Uj Szó, 1949. szeptember (2. évfolyam, 120-145.szám)

1949-09-20 / 136. szám, kedd

1949 szeptember 20 UJSZ0 rla, Tito kormányt ezt a politikát végrehajtani, megvalósítani? Mert bizonyos ellentmondások vannak, legalábbis látszatra, aközt, ami ma Jugoszláviában a helyzet és aközt, hogy ó'k végcélként a kapitalizmus visszaállítását akarják, a népi demokratikus kormányzati Jugoszlávia kell, hogy szervezője és irányítója legyen a népi demokratikus országokban, a népi demokratikus rendszerek megdöntésével, kormányzati rendszerek megdöntésére és az Egyesült Államokra támaszkodó államszövetség, katonai blokk létrehozására irányuló tevékenységnek, szemben a Szovjetúnióval. Ezt Tito, Rankovics szerint a következőkkel magyarázta. Hangsúlyozom, Rankovics is aláhúzta, amit ő nekem mond, az a Tito által kidolgozott oolitikai szempontok továbbítása, ő Tito utasításának tesz eleget, amikor erről veiem beszél. Elnök: Mi az a terv? Rajk: Az, hogy miután a jobboldali erők valamennyi népi demokratikus oiszágban sorban nagy vereségeket szenvedtek, Jugoszláviának kell a népi demokratikus kormányzati rendszerek megdöntéséért a szervező, vezető szerepet vállalnia. Jugoszlávia azonban — mondotta Rankovics — Tito értékelése szerint ezt nem hajthatja úgy végre, hogy nyíltan kiáll egy ilyen politika meghirdetésével. Nem pedig azért, mert a jugoszláv néptömegek között is, a többi népi demokratikus országban is ha'. talmas, mély gyökerei vannak a szovjetbarátságnak és hatalmas erői a szocialista tábornak Tltonak ezt a politikát éppen azért álcázva, megtévesztő módon kell végrehajtania. Új A Tájékoztató Iroda határozata semmit nem változtat azon a végcélon, amelyet már velem Kelebián közölt, vagyis a népi demokratikus kormányzatok megdöntésével polgári demokráciák létrehozása, államszövetség kialakítása jugoszláv központtal, az Egyesült Államokra támaszkodva a Szovjetúnió ellen Változtak azonban a körülményekkel együtt a módszerek, melyekkel ezt végre kell hajtani — mondotta Rankovics. A körülmények arra kényszerítenek bennünket, hogy 51esen és határozottan lépjünk fel ennek a programnak a végrehajtására. Három döntő feladatot kell elvégezni: az első, ami magára Jugoszláviára hárul: Jugoszlávia népeinek mozgósítása a Szovjetúnió ellen. A második: a népi demokratikus országokban a szovjetellenes erők növelése és megszervezése, a reakciós erők készenléti állapotba helyezése. A harmadik feladat: kihasználva az Egyesült Államok és a Szovjetúnió közötti ellentéteket, adott időpontban fegyveres, erőszakos úton a népi demokratikus kormányhatalom megdöntése Magyarországon. A három programpont megvalósítására Rankovics a következőket adta elő: Tito „zseniális áthangolási terve' — Egy bizonyos átmeneti időre van szükség, amíg nyíltan lehet fellépni a Szovjetúnióval szemben, mert az ő legnagyobb meglepetésünkre is a jugoszláv dolgozó néptömegekben pár esztendős Tito-propaganda után is sokkal mélyebben él a szovjetbarátság. Szovjetúnió iránti hűség, semmint ők azt feltételezték volna, úgyhogy ahhoz, hogy a Szovjetúnió ellen tudják fordítani a jugoszláv néptömegeket, külön programot kellett kidolgozni. Ezt a programot Rankovics Tito „zseniális áthangolási tervének" nevezte: ezen azt értette, hogy a szovjetbarát jugoszláv holgozó néptömegeket szovjetellenessé kell tenni. Ezt a tervet — Rankovics szerint — Tito kidolgozva bemutatta Gyilasz, Kardelj minisztereknek és Rankovics belügyminiszternek, együtt megvitatták és elfogadták. — Ennek az „áthangolási tervnek" lényege az, hogy először csak barátilag bírálják a Tájékoztatási Iroda határozatát, a saját tömegeik felé úgy mutatják, mint ha a Szovjetúnióval csak valami félreértést akarnának tisztázni. A baráti kritikával egyidejűleg még a Szovjetúnió dicséretét is fogják hangoztatni. Később a baráti kritika hangját megváltoztatják és rágalomnak kezdik minősíteni a Tájékoztatási Iroda határozatát, de még mindig nem ellenséges hangon a Szovjetúnióval és a népi demokráciák kormányaival szemben Egy későbbi szakaszban a Szovjetúniót teszik felelőssé azért, hogy rosszindulatúan Jugoszlávia népeit meg akarja akadályozni a szocializmus fejlődésében, le akarja szorítani a szocializmus útjáról és ezzel a híreszteléssel teszik „indokolttá" azt, hogy Tito, aki a szocializmust akarja építeni, az Egyesült Államok felé fordul különböző gazdasági segítségért — Ezt követné ennek az áthangolási politikának az utolsó fázisa, amely arra mutatna rá, hogy míg a Szovjetúnió Jugoszláviának a szocialista fejlődését akadályozza, az Egyesült Államok ezt elősegíti és ezzel Jugoszlávia népeit sikerülne a Szovjetúnió ellen fordítani. — Tito — mondotta a Rankovics — számit arra is, hogy ezt a propagandát a nyugati országok fel fogják kapni, terjeszteni fogják és a Titohíveknek az egyes népi demokráciákban a feladatuk ugyancsak az, hogy ezt a propagandát elmélyítsék. Megmondotta Rankovics azt, hogy e mellett a propaganda mellett, amely a néptömegek szovjetellenessé tétele céljából történik, meg kell érteni azt, hogy ma a döntő hangsúly nemcsak ezen a progandában van, hanem az összes létező, minden árnyalatú reakciós erőnek az összesfogásán, tehát a nacionalista elemektől, a szovjetellenes elemektől, kzedve egészen a volt fasiszta elemekig. Mert — mint ahogy ő mondotta — minden eszközt, amit csak fel lehet használni a cél érdekében, gyorsan harcba kell vetni, mielőtt még az egyes népi demokráciákban további megszilárdulás következhetnék. Éppen ezért ő azt javasolta, hogy a kifejtett propaganda mellett határozott irányt vegyünk nemcsak a hadseregben és a rendőrségnél meglapuló elkezdve egészen a volt fasiszta a hadsereg kötelékéből elbocsátott régi fasiszta, horthysta elemekre is. Meg is nevezte, hogy olyan elemekre is támaszkodhatunk, mint régi katonai tekintélyekre, például Vörös János volt hadügyminiszterre és másokra, akiket fasiszta multjuk miatt bocsátottak el a honvédség vagy a rendőrség kötelékéből. — Rankovics döntően hangsúlyozta, hogy ezekre az elemekre kell fordítani most a főfigyeimet, mert ezek potenciálisan adva vannak, éppen csak össze kell gyűjteni őket. Ezen az alapon hívta fel figyelmemet, hogy nagyobb aktivitást fejtsünk ki a kulák elemek megnyerésére, tömörítésére, mint eddig. fzmms gmcs-ferv a népi demokráciák megdöntésére a Vatikán segítségével — Rankovics aláhúzta: Titonak leghatározottabb álláspontja, hogy a Tájékoztató Iroda határozata után többé már nem lehet szó a hatalom sima, békés úton való átvételéről, a politikai főerők megnyerése útján, hanem erőszakosan, fegyveres állampuccsal kell a népi demokratikus rendszert megdönteni. Ezzel kapcsolatban hangsúlyozta, hogy fordítsak figyelmet a nyugati nagyhatalmak ezt előkészítő