Uj Szó, 1949. szeptember (2. évfolyam, 120-145.szám)
1949-09-22 / 138. szám, csütörtök
UJ SZ0 1949 szeptember 22 lafatics őrnagy Belgrád, Latinovlcs konzul Marseille, Lompar Genf. Tőle kaptam én a kémjelentésekei és továbbítottam Fieldhez. Elnök: Mit tud az amerikai és jugoszláv hírszerző szervezet összeköttetéséről, közös kémtevékenységéről s a magyar államrend elleni közös aknamunkájáról a felszabadulás utáni időszakban? araival Cs 2 és a jugoszláv kémszolgála! tervei Földi: Az amerikai és jugoszláv kémszjlgálaíok szoros együttműködéséről azokból a megbeszélésekből van tudomátcm, amelyeket Svájcban Fielddel, valamint Lcmparral folytattam, továbbá onnan is, hogy az 1945. és 1946. evekben az amerikai és jugoizláv kémszolgálatok közös irányítása mellett én is kémkedtem számukra. Már a háború alatt Lompar volt az, aki kapcsolatot teremtet-e kémcsopor-unk és az amerikai kémszervezet szervei között. Ugyancsak jelentős, sőt döntő szerepet játszottak a jukoszláv kémak az amsrlkai kémszoigálattal együttműködve a Magyarországra való átdobásban. Tudomásom van arról, hogy Field a G2 ameri!:ai kémszolgáicít segítsége mellett a jugoszláv kémszolgálat tervei is nyújtottak segítséget csoportunknak. Lompar volt az, aki 1945 január elején Szőnyi Tibornak két ajánlólevelet adott át, egyrészt Latinovicshoz címezve, másreszt az ÓZNA belgrádi központjához. Latinovics volt az, aki kapcsolatot teremtett Marssilleben kcmcsoportunk és az amerikai kémszolgálat szervei közt. ö volt az, aki élelemmel és lakással látta el kémcsopor'-unk tagjait és ajáulólevelet ado.t Szőnyinek Bariba. Belgrádban az OZNA-hoz fordultunk, ott autót kaptak Szönyiék és Szegedre vitték őket. Ezt Kalafatics szervezte meg. Lompart a jugoszláv állam 1945 elején zürichi konzullá nevezte ki. Nem sokkal késeibb, 1915 nyarán a genfi konzulátusra helyezték át és mint tele magától tudom, azért, hogy szoros összeköttetésben álljon Fielddel, akinek irodája Genfben volt. 1946 elején Field és Lompar is a velem való me beszéléseik során említették, hogy szoros kapcsolatban állnak egymással. Főt Field 1946 augusztusában e~y beszélgetés során azt is közölte velem, hogy külföldi ügynökeivel való titkos levelezését a jugoszláv diplomácia szolgálat titkos futárai közvetítik, éppen úgy, mint Szönyivel való kapcsolatát is ezekkel bonyolította ie. 1&46 áprilisában Szönyi utasítására kapcsolatba léptem Konfinov Gréte jugoszláv kémnövel azért, hogy a Svájcban élő jugoszláv és magyar állampolgárokra vonatkozó értesüléseinket kölcsönösen kicseréljük. Ö közölte velem, de magam is tapasztaltam, hogy a jugoszláv kémszolgálat szélesen kiépített hálózattal bír Svájcban és hogy ez a hálózat Lompáron (t kapcsolódik az amerikai kémhálózathoz. Ezután Kálmán András kihallgatása következett, aki lényegileg ugyanazokat vallotta Szőnyi Tibor I és kémcsoportjának svájci és ma, gyarországi tevékenységéről, vala| lamint kapcsolataikról a jugoszláv és amerikai kémszolgálattal, mint Fö'di Tván. Most Réti Miklós, volt péc°i detekt'vfelügyelő kihallgatása következett. Elnök: Emlékszik, hogy Szalay j András vádlott hogyan lett ott beszervezve a politikai rendőrség által és milyen jelentéseket adott a forradalmi munkásmozgalomról? Réti vallomásában csaknem szóról szóra megerősítette mindazt, amit Szalay