Uj Szó, 1949. szeptember (2. évfolyam, 120-145.szám)

1949-09-20 / 136. szám, kedd

1949' szeptember 20 UJ SZ0 gi tisztviselő. Mindezek Magyarország területén hírszerzéssel foglalkoztak. — Mikor kezdődött Magyarorszákon e kémhálózat kiépítése? — 1945-ben, amikor az első jugoszláv katonai misszió Magyarországra megérkezett. Ezt Tito küldte és Hankovics belügyminiszter szervezte. — Hogyan történt ennek kiküldetése Magyarországra? — Magyarországon szövetséges ellenőrző bizottság működött. Tito kívánsága az volt, hogy engedjék meg a jugoszláv misszió kiküldését Magyarországra, amely majd együttműködik a szövetséges ellenőrző bizottsággal. Ezt az engedélyt megkapta. Ez a katonai misszió aztán kémkedést folytatott. Mielőtt a küldöttség Belgrádból elindult volna, Cicmil, a katonai misszió vezetője Titonál volt és tőle személyesen kapott utasításokat. — Milyeneket? — Cicmil nem sokat beszélt Titoval, hanem Rankoviccsal és fogadtatása után a katonai misszió összehívott tagjainak elmondotta, milyen utasításokat kapott Titotól, Rankoviestól és Dzsilasztól. Ügy emlékszem, a :t mondotta, Tito elvária tőlünk, hogy jó munkát végezzünk Magyarországon, ez nagyon fontos, mert Magyarországon a helyzet nem stabil és ezért különösen fontos, hogy ott jó hírszerző szolgálatunk legyen. Tito második utasítása az volt, hogy vegyük fel a kapcsolatokat Magyarországon azokkal az angol és amerikai megbízottakkal, akik a szövetséges ellenőrző bizottságnál dolgoznak. A harmadik pedig az volt, hogy a misszió tagjai vigyázzanak, senki közülük szovjet befolyás alá ne kerüljön. — Megérkezésük után hogyan láttak munkához? — Cicmil ezredes osztotta ki ' a feladatokat. Ö maga foglalkozott az angol-amerikai kapcsolatok kiépítésével. Cicmil már a háború alatt kapcsolatban volt az angol-amerikai katonai misszió tagjaival, akik Tito vezérkaránál voltat. Jávorszky őrnagy, az ÚTBA förezidense és egyben Rankovics hleyettese volt, az ö feladata lett a magyarországi kémhálózatot kiépíteni. Ezenkívül azt a megbízatást kapta, hogy kémkedjen a szovjet nadsereg magyar területen levő rásze'ben. Kovács őrnagy volt az, aki különösen a szovjet hadsereggel foglalkozott, ezzel I öt még Jugoszláviában bízták meg, amikor Tito vezéri aránál dolgozott. Különben is jól beazélt oroszul. Engem azzal bíztak meg, hogy jóvátételi dolgokká: és gazdasági kérdésekkel foglalkozzam. Nactáiavelista módszerek — Milyen módszerekkel valósították meg ezeket a feladatokat? — Macchiavelista módszerekkel! Rankovics azt mondotta, hogy a cél elérésére mindent meg szabad tenni. Ez volt az alapelv! Például fenyegetésekkel, pénzzel, állások Ígéretével csaltak be embereket a szervezetbe. Voltak erőszakos módok is. Elraboltak embereket Magyarország területéről. Átvittek a misszió autóján hamis útlevéllel egyeseket, akiket később visszahoztak. — Miért tették ezt? — adja fel az elnök a kérdést. — Hogy kényszerítsék ezeket az embereket a jugoszláv hírszerzés számára dolgozni. Hyen yolt SzuvicsRibár esete, akit a konzulátus épületében tartóztattak le és követségi gépkocsin hamis útlevéllel Jugoszláviába vittek. Egy hét múlva ismét visszahozták magyar területre. Ezt Szmiljanics szervezte meg. Itt közreműködött Csacsinovics helyettese is, aki e végből Belgrádba utazott és ott kényszerítette SzuvicsRibárt, hogy kötelezvényt Írjon alá, hogy jugoszláv szolgálatban dolgozik. Rankovics megbízottjai vesztegetéssel, fenyegetéssel egész sor magyar állampolgárt