tevékenységére. Akkor még nem volt érvényben a népi demokráciák ellen alkalmazott árulista, amely a Marshallterv alapján bizonyos döntő fontosságú nyersanyagok vagy áruk szállítását "megtiltja, de Rankovics Tito üzenete alapján már ennek a bekövetkezésére is felhívja a figyelmet. A cél: ezekben az országokban nagy gazdasági nehézségeket és ezzel elégedetlenséget kelteni. Döntően aláhúzta Rankovics: figyeljetek fel arra, hogy már abban az időben, tehát 1948 októberében, amikor én vele beszélgettem, Mindszenty minden eddiginél sokkal élesebb, leplezetlenebb politikai támadást vezet a magyar kormány ellen. Rankovics megmondotta, hogy ez nem Mindszentynek a saját feje és terve alapján történik. A népi demokratikus országokban a további demokratikus szocialista fejlődés megakadályozására a Vatikán minden erejét is harcba kell vinni. Azt is mondotta Rankovics, hogy az iskolák államosítása körül Mindszenty ki tudott váltani Pócspetrin egy „kis parasztzendülést" a kormány intézkedésével szemben. Mindszenty most különböző nagyhatalmi körök sugallatára, a Vatikán sugallatéra olyan mindenre elszánt politikát fog folytatni, hogy január végére, februárra, 1949-ben odáig érjenek az események, hogy ne egy Pócspetrl legyen, hanem minden megyében, városban, járásban, a falvakban hasonló zendülések robbanjanak ki a demokratikus kormánnyal szemben. Rankovics azért hívta fel erre a figyelmet, mert mindezek az események nagyon alkalmasak lesznek arra, hogy megfelelő előkészülettel ezeket az erőket összegyűjtve, további harcba lehessen bevetni azokat, a központi kormányhatalom megbuktatásáig. — Erre mondotta Rankovics azt, hogy Titonak a végcél elérése érdekében nemcsak egy zseniális áthango lási politikája van. hanem Tito, az Egyesült Államok, Anglia, általában a nyugati nagyhatalmak és a Vatikán között megvan az összehangolt politika is a népi demokratikus országok demokratikus kormány?inak megdöntésére Emellett — mondotta Rankovics — mindenesetre Tito üzenete a'apján alá húzza, hogy a koi mányhatalom megdöntésénél a legdöntőbb a fegyveres erő. — És itt én ne csak a magyar fegy veres erővel számoljak, ami adva van Magyarországon. Számoljak mindé nekelőtt azzal, hogy — eltérőleg a kelebiai tervtől — Tito kész arra, hogy számottevő jugoszláv egységet bocsásson már azonnal az indulásnál rendelkezésemre a kormányhatalom megdöntésére. Ezzel* kapcsolatban Rankovics Tito nevében a következőket közölte: ki fognak válogatni megfelelő embereket és különböző egységeket fognak alakítani, amelyeket a magyar—jugoszláv határon fognak elhelyezni. Hogy ezeknek a felhasználása Magyarországon ne legyen feltűnő, igyekeznek Jugoszláviai tmgyarokból megalakítani ezeket az egységeket és magyar honvédségi egyenruhában fogják majd a határon áttenni. Természetesen elkerülhetet'en, hogy döntően — főképpen a vezetők között — ne legyenek csak szerbül beszélők is, de mint vezetők • elcsúsz nak a sok magyar között. Megmondotta Rankovics azt, hogy Tito biztosra akar menni és nem is bízik egészen — akármilyen információkat is kapna mitőlünk, — magyar egységeknek a megbízhatóságában. Katonai akciók — Tito parancsára Elnök: Pálffynak mit mondott? Rajk: Pálffynak azt mondottam, hogy a hadseregben lévő összes erőket számba kell venni és olyan egységeket létrehozni, amelyek alkalmasak egy ilyen fegyveres állampuccs