András előzőleg közölt va'lotn ásában előadott. Líndenberg Lajos tanút H7 elnök a sá toraljai fogglykit Krés köri%nényeiről kérdezi ki. Lindenberg a honvéd vezérkar tartiMkos fogházának parancsnoka volt 1944-ben hadnagyi rangban. Elnök: Milyen következményekkel fért a politikai foglyokra az, ho<-y í S^alav Ani^ás ott valami szökési tervről jelentést tett? EGRI VIKTOR: SOVANKA ES A NAGY PER SuSay 65 politikai foaoly éíetéfce teiiit Líndenberg: Szalay először 1944 januárban tett jelentést arról, hogy a szerb foglyok egymás közt összesúgnak és valami szökési tervről beszélnek. Ezt a jelentését Szalay megismételte februárban konkrétebb formában, amikor már kitörésről beszélt. A kitörés 1944 március 21-én történt és úgy zajlott le, hogy szerb politikai foglyok megtámadták és lefegyverezték az őrséget és kifeszítették a kapukat. A kifeszített kapukon a szökni készülő elitéiteltnek mintegy negyedrésze távozott, mert dr. Babos hadbíró által készenlétbe helyezett utászalakulatok essapatai váratlanul a fogházhoz érkeztek, feltartóztatták a szökésben lévő fo-lyok na<"vrés-ét és visszaszorították őket. Fzekntán a már a kapun kívül lévő 75 elítélt e'fo^rására és üldözésére indnltak. TCö~hen közülük ötvénnégyet lemészároltak, liuszoi!e~yet elfogtak, ezeket visszahozták és hnnv^törvénvszék vészbírósága ezekből tizenegyet kivégeztetett. Vándori György tanút az elnök Justus Páltól kapott feladataira né've kérdezi ki. Vándori: 1948-ban a két munkáspárt egyesülése előtt arra utasított Justus. hogy a tőle alakított trock'sta illegális csoporthoz utasításait én továbbítsam. Ezenkívül azt az utasítást adta, hogy rends-erellenes nézeteit necsak az illegális csoport körében terjesszem, hanem közöljem azokat a volt szociáldemokratákkal is. akikről tudom, hogy trockisták. Ebben az időben Justus, aki a Dolgozók Pártjának központi veTetöségi ta<rja volt, az illegális csoport számára többször tartott leül- és be'politlkai beszámolót. Ezekben gyűlölettel beszélt a magyar néni demokráciáról. Szerinte ez nem halad a szocializmus útján és ezért ellene harclnunk kell. Sz-nabe'-elyezket'ett a kormány polltikáiával, rágalmazta a kormfn v ta°ria't, élesen támadta a komrí.nv kiiJnolit'Uáiát, a Szov jetúnió felé való orientációját. Justus rajtam keresztül arra utasította az illegális csoport tagjait, hogy a felülvizsgáló bizottság előtt viselkedjenek úgy, mintha a legteljesebb mértékben egyetértenének a kormány és a Párt politikájával, nehogy a Pártból kizárják őket. Ezzel azt a véleményét nyilvánította, hogy kétkulcsosoknak kell lennünk. Ezt bizonyítja az is. hogy cikkeiben a rendszert dicsérte, de ö maga azt mondta róluk, hogy ez is csak eszköz számára az ille ális, rendszerellenes célok elérésére. Az illegális csoport 1948 tavaszától 1949 májusáig működött. 