szerveztek be kémhálózatukba, különösen állami tisztviselőket. — Soroljon fel Ilyeneket, —. hangzik az elnök kérdése. * — Előbb még egy konkrét esetet akarok elmondani. Rob Antal országgyűlési képviselő Magyarországon a jugoszláv ÚTBA egyik vezető tagja volt. Amikor a magyar hátságok le akarták tartóztatni, öt is ls hamis útlevéllel, követségi autón vitték át Jugoszláviába. Rankovicstól jött az utasítás, hogy Robot el kell vinni és erre én adtam ki a végrehajtási parancsot az akkori konzulátus osztályvezetőjének. Tudott erről Mrazovics akkori követ is. —Kiket szerveztek be a magyar állampolgárok közül? Legfőbb ügynökünk Rajk belügyminiszter, későbbi külügyminiszter volt. Aztán második Pálffy altábornagy, a honvédelmi miniszter helyettese volt, majd Szalai András. Rajkot személyesen Rankovics szervezte be. Szalait Szmiljanics, Jusztuszt pedig Jávorszky őrnagy. Horváth Zoltán ugyanúgy a jugoszláv hírszolgálat embere volt. Szebenvi Endrére emlékszik? Ugyanúgy fontos ügynök volt, belügyi államtitkár, öt Rajkkal kapcsolatban szerveztük be. Aztán Cseresznyés Sándor, aki a belügyminiszter sajtói önöké volt. Horváth-Königsberg alezredes 1946-ban volt beszervezve, Oganovics Milán, a magyarországi délszlávok szövetségének titkára. Hegedüst már Jugoszláviából J944-ben küldték Magyarországra és itt kapcsolatba lépett Jávorszky őrnaggyal. Először a Kommunista Pártban volt, aztán rendörszázados lett és később a magyar-jugoszláv társaságnál dolgozott. Rex József is ügynökünk volt. A külügyminiszter ügynöke Gondi Ferenc volt. Rob Antont Jávorszky 1945-ben szervezte be. Rob a háború alatt a jugoszláv Kommunista Párt tagja volt és provokatív tevékenysége miatt kizárták a pártból. 1941ben Magyarországra jött, itt maradt, magyar állampolgár lett és 1945-ben megismerkedett Jávorszkyval és Jávorszky Rankovicstól kért engedélyt beszervezésére. P^ankovics, aki ismerve esetét, engedélyt adott a beszervezésre és megígérte, ha jól fog dolgozni, Tito előtt rehabilitálja. Külön kémhálózata volt, közvetlen kapcsolatot tartott fenn Rankoviccsal. — Most térjünk vissza ezek közül a beszervezettek közül egy-két jelentősebbre. Hogyan történt Rajk beszervezése? — adja fel az elnök a kérdést. — Rajkkal 1946-ban kerültem kapcsolatba. Jávorszky Cicmil és én sokszor találkoztunk és ismeretes volt előttünk Rajk nacionalista beállítottsága. Rajk egyéni uralomra törekedett Magyarországon. Tudtuk, hogy nincs jő viszonyban Rákosival, Farkassal és Gerövel, és hogy vele nyíltan beszélhetünk. Egész idó alatt baráti kapcsolatban álltunk vele, nem volt semmi titok, amelyről ő nem beszélt volna előttünk és nem volt kérés, vagy követelés, amit ö ne teljesített volna. Rankovics belügyminiszter szervezte be személyesen. Én ezt Mrazovicstól tudtam, aki nekem egy alkalommal elbeszélte. Pontosan nem tudom megmondani, hogy mikor, de Rankovics megfenyegette Rajkot, hogy leleplezi muitját, mert bizonyítékokat szerzett az amerikaiaktól, akiknek birtokában van a Horthy-rendörség irattára. — Honnan tudja ön ezt? — Mrazovics mesélte. került fontos dolgokat kikémlelniük? — Nagy kémhálózat volt ez, sikerült majdnem minden társadalmi, politikai szervezetbe benyomulnunk. — Milyen anyagot kaptak ezen a hálózaton keresztül ? — Politikai, gazdasági, katonai adatokat. Például Pálffytól a honvédelmi minisztériumból minden titkos katonai anyagot. Például egy térképet, amely fontos katonai titok volt, aztán a határőrség elhelyezéséről szóló