végrehajtására. Elnök: Nem hozott Rankovicstól valami utasítást Pálffynak? Rajk: Rankovics velem azt közölte, hogy az egész vonalon a felelős Pálffy, aki közvetlenül is hozzájuk kapcsolódik, mert ők a katonai akciókat saját kezükben akarják tartani. Elnök: Nem mondotta Pálffynak, hogy Rankovics utasította, hogy készítsen tervet? Rajk: Nem mondottam, tekintettel arra, hogy Pálffy ezt, mielőtt még vele beszéltem, saját vonalán a jugoszlávoktól már megkapta, ó nekem már a tervéről kezdett beszélni és ő tervének vázlatait be is akarta nekem mutatni. Én ezt nem vettem át, de élőszóval beszámolt különböző egységek létrehozásáról, intézmények, telefonközpontok, minisztériumok, stb megszállására ... Először csak szóban referált róla, de akkor csak a legfontosabbakat vázolta. Elnök: Azután készítette el írásban? Rajk: Azután elkészítette írásban s akkor át is akarta adni, de ríem vettem át § csak szóbelileg, a legfontosabb részletekről tájékoztatott. Elnök: Mikor voit az amikor Pálffy említést t

ett az írásban elkészített tervről? Rajk: Ez 1949 elején volt, hogy melyik hónapban, azt nem tudom pontosan. Elnök: Szóval már 1949 elején volt. Tehát lényegileg Pálffyval az ön viszonyát az jellemezte ebben az időszakban, hogv nála szorgalmazta ennek a tervnek elkészítését és bizonyos megbeszéléseket folytatott ebben az irányban Szőnyi Tiborral való kapcsolata miben állott? iik a marja? népi demokrácia veszeitebliül támadnak Titoék Rajk: Szőnyi Tiborral olyan értelemben beszéltem, hogy néki állami vonalon és káderpolitikái vonalon végrehajtani az erőknek ezt a mozgósítását. Én be is avattam őt abba, hogy most mór fegyveres puccs végrehajtásáról van szó. Azonban ezek az intézkedések, amiket én megtettem, a végrehajtásnál már olyan nehézségekbe ütköztek, hogy nem sok jött ki belőlük. Először is azt, akire Tito legjobban számított, Mindszentit a magyar kormány intézkedésére őrizetbe vették és ezzel az egész katolikus reakcióra épített reakciós erők mozgósítása csődöt mondott. Megkezdődött továbbá a központi kormányhatalom erős megszilárdulása, a Népfrontnak a létrehozása és ezzel kapcsolatban a hadseregnek és az államélet különböző területének megtisztítása, úgy, hogy a Tito-féle erőösszpontosításra az egyik csapás a másik után következett be. Azaz, más szemszögből nézve a dolgot, éppen 1948 végétől a magyar központi kormányhatalom, a népi demokrácia óriási, gyors tempóban megerősödött. Ennek volt a következménye az, hogy Tito és Rankovics részéről rendkívüli idegesség mutatkozott Magyarország irányában. Október végén, tehát a találkozásunk után alig három héttel, Brankov Rankovics utasítására felkeresett engem. Rankovics utasítására közölte velem, hogy nincsenek megelégedve a fejlődéssel Magyarországon. Rá két hétre Mrázovics keresett fel ugyancsak Rankovics utasítására, hogy szemrehányást tegyen nekem, hogy a jobboldali reakciós erők tömörítésében nem haladunk kellően előre, holott Jugoszlávia a maga részéről már meglehetősen előrehaladott állapotban van a határ mentén a csapatok összevonásával. Mrázovicsnak ekkor kijelentettem, hogy bármennyire is törekszik Tito és Rankovics egv puccs végrehajtására, az erők tömörítésére, mégis közölnöm kell, hogy ha józanul gondolkoznak, akármennyire is elvakult ellenségként álljunk szemben a magyar demokratikus kormánnyal, világosan látnunk kell, hogy