1948 őszétől kezdve egyre nyilvánvalóbbá vált, hogy Justus akut harcra készül a rendszer e'Ien. Véleménye az volt, hogy a rendszer ellen való harcunkban segítséget Tito és a nyugat körül kell keresnünk. Ilyen szellemben nevelte a csoportot. Ezeket a nézeteket én közöltem a csoporttal és mindazokkal, akikről tudtam, hogy vele egyetértenek. Az elnök most magához szó'itja Vándor Györgyit es elébe tesz egy írott naplót és megkérdi, hogy felimeri-e benne a saját írását. Az igenlő válaszára ezt kérdi: Elnök: Ezekkel a szavakkal: „a diktatúrában nem erdemes résztvenni, erősíteni kell a belső ellenállást, árulás lenne nem harcolni a rendszer ellen. kedvein van harcolni a diktatúra ellen, meg kell talá'nom a kapcsolatot a szabad európaiakkal" — tulajdonképpen mit akart mondani 0 magyarázza meg, hogy értsük ezeket? Vándori; 1948 őszétől kezdve Justus arra utasított eng°m és rajtam keresztül a csoportot, hogy egyre erosebben készülnünk kell a magyai demokrácia elleni aktiv harcra. Anrg erre sor nem került, addig fsak a beiső ellenállás eszköze marad számunkra, de amiko. Magyarországon bel- vagy külpolitikti válság áll be, akkor eljön a nyílt cselekvés órája. Ktilpo'itikaira válság alatt Justus azt értette, hogy a Szoviet és Amerika közt háború fog kitörni és ebben Amerika győz és akkor a kedvező korszak jön Szövetségeseket a magyar népi demokrácia elleni harchoz a nyugati hatalmak közt és Titoék közt ke'l keresni. Mikor Justus vza bad Európáról beszélt a nyugatiakat és Titot értette. En ebben a nap'óHan Justus né7e'eit legevztem fe' és ezek a fe 1 iecryzések híven tükrözik azt a «vü!öletet, amelyre engem Justus nevelt. A tárgyalás utolsó tanuja Leichner I.ászióné, Justus titkárnője volt. Az elnök a titokzatos Vadas nevű ügynök szereplésére nézve, valamint Gachot francia beosztottal való érintkezésre nézve kérdezte ki. Vallomása jelentéktelen. .Ezután Jankó elnök a tárgyalást berekesztette és fo'vtatását szerda reggel 9 órára tűzte ki. István: Jó estét, gazduram! Sovánka: Adj Isten, öcsém. Hát meggyüttél? István : Meg, amint látja. Sovánka: Oszt eleget ta núttál abban a pártoskolában? István : Tudja, gazduram, van olyanféle jó is. amiből a sok sohase elég. Két hét kicsi idö. Ügy elröppent, akár egy szép karácsony. Sovánka: Oszt nem vót nehéz az a tanulás? Mert az öreg fej nehezebben fog, mint a gyereké. István : Azért valamicske benne is megragadt. Sovánka- És miféle jó, mondjad csak! Nem kíváncsiságból kérdem, de igen erősen érdekel. István : Nehéz azt úgy egy szuszra elfújni. Majd a gyakorlat megmutatja. Sovánka: A gyakorlat? ... Hogy értet ezted, öcsém? István: Hát úgy, hegy ami ügye^-ba'os dógunk akad, abban egy k'cslt jobban tudok majd eligazodni. Meg a v : 1ág sorját is tisztább szemmel' nézem. Sovánka: Mi a fene — a világ sorját? ... Nem tartozik az terád egy körömfeketényit se, öcscm. István: De nagy a tévedése, gazd'tram! Az igazság éppen az, hogy nagyon is tartozik. Itt van például a nagy ner dolga. S o v á n k*a : Miféle nagy , peré? István: Hát a Raik bandáé, a Tito bitargoké! Amékkel teli az u;ság, meg a rádió ... Vagy iem olvasta? Sovánka: Óvastam, meg hallgattam is. De hát az külső ügy, nem tartozik ránk. István: Lássa, iro^t megint tévedésben van, gazduram. De'-ogv is külső ügy ez, inkább nagyon is ránk tartozik, m'nden -lolgczóra. parasztra, meg munkásra, aki a népi demokráciákban él. Megmagyarázhatom én .n?gának töviről-hegyire. Sovánka: Ahogy az oskolában megtanultad? István: Meg ahogy a ma^a ózan e cze is mondaná, ha hallgatna rá. Sovánka: Mondjad csak a magadét. Ha magyarázgatni akarsz, én nem gáío^ak benne. Hát mér vóna az a Rajk-per a mi ügyünk? István: Fgy kis emlékeztetéssel kezdem, Sovánka uram. Avval, hogy idén tavaszkor igen hegyes, pattogó szóval beszéltek a mi