jelentést, amely szintén naeyon fontos volt, a belügyminisztériumból, Rajktól, Szebenyitól, az államvédelmi szervek munkájáról, az angol-amerikai kémszolgálat elleni harcról. A Nagy Ferenc-féle összeesküvésről is kaptunk anyagot. Ezt Rajk utasítására Szebenyi adta és Cicmil ezt az anyagot 194 7-ben az amerikai követségre el is juttatta. Egy beszélgetésre emlékszem, amely Cicmil, Jávorszky és én közettem zajlott le. Cicmil említette, hogy össze kell szednie a magyarországi politikai és gazdasági helyzetről a jelentéseket s mikor érdeklődtem, hogy miért olyan sürgős, ö azt mondotta, hogy Kardelj miniszterelnökhelyettesétöl kapta az utasítást, hogy az anyagot az an• olokhoz juttassa. Nagyon csodálkoztam ezen és beszéltem erről Jávcrszkyval is. ö megerősítette ezt az állítást és azt mondotta, h

0Sy neki is utasítása van, hogy az anyagot az angolokhoz juttassa. — A jugoszláv és angolszász kémszervezet Magyarországon hogyan dolgozott össze ? — Tudok egy esetet, amely már 1945-ben volt, hogy P.ankovics belügyminiszter segítségével az amerikaiaknak sikerült egy kémcsoportot Svájcból Magyarországra küldeni és ezt átdobták Rankovics segítségével a szovjet hadsereg háta mögé. Ez Szőnyi csoportja volt. Ezek Tito engedélyével kapcsolatokat tartottak fenn az angol-amerikai hírszerző szolgálattal külföldön is. Tehát ezek szerint Titoék segítségével sikerült az amerikaiaknak a Szönyi-csoportot Magyarországra küldeni. Ez így volt, mert 1947—1948-ban hivatalos funkcióm révén alkalmam volt betekinteni a titkos adattárba és beszéltem Cicmil ezredessel, aki ezt szintén megerősítette. — Emlékszik arra, mikor ön Belgrádban volt 1948-ban? — Mikor Cicmil ezredest visszahívták Magyarországról, akkor ezek a kapcsolatok az angol-amerikaiakkal megszűntek, mert leltek* hogy eztk a kapcsolatok kitudódnak itt Magyarországon. Jobbnak látták, hogy Belgrádon keresztül bonyolítsák le, de 19-18-ban a helyzet már más volt. A Tájékoztató Iroda határozata után kiéleződött a helyzet és Rankovics akkor újabb utasítást adott 1948 szeptemberében, hogy fel kell venni újból Magyarország területén az angol-amerikai hírszolgálattal a kapcsolatot. — Dzsilas, aki ép akkor jött Titotól, elmondta, hogy Tito az angol-amerikai megbízottaktól segítséget Kér. Nemcsak gazdasági segítséget, hanem po itikai, sőt katünai segítséget is ígértek, ha Tilo kormánya hajlandó lesz harcolni a Szovjet ellen. Dzsilas akkor azt mondta, hogy a helyzet olyan, hogy ezt el kell fogadni, mert az amerikaiak és angolok természetes szövetségeseinkké lettek RanKovics ezután hozzáfűzte azt is, hogy az együttműködés,, konkréten is történik más országokban és nemcsak a népi demokratikus államokban, hanem nyugaton is, ott ahol Kommunista Párt van. És ezt ugyanígy kell Magyarországon is megszervezni. Fel kell venni ott is a kapcsolatokat az angoloKkal és amerikaiakkal és ezek sajtójának és rádiójának anyagot szolgáltatni, amit Belgrádban készítenek el. Tehát az angolokkal és ameriakaiakkal együtt kell harcolni a magyar kormány eilen, amely a Tájékoztató Iroda mellett van és a többi népi demokratikus országok és a Szovjet ellen. Rankovics azt mondta, hogy a budapesti munKával nincs megelégedve és új embereket fog küldeni, akik ezeket a kapcsolatokat felveszik. Küldött is két embert, Jovanovics követségi tanácsost és Derevics Dusánt, a konzulátusi osztály vezetőjét. Ezek felvették a kapcsolatot a budapesti amerikai Kereskedelmi attaséval, továbbá az