egy ilyen puccsot most már végrehajtani nem lehet. Jellemző az, hogy Tito miniszterelnöknek, Gyilasz, Kardelj, Rankovics minisztereknek az én üzenetemre nem az volt a válaszuk, hogy revízió alá vették eddigi álláspontjukat, hanem ellenkezőleg, utasították Brankovot, hogy látszólag hagyja cserben Titot, pártoljon át a népi demokrácia oldalára, hogy mint a népi demokrácia híve, budapesti székhellyel, részint az én tevékenvségemet ellenőrizhesse. Rankovics utasítása szerint engem kézbentartson, másrészt pedig köztem és Rankovics között aktuális kérdéseknél a kapcsolatot tarthassa. Tehát én minél inkább úgy értékeltem a helyzetet, hogy szinte lehetetlen már józanul egy ilyen puccs elkövetésére gondolni, a körülmények alakulása miatt, annál elszántabb és határozottabb vonásokat vett Tito miniszterelnök és társai'részéről a magyar politikai életbe való beavatkozás a fegyveres puccs előkészítésére. Annyira, hogy Brankov, Rankovics utasítására áprilisban már azt közölte velem, semmi szükség sincs arra, hogy pesszimista legyek, egyrészt a csapatösszevonások a magyar határon rendben mennek, másrészt pedig a nyugaton tartózkodó Horthyfasiszta katonai egységekkel Kisbarnaki Farkas személyében a kapcsolatuk megvan. Ez a Kisbarnaki Farkas Ferenc, ahogy ők mondották, a nyugaton állomásozó, horthysta, szálasi-fasigzta katonai egységeknek a parancsnoka. Titoék tehát a maguk részéről minden intézkedést megtettek, hogy terveiket valóban végre is hajtsák. Ha lett volna alkalom... Elnök: Emellett önt állandóan, időről-időre sürgették. Rajk: Igen, sürgettek. Elnök: Ennek a sürgetésnek eredményeképpen történt talán az, hogy ön — bizonyos adatok vannak rá — Szőnyivel beszélt volna egy bizonyos 1949 nyarán tartandó értekezletről? Tud erről? Rajk: Igen. Ennek a sürgetésnek és a Szőnyivel való beszélgetésemnek összefüggése van. Ők engem nagyon nyomtak. Nekem mindenesetre kellett valamit produkálnom és ámbár Mrazovlcsnak már novemberben kijelentettem, hogy egy ilyen puccs végrehajtására gondolni is esztelen dolog, hogy valamit mutassak, jelentettem Brankovon keresztül, hogy Szőnyi révén tervbe vettem a nyár végére egy konferenciát, amelyen megtárgyaljuk a dolgot Elnök: De Szőnyivel valóban tárgyait; Rajk: Szőnyivel valóban tárgyaltam, Szőnyinek ezt megmondottam, annál is inkább, hogy ha Brankov Rankovics utasítására (ellenőrzi ezt a dolgot, meggyőződjék róla, hogy én ezt Szőnyinek valóban megmondottam. Elnök: És amikor ön a bizonyos vonatkozásban a nemleges választ megadta Brankovnak, akkor ez önnek végleges állásfoglalása volt, vagy pedig csak bizonyos ideiglenes jellegre mutatott? Rajk: Nékem csak ezidöszerinti állásfoglalásom volt, mert objektíve lehetetlennek láttam a terv keresztül viteiét. Elnök: A jövőt illetőleg sem számított változásra? Rajk: Ez azt jelenti, hogyha a jövőben kínálkozott volna alkalom, minden bizonnyal éltem volna az alkalommal. Elnök: Közölte is Brankowal, hogy halasszák el a terveiket? Rajk' Ez nem merült fel 8 Így ilyen közlést nem tettem. De mindenesetre azt, hogy én a. konferenciáról beszéltem, értelmezhették így is. Most még azt kell felemlítenem, hogy Mrazoviccsal, Brankowal való megbeszélésemnél Tito és ... Elnök (félbeszakítja, jegyzökönyvet tár elébe): Ez az ön aláírása? Rajk: Igen. Elnök: Elébe tárom nyomozati vallomását, amely szerint azt mondotta, hogy „a