kulák.ia'nk, a Pintér Ákos •'omrzédja. meg a többi komá.'a. De még mapa is igen rátartin járt kelt a faluba. Sovánka: Rátart'an én...? Hejszen nem egyszer szóba álltam véled. István: Jól mondja: szóba állt... Mert csak úgy foghegy ről vetette oda a szót, akár kutyájának a koncot. Sovánka: Tudhattad, sok gondtól főtt akkor az én fejem. István . Megmondom én kereket, nem gond vót az, de más neve vót. l'gy híjják azt, hogy titok! Vagy azt hitte tán, hogy az a sok súgás-bú gás elkerülte a figyelmünket. Hogv mink csak húztuk a lóbőrt, míg maguk hol az egyik, hol a másik kulákpor 'án főzték a haditerveket. Sovánka: Hallódé, énrám ilyet ne mondj, ... mert egyszer kétszer benéztem a Floris Vendelékhez. Nagvon hívott, igen erősen csábítgatott, hogy jöjjek el egy kicsit kvaterkázni, hát nem mondhattam örökké csak nemet. István: Nem számoltam, hányszor vót, de ha csak egyszer is, hát az is sok. Mert igen erősen fújta utána a nótájukat. Sovánka: Miféle nótát? István: Ejnye, gazduram, de kurta lett az esze! Vagy nem akar emlékezni rá, miket tanácsolt akkor énnékem. Hogy' jószívvel van hozzám, nem akar engem bajban látni, gondujjam meg jól azt a kommunizmust, hagyjam azokat az elvtársakat, hogy én tisztességes ember vagyok, mi közöm énnekem ahhoz a városi maszlaghoz, paraszt varaszt vagyok én, nem kótyagos fejű városi munkás, akinek sohase vót föd a talpa aiatt és nem tudja, mi a parasztmber gondja... Hát nem így vót, nem ezeket mondogatta nékem? Sovánka: Nem tudom, minek hánytorgatod most ezeket? István: Azért, mert ez ts ahhoz a perhez tartozik ... Tudtam én, hogy a kulák komái vadítják. Az ö beszédjüktől kótyagos a feje ..., hogy amiket rám olvas, azt ott a kvaterkázásnál szedegette magába ... Azokat a dátomokat is, hogy valami jön ... a fordulat, a nagy változás. Újra vissza minden, ahogy abban a régi rohadt világban vót. Sovánka: Azt mondtad, hogy a pert akarod magyaráz ni... István: Dejszen ezt teszem én, gazduram ... Valahogy furcsán összefüggött az a tavaszt súgás-búgás, az a sok jóslás, meg a komáinak igen dagadóra hízott ábrázatja mindavval, amit most odaát lelepleztek. Sovánka: Mivel függ öszsze? István: Hát a Rajk, meg a Titó-banda mesterkedéseivel Mostanában egy kicsit elgondolkoztam rajta. Milyen furcsa is, hogy maguk éppen akkor hangoskodtak annyira, amikor azok a bitangok tűzbe gyújtani készültek ezt a mi szép új világunkat... Nem vót ez puszta véletlen, gazduram. Sovánka: Ejnye fiú, engem te ne gyanúsítgassál ilyen csúnyán! Nem hallgatlak én tovább, ha ilyen mocskosan megszólsz. István: Megálljon, gazduram! ,.. Nem magára értettem ezeket, de * a mi kulákjainkra, amékra maga igen erősen hall gatott. Oszt most láthassa, ha van szeíjie, mit akart az a bitang kémbanda. Sovánka: Van akiknek rosszat, van akiknek jót... Minden éremnek két oldala vagyon. Ha néked szemed vóna, látnád rmnd a két felét. István: Hát látom is. Mégpedig igen erősen. Látom a „jót", anrrket a levitézlett uraknak hozott vóna. A bankosoknak visz sza a bankot, a gyárosoknak a gyárat, a grófoknak és a földesuraknak a fődet. Így értette? Ez vóna a jó? Annak a néhánynak, aki eddig a mi verejtékünkön hízott, vissza mindent és milliók szedjék újból nyakukba az igát? Sovánka: Ne tüzelj úgy, öcsém ... A per odaát folyik, túl a Dunán és nem