatig mindenütt tüzesóvákat helyezzenek el, hogy Rajkókat, Titokat, keleti provokátorokat, vagy Adenauereket. csempésszenek be az országok közéletébe. E három-né«ry évet akarták ők is felhasználni arra, hoirv háborús lázálmaikat és aljas hatalmi törekvéseiket, melyekkel a világot éhes, rabszolgatartó karmaikba akarták kaparintani, megvalósíthassák. De elszámították magukat! Önnön maguk húzták át gyilkos terveiket. Önnön maguk gyöngítették meg akaratlanul is Truman minapi bejelentésével saiát hatalmuk zsaroló fegyverének jelentőségét. Igen, elszámították magukat, mert a rettenetes, pusztító atomfegyver nemcsak a háborúra szíté, a tőkés osztályt szolgáló, a gyarmatosító kizsákmányoló politikát űző, a munkásverejtéket sajtoló tőkés hatalmasságok, nemcsak Truman és a vele egy húron pendülő háborút szító tábornokok birtokában van, de ott van a béke tábor kezében Is. Igaz, a béketábor az atomerőt és annak hatását nem zsarolásra, nem fenvegetésre használja, hanem a haladás, az énítés szolgá'ltába állította, útak. bányák, csatornák, vízierőművek építésénél alkalmazza. Az atomfegyver, az atomerő titka Trumanék kezében többé nem a véres pallos, mellyel kis népeket megfélemlítettek, sőt Truman bejelentésére még azok is felemelkednek, akiket a gyilkos fegyver borzalmainak fenyegetésével az amerikai imperialisták térdre kényszerítettek. Igen, az atomerő ma már nem a tőkések támadó fegyvere, de a béke őrzője, a haladás és a szebb emberi jövő munkatársa. N. J. A. Zápotocky kormányelnök beszéde a Csehszlovák jogászok negyedik kongresszusán A csehszlovákiai jogászok negyedik kongresszusa sokban különbözik az előzőktől. Társadalmi, gazdasági és politikai életünk új keretek között mozog. A nép, a társadalom egy rétege sem lehet közömbös é kérdésben. Senki sem mondhatja, hogy nem ú(j köztársaságot építünk. Nem régimódi kapitalista társadalom ez, nem burzsoá köztársaság. Az új társadalomban teljes érvényt nyernek a népi demokratikus és szocialista államrend irányelvei. Mindenkinek lehetősége nyílik arra, hogy bekapcsolódjon ebbe a társadalomépítő munkába. Nem legutolsó sorban éz a feladat áll jogászaink előtt is. Üj jogi életet kell teremteni, amelyben minden jogásznak meg kell találnia a helyét. Világossá kell tenni a kapieaiista társadalom és a szocialista társadalmi rend közötti jogi különbségeket, b« kell bizonyítani azt, hogy a munkásság, a nép, melytől minden hatalom származik, a legerősebb jogi alany. Jogászainknak mindenekelőtt figyelembe kell venniök az alkotmány első pontját, mely szerint „Csehszlovákia népi demokratikus köztársaság. Mindennemű hatalom egyedüli forrása a nép". Ugyancsak a nép a jobb holnap biztosítéka i

s. Jogi rendünknek tehát első feladata, hogy ennek a népnek az ügyét szolgálja s ilyen szemszögből kell nézni állami és társadalmi fejlődésünket is. A jogászok a múltban közös társadalmi osztályt képeztek. A kapitalizmus arra használta fel őket, hogy megbontsák a munkásság egységét s eltereljék a lakosság figyelmét e hiányos, nem-emberi jog megváltoztatásának gondolatától. Ezt ma meg kell szüntetni. Meg vagyok győződve arról, hogy jogászaink, a társadalom jó szellemi munkásai felismerik azt a tényt, hogy egészséges társadalmi, politikai, gazdasági és kultúréletet csak úgy érünk el, ha a néppel karöltve haladunk. Meg vagyok győződve továbbá arról, hogy jogászaink minden erejükkel bekapcsolódnak a jobb holnapért és a békéért folytatott általános küzdelembe. K