Rankovicstól kapott terv megvalósításával kapcsolatbsn közlöm, mennyire kilátástalan a jelenben az általuk tervezett dolgok keresztülvitele s mindezt el kell halasztanunk arra az Időre, amíg a nemzetközi helyzet terveink érdekében megfelelően megváltozik. Kértem Brankovot, hogy ezt írja meg Ranko-'icsnak. Brankov közölte velem, hogy R.ankovics utasításait akarja..." — nem emlékszik most már, amikor elébe tárom? Rajk: Amikor én Szőnyinek utasítást adtam, hogy konferenciát szervezzen a nyár végére, vagy szeptemberre, akkor ebben politikai szemnontból, tartalmilag, a jegyzőkönyvbe vett dolog benne van. A klerikális akció mozgósítása Tito Intervenciós támogatásával kapcsolatban meg kell még jegyeznem azt, amit Brankov és Mrázovics is közölt velem, Rankovics utasítására, Tito üzenetképpen, éa pedig azt, hogy ök nemcsak Magyarország intervenciós, fegyveres „támo- tására" gondolnak, hanem igyekeznek ugyanakkor a Magyarországot körülvevő szomszédós népi demokráciák részéről is megfeleld kedvező körülményeket teremteni egy ilyen akció végrehajtására Magyarországon. Ebbe a politikába tartozott bele az, aminek a megkezdéséről ugyancsak hírt adtak nekem és amiről egyébként, mint külföldi lapokat olvasó ember, ténybelileg is meggyőződhettem, hogy azokban az országokban, ahol a katolikus egyháznak nagyobb befolyása volt, tehát döntően Lengyelországban és Csehszlovákiában, a Mindszenty által kezdeményezett akcióhoz, politikai agitációhoz hasonló nagyméretű mozgolódás kezdődött el az illető országok kormányai ellen. Görögország „megfullasztűsának", Albánia gyarmatosításának terve" Tito üzente, hogy Bulgária felé, amellyel szemben nemzetiségi sérelmeket lehet mesterségesn felhozni, a nemzetiségi kérdésen keresztül fogják ezt a reakciós kikristályosító politikát előmozdítani komoly nemzetiségi Incidensek felidézésével. Az egész blokk-politikára már Pakson megjegyezte nekem Rankovics, hogy olyan kis országgal, nrnt Albánia, ők egykettőre el fognak bánni, gyarmatosítani fogják, mint önálló országot megszüntetik és bekebelezik Jugoszláviába. Igen döntő Titonak Görögországgal kapcsolatos „segélynyújtási" terve. Amikor én Paksr r. beszéltem Rankoviccsal, akkor ő már hangsúlyozta azt, hogy Görögország felé már nincs értelme takargatni a; ő politikájukat, érdekük, hogv ott az Egyesült Államok velük, tehát Titóékka! való egyetértésben minél hamarabb megszilárdítsa a maga bázisát. Éppen ezért Jugoszlávia bizonyos maszkírozással ugyan, de egyre nyíltabban irányt fog vnni a demokratikus szabad Görögországban elszigetelésére a többi népi demokratikus országtól, hogy mint ahogy Rankovics kifejezte magát, elszigeteltsége miatt megfulladjon, a monarchista erők főlénybe kerekedjenek. Ezenkívül megmodta Rankovics azt is, hogy körülbelül a magyarországi eseményekkel párhuzamosan, ugyanolyan módszerekkel, mint amilyenekkel Magyarországon dolgoznak, tehát követségeik útján —, amelyek már 1915 óta minden egyes népi demokratikus országban ellenséges kémszervezkedést és a reakciós erők toborzását hajtotta végre — ezeken a követségeken keresztül igvekeznek ottlevő híveiket ugyancsak aktív politikai tevékenységre sarkalni, kihasználva körülbelül ugyanazokat a reakciós erők a te pórikat, jr-iket Magyarországgal kapcsoltban is felsoroltak. Azaz: Tilonak Magyarországgal kapcsolatos intervenciós politikája p *