angol vicekonzullal, aztán Tiizónia irodájának budapesti képviselőjével és egy amerikai alezredessel, az amerikai katonai attasé helyettesével. Ezeknek átadtak propaganda anyagot an«ol, magyar, francia és német nyelven. Tito már a háború alat! a angolszászokkal konspirált „MM hwan szervezték be"? adja fel az elnök a kérdést _ Pálffyt nem volt nehéz beszervezni, mert első pillanatban lehetett látni, hogy Tito nacionalista politikájának híve. A katonai misszió tagjaival, köztük Cicmillel is megbarátkozott. Sok anyagot adott a magyar honvédelmi minisztériumból; Lo"'cs ezredes szervezte be, aki katonai attasé volt Budapesten és ettől az időtől fogva mint jugoszláv ügynök dolgozott. Szalay András hogy került a dologi, ' — Ejy jugoszláv őrnagy tudott róla, hogy Szalay 1944 márciusában Sátoraljaújhelyen, ahol politikai foglyok voltak, jugoszláv és magyar kommunisták kitörést készítettek eló a börtönből. Szalay ellenezte ezt és el is árulta a tervet. Szmienics ezt megtudta és megfenyegette öt, hogy elárulja. Ettől fogva Szalay, mint jugoszláv hírszerző ügynök működött. — Tehát Titoék olyan egyénekkel szövetkeztek, akiknek sok kommunistának vére szárad lelkén. Jusztuszt hogyan szervezték be ? — Annyit tudok mondani, hogy öt Jávorszky 1946 elején szervezte meg. A kémhálózaton keresztül megtudtam, hogy Jusztusz a magyar trockisták vezetője és a jugoszláv hírszerző szolgálatnak Franciaországban adatokat szerzett és hogy Jusztusz a háború előtt a horthysta hadseregnek besúgója volt. Ezeknek az adatoknak alapján szervezték be Jusztuszt. Jávorszky azt állította, hogy Jusztusz nem akart mindjárt dolgozni, ki akart térni, de az adatok bizonyították, hogy besúgó vilt és Jusztusz kénytelen volt a megbízatást elfogadni. — Jó volt ez a kémhálózat? Si— Milyen magatartást tanúsítottak Jugoszlávia jelenlegi vezetői a második világháború alatt Jugoszlávia népével szemben? — Erről annyit tudok mondani, hogy az az árulás, amelyet Tilo, Kardelj és Rankovics a nemzetközi munkásmozgalom, Jugoszlávia népei és a Szovjetúnió ellen elkövettek, nem történt a Tájékoztató Iroda határozata után vagy éppen annak idején, hanem még hamarabb. Ez még a háború ideje alatt történt. Akkor, amikor még 1943-ban Tito engedélyt adott arra, hogy angol és amerikai katonai misznziók jöhessenek a fővezér^ba Jugoszlávia területére. Ezek a missziók először a fővezérkarba, azután a tartományi vezérkarba is jöttek. — Kik voltak ezek névszerint? — Emlékszem a nevekre, mert mikor e missziók tag ai Jugoszláviába jöttek, akkor Rankovics általános utasítást adott, hogy nekik minden segítséget meg kell adni és barátságosan fogadni őket s ebben az utasításban benne voltak a nevek is. Akkor is meg kellett jegyezni ezeKet a neveket és később 1947 és 1948-ban módom volt a titkos archívumban ezket a neveket újra elolvasni. Tito vezérkaránál volt akkor Hamilton amerikai ezredes és két alezredes, az angol Macién tábornok és két alezredes és Churchill Randolf őrnagy, Winston Churchill fia A tartományi vezérkaroknál is voltak angol-amerikai Katonai képviselők. Macedóniában volt Coney őrnagy angol és Macdonald hadnagy, a vajdaságban Danizon őrnagy és Wood hadnagy, Boszniában volt Wilson őrnagy, Szerbiában Green amerikai kapitány, Armstrong és még egy angol őrnagy, Horváthországban volt Reid amerikai kapitány és Rogers angol őrnagy, Szlovéniában James Godvin amerikai őrnagy és Johnson angol őrnagy. 