minálunk. Mi közöd hozzá? István: Hogy mi a közöm hozzá? Ejnye, gazduram, félórája ezt magyarázom. Az én húsom ba és minden dolgozó testvérem húsába vág, ami odaát történik. Mertha ott simán megyen az épités és sikerül az ő ötves ter vü.k, akkor itt könnyebben megyen a munka. Mert mi dolgozók egy nagy család vagyunk. A proletár nemzetköziség köt min ket össze bajban és örömben, az építésben, de a harcban is, amt vei a békénket megvédjük ... Ha pedig odaát akadnak megátalkodott gonoszok, akik annak a a nagyhasú aljas Titonak szekerét tolják, akiknek besúgás, árulás és gyilkolás a mindennapi kenyerük, hát az az én ügyem is, meg minden becsületes munkás emberé, mert a mi induló szép életünket akarják vérbe és sárba tiporni... Mert mi nem akarunk soha többé az urak lábakapcája lenni, gazduram! Nem akarunk azokért a dagadtzsebű amerikánusokért, meg a csatlósaikért a verejtékünket, a vérünket hullatni... Sovánka: Megállj, fiú, nem vagy most népgyűlésen. Minek szónokolod mindezeket énnékem? István: Nem szónokolok én, gazduram. Csak egy kicsit haragba hozott, hogy maga, tisztesség ne essék szólván, egy kicsit fafejű megint. Hogy úgy bámul rám, olyan hitetlen ábrázattal, meg vasvillaszemekkel, mintha nem is maga, de akár a Pintér Ákos uram vóna ... Tegye inkább a szivére a kezét és mondja meg becsületesen, hát olyan világot akar maga vissza, amilyent azok a gyilkosok akarnak? Hallgassa csak őket, ahogy vallanak. Ahogy a felébredt lelkiismeretük mondatja vélük, hogy a hatalom vágya hajtotta őket. És ilyen szemétnép akart országot vezetni, miniszteri székbe ülni... de előbb persze gyilkolni, halomra öldösni olyanokat, akidnek egyetlen gondolatuk van, a nép. a közösség jóléte, a mi szebb életünk ... Persze, nem a Pintcr Ákosok, meg o Floris VendelcK szebb élete ... Sovánka: Nagyon a májadon van ez a kettő, ha ma any-. nyit emlegeted őket... István: Velők, én csak néven neveztem mindazokat, akikkel mi nem akarunk Közössegei ... Sovánka: Mér vagy olyan kömény hozza.iuk ... Honnan tudod, hogy ők nem akarnak már v'éled közösséget... István: Hogy honnan tudom? Err= is megfelelek magának. gazd'vpm. Hát olvan kicsiség' kből tudem. Ma péluaul abból. hogv a nnf_a kedvs -szomszédasszonya a tojásokat a pincében gyí", leseti SÍ ép ha, .irta. )szt amikor jön a bf>szolgál f itái, kát neki szívbéli öröm h oy nem a fris?eVe» adja le, d«> zokat a jól elrakottakat, azokat a rohadtakat... Hogy az a munkásasszony, aki majd megkapja a városban, megemlegesse annak a tojásleadónak imádságos és szentes jó szívét... Hát igy fest az a közösség érzés... amiből ml nem kérünk. Sovánka: Hallod-e, fiú, úgy mondod ezt, mintha az én pincémben is gyanítanál ilyen zápult tojásokat... De eltángálnám én az any.jukomat, ha ilyen aljasat merne tenni...! István: No lássa, gazduram. Ez a becsületes beszéd ... Hagyja azt a kacsinratást amarra. de gyűljék már ide hozzánk ... Amerre a ^nva is, a Marikája akarja ... Mán az ő, meg a maga unokája kedvéért. .. Sovánka: Az én unokám kedvéért...? István: Azért hát... Vagy tán nem tetszik magának az Anda Ferkó komám? Sovánka: Nem mondom, hogy nem -tetszik. Jóképű, dógos legényt.. De hát akkurát olyan forró fejű, m'nt te... Kemény, akaratos, megy \a maga feje után ... István: Ne is mondja tovább! Akkor minden rendben van!