1947-48-ban a titkos irattárban látott adatokból meggyőződtem arról, hogy ezek a missziótagok tapasztalt hirsíer'.ők vohak és nagy kémievéKenységet lejtettek ki a háború alatt Jugoszlávia területén. — Mi volt az angolszáz elgondolás a hírszerzők kiküldésével? — Az elgondolás az volt, hogy egy jól kiaolgozott angol-amerikai terv szerint a Balkánt angol-ameri kai befolyás alá kell hozni, de nem angol-amerikai katonák vére árán, hanem ezeken a tapasztalt hírszerzőkön keresztül úgy, hogy befolyásuk alá keritsék a jugoszláv vezetőket. — Milyen célból akartak befolyásra szert tenni? Hogy a háború után kiterjesszék uralmukat a jugoszláv népre is? — Már a háború alatt arra törekedtek, hogy angol-amerikai befolyás alá hozzák Jugoszláviát és a szomszédos országokat és fötörekvésük volt megakadályozni a Szovjetúnió befolyását. Nagyon jól tudták, hogy a jugoszláv nép túlnyomó többsége a Szovjetúnió mellett áll és szereti a szovjet népet. Ettől a vezetők, Tito, Kardelj, Rankovics, Dzsilas megnyerése útján akarták a jugoszláv népet eltántorítani és ebből az országból angol-amerikai gyarmatot csinálni. — Honnan tudja ön ezt? — Sokszor beszéltem erről Cicmil ezredessel, aki nagyon jól tájékozott volt e kérdésekben, mert ö volt Tito megbízottja az adriai tartománj'okban és ott sokat érintkezett angol-amerikai tisztekkel. Beszéltem erről a vajdasági csapatok parancsnokával, Orovics tábornokkal is, és szük körben Dzsilassal is és e beszélgetések alapján világos lett előttem, hogy milyen módon akarják ezt a tervet megvalósítani. Milyen befolyást gyakoroltak Titora az angol-amerikai kiküldöttek? — Már a háború alatt káros befolyást gyakoroltak Titora és fővezérkarára. Befolyásuk alá kerítették Kardeljt, Dzsilast és Rankovicsot. Cicmil erről sokat beszélt nekem. Én három konrét esetet tudok, amelyekből meglátszik, hogy milyen törekvései voltak az angol-amerikai politikának a háború alatt a Balkánon. Az egyik eset 1944-ben volt amikor német ejtőernyősöket dobtak le Jugoszláviába, oda, ahol Tito és fővezérkara tartózkodott. Akkor Tito és vezérkara nagyon rossz helyzetben voltak s egészen biztos, hogy nem sikerül megmenteni őket, ha idejében meg nem érkeznek a szovjet rppülök, akik berepültek a bekerített térségbe és Tito és vezérkarát elvitték Bariba. Ekkor sikerült Macién és Churchill angol tiszteknek Dzsilast és Kardeljt rávenni arra. hogy Titot angol hadihajóra hozzák Tervük az volt, hogy itt teljesen befolyásuk alá kerítsék Titot és vezérkarát. De az utolsó pillanatban a szovjet főparancsnokság közbelépett és a terv meghiusult. Emlékszem, hogy Dzsilas egy szük társaságban panaszkodott is a szovjet parancsnokságra és azt mondotta, hogy a szovjet parancsnokság beava'l.ozása már jónéhány tervet megakadályozott, amit ö Kardeljjel és Rankoviccsal együtt kidolgozott. A második eset volt, amikor Churchill terve szerint az angolamerikaiak meg akarták szállni az adriai tengerpartot. Erre nem volt szükség, mert a tengerpartot a partizánok már úgyis kezükben tartották. De Churchillnek szüksége volt erre azért, hogy befolyását Jugoszláviára és a környező államokra kiterjessze. Maclennek sikerült Rankovicsot, Dzsilast és Kardeljt e tervnek megnyernie. Erről nagy vita volt a fövezérkarnál és Tito is beleegyezett a dologba, mert úgy állította, hogy az angolok fogják felszabadítani Jugoszláviát és nekünk reális politikát kell folytatnunk és arra gondolnunk, hogy ha az angolok a Balkánra jönnek, jó viszonyban legyünk velük. Jugoszláviának nemzeti érdeke, hogy ez így történjék. A szovjet parancsnokság azonban más állásponton volt és Tito kénytelen volt engedni és így ez az angol terv, hogy a Balkánt és az adriai tengerpartot megszállják, meghiúsult. — A harmadik eset a háború végén, 1944-ben volt, Szerbia és Belgrád felszabadításáról volt szó. Tito és a jugoszláv hadsereg egymaga nem volt képes Belgrádot és Szerbiát gyorsan felszabadítani és Tito segítséget akart kérni, de az angol és amerikai megbízottak Kardelj, Dzsilas és Rankovics útján megint arra igyekeztek Titot rábírni, hogy semmiesetre se kérjen szovjet segítséget, amely pedig már közel volt Bulgáriában és Romániában. Tito ingadozott. De, amikor belátta, hogy a maga erejéből a felszabadulást intézni nem tudja, mégis csak segítséget kért a szovjettől, amely fel is szabadította Belgrádot. Erről én beszéltem Cicmillel és Dzsilassal is. Kikálioiiak az angol-amerikai kémszervezet szolgálatában — Előbb arról beszélt, hogy az angol-amerikai színleges kiküldöttek hírszerző tevékenységet fejtettek ki. Ehhez a tevékenységhez szükség volt bizonyos emberek beszervezésére, adatszolgáltatás végett. Kiket szerveztek be? — Sok jugoszláv tisztet és vezetőt kerítettek befolyásuk alá és szerveztek be. Cicmil azt állította, hogy elsösorbaji Kardelj, Dzsilas és Rankovics voltak azok, akiket sikerült angol-amerikai szolgálatba állitani. Amikor 1947-^8-ban az ÚTBA förezidense lettem, akkor a titkos irattálból meggyőződtem, hogy nagyon sok jugoszláviai vezető és tiszt tartott a háború alatt és tart a háború után kapcsolatot az angol-amerikai hírszerző szolgálattal. Nevekre is jól emlékszem. Magas állásokban is vannak ezek közül egyesek az állami apparátusban. Például: a horvát vezérkarnál ilyen angol-amerikai barát Belinics Marko, a mai horvát kormány minisztere, Mrazovics mai moszkvai követ, Sztankovics Péter mai kormányelnök Boszniában, Adda Kajev, a boszniai párt szervezési titkára, a macedóniai vezérkarnál Aposztolszky Michajlov és Buchnanovics Szvetozár altábornagy, aki most miniszter Jugoszláviában, a Vajdaságban Orovics tábornok és Vaszlinov Jovan, a vajdasági központi párttitkár, Jojkics, Szlavóniában Maringo Mihály, a központi kormánynak minisztere és a gazdasági főtanács elnöke és aztán Les^osek Ferenc miniszter. Én akkor nagyon csodálkoztam, hogy hogyan lehetséges, hogy olyan személyek, akik az angol-amerikai ügynökség szolgálatában álltak, Jugoszláviában ilyen magas állásban legyenek. Ezt a kérdést fel is tettem Milcs altábornagynak. Ű azt felelte, hogy én ehhez nem értek, ezek az emberek jó viszonyban voltak a háború alatt az angol-amerikai misszió tagjaival és nagy szolgálatot tettek Jugoszláviának e kapcsolatok alapján. Nem kell ezt úgy tekinteni, hogy ezek most Jugoszláviának ellenségei. Beszéltem erről Jávorszkyval is aki magas állásban van az UTBA-nál. Ö azt mondotta, hogy minderről Rankovics is tud, és hogy vannak az UTBA-nak emberei, akik ezt az állapotot nem helyeslik, de nézetüket nem merik nyilvánosságra hozni, mert minden felsőbb utasításra történik. Már a háború alatt észrevettem, hogy harc folyik Tito, Kardelj, Dzsilas, Rankovics és Zsulovics és Jovanovics vezérezredes közt, aki a partizán vezérkar szervezője volt. Ez utóbbiak úgy voltak feltüntetve, hogy nem képesek jő viszonyt teremteni az angolokkal és amerikaiakkal. Letartóztatásukra az volt az ok, hogy más politikai vonalat képviseltek és nem akartak együttműködni az angol-amerikai hírszol-